Manhattan. Mindenki erről a városról áhítozik, de mi lehet annyira vonzó benne? A szürke utcák tele épületekkel, melyekben semmi természetesség nincs? A korrupció, amely még a legkisebb dolgokban is benne van? Vagy talán a csatorna bűzétől szennyezett sikátorok szépsége? Ezt az átlagos emberek nem is sejtik. Viszont aki egy kicsit is benne van az éjszaki világban, illetve az úgynevezett alvilági dolgokban, az megérti, amiről beszélek.
-Milyen szolgáltatásunkat szeretné igénybe venni, Mr Blake? -kérdezte a pult mögött álló harmincas éveiben járó japán nő. Ébenfekete haját tekintélyt parancsoló szoros kontyba kötötte. Szemei füstösek, ajkai aprók, de húsosak, amely a cseresznye színű szájfénytől még kívánatosabb. A barackvirág színű kimonó, amit visel, elég sokmindent eltakar, de egyébként csinos a megjelenése.
-Thai masszázst kérek. -válaszolok azonnal, és a nő pötyögni kezd valamit a gépén, és én eközben körbe nézek, pedig többször is jártam itt. A fehér festékkel kikent téglalap alakú helységben nem sok minden található. Csak a fal mentén két kopott téglavörös bőrkanapé, amelyek egymás felé fordítva éppen üresen konganak, ám kissé megviseltnek látszanak. Közöttük mahagóni fából készült ovális alakú dohányzóasztal, habár a kis térségben tilos dohányozni. A helység másik oldalán levő polcokon füstölők vannak, ám nem mindegyik van meggyújtva. Leginkább egy masszázs szalon hangulatát vélik szolgálni, és csak díszként tetszelegnek, de azért a cseresznye illatát tisztán érzem a levegőben. Emellett a hangulatos helység mellett kirívó a modern technológia, amely mindenkinek azonnal feltűnik a pulton álló monitor képében, amely a vendégek felé fordulva adja meg a választás lehetőségét.
-Tudja már, hogy melyik hölgyet választja? -kérdezi csábító mosollyal a pult mögött álló nő, és a kijelzőn megjelennek az éppen szabad, vagyis a nem vendéggel dolgozó nők sokasága. Legalább tíz-tizenöt nő közül lehet válogatni, és az érintőképernyőn rábökök az egyikre.
-Persze, már meg is van.
-Úgy tűnik, Octavia nagy kedvence. Mindig őt választja. -mosolyog a nő, majd beinvitál egy vörös függöny mögötti folyosóra. Több szoba is húzódik egymás mellett, de én csak egy bizonyosba tartok. A tizedik szobában lágy dallam szól, és kelemes aromájú füst lengi körül a levegőt.
-Köszönöm. -fordulok hátra, mire a nő csak becsukja az ajtót. Ebben a szobában ugyan nincs természetes fény, mégis kellemesen nyugtatja a szememet a félhomály. A fali szőnyegek, és a dekorációként szolgáló lámpások, és párnák az arab kultúrába csöppentenek. Középen masszázs ágy helyezkedik el,de tudom, hogy ez csak álca. Az az ágy csak a rendőrségnek szól, hogy azt gondolják, semmilyen illegális dolog nem zajlik itt. Én azonban tovább megyek, és benyitok a következő szobába, ahol azonnal szembetűnik a rácsozott ablak előtt álló lenge ruhába öltözött, hosszú hajú hölgy sziluettje. A egyetlen dolog, ami a szobában elhelyezkedik, egy hatalmas franciaágy vörös huzattal. Ezen kívül csak az ablak két oldalához húzott vörös színű függönyök adnak némi dekorációt a helynek.
Mélyen beszívom a levegőt, és egy pillanatig megtörten nézek a nőre, aki még mindig nem fordult felém. De tartanom kell magam, hiszen ez a dolgom.
-O.
Csak a becenevét vagyok képes kimondani, és csak erre az egyetlen hangra fordul felém. Arcára kiül a boldog meglepettség, ahogy rám szegezi a tekintetét. Boldog, de komor. Ellentétes érzelmek, mégis az arcán mindkettőt megtalálom.
