Szerettem azokat az estéket, amikor úgy isten igazából kicsíphette magát az ember, viszont mindezt inkább egy „ereszd el a hajam” típusú buliban preferáltam. Az élet azonban nem úgy működik, hogy mindig minden úgy alakul, ahogyan azt mi szeretnénk. Gyakran a munka miatt meg kellett jelennem olyan helyeken is, ami egyáltalán nem illett hozzám. Azt nem mondanám, hogy teljes mértékben idegenek voltak tőlem az elegáns rendezvények, de inkább jobban illettek hozzám a lazább és kötetlenebb programok.
Ennek ellenére természetesen elfogadtam a meghívást, amikor az egyik korábbi megbízóm – szerinte méltányos hálából – meghívott a jótékonysági alapítványának az új évet köszöntő partijára. Olyan igazi puccos, kikent-kifent népekkel tarkított estély volt ez, nekem pedig semmi kedvem nem volt egyedül belecsobbanni a cápákkal teli vízbe. Arra egyébként tökéletesen alkalmasak voltak ezek az esték, hogy kapcsolatokat építsek, és lehetséges új megbízókra találjak a felsőbb körökből. Ha pedig az elitből szerzek munkaadókat, természetesen a pénz is jóval több. Nem szoktam különbséget tenni, nem vagyok ennyire sznob, de ha lehetett választani, azért inkább a jobban fizető kuncsaftra áldoztam az időmet, és nem egy kisebb, egyszerűbb munkára.
Sajnos Aidannek valami más programja akadt mára, de ha ő lenne itt velem, amúgy sem lennék képes maximálisan arra koncentrálni, amire kellene. A következő szóba jöhető partner tehát Blake volt, ez nem is lehetett kérdéses. Idén még úgysem találkoztunk, engem pedig érdekelt, hogy mi van vele mostanság. Fontos volt számomra, hogy akivel megjelenek, annak a külseje makulátlan legyen és elegáns, ő pedig mindemellé még szórakoztató társaság is volt, ezért is szerettem találkozni vele egy-egy buli erejéig. Főleg, hogy a köztünk lévő viszony az idő múlásával barátsággá szelídült, és én nagyon is értékeltem, hogy van nekem. Egy kellemes vacsora, és az unalmas környezet, amiben sziporkázhatunk mind a ketten, talán elég kárpótlás lesz neki. Bíztam benne.
Megbeszéltük, hogy ha már elkísér, akkor én fogok érte menni taxival. Ragaszkodtam hozzá, mert ő tett gyakorlatilag szívességet nekem, és nem fordítva. Még mindig kissé feszengve ültem a kocsiban, igazgatva a hosszú szoknyában végződő ruhámat, amikor lefékezett a sofőr a megadott címen lévő lakás előtt. Jártam már itt, nem is egyszer, úgyhogy egyből felismertem a környéket. Tekintetem a sötétségbe boruló utcát pásztázta, hogy amikor felfedeztem a kilépő ismerős arcot, vidám mosolyra görbüljenek az ajkaim, és odaintsek neki az ablakon át.
- Micsoda fess fiatalember, kérem! – szóltam ki nevetve, miután lehúztam félig az ablakot, és természetesen ő is elég közel ért ahhoz, hogy hallja a szavaim. – Gyere, szállj be, a hintó előállt! – míg megvártam, hogy megkerülje az autót, gyorsan visszahúztam az ablakot, hogy kirekesszem a beáramló téli hideget. Egyik ujjammal megigazgattam a tarkómnál elcsatolt hajköteget, aztán amikor behuppant mellém, puszira hajoltam az arcához.
- Köszönöm még egyszer, hogy elkísérsz ma. Felkészültél a legunalmasabb estére? – persze egyáltalán nem volt biztos, hogy unalmas lesz, de hát sohasem lehet tudni. Szerettem inkább úgy hozzáállni, hogy biztosan kihozzuk a maximumot belőle, de ne csalódjak akkor se, ha mégsem lesz jó. Nem mintha ne bíztam volna magamban. Majd megiszunk egy-két italt, és máris jobban el lehet viselni a felszínes beszélgetéseket, és a folyamatos nagyzolást.

