Jellem mindent elárul. Talán ez a legfontosabb rész, mindenkiben. Hiszen erről tudunk véleményt alkotni a másikról, hogy milyen a kiállása, milyen a sugárzás, amit áraszt. Talán a legnehezebb saját magunkat jellemezni. Főleg, ha az ember gyerekében még lakozik valami felettébb sötét dolog, amit rejteni kell a kíváncsi szemek elől.
Hiszi, hogy a csapatmunkával minden egyszerűbb, lásd a falka is mióta összetartó családként funkcionál. Viszont képes mindenféle segítség nélkül is döntést hozni, hogy a lehető leghatékonyabban menjenek a mindennapok. Ha problémába ütközik nem rest felhúzni a kesztyűt és több oldalról megvizsgálni a probléma fő okát. Kedveli az új és ismeretlen kihívásokat, amibe hatalmas lelkesedéssel vág bele. Kitartása példaértékű, ahogy az is, hogy milyen precizitással oldja meg a pénzügyi gondokat egy szempillantás alatt. Nehezen adja fel azokat a feladatokat, amiket nem képes megoldani. Egy idő után érzi, hogy idegesítő a rengeteg kérdése, ami a cél érdekében feltesz. Egy igencsak sok rétű jellemmel megáldott személy. Képes mindent túlbonyolítani vagy leegyszerűsíteni a cél érdekében.

Minden lánynak meg van az különlegessége, hogy megkapja a Barbie babákat, hogy játszhat a barátaival. De nekem sosem volt igazán gyerekkorom. Vagy, hogy pontosabb legyek, a babázás maradt ki. Apa nem mondta ki, de valamilyen szinten bánta, hogy nem fia született. Leginkább ez akkor teljesedett ki, mikor a hobbijába akart belevonni.
Anya mindig is azt akarta, hogy feleljünk meg apának. Ha rend volt, akkor törölgettünk vagy együtt készítettük a vacsorát, amit szigorúan abból, amit apa hétvégén levadászott. Finomabbnál finomabb ételek kerültek az asztalra. A tanulmányaimra koncentráltam, mikor épp kaptam valamennyi szabadidőt, és nem kellett megtanulnom, hogy kell konyha késszé varázsolni a szarvas húst. Persze szerettek a konyhában is segédkezni, de ahhoz, hogy felvételt nyerjek a legjobb egyetemre és az orvosihoz megkapjam az ösztöndíjat, sajnos sok időmbe és erőfeszítésembe kerül. Az órai anyagok nehezek és sok odafigyelést követel, főleg, hogy emelt biológia és kémia szakon szorgoskodom. Hogy ne legyek lemaradva az egyetemi előkészítőhöz.
Minden a megszokott menetében telt, úgy, ahogy illet. Hétvége volt, végre alhattam volna tovább, mert előző nap három olyan dolgozatot is írnom kellett, ami erős koncentrációt követelt meg. Hiszen egy rosszul írt szó, vagy egy elbaltázott mondat és a pontjaim máris nem úgy alakulnak, ahogy én szeretném. Azt hiszem túl nagyok az elvárásaim magammal szembe. Hiszen nincs olyan sok barátom, sőt. Azt hiszem, egy biztos ember van az életemben. De őt is féltik tőlem. Nem vagyok az a tipikus bulizós lány. Elcseszett lennék? Nem hiszem.
De az álmok nem múlnak, Hiba gondolkodok mindig valamin, jönnek és elsodornak. Álmosan csoszogok a papucsomba az ablakhoz, ahol apát látom a kocsi körül sündörögni. Vadászni megy. Ismét. Felpillant az ablakhoz és int. Tudom mit jelent. Ideje menni, vadászni. Lehető leggyorsabban kapom magamra a terepszínű ruhákat. Nem rég kaptam, hogy csatlakozzak hozzá.
Persze a történések felgyorsulnak egyik pillanatban még a kocsi felé tartok, a másikban pedig az erdő kellős közepén egy távcsőbe meredek, miközben áhítattal nézem a szarvast. Az állat hatalmas volt, bundája csillogott és fogalma sem volt róla, hogy most lépet be abba a mezőbe, ahonnan már biztosan nem lesz kiút.
