₪ I'm not heartless, I've just learned to use my heart less. ₪
Karakter típusa: 50% keresett + 50% saját Teljes név: Adam Steven Rogers Becenevek: Adam, Steve, Stevie, Rogers Születési hely, idő: USA, New York City, Brooklyn negyed; 1988.03.10. Kor: 28 Lakhely: Brooklyn Szexuális beállítottság: Biszexuális Családi állapot: Bonyolult Csoport: Bűnüldözés Ha végzett vagy még tanul//Egyetem: Rendészeti Akadémia + nyomozó + ösztöndíjas Ha dolgozik//Munkabeosztás: Rendőr nyomozó Ha dolgozik// Munkahely: Brooklyn negyed beli rendőrkapitányság Hobbi: Kösz, de nem élek ilyen káros szenvedélyekkel... amúgy sincs rá időm.
BELSŐ: AMBIVALENS. Míg a munkájában rendszerető és precíz emberként ismerik, addig magánéletében trehány és lusta alak. Haza se véletlenül nem visz magához senkit, mert amilyen kupi van nála folyton - nincs se kedve, se ideje takarítással vesződni - nem épp a legjobb benyomást keltené. DÜHÖS, de még mennyire. Haragot érez a szülei halála miatt és minden hiedelem vagy látszat ellenére ez motiválja őt valójában. Olyan mint valami méregzsák, mégis átveri környezetét a nyugalom élő szobrának megtévesztő álcájával. Adam a haragját fókuszként használja, abba kapaszkodik, de nem engedi szabadjára vagy hogy mások megláthassák ezen érzéseit. Nem, a mérhetetlen haragot egyetlen egy valakinek szánja immáron közel 10 éve... Lilithre tervez lesújtani vele. AUTOFÓBIÁS. Vagyis fél a magánytól. Igen, Adam retteg mégpedig halálosan az egyedülléttől. Mégsem képes senkit sem magához közel engedni, kényszeresen lök el mindenkit magától nehogy megkedveljék őt. Persze így is vannak barátai még ha kevesen is, olyanok akiknél nem járt sikerrel vagy csak látják mennyire szüksége van rájuk a férfinek és nem engedik magányba burkolózni. Aki nem látja az ellentmondást a dologban, az vagy vak vagy hazudik. Pedig mégis igaz, Adam fóbiája egy másikkal társul, mégpedig kombináltan: Thantofóbiával ami nem más, mint félelem a haláltól pontosabban valaki olyan elvesztésétől, akit szeretsz. Ez a Thanatofóbián belül egy speciálisabb, komplexebb fóbia ami egyszerre ösztönzi arra az embert hogy magányos legyen és megszüntesse eme állapotot. MAKACS, kitartó és céltudatos egyén. Kevés olyan terv van, amit ha a fejébe vesz ne vinné előbb-utóbb véghez. + STRATÉGA. Szereti eltervezni az életét, a mindennapjait és nehezen viseli, ha ettől el kell térnie. Nem a spontaneitás híve, inkább módszeresnek, tervezőnek lehetne leírni. Általában hosszú távban gondolkozik. Több terv is pihen a tarsolyában amik csak a megvalósításra várnak. Mindig van egy B, C, D... Z terve vész esetére és a megfelelő időben elő is rántja őket tarsolyából. Emiatt jó vezetőnek hathat, aki képes összefogni a csapatot és nem egy esetben sikeresen koordinálni is őket... már, ha az ő szabályai szerint játszanak a többiek is és csinálják amit mond. TÜRELMES, mindig kivárja a céljainak leginkább kedvező helyzetet és akkor lép, ha minden klappol. Nem kapkod, nem heveskedik vagy tesz meggondolatlan lépéseket. Inkább tervező egyén mintsem spontán ember. ELTÖKÉLT, de egyesek szerint inkább maximalista. Neki semmi nem elég jó, bár ezt nem úgy kell érteni hogy sznob volna. Pusztán csak tökéletességre törekvő, mindenből igyekszik kihozni a legjobbat és a maximumot nyújtani. Hajlamos lehetetlen küldetésekre vállalkozni, egyre magasabbra állítja fel nem pusztán önnön mércéjét, de a környezetéét is. Azt vallja, ha ő képes valamit megcsinálni egy bizonyos szinten, akkor bárki más is képes kell legyen rá ha elég kitartás és céltudat van benne a hiányosságok legyőzésére. VISSZAHÚZÓDÓ és befelé forduló, ami miatt kifejezetten egyedül érzi magát sokszor. Mivel alaposan megégette magát, nem is bánja amiért magányos farkasként kell léteznie. Kerüli a többi embert. ENERGIKUS. Látszólag végtelen kapacitással rendelkezik, ha arról van szó ami komolyan érdekli. Ugyanis képes teljes erőbedobással