Szabad nap. Mint a boltban is mint ember ügyileg is. Civil vagyok egyszerű ember aki útjára indul lakásából. Nem tudom, hova visz az utam csak megyek és megyek. Mennem kell. Azt hiszem. Igazából fogalmam sincs mire van igazából szükségem. A dzseki zsebeimben tartom a kezeimet és az öngyújtómat szorongatom. A szél hideg csípős de már igyekszik a város kilábalni a hidegből. Nem szeretem a meleget. nem szeretem a tavaszt és nyarat. A tél és az ősz az én évszakom. De semmi sem art örökké ezt tudom. Szusszanva veszem elő a cigis dobozom majd veszek ki egy szálat és gyújtok rá. Lassan emelem ki ajkaim közül a cigit és fújom ki a füstöt ahogy sétálok az utcákon és csak hagyom, hogy valamerre vigyenek a lábaim. A hátam fáj a legutóbbi akcióm után egy szép lila folt is maradt utána de csak zúzódás semmi több. Messze megyek otthonomtól és nem egy helyre be megyek közben de mindig tovább állok míg nem Staten Islandban egy állat menhely előtt állok meg. Hallom bentről az ugatást és látom hogy a kapu nyitva van, szóval gondolom nyitva is vannak. Szusszanok egyet be menni nézelődni talán lehet. Vagy találok egy kutyát. Úgy sincs senki akire elkölthetném a pénzemet igazán. Lassan besétálva zsebre tett kézzel a ketrecekhez érve nem egy kutya fogad engem. Sok ugrál és járkál a ketrecekben vagy ugat és figyel. Én is figyelem őket míg végül leghátul a sarokban ücsörögve egy dús fekete bundájú német juhász szerű fajtát pillantok meg. Nem ugat, nem kell fel nem csinál semmit csak ki néz a ketrecen a sarokban ülve és figyel engem. Én is őt és meg is állok a ketrece előtt. Füttyentek egyet hátha reagál rá de csak fel néz rám majd befordul a sarokba. Ez megmosolyogtat és féloldalas mosoly szalad az arcomra. Érdekes kis jószág. A ketreceken nem látok név táblát és a ketrecen belül a falakon sem de mégis ez a hallgatag kis jószág fogott meg ahogy most nézem őt a sarokba húzódva feküdni.
Forestet megint elhoztam a menhelyre, hogy megtornáztassam kissé. Igaz csak három lába van, de ugyanúgy kezelem, mint egy négy lábbal rendelkező kutyát. Tele van energiával. Őt cseppet sem érdekli, hogy hiányzik egy lába. Ugyanolyan gyorsan fut, mint a többi társa. Foglalkoztatnom kell őt, hogy erős maradjon, de imádja is az akadálypályát. Elején nehezen ment neki, de ma már egyre ügyesebb. Állandóan megdönti a rekordját. Már-már a vége felé tartunk mikor meghallom a csengőt. Valaki érkezett. Ennek a hangnak mindig örülök, mert általában vagy azt jelenti, hogy egy önkéntes, vagy egy gazdi jelölt jött. Néha még adományozók is betérnek ide. Forest sétál be elsőként az ajtón és már rögtön oda is megy farok csóválva az idegen fickóhoz. Én csak jót mosolygok rajta. Nah igen nem egy idegbeteg kutya az egyszer biztos. De elég sok nehézségen ment keresztül, így nem csoda, hogy ennyire vágyik az emberek szeretetére. -Szia! Élodie Dubois! Miben segíthetek? Bocsi Forest miatt, de mindig izgatott, ha új emberekkel találkozik. Esetleg örökbe szeretne fogadni egy kutyát?-Természetsen bemutatkozáskor a kezemet is oda nyújtom egy kézfogás erejére. Majd a félénk kutyára pillantok a rácsok mögött. -Hans nem rég került hozzánk. Még nagyon félénk. Egy szeméttelepen kaptuk el. Tele volt sérülésekkel. Mára már szinte teljesen meggyógyult, csak még foglalkozni kell vele, hogy megtanuljon ismét bízni. De kedves kutya. Örül a társaságnak.-Mutatom be röviden. Remélem nem fogom ezzel elriasztani tőle.
