Még mindig nem tetszik a helyzet. Nem akarom húzni a dolgot, sőt már legszívesebben bosszút állnék rajtuk. Megbosszulni apám és vőlegényem halálát. Nem is értem, hogy Hardin, hogy a fenébe képes olyan nyugodt maradni. Higgadt. Hónapok óta csak szervezi a dolgokat, miközben én legszívesebben rá rúgtam volna a “Kis Herceg”-re az ajtót, hogy golyót repítsek a mellkasa közé. Na jó... Nem! Sokkal inkább lassú halála volna, kikötözném, és mindenféle eszközzel kínoznám. Addig míg az életéért nem könyörög. Minden egyes cseppjét kiélvezném a dolognak. De akármennyire is utálom a bátyámnak megint igaza van. Hiszen az O’Donnell klánra akarunk rá törni. Vagyis a trón örököst akarjuk kivégezni. Ehhez megfelelő terv kell, hozzá információkat szerezni, amiket felhasználhatunk, ha úgy alakul. Arról már nem is beszélve, hogy kevés lesz az a pénz ami van nekünk, hogy felszívódjunk. Így arra a döntésre jutottunk, hogy kettős fronton indítunk támadást ellenük. Míg én Kieran-hoz épülök be, addig Hardin az unokatestvére új testőre lesz. Ezt most nem szúrhatom el. Tudom milyen forró fejű vagyok, de ha nem leszek képes higgadt maradni, akkor oda az akciónak. Már eleve az a része sem tetszik, hogy meg kell játszanom magam. Magamra kell erőltetnem a pókerarcomat, habár sosem voltam abban jó. De Hardin, és apa is megérdemli a bosszút, nem ilyen halált érdemeltek. Sokat meditáltam azon, hogy mit vegyek fel. Valami olyan kellett ami felhívja magára Kieran figyelmét, de még sem túl prostis. Ezért egy egyszerű póló mellett döntök, de hozzá bőrnadrágot húzok, ami eléggé kiemeli a formás fenekem, és izmos combjaim. Az összhatás kedvéért fekete bokacsizmát húzok a lábamra, gesztenye barna fürtjeimet szabadon hagyom. Ahogy a tükörben végig pillantok magamon, reménykedem nem úgy nézek ki, mint egy bérgyilkos. Hanem egy lány, aki munkát szeretne vállalni. Utolsó simításként kenek rózsaszirom formájú ajkaimra egy kis szájfényt és már indulok. A motorommal első körben a temetőbe megyek. Útközben szerzek három csokor virágot. Apa, Hardin és az ő apja sírja egymás mellett fekszik. Gondosan elrendezem a virágokat, majd letérdelek középre. Pont a vőlegényem sírhalma elé. Szemeimből krokodil könnyek kezdenek hullani, ahogy elveszek az emlékekben. Emlékszem még amikor Russel megkérte a kezem. Egy bevetés után voltunk, a mi kis helyünkön. A város tetején. Még rajtunk volt az áldozat vére, akivel végeznünk kellett. Ő egyszer csak elém állt, forrón megcsókolt. -Szeretlek,- bökte ki határozottan, mire én közelebb vontam magamhoz,- ezt eddig is tudtam,- válaszoltam, ahogy finoman bele mélyesztettem gyöngyfogaim az alsó ajkába. Majd elkerekedett szemekkel néztem ahogy fél térdre ereszkedik. Mint a tipikus, vattacukros, csillámporos, nyálas filmekben. Majd előkapott egy gyűrűt! Nem is akartam hinni a szememnek! -Katherine Pippa Montgomery, imádlak, és feleségül akarlak venni!- hangja makacsul csengett. Semmi kérdés, egyszerűen csak kijelentette, én pedig a karjaiba omlottam. Az előbb kegyetlenül lőtt le valakit, most azokkal a kezekkel gyöngéden simogat. Furcsa a mi családunk. De ugyan akkor én tudom mit érez. Hiszen ugyan azt érezzük, gyerekkorunk óta. Együtt nőttünk fel. Az apáink együtt készítettek fel minket erre az életre, a munkánkra. Aztán pár nap múlva elvesztettem. Egy nagy balhét szerveztek apuékkal, amiből engem, meg Hardint kihagytak. Úgy volt, hogy eleget keresnek, hogy saját életet alakítsunk ki magunknak. Hiszen apáinknak sem volt egy nyugdíjas meló ez. Jól kerestünk vele, de azért még sem olyan jól, hogy Manhattan-ben vegyünk lakást! Ahogy vissza térek a valóságba, ujjaim finoman érintik a jegygyűrűt amit a nyakamban hordok egy aranyláncon. -Ne aggódjatok, bosszút állunk értettek! Kieran O’Donnell és a családja ezt nem fogja megúszni. Addig nem nyugszunk Hardin, meg én, míg ki nem leheli a lelkét. Nem tudom legközelebb mikor tudok jönni hozzátok. De apa, megígérhetem, hogy büszke leszel a gyerekeidre, megmutatjuk, hogy a Montgomery-kel nem lehet szórakozni. O’Donnell-ék megjegyzik a nevünket. - azzal felállok és elindulok kifelé. Nem akarok elkésni, hiszen az első benyomás a legfontosabb. Még egyszer megnézem a telefonon a címet, majd oda motorozom. Fél óra múlva már a luxus lakás ajtaján csengetek. Izgulok. Nagyon nagy lélek jelenlétre lesz szükségem, hogy ne húzzak be annak a beképzelt majomnak minimum! Mert vannak dolgok amiket szívesen művelnék vele. Amit még nem tehetek, de idővel megteszem.... Már éppen dörömbölnék az ajtón amikor nyílik. Egy hölgy nyit ajtót és kérdőn méri végig apró termetemet. -Jó napot,- próbálok kedves mosolyt erőltetni magamra,- Cissy Young vagyok, és én lennék az új szakács Mr. O’Donnell részére,- még mindig próbálok kedvesen viselkedni. Kell az álca, ezt mantrázom magamban, amíg várok, hogy a hölgy vissza jöjjön és beengedjen. A nappaliba vezet, és ahogy útközben végig pásztázom a lakást, hát.... ejha! Ezeknek tényleg van mit a tejbe aprítani, az egyszer biztos. Miközben várok nem vagyok lusta megnézni a képeket, amik ki vannak rakva. A fickó harmincas évei elején lehet, és ha nem tudnám, hogy ő ölette meg a családom.... Talán még meg is próbálnám felszedni, de így.... Amikor meghallom a hangját megfordulok. -Hello, Cissy Young vagyok,- nyomom a kezébe az önéletrajzom,- én lennék az új szakácsa, Uram.- hangom gyengéd, miközben bájos mosolyt varázsolok az ajkaimra.
We’re all in the same game; just different levels. Dealing with the same hell;just different devils.
