Nem tudom eldönteni hogy mégis mi a jóég vett rá hogy elfogadjak egy ilyen ajánlatot, mert Chase éppen nem ért rá. Úgy terveztem hogy el fogom utasítani, mert nem az én vérmérsékletemnek találták ki a tanítást de végül is egykor... koreográfusi vizsgát tettem, és hivatásos oktató is lehetnék, basszameg! Nem futamodhatok meg, egy egyszerű kihívástól, bár még nem vagyok a legjobb formámban egy versenyre, de azért egy kezdő énekesnőt meg tudok tanítani pár egyszerűbb mozdulatra, nem kereshetek örökké kifogásokat. Végül is, ha mindennek vége van akkor ezzel akarok majd foglalkozni, így hagyom hogy Chase a nagy versenyekre készüljön és a csapatával edzőtáborozzon, én addig a magam módján fejlesztem magam és nem hagyom magam ellustulni, bár vigyáznom kell. Sokat kivesz belőlem a gyakorlás, mert nem tudok annyit enni amennyi kalóriát elégetek és néha meg szédülök ha nem szedek vitamint és turmixot amik segítenek formában maradni.
Mmost kényelmes fekete farmert veszek fel, ami az a nyúlós anyag hiszen mozogni is fogok, és nem kellene hogy elrepedjen vagy csak lecsússzon. Fekete atlétával egészítem ki és egy táncos cipővel, amit kifejezetten erre gyártanak. Felkapom a dzsekim és a kis sporttáskám, és már indulok is, hogy el ne késsek. Egy pontos címet kaptam, hogy hová kell érkezzek és a helytől nem messze parkolok le. Kiveszem a táskámat és elindulok az épülethez és be is jutok a földszinte. Micsoda puccos, elegáns hely... Nem tetszik, de nincs mit tenni én is csak pénzből élek, és ez legalább teljesen legális munka, nincs benne semmi kockázat. Nem nagyon követtem manapság a zenei életet és így csak azt tudom hogy viszonylag híres énekesnő kért fel a munkára de nem ismerem egyetlen számát sem.
Kapok egy kártyát ami a kívánt emeletre visz fel, miután a recepciós meggyőződött róla hogy tényleg várnak engem, és táncoktató vagyok. A lift fel is visz és amikor ajtót nyitnak, elmosolyodom.
- Szia! Kirill Morrighan vagyok, a tánctanár - tudom hogy viszonylag nagy és ijesztő vagyok, főleg a sok tetoválásommal, de igyekszem barátságos lenni ahogy Chase is tenné.

Amióta nem hagyhatom el a lakásomat nagyon lassan telik el egy nap is. Unatkozom, semmi sem elég jó és mindig elindulnék, hogy teszek magasról a nyomozónő tanácsára, de csak el kellene mennem innen, mert megőrülök. Amikor  kényszerből kell itthon maradni, nem olyan jó móka, mintha csak lustaságból tenném. Jut eszembe, a táncpróbákat lemondta a menedzserem, de nekem meg mozognom kellene. Felhívtam a nyomozót, hogy nem-e ismer valakit, aki eljönne kicsit megmozgatni, mert táncolnom kellene, de egyedül nem visz rá a lélek. Azt mondta ismer valakit és onnantól át is vette a szervezést a Menedzserem, amint meglett a telefonszáma az alaknak. Engem nem érdekel ki jön, csak jöjjön és legyen feleannyira szigorú, mint a tanárom. 
Egy fekete rövid farmert veszek fel, meg az Alice csodaországos pólóm, ami a derekamig ér csak, így hagy egy kis szabad felületet, szóval látszódik a köldök piercingem, amit nem szoktam mutogatni. Egy tini botlás volt, de ha már megcsináltattam, akkor miért is hagynám semmibe veszni, elvégre jól néz ki. Nagyon fájt, de már csak egy kis kellemetlen emlék, semmi több. A hotelnál kicsit méregetik Kirillt a rcepción, mert nem épp ide illő figura, de nem találnak semmi kivetnivalót, tényleg őt jelentették be és rendben vannak az iratai is, szóval felengedik hozzám. Megyek is ajtót nyitni a kis fekete bolyhos ballerina papucsomban. Amikor kinyitom az ajtót nem kicsit meglepődöm és szélesen elmosolyodom. Egek, mekkora férfi és mennyi tetkó van rajta, meg milyen alakja van már.
