Egy ismeretlen, külső szemnek rettentően furcsa lehetett volna a jelenlegi dinamikájuk. Két ember, akik világéletükben egymás agyára mentek, akik képesek lettek volna megfojtani a másikat egy kanál vízben, most itt ültek, összebújva, összemelegedve, összesimulva és arra vártak, mikor is fognak újra egymásnak esni. Az emberi vágyak mindig jobban domináltak, mint bármi más, ez alól pedig ők sem képeztek kivételt. Nem látták a közös múltjukat, nem lebegett a szemük előtt a fájdalom, a sértettség, az egymás iránt érzett rosszindulat vagy keserűség, egy nő és egy férfi pihentek a kanapén, akik csupán a testi vonzalmaik miatt mindent képesek voltak félretenni és úgy nézni egymásra, mint akik halálosan oda meg vissza vannak attól, amit a másik képes nyújtani. Dolores tudta, hogy hibát követ el azzal, amit csinál. Beengedte a lakásába azt az embert, aki bármikor hátba tudná őt szúrni, aki kitudná használni a gyengeségét és a naivitását, de valahogy egyáltalán nem érdekelte a tény, hogy mekkora veszélyt jelent számára a rendőr jelenléte, sőt, sokkal inkább izgatónak találta a kockázatot, ami miatt még nehezebben bírt magával. Összeszorította a combját, ahogy egy kellemes érzés futkosott végig a hátán. Sinclair érintése, majd a kemény, fizikai munkától és az életadta küzdelmektől eres kézfejének a látványa is olyannyira feltüzelte őt, hogy bármennyire próbált kimért maradni, egyre nehezebben volt képes kontrollálni a vágyait.
- Persze.. - ment bele egy sokkalta mocskosabb játékba. Kíváncsi volt rá, hogy ha nem a puszta szenvedély vezérli őket, hanem hagynak időt maguknak egy nyugodtabb játszmára is, az milyen állapotba kerítheti kettejüket. - Ez itt a nappali.. - csúsztatta ujjait a férfi kézfejére, melyet feljebb húzott a combjain, gyengéden érintve saját bőrét. - .. aztán, ha itt tovább mész, itt nyílik egy ajtó a konyha felé.. - irányított tovább, megérintve partnere által saját fehérneműjének csipkés anyagát.. - .. a háló pedig.. - húzta félre azt, majd egy merész vigyorral végighúzta intim területén a vékony ujjakat, melyek így megtudhatták, milyen hatással is vannak a nőre, ahogy végigcsúsztak a nedves területen. - .. itt lenne .. - suttogta, végig a másik tekintetét vizslatva.
Megkérdezte volna szívesen Dolorest, hogy miért vigyorog, de nem igazán akarta rontani az este hangulatát, olyan, mintha a nő meglátta volna azokat a dolgokat a fejében, amit igazán szeret. Az pedig a nő iránt érzett szexuális vágya és az állatok. Sandy nagyon aranyos volt, szinte beleolvadt Sin kezébe, ő pedig nem átallotta úgy kényeztetni őt, mint, ahogy Félixet szokta otthon, tudta, mi a gyengéje a macskáknak, az pedig dorombolva köszönte meg a törődést. Azonban, mikor a lány odaült mellé és átadta az italt, ismét átvette az állatok iránti szeretetét a fűtött vágy. Combját átette a férfi lágyékára, így az kénytelen volt a macskát áttenni a másik oldalra maga mellé, s bár Dolores közelsége meglepte, nem tiltakozott, dorombolva válaszolt, akár a macska, ki nem rég a kezében nyugodott. – Úgy érzem sikerült. A vendégeiddel is jól bánsz. – mosolygott a nőre, ahogy fogadta a kényeztetést, de nem szeretett volna elhamarkodni semmit, poharára nézett és beleszagolt. – Finomnak tűnik, bár nem vagyok valami nagy borszakértő. – mormogta, mert bár nem akarta rombolni az est színvonalát, nem akart hazudni a nőnek, ő inkább a sörök és a Whisky kedvelője, de a jó borokat sem vetette meg, csupán nem értett hozzájuk. Szabad kezét a lány combjára tette, majd simogatni kezdte azt, úgy emelve tekintetét Doloresre. - A fegyverszünetre. – emelte poharát, miközben tekintete akaratlanul is megragadt a leomló ruha pántján, ami továbbvezette szemeit meztelen kulcscsontjára és félig fedetlen keblére. Zavartan kortyolt bele az italba, s bár a nő érezhette, hogy férfiassága ismét erőre kap, nem akarta elhajítani a poharat és rávetni magát partnerére, valamiért most bele akart menni Dolores játékába, valamiért most csak rá akarta bízni magát az ügyvédnőre, hiszen tudta, érezte, hogy több van benne, mint amit a bár toalettjében mutatott. – A ház többi részét is bemutatod? – duruzsolta, miközben keze feljebb csúszott a combján, utat törve magának a ruha szorításában. Vadsága tombolt elméjében, nadrágja pedig, ha könnyebb anyagból lett volna varrva, férfiassága már rég átszakította volna azt, a semmiből tört rá ismét az a vágy, mint, ami a wc-ben uralkodott el rajta. Olyannyira készen állt ismét magáévá tenni a nőt, mintha csak most ismerkedtek volna meg és ebben a pillanatan lobbant volna fel bennük a vágy.
Szinte rá sem ismert a férfire. Itt volt ez a mufurc kopó, aki egy kész méreggombócként mutatkozott be neki, már épphogy kezdte megszokni a kéjjel teli, szenvedélyes oldalát, most pedig egy újabb énjét láthatja. A meglepődöttségtől meg se tudott szólalni, csak mosolyogva figyelte, ahogy a zsaru és a macska egymásba habarodnak percek alatt. Őszintén elgondolkozott rajta, hogy miért nem láthatta ezt az aranyos vigyort és ezt a gyengéd érintést hamarabb, aztán a fejébe ötlött, hogy mennyire félreismerhette a partnerét, ettől pedig elöntötte a bűntudat. Szelíden sétált ki a konyhába, hogy töltsön kettejük számára egy kis bort, majd mire már megfordult, a férfit a nappaliban találta, ölében a kiskedvencével.
Vigyorogva huppant le mellé a kanapéra, kezébe nyújtva a kristálypoharat, majd szendén vigyorogva kortyolt bele saját italába. Egyik lábát maga alá húzta, míg a másikat átvetette Sinclair combjain, szándékosan érintve a dudorodó pontot a nadrágján, annak érdekében, hogy a hangulat megmaradhasson kettejük között. - Köszönöm - válaszolt röviden, pimasz tekintettel, miközben egyik kezével a férfi tincseit csavarta ujjai köré, játszadozva frizurájával. - Nemrég költöztem ide, megpróbáltam minél otthonosabbá tenni.. - suttogott, miközben elmélázott a hajkoronán. Ruhájának pántja lecsusszant a válláról, felfedve kitüremkedő kulcscsontját, hajai keblére omlottak, a combjai pedig egyre jobban napvilágot láttak, ahogy az anyag az ülő pozíció miatt nem takarta tovább a bőrfelületet.