-Dim. -ugrik a nyakamba, és én szorosan átölelem. Csak ő hívhat Dim-nek. Más szájából hallva nem lesz jó kedvem, de ezt mindenki a környezetemben jól tudja. -Azt hittem, már megint valami idióta jött.
Szomorkás félmosolyt küldök felé,de nem akarom elrontani a kedvét, így csak megjegyzem: -Nem tévedtél sokat.
Erre halk kuncogással válaszol, és nekem máris jobb lesz a kedvem.
-Bolond vagy. -boxol játékosan a vállamba, majd csípőre teszi a kezeit. -És egyébként miért jöttél?
-Nem látogathatlak meg?
-Hát...tudod, hogy ez kockázatos. Itt nem kérdezik a vezetéknevemet, de ha nagyon akarnák, kideríthetnék, hogy a bátyám vagy. -suttogta a fülemhez hajolva, hogy még véletlenül se hallja senki.
-Tudom. De jó híreim vannak. -egy apró félmosolyt küldök felé, és szinte látom, ahogy húgomnak felcsillannak a szemei. -Hamarosan már nem kell ezt csinálnod. Új életet fogunk kezdeni, és megszerzem a nagyapánk örökségét is.
Octavia-nak nem mondtam el, hogy bármiféle veszélyes és korrupt dolog a feltétele az örökség megszerzésének, ugyanis a nagyapánk a maffiának dolgozott. Éppen ezért mosolyogva átölelt, és éreztem, hogy az atléta ujját, és a vállamat húgom könnyei lepték el, míg én szorosan magamhoz húztam törékeny testét...

-
Pár órával ezelőtt
Elmerengve nézem magam a tükörbe, és végigsimítom borostás arcom, majd borotvahabot nyomok a kezembe, és miután felvittem az arcomra, megborotválkozom.
-A fenébe. -káromkodok, miközben nyakam oldalán kiserken a vér, pont akkor, amikor már majdnem végeztem. Nem sokkal később már öltönyben, és fehér ingben megyek egy állásinterjúra, ahova már másodszorra hívtak vissza. Amikor megérkezem, a titkárnő beinvitál egy irodába, ahol nagy darab biztonsági őrök állnak az ajtóba, és egy íróasztal mögött kövér, kopaszodó ötvenes férfi ül szivarral a kezében.
-Szivart. -kérdezi, és én először rá, majd a dobozra nézek,melyben különböző drága kubai szivarok sorakoznak.
-Jó választás. -pöfékeli ki sem véve a szájából a szivart, én pedig levágom a végét, majd meggyújtom.
-Nos, azért hívtam vissza, mert őn bizonyult a legjobbnak a jelentkezők közül.
-Köszönöm. -mondtam, miközben azon gondolkodtam, hogy miért kellhet egy ilyen ember mellé két nagydarab biztonsági őr.
-Ez még nem jelenti azt, hogy ön lesz a befutó. Bizonyítania kell!
Erre a pár szóra felvontam a szemöldököm, de mielőtt visszakérdezhettem volna, tovább folytatta:
-Innentől kezdve nem mondhat nemet, és ami a legfontosabb, nem beszélhet róla még a saját édesanyjának sem.
-A szüleim nem élnek. -válaszoltam halkan.
-Á, értem. Nos, akkor úgy mondom, hogy nem beszélhet erről senkinek... Megértette?
-Hogyne. És mit kell tennem pontosan? Miért kellett ilyen próbákat kiállnom, ha ez csak kereskedésről szól.
-Azért, mert a kincseket meg is kell szerezni, és ahhozsok esetben jó kondícióra lesz szükség. El fogod lopni, akár sírhelyekből, akár az elnök irodájából azokat a dolgokat, amikről egy emberem által fogsz értesülni. És ha jól csinálod a dolgod, más feladatokat is rád bízok.
E szavakat hallva ijedten néztem a munkaadóra, hiszen erről eddig nem is volt szó. Bűnözőt akarnak csinálni belőlem.
-Itt van az első fizetésed. -motyogtam a szivarral a szájában, és átnyújtott egy köteg pénzt. Elállt a lélegzetem, és nem tudtam, hogy vegyem e el, vagy sem. Hosszan vaciláltam.
-Vedd csak el, bátran. Megérdemled. -tette hozzá az arcomat fürkészve, mire nagyot sóhajtva elvettem a pénzt....