„Üdvözöljük Manhattan-ban!”, állt a táblán, ami mellett elhajtottam az autóval. Jó pár óra volt az út, de szerencsére az autó igen gyorsnak bizonyult. Hajnali két óra. Igen, valahogy sejtettem, hogy ilyen körül fogok megérkezni. Hiszen nem a közelben voltam. Órákat utaztam idefelé, hogy végre találkozhassak a családommal. Már nem is tudom mióta nem találkoztunk. De most úgyis be lesz pótolva minden, szóval nem aggódom túl a dolgokat. Keith mindig örülni fog nekem, akármikor tappanjak be az életébe. Újra. A számításaim alapján nem késtem, kiszámoltam és pontosan érkezek meg a városrész azon szakaszára, ahová a nagytestvér beköltözött asszonykájával. Hm… igy belegondolva kétlem, hogy örülni fognak nekem. De csak nem szobrozhatok itt kint egész éjjel. Ugye nem? Apámhoz meg egyelőre nem megyek, illetve ebben az órában nem térek be hozzá. Nem őrülne nekem az biztos. A számítások sosem hazudnak, szóval nem lesz nagy öröm, hogy most itt vagyok. Mondjuk ezt számítások nélkül is bebizonyul előbb, vagy utóbb. Hogy ki fog örülni a másiknak jobban? Majd ha meglátom Keith kómás fejét, hát akkor majd az is eldől. A bejárati ajtó előtt álltam meg szórakozottan, nagy sóhajtás keretében eresztettem el az utazótáskát, majd egy hosszabb csengetés és kettő kopogás után hátrébb léptem az ajtóból. Hogy összekapják magukat és felébredjenek normálisan, hát két percet tuti ácsoroghatok itt. Mondjuk egy Lackwood-ról van szó, egy szál pöcsben is elküld melegebb éghajlatra. Ha ő elküld, akkor maradnak az ősök. Vagy visszatérek két évre Bora borára, vagy elmegyek haverokhoz, esetleg az egyetemen húzom meg magam. Ah francokat, veszek ki lakást valahol, gyorsabb és egyszerűbb és persze fizethetek érte. Sajnálnám a pénzt? Kicsit. Szeretem a pénzt, noha nem épp a költekezésről szól állandóan az életem. Csúnya lenne nah, valljuk be. De teher sem akarok nagyon lenni. Kis fényt látok az ajtó alól kiszűrődni, így aztán sikeresen felkeltettem a bent tartózkodókat. Örömtáncot lejtenék, de nem teszem, ahhoz már kicsit fáradt vagyok. Morgáshoz hasonló nem tetszést hallok, ám még nincs elég közel az illető, hogy a képembe is vágja. Micsoda harmónia lesz itt kérem szépen. Az már többször is bebizonyosodott, hogy az emberi természet sosem hazudtolja meg magát. Tapasztaltam ezt régen, és tapasztalom most is. Talán itt másképp állnak majd hozzám. A kulccsal a zárban matattak, majd a vigyorom is szélesedni kezd, ahogy az előttem álló ajtó kinyílik. - Ahhh... Meglepetés? - kicsit erőltetett lett az egész, de mit várunk hajnali két óra 6 perckor?
