Megkérdezte volna szívesen Dolorest, hogy miért vigyorog, de nem igazán akarta rontani az este hangulatát, olyan, mintha a nő meglátta volna azokat a dolgokat a fejében, amit igazán szeret. Az pedig a nő iránt érzett szexuális vágya és az állatok. Sandy nagyon aranyos volt, szinte beleolvadt Sin kezébe, ő pedig nem átallotta úgy kényeztetni őt, mint, ahogy Félixet szokta otthon, tudta, mi a gyengéje a macskáknak, az pedig dorombolva köszönte meg a törődést.
Azonban, mikor a lány odaült mellé és átadta az italt, ismét átvette az állatok iránti szeretetét a fűtött vágy. Combját átette a férfi lágyékára, így az kénytelen volt a macskát áttenni a másik oldalra maga mellé, s bár Dolores közelsége meglepte, nem tiltakozott, dorombolva válaszolt, akár a macska, ki nem rég a kezében nyugodott. – Úgy érzem sikerült. A vendégeiddel is jól bánsz. – mosolygott a nőre, ahogy fogadta a kényeztetést, de nem szeretett volna elhamarkodni semmit, poharára nézett és beleszagolt. – Finomnak tűnik, bár nem vagyok valami nagy borszakértő. – mormogta, mert bár nem akarta rombolni az est színvonalát, nem akart hazudni a nőnek, ő inkább a sörök és a Whisky kedvelője, de a jó borokat sem vetette meg, csupán nem értett hozzájuk. Szabad kezét a lány combjára tette, majd simogatni kezdte azt, úgy emelve tekintetét Doloresre.
- A fegyverszünetre. – emelte poharát, miközben tekintete akaratlanul is megragadt a leomló ruha pántján, ami továbbvezette szemeit meztelen kulcscsontjára és félig fedetlen keblére. Zavartan kortyolt bele az italba, s bár a nő érezhette, hogy férfiassága ismét erőre kap, nem akarta elhajítani a poharat és rávetni magát partnerére, valamiért most bele akart menni Dolores játékába, valamiért most csak rá akarta bízni magát az ügyvédnőre, hiszen tudta, érezte, hogy több van benne, mint amit a bár toalettjében mutatott. – A ház többi részét is bemutatod? – duruzsolta, miközben keze feljebb csúszott a combján, utat törve magának a ruha szorításában. Vadsága tombolt elméjében, nadrágja pedig, ha könnyebb anyagból lett volna varrva, férfiassága már rég átszakította volna azt, a semmiből tört rá ismét az a vágy, mint, ami a wc-ben uralkodott el rajta. Olyannyira készen állt ismét magáévá tenni a nőt, mintha csak most ismerkedtek volna meg és ebben a pillanatan lobbant volna fel bennük a vágy.

Még mindig kótyagos fejjel nézett fel a házra, miután kiszálltak a taxiból. Füttyenteni támadt kedve, de nem volt szíve elrontani az éjszakát, pedig még meg is említette volna, hogy a kárából befolyó összeg jó helyre kerül. Ez az este azonban a vágyaké, nem az utálkozásé, arra még rengeteg idejük lesz máskor. Beléptek a házba, mire Dolores mosolyára a férfi már hozzá is fogott a vetkőzéshez, lehámozta magáról a felsőjét, nem szándékozott késlekedni, hiszen még hajtotta őt az ital és a vágy mámora.
Amikor közelebb lépett azonban, egy négylábú kis szőrgombolyag lépett be hozzájuk, megtorpanásra késztetve a férfit. Először bután bámult a nőre, majd a macskára, mikor azonban partnere felvette azt az ölébe és közelebb ment hozzá a férfi megenyhülve nézett le rá.
- Sandy? – mosolygott Doloresre, felhúzva szemöldökét, majd megpróbálta megsímogatni a macskát.
- Félixnek biztos bejönnél. – próbálta az álla alatt cirógatni a macskát, teljesen megfeledkezve a nőről, vonásai teljesen meglágyultak, annyira elvarázsolta a kis macska, s bár Dolores lehet nem tudta azt, de neki is van otthon egy és odáig van érte. – Elvihetnénk őket majd páros randizni. – mosolygott még mindig a macskával babrálva, teljesen elfelejtve azt, hogy fél órával ezelőtt még vad ródeót csaptak ők ketten egy lepukkant bár toalettjében. – Amíg őnagysága eldönti, nem iszunk valamit? – nézett végre fel a nő szemeibe, ismét babrálva a felsőjével, de úgy döntött inkább, hogy visszaveszi azt. – Szabad? Míg kiöntöd az italt? – nyúlt Sandiért, hiszen a felső visszavétele taktikai húzás volt, nem szerette volna, ha a macska ellenkezésképpen összekarmolná a felsőtestét, nőtől még elviselte volna, de állattól kevésbé. – Tudod te, mit kapok én ezért otthon Félixtől? – simogatta mostmár immáron az ölébe fogva a macskát, persze ha az tiltakozott az ötlettől, akkor csak keresett magának egy ülőalkalmatosságot és szemügyre vette a házat.
Meglepő szín és stílusválasztás egy sikeres ügyvédnőtől, aki habzsolja a férfiakat és az életet, inkább olyan, mintha egy családi házba lépett volna be. Olyan mint az, amiben ő lakott korábban.
- Szép ház. – bökte oda, ha Dolores visszatért hozzájuk.

Vággyal telve figyelte a nő reakcióit és annak huncut mosolyát. Most olyan más volt. Vad és vidám, kitárulkozva állt ott Sin előtt csókokkal és meleg érintéssel halmozva el, így a férfi soha nem gondolta volna, hogy ilyen helyzetben fogja találni magát a nővel, kit oly sokszor átkozott és megvetett.
- Hm… te okoztad ezt. – mosolygott vissza Sin Dolores fricskájára és körbetekintve a koszos wc-ben igazat kellett adnia a nőnek, talán valamivel kellemesebb helyen kellene folytatniuk a fegyverszünetet, mert ez a helyszín most is csak azért volt kényelmes, mert ennyire kívánták a másikat. A nő következő szavaira felkapta a fejét, egyszerre érzett aggodalmat és örömöt, hiszen bemerészkedni az oroszlán barlangjába nem kis feladat, de egyszerűen nem tehet róla, hogy ez a ragadozó ennyire tüzes és dögös.
- Ne késlekedjünk. – fogadta a csókot, majd ő is amilyen gyorsan csak tudott magára kapta ruháit. Természetesen fura látványt nyújtott egy meredező férfitag elrejtése egy szűk famernadrágban, nem is csodálta, hogy Doloresnek bejön majd a látvány, főleg, mert kicsit kijózanodva az italból és a vágyból talán egy két poénra is van már türelme. – Sokszor áll égnek a farkam tőled édes. Egyszer így, egyszer úgy. – vágott vissza frappánsan, miközben hagyta, hogy Dolores letakarítsa arcáról a rúzst, na nem mintha annyira zavarta volna, valószínűleg, amint kiérnek innen, mindenki őket fogja nézni, inkább csak a nő közelsége vonzotta, ha nem rúzsozta volna újra magát, ismét csókot lehelt volna annak ajkaira.