Még mindig kótyagos fejjel nézett fel a házra, miután kiszálltak a taxiból. Füttyenteni támadt kedve, de nem volt szíve elrontani az éjszakát, pedig még meg is említette volna, hogy a kárából befolyó összeg jó helyre kerül. Ez az este azonban a vágyaké, nem az utálkozásé, arra még rengeteg idejük lesz máskor. Beléptek a házba, mire Dolores mosolyára a férfi már hozzá is fogott a vetkőzéshez, lehámozta magáról a felsőjét, nem szándékozott késlekedni, hiszen még hajtotta őt az ital és a vágy mámora. Amikor közelebb lépett azonban, egy négylábú kis szőrgombolyag lépett be hozzájuk, megtorpanásra késztetve a férfit. Először bután bámult a nőre, majd a macskára, mikor azonban partnere felvette azt az ölébe és közelebb ment hozzá a férfi megenyhülve nézett le rá. - Sandy? – mosolygott Doloresre, felhúzva szemöldökét, majd megpróbálta megsímogatni a macskát. - Félixnek biztos bejönnél. – próbálta az álla alatt cirógatni a macskát, teljesen megfeledkezve a nőről, vonásai teljesen meglágyultak, annyira elvarázsolta a kis macska, s bár Dolores lehet nem tudta azt, de neki is van otthon egy és odáig van érte. – Elvihetnénk őket majd páros randizni. – mosolygott még mindig a macskával babrálva, teljesen elfelejtve azt, hogy fél órával ezelőtt még vad ródeót csaptak ők ketten egy lepukkant bár toalettjében. – Amíg őnagysága eldönti, nem iszunk valamit? – nézett végre fel a nő szemeibe, ismét babrálva a felsőjével, de úgy döntött inkább, hogy visszaveszi azt. – Szabad? Míg kiöntöd az italt? – nyúlt Sandiért, hiszen a felső visszavétele taktikai húzás volt, nem szerette volna, ha a macska ellenkezésképpen összekarmolná a felsőtestét, nőtől még elviselte volna, de állattól kevésbé. – Tudod te, mit kapok én ezért otthon Félixtől? – simogatta mostmár immáron az ölébe fogva a macskát, persze ha az tiltakozott az ötlettől, akkor csak keresett magának egy ülőalkalmatosságot és szemügyre vette a házat. Meglepő szín és stílusválasztás egy sikeres ügyvédnőtől, aki habzsolja a férfiakat és az életet, inkább olyan, mintha egy családi házba lépett volna be. Olyan mint az, amiben ő lakott korábban. - Szép ház. – bökte oda, ha Dolores visszatért hozzájuk.
A taxiban töltött kínzóan hosszú idő nem tett jót kettejüknek. Vágyaiktól elgyengülve, sikertelen kísérletekbe futva próbáltak ellenállni a fejükben forrón végbemenő fantáziának. Persze Lora sem volt ártatlan, érintéseivel és kéjtől ázó duruzsolásával kihívás elé állította partnerét, megnézve, mennyi ideig is bír ellenállni a lenge ruha alatti mennyországnak. Elnevette magát a sofőrnek tett megszólalásra majd jó kislányként betartva a szabályokat, halk kuncogás mellett fegyelmezte kettejüket, egyenes háttal üldögélve a bőr ülésen. A hazafele vezető úton már csak Sinclair combját cirógatta, messziről talán úgy is néztek ki, mint egy igazi pár, harmónia volt kettejük között, melyet cseppet sem kellett színlelniük. Mintha a karakán ügyvédnőt kicserélték volna, ahogy kettejük kapcsolata is hatalmas változáson ment keresztül, rájuk se lehetett ismerni. A kérdés már csak az volt, ez meddig is fog tartani, hisz az alkohol még mohón dolgozott mindkettejükben.
Egy gyengéd, arcra lehellt csókkal köszönte meg partnerének az otthagyott pénzösszeget, majd kilibbenve a járműből felkopogott a betonlépcsőn. Egy aranyos, mélyvörös téglából épült sorház tekintett vissza rájuk. Falait zöld futónövény lepte el, igazi, városhoz illő külsővel rendelkezett. Belépve az otthonába szelíd mosollyal nézett vissza a fiúra. A bézsszínű falak meleg hatással köszöntötték a párt, otthonosan berendezett, virágokkal és színes bútorokkal tarkított kuckója nem feltétlenül tükrözte Dolores felvett karakterét. A távolból egy halk nyávogás visszhangzott, nem sokkal később apró tappancsok zaját kísérve. - Nézd csak Sandy, ő az új kérőd - vigyorgott a fekete fehér, utcáról mentett cicára, majd ölébe véve a jószágot odasétált Sinhez. - Neki kell eldönteni, hogy érdemelsz-e repetát - játszott könnyedén, szemtelenül flörtölve a rendőrrel. Kíváncsi volt, hogy viszonyul a letisztultabb körülményekhez és a nyugodtabb hangulathoz. Ezt a nőt újból fel kellett tüzelnie ahhoz, hogy megkaphassa a véleménye szerint kiérdemelt desszertet, de előtte jó benyomást kellett keltenie a ház másik lakójában is, máskülönben búcsút kéne inteniük egymásnak.
Vággyal telve figyelte a nő reakcióit és annak huncut mosolyát. Most olyan más volt. Vad és vidám, kitárulkozva állt ott Sin előtt csókokkal és meleg érintéssel halmozva el, így a férfi soha nem gondolta volna, hogy ilyen helyzetben fogja találni magát a nővel, kit oly sokszor átkozott és megvetett. - Hm… te okoztad ezt. – mosolygott vissza Sin Dolores fricskájára és körbetekintve a koszos wc-ben igazat kellett adnia a nőnek, talán valamivel kellemesebb helyen kellene folytatniuk a fegyverszünetet, mert ez a helyszín most is csak azért volt kényelmes, mert ennyire kívánták a másikat. A nő következő szavaira felkapta a fejét, egyszerre érzett aggodalmat és örömöt, hiszen bemerészkedni az oroszlán barlangjába nem kis feladat, de egyszerűen nem tehet róla, hogy ez a ragadozó ennyire tüzes és dögös. - Ne késlekedjünk. – fogadta a csókot, majd ő is amilyen gyorsan csak tudott magára kapta ruháit. Természetesen fura látványt nyújtott egy meredező férfitag elrejtése egy szűk famernadrágban, nem is csodálta, hogy Doloresnek bejön majd a látvány, főleg, mert kicsit kijózanodva az italból és a vágyból talán egy két poénra is van már türelme. – Sokszor áll égnek a farkam tőled édes. Egyszer így, egyszer úgy. – vágott vissza frappánsan, miközben hagyta, hogy Dolores letakarítsa arcáról a rúzst, na nem mintha annyira zavarta volna, valószínűleg, amint kiérnek innen, mindenki őket fogja nézni, inkább csak a nő közelsége vonzotta, ha nem rúzsozta volna újra magát, ismét csókot lehelt volna annak ajkaira. Hagyta, hogy a nő vezesse, mint egy trófeát, amit kitehet a többi közé a vitrinbe. Részegült fejjel és mosollyal az arcán lépett ki a mosdóból, hiszen máshogy ezt nem lehet csinálni, lehetnének zavarban, de most csak ketten léteznek, a cél lebeg a szemük előtt, hogy jól érezzék ma magukat és egymást. Sin a pincér felé bólintott, ki értette a célzást és a többihez írta eddigi számláját, nyilván a nőét nem tudná magához írni, mert biztosra vette, ma ő itt nem fizetett semmit. Na meg aztán tuti jobban is keres nála, bár saját fizetését pont ő csapolta meg megannyi ügyének elvesztésével, bár most erre nem gondol, már kint az utcán álldogálva is az járt a fejébe, milyen módon és hány féle pozitúrában fogja ismét magáévá tenni ezt a démont. Igaza volt annyiban, hogy ráérnek máskor is ellenségeskedni, ez az este szólhat a vágyakról és az örömökről, elfelejthetik a gondjaikat és italmámoros éjszakát tölthetnek együtt. Keze úgy vándorolt Dolores testén, mint egy kígyó, amely Évát próbálja éppen rábeszélni az alma megevésére, s bár a nő nem ellenkezett, szavaival próbálta várakozásra inteni őt, ugyanakkor tovább vadította mocskos szája. – Olyat adok, amilyet egy ideje nem kaptál, édesem. – duruzsolt vissza neki, átkarolva a derekát, próbálván nyugalomra inteni magát, miközben férfiassága egyre jobban feszítette a nadrágját. A kedélyek a taxiban sem csökkentek, Sin keze egyre csak a nő combját kereste, hiába erőltetett nyugalmat magára, akaratlanul is egyre feljebb csúszott, miközben oda-oda hajolt a nő nyakához egy-egy csókért. A taxis persze élvezte az előadást, legalábbis egyre többször bámult hátra, mire Sin amúgy oda se bagózott volna, azért nem adta volna jól magát a helyzet, ha baleseteznének a kéj mámorához vezető úton. - Az utat figyeld pajti. – morgott oda végül mosollyal az arcán, kedvetlenül elengedve Dolorest, s próbált uralkodni magán az út hátralévő részében, remélve, hogy minél hamarabb odaérnek a célhoz. - Megnézzük a zuhanyzót? – súgta a fülébe a nőnek, miután kiszálltak a taxiból, ott hagyva az ülésen valamennyi pénzt, ami bőven fedezte a költséget, sőt talán még bőkezű is volt a kukucskáló ipsével. Hagyta, hogy a nő vezesse be a lakrészébe, közben már paskolva annak kerek fenekét, magáról hámozva le a felsőt.