fókuszálni akár többféle dologra is, ami figyelmét megragadta. Bár hiperaktívnak sosem fogják titulálni, jó vezetői képességeinek hála képes másokat is motiválni vagy energiával feltölteni, ugyanis logikusan fontolja végig kinek mire van szüksége. NEM CSAPATJÁTÉKOS, mert a saját feje után megy. Ha mégis csapatba kényszerítik, a vezető szerepet ragadja magához; ugyanis nem viseli túl jól, ha mások akarják megmondani neki mit és hogyan tegyen. Karizmatikus annyira, hogy saját ügye mellett kampányolva másokat is rábírjon az együttműködésre. + REJTÉLYES, legalábbis a legtöbb ember szerint. Talán a megközelíthetetlenségéből vagy az elzárkózásából adódik, de más embereknek olykor nehézséget okoz megérteni őt. Tartózkodónak és visszahúzódónak látják, pedig csak arról van szó hogy Adam tényleg nem túl kifejező a szeretetét illetően és gyakran nem dicsér vagy támogat segítően másokat olyan mértékben, mint amit mások igényelnek vagy elvárnak ezt tőle. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincs benne szeretet vagy törődés más emberek iránt, egyszerűen csak nem érzi szükségét az esetek többségében, hogy kimutassa ezt. Attól fél, ezzel fogást találnának rajta vagy gyengének tűnne tőle. Ráadásul terveit, gondolatait sem szívesen osztja meg másokkal, csakis a legvégső esetben. Mások tévesen úgy érzékelik ezt, hogy merev és senkire sem hallgat. Semmi sem áll távolabb az igazságtól, ugyanis a férfi elkötelezetten törekszik arra, hogy mindig megtalálja a minden szempontból legjobb stratégiát az elképzelései megvalósításához. Általában meglehetősen nyitott, ha másfajta megközelítésről van szó. OKOS, nem véletlenül volt annak idején osztályelső és kitűnő az iskoláiban... ugyanakkor mivel sok mindent tud, sokszor sajnos emiatt rémesen okoskodó és kioktató is tud lenni, ha türelmét veszti az emberi ostobasággal szemben. GUNYOROS, nem egy esetben szarkasztikus és ironikus. Az élet vagy inkább a vele történt rossz dolgok megkeserítették és eképpen védekezik, hogy többet már ne sérülhessen meg. Egyféle páncélt húzott maga, a szíve köré. EGOISTA. Egy kívülálló számára a kisugárzása könnyen összetéveszthető az egyszerű arroganciával, pedig csupán arról van szó, hogy Adam általában magabiztos, határozott megjelenéssel rendelkezik, személyisége meglehetősen sajátos. Utóbbi hátterében az a speciális tudás áll, amit már fiatalabb korában elkezdett felhalmozni. Mikor a saját szakterületéről kérdezik vagy olyasmiről, ami érdekli - ez sok minden lehet, többféle érdeklődési kör is lefoglalhatja egy időben - képes azonnal megmondani, hogy az adott dologban tud-e segíteni neked vagy sem, és ha igen, akkor hogyan. Mint vérbeli INTJ személyiségtípusú ember, jól tudja amit tud és talán még lényegesebb, hogy azt is tudja, mi az amit nem tud. RENEGÁT. Azért lett rendőr, hogy saját céljait követhesse és elkaphassa a szülei gyilkosát, akit a törvény őrei futni hagytak. Úgy döntött, a saját kezébe veszi az ügy rendezését, ám ehhez előbb minden szükséges képesség és ismeret birtokába kellett kerüljön. És hol is lehetne közelebb a tűzhöz, mint a rendőrkapitányságon nyomozóként? Itt minden erőforrás birtokában van, aktáknak, nyomoknak és munkatársai még csak nem is sejtik, hogy mi mindenre képes azért, hogy végül elkapja azt, aki lelkén a családja halála szárad... STRESSZES. Bármennyire is jól tud teljesíteni a tervezettségének hála, mégis rendkívül rosszul tűri a stresszes szituációkat. Nagymértékű stressz alatt értelmetlen, ismétlődő, fizikai tevékenységek megszállottjává válhat: mint például a túlzott alkohol fogyasztás vagy testedzés. Szintén megeshet, hogy elmerül a felesleges részletekben amiket normális esetben nem tartana fontosnak a végleges céljai elérésében, mégis képtelen tovább lépni egy-egy momentumon. Kényszeresség is felléphet nála, ahogyan pótcselekvést keres magának ami ugyancsak megszállottsághoz vezethet.
