+ cserfes
+ szereti a társaságot
+ nyílt
+ könnyen barátkozik
+ jó a humora
+ érzelmes
+ titok tartó
+ hűséges

- szétszórt
- a családjával távolság tartó
- nem elég kitartó
- vehemens
- lobbanékony
- káros szenvedélye a cigi
- féltékeny
- ha valaki/valami nem érdekli nagyon hűvös és távolságtartó

Bakancslista:
* Elutazni Ausztráliába
* Megsimogatni egy koala macit
* táncolni az esőben
* Síelni az Alpokon
* Elutazni Afrikába
* Örökbe fogadni egy panda macit
* Elköltözni
* Szerelmbe esni
* Híres fotósnak lenni
* Beszélgetni Meryl Streep-el
* Örökbe fogadni egy kiskutyát
* Elutazni Egyiptomba
* Napozni a görög tengerparton
* Kiolvasni a Harry Potter összes részét
* Szakács tanfolyam
* Ételt osztani karácsonykor
* Elautózni a Grand Kanyonhoz
( a lista folyamatosan bővülhet)



Elizabeth Palmer, született Theon- Roselvet, mindig is gyönyörű nő volt. Egyetlen gyermek a családban, így kérdés sem volt soha, hogy szüleitől minden támogatást megkap, ami ahhoz szükséges, hogy nőként is megálljon a lábán. Elza nagyi semmit nem sajnált lányától, sem pénzt sem pedig ismeretséget. Bár szeretett volna még legalább egy gyereket, három vetélés és egy halott gyerek születése után soha többé nem próbálkoztak. Minden figyelmét egy szem lányának és hullámzó házasságának szentelte. Nagyon fiatalon, szinte még kislányként adták nőül Gregory Roselvethez, aki majdnem tíz évvel idősebb volt nála, ő mégis hűséggel viszonyult irányába, nem csalta meg, kitartott mellette a férfi hűtlenségei ellenére is, és szeretettel nevelte egy szem lányát. Talán a pénznek köszönhető, talán annak, hogy apja nem törődött vele, vagy csak annak, hogy mindig éreztették: ők bizony fiút vártak, Elizabeth nagyon merev, céltudatos, mondhatni önző fiatal nővé cseperedett. Egyetlen álma az volt, hogy bizonyítani tudjon az apjának, nem is volt kérdés tehát, hogy ügyvédnek áll, akárcsak az öreg Gregory. Nem volt könnyű dolga a férfiak körében igencsak népszerű pályán, de kitartásának köszönhetően megállt a saját lábán. Valamikor a húszas évei elején ismerkedett meg Lucas Willam Palmerrel, aki hozzá hasonlóan ügyvédként tanult. Nem volt jellemző a kapcsolatukra a viharos szerelem, inkább csak kölcsönösen megértették egymást és utálták a világot. Két év együtt járás után Lucas eljegyezte, és három hónap múlva már együtt élvezték a nászút nyújtotta lehetőségeket Cipruson. Azt hiszem egyikük sem akart igazán családot, mindkettejüknek tökéletesen megfelelt volna, ha egész életükben a munkájuk körül forog majd a világ, de egy kis apai nyomásra mégis a család alapítás mellett döntöttek. Öt évvel a házasságuk megkötése utána Lilith Margareth Palmer, egy borús Július délután látta meg a napvilágot, Manhattan egyik magán kórházában. Elizabeth szerette a lányát, de soha nem alakult ki az a szoros kötelék közöttük, amik annyira jellemzőek az anya-gyerek kapcsolatokban. Minden tőle telhetőt megtett, hogy lánya jó nevelésben részesüljön és a szeretetet, amit nem tudott megadni neki, azt pénzben próbálta pótolni. Lili ebben a hűvös légkörben cseperedett, élvezte a pénz nyújtotta lehetőségeket, anyjához hasonlóan ő is mindig meg akart felelni az elvárásoknak. Hat évesen már két nyelven beszélt, zongorázott és kitűnően értett a matematikához, mindkét szülője iszonyatosan büszke volt rá, elhatározták, hogy neki adják majd át a céget, ha eljön az ideje. Már eldöntötték, hogy ügyvéd lesz a kislányból, ő pedig soha nem okozott volna csalódást nekik. Az egész család élete gyökeresen megváltozott, amikor Elizabeth megtudta, hogy ismét gyermeket vár. Nem volt szíve megszakítani a terhességet, amikor még megtehette volna, így Lili hetedik szülinapja után két nappal világra jött Mayleen Rose Palmer, akiről már kisbaba korában egyértelművé vált, hogy nővére teljes ellentéte.
Mayleen szülei minden idejét magának szerette volna, szinte szomjazott a figyelemre, nem érdekelték az idegen nyelvek és a hangszerek sem vonzották. Belőle valahogy kimaradt az a megfelelési kényszer, ami az egész családba kódolva volt. Mindig imádta az életet, nagyon barátságos kislány volt, nevetése betöltötte a hatalmas lakás csendjét. Folyton csacsogott vacsora közben, buta kérdésekkel ostromolta munka után megfáradt szüleit, folyton a nővére nyakán lógott. Szelíd, barátságos, energikus kislány volt. Nála nem működött a pénzt adunk az időnk helyett rendszer, szinte már elvárta, hogy foglalkozzanak vele. A lányok sohasem kerültek igazán közel egymáshoz, Lili mindig távolságtartó maradt, Mayleen pedig ahogy cseperedett egyre kevesebb időt akart nővérével tölteni, aki úgy viselkedett, mintha Erzsébet királynő kicsinyített mása lenne. Nagyon hamar rá kellett ébrednie, hogy a számára ideális családmodell az otthonának nevezett hatalmas épület falain belül egyszerűen nem működik. Mindenki élte a saját életét, mintha csak egy előre megrendezett, tökéletesen megírt darab lenne, ahol a szereplők néha, véletlenszerűen találkoznak, hogy megosszák egymással a gondolataikat, aminek rendszerint az lett a végeredménye, hogy Mayleen került a figyelem központjába. Vagy a lázadása, vagy a nemtörődömsége miatt, esetleg azért, mert mindenki úgy gondolja a családban, hogy a fényképészet és rádiózás nem méltó a család nevére,  vagy azért, mert egyszerűen fogja magát és napokra eltűnik mindenki elől.


