18+

Seraphine egy ideje nem vágyott másra, mint hogy boldoggá tegye Jaspert, aki minden gondolatát és érzésénének a középpontjában állt az elmúlt napok forgatagában. Nem csak most akart örömet okozni neki, hanem boldognak akarta látni, előcsalni a szájszegletében megbúvó gödröcskéket, hallani az öblös nevetését vagy éppen érces sóhajait, amik neki köszönhetően keltek életre. S jelenleg ahogy elveszett a férfi lélektükrében pontosan mind a kettőt meglelte benne. Látta a vágytól izzó tüzet, ami még inkább a lány tudtára adta azt, hogy pontosan ugyanarra vágynak mind a ketten és ott volt a boldogság ezernyi szikrája is, ami szintén neki köszönhetően kelt életre. Már ez is elegendő volt ahhoz, hogy Sera szíve újra játszani kezdje azt a dallamot, amit a férfi keltett életre, de ahogy a férfi száját elhagyta az a bizonyos két szó vágyakozással telin, az elegendő volt ahhoz, hogy a lány teljesen elvesszen és tudta jól többé már nincs menekvés, mert a férfi egyre inkább csak megnyeri a szívét. – Én is téged akarlak… - suttogta a lány, ahogy közelebb hajolt a férfihoz, hogy szerelemittasan megcsókolja. Csókot követően ujját végig húzta a férfi alsó ajkán, majd elmosolyodott, miközben szinte még mindig elolvad minden szó nyomán, amit ma a férfi bőrére suttogott, vagy csak úgy kimondott a lénye legmélyéről. – Csakis téged. – az őzike szempár elveszett a gesztenyebarna szempárban, ahogy kimondta az igazságot. Nem akart senki mást se, csak Jaspert, akkor is, ha emiatt egy egész lavina fog idővel a nyakukba szakadni. Csak ezt a férfit akarta minden veszély ellenére, örömmel és mámorral teli pillanattal egyetemben. Szenvedélyes csókban találtak egymásra, ahogy még mindig Jasper hasán ült, majd amikor Jasp mellkasán pihenő kezére siklott a férfi keze, akkor bizsergés járta át és elmosolyodott. Érezte a férfi szívének ütemét, ami pontosan olyan volt, mint az övé. Mintha csak ugyanazt a dalt játszotta volna a szívük, tökéletesen kiegészítve egymást.
Hamarosan a kínzó várakozásnak vége lett és újra szép lassan elmerültek a vágy által ébresztett érzések tengerében, ahogy a testük eggyé olvadt. Nem húzta el a kezét, amire a férfi jobbja simult, de alig hogy Jasp a szabad kezét a csípőjére simította kicsit beleborzongott az érintés által érzett forróságba. Csípőjünk ringatózása tökéletes harmóniában volt, ahogy a gyönyört kutatták, majd a férfi újabb szavai nyomán Sera testét bizsergés járta át, arcára pír szökött és elolvadt. Mondtak már neki hasonlót, de korábban még sose volt rá ennyire hatással eme pár szó, mint ebben a helyzetben. Egyértelmű volt, hogy Jasp kijelentése nem csak a vágyát korbácsolta, hanem a lelkét is simogatta és teljesen elveszett a férfi által életre kelt gyengéd érzések viharában. – Jasp… - érzékiségről és meghatottságról árulkodott a lány hangja, de most is ama ritkapillanatok egyike volt, hogy Jasper elérte azt, hogy szavak elillanjanak az elméjéből és már maga se tudta mit is akarhatott mondani, azon kívül, hogy Jasp által életre keltet szívének dallama egy újabb hangjeggyel egészült ki. Alig hogy a keze szabaddá vált, a férfi úgy talált vissza a melleihez, mintha csak az oly régóta áhított kedvenc játékára lelt volna rá. Sera ujjai a barna tincsek rejtekében vesztek el pár mámorral fűszerezett sóhaj kíséretében, miközben testünk egy láthatatlan, de még is közös dallamra mozdult. Az újabb szenvedélyes és érzelemtől túlfűtött csóknak köszönhetően Sera úgy érezte, hogy Jasper teljesen megbabonázta őt és többé soha nem fog szabadulni a férfi bűvköréből, mert semmi se lehet majd annyira perzselő már, mint a férfi érintései a teste különböző pontjain és semmi se lehet annyira édes, mint a férfi ajkának játéka, ahogy az övére simul.
Sera érezte ahogy gyönyör egyre inkább bontogatta a szirmait a perzselő érintések és csókok játszmájában, amivel Jasper az így is már túlzottan érzékeny és forró bőrét ajándékozta meg, biztos volt abban, hogy már nem sokáig fogja bírni és a szenvedély hamarosan tényleg magával is rántotta, pillanatokkal később érezte ahogy Jaspert is elérte a kielégülés és együtt élvezték a testüket átjáró gyönyör hullámait, ami a lányt megannyi darabra szakította. Úgy érezte, hogy képes lenne örökre így Jasperhez simulni, mert békesség járta át a lány lelkét a zakatoló szíve ellenére is, ahogy összebújtak ama fellegekbe repítő érzések után.
Fejét a férfi vállán pihentette, miközben mellkasunk egymáshoz simult és míg a férfi keze a csípöjére siklott, hogy még közelebb húzza, addig a lány a kezét továbbra is Jasper nyakara körül pihentette. Ujjaival gyengéden simított végig a férfi hátán, miközben elveszett a férfi puszijában amit arcára, fejére hintett. Jasp mondandójába beleborzongott, szíve alig kezdett megnyugodni már is hatalmasat dobbant miután félrevert pár ütemet. A férfi lehelete bőrét cirógatta és elmosolyodott, amit Jasper is érezhetett, hiszen ajka a férfi bőrét érintette. Érezte a lelkében cikázó mérhetetlen boldogságot szétáradni az elhangzott kérdésbe burkolt igazság nyomán, mire végül picit megmozdult. Először a férfi vállára hintett pár gyöngéd csókot, onnan áttért a nyakára, arcának élére, míg nem Jasp ajkára hintett egy meghitt csókot. Keze szintén a férfi arcára siklott és elveszett a boldogságról regélő gesztenyebarna szempárban. – Nem az számít, hogy mondták-e már, hanem az, hogy te így gondolod. – boldogságtól sugárzó arccal felelt. – Nem érdekel, hogy mások mit gondolnak, csak az, hogy te mit érzel és mit gondolsz. – őszintén így volt és még érezhető volt a lány hangjából, hogy kicsit még elvarázsolva létezik. Gyengéden megcirógatta a férfi arcát. – Meg az is eléggé lényeges, hogy ez a szívdöglesztő és eszemet elrabló, ugyanakkor néha bosszantó pasas, aki jelenleg is magához ölel az enyém és nem másé.– játékosan az orrát a másikéhoz érintette, majd egy puszit nyomott Jasper orrhegyére; közelebb hajolt, mintha meg akarná csókolni, de végül csak elmosolyodott és suttogva szólalt meg, mint aki hétpecsétes titkot oszt meg a másikkal. – Lehet azt se ártana megemlítenem, hogy azt hiszem picikét kezdek belehabarodni ebbe a személybe – csókkal zárta a mondandóját. Tagadhatatlan volt az, hogy még a józanság nem teljesen nyerte vissza Sera elméje felett az uralmat és még mindig kicsit a mámor köde uralkodott, ezért is merte ezeket ennyire könnyedén bevallani, de ahhoz se férhetett kétség, hogy nem kicsit habarodott bele Jasperbe, hanem a férfi teljesen észrevétlenül elrabolta a szívét. Még ha jelenleg azt a bűvös szót nem is tudta kimondani, akkor is így volt.
Miután Jasper lesegítette őt az öléből, összegömbölyödött az ágyon, hiszen ő is eléggé kimerült szenvedélytől túlfűtött játszmákban. Egyszerre érezte azt, hogy az élet a boldogsággal karöltve átjárja a fejbúbjától a lábujjhegyéig, de ugyanakkor el is fáradt és kimerült. Miután Jasp mellé dőlt és szorosan magához vonta, a lány akkor is közelebb bújt hozzá, ha az már szinte képtelenség volt. Elveszett a férfi érintéseibe, még ha akadt olyan pontja is a testének, ami nagyon is érzékeny volt. Ahogy a férfi keze, úgy Sera is gyengéden cirógatta a férfi bőrét ott ahol érte.
- Ezt remekül titkoltad életem, mert fel se tűnt, hogy annyira fáradt lennél, sőt, nagyon is úgy tűntél, mint aki majd kicsattan az energiától és alig várja, hogy minden porcikámat felfedezhessen. – fel se tűnt a lánynak, hogy miként hívta Jaspert, annyira ösztönösen jött a szájára, hogy meg se akadt miatta, de talán nem is volt meglepő tekintve, hogy mennyire sok érzés kelt életre azóta, hogy maguk mögött hagyták a kanapét. Most is, ahogy egymás ölelésében elvesztek úgy hatottak, mint egy összeszokott páros, a korábbiakról nem is beszélve, hiszen azokban a pillanatokban is olyan volt az egész, mintha csak egymás kezének teremtett hangszer lenne a másik teste, amin csak is ők tudnak tökéletesen játszani.
A lány kicsit elkuncogta magát és felkönyökölt, miközben töprengő fejet vágott.
- Ez attól függ… - huncut mosolyt villantott és persze egy kisebb hatást-szünetet tartott. – Ha utána ide térünk vissza és szabad rablást engedsz a pólóid között is. – bár a lánynak nem lett volna az se ellenére, ha kivételesen ruha nélkül hajtják álomra a fejüket. Gyengéden megcsókolta a férfit és a választ követően kimászott az ágyból, hogy csípőt riszálva elinduljon a fürdő felé.
- Vigyázz, ha nem sietsz, akkor nem fog maradni meleg víz. – pimaszul csendült a hangja, miközben a haját a válla mögé ejtette. Minden kimerültség ellenére is kicsit húzta a férfi agyát a csípőjének ringatózásával.

