E - mint együttműködő
Ha nem hiszed, kérdezd csak körbe New York vagy akár Párizs üzleti körét - a tisztességeseket, és a bűnben fogantakat szintúgy. Az együttműködésem persze mindig is saját cégem malmára hajtja a vizet - és nem sokat vannak, akik felelősségre mernének vonni ezért.
T - mint tettrekész
Jelszavam: mindent az üzletért! Legyen ez unalomban végigült tárgyalások sorozata, vagy akár fizikai ráhatásoktól legkevésbé sem mentes meggyőzése a riválisoknak egy sötét sikátor legmélyén, soha nem hátrálok meg a kihívások elől.
H - mint hidegvérű
Akár egy számítógép monitorja, vagy épp egy revolver csövén megcsillanó halál fénye, nem érdekel. Mintha csak útjelző táblák szegélyeznék sorsomat és tetteimet, mindig megtalálom a legtökéletesebb megoldást ahhoz, hogy ne csupán megmeneküljek a szorongatott helyzetből, hanem a cselekmények győztesévé váljak.
A - mint ambiciózus
Megalapítottam és felfuttattam egy céget a nulláról, a sötét semmiből. Persze nem mindig - na jó, az esetek legnagyobb százalékában - tisztességes eszközökkel, de kitűztem magam elé egy célt, és összeszorított fogakkal haladok felé. Ha ez nem bizonyítja ezen jellemvonásomat, akkor kettőnk közül nem én járok tévúton.
N - mint nagypályás
Bankárok, cégvezetők, csempészek, maffiózók - tartózkodjanak bár az élet naposabbik felén, vagy az árnyékok között, de mind megvehetőek és megfizethetőek, csak éppen birtokolni kell a lelkeket megnyitó kapuk kulcsait. És persze ne felejtsem ki a rendőröket - úgy hiszed, köztük nincsenek korruptak? Elmondhatatlanul nagyot tévedsz.

K - mint karizmatikus
Eme jellemvonásom leginkább természetesen a hölgyek köreiben arat nagy sikert. Nem ismerem sem a cölibátus, sem a legcsekélyebb önmegtartóztatás fogalmaát - elvégre az élet azért van, hogy hódoljunk örömeinek és gyönyöreinek. Akár szép szóval, akár némi erőszakkal, de mindig megkapom azt, akit akarok: és a legkevésbé sem érdekel, ha összetört szíveket hagyok magam mögött.
A - mint agilis
Hatékonyság és ügyesség - ez a két szó az, ami elválasztja egymástól a sikerest és sikertelent, a győztest vagy a bukottat. Hidd el, én nem tartozom, és soha nem is fogok a második csoporthoz tartozni.
M - mint magabiztos
Szerinted tudna egy gyáva, remegő őzike boldogulni a kőkemény üzleti életben, vagy akár az alvilág mocskában? Aligha. Acélos idegrendszer, kemény lélek, és rezzenéstelen arc szükséges hozzá. Sokszor már az első másodpercben dől el a siker, vagy épp élet és halál kérdése - és mindig az első benyomás alapozza meg a jövőt.
I - mint intelligens
Miről szeretnél beszélgetni? Fizikáról? Csillagászatról? Művészetekről? Talán filmekről vagy könyvekről? Hidd el, a Google nem halmozott fel annyi tudást, mint amennyit nekem sikerült magamban. Ha az önművelés hobbinak számít, akkor ezt mesteri szinten űzöm.
N - mint nyugtalan
Eleinte New York, majd Európa, Párizs, és az üzleti élettől függően a világ ezernyi más országa, ahol már megfordultam - a világban mindenhol otthon vagyok, és mégis hontalan bolyongok. Bárhová megyek, a család és a húgom ellen elkövetett árulásomat sehol sem felejthetem el.  
S - mint sikeres
Csak nézd meg honnan indultam, és hová jutottam. Úgy vélem, szükségtelen cizellálnom a dolgokat - a tények magukért beszélnek.
K - mint kulturált
Az ápoltság, a jó modor és a protokoll számomra olyan, mintha csak az anyatejjel szívtam volna magamba - na persze ez csak akkor lenne lehetséges, ha némileg kétes múltamból felbukkanna egy adoptálás ténye. Tény, hogy minden helyzetben feltalálom magam, és tisztában vagyok az írott, és íratlan viselkedés szabályaival - ez a jellemvonásom a karizmámmal vegyítve ellenállhatatlan elegyet alkotnak.