Egy újabb szakácsot kellett kirúgnom. Igen, kirúgtam, nem a betonba öntve fekszik valahol. Ezt azért leszögezném. Én csak akkor ölök, ha muszáj, és a család védelme megköveteli. Szóval új szakács kellett, ami nem volt egyszerű munka. Védenem is kellett magam, elvégre ez az ember fogja főzni az ételeim, le kellett ellenőrizni többszörösen, ahogyan a többi alkalmazottam is. Egyetlen egy kis hiba sem jöhet számításba, hiszen az életembe kerülhet. Sokan akarják az O ´Donnell család vesztét, különösen az enyém, és az unokatestvérem, Elyse vesztét. Mi vagyunk az O ´Donnell klán jövői, az ír maffia egyik legnagyobb családjának örökösei. Szóval komolyan kellett venni a védelmünk, a biztonságunk. Az egyik legjobb emberem, Kevin intézte a meghallgatásokat és végül sikerült háromra leszorítani, végül egy barnahajú szépség mellett döntött, én pedig engedélyeztem. Kevin meg a nőimádata még talán nálam is rosszabb volt, de ez esetben hasznos is. A leendő szakácsom ételei, a mintái nagyon finomra sikerültek. Szerettem enni, nagyon is, ezért még többet edzettem, és igen a munkám megkövetelte, hogy mindig fitt és egészséges legyek, így az ételektől is elvártam, hogy egészégesek, de ízletesek legyenek. Cissy Young ételei pedig nagyon csak ízlettek. A külsejéről ne is beszéljünk. Csupán a jelentkezési fotót láttam, de már arról felkeltette az érdeklődésem, ami hiba volt. Nem éppen a legjobb ötlet olyan nővel kikezdeni, aki az ételed főzni. Elvenni igen, az más, de, az én esetemben csak kaland lehetne, és bármennyire is gondolom végig, csak rossz kimenetele lehet. Tehát elhatározom, hogy professzionálisan fogok hozzáállni a hölgyhöz. Mégis… amikor megérkezik, abban a szűk bőr nadrágban és kissé átlátszó fehér pólóban, amin keresztül látni a fehér csipkés melltartóját, érzem, nagy bajt okoztam magamnak. -Jó napot Miss. Young. – mosolyodom el, villantva a csábos mosolyom. Ez már reflex, ha szép nőt látok, jön a Kieran vigyor, ahogyan a barátaim és a család hívja. Márkanév lettem, vagy mi a fene. – Nagyon örvendek. – felelem, miközben végig mérem őt tetőtől talpig. Igen, határozottan bajban vagyok. Nagyon gyönyörű nő. Szeretem a barnákat. Ehhez a szép hosszú barna hajhoz pedig mélybarna szemek, és buja mosoly párosul. Hát mintha csak nekem teremtették volna, bármennyire is nyálasan hangozzon ez. -Kérem, foglaljon helyet. – mutatom a nappaliban lévő kanapéra, én pedig a mellette lévő királykék fotelbe ülök ez az én trónom, ha fogalmazhatok így, az én helyen. -Nos, először is gratulálok az álláshoz, sosem ettem jobbat, mint az ön főztje. -kacsintok rá. - Másodszor pedig… bele is vágnék a dolgokba. A személyzettel majd egyeztetheti a heti menü. Továbbá elvárom a szakácsomtól, hogy nálam lakjon. Kap heti kétszer kimenőt, de itt kell tartózkodnia, hogy mindig a szolgálataimra álljon. A testőreimmel ugyan ez a helyzet, csupán a bejárónőnek van máshol a lakhelye.– felelem neki. Furcsa egy beosztásom van, tudom, de nem vagyok éppen hétköznapi személy. A biztonságiak éjjel nappal vigyáznak rám, holott tudok én magamra vigyázni, de édesapám ragaszkodott ehhez, miután úgy döntöttem elhagyom a családi fészket. Kellett a magány, már amennyire lehetséges ez ekkora testőrgárda és személyzet mellett. -Ha ez megfelel magának, jöjjön megmutatom a szobáját. – felelem neki felkelve a fotelből, majd elindulok a lakás alsó szintjén lévő szobák felé. Fent csak én lehetek, ott az én szobám, irodám és edzőtermem van.– Továbbá az emeltre csak én mehetek fel, ezt kérem tartsa tiszteletben. – teszem még hozzá és a lépcsők mellett elhaladva felfelé mutatok. Igyekszem megőrizni a magánéletem, amennyire csak lehet. Benyitok a harmadik ajtón, ami az egyik vendégszoba. -Helyezze magát kényelembe. – felelem, miközben ismét villantom a vigyorom felé, mert akaratlanul is elképzelem őt ebben az ágyban pucéran. Talán meg kéne dugnom, aztán keresni egy újabb férfi séfet ezúttal. Nem lesz jó ez a sok fantáziálás. Én mindig megkapom, amit és akit csak akarok. -Ma fontos vendégeim lesznek, egy óra múlva a nappaliban, szeretnék egyeztetni önnel a mai vacsorát illetően. – teszem még hozzá, majd kisétálok a szobája ajtaján, mielőtt még több perverz gondolat jutna eszembe róla. Kevin mégis mi a francot gondolt, mikor egy ilyen szép nőt választott mellém?
Hát meg kell hagyni a bátyám értette a dolgot, amikor kieszelte a tervet és hozzá kitalálta az ő, illetve az én ál-személyemet is. Nem tudom kikkel vehette fel a kapcsolatot, hogy megfelelő hátteret biztosítanak nekünk. De abban biztos vagyok, hogy többszörösen le lettünk ellenőrizve mindenféleképpen. Úgy ügyelnek magukra, mintha hímes tojások lennének. Talán Alec-nek igaza volt abban, ha bosszút akarunk állni, nem szabad egyből nekik rohanni. Végül is pár órát kibírhatok vele egy fedél alatt. Ráadásul igaza van abban is, hogy amikor felszívódunk, azt úgy kell megtennünk, hogy még csak a létezésünkről sem tudjanak. Alec és Katherine Montgomerynak nyoma kell, hogy vesszen. Ehhez nem elég két nap, ez sokkal lassabb, türelmesebb, de annál kínzóbb procedúra lesz. De meghozza gyümölcsét. Az a mészárlás amit a családunkkal tett az O’Donnell klán, hát ez a minimum. Nem tagadom, sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy ha már bejutottam Kieran-hoz elég egy kis mérget kevernem az ételébe, és már meg is lenne oldva a probléma. De az túl egyszerű, túl gyors és nem mellesleg túl nemes lenne hozzá. Nem szenvedne, egy békés halál lenne. De én kiakarom élvezni minden egyes cseppjét a halálának, ami azt jelenti, hogy előtte megakarom kínozni. Addig kínozni míg azért nem könyörög, hogy öljem meg és még akkor sem fogom megtenni. Még nem, amíg nem éreztem úgy, hogy kellően megbűnhődött a tetteiért. Nem gondolná, hogy mi magunk leszünk a trójai falovak, a báránybőrbe bújt farkas. Egy csomó körön kellett keresztül esnem, mire végül sikerült eljutnom az emberéig, a jobb kezéért, valami Kevinhez. A többi jelentkezővel most kivételesen nem tettünk semmit sem, még csak az ételeikbe sem piszkáltam bele. Tisztában voltam azzal, hogy bizony én leszek a győztes, nem nagyképűségből, de állíthatom, hogy New York egyik legjobb szakácsa vagyok. Ráadásul ahogy legeltette rajtam a szemét a pasi, biztos voltam benne, hogy engem választ. Így meg sem lepődtem amikor két nappal később értesítettek, hogy mára hivatalos vagyok ide. Alec egy tegnap kezdte meg a testőri szolgálatát az unokatestvérénél. Hát... ott kellett egy kis beavatkozás, hogy új testőrt akarjanak felvenni. Ez a feladat rám hárult, és nem mondom, hogy nem élveztem a dolgot. Pár ütést még én is kaptam, jól verekszik a csaj. Talán van is olyan jó, mint én, de éppen egy buliból tartott haza, és alig állt a lábán. Nem... egyáltalán nem szégyellem magam, amiért egy részeg nőt elvertem. Sőt... igazából hálás is lehet nekem, mert nem öltem meg, pedig megtehettem volna. Mondjuk úgy nem sok hasznát vettük volna, erre gondoltam amikor le kellett állnom. Gondolataimból a férfi mély hangja riaszt fel, amint köszönt. Meg kell hagyni a mosolya.... amolyan igazi bugyinedvesítő mosoly, akaratlan is viszonzom azt. Meg emlékeztetem is magam, hogy most nem Katherine vagyok, hanem a szakácsnő. Ehhez mérten kell viselkednem és nem a torkának ugrani. -Részemről a szerencse, hogy Önnél dolgozhatok uram, ígérem nem fog csalódni bennem,- válaszolom neki még mindig mosolyogva. Egyelőre.