- Baszd meg! - ennyi, ennyi volt a reakcióm, miután az ajtóban találtam az ifjabbik Lackwood-ot. Komolyan most kellett idetévednie? Ha telihold lenne, biztosan a farkát a seggébe csaptam volna fel, mert csak ő volt képes ennyire magányos farkasként beállítani éjnek évadján. De tekerjünk vissza egy kicsit azon a képzeletbeli filmfelvételen, úgy egészen az esti órákig. Pontosabban az anyámmal folytatott telefonhívásig, amivel jócskán felbaszta az agyamat. Nem ő, hanem a téma. Anyámra sosem tudnék egy rossz szót sem mondani. Ha nem lenne Tina, biztosan belezúgtam volna a saját anyámba. Na jó, hagyjuk az incest-cuccot, mert mindjárt hányok, de egyébként megértettem apámat, miért őrült meg érte anno. Még mindig tip-top és kurva kedves néni volt, imádta mindenki. - Apád vigasztalhatatlan. Tudod, Keith - mert a Slade túlságosan is rosszfiús volt anyámnak, naná. - .. szerintem ha ide enné a fene az öcsédet, akkor sem enyhülne meg, pedig mindent megpróbáltam, téééényleg mindent - lehunytam a szemem és az agyam becuppantotta a STOP táblát. Nem, nem akartam elképzelni a szüleimet szex közben, ahogy anyám könyörögve nyög az öcsémért, hogy fogadják vissza. Kurvára Lackwood volt, és nem érdekelt az apám fafejűsége, akkor is benne lesz Neth abban a kibaszott végrendeletben. Volt még bő húsz évünk, hogy ezt eltervezzük, annyi idő csak elég lesz apánk puhítására. Max felbérelek neki minden héten valami prostit, escortot, faszom tudja. - Azért mondja ezeket, mert Kenneth nem úgy táncol, ahogy apa fütyült, és nem tud mit kezdeni azzal, hogy ő mindig is a saját feje után ment - nem mintha én nem ezt tettem volna, csak nekem az életem New York-hoz kötött, amit sosem bántam meg. Cambridge-ben szar se volt. Maximum a botanikus kert meg a hétszáz éves épületegyütteseket magába foglaló egyetem. Nem igazán érdekelt már hatszázadjára a története, ha az ember nap, mint nap egy híres épület mellett halad el iskolába, vagy épp lógni az utcán, ha éppen életben hagyták a próbák és a tanulás után, akkor szerintem kurvára nem azt fogja nézni, hogy melyik tetőcserép hogy áll és milyen rózsaablakos vagy épp nem ablakos építészeti stílusban épült az egyetem. És ha még nem lett volna ez a tépelődés elég egy napra, akkor Tina panaszkodását is muszáj voltam végighallgatni. Egy férfi mindig készüljön fel a nője faszságaira. Most épp a ruhapróbák kerültek sorra. A tütü nem volt elég színes, a smink sem tetszett neki és ráadásul ma megevett egy teljes répát. Ez aztán az étrend, aranyom, eladlak nyúlnak! Persze ezt csak a nyűgösségem mondatta velem, alapesetben imádtam a nejem. Mondjuk nem akkor, amikor éjjel kettő órakor pontban meglökdösött, hogy betörtek hozzánk. - Mivan!? - már az ágy szélén egyensúlyozva próbáltam ébren maradni. - Biztosan a jehovák azok! - nyakig húzta a paplant magán, és amikor sikerült kinyitnom a szemem egy ásítás után, ránéztem az órámra. - Ennyire ők sem istenfélők - vagy a faszom tudja miknek kell mondani. Hívőnek? Mániákusnak? Vagy csak szerencsétlennek? Végiggyűrtem az arcom, félálomban a sötétben egy boxer után kutattam, és amikor a kezembe akadt valami anyag, két egyszerű lépésben magamra rángattam azt. A végén még tényleg apácák állnak odakint, csak nem mutathatom meg nekik egy szál faszban, nem igaz? A lámpa kapcsolójára rányomtam, csak tudnám minek, mert félig alvajáróként dübörögtem végig a lakáson, meg is köszörültem a torkomat a kulccsal szarakodva, egy teátrális mozdulattal kitárva magam előtt azt a nyomorult falapot. - Baszd meg! - nem a legideálisabb köszönés ez egy régen látott ismerős esetében. Ha az öcsédről van szó, akkor meg végképp. - Megtaláltad a Csillagkaput és ideteleportáltál? - a képéről azért letöröltem volna azt az istenverte vigyort, ha nem repesztette volna szét az én fejemet is egy. - Jó reggelt - mértem végig, de leginkább a táskájának méreteit, amiért lehajoltam és behúztam a lakásba. Felemelni még túl korán volt. Nem kellett őt beinvitálnom, jött ő magától is, ezért elálltam az útjából is, kezemmel a nappali felé mutatva, fedezze csak fel, az utóbbi időszakban volt pár változtatás a berendezésben. Mondjuk lett egy 4K-s tévénk, amiről Tina nem tudott lebeszélni. Kíváncsi voltam, mikor jelenik meg a nejem.
