Nem mondom, hogy túlságosan jól indult a reggelem. Úgy tűnik ma bal lábbal keltem fel. Elaludtam, de annyira, hogy lekéstem egy fontos találkozót, aztán vagy egy órán át könyöröghettem egy új időpontért. Ráadásul ha ez még nem lenne elég, akkor a kutyám képével az arcomban is ébredtem, már alig várta, hogy sétálni, illetve futni menjünk. Sajnos a kis barátomat most el kellett szomorítanom, mivel még arra sem volt időm, hogy megigyak egy kávét, nemhogy a reggeli futást végigcsináljam a kutyámmal, ami nem mellesleg dupla annyi időt igényel, mintha magam mennék, elvégre az idő nyolcvan százalékában csak egy helyben toporgok, amíg ő körbeszaglászik mindent. Bekapok csak pár falatot a hűtőből, miközben a házikedvenceket is megetetem, majd magamra kapok valamit ami megfelel egy edzéshez. Igen, edzéshez. Ha néhány héttel ezelőtt valaki azt mondta volna nekem, hogy én önvédelmi órákat fogok venni, biztosan a képébe röhögtem volna. De változik a világ, vele együtt változom én is. A szükség nagy úr... Meg a többi okosság. Mindenesetre úgy döntöttem, hogy muszáj megtanulnom megvédeni magam, hiszen már fényes nappal is bármikor megjelennek mellettem valami hülyeséggel és megpróbálnak elvinni magukkal. Ugye ez egy megtörtént eset. Őszintén szólva, azóta elég paranoiás is lettem, hiszen tudom, hogy nem fogják feladni és tudják hol lakom, hol dolgozom, mindent megtudtak rólam. Nem hiszem el, hogy a szüleim halála csak még nagyobb bajba sodort engem, mint amiben egész életemben voltam mellettük. Akaratomon kívül rángatnak bele a miaffiás ügyekbe, pedig én aztán sosem akartam ezekben benne lenni, vagy egyáltalán tudomást szerezni róluk. Viszont ha már benne vagyok, akkor muszáj valamit tennem az ügyben, hogy legalább saját magam meg tudjam védeni. Vagy tizenöt percembe kerül mire sikerül végre egy taxit fognom csak, hogy folytatódjon a szerencsétlenségem, amivel át tudok utazni Brooklyn-ba, de mielőtt még ez megtörténik, beugrom a lakásom melletti kávézóba, hogy szerezzek magamnak egy feketét, amit az út alatt meg tudok inni. Bár ezt mindig elszámolom, mivel amíg forró, nem tudok még belekortyolni sem. Miután kiszálltam a taxiból megindulok az edzőterem felé, már így is néhány perc késésben vagyok, tiszta kómásan, szerencsétlenül érzem magam. Csak rohanok itt eszetlenül, mint egy idióta , egészen addig, amíg nem sikerül valakinek elém ugrania. - Hogyaza...! - Mormogom el, mikor a fekete forró italom a saját pólómon landol és leégeti a fél mellkasom. A nő csak elnézést kér, aztán rohan tovább mintha mi sem történt volna. Én pedig legszívesebben leülnék ide az út közepére és sírni kezdenék. Hát nem hiszem el, de most komolyan. - Jó reggelt! Nagyon sokat késtem? - Érek be nagy nehezen, de még mindig élve, az edzőterembe és fordulok oda a férfihoz akit kinéztem magamnak személy edzőnek. - Nagyon sajnálom, de szörnyű reggelem volt... - Mondom bár erre ő maga is rájöhet, elég megtépáltan nézek ki, egyáltalán nem mondanám magam fittnek.
