2018. december
Nem ritka, amikor egy férfi többedmagával tér be egy ilyen helyre, mint ez a klub. Megisznak valamit este, mielőtt hazamennének az üres lakásba – esetleg a feleségükhöz, akitől az utóbbi időben nagyon elhidegültek. Még nem jártak ilyen helyen, viszont többüknek is megfordult a fejükben, mik történhetnek egy sztriptízbár falain belül, de egyedül nem mertek még benézni. Gyakran egy jól sikerült buli, kocsmatúra, éjszakai rúgjunk-ki-a-hámból terv egyik állomása a munkahelyem. Viszont a már korábban említett elhidegült házastársak párossal ellentétben a házasodni készülők is sokszor látogatnak el ide, mondván az utolsó szabad éjszakájukon még szeretnék kiélvezni a szabadság adta lehetőségeket. Szeretnének más nőket is hiányos öltözetben látni, táncolni, mielőtt örök hűséget fogadnának az általuk választott nőnek. A legénybúcsúk általános helyszínei egyike a főnököm leglegálisabb üzlete, ahol nap mint nap házasodni készülőkön, bánatos férjeken, kíváncsiskodókon és kanos fazonokon kívül politikusok, más gengszterek, Carlos ügyfelei, üzlettársai, esetlegesen ellenlábasai is olykor-olyakor látogatást tesznek.
Sosem tudhatjuk előre, hogy aznap ki fog velünk szembe jönni az ajtóban, a törzsvendégeket leszámítva. Egyedül a mélyzsebű, hollétüket általában titokban tartó, öltönyös és diszkréciót megkövetelő politikai szereplők jöveteléről szoktunk előre tudni; olyankor mindig minden tökéletesen elő van készítve a mi részünkről. Az ő részükről pedig a pénz, amit hatalmas szeretettel hagynak itt, hiszen amit itt elköltenek, az csak apró, jelentéktelen töredéke a bevételüknek. Mintha egy átlagos keresetből élő ember venne egy darab zsömlét, nagyjából annyi kiadást jelent nekik egy éjszaka itt. Ők persze nem is egy órát töltenek itt, nekik nincs időkorlát, nincs semmilyen korlát. Egy bizonyos határt nem léphetnek át, ezt Carlos sem engedi. Nem bordélyt üzemeltet, hanem sztriptízbárt, a kettő között pedig hatalmas különbség van. A főnök arról viszont nem tud, hogy az az összeg, amit ő rendkívül nagylelkűnek gondol és fizetség címszóval hozzánk vág, nagyjából annyira elég, hogy arcon röhögjük. De nem tesszük. Nem tesszük, mert akkor még ennyi se lenne. Helyette sokan mást is vállalnak. Extrát. Nem itt, nem munkaidőn belül. Ha itt kiderülne, óriási botrány lenne belőle. Ha itt valaki rajtakapnának, repülne. Carlos botrányt csapna, aminek a többi, itt maradó lány is kárát látná. Így is minden sarkon egy-egy kétajtós szekrény ácsorog, a pult mögé is olyan embereket állított be Carlos kiszolgálni, akik szükség esetén egy mozdulattal rendet tudnak teremteni. Marcos, aki már legalább négy éve tölti nap mint nap az üres poharakat újra, nem gyenge fizikumú férfi; legalább száznyolcvanöt magas, tömör izom. Mégis kicsinek tűnik Carlos kutyái mellett.
Extra szolgáltatást nem mindenki nyújt. Néhányan tartjuk még magunkat az elveinkhez, nem lépjük át azt a bizonyos határt, de sokan elcsábultak már. Titokban cserélnek telefonszámot a vendégekkel a privát szoba adta nyugalmat és zavartalanságot kihasználva. A szabadidejüket nem sajnálva járnak el különböző találkahelyekre, ahol az itteni fizetségnél jóval busásabb összegért szétnyitják a lábukat. Sosem láttam még egyet sem boldogan visszajönni ide. Nem az jön le az arcukról, hogy elégedettek lennének, megérte volna, örülnének a kis plusz betevőnek. Nyúzottak és fáradtak. Kimerültek, elegük van belőle. Ők választották ezt az utat; gyorsan akarnak minél több pénzt szeretni, hogy leléphessenek végre innen. Nem értik meg, hogy Carlost nem lehet csak úgy otthagyni. De a lányok naivan azt hiszik, majd ők megcsinálják. Itt fogják hagyni ezt a helyet, lehúznak pár hónapot, tovább állnak és minden jó lesz. Aztán itt ragadnak évekre és csak akkor szabadulnak, amikor már „túl öregek”. Legalábbis a szakmához. Nem hoznak elég pénzt a házhoz, ezért Carlos kirakja őket. Egyetlen lány volt, aki anélkül ment el innen, hogy Carlos kirúgta volna. Hannah túl volt a harmincon, amikor úgy érezte, itt az ideje kezdeni is valamit az életével. Családot akart, a vőlegényével az esküvőt tervezték. Őt elengedte Carlos.
