Tudom, hogy nem szabadna túlságosan beleélnem magam ebbe a Drake ügybe, de szinte repesve vártam már, hogy szombat legyen és újra láthassam. Annyi haszna mondjuk volt a pár nap "pihenőnek", hogy volt időm elgondolkodni mindazon, amiről beszéltünk, hogy talán nem kellene szégyellnem, hogy párterapeutaként nincs még férjem meg egy tucat gyerekem. Rájöttem, hogy igaza van, ahogy abban is, hogy ezzel legalább azt az üzenetet küldöm mások felé, hogy nem szabad megragadni valaki mellett csak azért, merg nem akarunk szinglik lenni, mert hogy az ciki. Egyáltalán nem ciki, ha valaki egyedül is jól meg tud lenni, ami persze nem boldogítja örökké az embert, de el kell tudnunk viselni saját magunkat is, nem? Az egyedüllét remek alkalom arra, hogy az ember megismerje saját magát és rájöjjön, hogy mit is akar igazán. Én például rájöttem, hogy Drake hamarosan végképp el fogja csavarni a fejem és ebben az is segített, amilyen hirtelen elvonult az előző randinkról. Tudom, hogy nem egy lekoptatós szöveg colt, amit mondott. Láttam rajta, hogy őszinte és, hogy tényleg aggódik, így legszívesebben rászóltam volna, hogy ne vigyen haza, de inkább nem variáltam. Borzalmasan aggódhatott és eszem ágában sem volt, hogy traktáljam bármivel is, pedig sokkal romantikusabb búcsút terveztem. Mivel a randi nem lett lemondva -tehát úgy sejtem, hogy Mattnek nem lett komolyabb baja hála az égnek-, a szombat délelőttöt már készülődéssel töltöttem. Vettem egy kellemes, nyugtató fürdőt, hullámos tincseket varázsoltam a hajamba, készítettem egy szolid sminket és kiválasztottam a tökéletes öltözéket , ami csinos, de tudok is benne kényelmesen mozogni. Hiszen, bowlingozni megyünk, ahol nem a legokosabb kisestélyiben vagy ilyesmiben megjelenni, ráadásul hiszem, hogy egy nő nem csak olyan szerkókban nézhet ki jól. Ez persze hamarosan úgyis kiderül, mert Drake pillantása biztosan elárulja majd, tetszek-e neki vagy sem. Nyugtató fürdő ide vagy oda, izgulok és félek is kicsit a ma estétől, ami nem jelent mást, mint azt, hogy egyre jobban tetszik. Másképp tennék rá magasról, hogy mit szól a szerkómhoz nem? A csengő hangja, csak még idegesebbé tesz, de aztán felváltja egy sokkal másabb és ijesztőbb érzés: alig várom, hogy lássam. Tényleg, ennyire elbűvölt volna? -Időben, mint mindig.- nyitok ajtót mosolyogva.-Szia! Gyere beljebb. Felkapom a dzsekimet, hozom a táskámat és indulhatunk is.- csicsergek, mint valami első bálozó, aki zavarában azt sem tudja, hogy mit csináljon, majd a táskámért indulok. -Esetleg kérsz valamit inni?- fordulok vissza hirtelen, mert nem akarok udvariatlannak tűnni és így fel is hagyok a táskám megszerzésével. Végül is nem sietünk sehova. Megihat nyugodtan egy pohár üdítőt vagy akár beszélgethetünk is még egy ideig.