Történetesen az utóbbi hónapokban elég rendesen beletemetkeztem a munkába, mármint tényleg nagyon durván, mivel körülbelül heti hét nap bent voltam és dolgoztam. Rengeteget gályáztam azért hogy fenn tarthassam a szintet amin az üzlet működött amúgy is, de emögött most valami egészen más volt. Történetesen átestem egy szakításon egy több hónapon át tartó kapcsolatból, ahol azt hittem lassan megérik az idő, hogy megkérdezzem a lányt, hogy esetleg össze akarna-e költözni, de mint kiderült neki más tervei voltak, és jelenleg az unokatesómmal sütteti a hasát Hawaii-n ahol talán még össze is házasodnak. Pazar az élet, de mint minden ilyen jobb horog után, próbálok minél előbb talpra állni és összeszedni magam, mivel az élet nem áll meg, és ha a lány eljátszotta velem, akkor Will-el is el fogja játszani belátható időn belül, én pedig csak hátradőlök és páholyból nézem végig az egészet. Erre a gondolatra ébredtem meg, majd kikelve az ágyamból a fürdő felé vettem az irányt, ahol fél órán keresztül engedtem magamra a meleg vizet, hogy aztán elindulhassak és nekiállhassak a napi dolgaimnak. Felöltözve és összeszedve a dolgaimat megindultam a terem felé hajnali 5 körül, és oda is értem 6 órára, így nagyjából nyitás előtt be tudtam melegíteni egy kicsit, mindig ez volt a rutinom mert kellett egy fajta felkészülés a napra, és ehhez hozzá tartozott hogy egyedül edzek bármilyen tömeg vagy figyelő szem nélkül, ez nem arról szólt hogy zavarban lennék vagy hasonlók, csak nem hiányoztak az emberek, csak én voltam és a terem, és nyugodtan edzhettem. Tudtam hogy nemsokára megjelennek a szokásos és új arcok és elkezdik használni a gépeket, utána már macerásabb odaférni valahova még akkor is ha hivatalosan a tiéd az egész terem, mert nem küldhettél senkit el a gépektől csak úgy. Az üzletpolitikám mindig magába foglalta, hogy ember központú maradok és maradok a szilárd talajon, mert tudtam ha én is csak egy üres öltöny leszek aki a pénzét számolgatja akkor pár éven belül le fog csengeni, akármennyire is megy jól most. Az emberek azért jártak ide, mert tudták hogy engem tényleg érdekel az egészségük és az edzettségük, és akármennyire is kerültem most mélypontra, akkor sem tehettem meg, hogy emiatt elengedem magam és elmerülök az önsajnálatba. Körübelül fél óra elteltével ahogy az várható volt, elkezdtek szépen egyesével feltünedezni az emberek és befejezve a dolgom egy gyors pillantást vetettem a listára a telefonomban, hogy kiket is kell edzenem az nap. Az első közülük egy számomra ismeretlen nő volt, akit csak a bulvár lapokból ismertem, valamiféle kaszinó tulajdonos aki örökölte a helyet. Nem is nagyon vájkáltam az emberek magánéletében, hiszen nem is volt rá időm se közöm nem volt hozzá, nem terapeuta voltam, csak személyi edző. Nagy levegőt véve megindultam az irodám felé, ami a második emeleten volt berendezve egy nagy üvegajtó mögött, és kis kerek üvegablakokkal körbe ahol remekül rá lehetett látni a terem egészére. Letekertem a kezemről a gézt amivel ütöttem a zsákot, majd helyet foglaltam a székemben és elmerengtem egy pillanatra a dolgaimon, aminek igazából semmi köze ehhez az edzéshez vagy naphoz, de mégis fontosnak tűnt, aztán pillanatokkal később elillant a gondolat, ahogy kitárult az ajtó, és egy fiatal szőke hölgy érkezett az irodába, akiről helyből megmondtam, hogy ő Janine Rossi, aki fél 9-re van beírva, és történetesen késett egy negyed órát, de ez elnézhető. - Jó reggelt, gondolom Janine-hoz van szerencsém. A nevem Max Turner, beszéltünk korábban telefonon. - Kezdek bele a beszélgetésbe, elengedve a fülem mellett a késéssel kapcsolatos kérdéseket, mivel felesleges erre pazarolni az időt, ami történt megtörtén. - Kezdjük azzal, hogy keresünk magának egy másik pólót mert ebben nem fogja magát kényelmesen érezni… - A fal mellett álló szekrény alsó fiókjához lépetem, s kihúzva azt intettem neki hogy jöjjön közelebb. A fiók számtalan méretű vadonat új pólót tartalmazott, ami mind a terem logóját és egyedi színeit viselte, de még mindig konfortosabbnak számított, mint egy kávétól áztatott. - Ha megfelel, van hátul azon az ajtón keresztül. – Itt az egyik ajtóra mutattam. – … egy mosdó, amiben nyugodtan átveheti és utána neki kezdhetünk a megbeszélésének, hogy pontosan mire is van szüksége.