- teszem hozzá gondolatban. Látom ahogy lassan mér végig engem, egy pillanatra engedek a kísértésnek, hogy én is végig futtassam tekintetem az ő testén. Nos, határozottan az a pasi, akt nem dobnék ki az ágyamból. És határozottan az a pasi aki megölte a családom, és ezért meg kell ölnöm őt. Bólintok és a kanapé szélén foglalok helyet, míg ő a mellette lévő fotelben. Hallgatom a mondanivalóját és ismét bólintok egy aprót, egészen addig míg ki nem nyögi, hogy itt kell laknom. Vele. Egy fedél alatt. Egy pillanatra felszalad az egyik szemöldököm, de gyorsan rendezem arcvonásaimat. Alecet meg fogom ölni, ez nyilvánvaló. Nem erről volt szó. Ahhoz is nagy lélekjelenlétre van szükségem, hogy most ne akarjam megölni, és azt a pár órát kibírjam. Erre folyton itt kell lennem? Meg ahogy mondja, hogy szolgálataira kell állnom. Hát... remélem, hogy csak a főzésre gondolt, meg különben előbb fog eljönni a bosszú ideje, azt garantálom. -Rendben, értettem. De az úr akivel beszéltem nem említett olyat, hogy itt kell majd laknom,- fejezem ki hangosan nem tetszésemet,- viszont ha így van.... nos akkor is vállalom az állást,- ennél közelebb úgy sem kerülhetünk hozzájuk. Ezt kár lenne a lobbanékony természetemmel elrontani, majd megemberelem magam.... keményen. És jógázom, többször, meg rúd táncolok, azzal le tudom vezetni a fölösleges feszültséget. Követem őt, és ahogy halad előre ismételten akaratlan végig siklik csokoládé színű íriszeim a testén és pár pillanatra megállapodik a formás, kemény fenekén. Igazán olyan markolászni és harapdálni való, szó se róla. Gondolatban pofán vágom magam. Katherine, összpontosíts, ő a családod, és Russel gyilkosa! Csak ezt sulykolom magamba, mióta megpillantottam őt. -Hát, hacsak nem az emeleten van a tűzhely és a konyhapult, nem valószínű, hogy eszembe jutna felmenni oda,- lököm neki pimasz és szemtelen hangon. Bár a fontos dolgokat biztosan ott tartja, de nem az első nap kezdek kutakodni. Először elérem, hogy megbízzanak bennem, és ha fent találnának. Az... nem sokat segítene a helyzeten. -Köszönöm,- jegyzem meg mosolyogva, majd látom a sanda vigyorát el tudom képzelni, hogy mik járhatnak a fejében, de nem kapom el a pillantásom, hanem keményen állom. -Addig elugranék pár cuccért, mivel semmit sem hoztam magammal, és ah itt kell laknom...- jegyzem meg neki mielőtt kilépne az ajtón. Amint becsukódik az kiengedem a bent tartott levegőt. Mellékesen járom körbe az apró szobát, majd el is indulok. Nem a bunkerbe megyek, hanem a lakásomba. Közben a bátyámat hívom. Nem a saját telefonján, megbeszéltük, hogy eldobható telefonon tartjuk a kapcsolatot, amin nem tudnak lenyomozni minket. -Te barom!-szólok bele a telefonba,- arról nem volt szó, hogy vele kell laknom. Így is nagyon nehéz megállnom, hogy neki menjek,- sziszegem a telefonba,- nyugi Kath, nálam sem jobb a helyzet, de a lányt, jól helyben hagytad,- mire csak a szemeimet forgatom,- az kellett, hogy felvegyenek, meg még él nem? Na le rakom mert pár cuccomért haza szaladtam, majd jelentkezem a megbeszélt időben,- azzal kikapcsolom a telefont és a következő kukába dobom. Igazából csak pár fehérneműt, ruhát dobok bele egy táskába, amire szükségem lehet pár napig. Gondolkodom azon, hogy a kis pisztolyomat elrakjam-e, de még úgy sincs rá szükségem, mellesleg ha megtalálják... az elég furcsa lenne, így le teszek róla. Arról nem beszélve, hogy ha úgy adódik megtudom védeni magam, közel harcban nagyon jó vagyok, és bármit képes vagyon önvédelemre használni. A megbeszélt időben már a nappaliban is vagyok, hogy az úrral megbeszéljem amit szeretne. Amint belép a helyiségbe mosolyogva fordulok felé. -Szóval hallgatom, hogy mit szeretne ma vacsorára,- még egy kis jegyzetfüzetet és tollat is elő kapok, hogy le tudjam írni. Nem tudom, hogy most vizsgáztatni akar-e, hogy nem csak rá, de ha úgy van valami menőbb kaját is el tudok készíteni rövid idő alatt. Ha akarja vizsgáztasson, én ugyan állok elébe! Mosolyogva pillantok fel akvamarin színű íriszeibe, várva a válaszát.
We’re all in the same game; just different levels. Dealing with the same hell;just different devils.
Amikor azt mondja, hogy nem fogok csalódni benne, már ismét teljesen másfelé cikázik az agyam. Az viszont nem tetszik, hogy Kevin nem világosította fel arról, hogy itt kell laknia a hölgynek. Ejnye Kevin így akartál ugratni? Vagy talán erre a szépségre hajtasz, és éppen őt? Szerencsére a lány elszánt, elvégre, tudja ki vagyok, egy ilyen állás a magaslatokig röpíti a karrierjét. -Ennek igazán örülök, főleg, mert ahogyan említettem, nem ettem jobbat, az ön főztjénél Cissy. – mosolyodom rá. Le a kalappal Kieran, kicsit sem átlátszó, hogy flörtölsz vele. Végül is, miért ne? Megtehetem, én vagyok Kieran O ´Donnell. Ez a lány vicces is, nem csak gyönyörű. -Hát, nem az emeltem van erről biztosíthatom. A szobámban, más féle desszerttel kéne foglalkoznia. – kacsintok rá. Leleki szemeim előtt ismét megjelenik pucéran. - Rendben menjen csak. – biccentek, miközben ismét végig mérem. Nem hiszem el, hogy megint új szakácsot kell majd keresnem! Kizárt, hogy kibírnám, hogy ne vigyem ágyba ezt a szép nőt! Vacsora előtt már vissza is tér, és hallgatja, hogy mit szeretnék vacsorára. Most azonban koncentrálnom kell, fontos vendégeim lesznek, köztük apám, és a bácsikám is. Elysenek más dolga akadt, ég tudja már megint kit fűz, vagy éppen az új testőrét kergeti az őrületbe. Igen ezt is el tudom képzelni róla, nagyon is. Nem tudom ki volt az a nő, aki megverte, de megmutatnám neki, hogy mi jár annak, aki egy O ´Donnellel szórakozik. Elyse viszont ragaszkodott ahhoz, hogy ő kutassa fel, és végezzen vele. Megváltozott, igen. A régi mosolygós Elyse már egyre halványabb. Csupán akkor mosolyog, ha kárörvend, vagy éppen a következő férfi áldozatát szemeli ki, akivel kitombolja magát. A jegyese pedig tűri, mert ő sem éppen hűségesebb. Komolyan nem értem, miért kellett ezt a kettőt eljegyezni apáméknak, egyáltalán nem illenek össze, ráadásul így mindketten csak szenvednek. Elyse szerelmet érdemel, nem ezt. Kevés érzelmi öröm jár a mi családunkban, szóval, ha van esélye az igaz szerelemre, meg kéne ragadnia. Bárki is legyen az, én támogatni fogom. Bár azért nekem is vannak feltételeim, kit fogadok a családba. Ami engem illett, ki tudja, hogy meg- e érdemlem a szerelmet, vagy éppen fel e ismerném, ha előttem sétálna el. Az én szívem, már nem tud szeretni. Kétlem, hogy valaha is tudna. A családom szeretem, de az nem ugyan az. A szerelem, az valami olyasmi, amit mindig is akartam, de tudtam, sosem lesz rá esélyem, nem ebben a családban. Apám majd rámutat egy nőre, aki fontos üzleti kapcsolatban áll a családdal, és el kell majd vennem, ha akarom ha nem, pontosan, ahogyan Elyse esetében is volt. -Nos, Miss. Young, ahogyan említettem, fontos vendégeim lesznek. Várom a javaslatait. Valami exkluzív ételt szeretnék, lehetőleg ír származásút. A családom fontos tagjait várom. – felelem komolyan. Nem hülye, biztosan tudja, ki vagyok, és mivel foglalkozom, így többet nem is kell neki mondanom arról, hogy miféle vendégseregre számítson. Apám igen kritikus jellem, és szigorú. Nem meglepő, hiszen ő az ír maffia feje, DE a saját fiával a legszigorúbb, ezt állíthatom. A szeretet nála ritkán nyilvánul meg, felém, és édesanyám irányába is ritkán mutatja, és általában az elvárásokban mutatkozik meg. Ha sikeresen elvégzem a rám bízott ügyeit, akkor látok némi kedvességet, elismerést a szemében, körülbelül öt percig, aztán ennyi. Megszoktam, nem is várom már el tőle, a saját üzletem építem lassan úgy is, de a család attól még az első lesz, ennek a szellemében neveltek. Édesanyámtól úgy is kaptam elég szeretet, és mindent megtett, hogy gyerekként ne hiányoljam apámtól. Az apai szeretet egy fiúnak viszont fontos, tehát megfogadtam, hogy én a fiamnak annyit fogok adni, amennyi csak lehetséges. Mi lesz, ha lányom lesz? nos, abba inkább bele sem gondolok, biztosan, tönkre mennek az acélos idegeim. Visszatérve édesanyámra, ő és Elyse a legfontosabbak nekem, de nem verem nagy dobra, nehogy az ellenségeim fülébe jusson. Vigyáznom kell rájuk, nem mintha rászorulnának, mindkét nő vagány, és belevaló. Visszatérek a jelenbe a gondolataimból, egyenesen belenézek a barna szempárba, ami rám néz, Cissy… -Nos, megoldható? El tud készíteni ír ételeket? – nézek rá a torkom megköszörülve, kissé szigorúbban. Ez az este fontos, koncentrálnom kell, nem mutathatom a gyengeség legapróbb jelét sem. A megbeszélés is az lesz, amit majd, és tudom, apám különleges munkát bíz majd rám, és Elysre. Már csak az a kérdés, Elyse gyomra készen-e áll rá. Látom rajta, hogy kemény, elszánt, de talán még mindig ott pislákol benne az a régi lány, aki más életre vágyott, és félek, ez után a munka után örökre elveszik belőle. Azt viszont nem akarom, éppen elég, hogy nekem már késő. Nem hiszem, hogy én valaha is képes leszek az lenni, aki régen voltam.
