"I won't run when the sky turns to flame And I sure won't budge when the earth does shake When the flood comes up I will dance in the rain 'Cause it's all the same to me"
Minden sínen volt a tervemmel, ami az új megbízásom illeti, erre mi történik? Egy szánalmas kis FBI ügynök a nyomomba ered. Bár ezt még enyhe kifejezés, mintha a megszállottam lenne. Biztosan nő kell neki, azért nem bír magával a virgonc, de rossz helyen kopogtat. Na jó, egész helyes a maga kocka módján, és ha nem akarna rácsok mögé dugni, talán még beleférne vele egy – két menet, de nem így van. Szóval van rólam információja, ami miatt börtön várna rám. Mit is kell tennem? Elrabolni tőle az információt. Ez a része – egyértelműen – menni fog, de a technikai része az gondot okoz. Kell egy hacker, aki letörli a fájlokat, majd visszahelyezi a fájlokat tartalmazó kütyüt a helyére. Nos, én ismertem is egy hackert, de amilyen szerencsém volt, a hatóságok az ő nyomában is voltak, így magamra maradtam. Legalábbis azt hittem… - Mi az, hogy nem tudod vállalni? – kérdeztem tőle. A Central Parkban találkoztunk, és egymásnak háttal ültünk két különböző padon. Szőke paróka, és napszemüveg volt rajtam, hogy ne ismerjenek fel. Tudtam, hogy követ engem az a nyomi FBI ügynök, így esélyes volt, hogy néznek minket. Persze a mai technikával könnyen rájöttek így is, hogy én vagyok, így egy újságot – a mai New York Times számát - is tartottam magam elé, hogy eltakarjam az arcom. - Nem megy, rám szálltak. – válaszolta. Remek igazán mondhatom. Velem akkor mi lesz? Nem ismerek mást, akiben megbízhatnék. – El kell tűnnöm egy időre a városból. - Tudod jól, hogy velem nem éri meg szórakoznod. - veszem fenyegetőre a hangot. Nagyon csapda szaga van az egésznek, bár az is lehet, hogy én vagyok paranoiás. - Ezért vagyok itt, hogy segítsek. Nem kell fenyegetned. – mondja nagyot sóhajtva. - Akkor tegyél is valamit ezért. - nem tűröm, ha valaki nem állja a szavát. Nálam ez szent dolog. Ironikus, igaz? Egy tolvaj a becsületre hajt? Tiszta Robin Hood, gondolná az ember, azonban szó sincs ilyesmiről. Szimplán vannak elveim, ennyi, de csak egy kevés. - A tag neve HoneyBoo és egy vörös tangás szöszi cicababa a logója. Fáj beismernem, de még nálam is jobb. – szolgál végre információval. - Nem vagyok kíváncsi a logójára. Hol találom meg? - Majd ő talál rád. Menj erre a címre ma este nyolckor. Hatodik sor, C ülés. Ő a D ülésen foglal majd helyet. – feleli, majd átnyújt nekem egy papírdarabot a pad támlája alatt. Elolvasom a tartalmát, és nem hiszek a szememnek. Egy mozi? Ott akar találkozni? Hát sok az ember, de tény, hogy éppen ezért feltűnés mentes. Zsebre teszem a cédulát, és felállok. - Köszönöm, de ha ez csapda, megtalállak. – felelem, majd ott hagyom őt. Fred nem hülye, tudja, ha átejt, vége. Nem ölöm meg, erről szó sincs, odáig sosem fajulnék, de garantáltan magammal rántom, ezt ő is tudja.
***
Az öltözékem nem a szokásos, a biztonság kedvéért. Én a nőies, mégis vagány holmikat szeretem. Azonban ahogyan most kinézek, az egyiknek sem mondtató. Világos tépett farmernadrágot viselek, sötétkék felsőt, (olyan formában, amit sosem vennék fel) és hozzá pedig fehér Converse cipőt. A hajam pedig a szokásomtól eltérően kivasalom, és kevés sminket veszek fel. Kész a trampli változatom. Nem vagyok lelkes ettől a pasis öltözéktől, de az álca miatt fontos. Háromnegyed nyolckor már ott is állok a mozi előtt, hogy beüljek a legújabb Bosszúállók filmre, és találkozóm legyen HoneyBoo nevű hackerrel. Nagy kockázatot vállalok, de nincs mit tennem, kell a szabadság, az a kocka kis FBI ügynök túlságosan rám tapadt. Veszek pattogatott kukoricát, kólát, és beépülök, mintha csak tényleg mozizni jöttem volna. Mondjuk talán meg is nézem a filmet a napokban. Chris Evans, Chris Hemsworth és Sebastian Stan édes, és dögös pofijáért biztosan. Nem mintha a valóságban nem kaphatnék meg hozzájuk hasonló Adoniszokat, de néha jó érzés az ilyen kikapcsolódás. Nem sokkal a film kezdete után pedig le is ül mellém egy lány. Oldalra fordulok, nem túl feltűnően, és megnézem magamnak. Fiatal, talán túlságosan is, és kicsit sem bízom benne, de nincs más választásom, szorult helyzetben vagyok. - Ami New Yorkban nem kapható, az nem is létezik. – mondom el a titkos mondatot, amivel megismerjük egymást. Ha ő azt válaszolja „Akkor nem is érdemes máshol vásárolnom, igaz?” , akkor ő az emberem, ha nem akkor szívás, és Fred jobb, ha menekül előlem is. Ő az összekötőnk, és tőle függtünk, ezt máshogy nem tudta összehozni, sajnos. Nem így szoktam én ezt végrehajtani, sokkal biztonságosabb módon. Persze az ember lánya bármikor lebukhat, ha ilyen huncut munkája van, mint nekem. A jelszó mondjuk jó ötlet volt, ez igaz, de, ahogy említettem már, túl kockázatos volt ez a terv. Mégis meg kellett tennem, a saját érdekemben, a biztonságomért, ennél nekem pedig nem létezik fontosabb. Elítélnek? Tegyék, maguk dolga, de én nem szégyellem. A világ kegyetlen hely, és aki nem tanul meg benne helytállni, az elbukik. Én pedig nem szeretnék, és nem is fogok közéjük tartozni.
Kezdőlap