Az ajtó kinyílott, bátyám feje mindent elárult, ahogy megjelent a nyitott ajtóban. Bár a szavai nem leptek meg, sem a kómás feje, számítottam rá tőle. Senki mástól, de tőle igen. Keith már csak Keith maradt. Csak vigyorogni tudtam rajta, ő meg visszadobta ugyanezt, szóval béke volt. Köztünk mindig is az volt, jó testvérekké váltunk. S csak ez számított. Apánk noha fura figura módon csak a bátyámat tartotta mindig elsőnek, mert szerinte nekem nem volt fontos a családom. Mindig távol voltam. Hát istenem, nem tudok megülni a sejhajomon, bár ez sosem számított. - Csillagkapu? - kérdeztem vissza. - Azt hittem időhurok. - képedtem el színtiszta tetetett pofával és hanglejtéssel, majd ahogy beljebb húzta a táskámat és jóreggelezett, hát köszöntöttem én is. - Holdfényes estét. - durmolnak itt, lemaradnak az éjszakai fényekről. Ja itt nem látják a csillagokat nagyon, ez egy nagyváros… béna. Mondjuk akadnak emberek, akiket nem hoz lázba egy jó kis csillag kukkolás. Mindenesetre beljebb baktattam és tekintetem is végig cikázott a lakáson. Baró. A bátyám itt remekül letelepedett és a feleségével nyerő párost alkotnak. Nálam ugyanez van, csak a számokkal. - Mi a helyzet nagy testvér? Megzavartam valamit? - esetleg az alvási fázisod? Neki mindig készen kellene állnia ha én betoppanok újra az életébe. Ami egy marha nagy hazugság lenne. Senki sem kötelezi rá. Még én se. Most is ő fogadott tárt karokkal. És ha már karokkal… a táskámhoz léptem és kutattam benne kicsit, majd előkaptam egy üveget. - Tessék. Ajándék. Majd kóstoljuk meg. - álltam egyenesbe, majd a bátyám kezébe nyomtam a palackot. Visszahuppantam a táskához, a feleségének is hoztam valamit… hol is van…kutattam egyre mélyebben, az alsónadrágjaimat időközben kikotortam a padlóra, míg végül megtaláltam. Két darab koktélpohár került elő a táskából még és velük együtt álltam fel újra. - Asszonypajtásod elérhető állapotban van? - érdeklődtem meg finoman, hiszen mi van ha még alszik? Bár ha bátyám már felkelt, kétlem ő még aludna. Az ősöknek semmit nem hoztam. Miért? Hát mert, nincs erre válaszom ami mindenkinek kellőképp megfelelne. Közben a kezemet is nyújtom egy pacsira, azt hiszem ez elmaradt, annyira korán van még. Ha adja a pracliját, akkor egy ölelés is belefér. Régen láttam már, hiányzott a lénye maga. Aztán elfordultam, hogy megnézzem az otthonát és a TV-t is megpillantottam. Némán mutogattam felé két kézzel tenyérrel felfelé, mint az Ace Ventúrában a fazon. Marha jó. - Van egy jó erős feketéd? Vagy ahhoz még tényleg korán lenne?
