A férjem szerint kissé pszichotikus vagyok. Természetesen ezzel a kijelentésével a legkisebb mértékben sem voltam hajlandó egyetérteni! Azonban a látogatása végeztével rákerestem az interneten, mit is jelent ez pontosan.
”A kóros elmeállapot súlyos formája, amikor a beteg - bár láthatóan éber tudatállapotban van - mégis elvesztette a kapcsolatát a valósággal.” Már elnézést, de én teljesen a tudatomnál vagyok, hisz nincs is más választásom! Itt vannak a lányok, akikért felelős vagyok, akiket fel kellett nevelnem, EGYEDÜL. Tény ami tény, már ketten nagykorúak, de még így is segítenem kell őket, terelgetnem a helyes út felé, még akkoris, ha ők a legkevésbé sem kérnek ebből. Főleg a legkisebbel, Johannával gyűlik meg mostanság a bajom. Fogalmam sincs, mennyivel lenne könnyebb, ha én és az apja egyfedél alatt élnénk, de ahogy telnek az idők, a legkevésbé sem bánom, hogy nem öljük egymást napiszinten.
” Nyilvánvalóan és súlyosan irreális meggyőződései vannak, és olyan dolgokat érzékel, vagy olyan dolgokat gondol, amelyek nem valóságosak. A téves észlelések és gondolatok a beteg számára teljesen valóságosak, és ezek irreális voltáról többnyire nem meggyőzhető.” Észérvekkel meggyőzhető vagyok, bár az is igaz, hogy a végletekig képes vagyok elmenni a saját igazamért. Mutassanak nekem egy önérzetes, büszke embert, aki nem ugyanezt tenné! Na! Háh? Ugye! Ennyierővel akkor minden makacs embert bélyegezzünk elmebetegnek, de ebben az esetben a kórtermem Marké mellett lesz.
Jó, oké, elismerem, hogy a lányok facebook profiljának ellenőrzése bőven belefér az intimszféra megsértésének körébe, és nem feltétlenül nevezhető etikusnak.De hát mégis csak az anyja vagyok! Tudnom kell, kikkel beszélget, és milyen témák érdeklik, ha már magától képtelen elmondania nekem. Bevallom, kicsit érzékenyen érintett, mikor Anja és Nicole felületeiről kiszorultam (olyan tuti biztos jelszót állítottak be maguknak, hogy soha nem találom ki. Speciális karakterek, meg egyéb marhaság), de el kell fogadnom, ők már felnőtt nők. Viszont Johanna, az én kicsilányom még nagyon az elején tart ennek az egész folyamatnak, és olyan elvadult világot élünk. Nyílván féltem! Melyik normális értékrenddel rendelkező anya nem teszi ugyanezt?
Lehet ezért is vágta a fejemhez a legutóbb Johanna, hogy kontrollmániás vagyok. Ami valahol igaz is, de ettől még nem leszek buggyant.
”Ezért a pszichotikus beteg gyakran nyugtalan, agitált, és magatartása gyakran furcsa, nem felel meg a konvencióknak.” Ezt teljeséggel kikérem magamnak! A magatartásomban nincs semmi furcsa. Egek! Hát ilyen világot élünk? A szenvedélyes és az ambiciózus embert megbélyegezzük?
”Pszichotikus állapotban a gondolkodás összerendezettsége is súlyosan zavart lehet, ezért a beteg beszéde és viselkedése gyakran kusza, zavaros.” Oké. Tény, hogy néha elég hamar felkapom a vizet, és hajlamos vagyok túldramatizálni a dolgot. Szeretem, ha enyém az utolsó szó, de a lányaim képesek addig csűrni csavarni a szavaim, amíg végképp nem tudok már mit felelni, ilyenkor megsértődve elvonulok, s kell némi idő, amíg lenyugszom. Nem éppen érett hozzáállás, de soha nem állítottam magamról, hogy tökéletes lennék.
Az igazi bomba azonban mindig akkor robban, amikor valaki „icipicinek” hív.
Tudom, hogy sokan így csúfolnak, ismeretlenek, szülők Jo iskolájából, a többi SZMK tag. Gúnyneveket aggatnak rám, és icipici méregzsáknak hívnak a hátam mögött, de ahhoz már egyik sem elég bátor, hogy ezt a szemembe mondja. Számomra nem jelent problémát, hogy beleálljak a vitákba, sőt. Ha jobban belegondolok az ilyenkor érzett harag jóérzéssel tölt el. Biztos olyan ez nálam, mint azoknál az embereknél, akik az extrém sportot kedvelik az adrenalin miatt. Őket sem nevezzük emiatt elmebetegnek, nem igaz?
”A szkizofréniára jellemző, hogy..” Na ebből most volt elég, inkább nem is olvasom tovább. Sem pszichotikus, de legfőképpen skizofrén nem vagyok, ez tuti! Majd jól elmondom a véleményemet legközelebb erről Marknak, ha még egyszer szóba meri hozni ezt a sületlenséget.