Nehany napja Cali elhivott valami partyra, amibe szinte azonnal belementem, hisz iden meg nem is talalkoztunk, ugyhogy mar itt volt az ideje. Igaz, hogy nem kedvelem tulsagosan a puccos bulikat, de ha oda hivatalos, szivesen elkiserem. Valahogy mostanaban mintha bevonzanam a kulonfele osszejoveteleket, barmennyire is probalom kerulni oket.
Annak ellenere, hogy tudtam, ma este programom lesz, keso delutanig dolgoztam. Rohadt hosszu napom volt, de mivel munkabuzi vagyok, igy ez egy percig sem jelent problemat. Termeszetesen Grace-t is boldogitottam kulonfele feladatokkal, aminek titokban szerintem nagyon is orul, csak megjatsza a morcit. Nehany perccel az utan, hogy Gracelyn tavozott a cegtol, en is keszulodni kezdtem, hogy lassan elhuzzam a csikot. Felkaptam a kabatomat, kileptem az irodambol, majd besetaltam a liftbe. Az ajto mar epp csukodott volna, amikor Claudia gyorsan csatlakozott. Ha hivo lennek, most elmondanek nehany imat azert, hogy ne legyenek kellemetlen perceink miatta, de hat nem vagyok az..
-Nem tudtam, hogy te is itt vagy. - jelenik meg egy eroltetett mosoly az arcomon. Termeszetesen beszol, mire inkabb elszamolok tizig, de akkor sem megyek bele a jatekba. Epp azt figyelem, milyen rohadt lassan haladunk lefele, amikor halistennek megcsorren a telefonom. Edmund az, akinek most halat adok es azonnal fogadom a hivasat. -Hogy hogy ilyen koran leleptel? - szolok bele, megfeledkezve az udvozlesrol. Mire a foldszintre erunk megtudom, hogy kozbejott valami fontos dolog, es igy nap vegen igazan atmehetnek meginni valamit. -Szivesen mennek, de mara mar eligerkeztem. - intek Claudianak, mikor nagy sajnalatomra elvalnak utjaink, es bepattanok a kocsimba. -Viszont holnap bepotolhatnank, ha neked is jo - es talan meg Gracet is lathatom, de ezt mar nem teszem hozza. Miutan draga baratomtol is veres bucsut vettem es bontottuk a hivast, haza vezettem, ahol gyorsan lezuhanyoztam, ujabb elegans szettet oltottem magamra, majd az oramra nezve megallapitottam, hogy pont idoben vagyok. Cali ragaszkodott hozza, hogy O jojjon ertem taxival, hiaba is probaltam meggyozni, hogy majd en hazhoz megyek a kocsimmal, nem lehetett meggyozni, igy hat lassan magamhoz vettem par fontos holmit es kisetaltam az epulet ele, hatha megerkezik. Amint kinyitottam a kaput, megpillantottam a sarga taxit es a benne ucsorgo not, akinek mosolyra huzodik a szaja. Akaratlanul is elvigyorodok a szavain. -Nagyon koszonom holgyem, azert on sem panaszkodhat - kerulom meg az autot, majd beszallok a no melle. A puszit kovetoen udvozlom a kisse komolynak tuno sofort is. -Miert nem hagytad, hogy erted menjek? - merem vegig immar kozelebbrol Cali csinos ruhajat. -Tenyleg csodasan festesz - mondom ki, amit gondolok egy apro vigyorral a szam sarkaban.