Kissé szégyelltem, hogy az előző randinkról olyan sietve távoztam. A gyerek iránti aggódás olyasmi, amit csak az érthet meg, akinek van sajátja. Éppen ezért kicsit aggódtam, hogy Ravennek esetleg rosszul esett a dolog. Azt mondta, nem gond, de a nőknél sosem lehet tudni, ez valóban annyit jelent, hogy "nem gond", vagy valami olyasmit, hogy "ha ennyit érek neked akkor ne is keress többet!" Ravent nem gondoltam ilyen hisztisnek, de azért ki tudja. Egy menstruáció még a legstabilabb lelkivilágú nőket is megboríthatja és kiszámíthatatlanná teheti, jobb az óvatosság. Ebből a megfontolásból odafele menet megálltam egy virágboltban, hogy vegyek neki valami szépet. A vörös rózsát korainak és tolakodónak éreztem, ezért (férfi módjára kreativitás híján) három szál sárga rózsát választottam neki, a virágos javaslatára egy kis zöld körettel mellé (vagy akárhogyan is nevezik azt a gazt amit beleraknak a csokorba a virágok közé). Ezzel a kis meglepetéssel állítottam be Ravenhez, hogy kiengeszteljem. - Szia - üdvözöltem mosolyogva. Adtam egy váratlan és gyors puszit az arcára. - Addig még maradjunk, amíg megfelelő helyet találsz ennek - húztam elő a hátam mögül a virágcsokrot mosolyogva, várva a reakciót. Persze, talán ennél romantikusabb szöveggel is átadhattam volna, de nem voltam a kreatív bókok mestere, olyan elcsépelt nevetséges szöveggel meg mégsem akartam előállni, hogy "virágot a virágnak." - Nem kérek semmit, köszönöm - utasítottam vissza kedvesen a felajánlást, de azért követtem a házba. - Jó újra látni - jegyeztem meg mintegy mellékesen. Nem kerülte el a figyelmemet, milyen jól néz ki ma is, de nem bámultam tovább, mint az illendő volna. Ami azt illeti, a héten elég sokszor forogtak a gondolataim a mai találkozásunk (dehogy találkozásunk - randink) körül. Szinte magamat is megleptem vele. A délelőtti úszást követően Mattel átmentünk a szüleimhez ebédelni, aztán én eljöttem. Egyelőre nem beszéltem nekik Ravenről, de anyukám már furcsán nézett rám ma, úgyhogy azt hiszem sejt valamit. Látom a tekintetében, hogy azon agyal, viszonyom van-e, és ezért szakítottam-e Amelie-vel. Azt gondol, amit akar, amíg nem ártja bele magát. Persze tudom, hogy csak aggódik. - Készen állsz a mai véres mérkőzésre? - viccelődtem, arra utalva, hogy nem fogom hagyni nyerni.
Szánalmas vagy sem, igazgatott vagyok, pedig nem először találkozunk. Mégis, mikor a csengő megszólal, csak még idegesebb leszek és azt hiszem, emiatt is van, hogy be nem áll a szám. Egészen addig, míg elő nem kapja a csokrot és nem nyom egy puszit az arcomra, mert az elég rendesen belém fojtja a szót. Csak kábultan vigyorgok rá, majd a csokorra, amit idő közben elveszek tőle és érzem, hogy elpirulok. Legalábbis az, mikor ég a búrám tuti, hogy ezt jelzi. -Ez gyönyörű!- veszem is el az egyik szabad vázámat és már indulok is a konyhába, hogy vizet engedjek bele és a konyhaasztalra tegyem immár a rózsáimmal együtt. -Köszönöm, ez nagyon kedves tőled!- ölelem meg finoman, mert tényleg érzékeltetni szeretném vele, mennyire jól esik ez a figyelmesség. Nem mostanában volt már, hogy csokrot kaptam, szóval pláne örülök neki. Ahogy annak is, hogy ezáltal van okom egy ölelésre, minek köszönhetően beszippanthatom a parfümje illatát és furcsa mód, el is kell könyveljem, hogy tetszik a dolog. Mintha kicsit ismerősnek is tűnne, csak kár, hogy nem emlékszem arra az estére, ahonnan derenghetne a dolog. Sietve húzódok el tőle végül és indulok el most már a táskámért és a dzsekimért, hogy aztán mosolyogva vegyem tudomásul szavait. -Téged is jó újra látni.- pillantok rá őszinte mosollyal az arcomon és bár idő közben beszéltünk párszor, mégis úgy érzem, hogy hiányzott. Alig vártam, hogy ma újra láthassam, de ezt neki persze nem mondanám meg semmiképp. -Naná! Csak nehogy a végén alul maradj!- válaszolok -meglepetésemre- elég flörtölő hangnemben, mivel közbe eszembe jut, mennyire kétértelmű is az, amit mondtam. Egyszer már alul maradt, ha jól sejtem, de fene se tudja mi történhetett köztünk azon az éjszakán. Ráadásul egyre többször gondolok rá, milyen jó lenne felidézni, de nem akarom elkapkodni a dolgot, mert még valami lotyónak nézne. Így is elég rosszul indítottam az egészet, hiszen tök KO-n rámásztam, majd mellette ébredtem, pedig legutóbb még egyetemistaként fordult velem elő ilyesmi. -Ismét figyelmeztetlek, hogy nem vagyok valami rossz bowlingos.- kacsintok rá huncut mosollyal az arcomon és még engem is meglep, milyen felszabadultan incselkedek vele. Azt hiszem, már kellőképpen elbűvölt ezalatt a pár találkozó alatt. -Indulhatunk?- kérdezem végül, még mielőtt teljesen elmenne az eszem és rámásznék, hülyét csinálva ezzel magamból. Az a biztos, ha nem maradunk kettesben a lakásomon. A táskámat markolva végül, várakozón pislogok fel rá és igyekszem a játékra hangolódni.
