A lehető legrosszabb embertípus vagy, maga az angyalarc mögé rejtőző ördög. Az, aki évekre kiemeltél, felemeltél, boldoggá tettél, majd pokollá tetted az életem. Kísértetem vagy te, a legnagyobb mumusom, életem valamikori értelme. A férjem.
Az a típus vagy, akit első ránézésre bármelyik anyuka a lányának akarna megfogni, de ha a külső máz mögé látnának, te lennél a legnagyobb rémálmuk. Ahogyan az enyém is lettél.
Kezdetben minden csodálatos volt, már-már sziruposan tökéletes. Megnyerő vagy, okos, elbűvölöd az embereket. Van egyfajta megtévesztő kisugárzásod, amivel megnyersz magadnak szinte bárkit, elhiteted másokkal, hogy előzékeny vagy és jó humorú. Engem is hamar levettél a lábamról, de hát egy pincérnőtől ez amúgy is olyan klisés, nem? Udvaroltál, ahogyan a nagy könyvben meg van írva. Randizni vittél, elhalmoztál mindenféle ajándékkal, és azt éreztetted velem, hogy én vagyok a világ legcsodálatosabb nője. Kicsit Julia Roberts lehettem a Micsoda nőben, és te voltál az én dúsgazdag hercegem.
Nem a pénzed vonzott, hanem téged szerettelek meg. A legmélyebb, legőszintébb szerelemmel. Odaadó feleséged voltam, és noha távol állt tőlem a világod, mindent megtettem azért, hogy passzoljak az életedbe. Belerázódtam az intrikák világába, a rendezvények és fogadások forgatagába illő lettem. Kirakatfeleség, ha úgy tetszik. Évekig jó is volt ez így, boldog voltam.
Aztán valami félrement. Elcsattant az első pofon, majd később a második, mikor azt hittem, ez csak egyszeri alkalom volt. Magamat hibáztattam az egyre sűrűbb büntetésekért. Egy idő után már nem volt annyira bűntudatod, hogy cserébe ajándékkal engesztelj ki. Birtokló lettél, kifordultál magadból, vagy épp akkor mutattad ki a fogad fehérjét? Magam sem tudom, de betegesen féltékeny lettél, és csak magadnak akartál. Egyre tovább mentél, egyre durvább lettél. Már rettegtem tőled a végére, és tudtam, hogy még egy-két alkalom, és az lesz az utolsó.
Amikor elszöktem tőled, azt hosszas tervezés előzte meg. Ennek már másfél-két éve. Messzire menekültem tőled, új életet kezdtem, de folyamatosan rettegek tőled a mai napig. Valószínűleg nem hiszed, hogy meghaltam, noha eltűntnek vagyok nyilvánítva. Azóta is keresel, és talán valaki felismert, vagy csak magánnyomozót fogadtál, nem tudom, de rám találtál.
Az biztos, hogy a pénzed a nyilvánosság előtt legális, de a nyakamat tenném rá, hogy sokat nem tudok rólad, és nem csak törvényes úton ülsz ekkora vagyonon.
Te beteg vagy, drágám, és bosszúra szomjazol, amiért megaláztalak. Téged nem lehet csak úgy elhagyni, ilyen arcátlanul senki nem bánhat el veled. Én a te tulajdonod vagyok, és ha veled nem lehetek, akkor mással se legyek, igaz?

// Kicsit hosszúra sikeredett ugyan, de bármilyen kérdésre szívesen válaszolok, kicsit még rugalmas is a karakter, lehet velem bátran ötletelni és egyezkedni Ha felkeltette az érdeklődésed, csak egy pm az ára, nagyon örülnék neked! Még a pb sincs kőbe vésve, ha nem tetszik. Az előtörténetem elolvasása azért ajánlott, és nagyon várom, hogy hozz némi izgalmat, egy kis rettegést az életembe!   //