Más helyzetben egy kicsit máshgy értékelném a piszkálódását, de most azért végül is dolgozni vagyunk itt, szóval baromi komolynak kéne maradni. Ami azért nem olyan egyszerű, amikor valaki az ember fésűjén viccelődik. -Nagyon heves az érdeklődésed a fürdőszobai eszközeim iránt. - szúrok vissza egy kaján vigyorral, mielőtt eltűnnik - na, jó, egy színpadon nem lehet eltűnni - hangolni. De hát nem hangolja be magát a cselló, úgyhogy kénytelen vagyok ilyesfajta szolgálatokat tenni. -Hát, azt nem mondanám, de végül is egész karcsú vagyok. - mutatok végig kissé páváskodva magamon. Nem mintha amúgy hajlamos lennék a hízásra, de így aztán főleg nem fenyeget a veszély, hogy elguruljak. -Mondd nekik, hogy készítsék az elefántot. - nevetek Nate-re. Mert hát egyébként meg szeretek enni. Nagyon. Csak elég ritkán tudom úgy igazán kiélvezni, ahogy szeretem. Ennyiből szeretem, amikor mondjuk hazautazom, mert olyankor nincs meló és anya mindent IS megfőz, mert meggyőződése, hogy New Yorkban nem jutok elég tápanyaghoz. Ez mondjuk sajnos néha igaz is. -Ó, hát én igazán nem panaszkodom. - tartom fel a kezeimet, mielőtt végre oltanám a szomjamat. -Hát elvégre a legjobbat hívtad. - kacsintok rá vidáman. Persze nyilván nem vagyok ekkora egoista, de ezt igazából ő is tudja, csak néha szeretek egy kicsit felvágni. Meg aztán igazából én is örülök a lehetőségnek, mert annak ellenére, hogy úgy kellett bezsúpolni a napirendbe, sokkal ritkábban adódik lehetőségem színpadra cibálni az elektromost, mint szeretném. Persze, nem panaszkodom, manapság már haladnak az ügyek ezen a téren is, de azért még messze van a cél. Egy videoklip elvégre még nem akkora nagy ügy. De hogy őszinte legyek, sokkal jobban ki tudom fejezni magamat ezzel a hangszerrel, mint a hagyományossal. Több benne a lehetőség. -Mondd honnan szeded te egyáltalán az ilyen rendezvényeket? - Mert noha a zenekarban van ismerős arc, de ez akkor sem kispálya. Még úgy se, hogy tudom, Nate magasabb körökben mozog, mint én.
- Szóval megvan mindegyik, de mégis.. Így sikerültél? Egyben vannak vagy darabokban? - Persze, ha már szívességet tesz nekem, akkor nem kellene szívnom a vérét, de hát az elengedhetetlen főleg, ha már nyelvet öltöget. Annyira azért kegyetlen amúgy sem vagyok, de ha átlépnék egy határt nem esne nehezemre bocsánatot kérni. Nem azért, mert rá vagyok szorulva a segítségére, hanem inkább azért, mert tényleg nem áll szándékomban senkit sem megbántani. Még a kis zaklatómat sem bántottam semmilyen formában csak inkább magamat védtem annak érdekében, hogy legyen még jövőm bármilyen területen is, mert nem hiszem, hogy megúsztam volna egy könnyen, ha kiszállok a kocsiból. - És azt mondod, hogy ez jól működik? - Bár kétlem, hogy szándékosan lépett ilyen diétára, de tény és való, hogyha az ember elfoglalt, akkor néha elfelejt enni, meg aztán talán azzal a legkönnyebb időt nyerni, hogy az ember kihagyja, mert sokszor valamit megmelegíteni is megterhelő tud lenni. Meg aztán az a két perc is sok idő főleg, ha az embernek rengeteg teendője lenne mellette. - De ha a végén megetetlek, akkor felfalod az éttermet? Szóljak előre, hogy nagy hűtővel készüljenek? - Mondjuk azért kétlem, hogy tényleg egy éttermet fel tudna falni, de talán egy hűtőt még ki tud fosztani, ha vissza akarja pótolni az energiáját. Főleg, ha kevés az, amit bevisz az ember, akkor még az is ott van, hogy egy idő után fáj a feje vagy esetleg szédül és sokszor ehhez