Mélyet szusszanva veszem magamhoz a pezsgőt ahogy a pincér elmegy mellettem a tálcával a kezében. Kezdenek a képeim valóban felhúzni a mélyből. A kiállítások egyre többek és a galéria egyre több embert csábít magához. De most nem vagyok a galérián. Hivatott lettem a szervezők által rendezett magán bulira. Persze ide is a sznob, gazdag nagy fiúk bekerülnek ahogy szokás. Én meg csak azért lehetek itt mert festő vagyok. Valamiért most ez sem tud undorral eltölteni, hogy milyen emberek vesznek körül éppen. Már egy ideje csak a műhelyem és a lakásom között mozogtam a bátyám látogatása után. Mély sebek szakadtak fel és nehéz küzdelem után mindketten eldobtuk egymás ellen a fegyvert. Én nem tudtam örökre elkergetni, ő pedig őszintén bocsánatot kért. Ugyan még nem egy biztos hídon áll a kapcsolatunk de merem azt mondani, hogy a héten egyszer beszélgetek vele telefonon és talán tudunk együtt is reggelizni vagy ebédelni esetleg vacsorázni. Ahogy az élet dobja már és ahogy mi alakítjuk. Megemelem a pezsgőt ajkaimhoz és bele kortyolva hunyom le kicsit a szemeim. A zene kellemesen lengi körbe a helyiséget és a hölgyek finoman teszik magukat ahogy ilyenkor egy buliban szokása a legtöbbnek. Pár tincsemet félre tűrve sétálok beljebb és pár szervezőnek akiket magam is jól ismerek kedvesen köszönök és udvarias beszélgetésbe elegyedek ahogy ilyenkor szokás. Bár pozitív oldala, hogy több galéria vezető is felfigyelhet így rám ahogy egymásnak ajánlják. Hiszen az ő helyszínük is kap azért a pénzből nem keveset... Fekete blúzom finoman simul rám és a térdig érő piros szoknya kellemesen veri lábaimat széleivel ha sétára indulok. A nyakamban finoman leng a nyakláncom és a fények olykor finoman csillannak meg a fülbevalóimon és a hajcsatom díszén ami egy oldalon tartja világos barna fürtjeimet. Ahogy a kényszer beszélgetőim egymásra hangolódnak lassan ellépek a körből és ismét a pezsgőbe kortyolok körbe hordozva a meghívottakon. Talán találok valami kellemes társaságot.
Kezdőlap
Colin and Carmela
