» Amit jobb, ha tudsz rólam...
•Tolvaj vagyok.
•Többnyire műkincseket vállalok, de ha jól megfizetsz, tárgyalhatunk.
•Azonban egyedül dolgozom, nem bízom senkiben, ezt jobb ha tudod.
•Makacsságom nem ismer határokat. Velem hiába szállsz vitába, úgy sem lesz igazad.
•Büszke vagyok arra, amit elértem, még ha számodra a szakmám nem éppen jelent jót.
•Eddig bármilyen bajba is keveredtem, megoldottam.
•Ravaszságom az egyik legerősebb fegyverem. Mikor már azt hiszed túljártál az eszemen, nem csupán egy, de már három lépéssel előtted járok.
•Lobbanékony természetem miatt gyakran kerülök bajba, de ahogyan említettem, megoldom.
•Minden (szerinted) rossz tulajdonságom ellenére megemlíteném, hogy bátor embernek vallom magam.
•Mindezek mellet igen elbűvölő vagyok. Nem csupán szép, de vicces is. Veszélyes párosítás igaz? Jogosan hiszed. Ezt rendszeresen ki is használom.

» De evezzünk komolyabb vizekre...
•A Főnix becenevem, avagy művésznevem, ha így tetszik, a múltamhoz köthető.  Mai napig megviselnek az emlékek, amit azon az estén átéltem. Még tinédzser voltam, mikor egy tűzesetben a szerelmem az életét vesztette, és én is majdnem oda lettem. Ez nagyon mély sebeket hagyott bennem.
•A tűzeset után képtelen voltam otthon maradni, így New Yorkba költöztem, és igyekeztem új életet kezdeni, de ez nem sikerült.  
• Egy 50-es évek stílusú étteremben szerzek munkát, mint pincérnő, és sokáig elég szegényes körülmények között élek.
• De pár hónappal később rám mosolyog a szerencsém, mikor pár igencsak divatosan, és lengén öltözött nő téved be az étterembe. Meglátom náluk a köteg pénzt, és azonnal cselekszem. Megtudom, hogy vetkőzésből ének, és egy közeli klubban dolgoznak, mint sztriptíz táncosok.
• Hamarosan és is a csapatuk tagja leszek, és ezzel megpecsételem a sorsom. (Nem feltétlen rossz irányba) - Ekkor még csupán tizenhat éves vagyok!
• Nem egészen egy évig dolgozom ott, mint a férfiak körében igencsak közkedvelt műsorszám, amikor történik valami...
• Meghallom, hogy a főnököm, Dean el akar lopatni egy USB kulcsot, amin róla és az üzleteléseiről vannak információk az egyik ellenségének. Természetesen az egyik lányra szeretné bízni ezt a feladatot, de az beijed, így felajánlom én a szolgálataim, mentve a lány életét. (Milyen rám nem jellemző nemesi cselekedet igaz?)
• A főnök arra számít, hogy elbukom, de nem így történik. Teljesítem a megbízást, és elnyerem a tiszteletét. Még több dolgot szeretne rám bízni, amit elemelhetek, én mégis nemet mondok.
•  Ugyanis a rablás közben valami megváltozik bennem... az adrenalin, a veszély, a vágy mindent elsöpör...és hirtelen életcélt találok: Tolvaj leszek!
• Miért nem vállaltam, hogy Deannek dolgozzak? A válasz egyszerű: Saját magamnak szerettem volna minden nyereséget! Részben, pedig azért, mert tudtam milyen Dean, sikerült kiismernem, és sosem távozhattam volna élve a klubból.
• Hogyan szabadultam el mégis? Ravaszsággal. Lemásoltam az USB kulcs tartalmát, és én lettem az új zsaroló Dean életében. Szóval nem volt választása... el kellett engednie. A butus persze nem sejtette, hogy nem csupán egy másolatom volt. Mégis mit mondhatnék? Sosem lehet elég óvatos az ember.
• Szóval szabadulásom szellemében nekiállok lopni, és igazi tolvajként élem az életem. Tudom kockázatos, de mindennél jobban vágytam erre az életre.
• Aztán tizennyolc évesen, amikor már azt hiszem, hogy az életem végre jó irányba halad, a sors elém is görgeti az első akadályt, egy jóképű, ravasz méltó ellenfél képében, aki valamilyen oknál fogva imád Churchill idézetekkel idegesíteni.
•Sok mindenen megyek keresztül, és sok embert ismerek meg az évek folyamán, mire feltornázom magam oda, ahol most vagyok, és ahová tartozom: Manhattan elit & alvilág köreibe.
