Tekintve, hogy milyen gyerekkorom volt, a hercegnő mentalitás elég rendesen meg van bennem. Kislányként mindig megkaptam mindent -na jó, később is-, mindig az volt, amit én akartam és én voltam apuci szeme fénye. Maffiózó család vagyunk, így számomra természetessé vált, hogy olykor pisztolylövések, néha fájdalmas üvöltözések vagy épp zokogó pasik könyörgései hallatszottak, miközben én a nappaliban szorgosan tanultam zongorázni az édesanyámmal. Számomra ilyen volt a normális élet.
Sok minden mostanra sem változtam meg, sőt. Makacs vagyok, büszke, hiú és magabiztos. Aféle vezető jellem, ami minden bizonnyal az apámnak köszönhető. Nem vagyok egy törékeny virágszál, mivel rengeteg önvédelmi leckét kaptam és a fegyvereket is tudom használni. Igen, volt már, hogy öltem is. Ezt az énemet viszont évek óta el kell rejtenem. Pontosabban, mióta ide jöttem New Yorkba egyetemre tanulni Chloe Bellevue néven, aki egy francia milliomos lánya és senki el nem tudná róla képzelni, hogy akár egy légynek is ártana. Játszom a gazdag libát, akinek semmi más életcélja nincs, mint bulizni és szórakozni, amit olykor be kell valljam élvezek, de nem téveszthetem szem elől a célomat.
Szeretem az eleganciát, a kifinomult stílust és a nőiességet annak ellenére, hogy bárkinek betöröm az orrát, ha ahoz van kedvem. Mindig ügyelek arra, hogy a külsőm tökéletes legyen és mindig a legjobb holmikat veszem meg magamnak. Nem hiszem, hogy valaha láthatott valaki mackónadrágban vagy szakadt holmiban, mert kizárt, hogy valaha magamra rángassak ilyesmit.
Sok időt töltök szépségszalonokban, hogy a külsöm tökéletes legyen, rendszeresen járok edzeni ugyanezen okból és imádok utazgatni a nagy világban, ha az időm engedi. Saját ékszerüzletem van a tökéletes álca miatt nem beszélve a különböző részvényeimről, melyek miatt elég sok dolgom van az üzleti életben, de mégsem mondhatom azt mindenkinek, hogy millióim vannak a maffiózó apámnak köszönhetően.

Az apám az egyik kartell feje volt már akkor is, amikor megláttam a napvilágot New Yorkban. Elmondásuk szerint azért itt születtem, mert épp akkor ide szólította őket az üzlet, amikor az anyám terhes volt velem, végül a szülés itt zajlott le. Mindezek után persze a gyerekkorom nagy részét mégis Mexikóban töltöttem, amit cseppet sem bántam, mert csodálatos vidék. Legalábbis az, ahol felnőttem az volt, mert a luxusvilla udvaráról a nyomor, ami a legtöbb családnak kijutott, nem igazán volt látható. Mondjuk soha nem is érdekelt az ilyesmi.
A gyerekkorom tündérmesébe illő volt. Már, ha abban a tündérmesében szerepelnek bérgyilkosok, agyon tetovált rosszfiúk, stukkerek, kések és egyéb holmik, melyek sűrűn ontják mások vérét. Igen, tisztában voltam vele mindig is, hogy gyilkolni nem szép dolog és az apám is rendes hívő ember volt, de azt is tudtam, hogy az életbenmaradásért ez szükséges.
Ha az apám valaha is bánta, hogy nem fia született, nekem ezt sose adta a tudtomra. Én voltam a szeme fénye, a kis hercegnője, akinek mindig mindent megadott, akármi is legyen az. Fényűző életem volt és meg voltam róla győződve, hogy ez mindig így lesz, de akik megölnek másokat, gyakran célkereszttel a hátukon élnek. Így történt a szüleimmel is. Megölték őket, mert valakinek az útjába kerültek. Épp amerikában voltunk, hogy a nyarat a rokonoknál töltsük, ők pedig valami hülye estélyre vagy mire mentek, amihez nekem nem volt kedvem. Inkább a kuzinomékkal játszottam és ez volt a szerencsém. Az anyám öccséék -akiknél akkor épp voltam- vettek magukhoz és igyekeztek pótolni a lehető legjobban a szüleimet, de hiába minden. Másra sem tudtam gondolni, mint arra, hogy egy nap bosszút fogok állni a gyilkosukon és azt bizony stílusosan fogom tenni. Az örökségemet bőségesen megkaptam, bár az üzletet már nem én vittem és viszem tovább. Meghagytam az apám öccsének ezt a nemes feladatot, hiszen amúgy sem néznék jó szemmel, ha egy nő vezetné a kartellt, ráadásul nem is vágytam harcolni ezért.  Meg voltak a magam céljai és tervei.
A nagynénémék velem együtt jobbnak látták, ha átíratom a nevemet -azaz felveszem az anyám vezetéknevét- és az egyetem elvégzése után a csekély örökségemből -jó sok nulla volt a számjegy végén- ékszerüzletet nyitottam, ami tökéletesen passzol hozzám. A mai napig tartom velük a kapcsolatot, de igyekszem ezt minél óvatosabban tenni, mert nem akarom őket bajba sodorni a bosszúmmal. Évekig nyomoztam, míg végül rájöttem, hogy kinek állt leginkább érdekében megöletni a szüleimet és jelenleg máson sem ügyködöm, mint azon, hogy a lehető legkevésbé gyanút keltő módon a közelükbe férkőzzem. Tehát mást sem csinálok, mint igyekszem az elit körben mozgolódni, ahol információim szerint Ők is szívesen lebzselnek és megvárni, amíg kellőképpen felkeltem valamelyikőjük érdeklődését, de nem fogom kiteríteni az összes lapomat. Majd meglátjuk mit hoz a jövő és, hogy hogyan fogom tudni véghez vinni a terveimet. A lényeg, hogy édes a bosszú.