A mai nap elég nyugis, egyetlen erőszakos vendég, részeg magányos fickó, üvegtörögető alak sincs. A közönség viszonylag kulturált, már ha azt nézzük, hogy kanos férfiak ücsörögnek lent a lágyékukat vakargatva. Csak a szokásos.
A közvetlenül a kifutó előtt ücsörgő férfiak gyülekezetét már korábban észrevettük. Az egyik pincérlánytól Regina megtudta, hogy legénybúcsút tartanak; az ilyen bármelyik fickó nehezen tartja magában. Általában középre ültetik le az adott este főszereplőjét, folyamatosan cukkolják különböző megjegyzésekkel, piszkálják és próbálják minél több pénz elverésére buzdítani. Ennek ellenére ő tartja magát az esetek többségében a legjobban. Jól érzi magát, megiszik egy-két sört, vagy bármi egyebet, viszont a házasság kapujában állva nem csinál semmi olyat, amitől másnap fájó lelkiismerettel kelne fel. Az egyik új lány, Deborah táncol éppen a kifutó végén lévő köralakú emelvényen, amikor visszatér hozzájuk a két korábban elkóborolt jómadár. A berögzül szokáshoz híven, egy legénybúcsús csapatot most sem bíztunk rá egyetlen lányra. Legfőképp üzleti érdekek indokolták ezt – több lány, több pénz. Reginával ketten vesszük célba a látszólag nagyon lázba jött férfiakat. Deborah továbbra is a rúd előtt tekergeti a csípőjét, mi addig legmegnyerőbb arcunkat magunkra öltve – pontosabban a munkánkkal járó szerepünket – az emelvény szélére sétálunk. Regina piros fehérneműt visel, ugyanolyan színű harisnyatartóval. Harisnyát viszont nem, csak egy falatnyi bugyit. A cipője is hasonló színű, egy kicsit sötétebb. Fekete haja kiegyenesítve omlik vállára, szokásához híven enyhén tupírozva van. Vele ellentétben rajtam fekete, sokat nem takaró fehérnemű van. A harisnyatartó közös eleme a ruházatunknak annyi különbséggel, hogy az övé enyhén fodros, az enyém tiszta csipke. Lábamon fekete magassarkú szandált viselek, barna hajzuhatagom loknikban díszeleg, gondosan elrendezve. Amíg rajta erős, kihívó smink van, rajtam visszafogottabb, mindössze a szemem van kihúzva. Egy pillanatra megállunk a kifutó végén, végignézünk a férfiakon. Rutin mozdulatok, ezzel demonstráljuk jelen helyzetben adód felsőbbrendűségünket. Ki vannak szolgáltatva nekünk, még akkor is, ha mi vagyunk valójában az ő pénztárcájuk mélységére utalva. El kell velük hitetni, hogy itt nem ők vannak nyeregben, hanem mi.
- Ki a mai este főszereplője? – kérdezi Regina túlkiabálva a zenét. Hiába kiabál, a hangja mégis egyből megbabonázza a legtöbbjüket. Regina rutinos, tudja, milyen hangsúllyal kell megfogni egy férfi figyelmét. Erre ő tanította meg itt a legtöbb lányt. Engem is. Akik azonnal kolléganőm bűvkörébe kerülnek, szinte egyszerre kezdenek el mutogatni egyik társukra. Nem is kell sok, Regina lassú mozdulatokkal kiül a színpad szélére, nagyon ügyelve arra, hogy testét úgy mozgassa, hogy még jobban feltüzelje a látszatra így is eléggé vágyakozó férfiakat. Lábait beterpesztve ugrik le egy laza mozdulattal, majd az utolsó szabad estéjét eltöltő fickó ölébe simul. Hasonló, ám kicsit tempósabb mozdulatokkal csatlakozom én is. Már a színpadon kiszemeltem magamnak az egyik fickót; szakállas, karjain végig tetovált, kisportolt, izmos. Tekintetét fogva tartva lépek elé. Miközben felé közelítek, egyik karommal finoman végigsimítok mellkasomon a két domborulat között, le egészen az alsó fehérnemű széléig, mintegy irányítva szemei mozgását. Amint odaérek hozzá, egy pillanat alatt az ölébe simulok, kezeimet vállaira helyezve helyezkedek, el csípőmet az övéhez préselem. – Nincs kedvetek egy nyugisabb helyre vonulni? – kérdezi Regina, akinek jó szokása a legénybúcsús összejöveteleket átterelni egy privát szobába. Valójában természetesen nem a meghittebb hangulat motiválja; valahogy a férfiaknak is jobban ínyükre való, ha nem kell másokkal osztozniuk, még sokszor közönségesnek megítélt nőkön sem. Nem mellesleg több figyelmet tudunk nekik szentelni, ők is több figyelmet tudnak nekünk szentelni, na meg több pénzt.
- Szia – köszönök egészen közel hajolva, alsó ajkamat beharapva, tekintetemet közben folyamatosan az arcán tartom, fürkészem pillantását, hátha ki tudok venni belőle valamit. – Hogy hívnak? – kérdezem, amíg a többiek tanácskoznak a privát szobáról. Közben Deborah is csatlakozik hozzánk, a helyét fent pedig egy másik lány veszi át.