Ahogy érezte, hogy a forró nedv elönti testét, még utoljára kéjjel telin felsóhajtott, majd egy mély levegővétellel újból partnerére nézett. Ahogy megszabadult ágyéka Sinclair férfiasságától, hatalmas űr töltötte el, remegő lábakkal kellett feladnia a férfi támaszát, a falnak dőlve próbálta túlélni az elkövetkezendő pár percet. Az édes fájdalom és az intim részein való lüktető érzés szüntelen kínozta, szenvedtette minden tájékát, ezt azonban minden áron takarni kívánta. Partnere szavaira cserfes mosoly ült ki szája szélére, vékony ujjaival cirógatni kezdte annak borostás arcát, álkapcsának vonalában csókokat hagyva. - Kitartó alak vagy - suttogta a fülébe. - Ez a hely azonban bárhogy is nézem, nem alkalmas arra, amit szeretnél - pillantott a földön heverő ruhákra. - Öltözz fel, menjünk el hozzám és folytassuk ott - lehellt gyengéd, szenvedélytől ázó csókot ajkaira, majd eltávolodva tőle magabiztosan lépkedett saját ruháiért, melyekkel villámgyorsasággal takarta el ezidáig fedetlen bőrét. A tükör elé lépve elkezdte megigazítani sminkjét, rendbeszedni haját, hogy a hely vendégei ne sejtsék az itt történteket, majd visszanézett minden téren készen álló élményére, aki ágaskodó férfiasságát kellett, hogy elrejtse a nadrág alatt. - Hát ilyen hatással lennék rád, Sin? - mosolygott cserfesen, majd közelebb lépve elkezdte leszedni róla a rúzsfoltokat.
Kézenfogva a fiút lépett ki a mosdóból, ahol árgus szemekkel kellett találkoznia. Bármennyire próbálta rejteni mi is történhetett odabent, látszólag ez sikertelen próbálkozás volt, a pultnál dőlöngélő alakok pajzán mosollyal vizslatták, a pultos kacéran biccentett. Fogalma sem volt mennyire voltak hangosak vagy hogy mennyi idő telt el, de innentől tudta, hogy senki számára sem volt titok a közös együttlétük. Hála az égnek nem sajtósok vagy az elit tagjai foglaltak helyet egy ilyen kocsmában, hanem idetévedő, elveszett lelkek, akik a munka fáradalmai után kiengedték a fáradt gőzt. Kisétálva a kocsmából megcsapta a hideg, így Sinhez bújva próbált melegséget találni, melyet elég hamar megérzett a combjai között. - Édes, csak ennyit bírj ki - suttogott neki, miközben a már ismerős kézmozdulattal próbált leinteni egy taxit. - Utána úgy megdughatsz, hogy másnap ne tudjak lábra állni - duruzsolt tovább játékosan, apró csókot nyomva a halántékára. Egy sárga autó lefékezett előttük, ők pedig beszálltak a hátsó ülésre, Dolores lakása felé véve az irányt. Útközben mind a ketten éhesen, felfokozott állapotban próbálták türelmesen végigülni az utat, de az a kínzó fél óra arra késztette őket, hogy már itt is engedjenek a csábításnak…
Minden egyes lökés igazi örömmel ért fel a férfi számára, de látta partnerén, hogy ugyanaz a szenvedély fűtötte őt, mint ami saját lágyékában is lüktetett. Két különféle ember, két külön életút, de a vágyaik azonosak és ez olyan éjszakát eredményezett nekik, amit talán mindketten örökre az emlékezetükbe vésnek majd. Szorosan tartotta a nő combját, kezét pedig még mindig a nő arcán pihentette, tartva is valamennyire annak tarkóját, hiszen, félne, ha elengedné elveszítenék a lendületüket és ezzel odaveszne a varázs. Kívánta a nőt, de nem csak erre az éjszakára, hiszen be kellett látnia, nem a frusztráltságát engedte most ki a nőn, nem a mérgét sem pedig a bánatát. Ez olyan vágy volt, ami már évek óta mardosta őt, akárhány tárgyalást vesztett el vele szemben, lehet ez csak étvágyát növelte, most pedig hogy végre megkapta őt, nem fog tudni megelégedni ennyivel. Kérése, hogy Dolores vágyaktól megrészegült tekintetét őrizve szeretne elmenni, utat talált a nő fantáziájában, talán neki is tetszett ez a gondolat, a férfi ezt nem fogja talán soha megtudni, azonban az igenlő válaszra reagált. Felkapta a nő másik combját is, teljesen ölébe ültetve őt, úgy tartva, mint, aki soha nem akarná elengedni. Felpörgette a tempót, mert már érezte, nincs sok hátra és bár egész testében remegett a gyönyörtől, izmai megfeszültek, ahogy tartotta Dolorest, kicsit sajnálta, hogy beteljesülésük nemsoká megtörténik. Mosolyogva figyelte, ahogy a nő egyik kezével a lábai közé nyúlva stimulálta és próbálta szabályozni élvezetét, együtt akart a csúcsra jutni Sinclairrel, ami kicsit imponált a férfinak. Sóhajai már annyira izgatták, hogy érezte, nincs sok hátra, minimális görcs érte a lábát és az elélvezés pillanatában felnyögött, akár egy medve. Nem érdekelte, hallja-e őket kint valaki, esetleg Dolores mit gondol, elengedte magát és megtöltötte kelyhét nedvével, de a lökések intenzitása így sem lassult, főleg, mikor hallotta, hogy partnere is a csúcsra jutott. Nem engedte el még. Úgy tartotta kezében őt, mintha sosem akarna elengedni, apró, lassú lökéseket produkált még, mikor amaz átöltelte őt és megsimogatta a haját és hátát. - Hogy véget ért? Igen, bánom. – suttogta a fölébe még mindig benne maradva, próbálván memorizálni az érzést, sajátjának tekinteni a nő lágyékát, mintha ők is, hozzájuk hasonlóan búcsúznának. Végül letette a nőt és fogadta ölelését. Kicsit szentimentálisnak hatott, nem az az érzelgős fajta, de jól esett most neki az érzékeny érintés és simogatás. Férfiassága még mindig mereven, talán kicsit bánatosan állt a nővel szemben, megsimogatta a nő arcát és megcsókolta őt. - Ezek a szemek. – nézett végül Dolores íriszeibe, melyek még mindig vágytól voltak homályosak, nem pedig lenézéstől és ridegségtől jegesek. – Akárhányszor így fogsz rám nézni, nem fogom tudni majd visszafogni magam. – mosolygott még mindig pihegve, majd az ajtó felé nézett. – Az az igazság. – mondta kicsit bizonytalanul. – Én még mindig éhes vagyok. – Csúsztatta végig ujjait a nő meredező, még mindig kemény bimbóján. Nehezen mondta ki ezeket a szavakat, mert hiába élvezett el, még mindig kívánta a nőt. A gondolat, hogy jelenleg saját nedveivel van tele Dolores lágyéka, valamiért izgatóan hatott számára, az éjszaka pedig még gyerek volt, nem igazán volt kedve ezzel a vággyal hazamennie az üres lakásba. Lehet soha többé nem érintheti így a nőt és mivel az ital talán még olyannyira stimulálja őket, hogy szenvedélyük lángja nem oltódott el, szerette volna emlékezetessé tenni az egész éjszakát.
