Hartley and Serena not so easy

Akad néha olyan napom, amikor nem a munkát veszem előtérbe, mégis ugyanazon a környéken mozog. De más a szett, más az arckifejezés, más a hozzáállás, és nem kell mindig mosolyogni. Mondanám, hogy ilyenkor megtehetem azt is, hogy nem mindenkit fogadok be a mellettem lévő székre, de ez munka közben is áll és ebből sosem vettem vissza, még akkor sem ha már nagyon akarta a másik. Az istenért is kell a kémia, nem vagyok olyan Nő, aki Bárkinek lefekszik válogatok, mert megtehetem és meg is teszem.
-Még sosem voltam ilyen helyen.- izgatottan megyünk be a bejáraton, mármint Cleo az, én már jártam itt, még ha nem is munka miatt, de már megfordultam erre, ismertem a tulajt, nem kellett a hossz sért végigállni az ellenőrző kapukon átmenni, amiért a barátnőm, akit éppen ma dobtak felettébb őrült. Ez nem az a hely volt, ahol csak a Férfiak örömködhetnek, Nők és Pasik és felléptek, így nekünk is volt csorgatni a nyálunkat és a másik nem is igencsak jól szórakozott, hiszen Őket már az is spanolja, ha látják, hogy a Nők is odavannak ezért csak jól titkolják.
-Ennél jobb elfoglaltság aligha akad egy szakítós napon.- biggyesztem le az ajkaimat, mert tényleg sajnálom hogy szétmentek, de nem mellette meg nem értem miért is voltak együtt.
-Remélem.- ott van a hangjában a keserűség, a fájdalom, amit ma szépen el fogunk veszíteni és felváltja a sóvárgás és az új dolgok felé való kíváncsiság, ez a hely erre jó, na meg szórakozni.
-Elmegyek a pulthoz kérsz valamit?- kiabálok neki, mert a zene egyre hangosabb ahogy haladunk befelé. -Nézd, ott már javában megy a buli, menj csak be meg foglak találni.- mutatok a sz-npad felé, ami bemelegítésnek elég lesz, a srác, aki rajta van már alig visel valamit, de pont annyi van rajta, hogy a fantázia szabadon áramoljon.