Mi történt a visszafogott, kételkedő, aggodalmaskodó és távolságtartó lánnyal, akivel korábban találkoztam? Mert az biztos, hogy ma nem ő fogadott, hanem egy életvidám, fesztelen, vidám teremtés, aki nem titkoltan flörtölget velem. Wow. A korábbi Raven is tetszett, de a mostani? Teljesen magába bolondított. Mi történhetett, ami miatt így megváltozott a viselkedése? Talán kezdi megérteni, hogy komolyak a szándékaim, és nem fogok megfeledkezni róla két héttel később. Sok korombeli férfivel ellentétben én egy stabil és komoly kapcsolatra vágytam. Egy olyan nőre, akihez boldogan mehetek haza minden este. És Ravennel nagyon is azt éreztem, hogy boldogan tudnék hozzá hazamenni. Mikor elindult vázát keresni a virágnak, kihasználtam azt a fél percet, hogy szemérmetlenül bámulhassam. Az sem kerülte el a figyelmemet, milyen strapabírónak tűnik a konyhaasztal, de...itt még nem tartunk. Pedig a képzeletemben már élénk képek jelentek meg arról a bizonyos jövőbeli jelenetről, mikor leteszteljünk, valóban olyan strapabíró-e az a konyhaasztal, mint amilyennek tűnik. Finoman magamhoz húztam Ravent, mikor megölelt. Egyik kezem valahol a dereka és a feneke között volt félúton, másikkal óvatosan a hajába túrtam... De aztán elhúzódott, és gyorsan vége szakadt ennek az érzéki pillanatnak. Pedig már szinte éreztem, ahogy megcsókoljuk egymást, először finoman, aztán egyre hevesebben, mindenről megfeledkezve, s végül azon kapjuk magunkat, hogy megismételtük azt a bizonyos forró éjszakánkat. De Raven nem akarja elsietni a dolgokat. Ezúttal nem. Már vette is a kabátját, és tőle szokatlan módon félreérthetően viccelődött azzal, ki is fog alul maradni. - Nem hiszem, hogy az olyan szörnyű lenne - válaszoltam hasonlóan kétértelműen, egy huncut mosollyal. - Alig várom, hogy megtapasztaljam. Ha ellenem játszol, fel kell kötnöd a nadrágod, nehogy a végén lecsusszanjon - kacsintottam rá. - Menjünk, harcra fel. - Kinyitottam előtte az ajtót, ahogy később a kocsiajtót is. Csak pár perc volt az út, így hamarosan meg is érkeztünk. - Hányas lábad van? - kérdeztem érdeklődve, lepillantva a lábára. Cuki lenne rajta egy harmincötös bowling cipő.
Ha a virágoktól nem olvadtam volna el teljesen, hát az ölelés még tett rá egy lapáttal. Drake olyan édesen húzott magához és olyan kellemes volt a karjaiban lenni, hogy borzalmasan nagy akaraterő kellett ahhoz, hogy végül elhúzódjak tőle. Azt viszont legalább már tudom, hogy nem egy pocsék érzés, ha megérint és ez nem rossz. Szép lassan kitapasztalgatom én a dolgokat, csak az bánt, hogy nem emlékszem arra, ami már megtörtént. Pedig, minden bizonnyal sokkal több is volt már köztünk, mint egy ölelés. Akár most is lehetne, de nem akarom máris elszúrni az egészet azzal, hogy a szex felé terelem a dolgokat. Nem alkalmi partnert keres, ahogy én sem, mert olyat bármikor találhat az ember lánya. Olyasvalaki kell, aki egy biztos pont lehetne az életemben és akivel felépíthetném a jövőmet. Játszadozni már se kedvem, se energiám nincs nem beszélve arról, hogy én is öregszem. Lassacskán már babáznom kellene, mint Lyn barátnőmnek, nem pedig mások szerelmi életét babusgatni. Igyekszem viszont lazább lenni, hiszen biztos vagyok benne, hogy cseppet sem vonzó egy férfinak, ha olyan az ember, mint egy jégszobor. Nagy meglepetésemre mondjuk nem is megy olyan nehezen, mert most, hogy már nem először találkozunk, kicsit könnyebb feloldódnom mellette, ami szintén egy jó pont. Még flörtölni is képes vagyok, ráadásul Drake reakciójából úgy veszem észre, hogy tetszik neki, mert legalább olyan kétértelműen reagál, mint amilyet én mondtam. Azon meg igyekszek nem eltöprengni komolyabban, milyen is lenne, ha alul maradna... -Meg fogom nehezíteni a dolgod, de majd kiderül, kinek a gatyája fog végül lecsúszni.- válaszolom kuncogva, kissé elpirulva, a fejemet meg legszívesebben a falba verném, amiért ilyen orbitális nagy baromságok hagyják el ajkaimat. Mégis, ki a franc mond ilyeneket, mint én? Nem rázódtam én még vissza ebbe az egész randizós-flörtölős dologba, szóval talán nem is kellene erőltetnem, mert csak leégetem magam. Végül elindulunk és mivel nincs kifejezetten messze a bowling pálya, nem tart olyan sokáig az út, hogy közbe alkalmam legyen még kínosabb helyzetbe hozni magam a hülyeségekkel, amiket netán kimondhatnék. Hálát is adok emiatt az égnek, mert így legalább van időm összeszedni a gondolataimat és inkább a játékra hangolódni. -38-as. És, ha lehet, zöld cipőt kérnék. A zöld a kedvencem és általában szerencsét hoz.- mosolygok idétlenül, de mit csináljak? A győzelem érdekében mindent képes vagyok bevetni, ha kell, még azt is elárulom -ahogy az imént tettem is-, hogy meglehetősen babonás tudok lenni bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Ahogy megkapjuk a cipőinket és kiszúrok magunknak együres pályát, már sietek is oda, nehogy valaki elhappolja előlünk. Sietve felkapom a bérelt cipőt, lepakolom a táskámat és a kabátomat, hogy aztán pár mozdulattal bemelegítsek. -Szerintem melegíts picit te is. Komoly küzdelem lesz és nem szeretném, ha meghúznád valamidet...- évődök vele picit huncut pillantással, vidáman mosolyogva és magam sem értem, miért nem tudtam már korábban is így viselkedni vele. Úgy be voltam tojva, mintha egy sorozatgyilkos pécézett volna ki magának, pedig Drake eddig minden találkozásunknál elképesztően édes és udvarias volt velem. Semmi okom nem volt rá, hogy olyan rideg legyek vele. Én marha...