Hát nem mondom, hogy a reggelem tökéletesen indult, de az már egy plusz pont a napomnak, hogy legalább a késésemért nem szedik le a fejem. Mondjuk őszintén megvallva, valószínűleg akkor is elkéstem volna, ha nem szerencsétlenkedem el a reggelem. Mivel egyszerűen csak nem vagyok képes időben indulni sehová, elszámolom magam, úgy érzem gyorsabb leszek, a végén meg jön a fejmosás. Ez inkább volt a probléma az előző munkahelyemen, a főnököm néha a falra mászott miattam. De hozzászokott, hogy tizenöt perccel előbbi időpontot kell adnia minden fontos történéshez és akkor talán ott is leszek időben. Ezzel csak akkor kezdődött a baj, mikor rájöttem a trükkjére, máris nem siettem annyira, hogy odaérjek. Most mondanám, hogy nőből vagyok, meg minden, de kétlem, hogy ez csak nőkkel történhet meg. - Igen, Janine Rossi. - Erősítem meg a nevem, hogy tudja minden helyén van, majd mint egy kiskutya, már engedelmeskedem is neki, hogy egy kevésbé nedves és kávé illatú pólót keressünk számomra. El sem tudja a fickó képzelni, hogy milyen hálás is vagyok én ezért, nem örültem volna ha ebben a felsőben kell végigugrálnom az órát. Bár legrosszabb esetben kértem volna magamnak további tíz percet, hogy vegyek magamnak a szomszédos üzletben valami tisztát. Mindenesetre így legalább megspórolok egy kis pénzt és vele együtt időt is. - Tökéletes lesz, köszönöm. - Eresztek felé egy széles mosolyt. - Igazából bármi jobb, mint ami rajtam van. - Mondom, majd fordulok is az irányba amerre a mosdót mutatta, hogy szépen bevonuljak oda és átcseréljem a felsőmet. Mondanom sem kell, hogy sokkal jobb. Belegyömöszölöm a kézitáskámba az utálatos pólómat, majd indulok is kifelé, hogy megbeszéljük Max-el mihez is kezdünk a következőkben. - Szóval... Nagyon szeretnék némi önvédelmet tanulni, ahogyan azt már a telefonban is említettem, legalábbis úgy emlékszem. - Itt elgondolkodom egy pillanatnyi időre, magam sem tudom, hogy pontosan mit is beszéltünk már le. - Bár még soha nem tanultam önvédelmet, eleve semmilyen küzdősportot. Remélem, hogy nem egy reménytelen eset leszek. - Húzom meg a vállam kissé szégyenlősen egy kis féloldalas mosoly kíséretében. Azt már inkább nem teszem hozzá, hogy igazából nem "szeretnék" önvédelmet tanulni, hanem sokkal inkább kénytelen vagyok, ha nem akarom, hogy a fejem elvesszen a kis nyakamról. Kétlem, hogy ezt tudnia kellene, az ő dolga, hogy megtanítson megvédeni magam, amire nekem szükségem van.
