Hogy énünk uralmát megtörjük, az első teendő, hogy izmainkat kilazítsuk. Ez a sportokban, főleg a küzdősportokban is igaz. A nagy teljesítmények mögött mindig laza izmok vannak
Karakter típusa: Saját Teljes név: Logan Montgomery Becenevek: - Születési hely, idő:Manhattan Kor: 34 Lakhely: Manhattan Szexuális beállítottság: Hetero Családi állapot: Nőtlen Csoport: Oktatás Ha végzett vagy még tanul//Egyetem: Columbia University - Irodalom és történelem szak Ha dolgozik//Munkabeosztás: Tanár /Irodalom, Történelem/ Ha dolgozik// Munkahely: Columbia University Hobbi: Boxolás, Motorok, Vitorlázás
Lojális: Az élet bármely területés igazságos és becsületes vagyok. Magabiztos: A tanításhoz véleményem szerint kell egy fajta magabiztosság, hogy merje a tanár átadni a tudását a diákjainak. De ugyanez a küzdősportokra is igaz. Ha nem tudsz bízni magadban, akkor nem várhatod el, hogy a veled szemben álló ellenfélnek tekintsen. Makacs: Mindig kiállok amellett, amit gondolok, ezért sokan ezt a szót aggatták rám. Nyugodt: Nem lehet hamar felhúzni, de azért van egy határ, ameddig el lehet menni nálam. Kedves: Nem gondolnám, hogy értelme lenne ezt tovább ragozni. Nem szeretem, ha valaki egy őstulok. Egyébként sem lehet elérni a szakmámban semmit azzal, ha a diákjaim nem bíznak meg bennem. Diákok kedvence: Ezt csak fél füllel hallottam, de nagyon jól esik, ha a diákjaim kedvelnek. Természetesen szigorúan csak, mint tanárukat.
A közönség utálja, ha kioktatják. Az iskolában sem az a jó tanár, aki szimplán csak oktatja a növendékeit, hanem az, amelyik képes lenyűgözően mesélni, információkat ad át és mindeközben nevel.
Tudni kell rólam, hogy imádom a munkám. Semmi pénzért nem válnék meg attól, amikor valaki érdeklődik a történelem és az irodalom iránt, és kérdez, ha valami tudást próbálok átadni. Egyébként az egyetemisták úgy vélem, kedvelnek. Mindig is az a laza, társaság kedvelő ember voltam, és ha kell, úgy válaszolok a diákoknak, hogy megnevettessem őket. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem kérem számon azokat a dolgokat, amelyeket megtanítottam. Sőt ebből a szempontból szigorú vagyok, de igazságos. Az egyetemen azt gondolná az ember, hogy nem kell rendszabályozni a diákokat, pedig azért itt is előfordulnak konfliktusok, amiket bizony tudni kell kezelni. A szabadidőmban szeretek motorozni, és edzeni is, amely nem merül ki a futásban és a fekvőtámaszokban. Boxolni is szoktam, és a nyugalmasabb (nem mindig olyan nyugalmas) vitorlázást sem vetem meg. Vitorlázás közben sosem gondolok a problémákra. Nincs semmi, csak én, a szél, és a víz. Ellenben a boxolás segít levezetni a problémák okozta stresszt. Két évig részt vettem nem éppen legális körű ketrecharcokon. emiatt azonban elhagyott a feleségem. Mostanában már nem keresek pénzt ebből,bár párszor megfordult a fejemben, hogy kipróbálom magam újra. Általában nyugodt embernek ismerhetnek az emberek, de van, hogy nálam is betelik a pohár, olyankor azonban az a személy, aki felhúzott, meneküljön. Egyébként bizony, a házasságot is megéltem már, de ez életem korai szakaszában történt. Sarah-t még tizenhat évesen ismertem meg, és sokáig kerülgettük egymást. Csak egy év után vallottam színt. Akkor mondtam el neki, hogy én többet érzek iránta barátságnál. Egy évvel később már megkértem a kezét, és még abban az évben el is vettem feleségül, aminek a szüleim egyáltalán nem örültek. Azt mondták, elhamarkodottan döntöttem, és ha szóba hoztam Sarah-t, mindig veszekedésbe torkollott a beszélgetés. Aztán Sarah terhes lett. Teljes boldogságban úsztam. És úgy vélem, ez róla is elmondható volt, ám szörnyű dolog történt. Az amúgy is veszélyeztetett terhes feleségem elesett a lépcsőn, és elvetélt. Talán sosem sikerült ezt feldolgoznom, és onnantól kezdve még inkább a munkámnak, és a küzdősportoknak éltem.