Szerette volna, ha kettejük alkalma máshogy alakul, mint ahogy általában éjszakás partnereivel tervezte. Bár mindig is élt-halt a gondolatért, hogy ő egy jöttment kefélésnél is olyat tud nyújtani, amivel oly magasra tolja a lécet, hogy talán senki se lesz képes megugrani azt, de Sinclairnél ennek a lécnek más jelentést akart adni. Ez a léc, amit egyre feljebb és feljebb helyeztek közösen az ellenállásé volt, a kísértés elleni kontrollé, ami már oly magasságokba emelkedett, hogy talán még akkor sem tudnák megugrani azt és legyőzni a vágyukat ezek után, ha ők lennének a magasugrás világrekorderei. Egyenletesen, alázatosan diktálta ugyanazt a tempót csípőjének mozgásával, miközben karjait átvetve partnere vállán mélyen annak szemeibe bámult, szinkronban hallatva nyögéseket.
A kijelentésre szája szélén egy ravasz mosoly jelent meg, miközben továbbra is a tekintetét fürkészte. Vonásaiban annyira elmélyedt a röpke percek alatt, hogy szinte elveszett bennük. - A szemeimbe nézve menj el, bébi - ismételte után csak már felszólító módban utasítva őt a fejéből kiszökkenő gondolatra. A tempó ezek után enyhén gyorsult és monotonitást vett fel, mely neki is kedvezett. Együtt akart csúcsra érni a másikkal, így habár bőven stimulálta nőiességét az érintkezés úgy döntött, hogy egyik kezét lejjebb csúsztatja ágyékára, majd szeméremajkai között ujjaival kezdi el felgyorsítani a tempót, miközben a másik ki- és becsúszik a sikamlós, izgatott állapotban lévő nyíláson. Körülbelül 5 perc telhetett el, mikor megérezte a férfi robbanását magában, ahogy annak forró nedve átitatta teljes belsejét s ezzel párhuzamosan ő maga is villanásszerűen a csúcsra ért, hatalmas nyögéssel véve búcsút játékuknak. Reflexszerűen magához ölelte a lihegő férfit, majd haját és hátát kezdte el cirógatni. - Bánni fogod? - suttogta neki kapkodva a levegőért.
Mennyi álszent délután és nap telhetett el úgy, hogy Sinclair azokat a férfiakat szidta, akik olyan könnyen Dolores bűvkörébe estek. Mennyit cukkolta őket gondolataiban, hogy nem bírnak a vérükkel és csak egy érintésért és egy kacajért mennyi mindent feláldoznak. Itt van mellettük ő, a szerencsétlen nyomozó, aki folyamatosan a rossz végén ült a lónak, aki nem tudta csodálni a nőt, csupán szidni és akárhányszor arra gondolt, hogy valójában milyen gyönyörű és csodás, elfogta a rossz érzés, amiért szemen köpi magát, hiszen ő okozott bajt neki mindig. Azonban most, hogy épp benne zakatol, hogy élvezi minden érintését, sóhaját és nyögését egyszerűen nem tud rá haragudni. Kicsit örül, hogy végre meglátta emberi mivoltát, hallotta, ahogy trágárkodik, hogy kiveszett belőle a ridegség és a merevség, hogy meglátta a szemeiben azt a nőt, akinek vágyai vannak és most ő az, aki megadja neki azt. Nem tudja mi lesz a vége ennek az ügynek vagy egyáltalán az életének, de ezt az éjszakát soha nem fogja elfelejteni. Dolores reakciója még jobban feltüzelte a férfit, az, hogy megdöntötte a hátát és kiszabadult a férfi szorításából, kicsit fel is cukkolta Sint, de a látkép mindenért kárpótolta. Minden lökéssel egyre vastagabbra duzzadt férfiassága jelezte, hogy nagyon felhevült, talán még sosem volt ennyire felizgulva, kezeivel a nő csípőjébe kapaszkodott, úgy növelte a tempót, miközben folyamatosan azon imádkozott, bírja még az iramot, hiszen ennél csodásabb érzés aligha érte mostanság. Az ügyvédnő gondolatolvasó volt, a férfi biztos volt benne, hogy boszorka, mert már hiányolta a tekintetét. Azokat a vad, vágyakra szomjazó szemeket, mikor hátrafordult, hogy egy pillanatra megpihenhessenek. Sin lihegve mosolygott vissza rá. Elégedettség sugárzott róla és boldogság, amikor pedig pillanatok alatt visszacsúsztatta férfiasságát magába, Sinclair ismét felnyögött és elégedetten tolt rajta pont annyit, hogy tövig mártózzon a nő kelyhében. Lába már remegett, az izgalomtól pedig vadul lihegett, de a pózváltás új erőt adott neki, gond nélkül ragadta meg Dolores combját, hogy annak ne kelljen erőlködnie vele, hiszen azt akarta a férfi, hogy kényelmes legyen neki a körülmények ellenére. Vadul fogadta mézédes ajkait, másik kezével derekát tartva, mint egy gyönyörű műalkotás, melynél szebbet ma éjszaka keresve sem találhatna egy műértő sem. - Nem. – válaszolt szűkszavúan a nőnek. – Nem akarom, hogy véget érjen. – tette hozzá pihegve, majd tenyerével végigsimított Dolores arcán, mélyen a szemeibe nézve folytatta az iramot. Sosem volt ilyen közel hozzá, sosem nézett ilyen mélyen a szemeibe, talán ezért sem tudta elképzelni, hogy ilyen gyönyörűek ezek az izgalomtól fűtött szemek, mindig csak hideget és lemondást sugároztak, most pedig úgy forrnak akár a tűz. - A szemeidbe nézve akarok elmenni. Nézz rám. – fogta meg szabad kezével arcát és ismét megcsókolta őt, majd gyorsított tempóján. Az volt az ígéret, hogy ő irányít, ő pedig még utoljára látni akarta Dolores igaz énjét, a valódi vágyait, azokat a szemeket, amik bizonyították, hogy ő igen is olyan nő, akinek néha szüksége van egy érző férfira, nem csak arra, hogy kihasználhassa őket. - Kívánlak Dolores De La Rosa. – suttogta ajkaira és tudta, hogy ezzel nincs vége. Nem tudja, hogy fog ellenállni, ha majd újra találkoznak és abban sem biztos, hogy egyáltalán ellen akar-e állni neki. A büszkesége lesz erősebb vagy a vágy, ami jelenleg szétfeszíti izmait. A nő külseje lesz csábítóbb vagy a kényszer, hogy beszóljon neki valamit, bár előbbire tippel, ez a nő mindig olyan ruhákban járkál, amikben szinte elvarázsolja a férfit. Serena tudja, hogy szereti a szexi fehérneműket és rucikat, de Dolores olyan, mintha már eleve ilyen stílusban küldte volna az ördög, hogy ezzel is nehezítse számára az ellenállást. A tempója már egyenletes volt, vad, mint amilyen ő maga is volt, azonban szabad kezével a nő arcát fogta, néha simítva rajta egyet, mintha csak keverte volna a két viselkedési normát. Ismét hosszan megcsókolta őt, sajnálta, hogy véget fog érni a közös estéjük, talán az utolsó, de azért még előtte egy utolsó iramot megad a nőnek. Megadja neki a gyönyört, mert megérdemli ő is, hiába Sin estéje ez.