Csak figyelem a kutyát és a jelek egyre világosabb előttem. Ez a kutya ismeri a fájdalmat, a kínt és a sötétséget. Ismeri milyen az amikor nap min nap életben akarsz maradni és ismeri azt is, hogyan vessze el a bizalmát a világ felé. Hallgatag és túl nyugodt a többihez képest ismerem az ilyen kutyákat. Sok illegális kutya viadalon jártam már ezeket hívják a vadítok veszélyesnek. Ők azok akiktől még a gazdájuk is fél. Akinek még vaskesztyűben is félnek enni adni. Csak figyelem mikor ajtó nyitódást hallok és nem sokkal egy három lábú jelenik meg és lihegve farok csóválva érkezik mellém. Lenézek a jószágra és finoman megsimogatom mire hálásan pislog rám párat. nem sokkal megjelenik egy lány is. Bemutatkozik nekem és kezet nyújt én pedig az arcát figyelem majd a kezét. Megfogom finoman az övét és megrázom vele.-Bret vagyok.-mondom üdvözlés képen.-Nem...igazából csak úgy bejöttem, a lábam ide hozott.-ismerem be neki ahogy finoman elengedek egy halovány mosolyt és visszanézek a fekete bujkálóra. Meghallgatom a kutya történetét és a lányra pillantok.-Ha megengeded a megjegyzést...ő nem félénk inkább egy olyan kutya akit valószínűleg az mentet meg, hogy elvesztett egy csatát de az ellenfele nem fojtotta meg ott helyben. Helyette inkább kidobták és hagyták volna megdögölni. Hallgatag, nagy kutya az inkább veszélyes mint félénk. Ez egy harci kutya volt valószínűleg. Persze nem okoskodni szeretnék, csak a jelek amik árulkodnak róla ezt súgalják. Detroitban gyerekkoromban sok ilyen kutyával találkoztam...megtanulnak sok fegyvert, hogy a bántalmazások után inkább távol tartsák maguktól az embereket.-figyelem az állatot majd a lány felé fordulok. Szemeibe pillantok és finoman rá mosolygok.-Megengeded, hogy bemenjek hozzá kicsit?-kérdezem ahogy pislogok felé párat és várom engedélyre való válaszát meg persze a beleegyezését is.
Elmosolyodom a szavaira, sosem baj az, ha valakit csak a lábai hoznak ide, mert az azt jelenti, hogy az egyik védenc esélyt kap arra, hogy új életet kezdhessen. Nem szólok közbe a kijavításába. Tény lehet nem fogalmaztam a legjobban, de számomra egyik kutya sem veszélyes. Csak meg kell őket érteni és alkalmazkodni hozzájuk, meg tanulni hogyan is szabad feléjük közelíteni. Borzalmas állapotban volt mikor rátaláltak. Kevés esélye volt arra, hogy túléli egyáltalán a másnapot, de végül egy igazi harcosként kitartott. És most talán még egy szerető otthont is talál magának. -Bocsánat, de nem. Tudod… biztonság. Én vagyok a felelős érted. Nem féltelek, de megvan a kialakult protokoll. Kialakítottunk erre egy külön helyiséget, ahol az emberek közelebb kerülhetnek a kiválasztotthoz. Ott csak mi vagyunk, nincs mások kutya, vagy másik állat. Nem tereli el a figyelmét semmit. Ha megengeded megmutatom a szobát és utána behozom Hans, ha az úgy jó neked.-Engem már ismer a kutya és egyre nyugodtabb a környezetemben. Idegeneket nem merek egy új kutyához sem beengedni, de azok közé sem, akiket teljesen jól megismertem. Az állatokról mi gondoskodunk, így mi is fogunk bemenni a ketrecbe, és mi vezetjük ki a gazdi jelöltnek. Amennyiben beleegyezik mutatom neki az utat a szoba felé. -Sajnos nem ő az első harci kutyánk. Sokan lemondanak róluk, mert félnek tőlük és inkább elaltatják, pedig a nagy részük úgymond megmenthető. Van igen sajnos, akik annyira bekattannak, hogy még önmagukra is veszélyesek, de az már nagyon durva állapot.-Húzom el a szám sarkát. -Nos akkor kérlek foglalj helyet pár perc és jövök vele. Oké!?-Mosolyodom el majd Forestre pillantok. -Forest helyedre, most nem te vagy a középpont.-Kacsintok a kutyára, aki szépen el is vonul. Nem időzök el sokáig. Pórázra „kötve” a kutyát vezetem ki a ketrecből, majd be a szobába. Azonnal szaglászni kezd, léptei óvatosak. Látszik rajta, hogy kíváncsi nagyon kíváncsi, de nem ugrik fejnek a falnak.
