Az anyaság fogalma számomra mindig is annyira távolinak hatott. Nem mondom, hogy egy-két pillanatomban nem merengtem el a jövőmnek ezen részén, de amikor körülnéztem akkor egyedül voltam a lakásomba és nem éreztem, hogy annyira stabil lennék érzelmileg amire egy gyereknek szüksége van. Jaket megismerve viszont sokszor felmerült ez a téma és bár kettőnkben biztos voltam, de abban, hogy én milyen leszek anyaként már nem annyira. Két példa volt előttem életem során: az egyik Alyssa, a másik pedig Mrs. Linard. És amíg az egyik csupa jó dolgokra nevelt és minden nehezebb pillanatomban számíthattam rá, addig a másik egy katasztrófa volt. Alyssa mellett nevelkedni olyan volt mintha egy folyamatos hullámvasút élményre fizettem volna be. Hol jelen volt, hol nem, de mindkét verzióban annyira távolinak hatott. Amíg velünk lakott akkor tepert, hogy behozza a kimaradt időszakot. Közös programokat szerveztünk, beszélgettünk és úgy éreztem tényleg törődik velem és érdekli mi zajlik az életembe. Úgy gondoltam, hogy most ez más lesz és tényleg velünk marad. Aztán egyik nap arra ébredtem, hogy Alyssa sehol, csak egy bocsánatkérő levél az íróasztalomon.  Az első alkalmakkor nehéz volt megélni a csalódást és Hankbe kapaszkodtam, mert ő legalább ott volt, de vele se lettem szerencsésebb. Egy idő után azonban Alyssa újabb jelenléte már nem volt rám hatással. Ott ültünk egymás mellett, ő lelkesen csicsergett egy újabb tiszta pillanatában, de nem éreztem semmit. Mindig úgy gondolta, hogy nekem ennyi elég. Az együtt töltött idő meg hogy bármit megvesz nekem amit csak kiejtek a számon. Nem volt, de sosem jött rá. Aztán mikor Hank apai szerepét betöltve már nem engedte a közelembe, akkor őt hibáztatta. Alyssa sosem akart felelősséget vállalni az ő részéért és talán mèg a mai napig is úgy gondolja, hogy azért nem találkoztunk többet, mert Hank megtiltotta. Részben így volt, de a miértekről ő tehet.
Amióta kiderült, hogy terhes vagyok, azóta sokszor eszembe jut anyám meg a vele kapcsolatos időszakok, ami után fura aggodalom kúszik a bőröm alá. A félelmeim nem alaptalanok, mert megvan az esély rá, hogy én is ilyen anya leszek majd, mint ő. Hisz mit csináltam eddig is? Minden jót ami az életem részese lett egyből szabotálni akartam és aki nem volt elég kitartó, az nem is maradt a közelemben. Jake-el beszéltünk már ezekről a félelmekről, de úgy érzem ez sosem tűnik el majd teljesen. Ennyire az elején meg főleg nem.
A rendelőbe csak később kell bemennem, mert Dorotheaval a munkája után lesz egy ülésünk. Most már három hete, hogy folyamatosan találkozunk, azóta pedig úgy érzem sikerült összhangba kerülnünk. Nem bízom el magamat, van még munkánk bőven, de úgy érzem jó úton haladunk.
Az ismerős út helyett ezért beugrok a kávézóba, viszont most jobban átgondolom a választékokat. Vissza kell fognom a koffein bevitelt, viszont napi egy kávé még nem tilos és a délutáni adagot majd elhagyom. De talán egy sütemény jöhetne még mellé, hàtha Dorothea is szereti. Nem megvesztegetni akarom ezzel vagy hatással lenni rá, de egy kis édesség sosem árt. Épp csak arrébb mozdulok a sorban, hogy megnézzem a tábla további választèkait is amikor nekiütközök valakinek és már csak a kávé ismerős illatát érzem a karomon végigfolyni, amely kellemesen meleg még. Az élmény ezzel szemben nem éppen a kedvenceim közé tartozik. A pult mögött az egyik lány már indul is meg felénk, hogy feltörölje a kiöntött italt, habár jeleztem felé, hogyha kapunk törlőt én is megoldom.
- Nem, nem történt semmi gond. De helyes döntés volt a részemről reggelről nem fehéret felvenni. - mosolyodom el, hogy enyhítsem ezzel a lány idegességét, aki nem győz bocsánatot kérni miután egy kicsit arrébb lépünk a 'baleset helyszínétől.' A felsőm csak egy keveset kapott, leginkább a karom bánta az ütközést, de azt a beszélgetésünk közben a korábban kapott törlővel sikerül is felitatnom.
- Ugyan már, velem is megesik. Az ilyen esetek miatt hordok magammal plusz felsőt a kocsiba. - utóbbi szavakat halkabban adom tudtára mintha titoknak szánnám őket. A jelenlévők egy részének figyelme már így is ránk terelődött és még nem állok készen arra, hogy ilyen érzékeny vallomásokat tegyek.
Az ismeretlen lány persze tovább szabadkozik és nem akarok én lenni neki az sem, aki tovább fokozza az idegességét. Szavai miatt körül tekintek a helyiségben, majd az általa említett asztal felé siklik tekintetem.
- Az asztalodhoz való meghívást elfogadom és segíthetsz nekem kiválasztani melyik süteményt lenne érdemes kipróbálnom. - fordulok oldalra a tábla felé és fejemmel abba az irányba bökök. - Általában csak egy kávéért ugrok be, de most jól esne valami plusz is mellé. - a neveket figyelem és őszintén össze vagyok zavarodva. - Régebben mindennek annyira egyszerű nevet adtak, hogy könnyen kikövetkeztethettem milyen ízű is lehet. De most..? - ráncolom össze homlokom, aztán tenyeremet is oda simítom. - Mégis a mókus csapda mi lehet? Valami mogyorós? - tanácstalankodok, aztán a lány felé fordulok. - Te ismered valamelyiket? - faggatózom tovább tőle amíg nem állunk vissza újra a sorba. Legalább a kávé választék egyértelmű.