KÜLSŐ: Magas vagyok, sokak szerint remek testfelépítéssel. 184 centi magasra nőttem és kifejezetten sportos alkatú vagyok, ami a rendszeres napi testedzésnek és a munkám miatti életvitelnek köszönhető. Ha ruháról van szó, nálam a kényelem a legfontosabb szempont. Nem szeretek mindenféle csicsás szmokingban mászkálni, ami szépnek szép de itt-ott bizony szoros... Leginkább a beolvadás, a rejtőzködés a legfontosabb szempontom úgyhogy az átlag által olyannyira kedvelt farmer-póló kombót használom legtöbbször; vagy megesik, hogy csak inget rántok magamra egy-egy sötét és egyszínű bőrdzseki alá.
A szemem a pávakagyló nevű gyöngyházhoz hasonlít leginkább. Az íriszem világos kobaltkék színű, de a szembogaramat egy zöldes gyűrű öleli körbe ami beleolvad a kékbe, így kissé türkizes színt adva az egésznek ez a kékes-zöld színezetű összkép. Kontaktlencsét nem hordok, idegesít és irritálja az amúgy (túl)érzékeny szememet. Akkor már maradok a jól bevált szemüvegeknél, bár többnyire túl hiú vagyok ahhoz hogy felvegyem és inkább csak olvasásra használom őket a munkámhoz vagy odahaza.
Sötét szőke, néha barnának tűnő hajamat rövidre vágom, bár mostanság jó ideje nem látott se ollót se fodrászt így kissé hosszabbra van meghagyva, ezt általában hátrafelé fésülöm és némi zselével a helyére igazítom, hogy kibírja nap végéig viszonylag rendezett állapotban. Ápolt vagyok és adok a kinézetemre - elvégre az első benyomás fontos dolog -, de a borotva és én nem ápolunk az utóbbi időben hogy úgy mondjam túl jó kapcsolatot... így amennyiben tehetem kerülöm a használatát, jelenleg is egy-másfél napos borosta virít arcomon amit időnként hagyok szakállá erősödni. Viszont nem nézek ki ősembernek, rövidre visszanyírom ilyenkor és karban is tartom. Ha azonban elvárt a munkám miatt, kénytelen-kelletlen megszabadulok arcszőrzetemtől és ilyenkor vagy jó 10 évet fiatalodva egészen kölyök képem lesz.
Nyomozóként szükséges néha elváltoztatnom a külsőmet, egy-egy bevetés erejéig jól tud jönni hogy nem csak az álcázási, hanem a megújulási képességemet is latba tudom vetni. Ez megkönnyítette az új helyre való beilleszkedéseimet is, gyorsan tudtam változtatni a külsőmön; viszont elég sok macerával jár a dolog. Minden nap borotválkoznom kell, ha nem akarok úgy kinézni, mint egy hajléktalan rocksztár. Arcvonásaim meglehetősen erősek és kissé markánsak, szemeim igen kifejezőek, emiatt értelmes benyomást keltek.
Bár inkább mogorva típus vagyok, mint vidám; mégis gyakran ül gúnyos kis félmosoly a szám szegletében, ami - én aztán tudom - egyszerre vonzó és félelmetes is egyben. A családi tragédia megkeményített, ami külsőségként is megmutatkozik vonásaimon, akárcsak az évek múlása. Mint mindenkin, rajtam is van itt-ott néhány anyajegy ám elenyésző számban. Arcom mindkét felén látni egy-egy szépségpötty számba menő darabot, illetve a bal szemöldökömnél egy kisebb heget, az egyik küldetés során egy golyó maradandó nyomot hagyott rajtam. A nyakamban egy nyakláncon viselek egy medált, amiben a szüleim képe van ahol még együtt van a család és minden rendben volt.