Csendesen hallgatom a lányt majd bólintok a dologra és lassan követem abba a szobába. Hellyel kínál de nem élek a lehetőséggel. Szusszanva nézek körbe és a szobát figyelem szemeimmel. Zsebre vannak téve kezeim és mindet jól megfigyelek ahogy ácsorogva várakozok majd ahogy a lány megjelenik a kutyával feléjük nézek. Nem mondok semmit csak nézem a kutyát majd leveszem az állatról a tekintetem és nem igazán próbálkozok nála. Minek? Ha ő akar oda jön és akkor esetleg ismerkedünk.-Vannak bekattant emberek is, őket még sem altatják el.-térek vissza válaszul a lányra nézve, hogy elüssem unalmas perceimet egy beszélgetéssel amíg a kutya ismerkedik helyzetével amibe bekerült.-Mióta foglalkozol ilyesmivel?-kérdezem ahogy figyelem fekete szemeimmel és lassan a falnak döntöm a hátamat. Soha nem volt kutyám, nem tanultam kezelni őket. Egyszerűen csak hagytam, hogy kutyák legyenek ha valamikor egy kutya mellém szegődött egy darabig életem során. Azt adtam nekik amit ők nekem és ezzel boldog egyensúly volt köztem és a négylábú állatok között.-Forest a sajátod vagy ő is örökkbefogadható kutya?-Kíváncsiskodok kicsit. Nem mintha 3 lábút elvinném. Ha lesz kutyám meg kell dolgoznia a dolgokért és az a baj az áldozatokat nem fogja megijeszteni egy háromlábú lihegő cukipofa. Hansnak pedig van egy megjelenése ami pont, hogy mihez tartásra utal. Nekem pedig kell, hogy félelmetes "társam" legyen.
Igen valóban az emberek többre tartják magukat az állatoknál. Azt hiszik, hogy uralkodhatunk felettük, eldönthetjük mi legyen a sorsuk. Mint mikor például a vadonban megtámad egy puma egy párt… Mi a megoldás? Ki kell lőni az állatot. Teljesen rendben van nem? Hisz mit képzel, hogy a vadonban vadászik… -Sosem mondtam, hogy azzal egyetértek.-Mármint, hogy azokat az embereket nem iktatják ki. Mondjuk sok embert kiiktatnék, főleg akik állatokat kínoznak, vagy gyerekeket, vagy bárkit. A kérdésén egy picit elgondolkozom. -Négy éve vettem meg ezt a telket, akkor még nagyon sok munka volt vele, így nem tudtunk azonnal befogadni állatokat. Azt hiszem az első kutyust egy picivel több, mint három éve fogtuk el az egyik autópálya mellett. Hu… milyen gyorsan telik az idő és mennyi minden történt azóta.-Mondjuk egyedül nem is tudtam volna ideáig eljutni. Közben persze figyelem Hansot is. Nem szólok közbe, hagyom hadd barátkozzon a helyzettel. Most az a lényeg, hogy ők ketten barátkozzanak össze. -Forest saját. Elég nyomorult állapotban volt. Csont és bőr volt, nem bírt ráállni a lábára. Szőr alig volt rajta a sok élősködő miatt. Nem is voltunk benne biztosak, hogy túléli. Elején még örökbe szerettem volna adni, de végül annyira a szívemhez nőtt, hogy nem tudtam megválni tőle.-Szélesedik ki mosolyom.