nem is társul éhségérzet, ami megnehezíti azt, hogy kitalálja az ember, hogy mégis mi is igazából a probléma forrása. Tényleg nem akarok láb alatt lenni ezért hagyom, hogy nyugodtan csinálja, amihez legjobban ért én meg itt vagyok, ha bárkinek szüksége lenne rám, mert én is csak abba szólok bele, vagy nyúlok bele, ami az én dolgom, vagy legalább valamennyire értek hozzá. Ebbe pedig beletartozik az is, hogy gondoskodok a körülöttem lévőkről ezért is veszek magamhoz egy üveg vizet, hogyha már evett egy picit igyon is valamit azért előtte. - Csak gondoskodó természet vagyok, már ez is baj? - Kérdezem, majd hagyom, hogy elvegye tőlem az üveget és figyelem, ahogy iszik belőle, hogy tényleg ne csak arra használja, hogy éppen benedvesítse a száját, de közben meg talán túl sokat sem jó dolog inni előtte. - Tudtam, hogy veled nem kell aggódnom. - Szóval nem félek attól, hogy elrohanna, de ha már kihúzott engem a szarból a legkevesebb, hogy különösen odafigyelek rá. Na, meg talán azért más miatt is, de az más kérdés.
Most komolyan, mi ez a nagy hűhó a hajammal? Eddig senki nem panaszkodott rá. Jó, nem kezdtem el bemutatózni vele, de beszólni még azért senkinek nem jutott miattam. Meg amúgy szerintem sem rossz. Nem kimondottan praktikus, mert sokkal pepecsesebb, mint fésülködni, de egyáltalán nem mondanám rossznak. Főleg az én fodrász-képességeimhez képest. -Én meg nem vagyok mindenki. - öltöm ki a nyelvemet nevetve. -Nem, mind megvan otthon a fürdőszobában. - húzom ki magam végül, mielőtt elsietnék a saját dolgomra. Mert abból van bőven még akkor is, ha korán jöttem. Tulajdonképpen máskor még ennél is korábban érkezem, hogy beszorítsak még egy kis gyakorlást kezdés előtt, csak most itt erre nincs lehetőség, hiszen mindenki javában sürög már, így be kell érnem a főpróbával, meg a fonnyadt sonkás szendviccsel. -Á, most ezt a menő, új zenész-diétát tolom, hogy formában maradjak. Az a lényege, hogy egész nap rohansz, majd este kizabálod a hűtőt. - felelem aztán nevetve, amikor Nate újfent megjelenik. Nem mintha ne volnék hálás a felajánlásért, csak épp tudom, hogy a végén a kajám nagyjából háromnegyede a színpad szélén fonnyadna meg, az meg igazán nem tenne jót se a produkciónak, se a nézők orrának. Jobb megkímélni mindenkit akkor már. De néhány pillanaton belül ő is rájöhet, miről beszéltem, mert elkezdenek szállingózni a zenekar tagjai. Persze, a zongoristát már ismerem, így vele még eldiskurálok némelyik részről, hogy minden flott legyen, de mire azt befejezzük, addigra mindenki kész a próbára. Magamban azért hálát adok, hogy velük van munka mert jóval kevésbé formálisak, mint az a közeg, ahol általában én mozgok, és ezzel jelentősen megkönnyítik a dolgomat. Akkor is megoldanám persze, ha nem így lenne, mivel én azon a véleményen vagyok, hogy azért vagyunk itt, hogy együtt keltsük életre azt a varázslatot, amit zenének hívnak. De mégiscsak kellemesebb ez így. Így nem egyedül veszek el a zenében, hanem együtt teszünk így mindannyian. Mint egy nagy kalózhajó. Viszont ez azt jelenti, hogy legközelebb már csak akkor kerülök le a színpadról, amikor öt perccel kapunyitás előtt végre befejezzük a próbát, amit én arra használok, hogy még happoljak magamnak egy üveg ásványvizet, amit valamilyen rejtélyes oknál fogva Nate őrizget. -Vigyázol, el ne szaladjanak? - kérdezem derűsen, az üvegért nyúlva, majd egy hajtásra lehúzom a felét. Embertelenül meleg van a reflektorok alatt.