"Soha többé nem engedtem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy elvesztése fájjon."
GYEREKKOR
Két világ szülötte vagyok, hogy úgy mondjam. Egyszerre mozgok otthonosan a hétköznapi világban és a felső tízezerében is, lévén apám milliomos üzletember volt míg anyám egyszerű magánnyomozó. Nem túl sokan dolgoztak terepen a szerv női tagjai közül, hiszen az ilyesmi filmekbe való volt. Ám anyám kiváló képességekkel megáldott nyomozó volt, így azon kevesek közé tartozott, akik a rendőrség külső alkalmazásában álltak mint tanácsadó. No és, hogy miként került ő össze egy gazdag elkényeztetett úri fiúval? Ez egy vicces történet és leginkább egy olyan filmhez hasonlít, ahol Indiana Jonest keresztezték Dick Tracyvel és James Bonddal, aki üzletemberként tetszeleg a színen. Ja, hogy te sose láttad ezeket a filmeket? Nem tudod, hogy miről maradtál le. Szóval a szüleim Egyiptomban találkoztak, ahol apám épp luxus nyaralását töltötte a sok üzleti útja egyikén ötvözve a kellemest a hasznossal. Már akkor is tudott valamit az öregem, mert mindig úgy csűrte-csavarta a dolgokat, hogy ő kerüljön ki nyertesen a történetből. Azonban vesztére apám túl kíváncsi volt és a piramisokban vezetett túrán elkóborolt a csoportból így kis híján megölte az az átok, amit anyám próbált kíváncsiságból megtörni, hogy hozzáférhessen az ajtó mögött remélt kincsekhez. A szerencsén vagy inkább anyám reflexein múlott a dolog, hogy épen megúszták mindketten... élve. Viszont a tilosban járó anyám lelepleződött egy vadidegen előtt menthetetlenül, valamit tenni kellett. Anyám pedig kézen ragadta apámat és elmenekült vele, ahelyett hogy letartóztatja rákenve az egészet. A közös menekülésnek hála - kalandos úton Amerikába szöktek vissza - egymásba szerettek, majd 9 hónapra pedig lettem én. Tartottak ugyan egy villámesküvőt, de anyám kerekedő pocakja nyilvánvalóvá tette miért is a sietség. Így kaptam meg a keresztségben mindkét nagyapám nevét és mire anyám hazavitt a kórházból, már apám a ködös Albionból áttette a székhelyét a nagy almába végleg, hogy mellettünk legyen New Yorkban. Anyám irodai munkába kérte magát a rendőrségnél fél állásban, hogy több időt tölthessen a családjával. Engem ugyanis nem dadák sora nevelt fel, nem holmi idegen gyereklányok neveltek fel, hanem a szüleim maradtak felváltva otthon velem. Anyám igyekezett beilleszkedni a kaland mentes, unalmas felső tízezer világba és apámmal egymást tanították a másik korábban szeretett és/vagy gyűlölt világáról, miközben közösen neveltek fel. Éppen úgy rúgtam lent a bőrt a többi gyerekkel a téren, mint ahogy megtanultam a rejtjeles üzenetet küldeni anyámnak a munkahelyére valami fontos hírrel vagy épp azt, hogy melyik öltönyt milyen alkalmakkor illik viselni és mivel. Egykeként mindennel elhalmoztak: szeretettel, törődéssel és pénzzel is. Jó módban éltünk és mindenünk megvolt, nézzük bármelyik mércével. Amikor megkaptam a behívót mely szerint sikeres felvételt nyertem a Harvardi előkészítőként szolgáló puccos magániskolába, mindenki nagyon izgatott lett, különösen apám aki tudta ez mivel is jár pontosan. Az ő családja már generációk óta elit iskolákban folytatta a tanulmányait.
