A feleségem vagy, egy fedél alatt élünk, egy hatalmas házban, ahol szinte alig találkozunk. Mindkettőnknek megvan a saját élete, saját titkai, saját problémái, amiről a másik csak érintőlegesen tud. De ez így van jól, hiszen a házasságunk csupán egy közös megegyezésen alapuló szerződés, ami elsősorban a külvilágnak szól.

Nekem a kirakat miatt volt szükségem rád, hogy tiszteletbeli egyetemi professzorként és elismert festőként megfeleljek a társadalmi elvárásoknak, hogy megjelenjek veled itt-ott, néhány rendezvényen, vacsorán, kiállításon, és csodásan pompázz az oldalamon. Hogy neked mi volt a célod ezzel a házassággal, azt rád bízom. De akár azt sem tartom kizártnak, hogy nem pont az, amit nekem elmondtál.

A jelenlegi kapcsolatunk alapján leginkább csak barátok vagyunk (ezt kitalálhatjuk közösen, hogy inkább pozitív vagy inkább negatív irányba húzzon). El tudom képzelni, hogy a rendezvényeken olykor vigyáznom kell rád, nehogy mégis valami botrányba keveredj, mert azért téged is hajt a véred, a szerződésünkben nem volt kritérium a hűség, sőt. Csupán az, hogy diszkréten intézzük, ugye ez az egész lényege, hogy becsapjuk a külvilágot. Játszunk.

De hogy részedről meddig terjed a játék, azt nem tudom. Egy biztos, kezdetben részedről sem az érzelmek voltak a dominánsak. Nem csaptalak be, sosem ígértem neked szerelmet, vagy igazi házas életet, ez közös megállapodás volt. Csakhogy időközben mintha valami megváltozott volna. Mi történt? Rájöttél, hogy mégis többet akarsz? És ha igen, mi jár a fejedben? Vajon mit teszel ebben a helyzetben?

/Ha megmozgatja a fantáziád a plot, szeretettel várlak!   A jellemet a megadottak alapján szabadon alakíthatod, és a hölgy foglalkozását is, de bármiben szívesen ötletelek veled. Ígérni csak jó kis játékokat tudok, és sok izgalmas lehetőséget, fixálni nem szeretnék semmit, szóval, csak akkor vidd el, kérlek, ha ez így is tetszik, akkor viszont ne habozz, és kérlek, írj pm-et, ha megérkeztél!   /