Finoman szólva is hálás vagyok azért, amiért az utolsó pillanatban is tudott igazodni az egész helyzethez, ami azért nem lehet olyan könnyű. Nagy szívességet tesz nekem, szóval ezt még biztosan viszonoznom kell majd valahogy, mert hát tényleg az utolsó pillanatban ugrasztottam. Mondjuk ettől még mondhatott volna nemet is nem volt kötelező bevállalnia, de azért örülök, hogy megtette, mert így nem kicsit könnyítette meg a dolgomat. - A divat meg nem mindenkire illik. - Ez mondjuk tényleg így van, hiszen sokszor lehet, hogy valami éppen szezonban van, vagy éppen kiment a divatból, de mondjuk nem áll jól valakinek, vagy éppenséggel jól áll. Ha valamit az ember jól tud viselni, akkor nem igazán számít abban a helyzetben igazából más. - Ezért úgy reagáltál rá, hogy eldobtad az összes fésűdet? - Mert jelenleg úgy tűnik, bár nem mondom azt, hogy tényleg rosszul mutatni, mert nem néz ki kifejezetten rosszul, egyszerűen csak inkább azt mondanám, hogy más. Még egy picit beszélgetek, mielőtt még követném, de ahogy látom már elfoglalta magát így is, mondhatni egyszerre több dologgal is, hiszen ahogy látom nagyon leköti őt most az evés, amiben igazán meg sem akarom zavarni, de mégis úgy érzem, hogy valamit még hoznom kellene, mert éhesnek tűnik. - Hát jól van, az nekem simán belefér. De ha kell valami esetleg, akkor csak nyugodtan szólj aztán megpróbálom elintézni. - Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű dolog, de nem is akarom feltartani meg semmi sem, de ha meg tudom könnyíteni a dolgokat, akkor szívesen megtenném. Meg aztán tényleg nem árthat a végén egy vacsora, már köszönetképpen is, de részben azért is, mert így legalább tudunk majd beszélgetni. Mondjuk ezt megtehettük volna korábban is, de nem mindig úgy jön ki a lépés.