credit

Ahogy ott ültek egymás ölelésében elveszve a világ még mindig egészen békés helynek hatott, mintha semmi veszély nem leselkedne rájuk és semmi se lenne képes belerondítani a boldogságukba. A lakásuk biztonságot jelentő falai között így is volt, de a napok sebesen váltották egymást, így hamarosan kénytelenek lesznek a megszokott kis életükbe visszatérni, amibe hatalmas változást hozott magával az elmúlt pár nap, de ahogy korábban az érzéseiket seperték a szőnyeg alá, most a sarkukban loholó nehézségekkel teli hétköznapok gondolatával tettek hasonlóan. Mintha csak tényleg egy tornádó kelt volna életre az elmúlt napokban, ami a legváratlanabb helyzeteket hozta magával, miközben a gondosan ládákba zárt érzések fedelét felpattintotta, hogy minden végre megmutatkozzon és többé már semmi se maradhasson titok. Igazából Seraphine még mindig nem tudta azt, hogy mivel is sikerült elérnie azt, hogy Jasper hazajöjjön és gondoskodjon róla, hiszen azóta se került a telefonja a kezébe, így nem látta azt, hogy lázasan mivel is kergette az őrületbe a férfit, de nem is érdekelte igazán. Egyszerűen csak mérhetetlenül hálás volt a sorsnak, hogy így alakult és a férfi karjaiba sodorta az élet, ahonnan szíve szerint soha el se mozdult volna. Ott békességet és biztonságot érzett, nem mellesleg a zakatoló elméje is egészen csendessé vált, nem nyomasztotta az anyja hazugságai, nem kísértette a féltestvére létezése; a férfi mellett egyszerűen a világzaja elcsendesült, amiben már oly régóta nem volt része.
Sera elnevette magát, hiszen a férfi megint megragadta a „lényeget”. A lány játékosan megingatta a fejét, miután az orrával a másikét érintette.  Szerette az apró érintéseket, amik még bensőségesebbé varázsolták a kibontakozó kapcsolatukat. Úgy érezte, hogy a lopott érintések, csókok vagy az olykor egymáshoz érintett orruk tökéletesen kifejezte azt a harmóniát, vágyat és szeretetet amit éreztek a másik iránt. Néha talán jobban is, mint a kiejtett szavak, főleg, hogy igazándiból még csak az elmúlt órák leforgása alatt kezdtek el szembe nézni az érzéseikkel és vágyaikkal, végre elkezdték hagyni azt, hogy különféle mértékben, de teret nyerjenek és néha szavak formájában is megmutatkozzanak. Pontosan ennek volt köszönhető a lány száját elhagyó őszinte vallomás is, vagyis ez még nem a teljes igazság volt, de már ez is nagyszónak számított, hogy legalább ennyit képes volt bevallani és nem is rettegett amiatt, hogy esetleg milyen özönvíz fog emiatt elszabadulni, esetleg a frászt hozzá Jasperre, amiért ő képes kifejezni azt, hogy megnyerte a szívét a férfi. A tetteik, pillantásuk és érintéseik már alapból ezt sugallták, ahogyan egy-egy elejtett mondatuk is, de talán eddig ez a vallomás fejezte ki leginkább azt, hogy mit is érez Seraphine. A lány kíváncsian és csendesen fürkészte a férfit, nem sürgette és még ha picit remélte is, hogy valamit felelni fog rá Jasper, akkor is tudta a szíve legmélyén, hogy nem így lesz. Jasper tényleg gyakran nem a szavak embere volt, de ahogy máskor, úgy most is a pillantása annál többet mesélt lánynak, Sera elmosolyodott és boldogság szikrái a legszebb drágakövekként csillantak meg az íriszeiben, miközben ujjaival gyengéden a férfi arcát cirógatta meg, mit sem törődve azzal, hogy a borosta kicsit karcolta a tenyerét.  Ajkuk egészen közel volt, orruk megint összeért, miközben Sera szíve továbbra is azt a kellemes új dallamot játszotta, ami a férfinak köszönhetően kelt életre. A lány ajkai mosolyra húzódtak a várakozás pillanatában és mielőtt a visszakérdezésre felelhetett volna egy határozott igennel, azelőtt a férfi ajkai rátaláltak az övére, hogy egy forró, hosszú szenvedélyes csókban forrjanak össze, mintha csak szavak helyett így kommunikáltak volna az elhangzottakra. Mintha csak ez a csók mesélte volna el mindazt, amit nem tudtak szavakba önteni.

Miután eldőltek az ágyban és összebújtak, a lány szíve egyre inkább kezdett csillapodni, az elméjére telepedő köd részben elillant, de teljesen nem, ami nem is volt meglepő, hiszen annyi minden történt és kicsit úgy hatott az este történtek, mintha csak vakságból révedt volna fel és végre tisztán kezdene látni mindent, vagyis részben. Ahhoz túlzottan sok érzés és megannyi szó bontakozott ki, hogy mindent tisztán lehessen látni, még ha egyelőre nem is hagyták azt, hogy a rájuk leső bonyodalom jobban megmutatkozzon, attól még esélyesen mind a ketten érezték a halovány jelentét annak kis démonnak is, ami az életük más közöspontjából – egyetem okán - született meg. Seraphine érezte a testén cikázó vibrálást, ami a mérhetetlen boldogságból született meg, amit a férfi olykori megnyilvánulásai és érintései csak még inkább tápláltak. A lány mosolyogva hallgatta a férfit, továbbra is gyengéd érintésekben részesítette a másik bőrét, ahol csak érte, de ez már nem a kísértésről szólt, hanem inkább a szeretetből született és ösztönös volt a részéről, mint az összebújásuk természetessége is.
- Biztos vagy benne, vagy lehet olykor nem ártana majd ismétlőórát tartanunk, hogy nehogy elfelejtsd és ne tudjalak tökéletesen kísérteni álmaidban, vagy akár ébren. – csintalanul csendült a lány hangja és puszit nyomott a szájára, miután Jasp arcát a hajába fúrta és a férfi által pusziba beleborzongott, melegség járta át a lányt és csak egy újabb gyönyörű virág kelt életre a lelkében, amiben a férfi miatt már egy egész virágoskert született meg.
Ártatlanul megrántotta a vállait. – Legalább tudod, hogy ez a valóság és nem csak képzeled. – Sera arca boldogságtól sugárzott, a mosolyát egyetlen egy vihar se lett volna képes eltörölni, legalábbis jelenleg így érezte és a férfi sóhaját hallva csak még inkább elmosolyodott. – Mert a szennyesben várakozik arra, hogy valaki kimossa. – lazán válaszolt, aztán huncut mosolyra görbült a szája. – Nagyon aranyos, hogy így gondolod, hogy másik nem jár, de… - játékosan megbökte a férfi mellkasát, oldalra billentette a fejét ahogy Jasp arcát fürkészte. – Sajnos ezzel a kijelentéssel elkéstél, mert tudod a barátnők privilégiuma az, hogy bármikor elvehetik a pasijuk ruháit és kedvükre használhatják, bocsi. – persze, hogy nem sajnálta és a hecc kedvéért még a pilláit is megrebegtette. Sejtette, hogy Jasper kedvére való lenne, ha megint a felsőjében látná őt, hiszen korábban kiderült már az, hogy mennyire elvarázsolta a férfit azzal, amikor a Metallicás pólóját viselte. A lány lelkét simogatta, hogy végre nem az ő szobájában fogják álomra hajtani a fejüket, mert így még inkább azt érezte, hogy Jasper tényleg szeretné maga mellett tudni és a korábbi tiltott zóna már nem tilos, mert a falak tényleg leomlottak. Egyébként is a saját szobája kicsit káoszosabbá vált az elmúlt napok leforgása alatt és sejtette, hogy a férfit eléggé zavarta ez, de még se tette szóvá. Az újabb csókjuk gyengéd, mondhatni már szerelemittas volt, mint a legelső csókjuk.