I - mint intuitív
Megérzései mindenkinek vannak, mindenkiben ott rejlik ez a képesség - csak épp nem hallgat mindenki rájuk. Én sosem hagyom figyelmen kívül az ösztöneimet, és buzgón hallgatok rájuk. Remélem most sem vezetnek majd tévútra, midőn visszatérek New York mindig ébren lévő városába.



Család? Kezdjük azzal, ki mit ért ez alatt a szó alatt. Nekem van is, meg nincs is, ami azt illeti. Egészen addig, míg át nem léptem a férfikor küszöbét, irigységgel kevert keserűséggel néztem a nagy, szent családról szóló filmeket, olvastam a könyveket, ahol az élet olyan egyszerű volt, átlátható és idilli a megvalósult amerikai álom által életre keltett kisvárosban, jókedvű szomszédok által körülvéve, ideális családban, ahol apa dolgozni jár, anya meg otthon főz, és egy közös vacsora után meghitt légkör uralkodik a helyes, fehér kerítéses ház falain belül.Szerettem volna egy ilyen családot. Szerettem volna érezni az engem körülvevő biztonságot - nem, nem anyagi biztonságra gondolok elsőképpen, hanem a mindent körülölelő szeretet és támasz biztonságára, amely szilárd talajt tol a lábam alá, és amely biztosít róla, hogy bármilyen legyek, hogy bármit tegyek, mindig apám és anyám fia maradok. Aztán mikor lepergett a film, vagy elfordítottam a könyv legutolsó lapját is, rám szakadt a valóság keserű realitása.
Persze, ha a szó hivalosan rideg értelmében tekintjük, elmondhatom hogy van családom. Van egy apám, aki igazából annyit tett hozzá az életemhez, hogy egy sejtjét adta anyámnak egy mámoros éjszakán. Nemzőm jelen volt ugyan az életünkben - de csak mint kísértet, mint kósza árnyék, amely felbukkan néha egy másik világból, hogy jelét adja létezésének - aztán, a szellemtörténetek kliséihez méltó módon apám egyre ritkábban bukkant fel közöttünk, hogy legvégül ott maradjon teljes valójában valamelyik bár sejtelmes félhomályában elveszve. Nem tudom, hol van ma az apám. Talán már nem is tartozik az élők világába. Ha mégis, akkor alighanem egy kocsma sarkában ücsörög az olcsó whisky és sör bűzével körülvéve, ápolatlanul, összeroskadt vállal, vagy épp New York ezernyi hajléktalanjának sorát gyarapítja, koszos ruhában, évtizednyi kosszal a bőrén és ruháján, apróért koldulva az utcák sarkain, lassan elernyedve a rá váró közeli enyészet karmaiban. Anyám igyekezett a maga bohém és sokszor meggondolatlan módján összefogni lassan széthulló családunkat, tevékenységét több-kevesebb sikerrel koronázva. Felnevelt? A válasz a leghatározottabb igen. Hogy adott-e valami útravalót az életre? A válasz nem lehet más, csak a nagybetűs NEM. Ma már túl van a negyedik férjén, és a sokadik kapcsolatán a férfiak megszámlálhatatlan választékában szemezgetve.
Csodaszámba megy hát, ha ilyen körülmények között felnövekedve szinte csak mi maradtunk egymásnak a húgommal? Lyn és én voltunk azok, akik csak magukra, és az egymás iránt érzett szeretetre támaszkodhattak a világban. Olyanok voltunk együtt, mint a jin és a jang, mint az építőjáték egymáshoz tökéletesen illeszkedő darabkái - ha azt kérték volna tőlem, akár az életemet is odaadtam volna a húgomért.
Szép szavak? Minden bizonnyal. Kár, hogy a tettek megcáfolták őket. Mert mikor valójában teljes mellszélességgel kellett volna a testvérem mellett állnom, elárultam őt, sorsára hagytam, eltűntem a szeme elől, és felszívódtam az utolérhetetlen semmiben. És noha nem ez a teljes igazság, mégis hagytam, hogy azt higgye, családunk tagjai közül én ütöttem rajta a legaljasabbat, és én szúrtam szívébe a láthatatlan, képzeletbeli tőrt - higgye inkább ezt, mint hogy tisztában legyen a teljes igazsággal. Annak a súlya elég, ha az én lelkemet nyomja - sosem fogja megtudni, hogy a saját, és az ő életének védelmében fordítottam neki hátat. Mindezek ellenére az árulásom ténye mázsás súlyként ül a lelkemen, rám üvölt minden reggel a tükörből ha belenézek, és kínzó árnyékként rohan rám hálószobám éjszakai sötétjében.