Ennyi csak, mi tudható: szeretni kell, mert szeretve lenni jó...
Mintha ezeket a szavakat hallanám, amikor felnézek a tiszta, több millió fényes ponttal megszórt festői égboltra. Vajon tényleg igaza volt Sarah-nak? Azt mondta, már mániákus megszállotja voltam a küzdősportoknak, és őt elfelejtettem szeretni. Ha tudná, hogy ez mennyire nem volt igaz. Előhalászom a rövidnadrágom zsebéből a cigaretta tartó tokomat, és kihúzok belőle egy szálat. Aztán ezüstös öngyújtómmal kattintgatok párat, de a kis láng, amely olyan, mint a csillagos égbolt, nem akar előbújni, ezért megrázom kicsit. A következő kattintással már előbújik a narancsos színű lángocska, amely körbeöleli az ajkaim közé szorított szálat. Rövid ideig vadul táncol körülötte, s mikor elveszem, a helyén izzani kezd a cigaretta. Magamba szívom a nikotint, majd lassan kifújom. Nem szeretem a függőségeket, de mintha mindenki azt akarná rajtam kívül, hogy megmaradjon. Már többször megpróbáltam leszokni, de mindig jött valami, vagy éppen valaki, aki "megakadályozta". Persze valószinűleg ezt csak magam számára egy magyarázat, mégis logikusnak tűnik. Nem sok időm jut elszívni azt a szál cigarettát, ugyanis még ki kell javítanom a tanulók dolgozatait. A tizenkettedik B osztály mindig tartogat számomra meglepetéseket. Most leginkább kellemes csalódás veszi át a helyét gondolataimnak. Csodálattal teli lelkesedéssel olvasom Tiffany Hawkins dolgozatát a mai kor irodalmáról, aki habár idén érkezett hozzánk az egyetemre, mégis az egyik legjobb tanítványom lesz, úgy érzem.
Izgalmasan kellemes meglepetést biztosított számomra a lapod. A jellemedben megfogalmazottak hatására lelki szemeim előtt már szinte láttam ezt a kedves, ám de magabiztos egyetemi tanárt, aki elsőre egészen átlagos, szimpatikus, szereti a munkáját. Aztán megleptél azzal a fordulattal, hogy kiderült, sokáig az illegális ketrecharcok lelkes megszállottja volt, és hajlandó is lenne visszatérni régi szokásaihoz. Mintha a közkedvelt professzor álcája mögött valami sokkal sötétebb lakozna. Mint valaki, aki a szíve alatt hordja a gyerekét egy olyan férfinak, aki szintén ennek a veszélyes "hobbinak" hódol, meg tudom érteni a feleséged döntését, ugyanakkor valamelyest együtt tudok érezni a vetélés miatt ért fájdalmatokban is, és igazán sajnálom, hogy ilyen szomorúan végződött az a terhesség. Én mindenesetre semmiképpen nem biztatnálak arra, hogy újra ketrecbe ugorj, de hát ez a te életed, a te döntésed. Gyorsan megjegyzem még, hogy a karilapodban ki kellett cserélnem az aviképet, mert az előzőt nem töltötte be, amiatt pedig az egész lap szétcsúszott, és nem tudtam volna elolvasni. És ezzel hagyom is a további szószaporítást. A foglalók meglátogatása után már keresheted is az első játszótársaidat!