Hagyta, hogy a nő vezesse, mint egy trófeát, amit kitehet a többi közé a vitrinbe. Részegült fejjel és mosollyal az arcán lépett ki a mosdóból, hiszen máshogy ezt nem lehet csinálni, lehetnének zavarban, de most csak ketten léteznek, a cél lebeg a szemük előtt, hogy jól érezzék ma magukat és egymást. Sin a pincér felé bólintott, ki értette a célzást és a többihez írta eddigi számláját, nyilván a nőét nem tudná magához írni, mert biztosra vette, ma ő itt nem fizetett semmit. Na meg aztán tuti jobban is keres nála, bár saját fizetését pont ő csapolta meg megannyi ügyének elvesztésével, bár most erre nem gondol, már kint az utcán álldogálva is az járt a fejébe, milyen módon és hány féle pozitúrában fogja ismét magáévá tenni ezt a démont. Igaza volt annyiban, hogy ráérnek máskor is ellenségeskedni, ez az este szólhat a vágyakról és az örömökről, elfelejthetik a gondjaikat és italmámoros éjszakát tölthetnek együtt. Keze úgy vándorolt Dolores testén, mint egy kígyó, amely Évát próbálja éppen rábeszélni az alma megevésére, s bár a nő nem ellenkezett, szavaival próbálta várakozásra inteni őt, ugyanakkor tovább vadította mocskos szája. – Olyat adok, amilyet egy ideje nem kaptál, édesem. – duruzsolt vissza neki, átkarolva a derekát, próbálván nyugalomra inteni magát, miközben férfiassága egyre jobban feszítette a nadrágját.
A kedélyek a taxiban sem csökkentek, Sin keze egyre csak a nő combját kereste, hiába erőltetett nyugalmat magára, akaratlanul is egyre feljebb csúszott, miközben oda-oda hajolt a nő nyakához egy-egy csókért. A taxis persze élvezte az előadást, legalábbis egyre többször bámult hátra, mire Sin amúgy oda se bagózott volna, azért nem adta volna jól magát a helyzet, ha baleseteznének a kéj mámorához vezető úton.
- Az utat figyeld pajti. – morgott oda végül mosollyal az arcán, kedvetlenül elengedve Dolorest, s próbált uralkodni magán az út hátralévő részében, remélve, hogy minél hamarabb odaérnek a célhoz.
- Megnézzük a zuhanyzót? – súgta a fülébe a nőnek, miután kiszálltak a taxiból, ott hagyva az ülésen valamennyi pénzt, ami bőven fedezte a költséget, sőt talán még bőkezű is volt a kukucskáló ipsével. Hagyta, hogy a nő vezesse be a lakrészébe, közben már paskolva annak kerek fenekét, magáról hámozva le a felsőt.

Minden egyes lökés igazi örömmel ért fel a férfi számára, de látta partnerén, hogy ugyanaz a szenvedély fűtötte őt, mint ami saját lágyékában is lüktetett. Két különféle ember, két külön életút, de a vágyaik azonosak és ez olyan éjszakát eredményezett nekik, amit talán mindketten örökre az emlékezetükbe vésnek majd.
Szorosan tartotta a nő combját, kezét pedig még mindig a nő arcán pihentette, tartva is valamennyire annak tarkóját, hiszen, félne, ha elengedné elveszítenék a lendületüket és ezzel odaveszne a varázs. Kívánta a nőt, de nem csak erre az éjszakára, hiszen be kellett látnia, nem a frusztráltságát engedte most ki a nőn, nem a mérgét sem pedig a bánatát. Ez olyan vágy volt, ami már évek óta mardosta őt, akárhány tárgyalást vesztett el vele szemben, lehet ez csak étvágyát növelte, most pedig hogy végre megkapta őt, nem fog tudni megelégedni ennyivel.
Kérése, hogy Dolores vágyaktól megrészegült tekintetét őrizve szeretne elmenni, utat talált a nő fantáziájában, talán neki is tetszett ez a gondolat, a férfi ezt nem fogja talán soha megtudni, azonban az igenlő válaszra reagált. Felkapta a nő másik combját is, teljesen ölébe ültetve őt, úgy tartva, mint, aki soha nem akarná elengedni. Felpörgette a tempót, mert már érezte, nincs sok hátra és bár egész testében remegett a gyönyörtől, izmai megfeszültek, ahogy tartotta Dolorest, kicsit sajnálta, hogy beteljesülésük nemsoká megtörténik.
Mosolyogva figyelte, ahogy a nő egyik kezével a lábai közé nyúlva stimulálta és próbálta szabályozni élvezetét, együtt akart a csúcsra jutni Sinclairrel, ami kicsit imponált a férfinak. Sóhajai már annyira izgatták, hogy érezte, nincs sok hátra, minimális görcs érte a lábát és az elélvezés pillanatában felnyögött, akár egy medve. Nem érdekelte, hallja-e őket kint valaki, esetleg Dolores mit gondol, elengedte magát és megtöltötte kelyhét nedvével, de a lökések intenzitása így sem lassult, főleg, mikor hallotta, hogy partnere is a csúcsra jutott. Nem engedte el még. Úgy tartotta kezében őt, mintha sosem akarna elengedni, apró, lassú lökéseket produkált még, mikor amaz átöltelte őt és megsimogatta a haját és hátát.
- Hogy véget ért? Igen, bánom. – suttogta a fölébe még mindig benne maradva, próbálván memorizálni az érzést, sajátjának tekinteni a nő lágyékát, mintha ők is, hozzájuk hasonlóan búcsúznának. Végül letette a nőt és fogadta ölelését. Kicsit szentimentálisnak hatott, nem az az érzelgős fajta, de jól esett most neki az érzékeny érintés és simogatás. Férfiassága még mindig mereven, talán kicsit bánatosan állt a nővel szemben, megsimogatta a nő arcát és megcsókolta őt.
- Ezek a szemek. – nézett végül Dolores íriszeibe, melyek még mindig vágytól voltak homályosak, nem pedig lenézéstől és ridegségtől jegesek. – Akárhányszor így fogsz rám nézni, nem fogom tudni majd visszafogni magam. – mosolygott még mindig pihegve, majd az ajtó felé nézett. – Az az igazság. – mondta kicsit bizonytalanul. – Én még mindig éhes vagyok. – Csúsztatta végig ujjait a nő meredező, még mindig kemény bimbóján. Nehezen mondta ki ezeket a szavakat, mert hiába élvezett el, még mindig kívánta a nőt. A gondolat, hogy jelenleg saját nedveivel van tele Dolores lágyéka, valamiért izgatóan hatott számára, az éjszaka pedig még gyerek volt, nem igazán volt kedve ezzel a vággyal hazamennie az üres lakásba. Lehet soha többé nem érintheti így a nőt és mivel az ital talán még olyannyira stimulálja őket, hogy szenvedélyük lángja nem oltódott el, szerette volna emlékezetessé tenni az egész éjszakát.