Vannak hibáim, de nem több, mint minden más embernek. Egyesek szerint mindenbe beleütöm az orrom, ami valahol igaz is, de csupán a segítőszándék vezérel! Szeretek segíteni embereken, ez talán még nem olyan nagy bűn?!
Szerintem az sokkal nagyobb „probléma”, hogy túlságosan is perfekcionista vagyok. Néha olyan erősen ragaszkodom a tökéletességhez, mint elgondoláshoz, hogy valaminek el kell romlania.
Ezen még biztosan dolgoznom kell a jövőben.

+ Bónuszként egy kis betekintés Jenn Spotify fiókjába.




- Mikor láthatlak újra? - a férfialak némán nézte végig, hogyan mosom le magamról az iménti légyottunk utolsó jeleit is a pórusaimból, miközben a forró víz megállíthatatlanul ömlött végig a testemen. Kiszállva a zuhany alól, egy törülközőt csavarok magam köré, s a fürdőszobai tükör elé lépve emelem fel jobbom, hogy egyetlen mozdulattal letöröljem a párát, s farkaszemet nézhessek csapzott - s rendkívül kielégült - önmagammal.
- Nem lesz olyan, hogy „újra” Liam. - az idézőjeleket a levegőbe marva, Rá sem nézve válaszolok. Nincs szükség rá, hisz hallom a halk kuncogását, s szinte látom magam előtt, miként csóválja a fejét. Jót szórakozik rajtam.
- A legutóbb is ezt mondtad. - érkezik az újabb érvelés, melyet látszólag elengedek a fülem mellett, s figyelmemet a fogmosásnak szentelem. Eltelik pár perc a szám kiöblítéséig, s arcom teljesen szárazzá törlésééig. A csendet a szomszéd szobából átszűrődő hangos televzióműsor szakítja meg. Délelőtti órák révén éppen egy nagyon színvonalas teleshopos hirdetést hallgathatunk végig, amint a legújabb autófényezőt próbálja eladni a nézőknek.
- Az a legutóbb volt. Egyébként pedig, nem is értem, hogy eshetett a választásod erre az útszéli motelre? Elképesztően lepukkant. Azt várom, mászik elő egy csótány a szellőzőből, de ha így lesz, akkor sikítok.  - nem általlom megemlíteni, mennyire nem értek egyet a választásával, mire újfent csak kinevet.
- Te mondtad, hogy olyan helyet keressek, ahol biztosan nem ismernek. De legközelebb Te választhatsz, és akkor biztos nem lesz okod a reklamációra. Vagy tudok jobbat. Mi lenne, ha felmennénk hozzám? - mimikája meglepetést mímel, mintha valami világmegváltó ötletet osztott volna meg az imént, de az ironikus közlésmódból pontosan értem, mire is céloz.
- Emlékeztetnélek, hogy Johanna iskolájának szomszédságában laksz, ahol nyilvánvaló okból kifolyólag én is gyakran megfordulok, és ismernek is. - a mi kis titkos románcunk azonnali leleplezést nyerne, ha valamelyik szülőtársam meglátna azon a környéken. Alig várják, hogy fogást találjanak rajtam, eszemben sincs megadni ezt az örömöt nekik. - Arról nem is beszélve, hogy nem lesz legközelebb! Ezt az egészet be kell fejezzük, itt és most. -
Megpördülve, villogó kék szemekkel, s nem kevés elszántsággal nézek Rá. Még mindig az ajtófélfának támaszkodva áll, karjait összefonva meztelen mellkasa. Farmerja enyhén lecsúszva keskeny csípőjén, s tekintetem ismét elkalandozik alakján egyetlen másodpercre, de még időben emlékeztetem magam arra, hogy amit teszek nem helyénvaló.
- Jenn, én már a legutóbb is mondtam, hogy a részemről semmi akadálya, hogy felvállaljam a kapcsolatunkat. - hallom a hangjában a békítőszándékot, de mielőtt még tekintetünk összefonódna, inkább elhaladok mellette, vissza a szobába, hogy megszárítkozva, gyorsan magamra kapkodjam az eldobált ruhadarabjaim.
- A lányom osztályfőnöke vagy, ráadásul én pedig házas. Ezt az egészet, bármi is legyen ez, nem lehet felvállalni. -
- Nincs semmiféle iskolaiszabályzat, ami tiltaná, hogy az iskola tanárja, és a szülői munkaközösség elnöke kapcsolatot létesítsenek. - persze, hogy újfent érveléssel próbál meggyőzni. Hasonló beszélgetést már lefolytattunk korábban, és az a kijelentése is helytálló volt, hogy már többször véget vetettünk ennek az egésznek kettőnk között. Mivel azonban a találkozás elkerülhetetlen volt mindkettőnk részéről - révén, hogy a kisebbik lányom osztályfőnöke, és történelemtanára -, így a szikra újra és újra belobbantotta a lángot. - A házasságod pedig inkább nem is véleményezném.. -
- Azt jobban is teszed, ugyanis semmi közöd hozzá. - vetem oda nem kevés ellenségeskedéssel a hangomban. Mark és közöttem, nos, nincs igazán kapcsolat. Mármint, ez nem teljesen igaz, hiszen ott a három lányunk, akik egy örök, és elválaszthatatlan köteléket képeznek kettőnk között. Azonban a házasság mint olyan, csupán papírforma szerint létezik.