Nem volt kérdés, hogy Sera kicsit bolondozni kezdett kifelé menet a szobából, de nem is ő lett volna, ha nem ringatózik a csípője, nem hecceli az ágyban kényelmesen fetrengő férfit. A nappaliban uralkodó fény eleinte kicsit zavarta a szémét és elnyomott egy ásítást is, miközben a fürdő felé haladt, de egészen hamar megszokta a világosságot. Bolondozás közepette majdnem neki is ütközött a férfinak, amikor Jasp elészaladt és alig, hogy a férfi karjaiba kapta kisebb sikkantás hagyta el a lány száját, mert teljesen váratlanul érte, aztán nevetésben tört ki, miközben a lábait a férfi dereka köré fonta, a kezét pedig a nyaka köré. – Azt látom. – felelte játékosan és viszonozta a csókot. – Így higgye el az embert azt, hogy majd meghalsz, mert olyan fáradt vagy. – ugratta a férfit és orrát a másikéhoz dörgölte, miközben ujjaival újra a férfi tarkóját cirógatta, mert eddig úgy tűnt a lánynak, hogy a férfi szereti eme apró érintéseket.  Nem sokkal később a lány háta a falnak simult, miközben egyre hevesebbé vált a csókjuk, mintha csak tényleg képtelenek lennének betelni a másikkal vagy a korábban elhangzottak ellenére is még tele lennének energiával és pontosan ott akarnák folytatni az egészet, ahol nem olyan régen abbahagyták. Jasp kicsit távolabb húzodott tőle, picit pihegve elveszett a gesztenyebarna szempárban a csókot követően. – Ez igazán hízelgő, de elárulnád, hogy most mivel nem hagytalak békén? – játékosan csendült a hangja és töprengőfejet vágott, mint aki nagyon töri a fejét. Végül puszit nyomott a férfi orrára, majd szájára és ha tudott, akkor a nyakára is hintett párat, mintha tényleg csak kísérteni akarná Jaspert, ha már burkoltan ilyen vádakkal illették őt.  – Netalán a csípőm mozgásával, vagy csak úgy érzed hogy korábban még se sikerült alaposan felfedezned minden porcikámat, esetleg az ádámkosztüm az oka? Az elsőn és utolsón könnyedén segíthetett volna az, ha valaki nem annyira fukar és megosztja velem a felsőjét. – pimaszkodott a lány a férfival, húzgálta az oroszlánbajuszát, de imádta az ilyen fajta szócsatáikat. Ezek úgy hatottak, mintha csak valami sajátos kis játék lenne közöttük, amit csak ők érthettek meg, mert sose volt belőle sértődés, maximum csak a pimasz és undok macska énjük találkozott félúton, miközben lelkük legmélyén a boldogság tovább burjánzott. – Imádom, hogy ennyire nem tudsz betelni velem. Fogalmad sincs arról, hogy mennyire. – Serára tényleg hatással volt a férfi viselkedése és közelsége, a testéből áradó hő, szenvedély, ami most is körbelengte őket. Gyöngéden megcsókolta a férfit, miközben a férfihoz simult ezzel megszüntetve a korábban kibontakozó távolságot. – De ha nem gond, akkor inkább magamnak akarnálak megtartani és nem pedig kórházba juttatni végkimerültség okán. – pillantásuk egymásba fonódott és a határtalan boldogság a lány minden rezdüléséből kiolvasható volt. - Szerintem az itthoni ágyak is kényelmesebbek, talán még a konyhapult is és a zuhanyzó is, mint a kórházi ágy, szoba. - tettetett morfondírozással fűzte hozzá.– Ne aggódj, nem fogok elillanni a napfelkeltével, mert nem menne… - újabb őszinte vallomás volt a lánytól, amit nem félt a férfi szemébe mondani, majd újabb gyengéd és hosszú csókkal ajándékozta meg, mielőtt a homlokát rövid időre a másikénak döntötte.

credit

A férfi lehelete a lány fülét cirógatta, ahogy a fülébe suttogta a szavakat, Sera kicsit bele is borzongott és elmosolyodott, alig észrevehetően még a fejét is megingatta. – Az elmúlt órák eseményei nem szolgáltak elég bizonyítékkal, hogy ez a valóság és nem álom? Vagy most burkoltam arra céloztál, hogy mindez az álmaidban mámorítóbb volt, mint így megtapasztalva? Talán lehet inkább be kellett volna fejeznem a kínzásodat és nem hagyni, hogy elcsábíts egy újabb közösmenetre, akkor lehet kétséged se lenne, vagy ki tudja. Lehet túlzottan a fellegekbe repültél volna.  – a lány pimasz mosollyal az arcán fürkészte Jaspert, majd közelebb hajolt, ajka a férfiét súrolta, de helyette végül arcélére hintett pár csókot, onnan pedig áttévedt a nyakára. – Van esetleg bármi ötleted mit tehetnék azért, hogy elhidd ez a valóság és nem a képzeleted szüleménye? – persze a lány se gondolta komolyam, de szemrebbenés nélkül ment bele a játékba, miközben minden egyes szó között csókot hintett a férfi bőrére, nyakára és válla vonalára és közben keze is egészen lassan lefelé siklott a férfi mellkasán, de végül Jasp csípője vonalánál megállt.  Sera jót mosolygott az undok macska viselkedésen, mert már egészen megszokta és nem kizárt, hogy hiányozna neki az, ha a férfi néha nem válna ilyenné. Gyengéden megsimogatta Jasper arcát és röpke csókra közelebb hajolt, majd pedig Serán volt a sor, hogy picit meglepődjön annak köszönhetően amit Jasper mondott. – Valóban? – hirtelen csak ennyire futotta, amikor a férfi azt mondta, hogy nincs túl nagy gyakorlata ilyen téren. Nem is értette, hogy ez miként lehetséges. Egyik nő se akarta viselni a ruháit, vagy sose jutottak el odáig, hogy ez megtörténhessen? Fúrta a kíváncsiság az oldalát, de még se szegezte a másiknak a kérdéseit, helyette csak visszaemlékezett arra, hogy Jasper mennyire megbabonázva fürkészte őt, amikor a Metallicás pólójában megpillantotta a lányt, pedig biztosan akkor nem festett valami csodásan a betegség miatt.