+16Felrémlik emlékezetemben újból az amikor jelenésem volt az emberénél, annál a Kevinnél, hogy mondott-e a fickó olyat, hogy nekem O’Donnell-el kellene egy fedél alatt laknom. Tisztán emlékszem ahogy belibbentem a fehér ingemben, és a fekete szoknyámban, hogy le sem tudta venni rólam a pillantásom. Amint elkészítettem háromféle étel kóstolóját a főnökének már tudtam, hogy én leszek a befutó. Nem, nem azért mert olyan szemtelen módon legeltette rajtam a pasi a szemeit, mert hiába jövök be neki, ha egy omlettet is oda égetek. És habár elég sok embert felvételiztettek, még sem gondoltam egy percig is, hogy a bátyámnak közbe kellene-e avatkozni, hogy biztosan engem válasszanak. Mert tudtam, hogy így lesz. Nem a külsőm miatt, hanem mert bizton állíthatom, hogy jó vagyok a konyhában. Az egyik legjobb. Russell-el mindig arról álmodtunk, ha végre magunk mögött tudjuk hagyni ezt az egész őrületet vidékre költöznénk, és nyitnék egy éttermet. De vajon tudtunk-e nyugodtan élni? Hiszen ebben nőttünk fel, az adrenalin a függőségünk. Imádom a veszélyt, és nem mondom, hogy sokszor végig gondolom, mielőtt cselekednék a tetteim következményét. Nem! Én nem vagyok olyan ravasz és megfontolt, elég impulzív természet vagyok. Ezért is olyan nehéz most nekem ez a helyzet. Fél évbe. Hat kemény hónapba került amíg nem jöhettem és téphettem le Kieran O’Donnell fejét, hogy megetessem a cápákkal! Ez a hat hónap nekem maga volt az örök kínszenvedés. Úgy éreztem magam, mintha a Pokolba kerültem volna. Egy időhúrokba, ahol minden alkalommal átélem a pillanatot amikor megtaláljuk a családunk tagjait. Nem telik el éjszaka, hogy ne jutna eszembe, és amikor eszembe jut olyan mérhetetlen düh lesz úrrá rajtam, amin nehezen tudok uralkodni. Én a tettek embere vagyok. Nem túl erősségem a türelem. Most, hogy itt állunk, hogy végre szembe nézhettek azzal a gazemberrel, nem tehetek semmit. Mert ez a pár hónap kínszenvedés volt, de az igazi munka csak most jön. Professzionálisan kell hozzá állnunk a dolgokhoz. És itt nem Alecre gondolok, hanem sokkal inkább magamra. Ő nagyon is megfontoltan cselekszik minden alkalommal, nem úgy mint én. Hányszor rágta a fülembe, hogy ezt nem ronthatom el egy hirtelen felindulásból elkövetett beszólással, vagy tettel. Mérlegelnem kell. Ha bosszút akarunk állni, így kell tenni. Van egy régi mondás, amit a bátyám az elmúlt hónapok alatt minden alkalommal elmondott, hogy tudatosuljon bennem. A bosszú hidegen tálalva a legjobb. Nos mi olyan tálalást biztosítunk, hogy porig égetjük Kieran O’Donnell-t és a kuzinját. Szerinte fontos, hogy túl is éljük ezt. Bár nekem ez nem olyan fontos, én már akkor boldogan halnék meg, ha tudom, hogy Kierant is magammal vittem, még ha az lenne az utolsó tettem is ebben a tetves életben. Az első meglepettsége hamar úrrá leszek, hangomban kellő elszántsággal biztosítom, hogy így is érdekel ez a lehetőség. Persze, ő ezt az akaratos elszántságot annak tulajdonítja, hogy egy ilyen lehetőség, mint Kieran O’Donnell személyi szakácsának lenni maga a főnyeremény, a karrierem egész magasra repítheti. Ez jól is jön. Bár azt nem tudom, hogy hogyan fogom ezt végig csinálni így, de isten a tanúm, hogy megteszem. Majd felvonom az egyik szemöldököm amikor ismét megdicséri a főztömet. Amiből egyszer evett egy keveset. És a mosolyából kiindulva száz százalékig biztos vagyok abban, hogy ez a vigyor és a szavai sokkal inkább szólnak a testemnek, mintsem a főztömnek. Igen, tudom, hogy Kieran nagy nőcsábász hírében áll. És őszintén szólva tudja is, hogyan használja az adottságait amikkel minden nőt levesz a lábairól. És azt kap meg akit és ahol csak akar. Sajnos észreveszem magamon is ezt a dolgot, mert a mosolyára akaratlanul is egy bájos mosoly a válaszom. Emlékeztetem magam, hogy kedvesnek kell lennem, hiszen most nem Katherine Montgomeryként állok előtte, hanem sokkal inkább Cissy Young-ként, az új szakácsaként. De a pillantása hatással van a testemre, kár is tagadni, a kémia ezerrel dolgozik. -Köszönöm a dicsérő szavait, Mr. O’Donnell, de szerintem egy kicsit túlozz. - pillantok fel rá ajak harapdálva. Igen tisztában vagyok vele, hogy flörtöl. És bennem van a vágy, hogy vissza flörtöljek, de nem tehetem több okból sem. De a legfontosabb, hogy nem sérthetem meg ezzel Russel emlékét. Akinek a jegygyűrűje a nyakamban lóg egy aranyláncon, amit a felsőm elrejt. Majd újból csintalan megjegyzést tesz, és ha totál hülye lennék akkor is érteném a célzást. Lelki szemeim előtt megjelenik egy jelenet ahogyan szét tett lábaim között térdel, és éppen kóstolgatja az én desszertemet. Hirtelen kimelegszem, izzadságcseppek gyöngyöznek végig az arcomon, teljesen kipirulok a gondolatra. Még alig hallhatóan fel is nyögök. Majd határozottan rázom meg a fejem, hogy elűzzem ezt a képzelt képet. Mert, hogy az én desszertemet nem fogja kóstolgatni, abban is teljesen biztos vagyok. Eddig úgy gondoltam, hogy Russel volt a nekem való férfi, de Kieran egyetlen pillantása, vagy szava elég, és elfelejtem hol vagyok, a testemnek nem vagyok ura.... -Nos, Uram, azt hiszem,- itt megköszörülöm a torkomat, nehogy durván fogalmazzak, - azt gondolom, hogy az nem fér bele egy főnök-beosztott a kapcsolatba egy olyan féle desszert,- válaszolom neki kissé visszafogott hangon,- nem szabad keverni a munkát a magánélettel,- fűzöm még hozzá kissé határozottabban. Majd gyorsan haza megyek pár ruhadarabért meg fontos dologért, ha már itt kell laknom egy ideig. Nem tudom mennyire hosszú lesz az az idő, de reménykedem benne, hogy még azelőtt megtörténik mielőtt elrontanék mindent, vagy az őrültek házába kerülnék. Majd a megbeszélt időre visszatérek a nappaliba, a táskámat csak bedobtam a szobába, azt majd utána is ráérek rendezni. Nem tudom, hogy a bátyám hogy boldogul. Megegeztünk, hogy csak heti kétszer telefonálunk, illetve minden héten vasárnap a titkos helyünkön találkozunk. Rendkívül óvatosnak kell lennünk, nem jöhetnek rá, hogy mi ismerjük egymást, különben azonnal lebuknánk. Nahát! Már csak ez hiányzott, nem elég, hogy egy O’Donnell-el kell egy levegőt szívnom, de egy egész család esz jelen. Igen, tudom, hogy ez nem csak arról szól amit mond, hanem egy próbatétel, hogy valóban olyan jó lennék, mint ahogyan említettem. Hát állok elébe! -Rendben, értettem,- válaszolom neki egy apró mosoly kíséretében. Eljátszok a gondolattal, hogy elég lenne egy kis mérget juttatni az ételbe és a klán legfontosabb tagjaival rögtön tudnánk végezni. De nem, ez túl gyors, és kíméletes lenne, nem mellesleg túl rövid időn belül. Egy kicsit gyanús is lenne... -Nos először is vendégvárónak egy kis tengeri moszatot javaslok sajtmártásban sütve. Majd Dublin Lawyer-féle krémben párolt homárt, esetleg rántott garnélarákot. Esetleg báránypörköltet e mellé, valamint sörtésztába forgatott halat Champ-al. Mindenki válasszon melyik lenne a fogára való. Desszertnek pedig, Porter-tortát javaslok. A vacsora végére pedig ír kávét javaslok,- mondom neki egy kis gondolkodási idő után,- remélem kellőképpen kielégítettem a kívánságát,- pillantok rá tágra nyílt szemekkel. Hogy honnan ugrottak be az ételek, fogalmam sem volt. Hát ha nem tetszenek neki, akkor így járt, de nem gondolom, hogy lehet kifogása ellenük. -Természetesen én bármit el tudok készíteni Uram,- vágom oda harciasan neki,- ha beleegyez és meg van elégedve akkor meg is nézném, hogy van-e itthon minden hozzá való, és ha esetleg valami nincs el is mennék beszerezni azt,- nézek rá kíváncsi szemekkel. Azért érdekel, hogy mennyire esz megelégedve velem majd....