Csendesen hallgatom a szavait és olykor bólogatok a szavaira miközben figyelem fekete szemeimmel.Nem is állítottam,hogy egyetértesz vele.-mosolyodom el felé és figyelem ahogy kezeimet zsebembe csúsztatom.-Csak kutyákkal foglalkozol? Mármint nem tervezted, hogy más állatoknak is menhelyt nyújts esetleg idővel?-kérdezem próbálva nem elengedni a beszélgető témát.-Gondolom, azért járnak ide emberek. Mert ahogy észre vettem altatni biztos, hogy nem altattok.-mondom miközben körbe nézek a szobában. nem úgy néz ki mint aki nagyon hagyja, hogy az ő menhelyén altatások folyjanak. Hallgatom a 3 lábú történetét és elmosolyodom.-Kedves kutya. Látszik, hogy hálás neked.-jegyzem meg majd Hans felé nézek aki szaglászik kicsit a szobában de leginkább úgy veszem észre hogy lefekszik többször és várakozik. Felénk néz majd a szobában körbe.-Vannak még ilyen félelmetes kutyáitok?-kérdezem, hogy esetleg Hanshoz hasonló eb van-e még a menhelyén.
-Nem csak kutyákkal foglalkozunk. Vannak macskák is, meg igazából mindenféle állatot befogadunk. Egyszer egy rókánk is volt. Elütötte egy autó, de szerencsére túlélte. Nálunk lábadozott, majd elengedtük. Ha esetleg érdekel, utána körbe vezethetlek a területen.-Minél több állaton tudunk segíteni annál boldogabb vagyok. Persze ilyenkor ezerrel bújom a könyveket, szakértők véleményét kérem ki, hisz egy vadállat nagyobb felelősség és veszély. -Igen szerencsére mindig vannak érdeklődök. Persze így is sajnos több a befogadott, mint az elvitt állat, de igen igyekszünk nem altatni. Próbáljuk magunkat minél jobban reklámozni, meg persze a többi menhellyel is kapcsolatban vagyunk.-Sokszor segítettünk már egymásnak. Ha valakinél nem volt elég hely, elég volt egy üzit írni és pár percen belül már jelentkezett is egy menhely az adott állatért. Fontos, hogy összetartsunk. -Hihetetlen, hogy az állatok bármint is menjenek keresztül milyen hamar meg tudnak bocsájtani. Adni egy sokadik esélyt nekünk, embereknek… Olyan sok mindent tanulhatnánk tőlük…-Megrázom kicsit a fejem. Már megint kezdek elkalandozni. Tekintetem Hansra siklik. Láthatóan elég nyugodt. Közelebb sétálok Brethez, majd felé fordulva szólalok meg ismét. -Kipróbálnék valamit, ha te is benne vagy. Le kellene ülnünk a földre. Adok a kezedbe pár jutalom falatot. Először én hívom ide magunkhoz Hans, majd te is megpróbálkozol adni neki párat. Mit szólsz? –Nézek rá kérdőn, majd ha benne van a dologban szépen helyet foglalok. -Hans! Nézd mit hoztam neked! Gyere ide!-Még egy picit szólitgatom őt. A mozdulatai nem határozottak, de végül csak odalép hozzánk és el is veszi a juti falatot. -Igen vannak. Leginkább stafford, rottweiler. Esetleg őket is megnéznéd?-Bár reménykedem abban, hogy azért Hansot nem írta még le.