Nem mondom, hogy nem szólhatott volna előbb. Mert jó lett volna. De azok alapján amit mondott, ez nem igazán volt opció. Meg aztán profi vagyok, viselkedjek is akként, így aztán szépen nekiduráltam magam az összes kottának. Legalább az egy szem zongoristával sikerült gyakorolnom egy kicsit, mert őt sikerült nagy nehezen levadászni és felhívni. Tekintetbe véve, hogy a dobos, meg a gitáros a színpad közepe, így talán ennyi elég lesz, meg aztán felhívtam még néhány megmentőt, hogy ne csak az üres szobának húzzam el a nótáját éjt nappallá téve az elmúlt pár napban. Összességében azért ki merem jelenteni, hogy egész jól megugrottam a dolgot, de majd aztán a színpadon dől el igazán. Bosszantó helyzet, de nem olyasmi, amivel ne kellett volna már korábban megküzdenem. Akkor is jól sült el, most is jól fog. A hajammal mondjuk többet pepecselek, mint terveztem. Látszik, hogy nem vagyok fodrász, meg hogy csak fésülködni tudok. Lehet, be kéne iratkoznom valami tanfolyamra, mert zseb-fodrászra azért nem telik csellista-fizetésből. -Ha nem tudnád, most ez a divat. - vonom fel a szemöldökömet. -Nemrég megkaptam, hogy túl jólfésült vagyok. - ismerem be végül. Mert ugyan nem mondanám, hogy ő ismer a világon a legmélyebben - bár, ez nézőpont kérdése - azért azt tudja, milyen kapcsolatot ápolok a fésűkkel és egyéb hajbizgentyűkkel. És meg kell hagyni, a simán fésülködés együtt jár bizonyos előnyökkel. Marad időm enni például, bár abból sosincs sok. De legalább tíz perccel több időm lenne most rá, ami az én szakmámban már komoly luxusnak számít. Meglepetten pillantok fel a nyammogásból a kérdés hallatán. Minket viszonylag ritkán kínálnak meg, az az igazság. -Á, örülök, ha ezt lesz időm befejezni. Még kábeleket kell rendezgetnem, meg még elvileg próbálunk az egész hóbelevanc előtt. - rázom meg a fejem. -De ha nagyon aggódsz, hogy esetleg elfogyok, nyugodtan megetethetsz a koncert után. - kacsintok rá vigyorogva. Kajára sose mondanák nemet. Tulajdonképpen a társaságára sem, bár tény és való, hogy nem nagyon emelgettem a telefont. Mire végre sikerült lediplomáznom, annyira beszippantott a munka, hogy még a saját anyámat is elfelejtettem néha felhívni. Kaptam is érte a pofámra rendesen, még az a szerencsém, hogy anya nem itt van. Akkor lehet, még a papuccsal is kaptam volna. Csoda, hogy nem merek hazautazni gyakrabban?
//Btw, Nate, csak hogy tudd, a usered azt mondta, hogy nem szeret engem. Verd meg, légyszíves
Örülök annak, hogy nem égetem fel egyik kapcsolatomat sem, amit a munkám során szereztem. Persze ebben az esetben nem feltétlen őriztem meg teljesen a professzinalitást az elejétől a végéig, de amíg nem tesz bélyeget az egész helyzetre addig igazából nincs kifejezetten probléma ezzel. Legalábbis én így gondolom. Meg aztán az, hogy nem küldött el a fenébe, amikor felkerestem ezzel az egésszel kapcsolatban arra mer következtetni, hogy tényleg nem lőttem nagyon mellé. Nagyon-nagy szívességet tesz nekem azzal, hogy elvállalja, de hát azért neki sem semmi a dolog, mert azért nagy dolognak számít az ilyesmi még akkor is, ha valaki egyfajta utógondolatként is csöppen bele. Én már annak is örülök, hogy nem kell a hajamat tépnem, hogy mégis miként oldom meg, hiszen mondhatni kéznél volt a megoldás. Ami azért ritka és bár szeretem a kihívásokat, kicsit kevésbé értékelem őket, amikor az utolsó pillanatban történnek. Főleg, ha igazából elkerülhető lett volna az egész helyzet. A hangját ezer közül is megismerném és hiába vagyok egy beszélgetés közepén azért még így is felé fordulok. - Aha, aha.. Mondja ezt az, aki azt hiszem madaraknak ad otthon a hajával.. - Nem tudom, hogy mi ez az új stílus a részéről, mert általában eléggé rendezett volt. Nem mondom azt, hogy nem áll neki jól, de azért mégis csak meglepő, mert ha valakitől nem számítottam volna ilyesmire, akkor az határozottan ő az. Még egy darabig megbeszélem a fontosabb részleteket, miután igazából követni kezdeném, hogy aztán vele is játsszunk egy kisebb mi történt veled az elmúlt időszakban-t. Bár lehet, hogy fel kellett volna keresnem, de ugyanakkor a dolog kétoldalról is működik, szóval mondhatjuk azt, hogy annyira azért kíváncsiak egymásra talán nem voltunk. Vagy egyszerűen csak volt jobb dolgunk is, mint ez. - Hozzak esetleg még valamit, vagy a szendvics elég lesz? - Amilyen gyorsan tömi magába arra merek következtetni, hogy nem igazán volt lehetősége enni, de aztán lehet, hogy tévedek és végig ez volt a tervben. Egy, kemény szendvics.
