A srácokkal ma bowlingpartit beszéltünk meg, de szóltam nekik, hogy tutira késni fogok, ugyanis az egész napomat az új projektem, a French Lilies tette ki. Ma volt az első szövegfelolvasási próba, ami egészen jóra sikeredett, hamar megtaláltam az összhangot a többi szereplővel, a veteránokkal és különösen a partneremmel. Azért még mindig hihetetlen, hogy Mimi Gilbertsszel szerepelek egy filmben, nem ma kezdte az ipart. Kicsit tartottam tőle, mert azért jóval tapasztaltabb, mint én vagyok és jóval többet letett már az asztalra is. De meglepetésemre egész közvetlen volt velem szemben, hamar feloldódtam a társaságában. És mivel sokat dumáltunk a rendezővel, kissé elhúzódott a dolog, nem mintha bánnám, mert élveztem minden egyes percét. Miután hazaértem, az első dolgom, hogy bevágódjak a zuhany alá. Rohadtul éhes vagyok már, de majd eszem a bowlingozóban egy steaket. Amíg még megtehetem. A rendező szerint a film második blokkjára kell még egy kis izmot magamra pakoljak, szóval járhatok majd újra edzőterembe és nyomatnom kell a fehérjét is. De az még odébb van. Most még kiélvezhetem azt a szaftos steaket. Aztán már csak a gondolata marad. Miután vettem egy gyors zuhanyt, magamra kapom a "haverokkal talizom" szerelésem, meg Loulout is felnyalábolom a cuccaival és elfuvarozom a nagybátyámékhoz, mert őt nem vihetem magammal, ma bizony náluk kell aludnia. A kapualjban könnyes búcsút veszek tőle, de máris hiányzik, a kis szőrgombócom, viszont a haverok már várnak, no meg a steakem is. És csak 45 percet sikerült késnem. Ez pozitív rekord! A pulthoz érve azonnal rendelek is magamnak kaját meg lötyit. Ma nincs se sör, se tömény, így a kólával a kezemben lavírozok a pajtik asztala felé. - Hali! Miről maradtam le? - huppanok le Wally és Steve mellé, mert a másik oldalt Cai és Napsi már a javában élik a "házas életüket". - Amúgy bocs skacok, de holnap reggel lesz az első dalpróba, szóval max tízig tudok csak maradni. Nem kéne mosott szar fejjel odaállni Mimi Gilberts elé. - vigyorodom el látványosan. Wally persze azonnal élénk érdeklődést mutat iránta és egy rakat kérdést szegez nekem. - Egész jófej és laza így első pofavizitre legalábbis. És élőben még jobban néz ki, mint a képeken. - teszem hozzá, mert igazából erre volt kíváncsi a haver, tudom ám én. Valóban, azok a szemek és ajkak...Na mindegy is. - Ti ettetek már? - érdeklődöm meg, miközben az asztal közepén lévő nasiba pofátlan módon belemarkolok. - Én éhen halok. - mondom ki a nyilvánvalót, közben a gyomrom is megerősíti egy kiadós korgással.
Kezdőlap
