Párszor már előfordult, mikor nem volt kedve otthon ülni a lakásban egyedül, a barátai meg épp valahol másutt voltak, hogy motorra pattant, nekiindult az estének, aztán kikötött a Sinnerben, ösztönösen irányította arra a motort. Így történt ez most is, jobb ötlet híján a klub felé vette az útját, végül az oldalsó, zárt kerítéses parkolóban tette le a motort és a bukósisakot, tudta, hogy ott nem nyúlhat hozzá senki a Kicsikéjéhez. Odabent dübörgött a zene, rengetegen voltak a klubban, ami jó bevétellel kecsegtetett mindig, így kényelmes, laza tempóban sétált a pulthoz, ahol történetesen Cora és az új srác vitték a műszakot. Igaz is, tudta, hogy mikorra van beosztva a latin lány, talán tudat alatt tényleg ezért indult meg a Sinnerbe. Felült a bárszékek egyikére a pult előtt, úgy mosolygott Corára vidáman. A jó kedve úgy tűnt, ragadóssá vált, mert Cora önmagához képest is boldog mosollyal fogadta a közeledését. – Ennek igazán örülök! – kiabálta túl a zenét, a motoron viszont meglepődött. Valami haloványan rémlett neki, hogy megígérte Corának, hogy motorra ülteti, bár lehetséges, hogy ezt csak álmodta. Néha összemosódnak a dolgok a fejében, megesik mikor túl sokat dolgozik egyhuzamban. – Unatkoztam is, meg látni is akartalak, szóval bejöttem – felel mosolyogva, közben a kesztyűt lehúzza a kezéről és zsebre vágja őket, idebent nincs szüksége egyikre sem. – Csak sört, motorral vagyok – teszi még hozzá, aztán amikor megkapja a kért italt, egyelőre nem nyúl hozzá, csak lögyböli maga előtt, úgy pillant Corára. – Ezek szerint azért vagy tele energiával, mert motorral hoztak? Ha csak ennyi kell, szívesen elviszlek én is – villantja meg rögtön a kétszáz wattos mosolyát, tekintetében huncut fény csillog a gondolatra.
S okadik nap folyik össze, és az alvás a metrón nem számít kimondottan pihenésnek, mégha a végállomástól a végállomásig mész sem, ennél akkor találhattam volna messzebb munkahelyet ha másik városba vállalok, hol is volt a fejem amikor erre igent mondtam? Ja, valahol a muszáj végre önállónak lennem és a nem akarok se kanapén se utcán aludni között, mindent értek már, most épp metrós csöves lettem, sokkal megnyugtatóbb, már előre köszön a biztonsági őr is amikor meglát, pedig még csak pár hét telt el. Viszont a mai nap más, mert sikerült úgy elaludnom, hogy ha abban a pillanatban indulok pizsamában akkor is legalább fél órát kések, már kezdtem kétségbeesni amikor Eric egyik mondjuk úgy haverjának az aktuális cicababája felajánlotta, hogy eldob motorral, már ha nem sikítozom a fülébe, cinkos mosollyal jegyeztem meg, hogy maximum csak szeretné, tény és való, hogy helyes kis segge van. De ma nem volt időm gondolkozni azon, hogy mit vegyek fel, így egy szürke szaggatott farmert, egy fehér pólót és egy bőrdzsekit kaptam fel, mivel nem hobbim bogarakat vadászni a szemgolyóm mögül, de csak egy sisakja volt a csajnak, így nem tétováztam, előkaptam egy napszemüveget, felrángattam a bakancsom és össze kötöttem a hajam, különben körbe tekerne minket vele a menetszél. Tény és való, hogy így sokkal hamarabb odaértem és sokkal jobban élveztem is, teljesen felvillanyozódva szálltam le a kétkerekűről, kedvem támadt volna megcsókolni, de inkább csak megköszöntem és már rohantam is ledobni a cuccaim, hogy kezdés előtt már bent lehessek a helyemen. Ma is rengetegen vannak, de ma valahogy nem zavar, tele érzem magam energiával és a kedvem is jó, még a végén fontolóra veszem a saját jogosítványt, bár akkor sem telne egy ilyen csodára. Ismerős hang csapta meg a fülem és muszáj volt elnevetnem magam azon a vigyoron amit Zed villantott. - Szia Hegyomlás, jól, köszönöm, tele vagyok energiával, képzeld egy csinos kiscsaj egy még csinosabb mocin hozott ma be. És te mit keresel itt? Már élni sem tudsz a klub nélkül? Azt ne mond, hogy unatkoztál. Mit adhatok? Ragadós ez a mosoly, mert már én sem tudom letörölni magamról...
I don't believe the Rules
Never listen the gossip, just smile and everybody f*** *f
Kellet pár nap, mire minden lecsengett körülötte, főleg az utóbbi időben. Nova szabadságra ment, ahogy Clanad is, szóval most kivételesen edzés után nem haza, hanem a Sinnerbe tart, isten se tudja miért, ma nem is kell dolgoznia, ellenben valakinek műszakja van, tudni illik. Milyen jó, ha az ember jóban van a főnökkel, így tökéletesen tudja, ki és mikorra van beosztva. Megszokott módon a narancssárga KTM supermotojával érkezik, gyorsabban és könnyebben mozog Manhattan zsúfolt utcáin. A motor és a bukósisakja is kitűnik a tömegből, ahogy néha felrántja a motort és egykerekezve gurul az utcákon, persze folyamatosan figyelve, nehogy rendőrbe akadjon, nem szeretne sem bírságot, sem előéleti pontokat, az ciki lenne, még neki is. Mikor odaér a klubhoz, a hátsó, elkerített parkolóban teszi le a motort és a bukósisakot is, hogy aztán zsebre vágott kézzel sétáljon be az oldalsó bejáraton. Ma kivételesen lazára vette a figurát, hófehér Nike félcipő, szürke katonai jogger nadrág, fehér feszülős póló a mai szett, meg persze a fekete motoros kesztyűk a baseball sapkával, amit a fejébe húzott, amint levette a bukósisakot. Odabent már javában tart a buli, ismét tele a ház tombolni vágyó alakokkal, de Zed határozottan veszi az irányt a bárpulthoz, ahol Cora és a másik srác viszi a ma esti műszakot. – Hé, Csillagvirág? Hogy vagy ma este, bírod még? – vigyorogva lép a pulthoz és igyekszik túlkiabálni a zenét, hogy aztán helyet foglaljon a bárpult előtti székek egyikén, ahonnan nagyon jó kilátása nyílik mind Corára, mind az italokra. Igen, egyébként ez tőle amolyan kedveskedő köszönés, vagy valami olyasmi akart lenni, ennek ellenére széles mosollyal figyeli Cora minden megmozdulását. Talán ma jobban fog alakulni az este, elvégre már múltkor sem akarta nagyon leharapni a fejét a műszak végeztével.
Kezdőlap