Miközben egy ragaszkodó pandához hasonlított Sera, akit sehogy se lehet már lerakni, alaposan szemügyre vette a férfit, majd elmerengett. – Tudod, nekem nem ilyen zombik rémlenek a filmekből, te ahhoz túlzottan jóképű vagy és nem bűzlesz úgy, mint aki egy hónapja legalább nem fürdött, meg nem is lógnak testrészeid, bár lehet utóbbi csak részletkérdése miként is értjük. – pimaszkodott és bolondozott, rövid időre csilingelő kuncogása is csatlakozott a mondandójához. A szenvedélyes csók sodrásában hamarosan a lány háta a hideg falhoz simult, mintha csak kijózanítólag akart volna hatni rá, hogy már pedig ideje észhez térniük, mert nem válhatlak olyanná, mint valami felelőtlen tinédzserek, bármennyire is csábítónak hatott ez a gondolat és kicsit lehet már késő volt ilyen intelmeket idézni hozzájuk, mert nem kizárt, hogy részbe a viselkedésük már beleesett abba a körbe. – Netán csak imádom hallani azt, amikor ezt mondod. – ártatlanul és aranyosan elmosolyodott, ahogy korábban, úgy most is melegség járta át a lelkét Jasp mondandójának köszönhetően és a szívéig hatoltak a szavak, ami csak még erősebbé tette a köztük lévő láthatatlan fonalat. Sera lehunyta a szemét, miközben Jasper gyengéd csókokat hintett az arcára és nyakára. Igyekezett nem teret engedni az érzéseinek, de a sokadik ingerlő érintésre egy apró sóhajjal felelt csak először. – Vagy csak vágyom arra az elvarázsolt tekintetre, amit akkor láttam kiülni az arcodra, amikor megpillantottál a felsődben és ama szavakra. – a lány halkan suttogta a választ, mert Jasper játszadozása tagadhatatlanul veszélyes volt, mert Sera egyre inkább kezdett elveszni a férfi ajkának gyengéd cirógatásában és becézgetésében, amivel a bőrét simogatta. Nem felelt a kérdésre, hiszen mind a ketten tudták rá a nyilvánvaló választ, különben Jasper nem tartotta volna őt a karjaiban, a lány nem csüngött volna rajta úgy, mint egy kismajom és nem akadtak volna el félúton a fürdőbe menet, ha képesek lennének betelni a másikak, de képtelenek voltak rá. Ezt bizonyították a kibontakozó apró, gyengéd érintések és érzelmes csókjaik is. – Ugyan kérlek, én csak ártatlan nézelődő majomka voltam, majd jött valaki és mielőtt kettőt pislanthattam volna, addigra galádul csapdába ejtett a banánjával, utána meg egyszerűen felkapott, hogy többé szabadulni se tudjak, mert talán úgy döntött megtart vagy elrabol. – direkt fogalmazott ilyen módon és szerencsére meg tudta állni azt is, hogy ne nevesse el magát. Játékosan az orrát a másikéhoz dörgölte, hiszen egyértelmű volt, hogy Jasper a felelősséget megint rá akarja hárítani, mintha csak is ő tehetne mindenről, pedig nem. Inkább Jasp volt az, aki nehezen bírt megmaradni a bőrében, amin Seraphine felbuzdulva viszont kísérteni kezdte gyengéd csókokkal és érintésekkel a férfit. Kicsit már úgy hatott, mintha a férfi azért viselkedett volna így, hogy a szunnyadó tornádót szép lassan újra felébressze. A lány sokat sejtetően elmosolyodott, miközben a férfi vigyorát viszonozta, majd pillanatok alatt szinte elolvadt, a boldogság madara körbelengte őt és elolvadt a felszín alatt Jasper beismerése miatt. Arcáról könnyedén leolvashatta Jasper is, hogy megint sikerült a tökéletes szavakat megformálnia ahhoz, hogy Sera szíve nagyot dobbanjon és még inkább magához vonzza a lányt. – Örömmel maradok. -  a férfi ajkaira suttogta a választ, miután rövid időre a pillantásunk egymásba fonódott.

A fürdőbe vezető út megannyi lopott csók és érintés, ezernyi érzésről mesélő boldogpillantások kereszttüzén át vezetett. Sera óvatosan tette le a lábát, mint aki nem biztos, hogy képes megállni a saját lábán, mert a férfi túlzottan is megrészegítette őt. Hamarosan beállították a víz megfelelő hőmérsékletét, rövid ideig a lány elveszett a férfi testén megjelenő vízcseppek látványában, a pillantásával minden hezitálás nélkül követte azokat egyre lejjebb, majd picit élesebben szívta be a levegőt, amikor egészen délre tévedt a pillantása. Sietve hunyta le a szemét, hogy a vízsugár felé fordítsa az arcát és megpróbálja kitisztítani az elméjét a pikánsabbnál pikánsabb emlékek fogságából, de nem sokáig menekülhetek ezek elől, mert a víz jótékony hatása alatt újra egymásra találtak gyengéd érintések és szenvedélyesek csókok váltakozásában. Ez egészen addig tartott, amíg végül Jasper a tusfürdőért nyúlt, hogy most már igazán legyen oka arra, hogy miért is barangolja be újra a lány testét, vagy éppen miért is siklik a keze olyan gyakran a lány halmaira, vagy éppen formás fenekére. Sera átadta magát a férfi által életre keltett bizsergető érzéseknek, ami a testén cikázott végig; Jasp érintése ingerelte őt, játékra hívta és a tűz újra ébredezni kezdett, pedig ő is tudta, hogy nem lenne szabad engednie a csábításnak, de a teste aljas árulóvá vált és egyértelmű jelét adta annak, hogy milyen hatással is van rá, mintha csak az ajka között kiszökkenő sóhaj vagy arcára kiülő érzések nem lettek volna eléggé beszedések már amúgy is.  
Miközben a férfi továbbra is úgy játszadozott a melleivel, mint aki többé sose fog tudni elszakadni tőle, mert rálelt az új kedvenc játékára, aközben Jasper csókkal ajándékozta meg Serát. Pillanatok alatt hevessé vált és Sera igyekezett a kezével továbbra se a férfit érinteni, mert félt, hogy akkor túlzottan megindulnak a lejtőn és többé nem lesz megállás, de még így is hozzásimult a másikhoz kísértve a sorsukat. Kicsit pihegve hunyta le a szemét, amikor egy vágyakozó sóhajjal fejezte ki a nem tetszését a hirtelen végetérő csóknak és a beálló távolságnak. Szerette volna azt mondani, hogy nem gond, hiszen szedett fogamzásgátlót, de tekintve jó pár gyógyszert szedett be az elmúlt napokban, így ki tudja milyen kölcsönhatást is gyakoroltak egymásra, sőt, még az is lehet hogy ki is maradt nap, amikor nem volt még teljesen magánál. Nem akart kockáztatni. – Akkor talán ne kísérts ajkaid játékával úgy, mintha nem lenne holnap és ne játssz úgy a melleimmel, mintha csak a kedvenc játékodra leltél volna rá, mert különben nem garantálhatok semmit se.  – Sera hangja komolyan csendült, mert Jasp tagadhatatlanul hatással volt rá, ezt mind a ketten tökéletesen tudták, hiszen ahogy az ágyban úgy, itt is megannyi apró rezdülés mesélt erről a férfinak.
Rövid ideig egymást fürkészték, majd a lány mély levegőt vett és lassan kifújta, ahogy elméjéről kezdett felszállni a köd, ami szintén Jasp kínzó játékának köszönhetően lett megidézve. Ellépett a férfi mellett, hogy tusfürdőt a kezébe vegye, de megtorpant, amikor meglátta a férfi hátát. Közelebb lépett és pár apró csókot hintett rá, miután gyengéden végig is húzta pár csíkon az ujját. – Nagyon fáj? – mondhatta volna, hogy sajnálja, de nem lett volna igaz. Tetszett neki, nagyon is. Végül az utolsó józanságba igyekezett kapaszkodni. – Talán jobb lenne, ha mennék és nem kísértenénk tovább a sorsunkat. – Sera hangja egészen halkan csendült, sietve nyomta a férfi kezébe a tusfürdőt, és ha Jasp nem állította meg, akkor villámsebesen befejezte a fürdést, hogy egy törölközőt maga köré tekerve hagyja maga mögött a fürdőt egyetemben azzal a személlyel, aki jobban vonzotta őt, mint eddig élete során bármi és bárki. Újra és újra el akart veszni a férfi erős és biztonságot jelentő ölelésében, érezni akarta csókját és perzselő érintéseit. A férfi szobájába érve végül meglovasított egy újabb pólót, azt magára öltötte és az ágy helyett inkább lámpát kapcsolva a lego gyűjteményt vette szemügyre, így próbálta lecsillapítani az elméjét és a lelkében uralkodó érzéseket.