We’re all in the same game; just different levels. Dealing with the same hell;just different devils.
Aranyos, ahogyan hárítja a desszert témát, magyarán, hogy a szobámban mifélét kóstolhat, és ahogyan szemmel láthatóan zavarban van. -Természetesenm nem professzionális keverni a munkát az… - közben végig mérem őt. - … élvezetekkel. – felelem sunyi vigyorral. Zavartan ki is rohan, én meg automatikusan elnevetem magam. A sármomnak nincs határa! Nem sokkal később a vacsora előtt hivatalos hangnemre váltok, és várok, hogy felvázolja a menüt, amit a vendégeimnek fogok adni. Figyelmesen hallgatom őt, és bevallom, le vagyok nyűgözve! Azonnal felfigyelek a mondatára „ remélem kellőképpen kielégítettem a kívánságát.” -Ami az ételeket illeti, igen. – kacsintok rá. – Le vagyok nyűgözve, Miss Young. – mosolygok rá tovább, majd bólintok. -Nem is kétlem. – felelem neki. – Természetesen menjen csak. Alig várom, hogy megkóstoljam a csodás ételeket.
***
Egy óra múlva meg is jelent Elyse és mögötte egy férfi, komoly ábrázattal. Azonnal tudtam, hogy ő az új testőre. Majdnem olyan magas volt, mint én, sötét hajú, és szemű. Tekintetében túl sok fájdalmat láttam, és jól ismertem ezt a tekintet, Elysenél észrevettem már nem egyszer. Minden esetre a kuzinom ismerve jobb ha felköti a férfi a nadrágját, mert unatkozni nem fog. Vagy éppen jobb ha vetkőzni kezd? Elyse bizony szereti kiélvezni a férfiakat, tudom, de azt is, hogy az ilyen kicsapongásaival mit leplez: a benne lakozó fájdalmat. Bárcsak segíthetnék neki, de sajnos nem tudok, csak enyhíteni. -Szia kuzin. Látom itt az árnyékod is. – szólok hozzá mosolyogva. -Kieran O ´Donnell. – rázok vele kezet, és ő is bemutatkozik nekem. Aaron Morningstar. Na igen, erős kézfogás, és gyilkos tekintet. Azt hiszem őt megérte felvenni, talán Elyse is belátja, és nem üldözi el, mint a többit. -Ha befejezted vele a szemezést, megbeszélhetnénk a mai vacsorát. – Elyse szokásos szarkazmusa mindig felderít, még ha ellenem is irányul. Visszavágni pedig szabad. Látom, hogy a komoly testőr is meginog, amit egy mély sóhajjal leplez. El tudom képzelni miféle poklot él át a kuzin mellett, pedig csak egy napja a testőre. -Szemezel vele te eleget, amennyire ismerlek, kuzin. – kacsintok Elysere, mire ő kiölti rám a nyelvét. - Mr. Morningstar, nyugodtan egyen, amit csak szeretne, a szakács a konyhában ad önnek. – teszem még hozzá, majd Elyse felé fordulok. Elyse automatikusan az új szakácsnőm felé fordul, és már látom is a pimasz vigyort az arcán. -Bele se kezdj, tudom mit mondanál. – nézek rá msolyogva. -Mondjuk azt, hogy felvettél magad mellé egy kis kóstolni való édességet? Nagyon szép lány. Látom még mindig a barnák az eseteid. – cukkol, és a szemem forgatom rá, majd sóhajtok én is egyet. -Bagoly mondja verébnek. Te sem panaszkodhatsz. Tudom, hogy a barna szemű pasiktól eldobod magad. – vágok vissza, de Elyse csak elégedet vigyorral a testőre felé néz, és igen, szinte falja a tekintetével. -Tudom. Dobnám is magam elá, elé, ahová csak kell. – mondja továbbra is őt nézve, aki addigra már a konyhában van, és igen Cissyvel beszélget. Tudnám még folytatni ezt a szórakoztató show, de most nincs erre időnk. -Gyere, ez most nem a megfelelő alkalom egymás piszkálására, inkább beszéljük meg a részletek a család érkezése előtt, az irodában. – felelem, és a lépcső felé indulok, fel az irodámba, ott biztonságosan tudunk majd beszélni. Szeretnék átbeszélni pár kínos dolgot Elysszel, amivel jobb ha vigyáz, amikor a család neves tagjai itt lesznek. Az irodába érve már komoly arcot vágok, mert ez igencsak komoly téma. -Tudod, ma a te házasságod is megbeszéljük, hogy kihez kéne hozzámenned. – felelem, és látom, ahogy Elyse arca lassan vörös lesz a dühtől. – Azért szólok, hogy addig begyakorold a színészi tehetséged. Nem kell jelentet rendezni, és atyáink zavarba hozni, igaz? – nézek rá komolyan. Tényleg aggódom ez miatt, Elyse eléggé indulatos tud lenni. -Nem hiszem el, hogy nem tudnak leszállni erről a témáról. –mordul fel, és idegesen járkálni kezd az irodámban, míg én az íróasztalom előtt állva figyelem őt. -Ne aggódj, nem kell férjhez menned még, én nem hagyom. Tudom, hogy te szerelemből akarsz, amit ugyan nem értek meg, de tiszteletben tartom. – teszem hozzá komolyan. – De arra kérlek, igyekezz visszafogni magad, bólints a javaslataikra. -Rendben. – sóhajt mélyet. -Valamint, lesz még téma az, hogy kit küldenek az olaszok után. Szerintem minket. Felkészültél. – nézek rá kérdőn. -Fel lehet erre készülni? – kérdez vissza azonnal. Tudom, hogy a mai napig nehezére esik, dolgozni a családnak és tenni a kötelességünk, még ha néha be is kell mocskolni a kezünk. Én már hozzászoktam, de ő, nem, és szerintem sosem fog. -Nem hinném, de meg kell tennünk a legtöbbet. – mosolyodom el, egy mély sóhaj után. -Na igen. – sóhajt Elyse is.
