Villan a vaku, mindenki mosolyog, a sok neves zenész, és színész, mind a legszínesebb, legcsillogóbb ruháját vette magára, szinte vakítja a szemem. Anyám kiszáll a limuzinból és azonnal megragadja a kezem, még csak 10 éves vagyok, de már pontosan tudom mi folyik ebben a világban, és tudom, hogy nem akarok ennek a részese lenni.

Ahogy telik az idő azt érzem minden igyekezetem ellenére, oda fogok kilyukadni, amit utáltam, a csillogás, ami mindig is körülvett, a zenész anya, és a zenei producer apa, akik a művészet minden porcikáját belém nevelték, amit elutasítok és szinte lázadás szerűen lökök el magamtól. De belekerültem, valahogy mégis sikerült, mert befolyásolható vagyok, talán csak voltam, mára már nem tudnák megtenni velem ugyanezt, de már késő, hiszen beleestem. Elég volt egyetlen egy szívdobbanás, egy illat, egy érintés, egy énekesnő, akiért mindenki odavolt, aki 15 évvel volt több, mint én és aki összetört bennem valamit, ami miatt az apámhoz menekültem, bár nem szó szerint.

Mindig is vonzott a megfelelési vágy, akartam, hogy többre tartsanak, mint amit én elhiszek magamról, hogy mindenki ismerje a nevem, hogy legyenek barátaim, akár felszínes barátságok ezek, akár nem, kellettek. Csak az számított, hogy mennyi van és nem az, hogy milyen.
A külcsín, ami egy elkényeztetett zenész palántának számít, mindig is csak ez számított, főleg, hogy a gitározás nagy lehetőségeket nyitott meg előttem, míg végül úgy döntöttem nem akarok a reflektorfényben élni, elég volt… Elég volt két Rios a világnak, akik villoghattak a kamerák előtt, akik olyan híresek voltak, hogy az utcán a napszemüveg olyan kötelező volt nekik, mint a levegővétel.

Azt mondják minden csoda pár napig tart, az én életemben a csodának vélt dolog, amit mindenki annyira irigyelt még mindig nem múlt el. Nem lettem volna más, mint Adam Rios fia, aki az apja nyomdokaiba lépve veszi át a helyét, és talán ennyi is leszek, de még igyekszem ellenállni. Bár nála dolgozok, a magam ura vagyok, én keresem a tehetségeket, és én fedezem fel őket, nem kérek segítséget, csupán egy helyet ahol megtehetem. Vannak ismertségeim, szinte hasonló számban, mint apámnak, az előnyöm csupán annyi, hogy a mai fiatalok, nem az apám véleményét kérik ki, hanem egy 28 éves volt zenészét, aki egy énekesnő és egy producer fia, az aki mára mérvadó a zenei területen és nem a 90’-es évek nagy embere. Ennyi az én előnyöm, és tudok e élni vele az majd kiderül, még jól lavírozok, ez bármikor megfordulhat, a hirtelen felindulásaim, a mindent azonnal akarásom és a türelmetlenségem okán.

- El tudod játszani?
Hát persze el tudom, de ezt meddig lehet bírni? De mosolygok, előveszem a legszebb mosolyom, amiből elővillanak a fehér fogaim, azok a gödröcskék, amikért lányok millió vesznek oda. Szerinte.
- El.
Felelem, úgy, mint aki el is hiszi, mert neki is el kell hinnie. El kell hinnie, hogy a kicsi fia, olyan, amilyennek megálmodta, hogy apám fia kemény, és olyan, akit egy világ szerethet.
- De nem fogom.
Hervasztom le a mosoly, olyan könnyedén, ahogy odavarázsoltam.
- Már nem látom értelmét, és döntöttem, 18 évesen azt hiszem van beleszólásom már abba, hogyan alakuljon az életem és nem a rivaldafény az ami vonz. Nem szállok ki, mert tudom, hogy mennyire fontos nektek, de nem leszek részese mindennek, aminek ti vagytok.
Nem csak az én mosolyom hervad le, hanem anyámé is. Csalódást okozhattam nekik, pedig a felvételi lapom ott van a kezemben, de nem mutattam meg nekik, egyenes út oda, ahol ők vannak, egyenes út oda, amit nem én választottam. Aztán ki tudja mennyire leszek sikeres benne, megkedvelhetem, ez az ami tartja bennem a lelket, mert a szüleim ellen menni őrültség lenne. mert az életük által kapott fényűzés tetszik, nagyon is, mindent megkaphatok, csak annyi a dolgom, hogy azt az utat járom, amit kijelöltek nekem.


