Y - Yale University – Minden vágyam volt, hogy a Yale-re járjak. De az én családomban sosem az volt amit én szerettem volna. Apám eldöntötte mindenkinek a sorsát, mindenkinek az életét és mi csak véghez vittük az Ő akaratát ki jobban, ki kevésbé.
V - Viták – Az életem mindennapjait képezik. Olyan lételemem mint a levegő. Ha nem hallok egy nap becsmérlő szavakat rendesen hiányérzetem támad. Tudtam mindig, hogy ez nem normális, de miután elégszer kapod ugyanazt a rosszat egy idő után megtanulsz vele együtt élni.
O – Orvos – Bármennyire is nem ebbe az irányba terveztem az életemet már annyira elfogadtam a sorsomat, hogy semmiért nem adnám az orvosit. Imádom a tudatot, hogy képes vagyok segíteni az embereken, hogy megbíznak bennem és ez a hatalom erőt ad.
N – Naomi – Naomi született utoljára a családba. Éppen ezért ő a legelkényeztetettebb legcserfesebb és legidegesítőbb. Apám vele a legmegengedőbb hiszen 4 gyerek után már elengedte azt, hogy veszekedjen még Naomival is. Sokszor irigylem azért, hogy olyan világot élhet ami nekünk sose adatott meg.
N – Nagymama – Nagymama az egyetlen ember a családban akire azt lehet mondani, hogy foglalkozott velünk. Ő neki mindig volt annyi ereje, hogy felköszöntsön minket születésnapunkon, hogy elvigyen minket fagyizni vagy csak süssön velünk egy süteményt. Anyánk helyett is anyánk volt addig amíg a betegség le nem vette a lábáról.
E – Engedelmesség – Az egyik legfőbb erényem. Olyan sokszor tudok lenyelni problémákat, hogy már nem is számolom. Mindig fejet hajtottam apám akaratának mert tudtam, hogy sosem győzhetek. Így ellenben elveszítettem magamat. Fogalmam sincs, hogy ki vagyok én, hogy mit szeretek csinálni vagy hogy mit nem. Hogy mi az amiért rajongok és mi az amit gyűlölök. Mindezt eddig megmondták és most? El vagyok veszve.

P – Pontosság – Órát lehetne hozzám állítani. Mindig mindenhol időben ott vagyok és ha valahol valamilyen oknál fogva mégsem tudok időben megjelenni borzalmasan frusztrált leszek.
H – Hayley – Hayley Naomi előtt született 3 évvel. Ő rendelkezik a legnagyobb szájjal. Sosem félt beleállni apánkba aminek többször is pofon lett az eredménye. Tudja, hogy nem képe megváltoztatni apánkat, de ő mindig próbálkozik.
I – Illedelem – A második legfőbb tulajdonságom. Velem megjelenni egy rendezvényen maga az álom. Sosem kellett rám szólni, hogy viselkedjek, hogy maradjak csöndben vagy, hogy valamit nem jól csináltam éppen ezért apám nagyon sokszor engem vitt és visz azokra a kötelező rendezvényekre ahol meg kell jelennie egy csinos nő oldalán.
L – Lilien – Lilien a harmadik a testvérek között, Parker és utánam született. Őt viselte meg a legjobban az ami a családunkba történt. Ugyanolyan szellemmé kezd válni mint az anyánk. Apánk ügyvédet akart belőle nevelni, de miután rájött, hogy Lilien alkalmatlan rá és sorra bukott ki az egyetemekről már csak a szekálások maradtak neki és a bukásainak felhánytorgatása.
I – Idő – A legfőbb ellenségem. Képtelen vagyok úgy beosztani azt, hogy magamra is jusson belőle vagy arra, hogy pihenjek. Az egyetemen megállás nélkül bújtam a tankönyveket és most, hogy rezidens lettem megállás nélkül ügyeletes vagyok. Pontosan tudom, hogy az idegeim már nem bírják és egyszer a testem fog kényszerpihenőre küldeni, de ez az egyetlen kapaszkodóm ahol jól érezhetem magamat.
P – Parker – Az egyetlen fiútestvérem. Mindig arra lett nevelve, hogy a családi céget továbbvigye és Parker ennek tökéletesen eleget is tesz. Ő apánk szeme fénye, a tökéletes kicsi fia akinek a kezében biztonságban érezheti a cége jövőjét. Egyetlen hiányossága az, hogy még nem volt képes fiú unokával megáldani apánkat.