Érzékien, elfeledve kettejük múltját merült el a pillanatban, egészen torkáig engedve a teljes méretet. Gyakorta felpillantott partnerére, ezzel is jobban kínozva őt, miközben vékony, hosszú ujjaival rásegített a technikás kényeztetésére. Mikor a férfi túl hangosan nyögött ajkai közül szelíd mozdulatokkal csúsztatta ki hímtagját, a mozzanat alatt is szorosan körbeölelve azt. Nyelvét végigcsúsztatta a szárán, kacéran elmosolyodva a játékra, ami láthatóan hatással volt a másikra. - Élvezed, bébi? - nézett fel rá angyali tekintettel rebegtetve pilláit, de tekintete tele volt mocsokkal, valami olyasmivel, ami hosszan tartó vágyódását tükrözte vissza. Érezte, hogy ezek után sosem fog tudni ugyanúgy nézni Sinclairre, ahogy a másik sem rá. Ezek után félő volt, hogy minden egyes összeugrásuk vagy heves, túlfűtött vitájuk itt fog végződni, hisz habár sejthették, de most már biztosan tudták mennyire jól passzolt a stílusuk egymáshoz. A vadság és a gyengédség édes keveréke, a teljes szinkron már az első alkalmuknál olyan volt, mint egy édes méreg, mely minden egyes másodpercben szinte ereikbe szúródva vált eggyé velük, örök éhínséget okozva egymás iránt. Tudta, hogy meg kell majd emberelnie magát, ha ellen akar állni a kísértésnek, a probléma már csak az volt, hogy ez akarat hiányában nehéz kihívásnak bizonyult. Márpedig Dolores mindent akart, csak azt nem, hogy vissza kelljen utasítania egy ilyen kecsegtető, szinte pótolhatatlan ajánlatot. Jólesően ízlelte meg újból és újból férfiasságát a másiknak, elveszve a mámorban, melyre partnerének mézédes szavai és hangja csak még nagyobb energiabedobásra késztették.
Játéka azonban egyszer s mindenkorra végetért, amikor Sinclair teljesítve utasítását elkezdte lényegesebb vizekre terelni kettejüket és olyat adni neki, amit talán sosem fog tudni kiverni a fejéből. Visszaemlékezett, amikor először fantáziált róla. Hazaesve egy tárgyalásról, fáradtan és kimerülten esett be az ágyba, amíg gondolatai olyannyira el nem kalandoztak, hogy még ruháját le sem váltva, félig kigombolt ingben, egy lehúzott szoknyában esett magának a képre, ahogy a férfi hímtagját lengeti arca előtt, majd egy durva mozdulattal szájába tolja azt és úgy mozog, mintha csak ágyékába kapott volna bejárást. Aznap háromszor élvezett el fél óra alatt, miközben marta a bűntudat, hogy egy ennyire közönséges valaki így lázba tudja őt hozni. Ezek után minden egyes találkozásuk ebbe fulladt, Dolores vagy magát elégítette ki a gondolatra vagy aznapi partnereire arcára festette a rendőr képét könnyed orgazmusokat okozva magának. Évek teltek el, hogy ők most itt lehessenek, hogy érezhesse, ahogy a másik szintúgy megdöglik érte és másra sem vágyik, csakhogy az övé lehessen ma estére. Mennyi elpocsékolt idő.. azon morfondírozott, hogy ha hamarabb kapott volna az alkalmon, vajon most hol is tartanának ők ketten.. Megérezte Sinclair mereven ágaskodó farkát combjánál, melyre ajkai aprócska nyílást hagytak egymás között, türelmetlenül várva a folytatást, beleremegve a kínzó lassúságba. Amikor a másik végre megtalálva a bejáratot testébe hatolt jókora sóhaj hagyta el száját, majd a falnak feszítve karjait enyhén megdöntötte hátát, hogy Sin is jobb látványt kaphasson, illetőleg, hogy könnyebb legyen a ki-be járás. Minden egyes döfésre nyögések visszhangoztak az aprócska mosdóban, kiélvezve az összes együtt töltött percet. Hosszú idő után Dolores óvatosan megfordult, hogy farkasszemet nézhessen a férfival, majd megragadta a centikre lévő szerszámát és kérdés nélkül helyezte azt vissza a nyílásba, mely lüktetett a hirtelen jövő, jóleső hatásoktól. Hosszú combját felhúzta a partnere oldalán, csípőjén pihentetve azt, miközben levegőért kapkodva kezdte el szenvedélyesen csókolva őt, könyörögve, hogy maradjanak még itt, hogy ne legyen vége. - Úgy akarlak - nyögte szájába élvezettel teli hangon. - Ne hagyd abba.. kérlek..
Nagyot fordul a világ, ha egy ember annyira utált valakit, hogy sose örült neki, ha találkozott vele, most pedig a combjai között okoz neki olyan önzetlen örömöt és olyan vággyal, hogy tulajdonképpen ne érje be ennyivel. Lehet igazából az ital késztette erre a viselkedésre, a túlzott vágy, amit a nő vonzereje és megjelenése keltett benne, de lehet csak a tudat, hogy most olyan dologba tenyerelt bele, amiből bizony nem tudja még, hogy fog kimászni. Bárhogy is legyen, fizikai lehetetlenség lett volna most elszakadni a nőtől. Fájdalommal járt volna, ha véget vetett volna valami kettejük légyottjának, legyen köztük etikailag és emberileg hatalmas szakadék, most a testük olyannyira összhangban volt, amiről talán két szerelmes csak álmodhatott. Gyengéd kéz érintése a fején és a hajának megmarkolása jelezte, hogy jó munkát végez, lelkesebben és erőteljesebb nyelvcsapásokra késztetve, ahogy Dolores a combjai közé nyomta arcát. Nem látszott, de elégedett mosoly ült ki arcára, egyrészt, mert jó munkát végzett, másrészt mert végre látta a nőt megnyílni, végre az őszinte arcát mutatta, ami igen csak szimpatikus volt a férfinak, tekintve, hogy ő alapból ilyen indulatos. Amikor eltolták őt a mézescsuportól úgy nézett fel a nőre, mint egy elárvult kiskutya, kit megfosztottak a játékától, de a nő tesztbeszéde mindent elárult. Nem sok kellett volna már neki és megígérte, hogy ez Sinről szól majd, az ő játékán és estéjén, már ha megússza a börtönt, Isten tudja mit fog tőle kérni. – Valóban? – nézett a férfi kérdőn Doloresre, mikor közölte, mire vágyhat ő, de több nem jött ki a torkán, mert a nő a szemben lévő falhoz tolta őt, rutinját és minden megmaradt egyensúlyérzékét be kellett vetnie, hogy lehúzott nadrágban pingvin módjára ne essen hanyatt, de miután ismét selymes kezek érintésétől lett ismét duzzadó és erőteljes szerszáma, elfelejtette ezt az apró tornamutatványt és ismét felszállt a vágyak hajtotta tengerjáróra. Kérdésére megfagyott benne a vér és meglepett mosoly ült ki arcára, imádta az obszcén beszédet szex közben, nagyon tudta a nő, hogy mire vágyik, így megsimogatva az arcát erőtlenül