Láthatóan neki, mint kaszinóval foglalkozó központi személynek nem igazán volt ideje belemélyedni a testedzésbe, és ez gyakori volt sikeres emberek között. Azt mondják egészséges testben egészséges lélek, de senki nem méri fel, hogy mekkora igazság van ezen szavak mögött. Vegyünk például egy komoly cégvezetőt, fiatal korában jó kondícióval és fizikummal áll neki a cégalapításnak, majd ahogy telik az idő, és minél több problémát kell megoldania annál nehezebben veszi rá magát a mozgásra, így mentálisan sem lesz annyira a toppon és még kevesebb kedve adódik egy fárasztó nap után edzeni egyet. Ez egy ördögi kör amit nagyon kevesek képesek megtörni. Janine fizikuma még bőven nem esett abba a stádiumba ahol csodát kell tenni, hogy remekül érezze magát a bőrében, sőt fittebb volt mint a legtöbb nő vagy férfi aki hasonló helyzetben a kezem alá került, és ennek kimondottan örültem, hisz bőven többet lehet kezdeni olyanokkal akiknek nem lóg a nyelve fél perc futás után. Azonban az hogy konkrétan önvédelmet tanulna az furcsa volt számomra, hisz a legtöbb nő az ő helyében inkább valami fittness edzést akarna nem pedig egy kemény önvédelmi órát, ahol megsérülhet vagy horzsolások tömkelege keletkezhet. Úgy sejtettem hogy a kaszinó vezetéssel függhet össze a dolog, hisz ott elég érdekes dolgok folyhatnak a háttérben, de ebbe nekem szerencsére nem kell és nem is szabad belefolynom, mivel nem avatkozom bele és nem is kérdezek rá ilyen magánéleti kérdésekre. Évekkel ezelőtt afféle mindent meg akarok tudni és mindenkin akarok segíteni hozzáállással kezdtem neki a karrier építésnek, de ahol telt az idő rájöttem, hogy szépen lassan kicsinálom magam ezzel hisz mindenki más problémáit is a vállamon cipelem, így elkülönítettem a magán és munkás oldalát az életemnek, hogy a kettő semmilyen téren ne fedje egymást. - Nos Janine Rossi, szolgálja ki magát. - Ezzel el is vonultam az íróasztalom mögé kitölteni pár megmaradt papírt amíg ő elvonul és átöltözik. Mosollyal nyugtázom hogy átvette a pólót és a nagy logó ott virított a mellkasán, ez is afféle büszkeséggel töltött el, mert minél több embert tanítottam annál gyakrabban láttam a városban egy két helyen embereket akik a terem lógóját viselő pólóban flangálnak az utcán, nem tudom miért is alakult ez így de örültem az ingyen reklámnak is, bár nem voltunk már rég rászorulva, de mindig jót tett. - Megjegyezném, hogy remekül áll a póló, de térjünk is át az üzletre. – Viszonoztam a mosolyt amellyel megköszönte a pólót. Majd megvártam ahogy elmondta miért is érkezett a terembe. - Nos, ez nem szokatlan manapság, hisz a nők meg akarják védeni ebben az időnként nem túl barátságos városban. – Fontam össze magam előtt a kezem majd folytattam. – De azt le kell szögeznünk hogy az önvédelemnek is számtalan formája létezik, mint például harcművészetek, kűzdősportok és egyéb nem kategorizálható stílusokat, amiket nem nagyon tudunk tanítani itt… - Itt kis szüntet tartva mértem le, hogy milyen reakcióra számíthatok tőle, de rájöttem hogy könnyebb lesz, ha elmondom mit tudok ajánlani. - Személy szerint én boxot tudok oktatni, nem egy női sport és nagyon kellemetlen és fárasztó edzésekkel járhat, de jó erőnlétet és állóképességet ad, meg megtanít elég erőteljesen ütni. Emellett van egy rakás nagyszerű oktatónk aki különböző harcművészeteket és egyebeket tanít. - Fejeztem be, majd hátradőltem a székemben, és vártam, hogy mi lesz a döntés, hisz végül is ő az aki ide jött hogy eldöntse mit szeretne.