- Szia! Caitlin Star, a tanítvány. Kezet nyújtok neki, mert így illik és hát tudom mindent a szemnek, de ennyi érintkezés még belefér.
- Szólíts csak Caitnek, gyere beljebb. El is indulok és persze StarCat már elő is jön, hogy Kirill körül tébláboljon és simit kérjen, mert őt mindenkinek szeretnie kell.
- Ó, ő StarCat, de ha nem bírod a macskákat szólj és elzárom, lehet amúgy is csak útban lenne. Nem akarom, hogy zavarja a cicám, aki szeret útban lenni amúgy. Egyszer próbáltam fekvőtámaszozni és a hátamra ugrott... Valahol ott abba is hagytam a dolgot és inkább nem próbáltam meg edzeni sem.
- Szóval, járok tanárhoz és nyújtanom kellene meg kicsit erősíteni, de egyedül lusta vagyok, nagyon. Szóval ha már van kivel csinálni, akkor másabb a helyzet és bár sokan eljönnének ingyen is, de ők nem értenek ehhez, én meg nem bíznám magam amatőrökre meg ismeretlenekre. Az ismerősök ismerőse meg már más kérdés, csak nem ajánlanának olyat, aki nem megbízható.
- Mekkora hely kell és milyen zenét tegyek be vagy hoztál magaddal valamit? Érdeklődöm és hagyom, hogy kicsit megeméssze a nappalim. Egy szép nagy lakrész, ami sokak lakásával is felérne nagyságban. Amerikai konyha van a benti falnál, kifelé pedig teljes üvegablakok meg egy üvegajtó. Kint magasabban fedett rész van és szép kis műfüves rész van kiskerttel meg medencével, amin ott van az automata tető, hogy ne legyen koszos, amikor nincs használatban. A berendezés egyszerű, vannak polcok a fehér zongora felett, amin afrikai gyerekekről van kép és sok kis faragott figura. Van ami állatra hasonlít, van ami semmire, de az biztos, hogy egyedi dolgok. Több ilyen kis rész van, általában, akiknek küldök nagyobb adományt, onnan küldenek ilyesmi ajándékokat nekem. Ezeket őrzöm kitéve, mert jól mutatnak és persze ha rájuk nézek, akkor tudom, hogy jó helyre került a pénz.

~ ✪ ~

Rizikós dolog ez, hogy eljöttem tanítani, mert megvan ugyan a képesítésem rá de azt is kockáztatom hogy észrevesznek, és feltűnést keltek olyan körökben, ahol jó lenne névtelennek maradni. Nem tudhatjuk hol van embere annak a kis seggfejnek, de az biztos hogy jó úton halad ahhoz hogy a megfelelő helyre juttassam. Ahonnan nem fog élve távozni. Erre megesküdtem.
Felliftezek a megadott emeletig ameddig a kártya visz és ott egy meglehetősen fiatal, és dekoratív nő fogad. Nem igazán az esetem, de elismerem hogy nagyon vonzó és van valami a zöld szemében ami az ember veséjébe lát. Igyekszem jó benyomást kelteni és mosolygok is egy kicsit ahogyan Chase tenné. Sokat segít, hogy visszaemlékszem a közös időkre és hogy ő hogyan tartott órát, én meg csak figyeltem lustán a kispadról.
- Örülök a szerencsének, Cait. Köszönöm - lépek beljebb ahogy beenged és kezet nyújt. Finoman megszorítom de éppen csak erővel. Nem akarok erőszakosnak tűnni. Körülnézek, elég nagy és tágas lakás, biztosan nem olcsó. Bár talán egy ekkora épületben mindegy is mi mekkora. Leteszem a kanapé mellé az sporttáskámat ahogy hirtelen majdnem orrabukom egy szőrgolyóban.
- Engem nem zavar, ha nem riad el a kutyám szagától - mosolyodok el, és ha az állat hagyja, meg is simogatom a fejét. Nem valami szép macska, de biztos különleges a gazdája számára. Nekem is elég sokat jelent Snow, pedig nem éppen fajtiszta szépség. Sokat jelent nekünk.
Figyelem a lányt ahogy jön-megy.
- Szóval inkább torna mint tánc? Vagy legyenek gyakorlatokat és egy rövid, könnyű kis koreagráfia is a végére? - kérdezem mert akkor úgy építem fel, nem terveztem sok mindent előre, csak megszokott gyakorlatokat hoztam magammal. Elég az a hely, ami itt van. A dohányzóasztaltt kicsit odább húzom és elférünk kényelmesen - persze csak akkor nyúlok hozzá ha megengedi. De ha igen, akkor könnyedén odébb rakom.