credit

Serával madarat lehetett volna fogni, a mosolya ragyogott és részben úgy érezte magát, mint amiről a filmekben és könyvekben regélnek, amikor a szerelem bekopog a szereplők életébe. Régóta nem ragyogott ennyire a pillantása és a mosolya is hosszú ideje nem volt ennyire boldogságról árulkodó, mint most. Mintha csak a tél után végre beköszöntött volna a tavasz, hogy élettel teljen meg a természet, hasonlóan érezte magát a lány is. Úgy érezte, hogy beköszöntött a lelkébe és a szívébe is a tavasz, egyre több pillangó és virág kelt életre Jasper tetteinek, szavainak és rezdüléseinek okán. Arról nem is beszélve, hogy a férfi általában nem volt bőbeszédű, nem mindig szavakkal felelt a kimondott érzésekre, hanem néha tettekkel, vagy a pillantásával próbált kommunikálni Serával, de amikor még is magához ragadta ilyen téren a beszédet, akkor azzal elérte azt, hogy a lány szívében életre kelt dallam egy-egy újabb hangjeggyel egészüljön ki, mintha csak egy soha véget nem érő mű lenne megszületendőben. Ez pedig most se volt másként, miközben kicsit elolvadt és szerelemittasan fürkészte a férfit, mert Jasp egyre inkább kezdte elcsavarni a lány fejét és megnyerni a szívét, ehhez kétség se férhetett.
- Majd igyekszem tenni azért, hogy ne változzon meg, sőt… - pimaszul elmosolyodott, hiszen egyértelmű volt, hogy nem igazán tudnak betelni egymással, kicsit úgy viselkedtek, mint két tinédzser, csak legalább a felelősségtudatuk nem reppent messzire a vágyködében, mint a fiatalokkal olykor megesik. – Inkább neked kéne, ha imádod a sóhajaimat hallani. – játékosan csendült a hangja, miközben a férfi érintéseibe ismételten beleborzongott és jóleső bizsergés járta át. Sera újra nevetésben tört ki Jasper bolondozását látva és nemlegesen megingatta a fejét, majd újabb nevetés követte az újabb bohóckodásra, végül meg is érkezett az a bizonyos pillantás, amitől a lelkét melegség járta át, a szíve egy-két ütemet kihagyott, a boldogság szellője körbelengte és mindamellett kicsit el is olvadt, mintha csak hirtelen túlzottan meleg lenne. Kezével is kicsit színpadiasan meglegyezte magát és érezte, hogy újra kisebb pír szökik az arcára. – Sose éreztem még magam annyira gyönyörűnek, mint amikor így nézel rám. – suttogva és kicsit elvarázsolva ejtette ki a szavakat, miközben megbabonázva veszett el a gesztenyebarna szempárban. Gyöngéden és érzelmesen megcsókolta a férfit, miközben egyik keze a férfi arcára siklott. Ezt most nem a felszín alatt szunnyadó vad vágyak táplálták, hanem sokkal inkább a szívdallama és a gyengéd érzelmek tengeréből született meg.

A fürdőbe vezető út nem a híres sárga köves úton vezetett, de annál inkább szenvedély, lopott érintések kíséretében jutottak el a zuhanyzóig, mintha csak attól féltek volna, ha nem érinthetik a másikat, akkor vége röppen eme pillanatoknak, netalán felébrednek és rájönnek arra, hogy csak a képzeletük szüleménye volt, pedig ez nagyon is a valóság volt. A boldogság, szerelem és vágy szellője valóban ott keringett körülöttük, hogy aztán néha tornádóvá nője ki magát az egyik és legyőzze kicsit a többit, ahogy most is próbálta a vágy vihara megmutatni magát az újabb kínzó játék közepette. Sera lehunyta a szemét, hogy még inkább átadja magát Jasper által ébresztett érzéseknek és részben így próbálta tartani magát ahhoz az elhatározáshoz, hogy ne érintse meg a férfit, mert ha ő is beszáll ebbe a játszmába, akkor elég nagy eséllyel úgy dőlnének egymás karjaiba, mint a szellő által összedőlt kártyavár. Megállíthatatlanul és visszafordíthatatlanul. – Jasp… -Elméjében gondosan eljátszott mondatból csak egyetlen egy szóra futotta, ami egy sóhajjá alakult át, ahogy a szavak elméjéből tovareppentek Jasper csókjai és érintései záporában. Nem értette, hogy lehet ennyire hatással rá és ő bármennyire próbált volna józan maradni, a teste árulóvá vált; minden egyes rezdüléssel csak még inkább felkínálta magát az őrjítő és vággyal teli játékba, mint aki képtelen betelni a férfi közelségével és így is volt. A férfi szinte mindig pontosan úgy érintette, úgy ízlelte meg a bőrét, ami leginkább kedvére volt és leginkább ingerelte őt, ez ellen nem tudott semmit se tenni és igazán nem is akart. Csak még többre vágyott és majdhogynem némán sóvárgott, könyörgött többért. Veszélyes táncot jártak együtt, egyre inkább a perem felé sodródtak, miközben a kísértés ott volt minden egyes érintésben, lélegzetvételben és talán vízcseppekben is, amik nem tudták lehűteni a kedélyeket. Sera kicsit pihegve fürkészte Jaspert, amikor a másik egyszer csak végetvetett a vágyaikat korbácsoló lassú és érzéki játéknak, hirtelen még a víz is picit hidegebbnek hatott, mint az elmúlt percekben, pedig esélyesen még véletlenül se értek hozzá.  
Jasper most is Serát dorgálta meg úgy, mintha minden csakis az ő hibája lenne és ő lenne az egyetlen a párosukból, aki a kísértés Istenének állt, pedig valójában jelenleg Jasper inkább hatott úgy, mint a csábítás Istensége, de valójában mind a ketten a kísértés és csábítás hódolatába szegődtek. A köd nem illant el olyan gyorsan a lány elméjéről, mint kibantokozott, de a szavakat legalább most megtalálta és felelt a dorgálásra, viszont a kapott válaszra kicsit felvonta a szemöldökét.
- Nem, nem ezt szeretném. – hangja halkan csendült, mert az hogy mire vágyott és mit diktált a józan ész, az nagyon is két eltérő dolog volt. – Mindennél jobban vágyom arra, hogy a távolság megszűnjön közöttük, újra csókkal fejezzük ki mindazt, amit képtelenek vagyunk kifejezni szavakkal. Vágyom arra, hogy a kezed gyöngéden, de még is birtoklóan érintse a testemet és a testünk újra ugyanarra a láthatatlan dallamra mozogjon, de… nem lehet. - az utolsó két szót viszont nem ejtette ki, mert felesleges lett volna. Mind a ketten tudták hogyan végződik a mondat, mert ha nem így lenne, akkor Jasper nem vetett volna véget az ébredező mámornak, ami ringatózva és gyengéd hullámok hátán egyre inkább a perem felé sodorta őket. Ott álltak a zuhany alatt, egymást fürkészve a kimondott és kimondatlan érzések kavalkádjában, amin esélyesen Sera őszintesége is csak rontott és bölcsebb lett volna hallgatnia, nem pedig kimondani a nyilvánvalót. A pillantásuk úgy fonódott egymásba, mintha csak az utolsó cérnaszálba kapaszkodtak volna, hogy nehogy elkövessék életük egyik ballépést és teret engedjenek a kísértés halk, de annál inkább csábítóbb melódiájának. Nem akarta még inkább kísérteni a sorsukat, de Jasper hátán kirajzolódó karmolások nyomai magára vonták figyelmét és ösztönösen cselekedett, hogy megérintse, csókkal hintse az általa okozott sérüléseket. Érezte Jasper rezdülését, mintha egy pillanatra még élesebben is szívta volna be a levegőt és ez ébresztőleg hatott Serára, ha nehezen is, de kitáncoljon a szituációból, hiszen egyre inkább úgy tűnt, hogy jelenleg képtelenek megmaradni anélkül egymás közelében, hogy ne kísértsék egymást és a sorsukat. Talán Sera egy picikét remélte azt, hogy Jasper meg fogja állítani őt, mondani fog valamit, de nem így történt. Helyette hagyta a lányt elsétálni, aki még az ajtóban megtorpant és visszanézett arra a személyre, aki teljesen felforgatta az életét, akinek köszönhetően a borús, bonyodalmakkal teli életébe újra a napsütés visszatért és a madarak csicsergése újra boldog volt. Még maga se értette, hogy a férfi miként is volt képes ennyire rövidke idő alatt ekkora hatással lennie rá, de még is kezdte úgy érezni, hogy a lelkének olyan darabkája talált rá a férfi mellett, amiről nem is tudta, hogy hiányzik. Tisztán érezte azt, hogy többé nem akar ama érzések nélkül élni, amit Jaspernek köszönhetően kezdett el megtapasztalni.  Ahogy egyre távolabb került a férfitől és egyre közelebb ért a szobához, úgy kezdte egyre inkább megérezni a másik hiányát és hiába futott volna vissza a másik karjaiba, kitartott az elhatározása mellett és csak egy hatalmas sóhajnak engedet teret, ahogy belépett Jasper szobájába.