P – Poppy -  Poppy talán az egyetlen olyan dolog az életemben amit én akartam, ami a saját döntésem volt és senki nem szólt bele, hogy mit teszek. Mikor beköltöztem a manhatteni lakásomba amit apám vásárolt nekem az első dolgom volt elmenni egy állatmenhelyre és hazahozni a legidősebb, legreménytelenebb macskát aki csak volt. Akartam adni neki egy utolsó esélyt a normális életre még mielőtt átkel a szivárványhídon, de Poppynak más tervei voltak. Minden napon megpróbálja a tudatomra hozni, hogy bármennyire is szeretném, sose leszünk barátok.
A – Apa – Apám olajcége az egyik legnagyobb Amerikában. Nincsen nagyon konkurenciája, egyetlen céget kivéve. Őt is úgy nevelték ahogy minket is nevelt így ugyan ki róhatná fel neki azt amit tett, hogy tönkretetted mindannyiunk életét? Nagyapa is amíg élt pont olyan volt mint Ő. Kimért, arrogáns, gonosz, basáskodó és undok. Anyámat világ életében csalta és bár ezt mindenki tudta próbáltuk anyám előtt titokban tartani, hogy az amúgy is borzalmas életét ne tegyük még jobban tönkre.

G – Gondoskodás – Miután a nagymamám lebetegedett nekem kellett átvenni a húgaim felett az anyai gondoskodás szerepét. Én voltam az aki mellettük volt az első rossz jegynél, aki vigasztalta őket az első szakítás után, aki részt vett a ballagásukon és őriztem az álmukat mikor betegek voltak. Sosem róttam fel anyámnak, hogy ez mind az ő dolga lett volna, de mélyen legbelül mindig is forrt bennem az, hogy igazi gyerekkorom miatta, miattuk nem lehetett.
R – Régiségek – Imádok a régi festményeket, vázákat és porcelánokat. Imádok kiállításokra járni, de csak is olyan alkotókéra ahol a régi stílusban alkotnak. A lakásom tele van különféle porfogókkal amiket a különböző régiségvásárokon és aukciókon szedtem össze.
A – Andrew – A jövendőbelim, az elrendezett házasságom, a poklom, a jövőm. Apám olajcégének a konkurens cégét irányítja. Ilyen fiatalon egy ekkora vállalat fejének lenni borzalmas lehet… pont annyira mint amennyire ő maga. Egyezséget kötöttek. Hozzá megyek feleségül így a két vállalat együttes erővel dolgozhat és a simlis bizniszeiket is együtt tudják intézni.
H – Harag – A harag olyan érzés amit mindig elnyomtam magamba, de mikor apám bejelentette, hogy össze kell házasodnom New York egyik legborzalmasabb bűnözőjével akkor az addigi elnyomott érzelmek addig nem látott gyorsasággal száguldottak rajtam végig. Az amit eddig elnyomtam magamban most kell, hogy kijöjjön. Apám azért adott Andrewnak mert azt mondta én vagyok a legengedelmesebb a testvéreim között, nem lesz velem gond… de apám azzal nem számolt, hogy egyszer nálam is betelik a pohár.
A – Anya – Anyám világ életében olyan volt mint egy szellem. Csöndes depresszióba burkolózott a szobájába és a közös vacsorákon kívül sosem láttuk. Őt is megtörte apánk egyeduralma, de a lányoknak igazán szüksége lett volna egy anyára, aki évekig a nagyi volt majd miután lebetegedett nekem kellett átvennem a szerepét.
M – Manhatten – Amióta elkezdtem a rezidensi képzést apám úgy döntött, hogy külön költözhetek. Ez volt számomra a megváltás. Azt hittem végre vége mindennek és az lehetek aki lenni szeretnék. De ki szeretnék lenni? Annyi éven át irányították az életemet, hogy most, hogy szabad vagyok fogalmam sincs, hogy mi is az amit igazán szeretnék.

Van egy pillanat. Egy pillanat amikor elmúlik minden. Amikor nem érzel semmit. Csak üres vagy. Érzed, hogy a lábad belesüpped a cipő talpába, hogy a nadrág hozzásimul a meztelen combodhoz, hogy libabőrös lesz a karod és feláll rajta a szőr, hogy a szíved nekiverődik a bordakosaradnak, hogy a szád kiszárad, hogy a nyelved hozzátapad a szájpadlásodhoz, hogy a szemedet égeti a könny, hogy a füled zúg… de az agyad teljesen üres. De ez a pillanat elmúlik. És akkor nem tudsz gondolkodni, csak a szíved szerint cselekszel.