Mennyi álszent délután és nap telhetett el úgy, hogy Sinclair azokat a férfiakat szidta, akik olyan könnyen Dolores bűvkörébe estek. Mennyit cukkolta őket gondolataiban, hogy nem bírnak a vérükkel és csak egy érintésért és egy kacajért mennyi mindent feláldoznak. Itt van mellettük ő, a szerencsétlen nyomozó, aki folyamatosan a rossz végén ült a lónak, aki nem tudta csodálni a nőt, csupán szidni és akárhányszor arra gondolt, hogy valójában milyen gyönyörű és csodás, elfogta a rossz érzés, amiért szemen köpi magát, hiszen ő okozott bajt neki mindig.
Azonban most, hogy épp benne zakatol, hogy élvezi minden érintését, sóhaját és nyögését egyszerűen nem tud rá haragudni. Kicsit örül, hogy végre meglátta emberi mivoltát, hallotta, ahogy trágárkodik, hogy kiveszett belőle a ridegség és a merevség, hogy meglátta a szemeiben azt a nőt, akinek vágyai vannak és most ő az, aki megadja neki azt. Nem tudja mi lesz a vége ennek az ügynek vagy egyáltalán az életének, de ezt az éjszakát soha nem fogja elfelejteni.
Dolores reakciója még jobban feltüzelte a férfit, az, hogy megdöntötte a hátát és kiszabadult a férfi szorításából, kicsit fel is cukkolta Sint, de a látkép mindenért kárpótolta. Minden lökéssel egyre vastagabbra duzzadt férfiassága jelezte, hogy nagyon felhevült, talán még sosem volt ennyire felizgulva, kezeivel a nő csípőjébe kapaszkodott, úgy növelte a tempót, miközben folyamatosan azon imádkozott, bírja még az iramot, hiszen ennél csodásabb érzés aligha érte mostanság.
Az ügyvédnő gondolatolvasó volt, a férfi biztos volt benne, hogy boszorka, mert már hiányolta a tekintetét. Azokat a vad, vágyakra szomjazó szemeket, mikor hátrafordult, hogy egy pillanatra megpihenhessenek. Sin lihegve mosolygott vissza rá. Elégedettség sugárzott róla és boldogság, amikor pedig pillanatok alatt visszacsúsztatta férfiasságát magába, Sinclair ismét felnyögött és elégedetten tolt rajta pont annyit, hogy tövig mártózzon a nő kelyhében.
Lába már remegett, az izgalomtól pedig vadul lihegett, de a pózváltás új erőt adott neki, gond nélkül ragadta meg Dolores combját, hogy annak ne kelljen erőlködnie vele, hiszen azt akarta a férfi, hogy kényelmes legyen neki a körülmények ellenére. Vadul fogadta mézédes ajkait, másik kezével derekát tartva, mint egy gyönyörű műalkotás, melynél szebbet ma éjszaka keresve sem találhatna egy műértő sem.
- Nem. – válaszolt szűkszavúan a nőnek. – Nem akarom, hogy véget érjen. – tette hozzá pihegve, majd tenyerével végigsimított Dolores arcán, mélyen a szemeibe nézve folytatta az iramot. Sosem volt ilyen közel hozzá, sosem nézett ilyen mélyen a szemeibe, talán ezért sem tudta elképzelni, hogy ilyen gyönyörűek ezek az izgalomtól fűtött szemek, mindig csak hideget és lemondást sugároztak, most pedig úgy forrnak akár a tűz.
- A szemeidbe nézve akarok elmenni. Nézz rám. – fogta meg szabad kezével arcát és ismét megcsókolta őt, majd gyorsított tempóján. Az volt az ígéret, hogy ő irányít, ő pedig még utoljára látni akarta Dolores igaz énjét, a valódi vágyait, azokat a szemeket, amik bizonyították, hogy ő igen is olyan nő, akinek néha szüksége van egy érző férfira, nem csak arra, hogy kihasználhassa őket.
- Kívánlak Dolores De La Rosa. – suttogta ajkaira és tudta, hogy ezzel nincs vége. Nem tudja, hogy fog ellenállni, ha majd újra találkoznak és abban sem biztos, hogy egyáltalán ellen akar-e állni neki. A büszkesége lesz erősebb vagy a vágy, ami jelenleg szétfeszíti izmait. A nő külseje lesz csábítóbb vagy a kényszer, hogy beszóljon neki valamit, bár előbbire tippel, ez a nő mindig olyan ruhákban járkál, amikben szinte elvarázsolja a férfit. Serena tudja, hogy szereti a szexi fehérneműket és rucikat, de Dolores olyan, mintha már eleve ilyen stílusban küldte volna az ördög, hogy ezzel is nehezítse számára az ellenállást.
A tempója már egyenletes volt, vad, mint amilyen ő maga is volt, azonban szabad kezével a nő arcát fogta, néha simítva rajta egyet, mintha csak keverte volna a két viselkedési normát. Ismét hosszan megcsókolta őt, sajnálta, hogy véget fog érni a közös estéjük, talán az utolsó, de azért még előtte egy utolsó iramot megad a nőnek. Megadja neki a gyönyört, mert megérdemli ő is, hiába Sin estéje ez.

Nagyot fordul a világ, ha egy ember annyira utált valakit, hogy sose örült neki, ha találkozott vele, most pedig a combjai között okoz neki olyan önzetlen örömöt és olyan vággyal, hogy tulajdonképpen ne érje be ennyivel. Lehet igazából az ital késztette erre a viselkedésre, a túlzott vágy, amit a nő vonzereje és megjelenése keltett benne, de lehet csak a tudat, hogy most olyan dologba tenyerelt bele, amiből bizony nem tudja még, hogy fog kimászni.
Bárhogy is legyen, fizikai lehetetlenség lett volna most elszakadni a nőtől. Fájdalommal járt volna, ha véget vetett volna valami kettejük légyottjának, legyen köztük etikailag és emberileg hatalmas szakadék, most a testük olyannyira összhangban volt, amiről talán két szerelmes csak álmodhatott.
Gyengéd kéz érintése a fején és a hajának megmarkolása jelezte, hogy jó munkát végez, lelkesebben és erőteljesebb nyelvcsapásokra késztetve, ahogy Dolores a combjai közé nyomta arcát. Nem látszott, de elégedett mosoly ült ki arcára, egyrészt, mert jó munkát végzett, másrészt mert végre látta a nőt megnyílni, végre az őszinte arcát mutatta, ami igen csak szimpatikus volt a férfinak, tekintve, hogy ő alapból ilyen indulatos.
