A sok keresgélés után, kissé fáradtan és elcsigázva ülök a kávézó egyik eldugott egy személyes asztalánál miközben a teát szorongatom kezeim között és kifelé bámulok az üvegen. A nyílt utca forgalma elvonja a figyelmem és nem érzem magam annyira idiótán, hogy éppen egy ember után kukkolok. Mert végül is azért jöttem nem igaz? Kifigyeltem ami elégé úgy sütött rám, mint valami utcai tolvajra.  Mondjuk néha a régi időben ez sem állt messze tőled, Beth nem értem miért csinálsz úgy mintha annyira nagy dolog lenne. Pedig az. Annyira próbálom ezeket a hibákat eltüntetni és úgy viselkedni ahogy igazából kéne. Mert azt már nem lehet mondani, hogy ahogy neveltek..."anyám" a szembesítés pillanatában nem tudta elájuljon vagy sokkot kapjon. De végül egy adag kiabáláson a részemről az övéről pedig egy adag zokogásnál tovább nem jutottunk. Dühös és kiállhatatlan lettem amíg próbáltam rendezni soraimat és nem teljesen elhagyni azt amit eddig összekapartam magamból a börtön után. Nem gondolom, hogy teljesen kiborult nálam a bili, és azt se érzem, hogy túl toltam volna a kiakadást. Egyszerűen nem tudom ki várja el, hogy higgadtan lehessen ezt kezelni. Kiderül, hogy amúgy nem is az vagy akinek hiszed magad, mellé pedig lesz egy testvéred. Aki híres, sikeres és csodálatos a címlapok szerint. A táskámban pihen egy újság amit még Diana hozott fel nekem a lakásomra amin Carina szerepel. Többször elolvastam a cikket és talán ezért hajtott végül a kíváncsiság, hogy valami úton módon láthassam őt élőben. Így kezdődött az, hogy pár lap és közösségi oldalak segítségével olyan helyek keresésébe kezdtem, hol könnyen találkozhat vele az ember. Az első találkozásunk...nem is nevezném annak, hiszen bátorságom nem volt arra, hogy közelebb férkőzzek hozzá. Persze nem is olyan könnyű mint minden sztárt, színészt úgy őriznek néha mint valami hét pecsétes titkot. Úgyhogy bármikor a lábaim arra vittek, ahol alkalmam lehetne vele beszélni, nem tudtam rá venni magam. De mai nap 2 hét kukkolás után, (mert ezt nem lehet szebben mondani) eldöntöttem, hogy beszélni fogok vele ha törik ha szakad. Ismerve magam nem vonulhatok vissza ennyitől. Muszáj beszélnem vele mielőtt a rendőrök felkeresnék... Nem vettem most annyira nőiesre a figurámat öltözködés szempontjából, de nem is nézek ki úgy mint aki 3 hete ugyan abba a ruhába járna. Egy fekete farmert vettem magamra mellé egy inget ami ugyan ilyen fekete, és egy bőrdzsekit. Az arcomra most nem kentem igazából semmit, feleslegesnek találtam a napszemüveg miatt is. A bakancsommal enyhén dobolok az asztal alatt, és a teámra pillantok miközben várakozón futtatom végig tekintetem a helyiségbe. Még nem ért ide de nem is baj, próbálom a gondolataimat sorakoztatni, hogy mindent elmondhassak neki minél pontosabban és ésszerűen, hogy ne nézzen teljesen hülyének vagy egy őrült rajongónak. De reménykedem nem fogom teljesen kiborítani ahogy engem sikerült kiborítani a kapitányságon.