- Hogy gondolod ezt Apám? Nem bizonyítottam neked elégszer ebben az életben? Nem tettem meg mindent, hogy büszke legyél rám? Még ezt is a nyakamba akarod akasztani? Nincs elég bajom? Nincs elég dolgom? Nem lehetne, hogy egyszer a kibaszott életben ne magaddal foglalkozz? - a szám elé kaptam a kezemet amikor tudatosult bennem, hogy mi jött ki rajta. Sosem álltam bele ilyen nyíltan az apámba és sosem káromkodtam mert tudtam mi jár érte.
Apám kimérten hátratolta a székét a dolgozóasztala mögött, hogy fel tudjon állni. A pecsétgyűrűs kezével rászorított az asztal szélére és így legalább tudtam, hogy nem fog holnap annyira fájni. Lendületet vett és minden erejét beleadva tenyérrel arcon csapott. A fejem oldalra vágódott, éreztem, hogy elönti a vér az arcomat és a szememet a könny. Egy sós csepp gördült végig a sértetlen arcomon, de lehunytam a szememet, hogy gátat szabjak a többinek mert tudtam, hogy apámat csak felhergeli egy bömbölő nő látványa.
- És én Philippa nem bizonyítottam neked elégszer az életben? Nem tettem meg mindent azért, hogy tökéletes életet élhess és hogy sose okozzon gondot neked a pénz vagy a pozíció? Szerinted nekem nincs elég dolgom? Én mindent megteszek ezért a kurva családért és ti a húgaitokkal a leghálátlanabb kölykök vagytok a világon. Szóval most jól figyelj rám Philippa! Hozzá fogsz menni ehhez az emberhez még akkor is ha holtan kell az oltárhoz rángassalak téged. Megértetted? -  Egyedül ő hívott Philippának. A dédnagymamám után kaptam ezt a nevet aminek eleinte szívből örültem. Azt gondoltam annyira szép és különleges ez a név, hogy megtiszteltetés viselnem, de miután apám szájából hallottam kismilliószor becsmérlően, utálkozva, és fröcsögve megutáltam. Soha senkinek nem engedtem, hogy így nevezzen. A gyomrom felfordult ahogy közelebb hajolt az arcomhoz és a leheletén megéreztem a drága whiskeyének keveredését a kölnije szagával. Az állam alá csúsztatta az ujját és erősen rászorított, hogy maga felé fordíthassa az arcomat.
- Válaszolj! Megértetted? - üveges tekintete találkozott az én könnyekkel áztatott szemeimmel és szavak helyett csak lágyan bólintottam. Ő is helyeslően bólintott miközben ellökte magától az arcomat. Gyorsan a szemeihez nyúltam, hogy letöröljem a könnyeimet majd ölembe ejtettem a kezemet és babrálni kezdtem egy kiszabadult cérnaszállal a pulóverem alján. Nem tudtam elhinni, hogy újra itt vagyunk. Több pofont kaptam már tőle, de négy volt ami mélyen az emlékezetembe égett mert azokat követte üvöltés, egy újabb pofon, szobafogság vagy egyéb retorzió. Az első pofont akkor kaptam mikor kijelentette, hogy nem járhatok azzal a fiúval a középiskolában akivel én akarok. A másodikat akkor amikor azt mondta, hogy az orvosi egyetemre megyek mikor én a jogot választottam volna. A harmadik az volt mikor az első komolyabb páromat bemutattam neki. Egyszerű pincér volt a helyi kávézóban, mérföldekre attól amilyen embert apám nekem elképzelt. Ez volt a negyedik. Azért mert nem akartam hozzámenni ahhoz a férfihoz akihez ő akarta. És hogy miért nem? Mert maga volt az ördög. Mindenki tisztában volt a hírével. Minden férfi rettegett tőle és minden nő a kegyeit kereste. Mindent és mindenkit irányított, kegyetlen volt és nem volt szíve. Egy ilyen házasság az életem végét jelenthette. Egy olyan kapcsolatban élni ahol biztos volt a sérelem, a megaláztatás, a fájdalom, a megcsalás és a boldogtalanság.
- Holnap ide fog jönni. És nagyon ajánlom neked, hogy makulátlanul viselkedj és ezt a húgaidnak is jó lesz ha közvetíted. Ma itthon alszol, szemmel akarlak tartani. - villantotta rám jéghideg tekintetét. Összerezzentem. Még 32 év után is olyan hatással volt rám, hogy megremegett a lábam ha belépett a szobába. Félelmet keltett minden emberben és mikor azt hittem végre megszabadulhatok tőle megkapom a fiatalabbik változatát férjemül.
Nem bízott bennem. Azt hitte ha haza megyek a saját lakásomba akkor képes lennék megölni magamat azért, hogy megmeneküljek a kényszerházasság nyújtotta béklyótól.