Hallgatom amiket mesél nekem és hol bólogatok. Szép kis tervek és tettek. Boldogan csinálja, hogy menti az állatokat. Hát én a bolygót mentem rossz emberektől és beteg emberektől de ezzel nem szabad dicsekedni. -Oké Szívesen körbe nézek.-olyan "miért ne" fejet vágva ahogy le pillantok magam elé majd a lány felé és halkan szusszanok egyet. Bólogatok megint arra, hogy összetartanak a menhelyek ez pedig jó dolog. Együtt segítenek olyan állatokon akik nem érdemelték meg, hogy ide jussanak.-Az ember sok mindent tanulhatna...-mégsem teszi. Együgyü, ostoba lények vagyunk akiknek fogalmuk sincs mi is van körülöttük ezért egyszerűbb ott hagyni és megdögleni. Ez az ember. Embernek csúfolt féreg élősködő. Hallgatom amit mond majd csak bólintok ismét arra, hogy üljünk le a földre mire leülök vele és kezembe tartva a falatkákat figyelem ahogy a lányhoz oda megy. Mikor rám néz én is visszanézek a kutyára majd felé nyújtom a falatkákat és lassan de biztosan megközelít én pedig csak hagyom, hogy egyen a kezemből majd finoman megsimogatom a dús fekete bundát. A bőrén néhol érzek egy-egy behegesedett sérülést de csak kedvesen simogatom a fekete bundát. Addig ameddig engedi. Ahogy elfogy a kaja a kezemből elfordul tőlem én pedig nem nyúlok utána csak ülve maradva figyelem ahogy elmegy megint más felé.-Megnézhetem őket hátha tudom más ismerősöknek is ajánlani de én ezt a kutyát szeretném elvinni idővel ha engeded.-jelentem ki ahogy Hansról a lányra vissza nézek és pislogok párat.
Örömmel nézem végig, ahogy végül Hans odasétál Brethez és hagyja, hogy a fickó megsimogassa. Ez kezdésnek nagyon is jó dolog. Van olyan kutya, aki a falatka ellenére sem mer odamenni, csak a többedik látogatás után. Sajnos ilyenkor a legtöbb gazdi jelölt nem túl kitartó, de van, mikor olyan nagyon beleszeretnek a kiszemeltbe, hogy képesek hónapokig visszajárni, míg el nem fogadják őket az állatok. Ezek a pozitívabb esetek. De azt hiszem itt nem kell majd hónapokat várnia. Megnyugszom mikor kijelenti, hogy Hanshoz ragaszkodik. Ilyenkor mindig nagyon tudok örülni. Egy újabb állatnak sikerült egy új gazdit találni. -Ezt örömmel hallom és persze szívesen megmutatom őket is. Nos két feltétel van csak nálunk az örökbefogadáskor. Első, hogy előbb szeretném, ha többször ellátogatnál hozzá, összebarátkoznátok. Szerintem ezzel nem lesz gond. Minél többször tudsz jönni, annál hamarabb viheted majd el. A másik meg… Ezt sokan nem szeretik, de egyszer elmennék hozzád megnézni azt a helyet, ahol élni fog. Ez sajnos azért kell ez, mert több menhelynél is volt már olyan, hogy tök normálisak voltak a gazdik, de kiderült róluk, hogy a kutyát szörnyű körülmények között tartották. Azóta bármilyen állatról is van szó, szinte minden menhelynél úgymond kötelező a helyszíni szemle, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy tényleg jó helye lesz neki. Persze ezeknek is vannak buktatói, de azért jobban ki tudjuk zárni a csalókat. Ha ezeket elfogadod, akkor azt hiszem nem lesz gond a dologgal…. Öhm minden állatba beültetünk egy chipet. Amikor hozzánk kerülnek a menhely nevére írjuk őket, de amint gazdira találnak átíratjuk. De ezt majd csak akkor mikor elviszed… Meg lesz pár papírmunka, de ennyi. Jah meg kapsz majd egy kezdő csomagot. Eleséget, játékok stb… Napközben elég sokáig itt vagyunk, általában mindig van itt valaki, így szinte bármikor jöhetsz. A kollégák tudni fogják, hogy te Hanshoz jöttél…-Próbálom röviden elmondani neki a fontos információkat és remélem ez sem fogja őt elrémiszteni. Sokan azt gondolják, hogy fizetni is kell az állatokért, de én sosem kérem ezt. Persze adományt elfogadok, mert az mindig jól jön, de ennél többet nem. Itt nem az a cél, hogy ebből meggazdagodjunk, hanem az, hogy új esélyt adhassunk az állatoknak. -Akkor visszaviszem Hansot a helyére, és ha neked is megfelel körbevezetlek a területen.-Közben fel is állok, majd odasétálok a kutyához, ráhelyezem a pórázt és ki is vezetem a szobából, hogy visszazárjam őt a helyére.