Amikor eltolták őt a mézescsuportól úgy nézett fel a nőre, mint egy elárvult kiskutya, kit megfosztottak a játékától, de a nő tesztbeszéde mindent elárult. Nem sok kellett volna már neki és megígérte, hogy ez Sinről szól majd, az ő játékán és estéjén, már ha megússza a börtönt, Isten tudja mit fog tőle kérni. – Valóban? – nézett a férfi kérdőn Doloresre, mikor közölte, mire vágyhat ő, de több nem jött ki a torkán, mert a nő a szemben lévő falhoz tolta őt, rutinját és minden megmaradt egyensúlyérzékét be kellett vetnie, hogy lehúzott nadrágban pingvin módjára ne essen hanyatt, de miután ismét selymes kezek érintésétől lett ismét duzzadó és erőteljes szerszáma, elfelejtette ezt az apró tornamutatványt és ismét felszállt a vágyak hajtotta tengerjáróra.
Kérdésére megfagyott benne a vér és meglepett mosoly ült ki arcára, imádta az obszcén beszédet szex közben, nagyon tudta a nő, hogy mire vágyik, így megsimogatva az arcát erőtlenül bólintott. Amikor pedig mocskosul megjegyezte neki, hogy lassan ideje lenne, ha keményebbre venné a figurát felkacagott és szenvedélyesen megcsókolta a nőt. – Megkapod szivi. – húzódott mosolyra a szája, majd mikor a lány letérdelt elé és megkezdte a műveletet, meg kellett kapaszkodnia a mögötte lévő falban. Hatalmasra duzzadt, vágytól égő szerszámának rég nem volt ilyen kellemes kényeztetésben része, mikor pedig be is kapta azt, kínzó lassúsággal akaratlanul is Dolores fejéhez kapott kezével. Felnyögött, de próbálta nem mozgatni a lány fejét, hagyta, hogy saját maga kényeztesse őt, úgy ahogy legjobb képességéből kitellik, csípőjét is csak épp annyira mozgatta, hogy olyan ritmusban járjanak ketten, ami a fellegekbe repíti Sint. – Istenem, nagyon jó vagy. Imádom. – suttogta tehetetlenül a férfi, ahogy átadta magát a nő által okozott örömöknek, nem mostanság volt nővel, Serenát is rég látogatta meg, hiszen rengeteg dolga volt a munkája miatt és pont az éppen most őt kényeztető Doloresnek köszönhetően, de szerencsére az ital stimulálta a testét, így jobban bírta a strapát, lehet más esetben már rég elélvezett volna. Az ital mindig tompította benne ezt a hatást, aminek most hálát remegett, hiszen még mielőtt a csúcsra jutna, Istenesen meg akarja dugni őt.
Olyannyira bizsergett már a lágyéka, hogy nem bírta tovább, felhúzta a nőt magához és ismét vad csókban forrt össze vele alaposan megmarkolva formás fenekét. – Szeretnéd, ha megkefélnélek? – suttogta vágytól és izgalomtól kéjes hangon az ajkai közé, majd megfordította őt és a falnak nyomta. A magasságuk okozta különbséget Dolores magassarkúja valamelyest feledtette, gond nélkül illesztette combjai közé férfiasságát, egyik kezével a nő mellét markolta meg, másikkal a lágyékához nyúlt. Kínzásképpen először úgy húzta ki és be combjai között farkát, hogy az érintse a nő lágyékát, érezze annak melegét, hogy még ezzel a pár pillanattal is az őrületbe kergesse őt. Végül fogást váltott, odaillesztette férfiasságát lány lágyékához, szabad kezével óvatosan megfogta Dolores nyakát és hátrahúzta őt, hogy egy csókot nyomhasson csupasz vállára.
Lassú, kínzó, mégis kellemes iramban hatolt be. Elégedetten, szinte vágyakozóan sóhajtott a nő nyakába, szinte kezdte érezni, hogy kezdi elveszíteni a gyeplőt, pedig eddig azt hitte, ő irányít, de már ő is olyannyira vágyott erre, hogy majd beleőrült. Óvatosan járt a nőben, lassan, miközben szabad, felszabadult keze ismét a Dolores lágyékához vándorolt és simogatni kezdte azt. – Tetszik? – kérdezte lassan mostmár tövig hatolva a nőben, nem elsietve semmit, ki akarta élvezni a pillanatot, hiszen megannyiszor elképzelte már, hogy felhajítja őt a tárgyaló asztalra és a magáévá teszi. Persze, nem így, nem ilyen romantikus, kellemes tempóban tette volna, de most valamiért szerette volna, ha mindketten olyan örömökben részesülnek, hogy elfeledjék egy pillanatra nyomorúságos életüket.    
   

Egy pillanatra meglepte, hogy a nő megállította, bambán, a vágytól megrészegülve nézett a partnere íriszeibe és hallgatta azt, amit mindig is hallani szeretett volna. Titkon érezte, hogy Dolores rideg tekintete többet hordoz annál, minthogy egy lezárt ügyet figyeljen a tárgyaló teremben újra és újra.
Mosolygott a szavaira és halk, megkönnyebbült sóhajjal nyugtázta, hogy férfiassága kiszabadult a nadrágjából, keze érintése pedig olyan hirtelen volt, mint amilyen izgató, szinte majd felrobbant egyre duzzadó és lüktető szerszáma.
- Kedvesem. – súgta ajkai közé a vágytól és szenvedélytől vegyes szavakat. – Ez az este, ez a hely. – zihált a nő lassú, szinte kínzó kézmunkája nyomán. – nem elég arra, hogy azt tegyek veled, amit szeretnék, de… - itt ismét szünetet tartott és kicsit eltolta magától a nőt és egy határozott mozdulattal lerántotta a ruhát derekáig, ameddig az anyag engedte, hogy kiszabadítsa telt kebleit, melyek hívogatva meredtek a férfira, nem is bírt magával, ujját óvatosan végigcsúsztatta rajtuk, próbálván növelni Doloresen az izgalmat. Legszívessebben már magáévá tette volna őt, de kérése, hogy ne siessen, szöget ütött a fejébe és eldöntötte, hiába adta már magát oda megannyi férfinak, ebben a koszos wc-ben olyan örömöt akar okozni neki, hogy soha ne felejtse el őt. – Tulajdonképpen már megkaptam, amire vágytam. – súgta neki ismét közelebb húzva őt magához, hogy egy apró csókot leheljen az ajkára. – Arra vágytam, hogy eltüntessem azt a rideg, bíráló tekintetet. Ah… - nyögött fel itt egy aprót, mert egyre jobban élvezte a nő által okozott örömöt. – Látni akartam azt a lányt, akinek a szemeiben…öröm és vágy lakozik. – mosolygott egy pillanatra, de szavai már akadoztak az izgalom okozta vágytól. Legszívesebben ezzel a mondattal itt is hagyta volna őt a wc-ben, hogy még jobban vágyakozzon utána, hogy olyan legyen ő neki, akár a drog, amit nem kaphat meg, hogy függjön tőle, mert az önbecsülése és a vágyai ezt diktálták. Hiába adja oda neki magát és csinálhat vele, amit akar, azt ebben a koszos wc-ben nem tudja neki megadni, ugyanis ő csak egy dolgot akar. Hogy Dolores vágyjon rá.