Tíz perc megbeszélés után, már lent is vagyunk az étkezőben, és előkóstolást végzünk a konyhában. Nagyon jó az új szakácsnő. Pedig reménykedtem h kirúghatom, és előtte még alaposan megdöngethetem, de itt kell maradnia, mert ilyen jót még nem ettem. Egyszerre érzek örömöt, és bánatot. - Nos Cissy, le vagyok nyűgözve. – mosolyodom el. – Nehéz lesz nem keverni az élvezeteket a munkával, ha ilyen jól főz, hiszen az ételei maguk az élvezet. – kacsintok a séfre, bár tudom, ennél több kell, hogy az ágyba vigyem. Elyse a szemeit forgatja, majd megköszörüli a torkát. - El is felejtettem, ő az unokatestvérem, Elyse O ´Donnell. A hölgy pedig az új séf, Cissy Young. – mutatom be őket egymásnak. A két lány meg méregeti egymást, mint mi szoktuk a férfiakkal, érti a fene a nőket néha, na mindegy is. Egyáltalán miért kellett bemutatnom neki az új séfet? Van szája, tud beszélni, néha gyakrabban, mint kéne. - Örvendek. – feleli komolyan Elyse, de a tekintete azonnal a testőrre téved, aki szorosan Cissy mellett áll. Nagyon csúnya szörny a féltékenység kuzin!
***
Szerencsére nem sokkal később a vendégeink is megjönnek. A szüleim, Elyse szülei, és pár magasabb rangú családfő a feleségével. Vagyunk vagy tízen. Havonta egyszer rendezek ilyen puccos vacsora partit, hogy megadjam a tiszteletet, elvégre egy napon én leszek a családfő. A kormonyik és a személyzet többi tagja fogadja őket, és az asztalhoz kísérik, édesapám az asztalfőn foglal helyet, természetesen. -Anya. – csókolom arcon érkezéskor. – Csodásan festesz, és ön is nénikém. – bókolok a hölgyeknek. Aztán illedelmesen kezet fogok a férfi vendégekkel. Elyse is üdvözöl mindenkit. -Kérem, foglaljanak helyet mind. – mutatom az étkezőasztal irányába, ami a hatalmas étkezőben van, előttünk pedig New York elterülő fényei. A látvány csodálatos, nem tudom megunni. Az inas önt mindenkinek vörösbort, majd whisky. Aztán jön a vacsora, és igen, enyhén szólva is mennyei! -Fiam, kiben tisztelhetem meg a szakácsod? Úgy hallottam, újat vettél fel. – apám mindig is szerette a jó ételt, éppen ezért adok a színvonalra én is. A pletyka látom szélsebesen terjed, de tény, nincs olyan esemény a családban, amiről apám ne tudna, mindenhol van füle. -Igen apám. A neve Cissy Young. Idehívom, ha szeretnéd. – felelem neki komolyan. -Hívd. – feleli, én pedig intek Cissynek. Mikor ideér, bemutatom őt ismét. - Ízletes az étel, ön igazán tehetséges. – apámtól nagyobb bókot úgy sem kap, sem ő sem más. Ez is már nagy szó, hogy ilyet mondott. - Ő az eddigi legjobb szakácsom. – mosolyodom el, és felnézek Cissyre. - És a legszebb is. – teszi hozzá Elyse, miközben rám kacsint. Nem a megfelelő hely és idő, arra, hogy most cukkolj, Elyse. - Az már csak ráadás. – szólal meg Callum, az egyik vendégem. - Köszönjük Cissy, elmehetsz. – felelem neki. - Beszéljünk inkább arról, hogy mikor házasodtok meg, a pillanatnyi élvezetek hajszolása helyett. – apám hangja ismét szigorú lett. Jött is a megbeszélt házasság téma, de most Elyse végre hallgatott rám, és nem lázadozott. - Hamarosan apám. Mindketten megfelelő párt fogunk találni. Van is pár jelöltem, de te is tudod, az ilyet nem lehet elkapkodni, elvégre ők családtagokká válnak. – felelem komolyan. - Helyes, keress is megbízható ír családokban. – teszi hozzá. Na igen az ír vérvonal nagyon fontos, ezt aláírom. - Úgy lesz, apám. – teszem hozzá komolyan. Az est hátralévő részében különféle ügyeket beszéltünk meg, és azt is, hogy Elyse egymaga megy az olaszok után, nélkülem. Tudtam, hogy már most undorodik az egésztől, de nem adta hangját, csak bólintott, mikor apám kiadta a parancsot. Egyedül, nélkülem, ilyen veszélyes közegben? Aggódtam érte, de legbelül, tudtam, boldogulni fog. Miután elmentek a vendégeink, kettesben maradtam ismét Cissyvel. A konyhába mentem utána, hátha beszélgetni tudok vele, úgy, hogy végre nem hárít. Mindenképp meg kell dugnom, mert különben beleőrülök. Egész idő alatt nehezemre esett összpontosítani, mert tudtam, itt van a konyhában, ebben az istenverte dögös szerelésében. Egyáltalán ki az, aki ilyen szűk topban főz? Legszívesebben a konyhapultra tenném őt és letépném róla. -Nagyon jól sikerült a mai vacsora, és ez részben a te ételeidnek köszönhető, imádták. – mosolyodom el. - Szóval ismét megdicsérlek. Gratulálok Miss. Young, az első próbált kiálltad. – felelem neki, miközben ismét végig mérem őt, szemérmetlenül. Igen, határozottan meg kell fektetnem őt, mert különben beleőrülök. Mégis hogyan fogok én így megnősülni, ha már most csak ez a szépség jár a fejemben?
+16Tudtam, hallottam arról, hogy Kieran milyen nőcsábász hírében áll. Illetve, hogy senki nem tud ellenállni a huncut mosolyának, és göndör fürtjeinek. Azt hittem én kivételt képzek ez alól, de ahogyan bámul, rá kell jönnöm lassan, hogy sajnos én sem vagyok az. De ha igaz is, hogy ösztönlény vagyok, a vőlegényem gyilkosával még sem fekszem le. Ez egyértelmű! Ahogy végig mér engem már az felér egy simogatással, hogy a fene vinné el. -Akkor megszeretném kérni uram, hogy ne is célozgasson rá, inkább tekintsen rám úgy, mintha nem nő lennék. Jobb lesz mindkettőnknek, magának szakácsnőre, nekem pedig munkára van szükségem,- mondom határozottan. Majd próbálok egy mosolyt kicsalni magamból, Katherine oda mondja keményen a véleményét, de most Cissy, a szerény szakácsnő vagyok. Mindig elfelejtem, és ha továbbra is így méreget, vagy rá vetem magam... vagy be húzok neki egyet. Majd amikor később a vacsorát beszéljük meg, meglepve tapasztalom, hogy milyen távolságtartó, teszsik, hogy nem próbál poénkodni vagy újból flörtölni. Azt hiszem megértette, hogy én a főnökömmel nem fekszem le, még akkor sem, ha csak ő hiszi azt, hogy a főnököm. De hamar ráébredek, hogy túl gyors következtetést vontam le az imént, mert a menüsor, amit hirtelen összeállítok neki, tetszik. Viszont az az apró beszólás, biztosan, arra értettem, hogy a hozzáállásommal nincs megelégedve. Nos, amíg igazából nem próbálkozik addig legeltetheti rajtam a szemét, ha attól boldog és jobban érzi magát. Sőt, amikor hátat fordít az én pillantásom is elkalandozik rajta, akaratlan. Ennél azért jobbnak gondoltam magam, megmondom őszintén... Elmentem a konyha irányába, és megnéztem, hogy mindent találok-e a vacsorához. Többé-kevésbé igen, viszont volt volt pár dolog amit be kellett szereznem. Egy fél óra múlva már a papírzacskókból pakoltam ki a drága márványpulton. Elő kapom a telefonomat és elkezdem a kedvenc zenémet lejátszani. Közben halkan dudorászok és a zene ütemére mozgok, miközben uralmam alá veszem a konyhát. Teljesen megfeledkezem arról a tényről, hogy O’Donnell házában vagyok. A főzés olyan hobbi ami teljes mértékben ki tud kapcsolni, egyszerűen imádom csinálni. Teljesen elvesztem az idő érzékem, és arra leszek figyelmes, hogy hallom a csengőt, de mivel én szakács vagyok meg se moccanok. De Kieran megjelenik az ajtóban, és int, hogy menjek vele, amint kiérek a nappaliba egy pillanatra le fagyok, de hamar rendezem arcvonásaimat. A bátyám totál megőrült! Mi a fenét keress itt? Látom Alecen, hogy egy izom megrándul a nyakán amikor Elyse megemlíti, hogy Kieran miért is alkalmazz engem, nem tudom a kuzinoknak mennyi tűnik fel a dologból, de gyorsan ártatlan mosollyal az ajkaimon fordulok a bátyám felé és rázok vele keze. -Hello, Cissy vagyok,- nyújtom felé a kezem,- isteni kávét főzök,- bocsánatkérő mosolyt villantok az O’Donnellek-re, majd ahogy fogom a bátyám kezét, keményen megszorítom, és jelzem, hogy húzzon be a konyhába. Amint hallótávolságon kívül vagyunk, keményen bele boxolok a vállába. -Mond te teljesen meghibbantál?! Mi a fészkes fenét keresel itt Alec?- az ő szeme is szikrákat szór, és közelebb ép, tenyerével be fogja a számat mielőtt elkezd sziszegni,- Halkabban, először is Aaron, s másodszor testőr vagyok. Elyse testőre, nyilván, hogy vele jövök ide. Na meg láttam ám, hogy hogy legelteti az a ficsúr rajtad a szemeid. Csak nem gondolod, hogy magadra hagylak vele!