- Hoztam magammal több félét, nem tudtam pontosan mit szeretnél, így több félével készültem. Válogatások. Nyújtáshoz, és gyakorlatokhoz, és egy kis tánchoz is - veszem elő a pendriveot és bedugom a hifibe ha megengedi. Nem csinálok semmit önkényesen, mert nem otthon vagyok és nem ismerős a terep sem. Chase stúdiója sokkal otthonosabb.
- Kényelmes a ruhád? Nem fog lecsúszni, felcsúszni? - kérdezem mielőtt szembe állnék vele és lezseren megrázom a karom. Ha nincs kifogása el is kezdem a bemelegítést hogy másolhassa a mozdulataimat.

Már nagyon vártam ezt a napot, elvégre jó ideig itt vagyok már bezárva a saját lakásomban, mindezt egy hülye zaklató miatt, aki túlságosan is engem akart megkaparintani magának. A nyomozónő úgy fest komolyan veszi a dolgot és talált valakit, aki hajlandó eljönni hozzám edzeni meg a táncot gyakorolni, van róla képesítése is. Kicsit szíven ütött, hogy Keith kikerült a képből és most kereshetek majd mást, hivatalosan is. Mikor megláttam, hogy ki jött hozzám, hát nem rá számítottam az biztos. Magas, izmos, tetovált, szóval pont olyan aki tetszik, de egy edzőteremben jobban el tudtam volna képzelni a testépítők mellett. Szerencsére nem vagyok olyan félős, ha ilyen nagy emberek mellé kerülök, a testőrök miatt megszoktam már ezt, miközben kezet fogunk, hálát adok, amiért nem azzal kezdett, hogy 'hú, sokkal nagyobbnak hittelek', mert ettől a falra tudnék mászni. Jó, a színpadon és a képeken nem látszódik ez annyira, így megértem, hogy meglepődnek a magasságom miatt általában, de jobb szeretem, ha nem teszik szóvá.
- Menhelyes cica, jóban van a kutyákkal, nem fél ő semmitől szerintem. Lehajolok és felszedem az ölembe, mert még csak az hiányzik, hogy agyontapossa itt nekem Kirill szegény StarCatet, így is sikerült már a lába alá kúsznia, mint egy kis mágnes, aki szeretetre vágyik.
- Igazából az állóképességem kellene erősíteni és kicsit az erőlétem, hogy kibírjak egy óránál hosszabb időt is a színpadon ugrálva meg táncolva úgy, hogy ne lihegjek éneklés közben. Azt hiszem össze is foglaltam a lényeget, szóval innentől az ő dolga, hogy mit fogunk csinálni, én meg igyekszem majd nem kiköpni a tüdőm és feladni a felénél, hogy meghalok. Mondjuk remélem, azért tartunk egy kis szünetet is, ha kell fizetek én neki többet, amiért rabolom az idejét, csak menjünk végig mindenen. Tőlem aztán úgy rendezkedik, ahogy akar, csak intek neki a kezemmel, hogy nyugodtan, gondolom vissza is fog pakolni, elvégre neki ez semmiségnek tűnik. Kicsit el is merülök a látványban, ahogy az izmai megfeszülnek a mozdulatban, mert megerőltetni kétlem, hogy megerőltetné a pakolászás.
- Remek, akkor a zenét rád bízom. Mivel beépített minden a lakásban, így odasétálok a falhoz és lenyitok egy reteszt, ahol a hifi vezérlője van és adok egy távirányítót is Kirill kezébe, hogy azzal tud majd lépegetni a számok között. A hangzás persze a legjobb, a legdrágább és legjobb JBL cuccok vannak beépítve, bár szerintem ha tudja ki vagyok és hogy zenével foglalkozom, talán ez meg sem lepi. A cicát leteszem a helyére és odasétálok a tenyerem összedörzsölve a frissen kreált nagy térhez és megállok vele szemben. A kérdésével kicsit zavarba hoz, mert nyilván nem olyan ruhát vettem fel, hogy kihívjam a sorsot magam ellen.
- Szerintem nem lesz gond vele. A felsőm direkt azért ilyen szűk, hogy ne fájjon, ha ugrálni kellene, a nadrág meg nadrág, az valamennyire úgy is lecsúszik, de azért nem fogok feneket villantani, csak a csípőm fog jobban kilátszódni. Én is megrázom a kezem és nekilátok utánozni a bemelegítő mozdulatait.