Ha nagyon unatkozom az irodalom mindig tökéletes társnak bizonyul. Most sincs ez másképp, miközben egyedül ücsörgök a szobámban, odakint halkan szemerkél az eső. Egyedül vagyok a lakásban, de ha jól számolom röpke fél órán belül mindenki hazaérkezik, addigra Marisol gondoskodik arról, hogy az asztalon legyen a vacsora, mert anyám szereti, ha rend van és fegyelem. Szinte óramű pontossággal éli a mindennapokat, alaposan kigondolva a legapróbb részletet és nem szereti, ha valami nem úgy alakul ahogyan ő azt szeretné. Lapozok egyet a Büszkeség és Balítélet című könyvben, olvasok, de gondolataim egészen máshol járnak, egyszerűen most valahogyan képtelen vagyok figyelni. Csak arra tudok gondolni, hogy négy napja nem beszéltem Nolan-el, aztán az jár a fejemben, hogy nem is lenne szabad beszélnem vele, hogy nem hiányozhat, hiszen ő nővérem vőlegénye. Aztán Lilith arca jelenik meg lelki szemeim előtt, testvérek vagyunk, de azt hiszem, hogy ennél jobban nem is különbözhetnénk. A szüleim sosem titkolták, hogy elsőszülött gyermekük a kedvencük, a büszkeségük, ő pedig ennek tudatában magának akarja az összes figyelmüket és szeretetüket. Bevallom, megdolgozott azért, hogy minden vacsoránál róla beszéljünk, anya azt hiszem jobban várja a vészesen közelgő esküvőjüket, mint annak idején a sajátját. Nekem viszont felfordul a gyomrom, ha csak rá gondolok. Utálom a lagzival járó felhajtást, a ruha próbákat, a torta kóstolást, a gondolatot, hogy Nolan veszi feleségül őt. Gyűlölöm azt a megmagyarázhatatlan érzést, ami minden alkalommal belém hasít ha csak rá gondolok. Irtózom magamtól és mindentől amit érzek, pedig tudom, hogy nem lenne szabad.
Gondolataimból a telefon csörgése térít vissza a valóságba. Rápillantok a készülékre, amin a legjobb barátnőm neve villog.
- Halló!
- Szia te csodabogár, nem lenne kedved átjönni és nálam aludni? Rendelünk pizzát, vagy kínait, van vörös borom is, tudom, hogy imádod. Megnézünk valami filmet, kisírjuk a két szép szemünk aztán pedig bedőlünk az ágyba, holnap reggel pedig innen megyünk órára.
- Nem is tudom. Jól hangzik, de tudod, hogy anyám milyen hisztis, ha nem vagyok itthon vacsora időben, ráadásul azt hiszem, hogy ma Lil és Nolan is eljönnek. folytok el magamban egy sóhajt.
- Ugyan már May, mióta számít neked anyád véleménye? Amúgy is az esküvő szervezéséről lesz szó egész végig, az pedig téged nem érdekel. Amúgy is, nem lenne jobb most kerülnöd a nővéred vőlegényét? Instabil vagy!
- Nem vagyok instabil!
- Jó, akkor zavarodott. Zavarodott és instabil! Gyere na, ne kéresd magad. Jó lesz. néhány pillanatnyi csend, amíg végig gondolom a barátnőm ajánlatát. Igaza van, az lesz a legjobb, ha eltűnök itthonról, amíg Nolan és Lil itt vannak.
- Jólvan! Fél óra és ott vagyok.
- Húsz perced van! Behűtöm a bort. Ja, és légyszi ugorj be a boltba egy kis fagyiért, csokisat vegyél. még motyogok egy „rendben-t” az orrom alatt mielőtt bontom a vonalat, hogy minél gyorsabban elkészüljek. A legelső pólót és farmert veszem magamra, ami a kezem ügyébe akad, a táskámba bedobálok még egy kinyúlt pólót, amiben aludni szoktam, a könyvem, fogkefét és mindet, amit szükségesnek vélek, majd lerobogok a lépcsőn, a hatalmas nappaliba ahonnan látom, hogy Marisol már az étkezőben teríti az asztalt.
- Marisol, én elmentem, nem szükséges terítened nekem. mielőtt bármit is válaszolhatott volna magam mögött hagytam az épületet, szerencsére még a nőveremék és a szüleim érkezése előtt sikerült lelépnem. Tudom, hogy anya nagyon ideges lesz, ha Marisol szól neki, hogy elmentem, de nem érdekel. Feltekerem a tűzpiros volvom rádiójának a hangerejét és a gázra taposok. Szükségem is van erre a csajos estére, hogy eltereljem a gondolatimat Nolan-ról és a közeledő házasságáról a saját nővéremmel.