- mire a szemeimet forgatom,- Al... akarom mondani Aaron, szerinted nem vagyok képes magam megvédeni? Hidd el, hogy megtudom, de nem láthatnak együtt minket, fogd már fel végre! És nem kell a hímsoviniszta dumád, hogy neked mindent lehet, láttam, hogy a nő melleiről te sem tudod levakarni a szemed! A francnak ez a hülye színjáték? Gyújtsuk rájuk a házat és....- oda lép az egyik bárszékhez és letelepszik rá, majd szigorúan mér végig.- Én vagyok a családfő, megbosszuljuk apáékat, de okosan tesszük, most meg Cissy ígért egy isteni kávét,- egy pillanatra dühösen méregetem, valamit hozzá vágnék, de azt nehéz lenne kimagyarázni, és inkább a gép elé lépek. A bátyám a csészéjét szorongatja miközben egy két utolsó simítást végzek az egyik fogáson, szorosan mögöttem áll, és az egyik diszítő elemet akarja el lopni, mire rá csapok a kezére, Kieran-ék pont ekkor lépnek be az ajtón. A bátyám álla újból megfeszül, de én gyorsabban válaszolok újdonsült főnökömnek,- ennek szívből örülök, számomra ez nem munka, hanem élvezet, ami legális,- mosolygok vissza rá. -És nem csak a főztje isteni, ez a kávé Cissy mennyei, de mindenképpen el kell vigyelek arra a helyre amit említettem,- mér végig a bátyám, mire egy pillanatra össze szűkült szemekkel méregetem, de aztán rá jövök: így nem gyanús, ha találkozunk, ők azt hihetik, hogy szimpátia alakult ki közöttünk,- szívesen elmegyek a szabadnapomon veled,- kacsintok rá, amikor látom Elyse hogy méreget. Tuti féltékeny a kis bestia, ha tudná.... -Részemről a szerencse,- mosolygok végül rá a lányra, és azért nagyon büszke vagyok magamra, hogy eddig nem próbáltam megölni őket...
*** *** ***
Aztán megjelenik az egész család, én úgy tervezem, hogy végig a konyhában maradok, mosogatok, elrendezek mindent és utasítom a felszolgálókat hogyan szolgálják fel az ételeket, kettő O’Donnel pont annyival több, mint amennyit el tudnék viselni. De végül Kieran apja látni kíván. Veszek egy mély levegőt, és leteszek arról a tervemről, hogy le húzzak egy kupica alkoholt, hátha könnyebben elviselem a helyzetet majd. -Szép estét, Mr. O’Donnel.- bájosan mosolygok a legidősebb férfira az asztalnál, egy kicsit apámra hasonlít. De ez nem részvétet indít el a lelkemben sokkal inkább dühöt, bosszú vágyat, körmeimet mélyen a tenyerembe vájom, nehogy meggondolatlant mondjak, vagy tegyek. -Köszönöm, de megelégedve hallom, hogy így gondolja,- Elyse közbe szólására csak elpirulok, majd távozom a konyhába. Egy pillanatra neki dőlök az ajtónak, és azon agyalok, hogy valamit tényleg szét kell törnöm. Már éppen az első kezembe akadó tárgyat vágnám a földhöz amikor Alec jelenik meg és kapja ki a kezemből. Egy pillanatra magához ölel, ismerős, biztonságot nyújtó illatától megnyugszom. -Hé, húgi, jól csinálod, ügyes vagy, azt hittem az első adandó alkalommal konyhakéssel mész nekik, büszke vagyok rád, de ki kell bírod, értetted? Nekem sem könnyű,- mire horkantok egyet,- kellőképpen csináljuk ezt, - még egyszer magához ölel, majd nyom egy puszit az arcomra. -Menj mielőtt gyanút fognának, én jól vagyok,- majd bele túrok sötét fürtjeibe, és a koszos edényekhez fordulok. A maradékot kotrom össze a tányérokról amikor hirtelen Kieran megjelenik mögöttem, majdnem el ejtettem a drága tányért. -Atya ég, uram, megijesztett,- pillantok rá ahogy a mosogatógépbe helyezem azt, lehajolva, tudva, hogy végig engem bámul. Egy kis szórakozás kijár a ma este után. Egy kis ártatlan flört nem árthat ugye....? -Én nem adok ki olyan ételt a kezeim közül ami nem minőségi vagy finom. Eddig mindenkinek ízlett,- mosolygok rá ahogy oldalra billentett fejjel fixírozom. -Óh, ezt nagyra értékelem,- indulok el felé,- Mr. O’Donnell, aki nem szeret csak úgy dicsérgetni, ma már másodszor megdicsér. Csak....- egy pillanatra gyöngyfogaim alsó ajkaimba mélyednek,- nem tudom, hogy ez a dicséret nekem, a tudásomnak vagy pedig... a testemnek szól, amiről egész végig le sem vette a szemeit,- pillantok rá tágra nyílt szemekkel. Majd elmegyek mellette, úgy, hogy éppen hogy érintem a testemmel őt, majd előre hajolva kezdem rendezni a további koszos edényeket az asztalon, igen meg is kerülhetem volna az asztalt.- Tudja ki nem állhatom az olyan férfiakat, akik csak egy feneket és két mellett látnak bennem, illetve mi lenne a következő...?- pillantok hátra egy pillanatra.
We’re all in the same game; just different levels. Dealing with the same hell;just different devils.
Vágyakozás. Régen éreztem ennyire , talán még sosem. Ez a nő alig van itt egy napja, és máris teljesen megbolondulok a közelségétől. végig figyelem őt, majd apám reakcióját is. Apám nem könnyű lenyűgözni, szinte lehetetlen, ez a nő mégis képes volt egyetlen vacsorával ezt elérni. Ez bizony dicséretre méltó. Miután elmennek a vendégeink megkeresem őt, igen, mert engem is lenyűgözött, nem is akárhogyan, és hiába mondja az eszem, hogy álljak le, nem tudok, sajnos ismét nem a fejemmel gondolkodok. Valamit azonban tennem kell, nem tűnik olyannak, aki könnyen elolvad a sármomtól, ami ugyan sérti az önbecsülésem, de nem baj, így legalább nagyobb lesz a kihívás, és még ennél is jobb mikor megkapom őt. Elmosolyodom mikor megijed. -Nem állt szándékomban megijeszteni önt, Miss. Cissy. - mosolygom még mindig. A bókjaim fogadja, és igen, csavar is rajtuk egyet. - Nem csodálom, nagyon tehetséges, de hát én nem is alkalmazom akárkiket, a minőség nálam követelmény. - mosolygom tovább. Aztán jön a csavar és egy percig meg sem szólalok, én Kieran O ´Donnell zavarba jöttem? Végigmérem őt, mikor a testéről beszél. Igen, határozottan tetszik. Amikor hozzám ér, és tudom, játszadozik velem, nem is akárhogyan. Mély levegőt veszek, de nagyon nehéz koncentrálnom, főleg mikor előre hajol rakodás közben. Szándékosan csinálja! Nem is sejti, hogy mennyire veszélyes az alvó oroszlánt felébreszteni. Ez most ártatlan, és édes játék mindkettőnk részéről, de volt idő, mikor nagyon megégettem magam a nők miatt. Alig múltam tizenhét... de a mai napig emlékszem rá. Volt egy lány, nevére sem emlékszem. Egyik este elmentem inni a barátaimmal, és persze a hű testőrgárdám árnyékában kellett, de hozzájuk voltam szokva, ahogyan most is. Csak egy szokásos estének indult, iszok, bulizok, felszedek egy egyéjszakás kalandot, majd hajnalban elküldöm. Akkoriban ez szokásos hétvégi rutin volt nálam. De akkor azon az éjszakán ez megváltozott. Mindig is komolytalannak tartott apám, és még szigorúbban nevelt, én pedig annál jobban lázadtam. Nem csupán Elysenek volt lázadó korszaka, vagy mikor arról álmodozunk, hogy más életet éljünk. Bizony, nekem is volt ilyen, de hamar felébredtem. A bárnál rendeltem egy whisky, majd kettő, és valamikor a hatodik körül véltem felfedezni egy meseszép női alakot táncolni. Szűk fekete ruha volt rajta, és a haja sötétbarna volt. Csodálattal már kábultan néztem őt. Odamentem hozzá, mögé léptem, és a csipőnk szinte azonnal összeforrt a zenére. A karomra tette a kezét, majd hátranyúlt, és megsimította a hajam. Megfordult, kábultan a szemembe nézett, és mosolygott, majd átkarolta a nyakam, és megcsókolt. Nem tudom mennyi idő telhetett el, talán fél óra, mire kimentünk a mosdóba, és ott estünk egymásnak. Már majdnem megvolt a csaj, ismét éreztem a szokásos mámort. Azonban a pasija ránk talált, és nem tudta kivel kezd ki. Aláírta mindkettejük halálos ítéletét. A pasas félrerántotta őt, aztán nekem esett, én pedig három mozdulattal megöltem, elég volt egy pontos késszúrás a nyakába, és ott vérzett ki. Ő volt az első, akit megöltem. Percekig csak álltam a holtest felett késsel a kezemben. Az első gyilkosságom azért volt, mert egy nő megkívánt, és nem is ez volt az utolsó. Kevin jött be az ajtón, majd a lábam elé nézett, és intett a testőröknek, hogy vigyenek ki, egy pillanatra még visszanéztem a szép lányra, de tudtam, sosem látom, mert Kevin megöli. Megvédett, az emberek beszélnek, nem kell tanú.