Azt kell mondjam, hogy igazán sokat fejlődött manapság a stílusom. Bár persze, ha engem kérdeznek, szerintem eddig se volt vele baj annyira, de be kellett lássam, ha populárisabb műfajban is akarok alkotni, akkor lehet, hogy kicsit… divatosabbra kéne vennem a figurát. Szóval megkíséreltem rekreálni a fodrászom által “szexin káoszos”-nak titulált frizurát. Ha már most játszom először ezzel a vadidegen zenekarral, amiből simán lehet oltári lebőgés is, akkor legalább a séróm legyen jó. Bár még mindig fenntartom: én közel sem így nézek ki reggelente. Persze, azért nyilván nem szeretném, ha végül lebőgés lenne. Nate-nek így is épp elég fejfájást okozhatott az utolsó pillanatban leakasztani egy csellistát, csak mert más lusta volt gondolkodni. És hát eljátszani el tudom, persze. Csak kicsit zavar, hogy az egyetlen próbalehetőségem közvetlenül a koncert előtt történik, így ha bármi pocsék, azt már nincs lehetőség nagyon javítani. Kicsit korábban penderülök be az ajtón, mint kérték. Már csak rutinból is, mert a legtöbb helyen azt hiszik, hogy az ember csak felugrik a színpadra és játszik. Ez távolabb nem is lehetne az igazságtól. Így viszont lesz időm kényelmesen előpakolni és hangolni. -Meg kell mondjam, még mindig én vagyok a csinosabb. - vigyorodok el, ahogy megpillantom Nate-et. Vagyis a hátát. Mert éppen elmélyülten diskurál, felteszem valami fontosról valakivel. De mivel ezer éve nem láttam, ezért nem hagyhattam ki egy kis csipkelődést. De mivel elfoglalt, nem macerálom a kelleténél tovább, hanem a színpadhoz sétálok, előszedem a csellómat, majd zongorista híján én kezdem serényen nyomkodni az A billentyűt, hogy hangoljak. Úgyis mindenki a zongorához fog hangolni, így aztán nem baj, hogy én ezen már túlesem, majd elővarázsolok a csellótokból egy összecsukható kis állványt is, amire letehetem pihenni a hangszeremet, amíg én végre befejezem a még metrón megkezdett sonkás szendvicsemet, mert élek a gyanúperrel, hogy mire legközelebb kaját fogok látni, addigra egy nagy luk lesz a hasam helyén. De az ember megtanulja okosan hasznosítani az idejét, amikor ilyesfajta szakmákban dolgozik, ahol a nyugodt étkezés afféle luxusnak minősül.
Kezdőlap
- Szóval megvan mindegyik, de mégis.. Így sikerültél? Egyben vannak vagy darabokban? - Persze, ha már szívességet tesz nekem, akkor nem kellene szívnom a vérét, de hát az elengedhetetlen főleg, ha már nyelvet öltöget. Annyira azért kegyetlen amúgy sem vagyok, de ha átlépnék egy határt nem esne nehezemre bocsánatot kérni. Nem azért, mert rá vagyok szorulva a segítségére, hanem inkább azért, mert tényleg nem áll szándékomban senkit sem megbántani. Még a kis zaklatómat sem bántottam semmilyen formában csak inkább magamat védtem annak érdekében, hogy legyen még jövőm bármilyen területen is, mert nem hiszem, hogy megúsztam volna egy könnyen, ha kiszállok a kocsiból.
]
