Már egészen kislány korom óta nagy rajongója voltam a személyiségteszteknek.
Emlékszem milyen vad izgatottsággal lapoztam fel egy sztárokkal és miegymással telepakolt újság hasábjait, hogy eljussak a hetente változó kérdéssorozathoz, amelynek végén egy pár soros jellemzésben volt szerencsém megismerkedni önmagammal, azzal a lánnyal, akivel naponta egy testben élek viszonyban állunk egymással. Felbecsülhetetlennek hatott az érzés, amikor meglepetten fedeztem fel a leírtak között hasonlóságot vagy éppenséggel a teljes lényem tárult elém a sorok mélyén megbújva. Őszintén megvallva, ha arra került volna a sor, hogy tisztázzam a ki vagyok-mi vagyok kérdéskört, valószínű még mindig a bukástól szégyenében elmenekült darabjaimat szedegetném össze. Így, hogy egymás lelkivilágának felbolygatása nélkül essünk túl az ismerkedési fázison, maradok a már jól bevált módszernél, hogy méltó módon bemutatkozzak.
1.) Melyik az a három tulajdonság, ami leginkább illik rád?
a) magabiztos, egy istennő leszármazottja, állandóan összeszedett
b) szórakozott, sokat beszél, a hülyeségfaktora kiveri a biztosítékot
c) azt se tudja hol áll a feje, állandóan problémákba ütközik, listát vezet mindenről
2.) A tökéletes jövőkép számodra...
a)...átmeneti kapcsolatok, kötődések nélkül
b)...ismerkedés-szerelem-házasság-család
c)...ugorjunk egyből a család részre
3.) Egészítsd ki a mondatot! Nekem több ________ lenne szükségem!
a) utazásra
b) pénzre
c) szabadidőre
4.) Legnagyobb pozitív tulajdonságod!
a) türelem, kitartás
b) jószívűség, kedvesség
c) őszinteség, jó titoktartás
5.) Rossz tulajdonságaid!
a) akaratos, türelmetlen
b) szétszórt, néha gyerekes
c) indulatos, megbízhatatlan
Ha a legtöbb válaszod C volt, akkor te igazán vékony jégen táncolsz a totális őrület és a teljes józanság határán. Szereted az életedet, még akkor is, ha néhanap úgy érzed kicsúszik a lábaid alól a talaj. Kellő mértékben összpontosítasz arra, hogy milyen fontossági sorrend szerint épüljenek fel a napjaid és sokat segít, ha egy bizonyos rendszer határolja be  azokat. Élvezed a boldogságot, de a komoly viselkedés sem áll tőled messze, azonban jobban vágysz a nyugalomra, mint az adrenalin fűtötte érzelmekre.
Jó tanács: Always Forward, Never Back;

10 óra, 33 perc, 45 másodperc - szombat - Észak-Baltimore környékén egy jóga óra közepette;
Mindig is csodával töltött el Lea Hennings rugalmas mozdulatsorainak követése, ahogyan ismétlésre késztet minket ezen a hétvégi, borús napon. Belégzés, kilégzés. A terem megtelik nyugodtsággal, az én gondolataimhoz viszont már nem jutnak el. Már csak fél óra és mehetek Manuelért a szüleim házához. Anya vacsorára hívott a ma estére, és nem ártana valami felsőt vásárolnom erre a jeles alkalomra, mert szinte az egész ruhatáramat már kifigurázta. Szerinte az öltözködési stílusom visszanyúlik az ötvenes évek környékére és ott sem a divatos részére. Kösz anya! Előtte viszont egy kitérő a mosodába, mert ma reggel a mosógép is felmondta a szolgálatot, pontosan úgy, ahogyan azt egy hónappal ezelőtt tette. (Csak hogy jól induljon a nap) Így első körben mosoda, majd Manuel, aztán vásárlás. Vagy vásárlás és utána Manuel? Legyen abból a fél órából inkább egy óra és így talán anyával sem kell hadakoznom a rossz döntéseimről. Az egyke gyerekek kiváltsága ez. Duplán vagy rosszabb esetben triplán bezsebelni a több oldalról is sántító bókok összességét.