bólintott. Amikor pedig mocskosul megjegyezte neki, hogy lassan ideje lenne, ha keményebbre venné a figurát felkacagott és szenvedélyesen megcsókolta a nőt. – Megkapod szivi. – húzódott mosolyra a szája, majd mikor a lány letérdelt elé és megkezdte a műveletet, meg kellett kapaszkodnia a mögötte lévő falban. Hatalmasra duzzadt, vágytól égő szerszámának rég nem volt ilyen kellemes kényeztetésben része, mikor pedig be is kapta azt, kínzó lassúsággal akaratlanul is Dolores fejéhez kapott kezével. Felnyögött, de próbálta nem mozgatni a lány fejét, hagyta, hogy saját maga kényeztesse őt, úgy ahogy legjobb képességéből kitellik, csípőjét is csak épp annyira mozgatta, hogy olyan ritmusban járjanak ketten, ami a fellegekbe repíti Sint. – Istenem, nagyon jó vagy. Imádom. – suttogta tehetetlenül a férfi, ahogy átadta magát a nő által okozott örömöknek, nem mostanság volt nővel, Serenát is rég látogatta meg, hiszen rengeteg dolga volt a munkája miatt és pont az éppen most őt kényeztető Doloresnek köszönhetően, de szerencsére az ital stimulálta a testét, így jobban bírta a strapát, lehet más esetben már rég elélvezett volna. Az ital mindig tompította benne ezt a hatást, aminek most hálát remegett, hiszen még mielőtt a csúcsra jutna, Istenesen meg akarja dugni őt. Olyannyira bizsergett már a lágyéka, hogy nem bírta tovább, felhúzta a nőt magához és ismét vad csókban forrt össze vele alaposan megmarkolva formás fenekét. – Szeretnéd, ha megkefélnélek? – suttogta vágytól és izgalomtól kéjes hangon az ajkai közé, majd megfordította őt és a falnak nyomta. A magasságuk okozta különbséget Dolores magassarkúja valamelyest feledtette, gond nélkül illesztette combjai közé férfiasságát, egyik kezével a nő mellét markolta meg, másikkal a lágyékához nyúlt. Kínzásképpen először úgy húzta ki és be combjai között farkát, hogy az érintse a nő lágyékát, érezze annak melegét, hogy még ezzel a pár pillanattal is az őrületbe kergesse őt. Végül fogást váltott, odaillesztette férfiasságát lány lágyékához, szabad kezével óvatosan megfogta Dolores nyakát és hátrahúzta őt, hogy egy csókot nyomhasson csupasz vállára. Lassú, kínzó, mégis kellemes iramban hatolt be. Elégedetten, szinte vágyakozóan sóhajtott a nő nyakába, szinte kezdte érezni, hogy kezdi elveszíteni a gyeplőt, pedig eddig azt hitte, ő irányít, de már ő is olyannyira vágyott erre, hogy majd beleőrült. Óvatosan járt a nőben, lassan, miközben szabad, felszabadult keze ismét a Dolores lágyékához vándorolt és simogatni kezdte azt. – Tetszik? – kérdezte lassan mostmár tövig hatolva a nőben, nem elsietve semmit, ki akarta élvezni a pillanatot, hiszen megannyiszor elképzelte már, hogy felhajítja őt a tárgyaló asztalra és a magáévá teszi. Persze, nem így, nem ilyen romantikus, kellemes tempóban tette volna, de most valamiért szerette volna, ha mindketten olyan örömökben részesülnek, hogy elfeledjék egy pillanatra nyomorúságos életüket.
Furcsa játék volt ez kettejük között, ha egy józan pillanatában láthatta volna előre mi fog történni ebben a bárban ma este, egyrészt biztos nem hitt volna a szemének, másrészt pedig hatalmas nevetésben tört volna ki. Most azonban részeg volt, rettenetesen részeg, az a fajta, aki nem ismeri a szabályokat és készült beengedni valakit a szívébe, akármennyire nem akarta. Túl figyelmes volt vele Sinclair, túl gyengéd, egyre nagyobb bűntudata kerekedett mennyire félreismerte őt. Azok a szép szavak, az a tekintet, az a mosoly, mind olyannyira megbabonázták, hogy parancsolnia kellett magának, hogy ne engedje még közelebb őt, hogy ne tárulkozzon ki a lelke, hogy ne hagyja nyitva az ajtót neki oda, ahol csak kevés ember fordulhatott meg. Fókuszált rá, hogy a szavak helyett testük beszéljen, így kikerülve a kapcsolódást.
Sinclair stílusa megnyerő volt még ennyire ittas állapotban is. Gyengéd és figyelmes de ugyanakkor vad és ösztönös, pont amire vágyott. Koncentrált, hogy inkább passzív szereplője legyen a játéknak, végtére is ez a férfi estéje volt, ő pedig nem született gondolatolvasónak, hogy előre lássa mit akar vele tenni. Mosolyogva engedte neki, hogy csókokkal hintse körbe combjait, ujjaival a fekete fürtjeit csavargatta, miközben szépen lassan tekintete elkezdett a plafon felé vándorolni. Érezve, hogy Sin ajkai egyre csak közelednek ágyéka felé, lihegve hunyta be szemeit, elmerülve a pillanatban. Amikor megérezte nyelvét intim részénél halkan felnyögött, majd átadva magát a másiknak engedte, hogy az szabadon kényeztesse, néha biztató érintésekkel és nyögésekkel bátorítva őt. Lepillantott a partnere hímtagjára, mely ágaskodva, megduzzadva nézett vissza rá. Izgalmában erősen megmarkolta a férfi hajkoronáját, majd annál fogva combjai közé nyomta annak arcát, sugallva elégedettségét. - Ne hagyd abba, basszameg - lett egyre kéjjel telibb a sóhajtozása. Combjai megremegtek, ahogy Sinclair nyelve kitartóan izgatta őt szeméremajkai között. Nem akarta, hogy így legyen vége, többet akart adni neki, ez számára volt jutalom, nem pedig a fiú számára. Bármennyire passzív akart lenni, lépnie kellett. Fájdalmas nyögéssel tolta el magától a férfit, majd azt felhúzta a földről. - Ez nem rólam szól most - suttogott szinte már indulatosan, ahogy a szemben lévő fal felé vette az irányt, lassan nekiszorítva a másikat. - Ez a te estéd. Tudom, hogy mire vágysz - fogta ujjai közé újból a merev szerszámot, majd közelebb hajolt a füléhez. - Szeretnéd, hogy a számba vegyem? - búgta cserfes, huncut mosollyal. - Aztán ha már eléggé felizgultál végre meg is kefélhetnél, ahelyett, hogy csak a szád jár - váltott mocskosabbra, végül is rettentő állapotokban volt, remegett, nem tudott uralkodni maga felett. Egy valamire vágyott csak, Sinclair kéjjel teli sóhajaira, ahogy az ő érintéseire, nyögéseire és meztelen látványára, az ő ágyékától ér a csúcsra. Letérdelt partnere elé, majd ajkait óvatosan húzta végig a szerv szárán, majd hegyén. Apró csókokkal hintette a területet, melyet a kínzó percek után szenvedtető lassússággal szájába helyezett, kényeztetve a másikat.