-Ugyan mar, te is megtenned. Legalabbis remelem - na nem mintha, megsertodnek, ha esetleg elutasitana egy ilyen kihagyhatatlan ajanlatot. -Nem igazan. Na es te? - azt hiszem az ilyen estekre nem lehet felkeszulni.. Nekem meg sosem sikerult, pedig azert voltam mar nehany partyn. -Mi is lesz ez? Jotekonysagi est? - erdeklodok, mikor elindult az auto. -Mellesleg hogy allsz a pasikkal? Egy ideje mar nem beszeltunk. Mi ujsag azota? - dolok hatra kenyelmesen az ulesen. -Amugy nagyon remelem, hogy nem csak olcso pezsgot osztogatnak majd, hanem valami finom tomenyet is - teszem meg gyorsan hozza. A sznobokhoz minimum az szukseges, hogy tuleld.

- És még nem is láttad, milyen bugyi van rajtam… - viccelődtem, mire elkaptam a taxisofőr megbotránkozó pillantását a tükörből. Természetesen csak viccnek szántam, hogy egy kicsit borzoljam a kedélyeket. Szerettem néha szórakozni, és mivel eluntam magam az idefelé vezető úton, ezért még szép, hogy nem bírtam reakció nélkül hagyni a dolgot. – Pontos voltál, mint mindig! – állapítottam meg elégedetten. Én is mindig igyekeztem nő létemre az lenni, csak nem mindig sikerült az elképzeléseimnek megfelelően.
- Tudom-tudom, szörnyű vagyok, de az volt a határozott elképzelésem, hogy ha már rávettelek erre, akkor nehogy téged ugráltassalak még fuvar miatt is. Ma én hívtalak „randira”, szóval én gondoskodom az efféle részletekről, oké? – kérdeztem, komoly pillantást vetve rá. Aztán persze a bókja megtette a hatását, és széles mosollyal meg is jutalmaztam a kedves szavakat, miközben a kocsi végre elindult az általam megadott következő cím felé.
- Köszönöm, igyekeztem! Nem mondom, hogy csak úgy kikaptam valami régi rongyot a szekrényből, mert igazából ma szereztem be. – vallottam meg őszintén, de szerencsém volt és szerintem remek választás volt. Nem mintha nem lett volna más, ha nem találok rá erre, de ma éppen ahhoz volt kedvem, hogy költsek egy kis pénzt magamra az előző munkám díjából, és amúgy is remek befektetés lesz ez az este. Legalábbis reméltem, ha már rávettem magamat is, meg Blake-et is arra, hogy megjelenjünk. Egy-két új megbízó lett volna a minimum jutalom, amiért kibírom ezt az egész hajcihőt.
- Nem tudom, elég sok hálálkodással kéne elhalmoznod… - forgattam játékosan a szemeimet, azt barátian megpaskoltam a combját. – Nyugi, tényleg rávehető lennék, ha lekenyerezel némi finom itallal, meg egy jó vacsorával. – viccelődtem tovább. Muszáj volt, hogy jobb hangulatban érkezzek meg, különben teljesen be fogok sokallni már az első óra után, az pedig nem lett volna szerencsés. Minimum két és fél, de legjobb lenne három órát maradni, a terveim így szóltak. Az pedig, hogy végül miképp fog alakulni, már a jövő zenéje volt, meg a mi tűrőképességünké. Van az az alkoholmennyiség, maradjunk annyiban, de az elején nem vihettem túlzásba.
- Gondoltam rá otthon, hogy iszok egy-két pohár… valamit – magam sem tudtam eldönteni, hogy mit kívánnék, ezért végül semmi nem lett belőle -, de az elején józanul kell eladnom magam. Úgyhogy határozottan nem vagyok felkészülve. – zártam végül rövidre a kérdést, félig-meddig felé fordulva a hátsóülésen. – Igen, az előző megbízómnak van egy alapítványa, és gondolta ezt még megérdemlem a fizetés mellé. Ez ilyen újévi buli akar lenni, sok gazdag emberrel, úgyhogy kapcsolatépítésre talán alkalmas lesz. Lehet, hogy még neked is jót teszek végül. – dobtam be az ötletet, ami eddig igazából eszembe sem jutott. Egy ügyvédnek is jól jöhetnek az új kapcsolatok, a gazdagok remek ügyfelekké tudnak válni, itt pedig lesz belőlük bőven.