- Harper, ne kapkodd el. Mérd fel a szél sebességét, az őz mozdulatát. Nyugodj meg. – adja az utasításokat, én pedig felemelem a fegyvert. A távcsőbe pillantva ismét szemügyre veszem a békésen álldogáló egyedet. Az én áldozatom. Nekem kell kioltani az életét. Nem mehet tovább, vagy vissza a családjához. A gondolatok végére érve meghúzom a ravaszt. A combját éri a találat, de tovább ugrik, követem a puskával és ismét leadok egy lövést, majd még egyet, és végül az állat a földre kerül. A szívem összetört. A lelkem már akkor elkárhozott, mikor először meghúztam a ravaszt.
Aznap megtanultam, hogy kell kizsigerelni az állatokat úgy, hogy ne sértsem fel a belső szervüket. Hiszen akkor tönkre megy a húsuk és az pazarlás lenne. Apám szerint minden porcikájuk kincset ér. Mindent fel lehet használni. De nem tudtam, hogy ennyire fontos számára.
Viszont pár napja más is kiderült. Apa egy gyilkos. Embereket öl. A vadászat után alig egy héttel később elutaztunk. A vonaton voltam, utaztunk hazafelé, mikor egy hozzám hasonló lány felszállt és apa szemében valami megcsillant. Sosem láttam még ilyennek, csak ült és felfalta volna a tekintetével. A bólintása mindent elárult.
Felnyalábolva a táskámat leültem a lány mellé, hogy beszélgetésbe elegyedjek vele. Érdekes volt, hogy mennyire hasonlítunk. A szeme úgy tündökölt akár az égbolt, a haja pontosan olyan színű volt, mint a nyári napsugara. Senkinek nem tudott volna ártani, békés lélek volt. Megtudtam, hogy haza utazik, de a szülei nem lesznek otthon. Kellemes elbeszélgettünk. De a vonatút véget ért, szétváltak útjaink. Amint a lány eltűnt a tömegben apa olyan hévvel kérdezett, hogy megrémültem. Elmondtam mindent, hiszen tudtam, ha nem ő, akkor én leszek a terítéken. Akkor még nem tudtam, hogy mit fog tenni.
Viszont az eltűnt lányok a tévében. Mind azok voltak, akikkel nekem kellett összeismerkedni. Hamar összerakta a képet. De arra nem is gondoltam, hogy megöli őket. A rémálmok egyre élénkebbek voltak, valóságosak. Hiszen én ölöm meg őket. Megakadályozhatnám, de akkor én lennék a következő. Gyáva vagyok? Szeretek élni! Nem akarok meghalni.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Tipikus példája vagy annak, hogy ha küzdünk az álmainkért, akkor azokat nem lehetetlen meg is valósítani. Sajnos nem épp olyan kislány kor jutott neked, amilyen az normális lett volna, nem lehetett könnyű úgy felnőnöd, hogy tudtad, hogy az apád fiút akart volna helyetted, viszont minden ellenére mégis elég ambiciód volt ahhoz, hogy a tanulmányaiddal eredményeket érj el. Azért különbözől az apádtól, mert neked vele ellentétben nem esett jól megölni egy ártatlan állatot, de mégis nagyon bátornak tartalak, én biztosan elfutottam volna, ha bárki is ilyen feladatok elé állít. Neked meg ez olyan szinten vállt az életed részévé, mintha olyan természetes lenne lányként állatokra lövöldözni. Mégis azt mondom, hogy bárcsak ennyi lenne az életedben az összes probléma.... elképzelni sem tudom, hogy mit érezhetsz most, hogy kiderült az apád valódi kiléte. Az, hogy nem csak állatokra vadászik, hanem fiatal lányokra is, mintha nem lenne neki is egy épp olyan korú gyereke, mint azok, akiket megöl és az előtt isten tudja mit tesz velük. Nagyon remélem, hogy valahogyan ki tudsz ebből mászni, és, hogy Téged sosem fog bántani. Ne magadat okold azért, mert Ő nem jó ember. Te attól még lehetsz az!  
színt és rangot majd egy admin fog adni neked, de addig is érezd jól magad!


Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!