Steve & Shane

Being drunk leads smart people to do stupid things

Huh, baszd meg. Uram atyám, de forog a világ. Azt hiszem, ennyire nem forgott már hónapok óta. Nagyon régen voltam ennyire berúgva, azt se tudom, hány pohár whisky van mögöttem, de még jó, hogy senki sem ismerős itt. Legalábbis így kettőig, ameddig ellátok. Azon túl nem sokáig.
Na jó, kellett már ez, oké? Ki kellett eresztenem a fáradt gőzt és úgy döntöttem, jobb lesz, ha egyedül megyek, úgy igazán le lehet aljasodni. Mindenféle másnapi pletyka nélkül. Hacsak az isten sem akarja úgy, hogy összefussak bárkivel, de eddig jól dirigál az öreg, sehol senki. Mondjuk most már mindegy, lassan el kellene indulnom hazafelé, mielőtt még meggondolja magát és rám küld valakit. Bár én kétlem, hogy egy ilyen helyen megfordulna bárki is az ismerőseim közül.
- Helló Cica – húzom a szám széles, pimasz vigyorra, ahogy elkapom a derekát az előttem elhaladó csinos barnának, aki vissza is néz egy szép mosollyal, de úgy látszik a táncparkett jobban vonzza most, mint én. Hát ezt nem értem. Lehet, hogy már keresztbe állnak a szemeim is. Igen, ez lehet a hiba. Határozottan.
Azt se tudom, milyen helyen vagyok. Harmincöt évem alatt, ha elkavarodtam összesen tízszer a bronxi városrészre, akkor sokat mondok. Idejöttem egy taxival és elég szarnak nézett ki ahhoz, hogy bemenjek.
Tyű basssssza meg. Megkapaszkodom a pultban és úgy érzem, most jött el a világvége és kidől mögülem. Haza kellene mennem. Ehelyett inkább rágyújtok egy cigire, jobban már úgysem szédülhetek végtére is, nem? Hunyorogva beleszívok és mintha kitisztulna előttem a kép és megpillantom... Steve? Lawrence?
- Fúúúú baszki, kurva sokat ihattam, ha már Lawrencet képzelgem ide – fújom ki a levegőt a füsttel együtt. Megpróbálok jobban fókuszálni, de eléggé nem megy, így inkább közelebb imbolygok a cél felé.
- Te mi a tökömet keresel itt ezen a lepra helyen? – döntöm oldalra a fejem, ahogy visszapattanok róla, mivel kicsit erősebben megyek neki, mint ahogy szándékoztam. Igazából nem is szándékoztam, csak elszámoltam magam egy kicsit. Kicsit nagyon.
- Szerintem te követsz engem. Mint egész életünkben. Mindig ott kell lenned, ahol én vagyok – húzom a szám szemtelen vigyorra, ahogy belebokszolok a karjába. Remélem ő sem túl józan, mert akkor eme estén biztos, hogy alulmaradok.  

-És akkor most azt kéne....- állok meg egy pillanatra a mondandómban, mert igazából magam sem tudom mi a francot akartam mondani. De azt tudom, hogy valami olyat, ami úgy igazán, isten igazából üt.
- Mindenki húzóóóóraaaa! - emelem fel a kezemet, majd egy újabb felest hajtok fel. Nem mintha szükségem lett volna rá, mert már így is elég részeg voltam. Részeg? Az nem kifejezés, úgy szét csaptam magamat, hogy már lassan azon sem lepődtem meg, ha valamit duplán látok.  Szóval mindegy is volt igazából, mert így sem, meg úgy sem tudtam eldönteni. Hogy most ikrek közelítenek felém, vagy a szöszke csak úgy egymagában van. Bár ha ikrek, akkor abból négyet kéne látnom nem igaz?  Nem ez volt a ma esti tervem, tényleg nem. Na jó, faszom. Dehogynem. Kész idegronccsá váltam, ami rám nem jellemző. A megoldóképletem pedig erre az volt, hogy aljasra iszom magamat. Ha lehet ezt fokozni, akkor a sárgaföldig. Nem akartam senkivel, és semmivel foglalkozni, csak azzal, hogy kieresszem a gőzt. Lehetőleg úgy, hogy ez a csinos kis szőke, vagy szőkék, fingom sincs hányan vannak..hazajön velem.
Bamba vigyorral figyelem a mozdulatait, ahogy lassan az ütemére mozog, és közben rajtam tartja a szemét. Tipikus nő. Azt hiszi táncolni fogok vele? Hát akkor rosszul hiszi, mert jelenleg a lábaimon sem tudok megállni, nem  hogy még lenyomjak itt neki egy Dirty Dancing-et. A Mai kis csajok el vannak tévedve. De úgy látszik én is, mert hiába jövök rá minden alkalommal, hogy tőlem jóval fiatalabb lányok, maga a sötét erdő. Mégis, minden alkalommal, egy ilyen mellett kötök ki. A miértje teljesen egyszerű volt.  Nem kellett mély beszélgetésekbe bocsátkoznom, hogy a lábuk közé jussak. És ez így nekem meg is felelt. Most is megfelelt volna, ha a csajra nem jön rá a hányás.
- Azt hiszem én..- hirtelen szája elé kapja a kezeit, én pedig csak meglepve nézek rá.
- Jesszusom, ha most idehánysz....inkább fordulj el, vagy menj messzebb, vagy csinálj magaddal valamit. - nézek rá fintorogva, majd úgy tesz, ahogy mondtam elfordul. És már  kis tör belőle. Pompás.  Jobbnak látom, ha lelépek, mielőtt Leokádia folytatni akarná a mi kis kalandunkat.
Szépen suttyonba elindulok a másik irányba, amikor megpillantom Shane Harper-t.
- Mi a fasz ? - közelítem meg Shane-t, amint látom Ő sem a legjózanabb állapotában van, így amikor enyhén összeütköztünk , csak felnevetek.
- Ezt én is kérdezhetném tőled. - vágok vissza bamba vigyorral a képemen.
- Amúgy inni jöttem, csak itt mondjuk úgy, hogy könnyebb is esti társaságra lelni. Nem kell a hölgyek lelkére hatni, hogy az a bugyi le csusszanjon, és többnyire ingyen van.- rántom meg a vállaimat lazán .
- Csak azért vagyok mindig ott melletted, mert tudom, hogy nélkülem elvesznél a nagyvilágba Shane.  Te igényled ezt a törődést..valld be..- persze itt sem maradhat el a szokásos cseszegetés, de talán ez valamivel lazább , ami nyilván annak a temérdek piának köszönhető, amit megittunk.
- Na, gyere meghívlak egy körre.- karolom át a vállát mintha, olyan nagy cimborák lennénk.
- Aztán elmesélheted, hogy  a nagy Shane Harper, hogy alacsonyodhatott le , egy ilyen helyre. Mert ha már Te idetévedsz, akkor tényleg nagy gáz van.- mondom miközben újra a bejárat felé próbálok irányt venni, de azért igazán nehéz, ketten együtt lépni. Baszki, ez azért még az ovisoknak is megy.