Mint egy körhinta, ismét helyzetet váltottak és a nőt szorította a falhoz. Nehezére esett ugyan, kiszabadította férfiasságát, összefogta a lány kezeit és a feje felett összefogva tartotta azokat. Mellei a cselekvés következményeként szemtelenül ugráltak szemei előtt, amire még jobban felizgult, nyugtató csókokkal halmozta el mindkettőt, nyelvét is használva, mikor a bimbóudvarhoz ért. Leguggolt és a nő egyik combját a vállára helyezte, szabad kezével pedig félretolta annak fehérneműjét, hogy láthatóvá váljon megannyi férfi vágya. Olyan embereké, akik nem érdemelték meg ezt a nőt, olyanoké, akik leginkább csak azért járhattak itt, mert Dolores így kívánta vagy mert ő éppen rossz passzban volt. Nem tudja, hanyadik férfi ő a nő életében, vagy csak a hónapban. Azt sem tudta előre, rangsorban hanyadik lesz, de férfi önbecsülése azt kívánta, hogy minél előrébb végezzen, hogy legalább azt az örömöt, amit okoz neki, sose felejtse el, még akkor sem, ha börtönbe vonul. Vágyjon rá, lehetőleg annyira, hogyha ne adj Isten pér év múlva szabadul, ott álljon a börtön ajtajában egy autóval és azzal a huncut mosolyával kínálja meg őt ismét egy szál cigivel.
Apró csókokkal illette rózsadombját, combjait, miközben bal keze felkúszott a nő melleihez. Végül pedig, amikor már úgy érezte, hogy az izgalomtól a nő megremeg, belemélyesztette nyelvét is a nektárba, lassan, módszeresen, örökké emlékeibe égetve annak minden zamatát. Néha felnézett, hiszen imádta nézni a nők reakcióit kényeztetésére, innen tudta mindig, hogy tempóját gyorsítson vagy éppen lassítson, munkája közben pedig óvatosan rámarkolt a nő mellére, fokozva az élvezetet. Szerencsére Dolores felébresztette őt, ki tudja, lehet ha nem lassít a tempón, már végzett volna és az este is csalódást keltő véget ért volna kettejüknek. Utálta ezt a nőt, de a vágyait uralni akarta. Ki nem állhatta, de kívánta, hogy ez az este sose érjen véget.

Nem gondolta volna, hogy ilyen irányba terelődnek a dolgok azután, hogy Dolores leült mellé a boxba, de valahogy teljesen beindult már csak a gondolatra is. Sokszor eljátszott a gondolattal, akár a tárgyaló teremben is, hogy felhajítja a nőt az asztalra és szenvedélyesen a magáévá teszi. Nem is meglepő, hiszen valóban gyönyörű volt, a ridegség pedig, ami a tekintetéből áradt, arra sarkalta a férfiakat, hogy próbálják feltörni őt. Nem tudni, hogy a szavai, a tettei következtében, de végül egymásnak estek forró csókban forrva össze, ahogy a Jin és Jang egyesül egy idétlen kínai naptáron, a két különböző természetű személy, Dolores és Sinclair úgy tűnik ma este egy közös pontot vél felfedezni egymásban. Ujjai akaratlanul is merészebbé vállnak, ahogy a nő mohón falni kezdi ajkait, nem is kellett nagyon igazgatnia a fehérneműt, hogy rájöjjön az ital és a mélyre elnyomott szexuális indulatok Doloresben is megfelelő izgalmi állapotot eredményeztek, pont olyat, mint amilyet Sinben.
Csibészes mosollyal nézte végig, ahogy Dolores megigazítja a haját és a ruháját, közben fejben már rég a nőben zakatolt, lágyéka égett a vágytól, nadrágja robbanni tudott volna a feszültségtől.
Az ügyvédnő megragadta a kezét és meg sem állt vele a kocsma piszkos, koszos mosdójáig, ahol az ajtó megadta magát a feszültséggel teli vágynak, Sinclair már alig bírt magával, az izgalomtól remegő kézzel zárta be az ajtót és már vetette volna rá magát a nőre, aki ezúttal is gyorsabb volt.  
- Mióta? – kérdezte szinte elvarázsolva az izgalomtól, szorosan fogva a nő derekát, hogy az, ha akarna se tudjon menekülni mostmár az ölelésétől. – Mióta először ítéltek el túlkapásért és… - itt ismét Dolores nyakába temette ajkait, szabad kezével pedig a nő arcát simította végig. – azokkal a rideg, igéző szemeiddel rám mosolyogtál. – folytatta falhoz szorítva, közben az észre se vette, hogy a felső már rég nem volt rajta, csupasz felső teste szorította magához az ügyvédnőt, ki ebben a pillanatban legyen akármilyen sikeres a szakmájában ártatlanságukat már nem védheti meg semmilyen eszközzel. – Akkor kezdtem el vágyni arra… - itt ismét csókba vesztek a szavak… - hogy örömöt és szenvedélyt csaljak a szemeidbe. – Legszívesebben ezen a ponton letépte volna róla a ruháját, de hiába a vágy, gondolt rá, hogy a nőnek valahogy haza kellene jutnia, így csak lerántotta válláról a ruhájának pántját és vad csókokkal illette mezítelenné vált kulcscsontját, miközben keze ismét utat kívánt magának szoknyája rejtekébe, hogy immár célul vegye a fehérnemű alatt található édességet, magát a vágyak paradicsomát, melyre oly sok férfi vágyott.
- Soha nem fogsz tudni többé olyan rideg tekintettel rám nézni, ugye tudod? – lihegte bele ajkaiba, miközben ujjaival utat talált Dolores rózsadombján át a vágyak labirintusában, nem átallott tövig hatolni belé, növelve ezzel vágyát, de kis ízelítőt adva ezzel neki abból, amire ma este bejelentkezett.
- Én nem olyan vagyok, mint mások. Belőlem ennyi nem lesz elég. – nyögte a férfi az izgalomtól és bár ezeket a hév mondatta vele, de biztosan tudta, hogy ez fordítva is igaz. Ez a stressz levezetés csak ízelítőnek lesz elég, pont annyira, hogy még jobban bevadítsák egymást és bár biztos, hogy ha eljön a reggel, minden ugyanúgy fog menni tovább, bár Sinben egy cseppnyi megbánás sem lesz, minden percét élvezi ennek a kis kalandnak. – Igen, Dolores De La Rosa, kívánlak! – suttogta bele az ajkaiba, miközben alul egyre gyorsabban és hevesebben jártak az ujjai, kényeztetve Dolorest, ha szükséges, akár a csúcsig.

Sin unottan hallgatta a mellette ülő lány monológját arról, ki is ő és kinek képzeli őt a férfi, végül be kellett látnia, hogy igaza van, így elismerően bólintott felé.