Hallotta a férfi közeledő lépteit, mire elmosolyodott, de nem pillantott egyből hátra, úgy tett, mint akit a LEGO gyűjtemény teljesen lekötött, de valójában csak próbált az előtte álló épületekre és figurákra összpontosítani, hogy kicsit kitisztítsa az elméjét és lehűtse a kedélyeit, ha már neki nem adatott meg a víz jótékonyhatását kicsit hosszabban élvezni a szikrázó pillanatokat követően. Aztán lopva hátrapillantott, pont amikor Jasper megvált a törölközőtől, alsó ajkába harapott, majd sietve fordította el a fejét még talán pont azelőtt, hogy a férfi rajta kaphatta volna, hogy a pillantása kicsit elidőzött rajta.
Sera belesimult Jasper ölelésébe, keze a férfi kezére siklott és fejét rövid időre a másikénak döntötte. – Szerintem is, még talán jobban is áll nekem, mint a tulajdonosának, nem gondolod? – ahogy Jasper hangja, úgy a lányé is boldogságról árulkodott. Érezhető volt mind a kettejük mérhetetlen boldogsága és az, hogy mosolyognak. – Mondanám, hogy visszaadom, de sajnos nem lehetséges, mert akkor rajtad kettővel több ruha lenne, mint rajtam. Így is te vezetsz eggyel. – persze burkoltam a férfi tudtára adta azt, hogy a póló alatt nem visel semmit se. Hiába hathatott úgy, hogy újra kicsit a kísértés szellője lett meginvitálva, nem ezt a célt szolgálta a lány megnyilvánulása, csak úgy jött.
Sera még inkább elmosolyodott miközben hallgatta Jaspert, mígnem a szeretet gyöngéd és meleg bizsergető érzése járta át a nyakára kapott csók nyomán és annak köszönhetően, hogy gyönyörűnek nevezte őt. – Szóval most már gyönyörű és nem bosszantó? – ugratta a másikat, mert sejtette, hogy továbbra is bosszantónak fogja őt találni a férfi. Jasper drámaian sóhajtott, Sera pedig megforgatta a szemét. – Na szép, nem elég az, hogy egy csajt megfogtál ezzel a dumával, de most már azon agyalsz, hogy talán máskor is bevethetted volna, miközben azt a nőt öleled, akivel be se tudsz telni, meg le se akartad venni a kezedet és ajkadat róla... – durcásan csendült a lány hangja, a testtartása is kicsit megváltozott, mintha most tényleg duzzogna amiatt, amit Jasper mondott, de ez csak játék volt a részéről. – Kezdjek aggódni, hogy remek színész veszett el benned és én csak a tesztalany vagyok, míg újra úgy nem érzed, hogy sikerült visszatérned a berozsdásodásodat követően? – lebiggyesztette az ajkát, és ha tudott, akkor úgy mozdult, hogy pár pillanatra szomorú kiskutya szemekkel nézzen Jasperre. Nehéz volt megállnia, hogy ne mosolyodjon el, de érdekelte, hogy Jasper átlát-e a szitán, akár igen, akár nem, vajon belemegy-e játékba és megpróbálja puszikkal, érintésekkel kiengesztelni őt, vagy nem. Netalán elrabolja őt a rögtönzött kiállítás elől és inkább ágyba cipeli puszik, csókok közepette, még ha nem is annak okán. Sera visszafordult a LEGOK felé.  – Lehet anyámra kellett volna hallgatnom, hogy ne adjam olyan könnyedén oda a szívemet, főleg ne valami szívdöglesztő pasasnak, mert azok között túl sok a profi játékos szívösszetörések terén. – elmélkedőn csendült a hangja, mint aki tényleg latolgatja ezt, de azért a végére egy nagyon picikét érezhető volt, hogy elmosolyodott és nem feltételezi ezt Jasperről – eddig is eléggé nyilvánvaló volt, hogy nem ilyennek gondolja őt.  

credit

Seraphine annyira könnyedén simult bele Jasper ölelésébe miközben háta a férfi mellkasához simult, mintha ez megszokott cselekedett lett volna közöttük. A lány keze a férfiéra siklott és gyengéden megcirógatta a hasán pihenő kézfejet, majd lassú és játékos érintésekkel a férfi alkarján is végigsimított, miután a fejét is röpke pillanatokra a másikénak döntötte. Sokat tisztult az elméje, tagadhatatlanul jót tett neki az, hogy picit távol voltak egymástól, de ahogy a férfi újra itt volt és a karjaiba zárta, annak köszönhetően az érzékei újra ébredezni kezdtek, egyszerűen képtelen volt megszokni és betelni Jasper által életre keltett érzések és gondolatok kavalkádjával. Remélte, hogy ez a mérhetetlen boldogság, ami hangjukból kicsendült és pillantásukból kiolvasható volt, az sose fog elmúlni és semmise foszthatja majd meg őket ettől. Remélhetőleg a rájuk leselkedő külvilágban uralkodó előítélek és szabályok hada se. Kicsit már kezdte úgy érezni magát, mintha csak egy tündérmesébe keveredett volna. Volt az a film az Enchanted, amikor a hercegnő a valóvilágba került, ő pont ennek az ellentétjét érezte, hogy a férfinak köszönhetően kicsit elvarázsolódott; boldogságból és gyengéd érzésekből szőtt mesebeli világba csöppent. Már csak az éneklő állatok hada hiányzott, viszont nagyon remélte, hogy itt nem lesz semmilyen gonosz boszorkány se, mint a mesékben, aki azon lenne, hogy tönkre tegye a fiatalok boldogságát.
Sera elnevette magát és megingatta a fejét, már amennyire jelenleg tudta és töprengően szólalt meg, mint aki tényleg latolgatja azt, hogy mire is gondolhatott a férfi. – Nem is gondoltam volna, hogy ennyire szeretsz büntetéseket kiszabni, vagy ez megint csak a személyes varázsomnak köszönhető? – játékosan csendült a hangja és a boldogság szikrái minden rezdüléséből kiolvasható volt. – Milyen büntetésre gondoltál? Esetleg egy újabb beadandóra, nem hiszem, mert eléggé lemaradt a professzor úr az előző javításával is, akkor netalán a korábbi kínzójáték második felvonása várható? – pimasz mosolyt villantott a férfira, majd egy puszit nyomott az arcára, miközben Jasper éppen lefagyott az újabb információ áradatban, pedig Sera szerint eléggé egyértelmű lehetett, hogy csak egy pólót visel és semmi mást. – Attól függ, neked biztosan nem lenne rossz, ha hirtelen megválnék a pólótól, de nekem? Szeretek én is nézelődni. – hatásszünetet tartott. – Tudod, semmi kifogásom nem lenne, ha esetleg hirtelen Dávid-szobor téged is megihletne, vagy csak kényelmetlennek találnád a ruháidat. - a végére kicsit el is kuncogta magát, mert azért biztosan egyszerre ámulna el és nevetne, ha a férfi hirtelen tényleg Dávid-szobor stílusban elkezdene előtte feszíteni, mert még a pózt is felvenné, nem csak a ruhátlanságát koppintaná le. Sera érezte Jasper kezének felfedező útját, mire alsó ajkába harapott és beleborzongott az érintésbe, kicsit libabőrőssé is vált és még inkább a férfinak simult, miközben elméjében küzdött a nem olyan régen szerzett emlékképek ellen. A lány sejtette, hogy a férfi nem sajnálja és igazából ő se, talán pontosan ennek is köszönhető volt az, hogy a férfit ennyire az ujjai közé tudta csavarni, mert képes volt az idegrendszerét is olykor megmozgatni és bosszantani őt; meg egyébként is ezek a bosszantások inkább vérpezsdítőnek hatottak az életükben, mintsem világháborúnak, mert veszekedés sose lett belőle, maximum néha játszmába csapott át az egész, amit mind a ketten igazán élveztek. A történtek után meg pláne.
Sera hiába látta Jasper boldogságtól sugárzó arcát, miután a férfi maga felé fordította, akkor is kitartott a durcás nő szerepénél. Ha elég nagy volt a távolság köztük, akkor a színjáték kedvéért még össze is fonta a karját a melle alatt, miközben a vágyainak és szívének tárgyát fürkészte, vagyis Jaspert. Nehéz volt megállnia, hogy ne mosolyodjon el, vagy ne nyomjon csókot a mosolygos pofira. Jasp vallomásának köszönhetően Sera szeme elkerekedett és nagyokat pislogott, nem számított arra, hogy ezeket ennyire nyíltan ki fogja mondani a másik. Elérzékenyült és meghatódott a lelkét simogató szavaknak köszönhetően és ezt már nem tudta elrejteni Jasper elől se, arcára is kiült minden érzése. Mielőtt még bármit felelhetett volna a homlokuk összeért és hamarosan Sera keze először a teste mellé hullott, majd Jasper köré fonta. Gyengéden cirógatta meg a nyaka vonalát. – Nem működik? – döbbentem és picit ijedten csendült a lány hangja, miközben Jasper megint a karjaiba kapta. Sera automatikusan a férfi nyaka köré fonta a karját és szerencsére hamar meg is érkezett a megnyugtató válasz mire is gondolt a férfi. Sera kezdte úgy érezni, hogy Jasper túl gyorsan tanul és egyre jobb lesz a játszmákban. – Igen, azt hiszem még van mit finomitani ezen a módszeren. – huncutul csendült a hangja és gyengéden megcsókolta a férfit és magával húzta, ahogy eldőltek az ágyon. Figyelte, hogy Jasper miként támaszkodott meg végül egyik kezével és a pillantásuk újra egymásba fonódott, mintha csak szavak nélkül jutottak volna ugyanarra a döntésre, hogy alvás helyett még kis időre kicsit tovább kínozzák egymást, mert újra fel akarják fedezni a másik testének minden apró kis rezdülését, négyzetcentiméterét, hogy álmukban igazán tudja őket kísérteni a fantáziuk szüleménye és a valóságban történtek egyvelege. Sera nem tudta, hogy pontosan mikor is ért végett a közös játszma, de az álom végül egymás karjaiban elveszre – kiskifli és nagykifli pózban – talált rájuk, hogy a boldogság tovább burjánzzon az álmok mezején is, hiszen most már megannyi dologgal ki tudták színezni az álmaikat, mert sok mindent történt velük az elmúlt napokban, az elmúlt órákban.