Steve & Shane

Being drunk leads smart people to do stupid things

Valahogy nem számítottam arra, hogy majd pont Lawrence-szel futok össze ezen a putri helyen. Vajon sokszor megfordul itt vagy ő is csak egész véletlenül keveredik csak ide?! Az tuti, hogy ő is majdnem olyan részeg, mint én vagyok. Vagy szerintem nem közelít meg, ebben sem. Ahogy semmi másban.
Na jó, azért tényleg hasonló helyen integethet az alkoholszintje, mint az enyém. Ismerem már elég rég ahhoz, hogy meg tudjam ezt állapítani kettő kibaszott szavából, amit felém intéz.
- Gondoltam, itt majd nem futok pssze senkivel, főképp nem ilyen... ilyen... hm – inkább magamba fojtom a szót egy mosollyal a fejemen és csak rápillantok, oldalra biccentett fejjel.
- Mintha valaha is érdekeltek volna a női lelkek téged, úgy... amúgy – emelem égnek a tekintetem, majd szélesen elvigyorodom. Akárcsak engem. Ritka alkalmak egyike volt, ha érdekelt bármelyik nőben is a lelke mélye. Akkor már tényleg el kellett gondolkodnom azon, hogy vajon normális vagyok-e. Nem volt ez jó jel. Ha meg már kötődni kezdtem egy nőhöz, az végképp nem, így arra az elhatározásra jutottam, hogy jobb lesz, ha nem akarom megérteni a lelküket.
- És fogtál már valakit? – érdeklődöm. Tényleg könnyűvérű nők fordulnak meg erre nagyrészt. Az is ott a sarokban, csoda, hogy nem vetkőzik meztelenre. Hát mit takar az a lófasz anyag? Semmi kihívás nincs a nőkben már. Arról nem is beszélek, hogy némelyik húsz éves kinéz harmincnak. Aztán holnap majd visznek a sittre. Marha jó buli.
Az állítására hangosan felröhögök.
- Jó vicc. Nem tudom, feltűnt-e, hogy én abszolúte jól boldogulok nélküled, te viszont... – horkanok fel, ahogy újra odaszúrok neki, majd afféle „mi a faszt művelsz?” tekintettel pillantok rá, ahogy átveti rajta a karját. Ennek ellenére elindulok vele együtt. Megyünk jobbra, aztán balra. Fú baszki. Mindenfele, csak egyenesen nem. Olyannyira nem, hogy a pult túlsó felén kötünk ki végül.
- Úgy tűnök, mint akinek szüksége van még egyre? – vonom fel a szemöldököm és már a következő pia gondolatától is rosszul vagyok. – Na jól van, Lawrence. Kihívlak. Legyen tíz feles, aki hamarabb megissza, az kérhet valamit tőled... vagyis a másiktól – javítom ki magam elheherészve a fantasztikus ötletemen, amit akár egy óvodás is kitalálhatott volna.
A pultnak támaszkodom és kábán oldalra pillantok rá.
- Mi van? – kérdezem, mert egyrészt a felét nem hallottam, amit mondott a zenétől, másrészt, amit meg hallottam az maga volt a vicc. – Nincs mese. Be kell hülyülni néha egy kicsit – vonok vállat, ahogy tekintetem megállapodik a velem sréhen ülő nő mellén.
- De te mért nem dolgozol? Ha te nem dolgozol meg.. én se... jézusom, akkor ki tartja egyben azt a kibaszott kócerájt? – elmélkedem. Általában váltottuk egymást, ugyanis bármennyire is örök harcban álltunk egymással, azzal azért tisztában vagyunk, hogy mi ketten vagyunk a legjobbak azon a helyen. Ha az egyikünk nincs, akkor ott a másik. Most viszont látszólag sehol senki, ugyanis talajon vagyunk itt mind a ketten.
- Valami erőset kérjél, ne legyél puhapöcs – szólok oda, miközben két kézzel támaszkodom a pultnak, hogy ne boruljak el itt nyomban. Már kettőt is látok, pfu. Jó muri lesz ez.