Egy pillanatra meglepte, hogy a nő megállította, bambán, a vágytól megrészegülve nézett a partnere íriszeibe és hallgatta azt, amit mindig is hallani szeretett volna. Titkon érezte, hogy Dolores rideg tekintete többet hordoz annál, minthogy egy lezárt ügyet figyeljen a tárgyaló teremben újra és újra. Mosolygott a szavaira és halk, megkönnyebbült sóhajjal nyugtázta, hogy férfiassága kiszabadult a nadrágjából, keze érintése pedig olyan hirtelen volt, mint amilyen izgató, szinte majd felrobbant egyre duzzadó és lüktető szerszáma. - Kedvesem. – súgta ajkai közé a vágytól és szenvedélytől vegyes szavakat. – Ez az este, ez a hely. – zihált a nő lassú, szinte kínzó kézmunkája nyomán. – nem elég arra, hogy azt tegyek veled, amit szeretnék, de… - itt ismét szünetet tartott és kicsit eltolta magától a nőt és egy határozott mozdulattal lerántotta a ruhát derekáig, ameddig az anyag engedte, hogy kiszabadítsa telt kebleit, melyek hívogatva meredtek a férfira, nem is bírt magával, ujját óvatosan végigcsúsztatta rajtuk, próbálván növelni Doloresen az izgalmat. Legszívessebben már magáévá tette volna őt, de kérése, hogy ne siessen, szöget ütött a fejébe és eldöntötte, hiába adta már magát oda megannyi férfinak, ebben a koszos wc-ben olyan örömöt akar okozni neki, hogy soha ne felejtse el őt. – Tulajdonképpen már megkaptam, amire vágytam. – súgta neki ismét közelebb húzva őt magához, hogy egy apró csókot leheljen az ajkára. – Arra vágytam, hogy eltüntessem azt a rideg, bíráló tekintetet. Ah… - nyögött fel itt egy aprót, mert egyre jobban élvezte a nő által okozott örömöt. – Látni akartam azt a lányt, akinek a szemeiben…öröm és vágy lakozik. – mosolygott egy pillanatra, de szavai már akadoztak az izgalom okozta vágytól. Legszívesebben ezzel a mondattal itt is hagyta volna őt a wc-ben, hogy még jobban vágyakozzon utána, hogy olyan legyen ő neki, akár a drog, amit nem kaphat meg, hogy függjön tőle, mert az önbecsülése és a vágyai ezt diktálták. Hiába adja oda neki magát és csinálhat vele, amit akar, azt ebben a koszos wc-ben nem tudja neki megadni, ugyanis ő csak egy dolgot akar. Hogy Dolores vágyjon rá. Mint egy körhinta, ismét helyzetet váltottak és a nőt szorította a falhoz. Nehezére esett ugyan, kiszabadította férfiasságát, összefogta a lány kezeit és a feje felett összefogva tartotta azokat. Mellei a cselekvés következményeként szemtelenül ugráltak szemei előtt, amire még jobban felizgult, nyugtató csókokkal halmozta el mindkettőt, nyelvét is használva, mikor a bimbóudvarhoz ért. Leguggolt és a nő egyik combját a vállára helyezte, szabad kezével pedig félretolta annak fehérneműjét, hogy láthatóvá váljon megannyi férfi vágya. Olyan embereké, akik nem érdemelték meg ezt a nőt, olyanoké, akik leginkább csak azért járhattak itt, mert Dolores így kívánta vagy mert ő éppen rossz passzban volt. Nem tudja, hanyadik férfi ő a nő életében, vagy csak a hónapban. Azt sem tudta előre, rangsorban hanyadik lesz, de férfi önbecsülése azt kívánta, hogy minél előrébb végezzen, hogy legalább azt az örömöt, amit okoz neki, sose felejtse el, még akkor sem, ha börtönbe vonul. Vágyjon rá, lehetőleg annyira, hogyha ne adj Isten pér év múlva szabadul, ott álljon a börtön ajtajában egy autóval és azzal a huncut mosolyával kínálja meg őt ismét egy szál cigivel. Apró csókokkal illette rózsadombját, combjait, miközben bal keze felkúszott a nő melleihez. Végül pedig, amikor már úgy érezte, hogy az izgalomtól a nő megremeg, belemélyesztette nyelvét is a nektárba, lassan, módszeresen, örökké emlékeibe égetve annak minden zamatát. Néha felnézett, hiszen imádta nézni a nők reakcióit kényeztetésére, innen tudta mindig, hogy tempóját gyorsítson vagy éppen lassítson, munkája közben pedig óvatosan rámarkolt a nő mellére, fokozva az élvezetet. Szerencsére Dolores felébresztette őt, ki tudja, lehet ha nem lassít a tempón, már végzett volna és az este is csalódást keltő véget ért volna kettejüknek. Utálta ezt a nőt, de a vágyait uralni akarta. Ki nem állhatta, de kívánta, hogy ez az este sose érjen véget.
A vele szemben álló férfi, akit eddig olyannyira gyűlölt, akinek a szemébe se akart nézni, kényeztette őt ujjaival oly hevesen, hogy a plafon felé kellett szegeznie tekintetét annak érdekében, hogy levegőt kapjon. A falnak nyomva, Sinclair testének közelségében most úgy érezte forog vele a világ, hogy nincs tudatában tetteinek, mintha valamilyen kábítószert fogyasztott volna, ami teljes mértékben elvette az önmagának akadályt képző kontrollt, a meggondolt és kimért énjét. Az ital balra-jobbra dőlöngélt a gyomrában, így enyhe lassításra kérte partnerét. - Hé szivi .. - lihegte a szájába. - A tempó - motyogta, miközben lassú csókkal kívánt csökkenteni a sebességükön. Egy hirtelen jövő ötlettől vezérelve megragadta őt, majd fordított helyzetükön, így már ő nyomta a falnak Sinclairt.
- Azóta kívánlak, mióta először megláttuk egymást a tárgyalóteremben - lihegett csókok közepette, kezei babráltak partnere övével, hevesen megszabadítva őt a szorítástól, így férfiasságának utat engedve. - Amikor ott álltál a fekete öltönyödben, a fehér inged mellkasig kigombolódott, de hirtelen nem vetted észre.. én viszont végig figyeltelek - csókolta szenvedélyesen a nyakát. - Olyan feszült voltál, olyan dühös.. - suttogott kéjesen. - Ott és akkor csak arra vágytam, hogy rajtam vezesd le, ami felgyülemlett benned - tolta le bokáig a nadrágját, majd egy határozott mozdulattal ragadta meg intim testrészét. - Most itt vagy, én pedig odaadom neked mindenemet, hogy megfeledkezhess erről az egészről - búgta fülébe, miközben keze idegőrlő lassúsággal dolgozott a másikon. - Ha megnyered a pert, majd én irányítok - idézte vissza ajánlatát. - De most te jössz. Azt tehetsz amit akarsz - csókolta meg. - A tied vagyok, Sinclair - engedte el magát teljesen, várva a következő lépésre. - Csak ne siesd el, ez az egyetlen kérésem - suttogott egy apró mosollyal, majd újból ajkaik párbajába kezdett, nyelvével is becsatlakozva a játékba