- Egy kicsit tévedsz szivi. Először valóban így volt. – használta ki azt a leheletnyi időt, amíg Dolores beleszívott a cigarettájába. – De mióta beszéltünk, tudom, hogy csak egy falat húztál magad köré, amit nyugi, eszem ágában sincs áttörni. – emelte maga elé kezeit védekezően, hiszen ő aztán nem fog ítélkezni senki felett. Megtette korábban, kicsit bánta is, de ő ilyen volt. Hirtelen és faragatlan, amikor vesztett helyzetben érezte magát, próbált minden eszközt bevetni annak érdekében, hogy egy kicsit is megbántsa azt, aki ártani próbált neki.
- De hát én egy hatalmával visszaélő, dühös rendőr vagyok. – nyújtotta ki a kezeit értetlenül, ahogy ránézett Doloresre, végül megdöbbent és úgy hallgatott el, mintha csak valami villámcsapás érte volna. Szemöldökét felhúzva hallgatta az ügyvédnő vallomását. Tényleg nem tudott róla semmit és most úgy tört elő belőle a érzelem hullám, mintha pszichológusként arra kérte volna, hogy meséljen a korábbi életéről. Szívesen félbeszakította volna, hogy őt ez nem érdekli, vagy hogy nem jó embernek meséli el a történetét, de valahogy nem volt szíve ezt megtenni. Rengeteg alkalommal szúrt már ki vele, sok pénzzel károsította meg őt és az alapítványt, de tudja, hogy ő is csak egy ember, aki hatalmas terhet cipel a hátán, meg hát a beszélgetésük elején ő is túl őszinte volt vele. Nem kellett volna, bár nem volt már tétje a dolognak, így már teljesen mindegy.
- Nagyon jó. Színt vallottunk egymásnak és mostmár ismerjük egymás mostoha sorsát.  – mosolygott Sin keserédesen, majd beleszívott a cigijébe. – Sajnálom Dolores. Biztos szar lehetett. – bólintott végül kifújva a füstöt maga elé, majd ürespoharát fogta kezébe és úgy forgatta, mintha választ várna tőle valamely kérdésére. Úgy érezte mondania kellene valamit, vagy rendelnie még egy kört esetleg, hátha mostmár magára hagyja a nő, ugyanis a hangulata egy fikarcnyit sem lett jobb, nem fog jobb kedvel bevonulni a börtönbe, főleg, hogy holnap lesz a nagy nap. Holnap kell elmondania Clarának, hogy egy időre elutazik. Hosszú időre.
- Hogyan mondanád el egy kislánynak, hogy.. – elakadt a szava, ahogy megérezte a nő közelségét, vicces, de fel sem tűnt neki, hogy az közelebb húzódott hozzá. Érezte bőrének érintését, ahogy Dolores combja az övét súrolta, szinte kíváncsian feszegetve egy olyan határt, amit, ha átlépnek, talán mindketten a pokolba jutnak. – Mit művelsz? – kérdezte pont annyi hirtelenséggel a hangjában, mint amennyi izgalommal. Szavaira nagyot nyelt, de most reagálni nem igen tudott. Nem volt zavarban, nem igazán esett kétségbe, egyszerűen elképzelni sem tudta a helyzetet, hogy Dolores megpróbál majd valaha közeledni felé és azt sem hitte, hogy ez őt ekkora izgalomba hozza. Ez a nő tényleg értette a dolgát, nem véletlen fütyült utána minden férfi, aki valaha szemkontaktusba került vele. A csóktól teljesen megborzongott, szavaira már szinte alig figyelt. Pont annyit ivott, hogy agya ne tudjon ellenkezni, lehet józanul már kinevette volna ezt a próbálkozás, de csüggedt, ittas elméje olyan izgalmasnak érezte ezt a közeledést, hogy alig bírt magával.
Kezét lassan a combjára helyezte, pont annyira közel, hogy az izgató legyen, de annyira távol, hogy nyilvánosan nem számítson illetlennek. Nem, mintha érdekelte volna, hogy ki látja őket, de pont annyi épp elméjűsége volt még, hogy ha ez egy újabb csapda, ne dőljön be neki. Azonban Dolores következő lépése teljesen feledtette vele tévképzeteit, maga felé fordította a férfi arcát, szinte ajkuk összeért. Elmosolyodott, majd most ő hajolt közelebb a nőhöz és óvatosan beleharapott a fülcimpájába. Pár csókot illetett még annak nyakára, lassan, szinte kínzón, mélyen beszívta annak illatát és úgy súgta most ő a nőnek. – Kívánlak kedvesem. – itt szünetet tartott, keze feljebb csúszott a combján. – Ha pedig megúszom a börtönt. – csókot lehelt a nyakára. – Egy éjszakára. – A keze itt már elérte a célt, ha addig a nő nem állította meg. - Te tehetsz azt velem, amit szeretnél. – ért a mondat végére és itt tudta, hogy a gyengepontjára tapintott. Egy olyan este, amikor a nő uralkodhat egy dühöngő zsaru fölött, minden pénzt megér, de még kérdés, hogy ezzel az éjszakával mit kezdenek.  

- Neeeee Dolores. Az Isten szerelmére, ne kérj bocsánatot, ez az egyetlen dolog, amit tisztelek benned, az a tartásod. Ne kúrd el ezt is. – simogatta meg a fejét Sin gondterheltem, majd sóhajtott egy nagyot, mert már előre bánta, hogy ezt a mondatot még hozzá fogja tenni az előzőhöz. – Meg, mert igen, kúrva jó ügyvéd vagy. – fintorgott el kellemetlen mosolyra húzva a száját, majd ismét hörpintett egyet a Whiskyjéből.
- Ne bánd, megérdemeltem. Én is mondtam dolgokat, meg amúgy is mondtam már, hogy nem vagyok jó ember, tudom jól. – fogadta el végül a Dolores által kínált cigarettát, majd meg is gyújtotta azt, nem várva, hogy a nő felajánlja neki saját eszközét. Most, a szokásostól eltérően durván és türelmetlenül szívott a cigijébe és úgy fújta ki azt, mintha csak szabadulni akarna a nikotinfelhőtől.
- Ne erőlködj szivi, nálam jobb társaságok is akadnak ma itt, keress magadnak valakit. – intett végül, majd mikor a nő elkezdte faggatni az ügyéről kuncogva nézett rá, majd ismét belekortyolt Whiskyjébe. – Meggondoltad magad? – motyogta még a pohár mögül, majd talán méregből vagy izgalomból, nem tudni, lerántotta italát. Ismét beleszívott cigijébe, majd kifújta azt a mennyezet irányába.
- Néztél már fel az égre drágám és gondolkodtál el azon, miért azok mennek el, akiknek élniük kellene? – kérdezte valóban eltűnődve. – Az olyan rohadékok, mint akiket védesz vagy mint én, itt éldegélnek boldogan, míg azok, akik valóban jó emberek voltak, már nincsenek köztünk. Hiszel Istenben? – fordult oda végül hozzá, mert kíváncsi volt a válaszára. Nyilván a pia hatása, van egy szint, amikor érzelgőssé, szentimentálissá és kicsit bölcselkedősre issza magát, talán az most jött el, de különösebben nem akart foglalkozni az ügyével. Nem bízott Doloresben, hiába kérte, hogy mondja el bővebben a történteket, még biztos volt benne, hogy ez a bocsánatkérés meg ez a leereszkedő magatartást csak egy újabb trükk arra, hogy ismét nevetség tárgyát csináljon belőle.

