Képregények gyűjtése, zenei alapok írása, hangszerelése, éneklés
Play by:
Alycia Debnam-Carey
Jellem
Szabadlélek, aki a szeret a saját hibáiból tanulni. Engedelmes és tisztelettudó. Édesapja irányába ez a két tulajdonság végtelen. Soha nem menne szembe a családjával ezért is van benne erőteljes kettősség. Ragaszkodó. Emberekhez, tárgyakhoz, emlékekhez és helyekhez is, néha már betegesen. Adakozó, nem szereti nézni, ha valakinek nélkülöznie kell, így ha teheti, akkor élelemmel, itallal kinőtt ruhákkal segíti a rászorulókat. Pimasz, szeret néha gyerekes csínyeket bevetni, hogy magára vonja környezete figyelmet. Ritkán engedi meg magának azt, hogy valakivel incselkedjen, de akkor abba bizony beveti minden gyermeki pimaszságát. Hazugság ellenes. Nem kenyere és kifejezetten utálja, ha vele szemben alkalmazzák. Inkább a kegyetlen igazságot választja, mint a kegyes hazugságot. Emiatt volt már nem egy veszekedése. Izgága. Ez a szabad szelleműségével párosul. Ahogy ideje és energiája engedi mindig felfedez, kirándul. Nem olyan egyszerű, mint azt első ránézésre gondolná az ember. Túl szokta gondolni még a lehető legtisztább dolgokat is és ezzel bizony az őrületbe tudja kergetni a környezetét. Ezerszer is képes belevágni valamibe, csak azért, hogy sikerüljön neki, legyen szó projektről, kisállatról avagy emberről.
Múlt
Szeptember 14-e, a Clairet család hivatalos gyásznapja tíz hosszú esztendeje. Minden évben egyre könnyebb, de az igazság az, hogy soha nem fogja elfelejteni azt, mikor öccse, hosszú küzdelem után, végleg lehunyta szemeit. Éveken át készültek erre, öt éven keresztül teltek úgy napjaik, hogy tisztában voltak vele, bármikor bekövetkezhet ez, hiszen a rák egy olyan agresszív formája támadta meg az apró gyermeket, melyet sem a kemoterápia, sem a sugárkezelés nem tudott végleg elűzni. Hat éves volt. Gyönyörű, szőke bongyor hajjal áldotta meg az ég. Betegsége ellenére, vidám és mosolygós teremtés volt, akinek hangja mindig betöltötte a helyet, ahol éppen ücsörgött. Azon a szeptemberi napon azonban már nem volt nevetés, csak jajveszékelő sírás, melyet a 14 éves, még gyermeki énje nem igazán tudott feldolgozni. Talán még azóta sem sikerült igazán megértenie, hogy miért is történhetett ez.. Édesanyja és édesapja az egyetlen fiúk elvesztése után úgy döntöttek, hogy felszámolják addigi életüket, s újat kezdenek, hátha attól a fájdalom kevésbé lesz jelen a mindennapjaikban. Így hát 9 évvel ezelőtt fogták a két lányukat és elhagyták Franciaországot. A beilleszkedés könnyedén ment a két felnőttnek. Míg apja megnyitotta saját kis zenei üzletét, anyja az egyik korházban kapott sebész szakorvosi állást. Ha őszinte akar lenni, akkor úgy jellemezné ezt az időszakot, hogy volt apukája, aki mindig mindent igyekezett rendben tartani, megállni a helyét mind a munkahelyén, mind pedig a háztartásban. Az anyja helyett. Ugyanis a nő sokkal több időt töltött a kórházban, ott aludt, ott evett, ott élt, ott szerzett magának szeretőt, ott esett újra teherbe, ott döntötte el, hogy elhagyja őket. Ez pedig mindössze egyetlen egy év leforgása alatt történt meg. Jamie egyedül maradt egy tizenötéves és egy nyolc éves lánnyal, egy ismeretlen városban, de a férfi nem tört meg. Helytállt, ahol csak lehetett. Megtanult, hajat fonni, ruhát foltozni, hercegnős bulit rendezni. Még Sera tini korszakát is eléggé ügyesen vette, s mindemellett képes volt arra, hogy a lányainak ne legyen semmiben sem hiánya. Így nem lettek lelkisérültek, nem zárkóztak be, nem lázadtak. Seraphine hamarabb nőtt fel, mint korabeliek, megtanulta mi az a becsületesség, milyen az, mikor vigyáznia kell a másikra. Amellett, hogy felelősséget vállalt, s segített apjának, ahol tudott, volt ideje barátokat szerezni. Mégis néha úgy érezte, hogy túlságosan korlátozva van. Így tizenhét évesen elszökött, három hétig nem leltek rá, akkor is csak azért, mert a család egy régi ismerőse felismerte, szólt az édesapjának, hogy hol és kinél rejtőzik. Azóta is bánja ezt a cselekedetét, s mindennap úgy érzi, hogy Jamie még mindig haragszik rá emiatt. A zene és filmek iránti szeretet egész kiskorától fogva jelen voltak az életében. Három hangszeren tanult meg játszani, mindre édesapja oktatta, aki egykoron zenész volt. A két ágazat ötvözése végett jelentkezett az egyetem film-és médiatudomány szakjára, ahol minden erejét bevetve igyekszik helytállni, amellett, hogy apjának segít az egyre felkapottabb boltban.
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
Először is boldog új évet, ha már így megvárakoztattunk meg amúgy is. Fiatal korod ellenére már nagyon sok mindent át kellett élned; egy testvér elvesztése, költözés, beilleszkedés az új helyre, aztán édesanyád csak még egy lapáttal rátett az egyébként is nehéz helyzetetekre. A tragédiák vagy teljesen tönkreteszik az embert mentálisan, lelkileg, vagy megerősítik. Veled úgy érzem, inkább utóbbi történt. Korábban fel kellett nőnöd, nem élvezhetted a gondtalan gyermekéveket, ahogy kellett volna, de már tibédzserként szinte felelősségteljes felnőttként viselkedtél - leszámítva azt az elszökést, de fogjuk rá a kamaszkorra. Apukád egészen biztos nagyon büszke rád, amiért segítesz neki az egyetem mellett is. Kíváncsi lennék a kettőtök kapcsolatára, illetve az édesanyáddal való kapcsolatodra, miután elhagyott titeket. Egy nagyon kedves fiatal lánynak tűnsz, aki már sok mindent megtapasztalt, de még szinte előtte az egész élet. Remélem, a tragédiák után már inkább pozitív irányba alakul a sorsod a jövőben.
Színt és rangot hamarosan admintól kapsz, de addig is szabad előtted a pálya.
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!