- Miért ragaszkodsz ennyire egy ilyen eszement elképzeléshez? Ez a 21. század. Naponta válnak el emberek, ebben nincs semmi különleges. - mintha kitalálná a gondolataim, úgy fogalmazza meg újra a véleményét, amivel teljességgel ellentmond a percekkel ezelőtti kijelentésének.
- Egy megrögzött agglegény szájából elég érdekes mindezt hallani. - nagyjából végezve a ruházkodással, a táskámhoz lépek, és az ágyszélére huppanva, vetem keresztbe a lábaim, majd veszem elő a neszesszerem. Megpróbálok némi smink segítségévek újra formába kerülni, hogy ne azt a bizonyos ’éppen az ágyból kiesős’ látszatot keltsem. - Semmit nem tudsz a párkapcsolatokról, de a házasságról még annyit sem. Mégis veszed a bátorságot, hogy itt durrogtasd a közhelyeid a válásról, meg minden ilyen marhaságról. Mark és én nem válunk el, éppen csak.. szünetet tartunk. Taktikait. -
- Évek óta tartó taktikai szünet? Ilyet sem hallottam még. - neveti el magát a fiatal férfi, majd ellöki ő is elindul, hogy összeszedje a földön heverő ruhaneműit.
- Igen! Nem fogom megadni a nőveremnek azt az örömöt, hogy az orrom alá dörgölje, igaza volt. Sőt, a társadalom sem nyomhatja rám az „elvált nő” bélyegét, aki ráadásul egy olyan férfival kavar, aki nem sokkal idősebb mint a legnagyobb lánya! - pirosító nélkül is kezd vörösödik az orcám, olyannyira kezd ez a beszélgetés bosszantani. - Azt már nem is részletezem, miféle jogi hercehurcával járna egy válás. Egymás mellett váltunk felnőtté.. bár néha megkérdőjelezem, hogy a férjem is így tett e, mert úgy viselkedik, mint egy sültbolond, aki huszonévesnek érzi magát, és képtelen öregedni, de most nem is ez a lényeg! Hanem az a sok-sok év, amit egymás mellett töltöttünk el, jóban és rosszban. Ha engem kérdezel, akkor több rosszban, de mégis kitartottunk egymás mellett. Ott van a három lányunk is. Ha nem is ma, vagy holnap, de lehet.. Tudom, ez most őrültségnek fog hangzani, de lehet, ismétlem LEHET, hogy hamarosan úgy döntünk, ismét egy család leszünk. Nyitva hagyjuk ezt a lehetőséget is, ebben a.. nyitott kapcsolatban. -
A házasságom védőbeszéde sokkal jobban hangzott a fejemben, mint így hangosan kimondva.
- Ez baromság. - leplezetlenül közli a véleményét, s csípőre tett kézzel áll meg előttem. A kissé nyers reakcióját hallva megakad egy pillanatra a rúzs a kezemben, de végül befejezem a műveletet, s az apró kis tükröt összecsukva, dobom a táskámba. - Az csak egy rohadt papír, semmi jelentősége..-
- Lehet, hogy számodra nincs jelentősége, de számomra igen! - csattanok fel hangosan, s hirtelen állok fel a helyemről, s farkasszemet nézek az előttem álló férfival. Fogalma sincs, mennyit jelent nekem az a bizonyos papír. Azontúl, hogy önfejűségem és büszkeségem nem engedi, hogy beismerjem; nem volt igazam, ott van az is, hogy nem tudom, ki is vagyok én, s ki lennék, ha már nem lehetnék Mrs. Schneider. Hosszúévek kötnek a férjemhez, és megannyi döntések sorozata, amit úgy kellett meghoznom a saját életemre vonatkozóan, hogy mindig mérlegelnem kellett, mi a jó nekünk. Nekem, és Marknak, majd a lányoknak. Az utóbbi évek felgyorsultak, s az én kezemből rohamosan csúszik ki minden, s elvesztem mindazt, ami a világomat jelenti. Ha ezeket a fontos pilléreket elveszítem, mi marad hát?
- Mennem kell. - nem akarok ebbe a beszélgetésbe belemenni, mert a legkevésbé sem érzem még késznek magam rá, így inkább egy olyan opció mellett döntök, ami nem jellemző rám. Menekülőre fogom a dolgot. - Viszlát Liam. -
S azzal a lendülettel becsapódik mögöttem a motelszoba ajtaja.