Amint látjátok nehezen, de elértem a csúcsra, és alig huszonhét évesen én lettem a legjobb. Ma már, aki számít, ismeri a nevem. A megbízóim tudják, hogy ugyan drága vagyok, de egyben garancia is a sikerre. Ezt egy nevén nem nevezem üzletember is tudta, és megbízott egy nyakék elrablásával, ami a családjáé volt egykoron, de ellopták tőle. Pontosabban egy politikus. Milyen meglepő, nem igaz?
A nyakék meseszép, ezt gondolom, mondanom sem kell.  Tizennyolcadik századi, rubin köveket tartalmaz, arany berakásban. Az értéke hárommillió dollár volt, amiből a 10%- át nekem ígérte a megbízóm. Mit ne mondjak… gyerekjáték lesz. Azonban nekem ez sem okoz gondot, aki profi, az profi.
Az akció előtt egy héttel felmérem a terepet, az egyik jótékonysági estélyen, amit a célszemély tart. A helyzet szerencséje, hogy állarcos bál, így még könnyebb vegyülni.  Nem mindig van ilyen lehetősége az embernek, szóval olyankor jönnek a trükkök. Több is van a tarsolyomban, amit nem szívesen osztok meg másokkal. Ugye megértik? Nevezzük szakmai titoknak, vagy akár varázslatnak, amelyik jobban tetszik. Szóval felmérem a terepet, vegyülök, de a lehető legkevesebb emberrel kerülök kapcsolatba. Nem hiányzik, hogy valaki később azonosítson, álarc ide, vagy oda. Nem mintha ismernék a Főnix ábrázatát, de nem árt az óvatosság. Olyan vagyok, mint egy legenda az egyszerű emberek között, mint egy szuperhős, ha így jobban tetszik. Kicsit beképzelten hangzik? Meglehet, de ami igaz, az igaz. Ennyi.
Szóval vegyültem. Rövid, pántos, fekete koktélruhát vettem fel, hozzá pedig fekete csipkés álarcot, és egy platformos fekete magas sarkút. Régebben nem tudtam járni az ilyen cipőkben, ma már lételemem. Természetesen nem munka közbe, de ezt mondanom sem kell, remélem. Szóval a sminkem természetesre hagytam, azonban egy kis vörös rúzzsal feldobtam az ajkaim. Teljesen sikerült elvegyülnöm a drága öltözékben. Most már megengedhetem magamnak az ilyen luxust, régebben… az egy teljesen más élet volt.
- Pezsgőt hölgyem? – kérdezi a pincér, megszakítva a gondolataim.
- Igen, köszönöm. – felelem, és elveszem a poharat a tálcáról. Amikor megfordulok, meglátom a célpontom. Ott áll tőlem öt méterre, és beszélget pár neves politikussal. Biztosan azon nevetnek hogyan lopják meg az országot. Ironikus igaz? Pont én ítélem el őket? Azonban hiába vagyok törvényszegő, ők sokkal rosszabbak nálam. Megérdemli a férfi, hogy meglopjam őt, bár még ennél rosszabbat is... de az nem az én munkám. Egy napon majd megteszi valaki, ebben biztos vagyok.
Azonban a munkám jöttem végezni, így indul a terv. A tervrajzokat már régen megszereztem, de a terepet élesben is fel kell mérni, hogy mindenre fel legyen készülve az ember. A páncélterem a pincében van, így majd arra is eltévelygek, de kell egy alibi, aki nyomatékosítani fogja, hogy abban az időben igenis vele voltam, és nem a páncél teremben. Szóval kinézek egy szerencsétlen, mit sem sejtő bűntársat, aki csupán egy kis szórakozásra vágyik. Aaron, az egyik vendég fia, és valami tudósféle tökéletesen megteszi. Teljesen unalmas, átlagos pasas, és azonnal belesétál a csapdámba.
Iszogatunk, táncolunk, beszélgetünk, majd elhívom őt fel, az emeletre, hogy huncutkodjunk egy kicsit. (Legalábbis elég elhihetnem vele, hogy erre számíthat). Nagyon zavarban van a jelenlétemtől, és megállás nélkül Albert Einstein idézetekkel, és a munkásságával jön, és be nem áll a szája. Miért vonzom én az idézet mániás férfiakat?
Theo... egy pillanatra engedek a kellemes emlékeknek arról a férfiról, aki túlságosan is mély nyomot hagyott az életemben. Miket is beszélek, hála neki jutottam oda, ahol most vagyok, bármilyen nehéz is ezt beismernem. Nehezen indult a kapcsolatunk, de utána olyan volt, mint egy csodás festmény, tele élettel, színnel, művészettel, és szenvedéllyel.