AZ ISKOLAI ÉVEK
Világ életemben kíváncsi gyerek voltam, mindenféle új ismeretet igyekeztem magamba szívni, már ami érdekelt. Emiatt sok mindenben voltam legalább alapvető szinten képben, ezt tartom a mai napig is hiszen ezen jó (vagy épp rossz, döntse el ki-ki maga) szokásom nem változott az idő múlásával. Szóval sok mindent ellestem apámtól mire az iskolába kerültem és azt hiszem senkit sem ért meglepetésként, amikor a kiemelkedő képességű gyerekek sorába emelkedtem. Nem voltam se hangoskodó hangadó, se túl visszahúzódó gyerek, bár időm legjavát így is a könyveimet bújva töltöttem az iskolai évek alatt. Azonban a szorgos tanulásnak meglett a jutalma, utolsó évben prefektusnak neveznek ki és sikeres vizsgákat szereztem, osztályelsőként végezve kitűnő bizonyítvánnyal. Gyakorlatilag megnyílt az út az egyetemek felé számomra. Bárhová felvételt nyerhettem volna, csak egy szavamba kerül: szín jeles bizonyítványommal és gazdag családi hátteremmel bárhol szívesen láttak volna. Azonban nem kapkodtam el a dolgot.
AZ ISKOLA UTÁNI ÉVEK
Az iskola befejeztét követően nem kezdtem el egyből dolgozni, mint más családok gyerekei. Inkább kivettem némi jól megérdemelt szabadságot, amit otthon a családom kötelékében töltöttem el. Túl voltam a sikeres vizsgákon és immáron úgy éreztem a sok munka után jól jön a pihenés is végre. Anyám szerint ilyen tudással bármi lehet belőlem még, fontoljam hát meg milyen pályára kívánok lépni az életben. Ráadásul nem voltam rászorulva anyagilag sem arra, hogy dolgozzam. Apám gazdag üzletemberként hatalmas vagyont halmozott fel és anyám sem panaszkodhatott, a sokszor zsugorinak titulált állami szervek még így is tisztességesen honorálták tanácsadói fáradozásait. Igazából akkoriban semmire se volt gondom, aranyifjúként élhettem és azt csináltam, amit csak akartam. Aztán jött egy véletlen baleset és megismertem Lilith-et és onnantól nem érdekelt más, csak az hogy a lánnyal legyek és csakis az ő társaságát kerestem. Mindig is gátlásos voltam a lányok társaságában, de vele valahogy tudtam fesztelen lenni. Zárkózott volt ő is, mégis szinte kinyíltam mellette, ahogy ő is én mellettem. És mikor a fél éves kapcsolatunkat ünnepeltük meg azt hittem megtaláltam azt a lányt vagy inkább nőt, akivel le tudnám élni az életemet. De aztán minden elromlott egy másodperc alatt...
A TRAGÉDIA
Vad, velőt rázó sikoltás. A bennem lévő szer gúzsba köti a tagjaimat, nem vagyok képes megmozdítani a kisujjamat sem. Nem tudom, hogy miféle drogot tett az italomba, de van olyan rossz ez a cucc mint a mérgek. A szörnyeteg, aki Lilith alakját öltötte magára pisztolyt fog anyára. Amaz védekezni próbál fegyvert rántva, de már késő. Lövés dörren, a pisztoly elsül. Mintha megvágták volna a vállát, vöröslő folt üt át azon a csodaszép tört fehér selyemblúzán, amit még apa vett a névnapjára. A szemeim kidüllednek a rémülettől, ordítani akarok és sírni, de meg sem bírom mozdítani a számat, csak valami fájdalmas és nyüszítő hangot hallatok. Újabb lövés hangzik fel és érzem, ahogyan lassan eltűnik minden vér a fejemből, el fogok ájulni. Minden nap velük álmodom és hallom őket. Apám könyörgését és anyám hörgését, ahogy kialszik végleg a szemükből a fény. Sosem fogom elfelejteni. Hogy engem mégis miért hagyott életben a gyilkos? Miért nézette végig velem? Ki volt ez a fantom, aki belopózott az életünkbe? Miért kedveltette magát meg észrevétlenül és altatta el a gyanúnkat; hogy most neki hála nem csak a szüleimet, de a szerelmemet is elveszítettem miatta? Fogalmam sincsen. De ki fogom deríteni és bosszút állok, ha már a rendőrség és az FBI sem tesznek semmit. Lezárták az ügyet, nincs meg a tettes. De én nem hagyom ennyiben, mindenért meg fog fizetni... ha kell az életével! Lilith Demons, az égre mondom nem nyugszom míg nem végzek veled!
