- Oh te jó ég! Ez a szín annyira áll jól neked, mint nekem a nagyi szoknyája...
- Héééé! Nekem tetszik.
- Az lehet, hogy neked tetszik, de attól még ocsmány, és nem is áll jól.
- Ennyire?
- Igen, ennyire.

Kilépve a boltból a nővérem mégis egy szatyorral a kezében távozik, hiába zajlott le köztünk a korábbi párbeszéd. Bár mentségére szóljon, hogy nem a ronda színű ruhát vette meg, hanem egy feketét.
- Remélem boldog vagy.
- Igen, nagyon is. Ebben a ruhában olyan szexi leszel, hogy az osztálytalálkozón minden szem rád szegeződik majd.
- Dugulj el - bök oldalba nevetve. - És ha már odabent emlegetted a nagyi szoknyáját... Honnan is tudod pontosan, hogy nem ÁLL neked jól?
- Tudod te a választ magadtól is - forgatom a szemem, s inkább előre pillantok. Egy csaj meg egy srác sétálnak előttünk, ők is biztos shoppingolnak mint mi és a szituáció is hasonló, mert az a formás popó úgy himbálózik jobbra-balra, hogy biztos nem heteró a tulajdonos. Nővérkém is kiszúrja, hogy mennyire legeltetem rajta a szememet és összefut a nyál a számban ha csak arra gondolok, vajon elölről is olyan jól néz ki, mint hátulról?
- Lecsekkoljuk? - kérdezi kacéran a tesóm, mintha csak olvasna a gondolataimban, az én arcomra pedig magabiztos mosoly kerül, miközben bólintok egyet. Sietősebbre vesszük a lépteinket, és mikor elhaladunk a párocska mellett oda súgom a fiúnak. - Klassz popó - aztán a szokásos laza lépteinkkel megyünk tovább és nevetünk. - Jó pasi volt, elfogadnám.
- Oh, te nagyon sok pasit elfogadnál Ronnie.


A magnóból üvölt a zene, egyik kezemben pedig egy üveg vodkát tartok, másik kezemben az ecset, az asztalok pedig tele vannak festékkel.Nincs rajtam sok ruha, egyedül vagyok és szeretek szabad lenni festés közben, csak a munkaköpenyem van rajtam és semmi más. Igen jól olvastad, SEMMI más. Éppen a nővéremről festek egy újabb képet a róla készült sorozatba, annyira inspiráló arca van, rengeteg személyiséget kreálok köré, amit ő néha nem értékel annyira. Például a vörös hajú megfelelője nagyon nem tetszett neki. Dörömbölést hallok a hatalmas fémajtón, nem vártam vendéget, de ez legyen a legkisebb problémám. Leteszem az ecsetet és úgy, ahogy vagyok elindulok az ajtóhoz, elfordítom a reteszt, és egy rég nem látott ismerőssel találom szemben magam.
- Nocsak Clarissa, micsoda meglepetés, miben lehetek szolgálatodra tündérke?
- Figyelj, Ronnie... - szólal meg, aztán kérdezés nélkül lép be az ajtón, ami engem cseppet sem zavar. Nincs ugyan nagy rend, de festés közben ezt ne is várja el tőlem senki. - Meghúzhatom magam egy kicsit nálad? - kérdezi kissé feldúltan. Nem vagyok benne biztos, hogy akar beszélni a történtekről, így inkább ráhagyom a dolgot, majd úgyis elmondja, ha szeretné.
- Persze, érezd otthon magad - azzal a lendülettel be is zárom mögötte az ajtót és visszafordítom a reteszt, felé nyújtom az üveget - Vodkát?
Clarissa az üveget nézi, aztán egy gyors fejrázás után engem. Vajon mi történt vele, hogy ennyire letört? - Bajba kerültem és fogalmam sincs, mihez kezdjek. De ígérem, hogy nem leszek itt sokáig. Nem lehetek.
- Ahogy gondolod tündérke, esetleg segíthetek valahogyan? Szükséged van valamire? - kérdezem meg felhúzott szemöldökkel, miközben a kanapéra mutatok, jelezve, hogy pakoljon le nyugodtan és magát is helyezze kényelembe.
- Csak vigyázz magadra! - sóhajt egyet, láthatóan kez kicsit nyugodtabb lenni, aminek örülök. - Ja, és... ha bárki kérdezi, hogy láttál e azzal a kiváló művészi tehetségeddel játszd el, hogy még azt sem tudod, ki vagyok. Mondd azt, hogy egy szeszélyes ribi vagyok, és ajánlod, hogy soha a büdös életbe ne kerüljek a szemed elé... különben nem felesz magadért.
- Ejha, hát oké, nem tudom, mibe keveredtél, de elég nagy pácban lehetsz. Maradj csak, ameddig jól esik - válaszolom lazán és nem kérdezősködök, mert szavaiból megítélve minél kevesebbet tudok, annál jobb. És én még azt hittem, hogy kettőnk közül tuti én vagyok a bad guy, erre kiderül, hogy talán mégsem?