Emlékszem a viharos, és szenvedélyes kapcsolatunk minden egyes percére, és mindig átjár ez a vágyakozás, akárhányszor rá gondolok. Azonban bármit is érezzek, ő már a múlt, és a tette miatt az is marad. Csupán annyit tehetek, hogy innen kintről segítek neki. Ezért is kell ennek a bevetésnek a sikere...és a megbízóm kapcsolatai...  
- "A boldog ember túlontúl elégedett a jelennel ahhoz, hogy sokat gondoljon a jövőre. " - szakít félbe az emlékeimből a tudálékos álcám egy újabb Einstein idézettel. Hihetetlen, ideje kiütni őt, szóval bevetek egy kis altatót a pezsgőbe, míg ő izgatottan áll neki vetkőzni. Teljesen pucéran rám vigyorog, nekem pedig minden akaraterőmre szükségem van, hogy ne töröljem képen. Ennyire ki lenne éhezve? Szánalmas.
 - Te nem vetkőzöl?- kérdezi mosolyogva. Csak nyugalom Tiana, kell a tervedhez! Ne vágd orrba! - Bár felőlem az álarc maradhat.
- Előbb koccintsunk. - felelem neki mosolyogva, megjátszva magam, mire kis büszkén odalép mellém, és elveszi a poharat.
- Az éjszakára. - emelem a poharam rá, majd elégedett vigyorral, ő is így tesz. Hála égnek percekkel később kidől, nekem pedig folytatnom kell a munkám. Előtte még kikötözöm az ágyhoz.
Felveszem az egyik szobalány ruháját, amit ellopok, és benézek az összes helyiségbe, megnézem az ablakokat és a kijáratokat, és ahová bújhatnék, hogy észrevétlen maradjak. Ha pedig rám nyitnak, jöhet a szokásos kifogás, "éppen takarítok, elnézést". Teljesen helyénvaló, ha egy takarítónő egy üres szobában tartózkodik, szerintem. Sajnos akadtak nem üres szobák is - ami nem meglepő, az emberek imádnak huncutkodni az ilyen partikon - de spanyolul elnézést kértem, és tovább álltam. Ezután irány a lenti szint, majd a páncélterem, ami a borospince mellett van. Nem lesz könnyű innen ki, és be jutni, de lassan összeáll a terv a fejemben, és sikerült mindezek ellenére megfigyelnem mindent. Olyan fél óra alatt végzek is, és visszatérek a szintén nem üres szobába, az ágyon fekvő, illetve kikötözött alibimhez. Egy szál semmiben fekszik az ágyon, és nagyban szuszog. Az altató még sokáig hatni fog, szóval nincs okom aggódni, de befejezem a tervem, én is levetkőzöm és bebújok mellé az ágyba, majd betakarom magunk.
Úgy három órával később kel fel, én pedig folytatva a színjátékot elégedetten nyújtózom el mellette.
- Szia szépfiú.- mosolygok rá, ő pedig értetlenül ül fel az ágyban. Szóval az altató... khmm nem teljesen voltam őszinte, szóval nem az volt, de maradjunk annyiban, hatásos szer. A pasi teljesen kimerülten, és nyúzottan ébred, és kisebb bizsergést is érezhet bizonyos helyeken. Az álca miatt kiszívtam még a nyakát is, és ha ez nem lett volna elég fújtam rá egy kis tejszínhabot. Magammal pedig csupán annyit tettem, hogy összekócoltam a hajam.
- Mi történt? - kérdezi rekedt hangon, kitágult pupillákkal. Nem fest valami jól.  
- Ó sok minden. Csodálatos voltál.- mosolygok rá elégedetten. - Azonban mennem kell, már későre jár. A vendégek többsége is távozott. - látom rajta, hogy próbálja összerakni az éjszaka darabkáit sikertelenül, és ezen mosolyognom kell. Jaj, de jó érzés volt ezt kiművelni vele, de legalább elmesélheti, hogyan kefélt meg egy nőt, végre. Még ha ez nem is igaz. Közben kiszállok az ágyból, és annyit még adok neki, hogy végignézhet a pucér testemen, mielőtt nekiállnék öltözni.
- Szia csődör. - kacsintok rá ismét, majd kisétálok a szobából, és az éj leple alatt távozom a luxuslakásból, ahová hamarosan betörök.
Tiana Cranshaw, ismét felülmúltad önmagad!