Oktatónk újabb mutatványra készül, én pedig félrebiccentem a fejemet, hátha mozgásra tudom bírni fáradtságtól eléggé szegényesen funkcionáló végtagjaimat. Csendben számolok magamban, a gondolataim viszont ismét a valósághoz kanyarodnak vissza. Manuel két hét múlva betölti a négyet, pedig mintha tegnap lett volna, hogy az életem hátralévő része örökre megpecsételődött általa. Akkoriban a Meglátni, megszerezni, megbűnhődni elv szerint keveredtem egy férfi karjai közé, melynek következménye később pedig azt taglalta kisebb-nagyobb beiktatásokkal, milyen okosnak nem nevezhető lépés módján végeztem el a kikészülni-tagadni-elhagyni témát. Közel sem egyszerű, ámbár ettől függetlenül részben csodálatos évek, amiket már-már varázsütésszeren hagyok magam mögött, mint ahogyan annak a csaknem idegennek a gondolatát is, akinek Manuelt köszönhetem. Szinte már túl egyszerűnek hangzik, nemde? Bárcsak gyakorlatban is ennyire könnyedén lehetne félrelökni mindent, ami egykoron zavaróvá vagy kellemetlenné vált. Mégsem tilthattam el Manuelt tőle teljes mértékben, így ami felejtésnek induló gondolatként támadt fel bennem, az pusztán gondolat is maradt, egészen addig, amíg nem maradt más lehetőség, mint elszakadni attól a férfitől, aki csak a gondot vonzza magával és amelynek következményét a saját bőrén tapasztalta meg. Akkor már tudtam, hogy mindannyiunknak az lesz a legjobb, ha feladjuk ezt az egész helyzetet, amibe sodortuk magunkat.
Összeszedem magamat, már megközelítőleg hasonló pozitúrát veszek fel a héten egyszer bekövetkező egy órás nyugalmam érdekében, mint amelyet pár sorral magam előtt látok. De csak majdnem, mert az érzést, hogy idillévé alakítsam ezt a hatvan percet, erősen elnyomja annak az utóhatása, miszerint szeretnék egyszerűen csak lekuporodni a földre és mély álomba zuhanni. A kettő azonban kizárja a másikat, így amíg elfojtom az álmosságomra utaló jeleket, gondos mosolyt ejtek Lea Hennings felé, akivel összeakad a tekintetem azon pár másodperc erejéig, amíg felméri tanítványai teljesítményét. Bárcsak észrevenné a szemeimben tükröződő segítségkérést, de mintha félreértelmezné annak jeleit, hiszen ösztönzősképp szintet lépünk az együtt eltöltött percek érdekében. Apró sóhajtás hagyja el ajkaimat és ahogyan megnyújtóztatom lábaimat és karjaimat egyaránt, ismét visszaesek napi teendőim nyomasztó valójába. Valahol az íróasztalom környékén találom magamat és a papírhalmok toronyba rendezettségével szemezek, amik a tanári kötelezettségeimből maradtak rám. Kérdéses sem volt mivel szeretnék tanulmányaim után foglalkozni és bár a dolgok nem éppen a terveim szerint alakultak, sikerült kiskaput találnom, hogy a Baltimore-ban lévő általános iskola tárt karokkal fogadjon, mint énektanár - vagy helyettesítő tanár, amire éppen szükségük volt aznap. Nem tartozott azon állások közé, amik anyagilag sínen tartották volna bárki életét is, de a fontos kiadásokra futotta, ez pedig sokat számított kettőnk számára. Tudtam jól, hogy történjen bármi, a sorrendem legtetején Manuel fog állni és az a cél, mely biztosít számára mindent, mire szüksége lehet élete során. Korán felismertem hogyan boldoguljak a pénzemmel úgy, hogy legyen egy kis félretett tartalékunk is, ha netalántán bármi történne. Mert bármi jöhet, és a szüleim szórakozott, olykor hanyag hozzáállása a dolgokhoz nem segíthetett ki a nehéz pillanatokban, bármennyiszer is hangoztatták az ellenkezőjét.
A végszóra felszólító szavak rántanak vissza a jelenbe és azokba a percekbe, ahol a teendőim már nem csak gondolatként léteznek, hanem valós problémaként. Cuccaimat magamhoz ölelem és megállok egy szekundumra, hogy felmérjem lelkiállapotomat, de a változás nem meglepően nincs jelen testem egy pontjában sem. Veszek egy beletörődő sóhajt és felkészítem a gondolataimat az egy héttel későbbi időpontomra, amikor is újabb próbát tehetek nyugalmam helyreállítása érdekében. Addig pedig nincs más dolgom, mint tovább nem áltatva magamat önmagamnak lenni!