Picit gúnyos, de azért kedves mosoly ült ki az arcomra, amikor meghallottam, mennyire fontos neki a zöld cipő. Tipikus nő. Csak egy nőnek számíthat az, milyen színű bowling cipőt visel. Mindenesetre nem kommentáltam a dolgot, hanem kértem két pár cipőt: neki célzottan egy zöldet. Egy rakéta sebességével száguldott a megcélzott üres pálya felé, én pedig követtem. Örültem, hogy ilyen lelkes. Úgy tűnik, jó ötlet volt ez a bowlingozás. - Szóval azt mondod, nem vagy kispályás? - vigyorogtam rá a kijelentése után. - Egyre kíváncsibbá teszel... - Én is felhúztam a cipőt, és kerestem magamnak egy megfelelő méretű labdát. - Hölgyeké az elsőbbség. Kezdj, és mutasd meg, mit tudsz! - A derekánál fogva magam elé tereltem, majd hátrébb léptem, hogy ne akadályozzam a célzásban és a gurításban. Én is egész jól bowlingoztam, úgyhogy érdekelt, mi fog kisülni ebből a küzdelemből, és mennyire játszik valóban jól. Mindenesetre tetszett a magabiztossága. Arra is kíváncsi lettem volna, milyen az, ha nem egymás ellen játszunk, hanem együtt, egy másik páros ellen. Majd egyszer talán ezt is kipróbáljuk. Így látatlanban is azt gondolom, hogy jó csapat lennénk. Egyre többet kalandoztak el a gondolataim afelé, hogy Mattel vajon hogyan értenék meg egymást. Úgy éreztem, ez nagyon fontos nekem. Ha Matt nem kedvelné Ravent, vagy fordítva, azt hiszem, bármennyire szeretném is, de nem lenne nagy jövője ennek a kapcsolatnak. Továbbra is randizgatnánk, de akkor nem vele tervezném az életemet. Nem tudnék kétfelé szakadni. Viszont ha rögtön megkedvelnék egymást (és szerencsére ezt sokkal valószínűbbnek véltem), az nagyban megkönnyítené a dolgomat. Összeköltözhetnénk, összeházasodhatnánk, lehetne egy szép családunk, akár még néhány közös gyerekünk... Tudom, túlzottan előreszaladok a tervezgetéssel, de ez a boldog nyugalom az, amire vágyom. Amikor az ember egy kicsit már elkényelmesedhet a partnere mellett, de egy csapatként szállnak szembe mindennel, amit eléjük sodor az élet. Hétköznap, mikor hazamennék, várna a vacsora, és hétvégente együtt mennénk úszni. Télen síelni járnánk, nyáron pedig üdülni a tengerpartra. Hát van bármi, ami ennél szebb lehet?