A nappalim ablakához állított íróasztal gondoskodik róla, hogy munka közben is képes legyek elgyönyörködni Párizs mindig nyüzsgő városában - az éjjeli fények gondoskodnak is róla, hogy a látvány lélegzetelállító legyen. Épp eléggé el is vonja a figyelmemet a laptopon pörgő számsoroktól. A telefonom megcsörren, a személyi asszisztensem hívja fel a figyelmemet a másnapi napirendi pontokra. Megkérem, hozzon össze egy találkozót az RCI gazdasági igazgatójával, megbeszélni a piacra dobott részvényeik eladását, és a következő pénzügyi évre vonatkozó támogatást. Átfutok még néhány mailt, jóváhagyva vagy épp vétózva őket, majd kihasználom az este végre beálló csendet - a mai munkanapnak a tervek és jelek szerint vége. Kinyújtózom a székben ülve, és elgondolkodom, mit végeztem aznap. Tulajodnképpen lezártam az életem itt töltött részét - a holnapi nappal lezárom az európai projektet, hogy visszatérjek New York városába.
Keverek magamnak egy martinit, és az ablakhoz lépve figyelem a szemközti épületen villódzó reklámot, mikor a telefonom életre kel. Sarah keres, a cégem az általam kinevezett párizsi igazgatója - legalábbis holnaputántól.
- Hallgatom, Sarah - nyomok rá a kihangosításra, és közben a tekintetemet nem szakítom el a kinti éjszakáról.
- Mr. Kaminski, a Wolthed igazgatósága hajlandó a részvényeit rendkívül kedvezményes áron felajánlani nekünk - hallom a kimérten udvarias hangot.
- Mennyit akarnak? - érdeklődöm.
- Kétezret darabjáért.
Hümmögök. Nem a legszolídabb ár egy bukás közelben álló cég helyzetében, de nyilván ők is tudják, hogy még mindig jobban járnak így - én magam is - mintha a részvények a mélypontra kerülnek. Ők is kasználnak, és némi taktika bevetése után én is fogok.
- Adjuk meg - vonok vállat. - Önre bízom. A legjobb alkalom, hogy beleszokjon az új pozíciójába.
- Dubois szenátornaknak lesznek fenntartásai. Csaknem harminc százalékos részesedése van a cégben - hallom Sarah hangjában felcsendülni az aggodalmat.
- Kenjék meg - vonok vállat. - Vagy épp piszkálják meg kicsit a múltját. Az efféle embereknek mindig van egy nem túl tisztességes múlt a hátuk mögött - jegyzem meg blazírtan. Ironikus, hogy pont én mondom ezt. Erre szokás megjegyezni, hogy bort iszik, vizet prédikál.
- Ahogy kívánja, Mr. Kaminski - hallom a meglepett, de engedelmes választ, majd bontja a vonalat. Tudom, hogy nem fogok csalódni Sarah rátermettségében. Azért választottam őt, mert rendkívül meggyőzően és roppant sikeresen érvelt bizonyos beruházások érdekében, és mert noha senki nem feltételezné róla, de ugyanúgy nincs kifogása az üzleti élet kevésbé tisztességes módszerei ellen sem, ahogy nekem.
A telefon ismét felberreg, és mikor meglátom a hívót, bosszúsan rántom össze a szemöldökömet. Irene az, a tegnap esti partnerem - az üzletasszonyok tipikus prototípusa. Negyvenes, gyönyörű, még tudja, mitől döglik a légy - és a férje által meglehetősen elhanyagolt. A tegnapelőtti parti után eltöltöttem vele egy éjszakát, és azóta is kitartóan próbálkozik, annak ellenére, hogy az elején közöltem vele, nem lehet szó sem többről, sem ismétlésről. Igazából örüljön, hogy életben hagytam - egyik üzletem szorosan hozzá kapcsolódott, és elvem, hogy az ember nem szarik a saját fészkébe. Háromszor nyomom ki a telefont, majd megunva kikapcsolom. Két nap, és megszabadulok ettől a kötöttségtől is.
New York vár. Az Államok legnyüzsgőbb városa. A felhőkarcolók, a neonreklámok, a Broadway és milliónyi különféle náció városa. És a húgom városa. Látni fogom őt - visszatérni az életébe. Feltéve, ha ő is akarja. A vér szava széttéphetetlen kötelék. Hosszú évek múltán is közelebb húz bennünket egymáshoz.