2004 tavasza, egy kicsit különös időjárással. Akadt pár esőfelhő az égen, lágy tavaszi eső és a nap is kellemes meleget árasztott. Ezen a napon bővült a Darby család egy új taggal. A kislány kissé eltért a szülőktől, mert fekete hajjal és kék szemmel született. Ez kicsit felkeltette apjának figyelmét, de hamar elvetette. Felesége, ahogy ő is, igen hűséges volt, így a félrelépés gyanúja hamar el lett vetve. A lánynak a Jennifer nevet adták.
Jennifer az általános iskola első éveiben nagy érdeklődést mutatott a testnevelés, történelem és a matematika iránt. A kezdeti lendület azonban nem sokáig tartott, mert kiderült időközben, hogy a lány bipoláris. Így végül már nem is volt annyira szorgalmas a három tantárgy irányában, de ugyanakkor mindig ügyelt arra, hogy elégséges minősítést kapjon. Apjától kapott egy Sherlock Holmes könyvet, ami iránt szintén nagy érdeklődést mutatott. Szülei sejtették, hogy erre is hamarosan rá fog unni, de nem így lett. Azon kapták magukat, hogy lányuk könyvespolca igen hamar megtelt ezekkel a kötetekkel. Elégedettek voltak, hogy végre van, ami leköti őt. Habár itt-ott majdnem megtörtént a baj, mert az utcán többször is a könyvet bújta és úgy lépett le a járdáról. Van, aki alaposan leszidta őt emiatt, de mikor Jennifer apja, Jack Darby rendőrtiszt épp arra járt és látta ezeket, bizony nem maradt elnézve a dolog egyik fél számára sem. Persze Jennifer enyhébben kapott fejmosást, de nagy kivételezést sosem élvezett. Tudta ő maga is, hogy mert bipoláris, nem részesülhet kivételezésekben, ha a valóéletről van szó.
Végül, eljött Jennifer 12. születésnapja, és ekkor elhatározta hogy apja nyomdokaiba lép. Apjára mindig is felnézett mert rendőr volt, anyja pedig kórházi nővér. Így ez Jennifer szemében egy tökéletes kört alkotott. Apja szolgált és védett, anyja pedig emberekről gondoskodik a kórházban. Eképpen pedig mindkét szülőt csodálta.
Egyik éjszaka egyedül volt otthon nagyapjával, aki viszont jelenleg nem volt épp a legjobb egészségi állapotban, ugyanis balesete volt a munkahelyén, egy autószervíz műhelyben, ahol eltört a karja és szerencsétlen ráadásnak elfogta egy asztmás roham. De ennek ellenére is elvállalta, hogy a betegszabadság alatt vigyáz az unokájára. Azonban Jennifer kivárta, míg elalszik a férfi és gyorsan összepakolt táskájába pár dolgot: mobiltelefon, zseblámpa és egy kis jegyzettömb. Kiszökött a lakásból, majd elindult az utcán. A sötétben félt még egy kicsit, de nem engedte hogy ez zavarja őt. Ahogy ment az utcán, felfigyelt egy fekete furgonra. A furgonból elég feltűnően szűrődött ki két férfi hangja. Jennifer odaosont a járműhöz, de véletlenül megcsúszott és nekiütközött egy kicsit a furgon falának. A furgonban pár másodpercre csend lett, a kislány pedig ezt nem tudta hová tenni és csak reménykedett, hogy nem lesz baj. Ekkor azonban két kéz megragadta hátulról, az egyik leszorította a karjait, a másik pedig befogta a száját. Aztán fölemelte egy kicsit a járdáról.
- Nocsak, egy kotnyeles kislány. - mondta a férfi, aki hang alapján olyan 30 éves lehetett.
Jennifer rémülten vergődött és kiabált a férfi tenyerébe.
- Csigavér kislány, különben baj lesz.
Ekkor kiszállt a férfi társa és meglepődött a jeleneten.
- Ez meg mi? Ugye tudod, hogy ez annak a rendőrtisztnek a lánya? Darby-é.
- Most hogy mondod, már emlékszem. Múltkor majdnem elütöttem, mert egy könyvet olvasott ahelyett hogy nézte volna merre megy. De most mi legyen? Csak a baj lesz ebből, ha elengedem. Na meg a rablásból se lesz semmi.
A másik férfi sóhajtott egyet csalódottan.
- Nagyon nincs ínyemre ezt tenni, de szállj be vele hátulra és kötözd meg. Aztán meg kirakjuk a kapitányságnál, ahol az apja van és elhajtunk a fenébe.
- Öregem, ugye tudod hogy ez eléggé meredek? Na meg mi van, ha épp kinn cseveg pár zsernyák és látnak minket? Gondoltál erre?
- Igen, de mint tudod, ez a munka megköveteli a kockázatvállalást.
Jennifer ekkorra már kezdett egyre rémültebb lenni, és sírva rúgkapált. Egy rúgás kicsit erősre sikerült és valahogy sikerült a térd alatt megrúgnia.
- A jó életbe te ostoba kölyök! - mondta haragosan a férfi és a fájdalom miatt el is engedte a lányt.
Jennifer már futott is, a másik meg próbálta elkapni. Azonban a lány még így rémülten is emlékezett apja tanítására és cikkcakkban futott, majd futás közben sikerült felborítania egy kerékpárt, ami elég időt adott neki, hogy alaposan megnövelje a távolságot. A következő pedig akit látott, nagyapja volt, ahogy ki akarta szellőztetni a fejét egy éjszakai séta keretében és igencsak váratlanul érte, ahogy a zokogó Jennifer odarohant hozzá és elpanaszolt mindent. Nagyapja pedig már hívta is a kapitányságot, ahol fia jelenleg éjszakai műszakban volt és talán irónia, hogy sikerült elérnie őt. A két furgonos alak elkapására ráment a fél éjszaka ugyan, de végülis meglettek, mert kiderült, hogy akadt egy szemtanú, aki látta az esetet, de nem akart közbelépni mert azt hitte, hogy valami filmforgatás megy épp. A többi pedig az volt, hogy ugyanabból a kapitányságból egy másik járőr látta a száguldozó furgont és úgy tudta lekapcsolni őket, hogy kilőtte az egyik kereket. Ami Jennifer-t illeti, kapott egy atyai fejmosást de végül lecsillapodtak a kedélyek, az élet pedig ment tovább.
Eltelt további két év, és Jennifer ezalatt az idő alatt beiratkozott az iskola kendo szakkörébe. Voltak kezdeti nehézségek, de aztán belejött a dologba és kitartott emellett, ahogy a Sherlock Holmes könyvek mellett. Régóta volt már az az éjszakai eset, de Jennifer elhatározta, hogy újból meg fog próbálkozni a gyerekdetektív foglalkozással, de ezúttal sokkal óvatosabb lesz. Valamint, közeledik az általános iskolai évek vége és lassan itt lesz számára a középiskola. Kicsit a jövőbe tekintett, és reménykedett, hogy ott is lesz kendo. De egyenlőre csak a jelen volt előtte és arra koncentrált.