RENDŐRSÉGI JEGYZŐKÖNYV (RÉSZLETEK)
Címkék: gyermekbántalmazás, kiskorú veszélyeztetése, családon belüli erőszak
A nyomozás elrendelésének éve: 2015

Thomas McAllister rendőrfőnök
A szomszédok hívására mentünk ki a helyszínre. A bejelentés szerint hangos kiabálás és dulakodás hangjai szűrődtek le Mr. és Mrs. Smith lakásából, látni véltek egy középkorú férfit és egy még tinédzsernek tűnő fiatalemberr is. A helyszínen igazoltattuk bizonyos Mr. Archibald Holdbrooke-ot, aki a kérdéses lakásban tartózkodott és rendkívül agresszíven viselkedett. Csak többszöri felszólításra volt hajlandó elhagyni a lakást és az épületet. (...) Mr. és Mrs. Smith beszámolója szerint a fiú akkor menekült el, amikor Mr. Holdbrooke fenyegetőzni kezdett. Bezárkózott a pincébe. Miután biztosítottuk a helyszít, körülbelül húsz percbe telt rávenni, hogy kijöjjön onnan.

Arianna Fairlane
Aidennel óvoda óta legjobb barátok voltunk. Régen még tök normális volt, nem is igazán értem, miért fordult így be, semmi oka nem lett volna rá. Kilenc-, vagy talán tízévesek lehettünk, amikor elkezdett furcsán viselkedni, de soha nem tudtam belőle kihúzni semmit, pedig elvileg a legjobb fiú barátom volt. Most meg kiderült ez az egész, hogy feljelentette a saját apját... Biztos vagyok benne, hogy hazudik. Aiden depressziós lett, tudják, csak is fekete ruhákba jár, feketére festette a körmeit egyszer, mint egy rossz buzi... bocsánat, mondhatok ilyet? Szóval egyszerűen Aiden mindig is más volt mint a többi fiú, mivel, meleg.. Jajj, ez egy titok volt! Ezt ne írják le, Aiden megöl érte. Öhm, tuti, hogy csak fel akarja hívni magára a figyelmet, vagy ilyesmi. Egyszer-kétszer nálunk aludt, mindig valami hülye... bocsánat, szóval ilyen mondvacsinált indokokkal. Anyu furcsa volt, aggódott érte, meg kérdezgette, de valamelyik nap átjött hozzánk Mr. Holdbrooke és hallottam, hogy megbeszélte a helyzetet a szüleimmel. Aiden egyszerűen csak kicsúszott a kezeik közül, vagy mi, asszem ezt mondta.


Stephanie Parker
Aiden unokatestvére vagyok és én voltam az egyik osztálytársa a gimiben, és közeli barátok voltunk, nem csak a rokonságunk miatt. Egyszer kétszer aludt nálunk, volt amikor egy teljes hétig, bizonyos dolgok miatt. Egy este hisztérikus rohammal állított be hozzánk, olyan képtelenségeket beszélt, hogy az apja megverte a nénikémet, meg ilyenek... Apa odatelefonált hozzájuk, de Mr. Holdbrooke megnyugtatta, hogy minden rendben, még át is adta a telefont Katrina néninek. Számon akartuk kérni rajta, hogy mégis mi volt ez az egész jelenet, de Aiden addigra egyszerűen eltűnt, szabályosan elrohant, gondolom a rosszéletű haverjaihoz, mivel azokból nem szenvedett hiányt. Elég jól sikerülhetett az este, mert másnap tele volt a karja kék-zöld foltokkal, de nem volt hajlandó elmondani, hogy szerezte őket. Gondolom megint részeg volt. Néhány hete nem láttam, iskolába se jár be. Nem tudom elhinni, hogy igaza lenne, hisz Mr. Holdbrooke közkedvelt ember a városban, rendszeresen adományozott a sulinak is. A tanárok egyébként is szóltak volna, ha valami gáz van a családban, nem?

Jonathan Hanson
Két évig jártam a Holdbrooke-családhoz, a lányoknak és Aidennek tartottam különórákat ének-zenéből. Mindenki nagyon szorgalmas volt, annak ellenére, amit a szülők előzőleg elmondtak nekem, A fiú különösen brillírozott az órákon. A húgai egy kicsit még hátrányban voltak hozzá képest, ami azt illeti, de soha nem próbálta felülmúlni őket. Ha elakadtak valahol, inkább közösen segítettünk nekik. Az órák mindig nagyon vidámak voltak, mindhárman sokat nevettek, de előfordult, hogy Mr. Holdbrooke néha megjelent a nappaliban. Nagyon furcsa élmény volt, a lányok és Aiden rögtön elnémultak, szinte megfagyott a levegő a szobában. (...) Néhány nappal ezelőtt odajött hozzám a legkisebb lány, Abigail, és megkérdezte, mit fogok mondani, ha behívnak tanúnak. Azt mondtam, mindent el fogok mesélni, mire Abigail csak annyit válaszolt, hogy „abból semmi jó nem fog kisülni”.