Nem volt meglepő, hogy Sinclair a törzshelyén kötött ki, ám az, hogy most egyedül üldögélt ott annak volt köszönhető, hogy nem vágyott társaságra. Most nem egy sikeresen lezárt nyomozást ünnepelt és nem is az a pár haverja próbálta kirángatni az irodából, hogy levegőztesse ki kicsit a fejét. Nem az a részeges fajta, szokott iszogatni, de tényleg nem azért, hogy feledtesse a problémáit vagy hogy jobban érezze magát, tudta, hogy élete eleve keserű, ha még italhoz is nyúlna, akkor tényleg feldobhatna egy kötelet egy gerendára.
Ismerték itt, tudták, hogyha Sinclair egyedül ül egy boxban, akkor nem szabad zavarni, mert vagy azért ült be, mert nagy a gáz, vagy azért, mert egy nyomozást át akart gondolni. Azonban az itteniek olvasnak újságot, tudták, hogy most nagy a baj, persze a város nagy részével ellentétben az itteni kocsma bútorok és személyzet nem hitte el azt a szennyet róla, amit lehoztak a lapok.
- Kösz Andy. – válaszolt a csaposnak, aki kihozta neki a kért italt, Whiskyt jéggel, tisztán, mellé pedig egy pohár ásványvizet pár szelet citrommal a pohárban. Az ásványvizek azonban halomban sorakoztak előtte, mert most nem azért jött, hogy szórakozzon, hanem hogy leigya magát, a csapos ettől függetlenül bízott abban, hogy jobb belátásra tér és elkezdi a hidratálást, nem szeretné, ha mérgében elverne valakit vagy kárt tenne a bútorokban.
- Asszonyom, én nem tenném. – szólt a csapos Sinclair mögött, majd magassarkú kopogására lett figyelmes. Valószínűleg egy nőt figyelmeztetett Andy, aki a férfi közelébe akart kerülni, s mivel a pultnak eddig háttal ült a falat bámulva, nem vette észre, hogy kedvenc ügyvédnője körül úgy keringenek a férfiak, mint árvagyerekek az édesség kirakata körül.
Sin nem is nézett oldalra, nem nézett a nő irányába, ki úgy ült le mellé, mintha csak egy régi barátot látott volna meg, vagy nem tudná milyen szar helyzetben is van jelenleg Sin.
- Nyugodtan. Döfködd a hátamba a késeidet szivi, nem érdekel. – beszélt alig hallhatóan, s bár még annyira nem volt bekészülve, már hallatszódott a hangján, hogy pár pohár italon túl van.
- Ha pedig kifogytál a poénjaidból, húzz el szépen. – motyogott még mindig maga elé nézve, majd kezébe vette az italát. Nem kellett Doloresre néznie, hogy tudja, ő ült le mellé, hiszen felismerte a hangját, megérezte az illatát, de mondhatnánk azt is, hogy kirázta a hideg, amint közeledni kezdett felé, mintha csak maga az ördög próbálta volna megközelíteni őt.
- Azonban, ha még mindég kíváncsi vagy, a haverjaim épp nem értek rá, a családomat évek óta nem láttam, a mennyasszonyom pedig mééééég mindig halott. – nézett rá megvető gúnnyal végül, majd mint aki még eddig nem látta volna a nőt ilyen csinosan felöltözve nézett végig rajt fütyülve egy nagyot. – Tyű anyukám, kicsípted ám magad egy kocsmához képest. Vagy azért öltöztél így, hogy megünnepeld a teljes megsemmisülésem? – püffögött egyet visszatérve italához, majd mostmár bele is kortyolt. Hogy miért volt ilyen közvetlen? Mert már mindegy volt, mit reagál stílusára Dolores, persze hozzá tesz az a 3-4 pohár ital is viselkedéséhez, amit már eltemetett magában, jövőjével együtt.

Dolores szavai égetőbbek voltak a tüzes pokolnál, szinte Sin beleremegett a méregbe, mely elöntötte abban a pillanatban, ahogy agya értelmezni tudta a nő szavait.
- Igen. Mindamellett hogy igen, gondoltam esélyt adok, hogy végre olyan valami mellett álljon ki, ami valóban jogtalan. Sosem ütnék meg nőt. – morogta maga elé, rá sem nézve vitapartnerére, továbbra is a kinti eget bámulta és imádkozott az Istenhez, már ha létezik olyan, hogy elég erőt adjon ahhoz, hogy ne folytassa a mondatát azzal, ha hasonlóra vetemedne valaha is, akkor ő kapná az elsőt. Nagyon nehéz volt neki ide eljönnie és megkérnie arra, hogy védje meg a seggét, azon túl, hogy már eddig is rengeteg alkalommal űzött gúny belőle, még most sem által szívni a vérét a férfinak.
- A kurva életbe, tudom, hogy mondtam dolgokat, de ha maga lenne veszélyben, nem rugóznék azon, hogy maga mit tett velem, kötelességem lenne megvédeni önt. – jött ki a béketűrésből, leginkább, hogy kikerülje a válaszadást arra a kérdésre, jó ügyvédnek tartja-e őt. – Tök mindegy, én minek tartom magát, sikereket ér el, így vagy úgy. – folytatta, csak hogy valamelyest megfeleljen Dolores kérdésének, amivel úgy falhoz állította, akár egy patkányt, amit már amúgyis szétmérgeztek.
Következő szavai földbe döngölték a férfit. Ennyire bűnösnek tartja őt, csak azért, mert megnyomorított néhány visszaeső bűnözőt és drogkereskedőt? Olyan embereket, akik hiába kerülnek hűvösre vagy szakemberhez, már nem fognak rendes emberként visszaállni a társadalomba, ami kiköpte őket magából már akkor valószínűleg, mikor megszülettek. – Nem miattam…én nem számítok, tegye meg érte…értük…akik.. – itt elakadt egy pillanatra a lélegzete és maga elé meredt. Nem jöhet pont most az alapítvánnyal, nem hozhatja szóba Clarát, nem bújhat mögé, ráadásul sokat gondolkozott azon is, lehet, jobb lenne neki hosszútávon, ha távol maradna tőle.  – Akikre odakint a nagyvilágban szükségük van egy rohadékra, aki eltakarítja a mocskot az utcákról. Akik összeverik a gyerekverő apákat vagy a drogot kínáló söpredéket. Lehet, sok ember a börtönbe kívánna engem, de higgye el, ugyanennyi ember rebeg hálát azért, mert olyan vagyok amilyen. – magyarázta megadva magát a nő döntésének, leginkább csak meg akarta neki mutatni, hogy rosszul dönt. Hogy nem jó embert akar kivonni a forgalomból. Amikor azonban felhozza azt a nőt, akit „állítólag” elvert, akaratlan mosoly húzódik végig a száján, sőt fel is nevet, inkább keservesen, mint gúnyosan.