Hallgatom a monológot de most igazából nem nagyon figyelek csak a kutyát simogatom és ami még a kezemben van azt adom neki oda még rágcsálni valónak. Talán valamilyen szinten néhány infó maradt csak meg a lány hangjából de amikor a kutya elfordul tőlem én is visszatérek és rá pillantok.-Volt már menhelyi kutyám...de köszönöm.-mondom végül a végén egy kedves mosollyal az irányába. Roy szép pitbull volt...kár, hogy túl barátságos és naiv kutyus volt. Hans viszont nem ilyen kutya. Könnyen fogja tudni változtatni a stílusán ahogy én. Nekem pedig egy ilyen kutya kell. -Ahol élni fog az egy panel lakás sajnos, de minden nap sétáltatva lesz és mozogni foga munkám miatt is ahova lehet állatot vinni, így ha így is el lesz fogadva, hogy panel akkor semmi sem akadályozza, hogy megnézd. Csak ha esetleg nálatok tilos nagy kutyát panelba, nem kellett volna egy felesleges kört futnod nekem pedig nem kéne fizetnem a takarító nőnek, hogy még alaposabb legyen.-Mosolyodom el ahogy a lányra pillantok majd vissza a kutyára. Minden másra bólintok majd lassan fel kelek és figyelem ahogy elviszi a kutyát. Ennyi hacacárét egy kutya miatt...de mindegy, kell egy kutya és kész. Figyelem ahogy elmegy én pedig kilépek a szobából és körbe nézek kint a folyosón várva, hogy visszatérjen és akkor körbe vezessen.
Figyelmesen hallgatom végig, miközben Hansot is figyelem. Sok menhely nem szereti, ha lakásba viszik a kutyákat, de engem ez nem szokott érdekelni. Ha megfelelően van sétáltatva akkor miért ne lehetne? Különben is sok kertes házban tartott kutyát egyáltalán nem visznek el sétáltatni, hisz ott a kert, eleget mozoghat… Ami persze téves felfogás. -Én nem ellenzem azt, ha valaki lakásban tartja, ha tényleg bevállalja a napi háromszori sétáltatást. Egyszer olvastam egy cikket, ahol azt bizonyították be, hogy a lakásban tartott kutyák boldogabbak, mint a kertben tartottak, hisz velük többet foglalkoznak. Szóval ez nálam nem akadály. Az meg főleg jó dolog, ha munkába is el tudod vinni. Szóval szerintem nem lesz gond.-Kacsintok rá. Már csak Hanstól függ minden, hogy neki mennyire lesz szimpatikus Bret. Bár szerintem ezzel sem lesz gond. Miután visszazárom Hans odasétálok Brethez, majd mutatom neki az irányt az udvar felé. Szerencsére nem esik, így a kinti területet is meg tudom mutatni neki. -Nos igazából az udvar az egyik legfontosabb hely. Csináltattam egy akadálypályát a kutyáknak, hogy megtornáztathassuk őket. Szinte mindegyik kutya igényli az ilyet és sokat segít a jellemfejlődésben is. Tudod sokszor kerülnek hozzánk lelkileg sérült kutyák… De idővel a sok törődésnek, tanításnak köszönhetően nagyon barátságossá válik. Szóval igyekszünk ilyen állatterápiás hely is lenni… Később ezt szeretném majd bővíteni az emberek felé is. Gyerekek, veteránok stb…Persze nem csak a kutyákkal foglalkozunk ennyit. A legtöbb mellettük a macskák… Sokan hiszik azt, hogy velük sok mindent nem lehet kezdeni, makacsak, önzőek… Pedig nem így van. Igaz önállóbbak, de ugyanúgy vágynak a szeretetünkre…-Miközben mesélek meg is mutatom neki a helyeket, majd a többi kutyához vezetem őt. -Ők azok, akik már rég itt vannak. Amint láthatod kritériumok nélkül mindenkit befogadunk.-Láthat háromlábú, vak, vagy éppen süket kutyát is. Mi nem teszünk különbséget közöttük.