Sera hamarabb megébredt, mint Jasper, de egyáltalán nem volt sietős az ébredezése. Lassú és elnyújtott volt, miközben elveszett a férfi ölelésében és közelségében. Próbálta a gondolatait összeszedni és ahogy egyre tisztább lett a kép, úgy ébredt rá arra is, hogy az este történtek tényleg a valóság volt, az álmaiban életre kelt emlék képek zöme szintén a valóságból táplálkozott, nem pedig a fantáziájának a szüleménye volt. Ajkai boldogságra húzódtak és a szíve újra az ismerős dallamot játszotta, ami az örömből és Jasp iránt érzések kottájából született meg.  Végül nagyon óvatosan megérintette a férfi karját és levette magáról, hogy ki tudjon bújni az ölelésből. Fülelt minden apró neszre, de Jasper az igazak álmát aludta, így óvatosan megfordult és a férfit fürkészte ábrándos, kicsit már szerelmesnek mondható pillantásokkal. Kisimította a férfi homlokába kúszó rakoncátlan tincset, amit imádott érinteni, majd közelebb hajolva csókot hintett kedvese homlokára. Még rövid ideig fürkészte a férfit, miközben a békesség a lelkébe költözött, aztán óvatosan kimászott az ágyból, mert a természet nagyon is hívta őt. Persze, hogy a lába alatt a parketta egy ponton nyikorogni kezdett, mire megtorpant és sietve pillantott vissza az alvó alakra, aki ugyan megmozdult, de szerencsére nem ébredt fel és továbbra is aludt. Sera aprót sóhajtott és lábujjhegyen folytatta az útját. Behúzta magam mögött az ajtót, majd miután a fürdőben elvégezte a szokásos reggeli teendőit egyenesen a konyhába ment, hogy reggelit készítsen maguknak. Előtte még megkereste a kanapén felejtett telefonját és felrakta töltőre is, mert teljesen lemerült mostanra és bele se mert gondolni mennyi nem fogadott üzenete, hívása lehet az elmúlt napokban árnyékában. Halkan dúdolt, miközben a reggelit készítette, még kicsit táncolt is, a csípője ringott a dudolás közepette és elméjében felcsendülő dallamokra, és ha Jasper esetleg egészen nesztelenül toppant be, akkor ezt még láthatta is. Ha a férfi átaludta a reggeli készítést, akkor Sera tálcára pakolt mindent, hogy visszatérve a szobába ébressze őt reggeli csókokkal, édes szavakkal és a kaja illatával.