- Tudod, hogy van ez… - húztam el a számat lefitymálóan. – Jönnek-mennek, semmi érdekes. – Aidanre meg inkább nem tértem ki, mert ő aztán speciális eset volt az életemben, viszont nem nevezhettem a páromnak. – Biztos lesz a bárban mindenféle. Én sem tervezek végig pezsgőt nyakalni, mert a sok szénsavtól a végén még annyira felpuffadok, hogy szétreped rajtam a ruha. – természetesen ez nem történhetett meg, de ahogy magam elé képzeltem a jelenetet, kedvem támadt nevetni. – Mit akarsz inni, milyen estét tervezel? – érdeklődtem, elbabrálva néhány tincsemmel. – Ó, és jut eszembe, azzal a kislánnyal mi a helyzet? – fogalmam sem volt, hogy mi a neve, és lehet, hogy még idősebb is volt nálam, de hát olyan fiatalnak látszott.

-Hmm.. Esetleg csipkes? Spagetti pantos? Vagy netan mindketto? - nem mintha a noi bugyik nagy szakertoje lennek, de azert az alkalmik soran mar volt lehetosegem latni egy-kettot. Igaz, nem hosszu ideig, de ennyit meg en is tudok, nem kell hozza ket diploma. A szeles mosoly meg mindig ott virit a kepemen, igy Cali tudhatja, hogy ezek csupan koltoi kerdesek, tehat nem muszaj valaszolnia. Amugy most igy belegondolva, el is felejtettem, mi volt rajta azon az ejszakan. Na mindegy, nem hagyom elkalandozni a gondolataimat.
-Tudod, hogy nem szokasom megvaratni az embereket. De azert azt se felejtsuk el, hogy te is pontos voltal - es mint tudjuk, a noknel ez igen ritka. A fel ora keses altalaban a minimum, tehat jobb ha legalabb annyit te is kesel es akkor talan, de csak talan nem kell varnod a holgyemenyre. Persze kivetelek mindig akadnak, mint peldaul most a mellettem ulo szoszi. Halas is vagyok azert, amiert nem kellett itt szobroznom a keco elott, mig vegre befut a taxival.
-Oke - emelem meg a kezeimet megadoan. -Legkozelebb viszont majd en megyek erted, es ehhez ragaszkodom - kulonben meg a vegen belolunk elnenek meg a taxisok. Meg hat amugy is miert van autom, ha nem azert, hogy vele kocsikazzak?!
-Nincs is olyan messze - jegyzem meg, mikor meghallom a cimet. Nem mintha a szomszedban lenne, de azert nem olyan veszes a tavolsag, csak dugoba ne keruljunk. Ebben a varosban sosem tudni, mikor szivatjak meg az embert. Naiv modon volt, amikor azt hittem, hogy foleg csak reggel es delutan kerulhet erre sor, aztan idovel ra kellett jonnom, hogy ez kurvara nincs igy. Barmikor meglephetnek.
-Hat el sem hinnem - marmint ha azt allitotta volna, hogy csak felkapott magara valami regi rongyot. Mivel ez a darab egyaltalan nem tunik reginek. Ordit rola, hogy vadonatuj, de biztos vagyok benne, hogy rengeteg no lesz ezzel ugyanigy az esten. Ez jo alkalom nekik a vasarlasra, vegre kielhetik magukat. Mar csak azokat a ferfiakat sajnalom, akiket sikerul magukkal rangatniuk a nagy shoppingolasra, aztan varhatnak rajuk orakat. Szerencsere velem sosem tortent ilyen, de talalkoztam mar szerencsetlen alakokkal, akiket szivbol sajnaltam.
-Mindig is jo volt az izlesed - ezt meg azert hozzateszem. Vannak nok, akik eszre sem veszik milyen borzalmasan festenek egy-ket ruhaban, vagy mennyire tulzasba vittek a sminkelest es meg sorolhatnam. Na szerencsere Cali mellett nem kell szegyenkeznem.