Ha azt gondolnád, hogy apám basztatására voltam ennyire jóban az öcsémmel, nagyon tévedsz. A korkülönbség miatt már kinőttem abból a korból, amikor világra jött a kis szaros pelenkacsomag, hogy csesztessem naphosszat, így amikor anyánk éppen úgy döntött, hogy megérdemelt némi szabit a gyereknevelési mizériából, átvállaltam öcsisajtot. Jó, leginkább csak aludt akkoriban, de rohadt jó bébiszitter voltam, elérzékenyülök még mindig, ha arra gondolok. - Őőőő ja - ennyit tudtam kinyögni. Hadd ne kelljen már a mélyalvás fázisából egyből a Sólymos kisasszonykára gondolnom. A filmet nem láttam, a könyvet olvastam, mondjuk úgy, hogy a fantasy és a sci-fi világa lekötött. A köszönésére megengedtem neki egy morcos "nebasszálmárfel" pillantást a részemről. Előbb látnám meg Gotham Batman jelét, mint New Yorkban a Holdat ebből az épületből. A város kiváló célpontja volt az éjszakai életnek és a fényözönnek hála minden ide tévedő vándornak/turistának, meg ismerjük a 9/11-es sztorit. Nem mókás. - Mondanám, hogy kefélés közben kaptál el minket, de nem. Csak gondoltam kipróbálom, milyen aludni. Nálad mi a pálya? Nem kérsz némi altatót, hogy végre lerakd a segged? - aludt egyáltalán? Vagy már rohadtul elérte az inszomnia állapotát az elmúlt időszakban? Nem voltam abban biztos, hogy ebben a percben tudni akartam, hogy mivel töltötte konkrétan a mindennapjait, elég volt, hogy végre megjelent, mint Dzsinn. Esküszöm veszek neki lámpást karácsonyra és dörzsölgetheti kedvére. Majdnem egy szál farokban sikerült végigasszisztálnom az egyszemélyes ajándékozást, de amikor a kobra rám mosolygott az üvegen túlról, vigyorogva ráztam meg a fejem, hogy az üveget minden oldalról megnézzem. Hogy a picsába' rakták bele azokat a pikkelyeseket? Végignéztem azt is, ahogy a gatyáival megterítette a padlómat, és ahogy előkerült a két őslakost/istent ábrázoló cucc, köhintettem egyet. Esküszöm szopatja Tinát! A feleségem fosik mindenféle hüllőtől, de ezeknek a színes bögréknek biztosan örülni fog. A hatvanadik különleges bögréjéből kortyolhatja majd a szűrt, desztillált babavizet. A hajam is az égnek állt tőle. - Szerintem hamarosan kicsattog - nyomtam el egy ásítást és a kígyós alkoholt lepakoltam a hozzám legközelebb eső vízszintes felületre; cipős szekrény tökéletesen megfelelt a célra. Hál'istennek nem a retyón talált rám az öcsém. A pacsival-öleléssel megvoltam, elvégre az öcsém, de nem fogom végignyalni egy nyomorék "puszit" adni az arcra. Nem volt szokásom senkivel sem ennyire jóban lenni. Kivéve két nő. Anyámat a feleségemmel csaltam, őt meg az anyámmal, ha arcra adott nyáltól el nem csöppenő csókról volt szó. Hagytam, hogy körbeinvitálja magát a lakásban, és ahogy eljutott a tévéhez, csak egyet biccentettem. - Ja, ne tudd meg, mennyire jól néznek ki rajta a hegyek, a meccsek meg a vénember - ez Attenborough-t jelentette - filmjei. Még pisálni se akarsz felkelni. - magyaráztam, mielőtt még rátértünk volna a kávéra. A kobra már a kezemben volt, azzal együtt léptem a konyhába, hogy a hűtő tetejére kerüljön a hüllő, a végleges helyére. - Csak te iszol, ha nem gond. Milyet szeretnél? - én mindig az erős feketénél maradtam meg. A reggeli ébresztőnek tökéletes volt az a keserű lötty. Ha a válasz elhangzott, akkor a víz a helyére került a gépbe és a felső szekrényből előszedtem a megfelelő kapszulát, amit bepakoltam. Lefőzhettem volna a régi módszerrel is, de azt majd reggel. Nekitámaszkodtam a konyhapultnak, és ha Neth betévedt hozzám, akkor a szemeibe néztem. - Mennyi időre maradsz itthon? - nem, nem arra voltam kíváncsi, hogy nálam. Ameddig meg nem hal, lehet a lakótársunk. Utána már büdös lenne. De arra voltam kíváncsi, hogy mégis meddig lesz képes megmaradni a második otthonunkban Cambridge után. - Keith?! - Tina hangja álmosan csengett, ahogy szólított. - Mi ez a rendetlenség a bejáratnál? - érdeklődött, némileg már határozottabb hangnemben. - Konyhában vagyunk - adtam iránymutatást, hogy kisvártatva megjelenjen a nejem. Hogy ez mire volt válasz, faszom se tudta. A lényeg, hogy nagyjából tíz másodperccel később megjelent Tina a konyha bejáratában, csak pislogva meredt az öcsémre. - Szia! Hát te? - érdeklődött az öcsémtől, a szatén köntösét összébb húzva magán szemérmesen. A melleit azért nem fogja mindenkinek mutogatni. Reméltem, hogy legalább egy bugyit sikerült felhúznia az elmúlt percekben.