credit

Seraphine felvonta a szemöldökét és elsőre csak hümmögött egyet, de biztos volt abban, hogy Jasper ennél többre számít, egy kiakadásra, vagy esetleg másra is. Ki tudja, de jelenleg semmi ilyen nem szerepelt Sera ötletpalettáján, teljesen másabb irányba kanyarodtak a gondolatai. – Ezek szerint akkor vehetjük úgy is, hogy ez a büntetés dolog olyan lehet a részedről, mint amikor az óvodában a fiúk a lányok haját húzgálják? – hangja játékosan csendült, ugyanakkor kicsit töprengően is, mint aki komolyan fontolóra veszi ezt az elméletet. – Ez alapján akkor csak azért csináltad, hogy többet láthass, mivel kénytelen vagyok olyankor felkeresni téged az irodában is, mindamellett bosszants és felhívd magadra a figyelmemet? – nem, ezt ő se gondolta teljesen komolyan, de akkor is kicsit Jaspert akarta húzni, netalán picit kínozni is, hogy vajon ebből miként is fogja kivágni magát vagy próbálja meg szerte oszlatni eme abszurd feltételezést, pedig talán akadt egy kis igazság ebben a felvetésben.  – Szerintem most már neked se tetszene igazán ez a fajta büntetés, mert ez azt jelentené, hogy kevesebb időm jutna arra, hogy tökéletesítsem a játékomat… - beszéd közben a keze a férfi kézfején, alkarján siklott végig, majd miután Sera kicsit megmozdult, a keze könnyedén siklott be közéjük, hogy a férfiasságánál érintse meg Jaspert, mintha amúgy nem lett volna egyértelmű, hogy milyen játékra is gondolhatott. Pedig a hanglejtése és a pillantása alapból is eléggé beszédes volt, de kínozni akarta a férfit, ha már ő is kínozta Serát a nyakára hintett gyengéd csókokkal. Minden apró érintés úgy hatott a lányra, mintha csak valami bűvös szót mormogna a bőrére a férfi, hogy szép lassan minden ellenállása leomoljon – ami alapból se igazán volt, ha Jasperről volt szó -, mígnem végül Sera önként és dalolva fog újra a karjaiba dőlni, mielőtt még igazán észbe kaphatna. – Biztosan. – Seraphine suttogva ejtette ki a szót miközben elhúzta a kezét és átadta magát a férfi érintéseinek. Az érzékei újra picit kezdtek tompává válni a külvilágra; csak a férfi ajkának játékára koncentrált és borostájának karcolására, a közelségére, ahogy egymáshoz simultak, miközben a férfi hátulról átölelte őt. Pillanatokkal később Jasp keze kisebb felfedező útra tévedt, mint aki képtelen elhinni azt, amit a Sera a tudomására hozott, pedig mind a ketten tudták, hogy nem füllent a lány, de legalább még egy „okot” kapott arra a férfi, hogy először ruhán keresztül, majd a póló alá becsúsztatva a kezét felfedezze Sera bársonyos bőrét, ahogy a combján simított végig és szép lassan egyre feljebb tévedve tényleg rájöhetett arra, hogy valóban a boszorkány hűmaradt magához és csak az ő pólóját viseli, semmi mást. Könnyedén tovább lökhette volna magukat az érzékiség tengere fele, hagyhatta volna, hogy a hullámok tovább cirógassák őket, de talán a józanság vagy újabb önuralomként Jasp nem tette, a lány maga se tudta és nem is értette, hiszen egyértelmű volt a kibontakozó lopott érintésekből is, hogy mind a ketten vágynak egymásra, még ha eredetileg teljesen más is szerepelt a terveikben. Jasper keze nem időzött el hosszan és ahogy vissza csúsztatta a korábbi helyére, úgy egyszerűen hiányérzett maradt utána. Úgy vágyott a férfi forró és gyengéd érintéseire, mint még előtte soha se senkiére. Seraphine maga se értette, hogy Jasp miként lehet ennyire hatással rá, de jelenleg nem is igazán akarta megérteni, csak élvezni akarta és hagyni azt, hogy a boldogság és vágy egyvelege mindent megtöltsön élettel.
Ahogy eddigi ismeretségük alatt, úgy most se voltak képesek megmaradni egy kisebb játszma nélkül, amiben jelenleg Sera a megszokott csábító szerepét felcserélte a durcás nő szerepére, ami persze Jasper mosolyát csak még inkább szélesebbé varázsolta, hiszen jól tudta már azt, hogy nincs oka aggódni és csak játék az egész. Sera egészen addig képes volt ebben a szerepben maradni, míg Jasper vallomása el nem mosta, magával hozva a mérhetetlen boldogság és szerelem, szeretet szellőjét, ami a lány arcára is könnyedén varázsolt mosolyt, a pillantása felragyogott, mint valami drágakő, amit éppen a legszebb fénybe tartanak. Pillantásuk egymásba fonódott és szavak helyett most az beszélt a lelkükben lappangó érzésekről, a szívük dallamáról, ami esélyesen jelenleg megint egészen hasonló dallamot játszhatott nem csak a kimondott érzések miatt, hanem annak köszönhetően is, hogy milyen elvarázsolva fürkészték a másikat és ott volt még a szívük dallama is, ami egymás által megírt dallamot játszotta. Alig hogy a homlokukat gyengéden egymásnak döntötték, Sera lehunyta a szemét, aztán idővel a lány gyengéd érintésekkel ajándékozta meg a szívének örömdallamáért felelős személyt, vagyis Jaspert. A férfi úgy kapta a karjaiba őt, mintha csak egy tollpihét emelt volna, könnyedén és habozás nélkül. Sera mosolyogva fürkészte őt, miközben a karjait köré fonta és szép lassan a pillanatnyi ijedtség is elillanni látszott a férfi magyarázatát követően, hogy mire is gondolt. – A módszer hatékonysága miatt lehet nem ártana majd korrepetálást tartani. – pimaszul csendült Sera hangja és angyali mosolyt villantott, mielőtt még eldőltek volna, hogy a szavak helyett újra a tettek kerüljenek reflektorfénybe, ami először egy szenvedélyes és vággyal teli csókkal indult, mielőtt még a férfi keze felfedező útra indult volna, hogy újra bebarangolja azt a testet, amit már talán részben csukott szemmel is tökéletesen maga elé tudott volna képzelni. Miközben vágyból és mérhetetlen boldogságból született örvényben keringtek az éjszaka urát is felváltotta a hajnal királynője is már, hogy magának követelje azt a pár órát, ami ki jutott neki az éjszaka és nappalok váltakozásában, mire ők ketten igazán egymás karjaiban álomba szenderültek. Kétség se férhetett hozzá, hogy az előző napokhoz képest ez az este nem arról szólt, hogy a békességet és biztonságot jelentő ölelésben álomra hajtsák a fejüket, hanem sokkal inkább arról, hogy a boldogság legkülönfélébb nyelvét életre keltsék és a fellegekbe repítsék egymást, ahogy az érzéseik egyre inkább megmutatkoztak és a szavak helyett tetteik beszéltek a felszín alatt megbúvó valódi érzésekről.

Sera alig aludhatott pár órát, mert egészen korán megébredt, de még se volt képes csak úgy kiszakadni a férfi öleléséből, így kisebb rá nem jellemző lustálkodás vette kezdetét. Legszívesebben örökre elveszett volna Jasper ölelésében, mert békességet és biztonságot hozott magával, amiben oly régóta nem volt része, arról nem is beszélve, hogy az elmélyében lévő kisebb zúgás ami az életében lévő zűrzavarból született meg Jasp mellett csendessé vált. Úgy érezte, hogy nem érheti őt bajt, de végül a reggeli teendők győzedelmeskedtek és idővel kicsalták őt az ágyból, mindamellett ott volt az is, hogy szerette volna meglepni őt reggelivel. Ebben talán nem volt semmi újdonság, hiszen eddig is gondoskodott a férfiról ilyen téren, de most ez még is másabb volt. Ez volt az ő közös első reggelijük, talán csak Serának hatott ez másként, de akkor is megszerette volna lepni Jaspert a kedvencével, miközben a szívében és elméjében játszott dallamra dúdolt, csípője úgy ringatózott, mint a szellőben lengő virágok. A haja kócos volt, hiszen a fésűje nem akadt a kezébe, arca pedig fáradtságról mesélt, de legfőképpen boldogságról és olyannak hatott, mint aki tényleg élete legszebb oldalaihoz ért, ahol vidámság, békesség, szeretet és gondatlanságé a főszerep. Nem hallotta a férfi közeledő lépteit, de idővel érezni kezdte azt a perzselő érzést, amit az elmúlt napokban akkor érzett, amikor Jasper rajta felejtette a pillantását. Elmosolyodott, de nem fordult hátra, inkább picit jobban megringatta a csípőjét, mintha ez lenne a néma invitálás, hogy nyugodtan közelebb is jöhetne. Beleborzongott a férfi mély dörmögő hangjába, amit nagyon is vonzónak talált, de ez igaz volt mindenre ami Jasperrel kapcsolatos volt, mert a férfit Seraphine nagyon is sármosnak találta és úgy érezte, hogy igazi mázlista, amiért a szeszélyei ellenére ő kell a férfinak. – Jó reggelt neked is! – mosolyogva fordult a férfi felé, akin persze hogy rajta felejtette a pillantását. – Jól aludtál? – miután Jasper odaért mellé kezével megcirógatta a férfi arcát és puszit is nyomott az arcára, majd visszafordult a tűzhely felé, hogy nehogy odaégjen a kaja. Sera elmosolyodott, amikor Jasp közelebb húzta és puszival ajándékozta meg. – A kajára gondolsz, vagy rám? – íncselkedve kérdezte, majd már majdnem csókra invitálta a férfit, amikor is ő megelőzte a mondandójával, mire játékosan lebiggyesztette az ajkait. Sera éppen befejezte a reggeli készítését, amikor Jasper visszatért a fürdőből,  kicsit frissebbnek hatott, mint korábban. A férfi lehelete a lány fülét cirógatta, de az i-re a pontot az tette fel, amikor játékosan még meg is harapta a fülcimpáját, abba már beleborzongott és a kínzó játék egyre inkább kezdett kibontakozni ahogy Jasp ajkai Sera nyakának érzékeny pontjait érintette. - Úgy érzem, hogy te már el is kezdted a desszertet kóstolgatni. – egyértelmű volt, hogy mire is gondolt, huncut mosollyal fordult Jasper felé, hogy végre megcsókolja őt, amire azóta vágyott, hogy a férfi betoppant a konyhájukba. Gyengéden és érzékin invitálta játékra, ami valójában felért  egy válasszal is. Végül ellépve Jaspertől elindult ringatózó csípővel a háló felé, miközben néha picit játékosan feljebb húzta a pólónak a szegélyét is. – A desszert kész, a reggeli meg még nem teljesen. – ugratta a férfit és miután Jasper beérte őt könnyedén hagyta, hogy a férfi karjaiba kapja és úgy térjenek oda vissza, ahol az elmúlt 24 óra legboldogabb perceit töltötték. Még kicsit elrejtőzhettek a világ elől és kiélvezhették a felszabaduló mámor ködét, ami újra és újra rájuk telepedett, miközben testükkel fejezték ki a szívükben őrzött érzéseiket.

credit