Miután a szerencsét hozó zöld cipellőt megkaptam, már startoltam is az első szabad pályához, hogy még véletlenül se legyen az, hogy a végén nem marad nekünk hely, majd leültem kényelmesen és átvettem a cipőt. A hajamat, mivel eléggé tud zavarni, ha gurítás közben az arcomba lóg, sietve összefogtam egy korábban zsebbe rejtett hajgumival, végül teljesen felkészülve és eltökélten megálltam Drake-el szemben. Jó kis játék lesz ez, még akkor is, ha annyira nem is érzem magam profinak, mint ahogy állítottam. Igazság szerint elég jókat szoktam gurítani, ha véletlenül játszok -ami az utóbbi időben nem sűrűn fordult elő-, de tarolni még életemben nem taroltam egyszer sem. Talán, épp itt az ideje, hogy megtörténjek és akkor nyertem is. -Na jó, igazából elég rég volt már, hogy legutóbb játszottam, ami szerintem meg is fog látszani az első pár gurításomon.- veszem magamhoz az egyik golyót nevetve, majd a pálya felé fordulok és elméletben lejátszom magam előtt az első gurítás folyamatát. Emlékszem én, hogy hogyan és miként kell gurítani ahhoz, hogy az ember taroljon, csak épp sosem sikerült még. Egy kis csukómozdulat, kellő lendület és elvileg oda megy a golyó, ahol a leghatásosabb, csak épp ezt sokkal egyszerűbb elképzelni, mint kivitelezni. -Köszönöm. Micsoda udvarias lovaggal van dolgom.- kuncogok lányos zavaromban, mert bevallom most, hogy a gurítás előtt állok már, nem vagyok annyira magabiztos. Szerintem Drake úgy el fog verni, mint jég a határt, de én a vereséget is büszkén viselem majd. -Egyébként, hogy van Mattie? Gondolom, most a nagyszüleivel van.- érdeklődök mosolyogva a kisfia felől, majd tekintetem a pálya felé irányítom, ujjaim a lukakba csúsztatom és megindulok, hogy az első lökést végre hajtsam. Hála az égnek nem hasalok el a pályán, mint ahogy a filmekben szokott lenni, de a gurításom sem sikerül olyan jól, mert csupán négy bábu dönt úgy, hogy elterül a kedvemért.-Oké, ez még csak a bemelegítés. Te jössz szépfiú!- sétálok vissza Drake mellé szemtelen mosollyal az arcomon, majd karjaimat összefonom magam előtt, úgy figyelem, ahogy ő is neki készül a lökésnek, viszont idő közben eszembe jut, hogy valami innivalót hozhatnék addig a büféből. -Esetleg kérsz valamit inni?- kérdezem és, ha igen, akkor célirányosan elindulok a büfé felé, hogy szerezzek magamnak egy kólát, neki pedig azt, amit kért. Türelmesen megvárom, míg az előttem állók megkapják, amit rendeltek, majd én is kikérem a magamét, de ahogy visszafelé indulok meghallom, hogy egy pasas sajnálkozva ecseteli a feleségének, hogy a páros, akikre vártak, mégsem fog eljönni, így a négyes küzdelem elmarad. -Elnézést, de meghallottam miről van szó. Mi csak ketten játszunk a párommal... úgy értem, a játékos társammal. - zavarodok bele kicsit a mondandómba, ahogy Drake-et a páromnak nevezem, majd összeszedem magam és folytatom.-Szóval, ha gondolják, szívesen megkérdezem tőle, hogy van-e kedve egy versenyhez, mert akkor önök sem maradnának ellenfél nélkül?- ajánlom fel, mire a páros összenéz és a nő arcát látva már tudom ugyan, hogy mi lesz a válaszuk, de azért megvárom, amíg szavakkal is elmondják. -Az szuper lenne! Charles vagyok ő pedig a nejem, Ivy!- mutatkoznak be, majd kezet fogok velük, én is bemutatkozok és intek, hogy kövessenek vissza Drake-hez. -Drake! A büfében ácsorogva meghallottam, hogy ellenfél nélkül maradt ez a pár. Mit szólnál, ha versenyeznénk egyet velük?- sétálok oda a partneremhez, míg Charles és Ivy az asztalunknál várakozik reménykedő pillantással. Drake-et ismerve biztos vagyok benne, hogy nem lesz ellenére a dolog, de jobbnak láttam, ha megkérdezem, mielőtt lebeszélem velük biztosra az egészet.