A hirtelen jövő érkezésemen még van mit csiszolnom, de igyekszem nem bele kavarni a másik életébe. A bátyáméba nem kavarnék, a levesükbe már annál inkább. - Nem, nem kérek altatót. - tiltakozok erősen a dolog iránt. - Reggel előadásom lesz és jó lenne épkézláb beérni. - szétesve szarabb helyzetem lenne és senki sem rakna össze. Milyen tanácsadó lenne belőlem úgy? Már az vagyok persze, de nekem mindig újat kell virítanom. Többet, mint tegnap tettem. No de ezt senki sem értheti meg. Sebaj. Tudom a dolgom és ez a lényeg. Keith is ugyanúgy van a saját világában lévő dolgokkal. Tina hamarosan megérkezik, remélem tetszeni fog a szuvenír, mit neki hoztam. Szerintem totálisan remekül néz ki. Az ölelkezés meg ennyi eltelt idő után szerintem tökre természetes, többre tőlem sem futja. De nem is ebből áll a mi testvéri kapcsolatunk. Aki ezt nem érti és fel nem fogja, az ne beszéljen ki minket. - Akkor tényleg baró. - ha felkelni is lusta hozzá az ember, akkor színtiszta varázs tv az egész cucc, mely megbéklyóz és hozzá köt a kanapéhoz. Kihasználja az ember teljesen, így megérte megvenni. Állat. Ami meg a kávét illeti… - Sokat, feketét és két cukorral. - mert az úgy jó. Felőlem egy teljes bögrével is jöhet csurig, akkor is csak két cukor kell bele. Nem vagyok oda az édes kávéért. Szóval maradjon így a rendelésem. - DE jó lesz az, amit te is iszol. - főleg ha nem akar vele sokat szenvedni. Ami pedig az újabb kérdést illette, kisebb hallgatás után válaszoltam. Nem tudtam mit mondani azonnal. - Fogalmam sincs Keith. Lehet most heteket maradok, az is lehet hogy egész évben maradok a seggemet. Lehet egy hét múlva lelépek. Tényleg nem tudom, attól függ mi fog történni az életemben. - nem épp tömör válasz, de talán kielégítő lesz számára. Tina hangja megzavarta a férfias beszélgetésünket, így a hang irányába pillantottam. Hoppá, a gatyáim. A táskám. Huppsz. Végül ő is megjelent, meglepettsége mosolyt csalt az ábrázatomra. - Szia Tina. - nem, nem mértem végig, nem gusztáltam rá a bátyám asszonyára, inkább elpillantottam másfelé, kellemetlen ha egy nő csak így állít eléd. Főleg ha az a bátyád asszonykája. Sebaj. - Hát én, hát igen, most sikerült befutnom. Sajnálom, hogy felkeltettelek mindkettőtöket. Reggel már itt sem leszek, egész napos elfoglaltságom lesz… - közben Keith-re pillantok, ő a ház ura, neki kell megmondania hogy visszajöhetek-e este, vagy húzzak el? - Öhm Tina. Remélem ilyened még nincs. - keresni kezdtem az ajándékát, s ha megleltem, akkor felé mutattam. Széles mosolyommal az ő örömét vártam, bár ha hozzám vágja is jó móka lesz. Na de hajnali két óra múlt, el kéne küldeni aludni őket. De még vár a kávém. Azt még megvárom.
Kezdőlap