- Emlékszel?
Könnyes szemmel ölel magához anyám, apám csak büszkén áll mellette. A talárom alatt már folyik a víz rólam. De emlékszem, hogyan ellenkeztem, nemet mondtam és mégis itt vagyok. Azt hiszem tartozom egy köszönömmel, vagy talán bocsánatkéréssel attól a lánytól, vagy inkább Nőtől, aki ezerszer tört össze, és visszaugrasztott oda, ahol eredetileg lennem kellett. Még magam sem döntöttem el, hogy szeretem e ezt az életet, vagy sem.
- Igen, de nem leszek énekes, sem producer, nem fogok dalt szerezni, vagy szöveget írni, meghúzódnék a rivaldafény mögött, majd néha kiteszem a fejem oda mert muszáj lesz Riosként, de maradnék az, aki miatt sokan ki tudnak oda jutni, akik tényleg vágynak rá.
Így a diploma után ennyi ambícióval elindulni az életnek nehéz, szinte nulla, vannak álmaim, de nem efelé, ki tudja, ha felfedezem azt aki majd megindítja a fantáziám, akkor át fogok élni minden pillanatot, ami adhat ez az élet, addig elvagyok benne. Mert az életem pazar, fényűző és szabad, addig nem panaszkodhatok, ugye nincs is nagyon jogom hozzá.


- Ő ki?
Iszok bele a sörömbe a pultra támaszkodva. Szabadságon vagyok, pihenni jöttem és akkor megjelenik ez a lány, akinek olyan a hangja, amiért érdemes lenne küzdeni. Valamit kihozni belőle, támogatni, akiből lehet valaki, akivé én is varázsolni tudnám. De csak elfordulok a színpad felől, és nem várom meg a választ. Nem is akarom megtalálni azt a valakit, aki majd egyszer komolyan érdekeltté teszi számomra ezt a melót. Hiába hallom a hangját, ahogy a gitárt fogja, szinte a bőröm alá hatol, kicsit rekedtes, kicsit bizonytalan, totálisan nem profi, akiből egyszer az lehet. Visszafordulok felé, és hunyorítok kicsit, várok, és hallgatok, mire jön egy név.
- Kiara valaki.
Vonja meg a vállát a haverom, aki mindent tud ami itt folyik és mégis egy olyan egyszerű kérdésre nem tud felelni, mint, hogy ki lép fel a bárjában.
- Derítsd ki, kell az elérhetősége, minden amit tudsz róla.
Magam sem tudom miért de érdekeltté tesz, pedig nem akarom belevágni a fejszém olyanba, ami talán sikeres lehet, elvagyok az átlag zenészekkel, akik átlagon felül teljesítenek túl sok szerepet adnak az életükben és a szakmában.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.


Egy idő után mindannyiunkban kialakul egy elképzelés a jövőnkről. Talán megvalósul vagy az is lehet, hogy csak a fejünkben megszületett kép marad, de elképzeljük magunkat abban a szerepben.
A te èleted ennél komplikáltabb. A körülményeid miatt akaratod ellenére is részesévé váltàl egy olyan világnak amit sosem éreztèl igazán magadénak. Tudatában voltál annak mivel jàr ez és nem is kértél belőle. Mégsem tudtad teljes mértékben elkerülni a sorsodat és felfedezni azt milyen lenne az ismeretlennel találkozni. Ettől eltekintve úgy veszem észre, hogy még ha nem is érzed komfortosnak ezt a foglalkozást, de próbálod apránként a saját képedre formàlni azt. Döntéseket hozol azok alapján neked mi lenne a jó és ez szerintem egészen okos megoldás, hisz így érezheted azt a kontrollt, amit elvettek tőled. Remélem egyszer tényleg megtalàlod azt ami igazán fontos számodra, hisz abból amit megtudhattunk rólad, te olyan személynek tűnsz, aki minden helyzetből igyekszik kihozni a legjobbat.
Kíváncsian vàrom mit tartogat szàmodra a folytatás. Köszönöm, hogy olvashattalak!  
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!