Már kétség sem férhetett hozzá, hogy Raven nem titkoltan flörtöl velem. Egyre lazább volt, és ez rám is jó hatást gyakorolt. Lelkesen buzdítottam a gurítás előtt, és utána sem törtem le a kedvét. - Kezdésnek jó! Tetszett, hogy Mattről érdeklődött. Rögtön mesélni is kezdtem. - Igen, a szüleim vigyáznak rá most. Már rendben van a karja. Egyébként... - kezdtem bele - Anyukám kiszagolta, miért van velük mostanság ennyit Matt. Még nem tette szóvá, de már látom a szemén. Egészen máshogy néz rám. Kíváncsi vagyok, meddig tudja magában tartani. - Nem ejtett kétségbe, hogy anyukám sejti a randijaimat, igazából semmilyen erős érzést nem generált bennem. Az én dolgom. Majd ha itt lesz az ideje, persze ő is megismerkedik majd Ravennel, de arra még ráérünk. Most az volt a lényeg, hogy itt voltunk ketten, és minden remekül alakul. Épp nekikészültem volna a gurításnak, de ekkor Raven felvetette, hogy hoz valamit inni. Eléggé meglepett, hogy nem engem kért meg erre, a férfit, de inkább nem tettem szóvá. Ki tudja, lehet, hogy a női egyenjogúság nagy harcosa, vagy valami ilyesmi. - Egy gyömbért - válaszoltam. - Megvárlak a gurítással. Tudod, a végén még csalnék - kacsintottam rá. Türelmesen vártam, amíg visszatért hozzám. Persze követtem a szememmel - kihasználtam a lehetőséget. Furcsálltam, hogy leállt beszélgetni egy párral, de úgy gondoltam, biztos ismerik egymást valahonnan, mondjuk jártak hozzá terápiára. Viszont mikor együtt elindultak felém, már gyanús volt, hogy nem erről lesz szó. Mikor meghallottam az ajánlatot, lelkesen rábólintottam. - Remek ötlet! - Bemutatkoztunk egymásnak, és rögtön ezután el is kezdtem átírni az eredményszámlálóban a neveket. - Ki kezdjen? - tettem fel a kérdést, de Ivy rögtön kijelentette, hogy mi kell kezdjünk. Mivel úgy tűnt, hajthatatlanul ragaszkodik ehhez, Ravennek nyújtottam a labdát. - Akkor úgy tűnik, megint te guríthatsz. Mindent bele! Ivyről hamar kiderült, hogy imád beszélgetni, és máris faggatni kezdett minket arról, mióta vagyunk házasok. Kicsit homlokráncolva sandítottam Ravenre, nem értve, honnan veszi ezt a nő, de végül csak annyit válaszoltam kedvesen: - Még nem vagyunk házasok.
A kezdő gurításom nem tökéletes, de vehetjük bemelegítésnek is, hiszen mindig rá kell kicsit érezni a technikára. Utána viszont, ahogy visszatérek a boxunkhoz, megpróbálok valami értelmes beszédtémát találni és azt hiszem, Drake kisfia a legjobb. Főleg, hogy egyre kíváncsibb vagyok a gyerkőcre, mert, ha csak fele annyira elbűvölő, mint az apukája, akkor biztos nagyon édes. Lelki szemeim előtt egy kis szőke, iszonyúan udvarias kissrác jelenik meg, aki olyan magasröptű dumákat tud lejteni, hogy az ember fekszik a nevetéstől, annyira aranyos. Talán, ha minden jól megy, akkor idővel eljön az is, hogy megismerhessem Mattiet. -Szóval kezdi sejteni, hogy találkozgatsz valakivel?- somolygok rá kissé elpirulva, de nem is csodálkozom ezen annyira, hiszen, ha valakik, hát az édesanyák képesek ráérezni az ilyen dolgokra. Elég, ha rád néznek és tudják nagyon jól, hogy milyen a hangulatod, bánt-e valami vagy épp, hogy minden rendben van-e. Igazság szerint kétlem, hogy Drake majdnem házasságával kapcsolatban nem voltak neki rossz sejtései, mert könnyen el tudom képzelni, hogy voltak, csak épp nem szólt róluk. Úgy volt vele, hogy megvárja, amíg a fia beszél. Na persze az is lehet, hogy tévedek és Drake olyan jól meg tudta játszani, hogy minden rendben, hogy senki semmit nem vett észre az egészből. -Egy gyömbér. Vettem.- mosolyodok el, miután elárulja, milyen üdítőt is szeretne és bár látom rajta, hogy furcsállja a kérdésemet, nem zavartatom magamat. Nem feltétlenül gondolom úgy, hogy egy randin körbe kell ugrálnia a férfinak a nőt. Jó, az alap udvariasság jól esik, de ugyanúgy én is elbattyoghatok üdítőért vagy épp, mondhatom azt, hogy "na, a ma esti számlát én állom". Alapból egy kapcsolat is két embertől függ, tehát szerintem az anyagiakat is két embernek kell közösen viselnie. Nem is értem, miért szoktak a pasik fennakadni azon, ha a nő is szeretne állni egy vacsorát vagy akár egy üdítőt? Az innivaló beszerző körút eredménye végül az, hogy találok egy párost, akik szívesen játszanának velünk, én pedig élek is a lehetőséggel, de természetesen kikérem Drake véleményét is. Nem akarok egyedül dönteni, mert az olyan lenne, mintha már most én akarnék uralkodni mindenen. -Rendben. Akkor kezdek én.