Igen, azt el tudom képzelni mennyire jól is állhat rajtam ez a póló. Normális esetben nem vagyok oda a tényért, hogy mások logóját viseljem magamon, legyen az ismert vagy kevésbé ismert logó, nem vagyok én hirdetőtábla. Bár nem akarok hálátlan sem lenni, elvégre még mindig sokkal jobban áll, mint az előző egy kávéfolttal az első részén. Azaz még mindig sokkal jobban néz ki. Szóval eleresztek inkább egy hálás mosolyt, ami még őszinte is, hiszen tényleg hálás vagyok érte, logó ide vagy oda. Ráadásul egész kedvesen vette, hogy elkéstem és úgy estem be ide mint egy komplett őrült. Valószínűleg nem ezt várta tőlem, valószínűleg egy kiegyensúlyozott komoly nőt várt ide, nem pedig egy bohókás, kávéfoltos szöszit. Nos, még alig két hete sincs, hogy megörököltem szüleim kaszinóját, szóval merem remélni, hogy van még időm belerázódni a szerepbe. Bár őszintén szólva nem is szeretnék egy fapofájú érzelemmentes nővé vállni, az nem én vagyok és nem is leszek ha rajtam múlik. - Köszönöm. Írja csak a számlához ezt is. - Nem hiszem, hogy ingyen pólókat osztogat az összes embernek aki ide jár, az talán egy kicsit költséges lenne még számára is, bár néha megéri kicsit belefektetni valamibe, hogy aztán az emberek vissza is járjanak. Igazából fogalmam sincs, hogy is működik a dolog, elvégre évek óta nem jártam edzőteremben, vagy akár csak hasonló helyen. Ugyan ez nem azt jelenti, hogy az ég világon semmi mozgást nem viszek az életembe. Csak általában nem szeretk zárt helyeken sportolni, nem szeretem a szabályokat, bár most mégis kénytelen leszek ezeket legyűrni. Jobb szeretem a napomat a reggeli kocogásommal kezdeni a természetben. Részben mert felébredek tőle, részben mert szeretem a természetet és részben pedig mert kell valami mozgás. Már egészen tizenéves koromban elkezdtem hozzászoktatni magam az ébredés utáni futásoz és büszkén jelenthetem ki, hogy nagyon ritka mikor nem teszem meg. Mondjuk a mai éppen egy kivételes nap volt, de oka is van neki. Mindenesetre ha küzdősportot soha nem is tanultam, azért nem fog lógni a nyelvem pár lépés után, annyira azért formában vagyok még. - Igen, nem árt az elővigyázatosság. - Mondom miközben bólintok egyet, hogy nyomatékosítsam ezzel szavaimat. - Nem szeretnék egy sötétített ablakú fekete furgonban landolni. - Teszem hozzá viccelődve, bár ha jobban belegondolok ez sajnos igenis megtörténhet. Pontosabban majdnem meg is történt néhány nappal ezelőtt, ez volt az amit arra késztetett, hogy ma ide jöjjek. Arcomon átfut egy pillanat erejéig a komolyság, de igyekszem ezt gyorsan eltüntetni, hiszen természetesen erről neki nem kell tudnia. Semmi szükég mégegy ártatlan embert belehurcolni a problémáim kellős közepébe, szóval igyekszem tényleg úgy tenni, mintha ezt teljes mértékben viccnek szántam volna... Kisebb-nagyobb sikerrel ez működik is. Hálás vagyok azért, hogy felvázolja nekem a lehetőségeket, kicsit szájbarágósan, elvégre fogalmam nincs, hogyan működik itt bármi is. Szerencsémre ezt ő is rögtön észrevehette, ezért is tesz így. Valószínűleg nem én vagyok az első és egyetlen nő aki úgy jött ide, hogy nincs tapasztalata a sportok ezen ágazatában. A férfi türelmesnek tűnik, ami megintcsak tetszik, szüksége is lesz türelemre ha velem akar megküzdeni. De ezt inkább nem újságolom el neki, nem hiszem, hogy jó marketing lenne. - Azt hiszem, hogy az erőteljes ütésekre szükségem van, örülnék ha nem a táskámmal kellene mindig csapkodnom. - Talán az agyára fog menni, hogy szinte mindenhez van valami vicces hozzászólásom, de talán ha a kezdeti idegességem elmúlik, még komolyan is tudom venni a dolgokat. Na nem mintha most nem venném komolya, egyszerűen csak ideges vagyok, mint ahogyan mindig ha valami újba kezdek bele. Ha ideges vagyok akkor pedig viccel oldom a helyzetet... Legalábbis próbálkozom. Azt már nem mondanám, hogy igazi komikus lennék. Sokszor megkaptam már, hogy pocsék vagyok. - Szóval szerintem a box megfelelő lesz számomra, már ha ön is így gondolja. Elvégre maga a szakértő. - Szégyenlős mosolyra húzom a szám egy pillanat erejéig. Ha ő azt gondolja, hogy a büdös életben nem tudnék semmit megtanulni, esélytelen vagyok, akkor valószínűleg nem választom a boxot.
Kezdőlap