- Az üzleti részéhez neked semmi közöd, neked csak az a dolgod, hogy menj hozzá ehhez az emberhez, tedd őt boldoggá és mutasd azt a világ felé, hogy te vagy a legboldogabb ember a világon, hogy megnyerted magadnak Andrew McAdamset. Ezzel biztosítani tudjuk a látszatot a két cég közötti együttműködésre. - én csak egy üzlet része voltam. Mint egy részvény amit adnak és vesznek az emberek. Én csak a látszat voltam neki mindig. A rendezvényeken velem jelent meg mert anyám olyan mély depresszióban volt évek óta, hogy ki se lehetett rángatni a szobájából. Velem jelent meg mert a húgaim képtelenek voltak illedelmesen viselkedni mert sokkal öntörvényűbbek voltak mint én bármikor is mertem volna lenni.
- Elmehetek? - ejtettem vissza a pillantásomat a kezemre ami még mindig a kiszabadult cérnát piszkálta. Meg akartam szabadulni a fürkésző pillantásától, a birtokló mondataitól és szabadjára akartam engedni a szorító könnyeket a szememből.
- Nem. Van még itt valami. - kezdett dobolni a tömör fenyő asztalon. Megigazította a nyakkendőjét és kissé kintebb oldotta, hogy több levegőhöz jusson. Én is erre vágytam csak az én torkomat nem a nyakkendőm szorította.
- Andrew ragaszkodik hozzá, hogy kapj egy testőrt. - bennem maradt a levegő. Apánk annyiból megengedő volt, hogy nem rendelt ki mindannyiunkhoz testőrt mert úgy gondolta csak fölöslegesen keltenénk fel a figyelmet. Én ennek szívből örültem mert elég kellemetlen lett volna testőrrel járni a kórházba dolgozni. És most amit az apámnál ki tudunk könyörögni most semmivé válik. - És innentől te az ő felelőssége leszel. Azt tesz veled amit akar. - a szemét zavartan próbálta megpihentetni valahol az irodában. Ő is tudta, hogy ez mennyire nincs rendben de ahogy ő is mondta ez már nem az ő felelőssége.
- Majd én ezt megbeszélem a „vőlegényemmel” – köptem az utolsó szót úgy mintha égetné a nyelvemet.
- Nem! Megmondtam, hogy úgy kell viselkedned, hogy egy másodpercig se szégyenkezzek miattad. Ha ő így döntött te befogod a szádat és azt teszed amit mondd…. A magad érdekében. -– összeszorította az orrnyergét ami azt jelentette, hogy a beszélgetés végéhez értünk. Mindig ezzel jelezte a beszélgetőpartnereinek, hogy megunta a beszélgetést és távozhat a másik fél. Felálltam hát és aprót bólintva kihátráltam az irodájából. Egyből Hayleyba ütköztem aki valószínűleg az elejétől hallgatózott. Minden szó nélkül vetette a nyakamba magát és akkor végre elsírhattam magamat. Szorosan öleltem a húgomat mintha bármivel jobb lehetne. Apám utolsó szava csengett a fülemben: A magad érdekében.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Tökéletes példája vagy annak, hogy a gazdagság nem jár együtt a boldogsággal. Sajnos egy olyan mérgező család tagja vagy, ahol sokkal fontosabb a magamutogatás és a társadalmi elvárások, mint az összetartás. Egy olyan zsarnok család főnek vagytok a markában, ahonnan jelen helyzetben szinte lehetetlenségnek tűnik a menekülés. Sajnos a nem normális körülmény, amelyben mindannyian vagytok, csak arra elegendő, hogy szépen lassan mindannyian meghunyázkodjatok az apád akarata előtt. Egyáltalán nem lep meg az, hogy édesanyád depresszióba esett, és csak bízok abban, hogy nem lesz ez a Te sorsod is. Igazán kár lenne érted, mert egy csodálatos személyt ismerhettem meg benned. Az egyetlen hibád csupán annyi, hogy félsz kiállni saját magadért, és hajlamos vagy megfeledkezni arról, hogy vannak igényeid, álmaid, és mint mindenki más, Te is a boldogságot akarod megtalálni, ami egyáltalán nem bűn.Talán még mindig nem késő, hogy valahogyan kimássz abból a mocsokból, amelybe a saját apád taszított bele. Nem kell megtenned semmit, amit nem akarsz, merj megnyílni a világ előtt, és bátran engedd ki magadból a benned tomboló tigrist! Szívből kívánom, hogy sikerüljön megmenekülnöd a nem kívánt házasságod elől, és azt is, hogy végre megtaláld önmagad.
Színt és rangot majd egy admin fog adni neked, de addig is érezd jól magad! Köszönöm az élményt!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!