Fél ötkor kell a Broadway előtt találkoznunk Bambival és a barátaival. Most nem az erdőlakó állatok jönnek, hanem tényleg a kétlábú barátok állítólag és végre bemutatna nekik, ezáltal következő szintre léphetne a kapcsolatunk.
Négy tízkor még behoznak egy beteget, mert sürgős eset és azonnal el kell látni, én meg nyilván nem mondhatom azt, hogy „Bocs, randim van a csajommal.”, úgyhogy egy szabad pillanatomban dobok egy üzit Bambinak, hogy vélhetően késni fogok és ne haragudjon. Ettől korábban sajnos nem tudom jelezni neki, ha bármi ilyen előfordul, mivel eléggé kiszámíthatatlanul mennek a dolgok a kórházban.
Annyira gyorsan történnek az események, hogy mikor legközelebb megnézem az időt, már öt óra tíz van és ekkor jön el a pillanat, hogy felszabadulok és rohanok a randi helyszínére. Mikor kiléptem ebédelni, gyorsan vettem egy csokor virágot a kórház melletti virágosnál, hogy ne este töltsem ezzel az időt, mert hát nem szeretnék üres kézzel érkezni, és eddigi tapasztalataim alapján a virágot imádják a nők, és fényévekkel jobb, mint a csoki, mert nem roncsolja a fogakat sem.
Motorral igyekszem a Broadway irányába, mivel ez a legjobb közlekedési eszköz a városban, mondjon bárki is bármit. Meg amúgy tök menő – nem mintha menőzni akarnék a csajoknak, hiszen van barátnőm, de az esély megvan rá, ha nagyon akarnám. A virágot a kezemben fogom, fújja is a menetszél, ahogyan csak tudja – nem esküdnék meg arra, hogy épen odaér Bambihoz, de én megpróbáltam…
Így könnyű cikázni a dugóban araszoló autók között, úgyhogy kisvártatva a Broadwayhez érek, ahogy megpillantom a csodás barátnőmet… egyedül. Inkább nem merek belegondolni, hogy merre lehetnek a többiek, de nyilván könnyű kitalálnom, hogy elmentek. Rohadtul sokat késtem.
Leszállok a motorról, sietve leveszem a sisakot és gyorsan csak a kormányra akasztom, hogy ezzel is nyerjek néhány pillanatot, amivel előbb odaérhetek hozzá. Látom a fején, hogy majd’ felrobban. Tök jogosan amúgy…
Nyújtom irányába a meggyötört virágcsokrot, mint valami idióta.
- Ne haragudj – mondom bűnbánó, Csizmás Kandúros fejjel. Ha engedi, akkor egészen közel lépek hozzá és egy csókkal köszöntöm, de meg tudnám érteni, ha tökre nem lenne kedve ilyen nyálas dolgokhoz jelen helyzetben. - A többiek itt vannak még?