- veszem el Draketől a golyót, ahogy Charles és Ivy átengedi nekünk a kezdés lehetőségét és neki is lódulok a gurításnak. Egy ötöst sikerül magunknak összehoznom, amit a boxnál be is írok a kijelzőre, majd az üdítőmért nyúlok. Épp az első kortyot akarom lenyelni, amikor megüti a fülemet, hogy miről beszél Drake és Ivy, de a nő kérdése még nem is lenne olyan meglepő. A partnerem válasza viszont annál inkább az, minek köszönhetően mellé is megy az az első korty, így kisebb köhögőrohamot kapok. "Még nem vagyunk házasok." Ha nem köhécselnék épp, most biztos dobnék egy hátast, de jelen pillanatban fontosabbnak tűnik, hogy azt a nyelet üdítőt kivarázsoljam a légcsövemből. Utána viszont, amint ez sikerül, elképedt ábrázattal Drakere sandítok. Nem azért, mert annyira ne tetszett volna a válasza. Sokkal inkább meglep ez az optimizmus, amivel kettőnkhöz áll már most. Miből gondolja, hogy majd házasok leszünk? Elég nehéz ezt ennyi idő alatt kideríteni, de baromi jól esik, hogy ezek szerint ennyire jól érzi magát velem. Charles közben gurít, majd ő is beírja az eredményt, így Drakere pillantok. -Azt hiszem, te jössz. Hajrá!- vigyorodok el, az iménti megjegyzését pedig igyekszem nem kommentálni, mert egy kissé talán be is pánikoltam. Az viszont Ivytól kiderül, mikor rákérdezek, hogy ők már öt éve házasok, mikor pedig elmondom mivel foglalkozom, egészen bepörög a témára. Elégedetten hallom viszont tőle, hogy nem valószínű, hogy a vendégeim lesznek a közeljövőben, mert még mindig őrülten imádják egymást. Jó azért ilyet is hallani és ilyenkor annak örülök -ami az üzletnek nem tesz jót-, hogy nem fognak megjelenni a rendelőmben.
- Igen, kiszagolta. Tudod, az anyák már csak ilyenek - válaszoltam mosolyogva. - De engem nem zavar - tettem hozzá, nehogy felmerüljön benne, hogy titkolni akarom bárki előtt, mert erről szó sincs. Csak még nem tartunk ott, hogy bemutassam a családomnak, ennyi. Ha jó irányba haladunk, idővel úgyis sor kerül majd rá. Charles és Ivy érkezése után Raven kapta meg a kezdés jogát, majd Charles ragadta magához az egyik golyót, kevéssé lovagias módon. Ugyanakkor a feleségét ez láthatóan cseppet sem zavarta, hiszen épp komoly lelkesedéssel faggatott engem a kapcsolatunkról. Franc tudja, miért épp engem szemelt ki magának - ezt a nők egymással szokták megvitatni, nem? Felkészületlenül ért ez a nagy bizalmaskodás, de nem akartam udvariatlannak vagy gorombának tűnni, úgyhogy kedvesen válaszolgattam a kérdéseire. Szerencsére Raven is bekapcsolódott a beszélgetésbe - neki ez láthatóan jobban ment -, és visszakérdezett. Ivy óriási lelkesedéssel újságolta, hogy épp most ünneplik az ötödik házassági évfordulójukat, és milyen boldogok is együtt. Charles is hozzáfűzött valamit, de a tartalmára nem figyeltem, annyira lesokkolt, hogy a feleségét "fánkocskám"-nak nevezte, majd óriási csücsörítéssel nyomott egy cuppanós puszit az orra hegyére. Nekem ez már túl nyálas volt, úgyhogy gyorsan megragadtam egy golyót, és gurítottam. Ezzel átmenetileg Ravenre hagytam lelkes beszélgetőpartnereinket, és a gurításom után diszkréten fürkésztem az arcát, vajon ő mit gondol erről a helyzetről. Emlékeztettem Ivyt, hogy ő következik. Gyorsan gurított is - kettő bábut sikerült ledöntsön. Charles tapsolva rohant oda hozzá, "Ügyes voltál, kis törpemalacom!" felkiáltással, majd egy előre megkoreografált pacsisorozatot toltak le. Kissé kétségbeesetten pillantottam a mellettem álló Ravenre. - Ugye te nem vársz tőlem ilyeneket? - kérdeztem halkan, hogy az ujjongó páros ne hallja meg. Szerintem Raven látta rajtam, mennyire nem tudok azonosulni újdonsült játékpartnereink viselkedésével. - De viccesek, azt meg kell hagyni - tettem hozzá, és végül el is mosolyodtam, eldöntve, hogy inkább csak szórakozom a viselkedésükön, minthogy megbotránkozzak rajta. Mikor a páros visszatért hozzánk, Raven felé nyújtottam a neki megfelelő méretű golyót. - Mutasd meg, mit tudsz! ... Kicsi muffinom - tettem hozzá, és csak nagyon nehezen tudtam megállni, hogy ne szakadjon ki belőlem a nevetés. De éreztem, hogy ezek után Raven gurítása mindent tarolni fog.