Hallgatom amit mond, és nem zavarja, hogy panelben lakok és még mosolyog is ahogy azt mondom minden nap mozgatva lesz Hans. Meg persze mindennek örül amit elmondtam és még egy kacsintást is kapok amire finomabb mosoly jelenik meg az arcomon. A munkát azt hiszem élvezni fogja Hans. Amilyen a kisugárzása sok haragot kiadhat majd az emberek felé...De persze ezt nem kell tudnia a menhelyvezető hölgyikének. Ő nem örülne ennyire mint talán Hans. Pedig mindenkinek megjár a maga bosszúja...Követem a menhelyen és mindent megfigyelek meg hallgatom Élodie meséjét a helyről, meg nagyjából mindent ő épített itt ki. Hol bólogatok, hol pedig figyelek vagy nézem a helyszíneket és az állatokat. Macskákat is mutogat, és eszembe jut gyerekkoromban mindig megetettem párat a párizsis szendvicsemmel de másnapra sok el tűnik, kutyák áldozata lesznek, autó kerék, vagy ilyesmi.-Ahol én felnőttem, őket fogyóeszköznek nézték.-jegyzem meg a kutyákra és a macskákra is.-Sajnos nem tisztelik az állatokat...-mondom csendesen ahogy figyelem őket a kerítésen kívül és szusszanok egyet.-Nagyon szép amit teszel értük. Azt hiszem van pár ismerősöm akik majd befognak hozzád nézni.-mondom ahogy az állatokról a lányra nézek. Ahogy említette veteránok. Nah most én annyit ismerek, hogy tengert lehet velük rekeszteni. Ők is maguk megrekettek valamiben, hogy hazatértek. Szóval a kutyák jót fognak tenni nekik.-Nos, ha gondolod egyeztethetünk időpontot mikor szeretnéd megnézni a lakásom..-jegyzem meg ahogy visszanézek a rácsok felé egy kicsit aztán rá.
-Sajnos a legtöbb helyen nem tisztelik… A legtöbb ember tényleg úgy gondolja, hogy mi vagyunk a leghatalmasabbak.-Aztán jön egy hurrikán, egy cunami és összedől a békés kis világunk. A természet sokkal erősebb nálunk, csak ezt sokan nem akarják, vagy nem tudják felfogni. Jól esnek a kedves szavai, de igazából nem ezért csinálom, nem az elismerésért, hanem csupán csak azért, mert ha megtehetem, hogy segítsek rajtuk, akkor miért ne tegyem? -Ez nagyon kedves tőled. Köszönöm!-Hálás vagyok azért, ha kicsit reklámozza nekem a menhelyet. Minél több állatnak sikerül otthont találni annál boldogabb leszek, bár tény most nem az én boldogságom a fontos. Igazából még nem olyan hatalmas ez a hely, így hamar körbeérünk rajta. -Oh igen persze!-Azzal elő is veszem a telefonomat. Nem akarom őt feltartani, de jó volt egy kicsit beszélgetni vele, megmutatni a munkánkat, hisz nem csak az én érdemem ez, sok ember keze van benne. -Nos nekem a jövő héten a péntek kivételével mindegyik nap jó, az utáni héten szintén a péntekem foglalt.-Mondom neki miközben a telefonom naptárát figyelem. Nagyon bízom benne, hogy összejön ez az örökbefogadás és Hans tényleg egy boldog otthont talál magának. -És te mikor tudnál ide jönni legközelebb? Csak, hogy a többieknek is tudjak szólni. Általában este nyolcig valaki itt szokott lenni, ami azt jelenti, hogy ha lehet akkor legkésőbb hétkor kellene jönnöd. Persze ha úgy van megszervezzük és tovább marad bent az illető, ez nem probléma. Ilyenkor ha jó idő van abba a kifutóba szoktuk kiengedni a kutyát, ahol egyedül hagyjuk a gazdi jelölttel. Lesz játék, juti fali… Annyi időt maradsz vele, amennyit szeretnél. Mi azért egy minimum fél, háromnegyed órát szoktunk ajánlani. Bocsi, hogy ez ennyire zűrös, de gondolnunk kell az állatokra is. Nekik is nagy sokk, mikor egy új helyre kerül, így ha tehetjük akkor legalább a gazdi jelölttel ismerkedjen meg mielőtt elviszik.-Nah és már megint túl sokat beszélek. Ideje lenne lelőni magamat.
Kezdőlap