- Biztos vagyok benne, hogy hisz nekem Dolores. Ez nem arról szól, hogy bűnös vagyok vagy nem igaz? – nézett a nő szemeibe, megpróbálván kivenni Íriszeiből az igazat.
- Csalódnom? Már akkor csalódtam magában kedvesem, amikor először találkoztunk az első tárgyalásunkon. Azonban igen, utálom magát, de oda se neki. – rántotta meg a vállát a férfi és elnyomta a cigarettát a csikktartóba, majd elindult kifelé. Még az ajtóból azonban visszafordult és elmosolyodott. – Kíváncsi leszek majd a börtönben, hány kuncsaftja fogja élvezettel mesélni, hogy hágták meg önt. Élvezettel fogom hallgatni, de ki fogom ezért verni belőlük a szart is. Elmondjam miért? – kérdezte maga elé meredve. – Mert maga többet érdemel ennél. – rázta meg a fejét, majd a választ sem várva meg, becsukta maga mögött az ajtót. Tudja, hogy többé nem látják egymást, ez volt az utolsó beszélgetésük, mert folytatni fogja odabent azt, ami idekint elkezdett. Nem fog megtörni. Őt nem abból a fából faragták.

Music / Outfit

Sok idő telt el, mióta legutóbb látta a nőt, bár akkor sem szívélyes volt a találkozás, inkább Dolores rosszindulatú egóhízlalását tapasztalhatta Sin magán, amit hidegvérrel kellett tűrnie. Sok volt már akkor is a számláján, így ezért türtőztette magát, bár biztos volt benne, hogy a nő nem csak a munkáját végezte és, hogy nem csak a siker hajtja. Szereti kínozni a férfiakat, főleg, azokat, akiket nem kap meg, vagy akik az ő etikai rátáján nem mennek át. Legalábbis Sinclair erre gondol, mikor az iroda ajtaján belép a hatalmas aulába és megkeresi a megfelelő ügynökséget, ami Dolorest is foglalkoztatja. A háta közepére sem kívánta ezt a találkozást, az meg, hogy most visszafogja a dühét egyenesen lehetetlen volt. Úgy viharzott be a liftbe, hogy a mellette álló apró termetű dossziékukac megremegett az ijedtségtől és szemüvegét igazgatva kért elnézést, mire Sin még csak ügyet sem vetett. Arcát méreg torzította el, kezei ökölbe voltak szorulva, a jobb oldali pedig módszeresen már cafatokra gyűrt újságlapot szorongatott.
Nem tudta eldönteni, hogy azért volt mérges, mert olyan üggyel vádolták, amit nem követett el vagy mert Dolorest akarja felkérni, hogy védje be a seggét. Az eddigi ügyvédjei mind kudarcot vallottak ellene és tuti, hogy ők is be vannak építve abba a kis szervezetbe, akik ki akarják csinálni őt. Elfogadja, ha valami rosszat csinál és ezért büntetik meg, de azért nem vállal felelősséget, amit nem követett el. Soha nem vert meg ártatlant, főleg nem nőt.
Meg tudta, hogy tégla van a rendőrségnél, ezért el akarják őt tüntetni a színről és mivel Dolores már tett róla, hogy igen csak szép batyut cipeljen a hátán, csak meg kellett szerkeszteni pár képet, amit címlapokra hozhattak és pár hamis feljelentésért kellett némi piára való összeget kifizetni. Jelenleg is azért mászkálhat szabadon, mert a parancsnoka közben járt érte, sok mindenért lebaszta Sint, de ezt a mocskot ő sem hiszi el róla.  
- Dolores… - akad el a szava mérgében, mert még mindig nem jegyezte meg a nevét. – Dolores ügyvédnőhöz jöttem. – morogta végül nagyot sóhajtva, megadva magát zavartságának és megtörölte fejét, hogy leplezze azt. – Öhm, üdvözlöm uram, van időpontja az ügyvédnőhöz? – kérdezte meglepetten a hölgy, mire Sinclair csak legyintett. – Mondja, hogy Sinclair Henderson keresi. Fogadni fog higgye el, ha másért nem azért, hogy jót nevessen. – morgott tehetetlenül a férfi és bár biztosan gondolta, hogy így lesz, mégis megbánta a szavakat, hiszen ő most szívességért jött, de nem bírta türtőztetni az indulatait. Picit talán az is közre játszott, hogy valahol mélyen gondolatai között kavargott az is, talán köze van hozzá, hiszen elég durva dolgokat vágott a fejéhez, amivel lehet a nő büszkeségén csorbát ejtett.
- Mr. Henderson. Dolores De La Rosa ügyvédnő fogadja ön. – lépett oda hozzá hosszú perceket követően a hölgy, miután ő a várakozóban próbálta lenyugtatni magát igen csak kevés sikerrel.
- Nagyszerű. – morgott a férfi, majd a nő után indult és az általa mutatott ajtón kopogás hiányában, szinte bevágódott. Akár egy tornádó száguldott végig az irodán, hogy az önelégülten ücsörgő nő elé álljon, majd a kezében szorongatott példányt az asztalra tegye.
- Jó napot Ügyvédnő. – vigyorgott, de csak felszínesen, amolyan igen, tudom most mi fog következni mosoly volt, amikor azon próbál állást foglalni, folytassa a színjátékot vagy inkább tegyen mindenkinek egy szívességet és ugorjon ki az ablakon.
- Az nem én vagyok a képen. – mutatott a képre, amely igazából valóban őt kívánta bemutatni olyan szögből, ami ijesztő lehet mindenki számára, de a valóság az, hogy az csak meg van szerkesztve.
- Tudja jól, hogy ez így van. – mutatott az ügyvédnőre, majd megérzett valamit, amire most mindennél nagyobb szüksége volt. Elővette nadrágja zsebéből a cigaretta tárcáját és a nő felé nyújtotta azt, kicsit talán azért is, hogy ezzel ő maga is engedélyt kapjon a dohányzásra, másfelöl pedig mert kicsit nosztalgikus volt a hangulat. – Szabad? – kérdezte függetlenül attól, hogy az ügyvédnő elfogadja-e tőle a dohányterméket vagy nem. Amennyiben zöld utat kap rá is gyújt, ha Dolores is így tesz, neki is meggyújtja a cigijét.
- Rátérnék a tárgyra. Mi lenne, ha először az életben most kivédené a seggem, nem csak mindig szétrúgdosná? – kérdezte komoran nézve, majd az ablakhoz lépett, nem figyelve a nő reakcióját, hiszen tudta, valami olyasmi fog következni, ami csak felhergelné.
- Jól hallotta, fel szeretném fogadni. Maga is tudja, hogy ártatlan vagyok. – tette hozzá nagyot szívva cigijéből, bár ez egy magát nyugtató sóhajjal is felért egyben.

Music / Outfit