Igazság szerint nem is csodálkozom azon, hogy Drake anyukája sejt valamit, hiszen az anyáknak van egy különleges képességük az ilyesmihez. Az viszont egy kicsit zavarba hoz, hogy ezek szerint talán egy kis hatással lehetek Drake hangulatára, hiszen másképp nem lett volna mit kiszagolnia az anyukájának. -Engem sem, csak nem szeretném, ha véletlenül is felmerülne bennük, hogy én ziláltam szét esetleg a kapcsolatodat vagy ilyesmi.- vonok vállat kissé félénken, mert bár ez megfordult a fejemben már párszor, hogy közöm van ahhoz, hogy Drake lefújta az esküvőt, de azért valamennyire tisztában vagyok azzal is, hogy már amúgy sem működött köztük ez az egész. Na nem, mintha ez enyhítő körülmény lenne arra nézve, hogy egy durva bulinak köszönhetően mellette ébredtem fel és ezáltal beindítottam egy lavinát, ami miatt szakítottak. Lényegében teljességgel kimeríti az "elszeretés" fogalmát ez, nem? -Mi még csak randizgatunk igazából. Nem rég ismerkedtünk meg.- javítom ki Drake "még nem vagyunk házasok" megjegyzését mosolyogva, még akkor is, ha a szavai hallatán először majd megfulladok. -Pedig olyan édesek vagytok együtt. Azt hittem, esetleg friss házasok vagytok vagy ilyesmi. Az viszont biztos, hogy jók a megérzéseim és azok azt súgják, hogy ti remek páros lesztek.- suttogja oda nekem Ivy huncut mosollyal az arcán, mire csak még inkább zavarba jövök és fülig pirulva Drake felé sandítok, aki idő közben elvonul gurítani. Furcsa mód viszont jól esik, amit a nő mond. Valamiért én is azt érzem, hogy passzolunk. Már akkor ezt éreztem, amikor beült hozzám beszélni, mint terapeutával. -Köszönöm. Reméljük, hogy tényleg jók a megérzéseid.- mosolygok rá vissza idétlenül, majd hagyom, hogy haladjanak ők is a gurítással és kihasználom közben az alkalmat arra, hogy Drake-et figyeljem, amíg visszasétál hozzám. Egy pillanatra eszembe jut az a reggel, amikor mellette ébredtem és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem mozgatja meg a fantáziámat az emlékkép. Egy szál boxerban volt, minek köszönhetően felmérhettem alaposan, milyen finoman ki vannak dolgozva az izmai. Nem tudom, hova fogunk egymással jutni, de már most mázlistának érzem magam. Végül, ahogy visszaér és meghallja, miként becézgetik amazok ketten egymást, olyan ábrázatot vág, amin nem tudom nem elnevetni magam. Nekem is elég furcsa, mikor valakik mindenféle cukros-mázos kajáknak hívják egymást, így nem csodálom, ha ez neki is durva már. -Ne aggódj, nekem nem szokásom ilyen beceneveket aggatni másokra.- kuncogok halkan, ahogy suttog mellettem, majd egy bólintással jelzem, hogy szerintem is vicces Ivy és Charles. Azt hiszem, ők még abban a stádiumban lehetnek, amikor még tényleg rózsaszín minden, ami öt év házasság után igazából elég jó. Sokan ilyenkor már ölni szokták egymást, szóval duplán édesek. -Ettől függetlenül nagyon cukik. A zsák meg a foltja.- mosolyodom el, ahogy átveszem Drake-től a golyót, majd a szavai hallatán kis híján hangosan elröhögöm magam. Még jó, hogy már megtanultam kezelni az ilyesfajta érzelmeimet, hiszen szép is lenne, ha mondjuk a terápiák alatt is neki állnék hangosan hahotázni. -Igyekszem, puszedlim.- kacsintok rá mosolyogva, majd a gurításra kezdek koncentrálni és megindítom a szerintem megfelelő irányba a golyót. Nem túl erősen, de nem is gyengén indul útnak, miközben egyre inkább látszik, hogy kissé balra halad a középsőtől, a végén pedig úgy vágódik a bábuk közé, hogy mind eldől. Elkerekedett szemekkel, széles vigyorral az arcomon pillantok a hátam mögé, majd örömömben ugrálva Drake felé igyekszek. -Taroltam, láttad? Sikerült! Úr Isten, nem hiszem el, hogy taroltam!- ugrálok mosolyogva, majd anélkül, hogy megfontolnám mit csinálok, a nyakába csimpaszkodok és megölelem. Utána persze, amint rájövök, hogy az imént épp rávetettem magam, elhúzódok tőle és ajkamba harapva, mosolyogva állok meg előtte. -Átvettük a vezetést, puszedlim.- közlöm végül mosolyogva, ahogy a pontokra nézek, majd Charlest figyelem, ahogy neki készül a gurításnak.
Kezdőlap
