táncosnő leszek, vagy pilóta, hogy sokat repülhessek, mint a madarak meg a pillangók
Ha dolgozik//Munkabeosztás:
nulladikos vagyok, előkészítős
Ha dolgozik//Munkahely:
iskolába járok
Hobbi:
Sok mindent szeretek, például táncolni, meg énekelni is, rajzolni, mesét nézni, főleg a Micimackót, anyának segíteni házimunkában, bújócskázni Kate-tel, bogarakat gyűjteni (bár annak anya nem nagyon örül, meg szerinte azt csak fiúk csinálják), kifestőzni, Ben bácsira vigyázni (igaz, anya szerint ő vigyáz rám, de szerintem Ben bácsi nélkülem csak csupa unalmas dolgokat csinálna, ezért néha muszáj szórakoztatni), és még iskolába járni is szeretek, mert mindig sok érdekeset tanulunk...
Amiket szeret: • anya • mesék • zene • tánc • Ben bácsi • rajzolás • lila szín • kakaó • nagyi • hajszalagok • nyár • strand • alvósátor • pingvinek • mindent, ami pingvines • vagy micimackós
Nem szeret: • amikor anya szomorú • zöldbab • az idős Mrs. Marlow – mióta csúnyán összeszidott, mikor múlt héten ott felejtettem a kerékpáromat a bejárata előtt • verekedős meg hangoskodó fiúk • unatkozni • sokáig csendben lenni • sokat autózni – attól mindig beteg leszek • Afgafisztám – mert ott kell harcolnia a papámnak másokért
Múlt
Ahogy az autó leparkol a ház előtt, én már pattanok is ki a rajzomat szorongatva, és futva indulok meg a bejárat felé. Hallom Kate figyelmeztető „Rosie, ne szaladj!” kiáltását, de nem zavartatom magam, mert alig várom, hogy lássam végre anyut. Amikor ma az iskolából kilépve észrevettem, hogy ma nem ő jött értem, kicsit elszomorodtam, de Kate megnyugtatott, hogy már otthon vár rám, és hamarosan találkozunk. Én pedig alig várom, hogy megmutassam neki, hogy mit készítettem. Ma az órán azt a feladatot kaptuk, hogy rajzoljuk le, mire vágyunk a legjobban. Én magamat rajzoltam, anyut, Ben bácsit és aput, meg egy nagy csokis tortát, habosat, pingvin alakút, és azt, hogy mind együtt vagyunk a születésnapomon, ami nem sokára lesz. Még szülinapi süvegeket is rajzoltam mindenkinek, az enyém rózsaszín és lila lett, és bolyhos. - Anyu, anyu, anyu! - rontok be a szobába, és egyből az anyukámra vetem magamat, majd szorosan megölelem. - Megnézed, mit csináltam ma? Mrs. Hawkins azt kérte, hogy a legnagyobb vágyunkat vessük papírra... Ő mondta így: vessük papírra – kuncogok és csacsogok, majd az orra alá dugom a művemet. - Nagyon szép lett, Rosie. – Anyu épp csak egy pillantást vet a munkámra, aztán a beérkező Kate felé fordítja a tekintetét, és ismerem már ezt a nézését. Az üzeni vele Katie-nek, hogy játsszon velem, mert ő most nem ér rá. Mielőtt a bébiszitterem megfogná a kezem, és bújócskáról meg hasonlókról beszélve elhúzna a szobám felé, még vetek egy pillantást a papírhalomra, amivel anya foglalatoskodik. Talán később rajzolhatnék azokra is valamit, virágokat, napocskát, meg szivárványt, hátha attól jobb kedve lenne... Rajzolnék neki kiskutyát is, de azt sajnos még nem tudok. Csak a fejét, mert a testét nehezebb. Amint beérünk a szobámba, előkeresem a kedvenc plüssömet, egy nagyon régi macit még három éves koromból, amit a nagyitól kaptam, és Peggy-nek neveztem el. Magamhoz szorítom, aztán leülök vele az ágyam közepére, törökülésben, és csak nézem a rajzomat. Valószínűleg nem fog valóra válni, amit szeretnék. Szerettem volna elmondani anyának, hogy mit kívánok, csak most nem ér rá. Vajon Ben bácsi idén ráér a születésnapomon, hogy tortát egyen velünk? De apa biztos nem ér rá, mert harcolnia kell a másokért... - Rosie, valami baj van? - ül le mellém Kate. - Szeretnél valamit játszani? Hmm? Van kedved bújócskázni? - noszogat, de mivel nem szólalok meg, csak a fejemet ingatom mindenre, végül közelebb húzza a játékokat rejtő dobozt, és kivesz belőle néhány dolgot. - Mi lenne, ha bebújnánk a sátorba, és azt játszanánk, hogy kempingezni megyünk? - Nincs kedvem hozzá. Ismét egy fejrázás. Kirándulni amúgy is családdal szoktak. Apa, anya és gyerekek. És apa felállítja a sátrat, anya meg megmelegíti a konzerveket... Tommy-tól tudom, ő szokott menni rendszeresen. - Katie, te jártál már Afgafisztámban? - billentem oldalra a fejem, úgy teszem fel a kérdést. - Afganisztánban? Nem, még nem voltam ott – felel kicsit meglepetten. Kár. Ha járt volna ott, akkor lehet, hogy ismerhetné a papámat, és mesélhetne róla. Ismét a rajzomat kezdem bámulni, és kicsivel szorosabban ölelem Peggyt. Ekkor azonban Kate elindít nekem egy mesét a tévében, a Micimackót, amire kíváncsian emelem fel a fejem. Végül félreteszem a rajzomat, hogy hasra feküdhessek, de úgy, hogy Katie-nek is legyen hely mellettem...
Én személy szerint mindig nagy kihívásnak tartottam, hogy egy gyerek karakter bőrébe bújjak, és mindig is valamennyire csodáltam azokat, akik meglépték. A te esetedben úgy érzem ezen nem kell aggódni, hiszen az egész lapodban visszaköszönt az a gyermeki báj és ártatlanság, amely Rosiet jellemzi. Tetszett, hogy így osztottad fel a jellemleírásodat, felsorolva mindazokat, akik kedvedre vannak, és azokat, melyek kevésbé. Az életedből kiragadott jelenet is aranyos volt, még hogyha részben elszomorító is abból a tekintetből, miképp élted meg a rajzon megjelenített születésnapi kívánságodnak ígéretét. Jót mosolyogtam azon, hogy összerajzolod (létezik ilyen szó egyáltalán? Oo) anyukád iratait is. Valószínű ki fog csattanni az örömtől, hogyha tele lesz kutyákkal meg virágokkal az egész, szóval én csak bátorítani tudlak ezzel kapcsolatban. Azért remélem, hogy a születésnapi kívánságaid még azelőtt valóra válnak, mielőtt elfújnád azokat a bizonyos gyertyákat. Nem is tartalak fel tovább, hiszen már így is megtettem, és biztosan várnak rád. Járd végig a szokásos köröket, majd rajzold körbe az egész játékteret alkotásaiddal. Üdv itt!
Kezdőlap
Azért remélem, hogy a születésnapi kívánságaid még azelőtt valóra válnak, mielőtt elfújnád azokat a bizonyos gyertyákat. 