-Azt mindjart gondoltam, hogy nem lenne ingyen - vigyorodok el. -Szinte biztos vagyok benne, hogy ma nekem is szuksegem lesz nemi finom italra - es egyben utosre, de ezt felesleges hozzatennem, hisz mindketten tudjuk, hogy ide egy bambi nem lesz eleg.
-Ha lett volna idom iszogatni egyet, en meg is teszem - de sajnos nem volt, igy remeljuk lesz jo minosegu whisky a bulin, vagy igazabol barmi, ami finom es egyben utos. Nem akarom kiutni magam, mert nem vagyok az a tipus, aki full leissza magat az ilyen esemenyeket, odaig nem sullyedek, de kell az a mennyiseg, ami kelloen ellazit es mar nem jelentenek problemat a sznobok.
-Lehet rossz dontes volt, hogy megsem tetted -  teszem azert hozza, amit gondolok.
-O, akkor talan meg lesz par ismeros arc is - akik pedig nem lesznek azok, itt az ideje, hogy megismerkedjek veluk, mar ha olyan kedvemben leszek. -Milyen kapcsolatepitesre is gondolsz egesz pontosan? - kerdezem fele fordulva egy jatekos mosollyal az arcomon. Azt tudom, hogy en biztosan nem szedek fel senkit az este folyaman, de hogy neki vannak e ehhez hasonlo tervei, arrol gozom sincs. Egy biztos, engem nem zavarna, szorakozzon csak nyugodtan.
-Azert megis van, aki marad. Nemde? - meg ha nem is hivatalos dologrol van szo.
-Hmm, legalabb nem lenne egy unalmas este, kicsit feldobnad a bulit - jelenik meg egy vigyor a kepemen. Termeszetesen nem gondoltam komolyan, hisz nem orulnek egy baratom nyomoranak sem, de igy ahogy megjelenik lelki szemeim elott, eleg poenos lenne.
-Whiskyre vagy tequilara szavazok egyelore. Na es te? - kerdezem ra pillantva. -Ha mar eleget ittam, talan en is belekezdek a "kapcsolatepitesbe" - agyalok el azon, mihez is kene kezdeni ma este. -Na persze en csak a munkam miatt - hogy o mifelere gondol, azt nem tudhatom. -Viszont ha akadnak majd ismerosok, szivesen bemutatlak nekik, es talan meg kellemesen el is csevereszhetunk par emberrel - erre kitudja mennyi esely van, de azert siman megtortenhet, hisz jo par embert ismerek a gazdagok korebol.
-Marmint Grace-el? - ahogy kimondom a nevet, szinte meg is jelenik elottem abban a multkori csinos kis ruhajaban, ami nem volt tul hosszu, de eleg rovid sem. Ami talan jobb is, tekintve, hogy mas ferfiak is voltak azon a partyn. -Nos meg mindig en vagyok a fonoke - vonom meg az egyik vallam. Jo, talan ennel bonyolultabb a helyzet, de hogyan is vazolhatnam ezt roviden. -Es meg mindig nagyon vonzo, emellett gyakran az agyamra megy - teszem meg hozza az infomorzsakat.

- Megsúgom… - természetesen elég hangosan mondtam ahhoz, hogy a taxi sofőrje is tökéletesen értse. – Semmilyen! – kuncogtam bele a sálba, amit viseltem. Én a magam részéről remekül szórakoztam azon, hogy zavarba jött, ez egyértelműen látszott a felém vetett pillantásából, amit a tükörben kaptam el. Helyes! Ne is hallgatózzon csak úgy, az ilyet nagyon tudtam utálni, azon túl, hogy szórakoztatott az enyhe polgárpukkasztásom.