RENDŐRAKADÉMIAI ÉVEK
A történtek után már semmi más nem érdekelt, csak a bosszú. A rendőrség és a titkosszolgálat is mosta a kezét, az ügyet lezárták vagy eltusolták ki tudja. Én pedig ott maradtam árván, a szülők és a szerelmem nélkül, sajgó szívvel. A szüleim halálának estéje átírta a jellememet, megváltoztatta a világhoz és az abban élőkhöz való viszonyomat, felfogásomat. Tervet kezdtem fabrikálni és rendőrnek jelentkeztem. Minden előképzettséggel rendelkeztem hozzá, hogy felvegyenek az akadémiára. Ráadásul mint egy gazdag mecénás fia igen könnyű volt meggyőzni a tisztelt nagyérdeműt, hogy szüleim nyomdokaiba kívánok lépni és anyám emléke miatt döntöttem a rendőri pálya mellett. Holott dehogyis, pusztán csak ki akartam deríteni ki volt a gyilkosa a szüleimnek és megbüntetni, ha már a rendőrség képtelen volt elkapni a tettest. 4 éves kőkemény kiképzés vette kezdetét, mely során mindig kihajtottam magamból a maximumot és évfolyamelsőként végeztem el a képzést, mely végeztével teljes értékű rendőrnyomozóvá lettem. Kezdetben ritkán engedtek terepre, főleg más idősebb nyomozók társaságában, csapatban mozogtunk, ám mára már rájöttek jobb ha hagyják egyedül dolgozzak. Úgy sokkal eredményesebbnek bizonyultam mindenféle tekintetben, míg csapatban kizárólag vezető szerepben voltam képes együttműködni másokkal. Tudom jól, hogy magányos farkasnak csúfolnak a hátam mögött, de nem érdekel. Jó okom van arra, hogy ilyen legyek.
NAPJAINK
Hogy mi van velem manapság? Vagy dolgozom és ilyenkor terepen vagyok (esetleg elvétve benézek a rendőrkapitányságra a papírmunkák miatt és leadom a jelentéseimet heti szinten) vagy pedig Lilith után kutakodom. Mind a felső tízezerbeli, mind a rendőrségnél lévő kapcsolataimat arra használom fel, hogy megtaláljam ezt a vörös hajú démont végre. Mert úgy néz ki, mintha a föld nyelte volna el a merénylet után. Azóta se tudtam a nyomára akadni, pedig minden tőlem telhetőt megtettem. Mintha egy fantom volna, egy szellem akit senki sem ismer, aki sosem létezett...
Kedves Adam! Hát nem is tudom, hogy hol kezdjem, mert még mindig keresem az államat és nem találom, hisz leesett.. Imádtam a lapodat, imádtam minden egyes sort, melyet leírtál és kicsit sem túlzok azzal, ha azt mondom, hogy az egyik legkidolgozottabb karakter a tied. Nagyon részletes leírást kaptuk arról, hogy milyen vagy és tisztán látom magam előtt, hogy milyen ember ez az Adam Rogers. Hát én megértelek, hogy ilyen vagy, kinek lenne könnyű ilyeneket átélnie és ugyanolyan felszabadultnak és kedvesnek maradni, amilyen egykoron volt. Meg kell említenem neked, hogy imádom a pb alanyod és teljes mértékben illik a karakterhez. Na nem mintha, nem én mondtam volna, hogy ki legyen az arcod. Adam egy komplex és összetett ember, akit az élet tett ilyenné és.. hát remélem, hogy újra tudsz majd az a fiatalember lenni, aki egykoron voltál. Hát mint mondtam nem volt egyszerű életed, legalábbis a második fele picit sem volt az.. DE aranyos, hogy hogyan kerültek össze a szüleid és hogy ennyire szerettek téged. Azonban jött egy nő és mindent felforgatott, mindent tönkretett és megölte a két legfontosabb embert az életedben. Sajnálom, hogy ilyeneket kellett átélned, főleg hogy téged igenis szerettek a szüleid és nem ezt érdemelték volna. De bízom benne, hogy semmi sem ok nélkül történik, mindennek oka van és ennek így kellett történnie.. Remélem majd sikerül bosszút állnod és elkapod a nő grabancát! Most azonban itt az ideje, hogy utadra engedjelek, mert tudom, hogy csak színesíteni fogod a játéktered, mert fantasztikusan írsz. Imádtam a lapodat és ezt nem tudom hangsúlyozni! Nincs más hátra, mint, hogy foglalózz és már mehetsz is játszani!