***
Zavartan nézek Cissy felé, felébredve sötét emlékeim egy apró darabjából. Nem is tudom mit kérdezett. -Igen, értelem önt. - ennyit mondtam neki. -Figyeljen... mit szólna, ha holnap elvinném valahová? Hálám jeléül. - felelem egy erőltetett mosollyal. Lehunyom a szemem, az emlékem arról a fiatal lányról ismét kísérteni kezd, de gyorsan el is hessegetem. - Nemleges választ nem fogadok el. Reggeli után indulunk.- felelem mosolyogva. Aztán mikor felém fordul, értetlen arccal, elmosolyodom, és finoman arcon csókolom. Talán ez az angyal a megmentőm, talán általa a régen jegyes szívem ismét felolvadhat. -Jó éjt, Cissy. - mosolyodom el az arc csók után, majd ott hagyom őt a konyhában.
+16Még mindig nem hiszem el, hogy anélkül képes voltam végig csinálni a vacsorát, hogy egyáltalán bárkinek neki mentem volna. Arról nem is beszélve, hogy az öreg O’Donnell-el úgy tudtam kezet fogni, hogy felkaptam volna az első kezembe akadó éles tárgyat. Szóval igen, teljesen büszkének érzem magam. Most már nem vágyom másra csak arra, hogy magam legyek. Hogy le tudjak nyugodni teljesen, de sejthettem volna, hogy Kieran nem fog magamra hagyni. Igazából az lett volna a furcsa, ha nem jött volna utánam. Mert amikor kint voltam a vacsoránál egyetlen egy pillanatot sem hagyott ki, hogy ne mérjen végig azokkal a kék szemeivel. Egyből ki akartam zavarni a konyhából, de aztán utána meggondoltam magam. Egész nap felfalt a szemeivel, és flörtölt velem, azt hiszem lőni úgy sem jutok el egy hamar. Így arra jutottam, hogy egy kis játékot megengedhetek magamnak. Tudom, hogy a tűzzel játszom. De én mindig is szerettem az izgalmakat, így bele megyek a játékába. Sőt! Teszek még rá egy... vagy úgy kettő lapáttal. -Semmi baj, Mr. O’Donnell, csak kérem legközelebb ne ijesszen így rám, a végén még eltörök valamit,- pajkosan mosolygok rá. Megmondom őszintén, elég nehéz dolgom van, hogy itt játszanom kell a mézes-mázos, kedves lányt. Mert ha valaki megijeszt, már ha van ilyen, előbb ütnék, vagy dobnék az illető felé valamit, mintsem, hogy megszeppenve ne tudjak mit tenni. Az egyszerűen nem én vagyok, és Katherine már rég be is mosott volna egyet ennek a pasinak. Kezdek frusztrált lenni, nem tudom, hogyan tudom majd megoldani, hogy bírjam a strapát anélkül, hogy tényleg rá gyújtsam a házat Kieranra. Az lenne a legegyszerűbb megoldás, de hát a bátyámnak sem kell az egyszerű megoldás ugye bár. Ő mindent túl bonyolít, olyan, mint az apám, én sokkal egyszerűbb esetnek tartom magam igazából. Mit kell ezt túl spilázni? Persze, logikusan gondolkodva tudom én, hogy igaza van Alecnek, de attól függetlenül én nem így tennék, sőt nem is akarom én ezt túlélni. Egyedül a vőlegényemmel akartam azt a habos-babos nyálcsorgatós maszlagot, de mivel ő nincs én sem akarok élni. Viszont a bátyám ezt teljesen máshogy gondolja ugyebár... Kissé felvonom az egyik szemöldökömet, megint bókol, de képes úgy bókolni, és dicsérni, hogy azzal önmagát is dicsérje. Igazából lenyűhözz ez az önbizalom ami belőle árad. Jó, persze, nekem sem kell a szomszédba menni ezért, de neki aztán tényleg van. És igazából van is mire büszkének lennie, meg gondolom azért sokat tesz azért a külseje, hogy sok mindent elérjen. Meg ugye a családi befolyás sem semmi, ezzel teljesen tisztában vagyok. -Nos, köszönöm szépen, újfent, de már úgy érzem kezd túlzásba esni. Annak viszont örülök, hogy megelégedtek a vacsorával,- mosolygok rá bizonytalanul kissé. Nagyon nehezen tudom vissza fogni magam, hogy azt vágjam a képébe, hogy az én kezemből még rossz vagy ehetetlen kaja nem került ki. Ha megakarom ölni, ha nem, azért jól esik ez a dicséret, hizlalja a szakács máját, aki szintén én vagyok. Azért dagad a mellkasom a büszkeségtől, ami igaz az igaz. De kezdem úgy érezni, hogy ez már nem annak köszönhető, hogy ennyire ízlik neki a főztöm. Azért kíváncsi lennék, ha nem így néznék ki, hanem több, mint száz kilós lennék, tele pattanással, és zsíros hajjal, akkor mennyire akarna agyon dicsérgetni. Gondolom semennyire sem, mert az biztos, hogy még a közelébe sem juthatnék. És még nem a testemet dicséri.... cöhhh! Végül hirtelen elhallgat, egy pillanatra végig nézek rajta, látom az arcán, ahogy jóképű vonásai elsötétednek, hogy gyönyörű azúrkék íriszei elfelhősödnek. Biztos vagyok benne, hogy nincs itt gondolatban, egészen máshol jár.... az emlékeiben. Mi a szösz, a végén még kiderül, hogy van lelke ennek a kegyetlen gyilkosnak? Inkább hátat fordítok neki, nem akarom így látni őt. Emberi érzésekkel, egyáltalán érzésekkel, a kegyetlen maffiaherceget akarom látni, aki oly embertelen módon dobták Bronx egyik sikátorába a családom tagjait! Rendezem vonásaimat amikor meghallom a hangját, úgy fordulok vissza hozzá, immár mosolyogva. -Öhm....- először nyögni sem tudok,- igazán nincs rá szü...- kezdenék ellenkezni, de ő a szavamba vág, és igazából úgy kéri ki a véleményem, hogy nincs is lehetőségem ellenkezni. A legkevésbé vele akarom tölteni az időmet a szükségesnél tovább! Mire észhez térhetnék egy puszit nyom az arcomra és távozik a konyhából. Az illata és az érintése méh percekig ott kering körülöttem, zavartan pillantok utána, neki dőlök a konyhapultnak, és dühössé válok. Hogy magamra vagy rá, azt nem tudnám megmondani, de belül érzem, hogy kezdek nem úgy tekinteni rá ahogy kellene.... Nem kellett volna ezt a Kieran-t látnom, a fene vigye el....
Kezdőlap
~ Szószám ~