- Azért, mert nő létemre én sem szeretem megvárakoztatni a partnereimet. – az mindegy, hogy üzleti, vagy magántermészetű a találkozó, akkor is törekedtem a pontosságra. Már csak azért is, mert a munkában tartani kellett magam valamihez, és én ezzel szabtam egyfajta keretet magamnak. Kijelöltem a saját határaimat, hogy úgy mondjam, de ha meg azt vesszük, én sem rajongtam azért, ha valaki nem volt pontos, és várnom kellett rá. Csak akkor késtem, ha hatásos belépőt akartam, vagy netán borsot törni a másik orra alá. Arra kiváló megoldás volt ez.
- Jól van, egye fene! Eljöhetsz majd értem, de ennél akkor valamivel jobb járgánnyal kérném a fuvart! – viccelődtem, a sofőr meg újra csak morgott a bajusza alatt. Szörnyű, az ilyenek miért dolgoznak emberek közelében? Értem én, hogy kell a pénz, de ez olyan, mint amikor az orvos elmegy életeket menteni, de utálja a nyafogó pácienseket, és azt érzékelteti veled, hogy szívességet tesz. Pedig erre esküdött fel, az istenért!
- Miért, benne maradt a címke? – kérdeztem, tettetett ijedtséggel kapva a tarkómhoz. Természetesen ez elő sem fordulhatott, de próbáltam tovább oldani a bennem felgyűlt feszültséget. És különben is, Blake-kel a viszonyom elég laza volt és könnyed ahhoz, hogy poénkodhassak kedvemre. Tudtam, hogy érti is, és jól is éreztem magam vele. Ezért hívtam éppen őt magammal, de ez nyilván számára sem volt kérdés. Jó barátok voltunk, na!
- Köszönöm a bókot! Ezt most azért mondod, mert téged is összeszedtelek, mi?! – cukkoltam egy kicsit, játékosan bökve meg a vállammal a vállát. – Csak vicceltem, az egy részeg pillanatomban történhetett csupán. – kuncogtam végül, közben időnként kitekintve az ablakon, hogy ellenőrizzem, jó felé járunk-e. – Szerintem meg fogjuk oldani, cserébe a fáradozásodért… - nyugtattam meg a jobb minőségű alkoholra utalva, amit majd készségesen megszerzek neki, ezen ne múljon az este hangulata. Vehette akár jutalomnak is, amiért kibírja ma velem.
- Megint tovább dolgoztál, mint kellett volna? – ismertem már ennyire, tudtam, hogy ő is hajlamos kicsit túlfeszíteni a húrt, ha munkáról van szó. Ugyan ennél különbözőbb területen nem is dolgozhattunk volna, de ebben mégiscsak hasonlítottunk. A munkamorállal és a maximalizmussal sosem volt gondja egyikünknek sem. – Még szerencse, hogy nem felejtetted el a mai estét, akkor elég morcos lettem volna, és fogalmam sincs, hogyan engesztelhetnél ki… - sóhajtottam teátrálisan, egy pillanatra hátra döntve a fejem az ülésnek. Úgy fordítottam felé a tekintetem végül.
- Igen, az elképzelhető… - utaltam az általa emlegetett ismerős arcokra. – Nem úgy értettem, ez munka. Szigorúan csak munka! – ma vele érkeztem, és vele is fogok távozni, ahogyan jöttünk. A tervem legalábbis ez volt, de ha valaki képes annyira levenni a lábamról, biztosan nem vágná földhöz Blake-et. Én is megérteném fordított esetben, hiszen a mi kapcsolatunk már túllépett a testiségen. Nem mondom, hogy soha nem kerülhetne sor rá ismét, ha úgy alakul, de erre kicsi esélyt láttam jelenleg. Vannak dolgok, amiket nem jó elrontani azzal, hogy belekeverjük a szexet. Oké, mi így jöttünk össze, de az más lapra tartozik most.
