Egy létrán állok, kezemben a festékes vödör és egy ecset. Tegnap este az az elvetemült ötletem támadt, hogy ki kéne festenem a lakásomat, ami egyébként egy régi raktárépület második emeletén van, az egész ház tele van furcsa szerzetekkel. Van itt hip-hop oktatótól elkezdve a kerámikusig mindenféle ember, szerintem a jó bérleti díj az oka, én is azért vagyok itt, mert a lakásom elég nagy az árfekvéséhez képest. Oké, nem a világ legszebb épületéről beszélünk, de azt ki nem szarja le? Úgy alakítod kedvedre a területedet, ahogy csak szeretnéd, kell ennél több?Én például most csíkosra fogom festeni az egyik falat, hogy kiaggassam rá a képeimet, így könnyebb lesz eldönteni, hogy mi menjen eladásra és mi maradjon, bár a nővéremről készült sorozat az egyetlen, amiket még csak azok láthattak, akik voltak már a lakásomon. Nem tudom, mikor hallgatok már végre rájuk, hogy az a tíz kép magában megérne egy kiállítást, de én úgy érzem, hogy az a sorozat még nem teljes, még akarok hozzátenni valamit.
A sötétszürkével kezdem a fal alapozását, aztán majd ha megszáradt, viszem fel rá a világosabb szürkével a csíkokat. Már nagyban kenegetem a falat, mikor hallom, hogy sms-t kaptam. Még befejezem a sarkot, ahol éppen vagyok, aztán lemászok a létráról, hogy megnézzem, kinek hiányozhatok ennyire. Regina írt, hogy nézzük be ma este hozzá a Jinx Klubba, ami nem meglepő, hiszen péntek van és ő pénteken mindig imád bulizni, gyakran hív el, hogy pörgessen fel kicsit a hangulatot számára. Visszaírok neki, hogy mindenképpen ott leszek, legurítok egy kör vodkát, aztán visszatérek a festegetéshez.
Még szerencse, hogy ezekre a bulikra nincs meghatározva sosem, hogy mikorra kell oda érni, így csak azután szedtem össze magam partiképes állapotba, hogy a sötétszürkét felvittem az egész falra. Kicsíptem magam, mint minden egyes bulira szokás, fekete naci, fekete ing, ami szigorúan ki van gombolva fölül, a hajamat is belőttem, a fekete sminkről a szemem körül pedig ne is beszélünk. A lényeg az, hogy szokás szerint nagyon faszán nézek ki, Regina nem fog csalódni bennem.
Mielőtt még be mennék, elszívok egy füves cigit, ami miatt a kisasszony igazán nem szólhat be, mert ez teljesen hétköznapi errefelé. igen, a drogokat otthon hagytam, minek cipelném őket, ha nem vásárlóval találkozom? Meg ő úgyis mindig lelkemre köti, hogy ne hozzak belőle ide...
A klubban szokás szerint üvölt a zene, a mai DJ is elég jól nyomja, én meg már el is kezdem keresni Reginat, de ő gyorsabban megtalál engem, ugyanis váratlanul felbukkan a tömegből, hogy egy öleléssel köszöntsön. - Persze hercegnő, a te bulijaidat sosem hagynám ki, te aztán tudod mire döglik a légy - utóbbit persze akkor mondom, mikor elkezdi rázni előttem, mire föl én is tekerek párat a csípőmön.
- Jó fiú? Ezek szerint ma estenem szedhetek fel egy cukipofit sem? Milyen kár - biggyesztem le az ajkaimat "sajnálkozva", de persze tudom, hogy nem erre értette a dolgot, hanem a drogra, amit meg már rengetegszer elmondtam neki, hogy nem cipelem fölöslegesen. Még a végén tök véletlen letartóztatnának vagy mit tudom én. - És mit ajánl a kisasszony a ma estére az itallapról? Vagy kóstoljuk végig az összeset, mintha nem tudnánk alapból, hogy mire számítsunk?

Akkora mázlim van, hogy megismertem Reginat. Nem minden nap találkozik az ember ilyen menő helyek tulajával és nem mindenki mondhatja el magáról azt, hogy "na igen, mi együtt piálunk, meg együtt rázzuk a táncparketten". Szerintem azért is bír engem, mert én nem mozdulok rá mint a legtöbb hímnemű egyed a bárban, meg persze, mert olyan jól nyomom, hogy együtt lesöpörhetünk mindenkit a táncparkettről. Most is, ahogy elkezdi előttem tekergetni magát, a testem egyből válaszol és együtt nyomjuk a ritmusra. - A vak is látja, hogy mi vagyunk itt a legjobb táncosok - mondom vigyorogva, aztán követem is a tömegbe, ahogy elindul. - Elnézést, utat kérünk, hercegnő közeledik! - szólok a tömegbe magunk elé, persze nem magamra célzok ezzel a szöveggel, hanem az előttem szambázó lánykára.
- Persze, hogy tudom, de nyugi, nem vagyok olyan idióta, hogy ide hozzam az árut - öltöm ki rá a nyelvem, közben meg a popóm simogatom, mintha annyira erősen csapott volna rá. de igazából csak megjátszom azt, hogy ennyire fájna, s szerintem ezt ő is látja rajtam. Tuti borzalmas lenne az arckifejezésem, ha rendesen fájt volna az előbbi megnyilvánulása. - Ebben egyetértünk. Ráadásul nem is ahogy elnézem, ma este csak két velem egy csapatban játszó egyed van, de azok is párban vannak. Szar az élet hercegnő, bezzeg múltkor milyen cukipofival beszélgettem itt...
A terem közepén táncikálva hamarosan szóba hozom az est egyik legfontosabb kérdését, ami nem más mint az, hogy "mit iszunk?". Szokásunkká vált az, hogy elkezdünk végigmenni az itallapon, de valahogy a végére már mindig csak az egyikőnk bírja, és hogy az éppen melyikőnk azt az éjszaka dönti el. - Oh én sem, milyen véletlen egybeesés, ugye? - játszok rá erősen a meglepettségre mosolyogva, akárcsak ő. - Nem rossz, olyan átlagos, de sokkal jobb mint a múlt heti, aki csak a tuctucot nyomta.