Katrina Thea Holdbrooke
Aiden nevelése kicsúszott a kezünkből. Szégyellem, hogy az én fiam. Amikor megtudtam, micsoda képtelenségeket állít a feljelentésben... Ráadásul a saját apjáról! Esküszöm önöknek, hogy mi mindent megpróbáltunk, de azt hiszem, valahol mégis elrontottuk. Aiden hazudik, eljár itthonról, néha napokra eltűnik és fogalmunk sincs, hol van. Még a szüleimhez is elszökött nem is egyszer! Az első feljelentést is a nagyanyja jelenlétében tette meg, ha jól tudom. Nem akarom gyanúsítani édesanyámat, de ő volt mindig is nagy hatással Aidenre, nem én, és biztos vagyok benne, hogy az ő keze is benne van a dologban... Aiden teljesen kifordult magából, nem is csoda, hogy még ilyen felháborító és gyomorforgató hazugságokra is rávették őt. Kénytelenek vagyunk arra nevelni Averyt és Abigailt is, hogy szigeteljék el magukat a bátyjuktól.

Dr. Rebecca Blackwood
Aiden egyértelműen gyermekkori abúzus jeleit mutatja. Több alkalommal is beszélgettem már vele, nyitott, értelmes és intelligens fiú, a deviáns viselkedés pedig minden esetben az édesapjáig vezethető vissza. Amikor róla van szó, bezárkózik, egy láthatatlan falat von maga köré, ami mögül csak nagyon nehezen lehet megszólaltatni. Sokszor próbált már segítséget kérni, de számomra világos, hogy egyedül az anyai nagyszüleiben bízik meg. (...) Amikor egy az édesanyjával kapcsolatos kérdéses esetről kérdeztem, dadogni kezdett, azután elsírta magát. Aznap délután lemondtam a következő betegemet, Aiden kétszer annyi ideig volt nálam, és először nyílt meg igazán. Nehézkesen, de beszélt egy estéről, amikor az édesapja súlyosan bántalmazta az édesanyját, és kényszerítette Aident, hogy nézze végig. Nem láttam rajta a hazugság legkisebb jelét sem.

Mary-Rose Smith
Csak három unokám van, Aiden közülük a legidősebb. Mindig is nagyon kedves volt a szívemnek az a fiú, még járni sem tudott, de a szemei tele voltak élettel és értelemmel. Áldott jó gyermek volt, a legszebb és a legokosabb, akit valaha ismertem... bár ez talán furcsa kijelentés egy nagymama szájából. Mindhárom unokámat feltétel nélkül szeretem, de Aiden... valahogy mindig is kiemelkedett közülük. (...) Soha nem kedveltem különösebben Archibaldot. A férjem, Stephen kifejezetten utálta a lányunk választását, de ő volt az egyetlen gyermekünk, és boldognak tűnt. (...) Aiden először tavaly előtt szökött el hozzánk. Sokáig nem beszélt arról, ami történt, majdnem egy teljes évembe telt, hogy meggyőzzem, bennem megbízhat, és szóra bírjam. Soha nem hittem el a szülei süketelését arról, hogy a gyerek lázad és javíthatatlan, csak az okára nem tudtam rájönni. Amikor elmondta, mit szokott neki mondani, mit szokott vele csinálni a vejem, a tulajdon édesapja... az első utunk a rendőrségre vezetett. (...) Archibald megfenyegette Aident, hogy ha nem vonja vissza azonnal a feljelentést, a húgai és az édesanyja isszák meg a levét. Pontosan így fogalmazott, hallottam. Nem engedtem haza az unokámat, ezért az apja folyamatosan hívogatta és zaklatta, de a fenyegetés megtette a hatását. Nem tudtam jobb belátásra bírni, visszavonta a feljelentést. (...) Halálra rémült, amikor az apja megjelent nálunk. Fenyegetőzni kezdett, hogy mindkettőnket, idézem, jobb belátásra bír, ahogyan ő fogalmazott, ha nem engedjük haza vele Aident. Amikor közöltem vele, hogy azonnal hívom a rendőrséget, elvette a mobiltelefonomat és ledobta a lépcsőházba, aztán fellökte a férjemet. Aiden valahol itt rohant ki a lakásból, egyenesen le a pincébe, ha jól emlékszem. Szerencsére a szomszédok értesítették önöket, de az a szegény fiú vagy fél órán keresztül nem mert előjönni a pincéből. Nem sokkal később sikerült rávennem, hogy tegyen újra feljelentést. (...) Aiden jó gyerek. Igen, tinédzser és lázad, én sem értek egyet nagyon sok döntésével, én se tudom megérteni néha, de nézzenek magukba és mondják azt, hogy nincs jó oka rá. Istenfélő ember vagyok, és ezt a tanúvallomást is eskü alatt tettem. Ha valakire, hát az én Aidenemre bármikor megesküdnék.