- Lehet, de nem mondanám, hogy sűrűn megesik. – zártam rövidre az én futó kapcsolataim témáját. – Meg a ruhámat is, ha már itt tartunk. – az tuti, hogy feldobnám. – A tequila nekem is jöhet bármikor, de hisz ezt tudod! – elbűvölő mosolyt villantottam felé. – Persze, csakis a munka… - bólogattam megértően. – Remek! Vannak olyan ismerőseid, akik nekem való gazdagok és közel vannak a kilencvenhez? – természetesen a közelében sem voltam az efféle felszínes nőszemélyeknek, de sokszor így skatulyáztak be, hogy simán kinézték volna belőlem. Szerettem néha rá is játszani erre a sztereotípiára.
- Igen-igen, Grace! – ugrott be most már a neve, ahogy így említette. – De szeretnéd azért, ha bizonyos területeken végre átvenné az irányítást, mi?! – sokatmondóan mozgattam a szemöldököm. – Tudod, a nőknél ez munkaköri leírás, hogy a férfiak agyára menjenek. Egyszerűen belénk van kódolva – én persze kivétel vagyok -, de ne aggódj, ti is rendesen a mi agyunkra tudtok menni. – vigyorogtam szélesen, mikor végül rántott egyet az autó. Kicsit nagyobbat, mint illett volna.
- Ó, úgy látom megérkeztünk! – jelentettem be, ha ez nem lett volna egyértelmű. Olyan pofátlanul magas borravalót nyomtam a fickó orra alá, hogy alaposan elszégyellje magát a mogorva modora miatt.

Hogy meglepett-e a valasza? Nem igazan.. Sejtettem, hogy szegeny sofort akarja ezzel cukkolni, ami valoszinuleg sikerult is. -Nem sajnalod szegeny embert? - biccentek a tukor iranyaba. Engem aztan egyaltalan nem zavar, hogy hallja a beszelgetesunket. -Ha igy folytatod, meg a vegen balesetunk lesz - meg tudnam erteni, ha a hallottak utan nem menne ugyanugy az utra valo koncentracio, elvegre megiscsak ferfibol van.
-Ezt a jo szokasodat kerlek mindig tartsd meg! - vigyorgok ra. Szamomra tenyleg keves annal irritalobb dolog van, mint amikor megvarakoztatnak. Legyen az illeto no vagy ferfi, igazabol teljesen mindegy. Raadasul van az a tipus, aki meg egy telefont sem kepes dobni, hogy "figyelj mar, ne haragudj, de kesni fogok". Mintha ez olyan kibaszott nagy erofeszitest igenyelne.
-Hat ezt a kerest latod nem lesz nehez teljesiteni - mosolygok az uriemberre, aki epp a tukorbol sasol. Nem azt mondom, hogy olyan ritka szar jarganya lenne, de hat azert nem egy luxus kategoria, ami ertheto, hisz ez csak egy taxi. -Eleg lesz a Maserati vagy vegyek esetleg valami ujat? - pillantok immar a nore. Igazabol nem lenne szivem lecserelni a kicsiket. Egyelore.
-Szeretned, ha leellenoriznem? - kerdezem egy apro vigyorral a szam sarkaban. Innen azert eleg nehez lenne megallapitani, hogy ott van e az a franya cimke, bar erosen ketlem, hogy ne gondolt volna ra, mielott felvette az uj goncot.
-Tul jol ismersz - jelenik meg egy szeles mosoly a kepemen. Termeszetesen nem gondolom komolyan, csak belemegyek a jatekba. Amugy altalaban csak azoknak bokolok, akiknek valoban kijar, na de ezert cserebe sosem varnek el semmit. Egykor talan igen, de az reg volt. Fiatalsag bolondsag ugye..
-Biztos vagy benne, hogy barmi koze volt a tulzasba vitt pialashoz? - kerdezem egy mosoly kisereteben, majd en is kipillantok az ablakon, hogy ellenorizzem merre is jarunk. Akadnak olyan taxisok, akik azt hiszik varosnezoben vagy, es meg csak veletlenul sem visznek a rovidebb uton, szinte korbejarjak veled egesz NY-ot. Mondanom sem kell, mennyire nem szeretnek ma is igy jarni. Mar csak azert sem, mert ugy biztosan elkesnenk a partyrol, es azt sem szeretem, ha hulyenek neznek.