- Mióta tanítasz? érdeklődöm, mert azért nem tűnik olyan idősnek, de biztos érti a dolgát, különben nem ajánlotta volna Elena.
- Messziről jöttél? teszem a következő kérdésemet a válasza után és sejtheti, hogy nem nagyon lesz nyugta, mert bizony kíváncsi szerzet vagyok, mostanában már próbálok barátkozni és kiismerni másokat. Aztán eszembe jut, hogy biztos borzalmas házigazda vagyok, mert még meg sem kérdeztem kér-e inni valamit vagy mit készítsek ki, ha megszomjazna.
- Ja... Bocs, elfelejtettem, de ha kérsz inni valamit szólj, van mindenféle üdítőm.

Próbálok leállni az illegális melóval, mert nem mutatna túlságosan jól az önéletrajzomban hogy most meg valami pitiáner ügyletbe keveredtem és visszazsuppolnak a hűvösre, így elővettem a régi szakmámat, leporolgattam kicsit és egy egyszerű meló futott be. Kondícionálás, állóképesség javítás valami hírességnek. Az utóbbi öt évben annyira kiestem mindenből, hogy jószerével fogalmam sincs ki a csajszi, akihez megyek.
Ahogy ajtót nyit, végül is megpróbálkozok egy magamhoz képest is kedves mosollyal, és nézéssel. Nem az a célom hogy megijesszem, és mindent felidézek amit csak tudok, ami most jól jöhet a gyakorlás folyamán. Leginkább az, hogy hogyan kell bánni az emberekkel, és ez most elég nagy kihívás az életemben a sok magányos év után.
Próbálok pozitívan hozzáállni és nem átesni a cicájában aki a lábam alá kerül, és ott sündörög körülöttem.
- Oh, akkor nem féltem. A kutyám amúgy is szelíd csak sok macska nem viseli el a szagot - teszem hozzá, ahogy futlag megsimogatom a cicát ha hagyja magát. Figyelem ahogy felveszi, és egészen jól áll a kezében ahogy megsimítja.
- Igen, ez leginkább állóképesség és kitartás. Vannak rá jó gyakorlatok, de csak úgy fog működni hogyha rendszeresen ismételgeted őket. Hosszútávon kifizetődő lesz a színpadon is - mosolyodom el ahogy lassan feltérképezem a helyet és odébb teszek pár bútort hogy legyen elegendő helyünk mozogni. Semmi extra csak egy kis tér, és nem kerüli el a figyelmem hogy követi a mozdulataimat. Végül is, nincs ezzel baj.... majd másfél órát úgyis engem fog nézni, jobb ha megszokom. Amikor végzek, akkor a táska zsebébe kotorászok és előszedem a pendriveot amire edzős zenéket tettem, jobbára ritmus cuccok az ütemek miatt.
- Oké. Akkor azt fogjuk csinálni, hogy először is bemelegítünk, aztán csinálunk pár kezdő gyakorlatot, amit később te is meg fogsz tudni itthon csinálni, aztán egy pár mozdulatból álló rövidke kis koreográfiát is megtanulunk, amit bármikor bevethetsz a színpadon, mert látványos, de nem nehéz - vázolom fel, és megállok tőle nem messze hogy elkezdhessük. A zene közepes hangerőn dübörög fel és előre hajolok. Törzsdöntés, oldalra tartott kezekkel, majd előre lefelé hogy megérintsük a lábujjainkat. Még nem az igazi a hajlékonyságom, de az alkaromra tudok támaszkodni.
- Rendben van, akkor lássunk is neki - mosolyodom el, és tovább gördítem a gyakorlatokat. Lassan, aztán közepes ütemben hogy érezhető is legyen.
- Közel hét éve ha jól számolom - válaszolok neki két gyakorlat között. Szabályozottan légzek, figyelek rá hogy ne kapodjam a levegőt, mert az senkinek sem jó. Pláne nem nekem. A méreteim ellenére, könnyedén hajolok egészen előre és hátra.
- Szoktál nyújtani? - kérdezem mielőtt ő kérdezne be, de aztán megválaszolom ezt is.
- Nem olyan messziről. Bronxből jöttem - felelek meg a kérdésére.
- Oké. Viszont te meg szólj ha fáradsz vagy hagyjuk abba, vagy nem megy valami... - nézek rá kékes szürke szemeimmel.