-Hat ez a minimum - mondom egy ujabb vigyor kisereteben. Persze azert ki lehetne birni pia nelkul is az estet, csak akkor kevesbe lenne izgalmas. Vagy inkabb cseppet sem lenne izgalmas.. igy probalom legalabb egy kicsit feldobni az egeszet.
-Meg szep - mar csak Grace miatt is megeri, de emellett eleg sok munkam is volt, ugyhogy nem unatkoztam tulsagosan. Azt mar inkabb nem teszem hozza, hogy reszben a no az oka annak, hogy ma tovabb maradtam.
-Oh, biztos vagyok benne, hogy hamar kitalalnal valamit - gondolok itt a kiengesztelesre. Jol ismerem, ugyhogy szaz szazalekig biztos vagyok abban, hogy nem kene sokat agyalnia azon, mivel hozhatnam helyre sulyos bunomet.
-Hat persze... - talan most igy gondolja, bar szerintem a tudatalattija valami masra vagyna, csak o maximum meg nem tudja. -De azert ne vidd tulzasba a munkat, meg megarthat - mondom ezt pont en.. -Ne hagyj ki mas lehetosegeket sem ezen a partyn - vigyorodok el. Azt hiszem mindketten tudjuk, mire gondolok, ugyhogy nem kell lerajzolnom neki. Abban teljesen biztos vagyok, hogy tobb jelentkezo is akadna, ha ugy dont, nem csak a munkaval foglalkozik, szoval egyaltalan nem esne nehezere felszedni valakit.
-Azzal minden ferfit boldogga tennel - ez a masik dolog, amiben teljesen biztos vagyok. Az asszonykaik mar lehet nem orulnenek ennek annyira, de hat ez mar legyen az o dolguk. Mivel nem igazan akar belemenni a futo kapcsolataiba, igy inkabb nem eroltetem a temat, egyszeruen csak elengedem. Jol tudom milyen az, amikor semmi kedved valamirol csevereszni, valaki megis erolteti. Sosem lattam ertelmet, es szerintem baromi idegesito. Ha akar, majd ugyis mesel rola magatol.
-Akkor abbol kerhetnenek akar egy egesz uveggel is - ertem ezt a draga kis tequilara, ami kesobb majd kiment minket.
-Sajnos eleg fiatalok azok az ismerosok - huzom el a szamat, mintha ezt annyira sajnalnam. -Eleg sokat kene varnod a vagyonra.. persze csak ha nem eri oket valami "baleset" - bar ugyved letemre talan nem errol kene magyaraznom.
-Tudod, hogy jobban szeretek en iranyitani - mondom egy jatekos mosoly kisereteben. Ahogy ezt kiejtem, mar kezdenenek is mocskos gondolatok ferkozni a fejembe, de minden erommel azon vagyok, hogy minel elobb eltunjenek. -Igen, az egy ideje mar feltunt - mar az a resze, hogy a noknel munkakori leiras, hogy az agyunkra menjenek. A masik reszevel nem mondhatnam, hogy egyetertek, bar Grace ezt valoszinuleg maskepp gondolja.
-He, nem lehetett volna ovatosabban? - szolok oda a sofornek a fekezes utan. Szivesen fizetnem en az utat, de biztos vagyok benne, hogy Cali nem engedne, igy mar be sem probalkozom. -Faszfej - teszem meg hozza, majd kiszallok az autobol, megkerulom azt, es kinyitom a nonek az ajtot. -Mondd, hogy nem adtal ennek a szerencsetlennek borravalot - nem arrol van szo, hogy sajnalnam a neptol, mert altalaban en is bokezu vagyok, de amikor ilyenekbe botlok, inkabb hanyagolom. Azok kapnak plusz zsetont, akiknek a munkajukkal meg vagyok elegedve, ilyen egyszeru. -Felkeszultel? - kerdezem a kapu fele pillantva.