Nem gondolta volna, hogy ilyen irányba terelődnek a dolgok azután, hogy Dolores leült mellé a boxba, de valahogy teljesen beindult már csak a gondolatra is. Sokszor eljátszott a gondolattal, akár a tárgyaló teremben is, hogy felhajítja a nőt az asztalra és szenvedélyesen a magáévá teszi. Nem is meglepő, hiszen valóban gyönyörű volt, a ridegség pedig, ami a tekintetéből áradt, arra sarkalta a férfiakat, hogy próbálják feltörni őt. Nem tudni, hogy a szavai, a tettei következtében, de végül egymásnak estek forró csókban forrva össze, ahogy a Jin és Jang egyesül egy idétlen kínai naptáron, a két különböző természetű személy, Dolores és Sinclair úgy tűnik ma este egy közös pontot vél felfedezni egymásban. Ujjai akaratlanul is merészebbé vállnak, ahogy a nő mohón falni kezdi ajkait, nem is kellett nagyon igazgatnia a fehérneműt, hogy rájöjjön az ital és a mélyre elnyomott szexuális indulatok Doloresben is megfelelő izgalmi állapotot eredményeztek, pont olyat, mint amilyet Sinben. Csibészes mosollyal nézte végig, ahogy Dolores megigazítja a haját és a ruháját, közben fejben már rég a nőben zakatolt, lágyéka égett a vágytól, nadrágja robbanni tudott volna a feszültségtől. Az ügyvédnő megragadta a kezét és meg sem állt vele a kocsma piszkos, koszos mosdójáig, ahol az ajtó megadta magát a feszültséggel teli vágynak, Sinclair már alig bírt magával, az izgalomtól remegő kézzel zárta be az ajtót és már vetette volna rá magát a nőre, aki ezúttal is gyorsabb volt. - Mióta? – kérdezte szinte elvarázsolva az izgalomtól, szorosan fogva a nő derekát, hogy az, ha akarna se tudjon menekülni mostmár az ölelésétől. – Mióta először ítéltek el túlkapásért és… - itt ismét Dolores nyakába temette ajkait, szabad kezével pedig a nő arcát simította végig. – azokkal a rideg, igéző szemeiddel rám mosolyogtál. – folytatta falhoz szorítva, közben az észre se vette, hogy a felső már rég nem volt rajta, csupasz felső teste szorította magához az ügyvédnőt, ki ebben a pillanatban legyen akármilyen sikeres a szakmájában ártatlanságukat már nem védheti meg semmilyen eszközzel. – Akkor kezdtem el vágyni arra… - itt ismét csókba vesztek a szavak… - hogy örömöt és szenvedélyt csaljak a szemeidbe. – Legszívesebben ezen a ponton letépte volna róla a ruháját, de hiába a vágy, gondolt rá, hogy a nőnek valahogy haza kellene jutnia, így csak lerántotta válláról a ruhájának pántját és vad csókokkal illette mezítelenné vált kulcscsontját, miközben keze ismét utat kívánt magának szoknyája rejtekébe, hogy immár célul vegye a fehérnemű alatt található édességet, magát a vágyak paradicsomát, melyre oly sok férfi vágyott. - Soha nem fogsz tudni többé olyan rideg tekintettel rám nézni, ugye tudod? – lihegte bele ajkaiba, miközben ujjaival utat talált Dolores rózsadombján át a vágyak labirintusában, nem átallott tövig hatolni belé, növelve ezzel vágyát, de kis ízelítőt adva ezzel neki abból, amire ma este bejelentkezett. - Én nem olyan vagyok, mint mások. Belőlem ennyi nem lesz elég. – nyögte a férfi az izgalomtól és bár ezeket a hév mondatta vele, de biztosan tudta, hogy ez fordítva is igaz. Ez a stressz levezetés csak ízelítőnek lesz elég, pont annyira, hogy még jobban bevadítsák egymást és bár biztos, hogy ha eljön a reggel, minden ugyanúgy fog menni tovább, bár Sinben egy cseppnyi megbánás sem lesz, minden percét élvezi ennek a kis kalandnak. – Igen, Dolores De La Rosa, kívánlak! – suttogta bele az ajkaiba, miközben alul egyre gyorsabban és hevesebben jártak az ujjai, kényeztetve Dolorest, ha szükséges, akár a csúcsig.
Megkapta amit akart, az engedélyt, amire azóta áhítozott, hogy figyelmesebben szemügyre vette Sinclair telt ajkait, nyakának erezetét vagy a vállain feszülő izmokat. Minden ott volt most előtte, amiket oly sokáig csak képzeletben tudott megcsodálni, ahogy a beszélgetéseket követően az akkori udvarlói helyébe az ő arcát képzelte vagy ahogy kezei lejjebb vándoroltak a gondolatra, hogy heves vitáik közepette a mogorva zsaru hirtelen megfogja és felkapva őt a saját irodájának tölgyfából készült asztalán teszi a magáévá. Oly sok álomképbe került az, hogy most ittasan ide jussanak, hogy érezze ágyékánál partnere ujjait, melyek eddig még a közelébe se kerültek testének. Halk sóhaj hagyta el a száját, ahogy Sin kezét combjai közé szorította, ő maga pedig habozás nélkül nekiesett a másiknak, szenvedélyesen csókolva ajkait. Elmerült a pillanatban, egyáltalán nem gondolkodott, nem érdekelte a tömeg, a nyilvános hellyel járó veszély, egyre inkább olyan izgalmi állapotba került, mely az önkontroll teljes hiányát okozta neki. Fékezhetetlenül ostromolta a rendőr ajkait, miközben az asztal nyújtotta menedék árnyékában szabad utat engedett neki intim testrészéhez, néhány mozdulatára apró nyögéssel díjazva az odaadó gesztust. - Gyere velem, most - beszélt bele a csókba, majd nehezen eltávolodva a férfitől megigazította haját, játékos mosollyal félig-meddig letörölte a partnere száján maradt, a heves pillanatokban általa okozott rúzsfoltokat, ruháját visszahúzta annak eredeti állapotába és megindult a bár mosdórésze felé, megragadva a kezét. Heves léptekkel kopogott végig a folyosón, míg a rokkant mosdó ajtaját ki nem nyitotta, behúzva rajta a fiút, akinek gondolkodnia sem volt ideje, amint a bejáratot a zárral eltorlaszolták újból nekiesett a másiknak.
- Kíváncsi vagyok, milyen régóta vágysz erre - mosolygott bele az újabb szenvedélyes csókokba. - Ma őszinték vagyunk, nem hazudhatsz - vándorolt lejjebb keze a férfi testén egészen felsője aljáig, melyet megragadva elkezdte vetkőztetni a vele szemben állót. Érezte, hogy a pillanat hevében egyre nehezebben türtőzteti magát, de még ilyen ittas állapotban is a feje mögött motoszkált a gondolat, hogy lehet egyszeri alkalom lesz kettejüké, így ki kell élvezniük minden egyes percet. A rokkant mosdó adta lehetőségek nem igen tudták romantikussá tenni együttlétüket, nem mintha itt erre lett volna szükség, ha erre vágynának, az a jövőben majd megtörténhet, most az ösztönök élvezhették a rivaldafényt. Nyers szenvedély, kicsit sem elfinomkodott mozdulatok, a szexuális feszültséget olyannyira tapintani lehetett, hogy alig kaptak levegőt. Érdekes volt, hogy Sinclair azonnal második estét ajánlott. Egyelőre a szavak nem fogták meg a lányt, vadsága túlzottan heves volt ahhoz, hogy az ötleten rágódjon, de ahogy egyre jobban belemélyültek a dolgokba, töprengeni kezdett: vajon bánni fogják a ma estét? Az alternatívák közül a jelenlegi helyzetben a válasz erre egy egyértelmű “Nem és repetázni is mindenképp szeretnék” kijelentés lett volna a legideálisabb, ám ez nem feltétlenül maradt meg a kijózanodás után is. Mindenesetre most még nem értek el oda, hogy ezt tudhassák..
Sin unottan hallgatta a mellette ülő lány monológját arról, ki is ő és kinek képzeli őt a férfi, végül be kellett látnia, hogy igaza van, így elismerően bólintott felé. - Egy kicsit tévedsz szivi. Először valóban így volt. – használta ki azt a leheletnyi időt, amíg Dolores beleszívott a cigarettájába. – De mióta beszéltünk, tudom, hogy csak egy falat húztál magad köré, amit nyugi, eszem ágában sincs áttörni. – emelte maga elé kezeit védekezően, hiszen ő aztán nem fog ítélkezni senki felett. Megtette korábban, kicsit bánta is, de ő ilyen volt. Hirtelen és faragatlan, amikor vesztett helyzetben érezte magát, próbált minden eszközt bevetni annak érdekében, hogy egy kicsit is megbántsa azt, aki ártani próbált neki. - De hát én egy hatalmával visszaélő, dühös rendőr vagyok. – nyújtotta ki a kezeit értetlenül, ahogy ránézett Doloresre, végül megdöbbent és úgy hallgatott el, mintha csak valami villámcsapás érte volna. Szemöldökét felhúzva hallgatta az ügyvédnő vallomását. Tényleg nem tudott róla semmit és most úgy tört elő belőle a érzelem hullám, mintha pszichológusként arra kérte volna, hogy meséljen a korábbi életéről. Szívesen félbeszakította volna, hogy őt ez nem érdekli, vagy hogy nem jó embernek meséli el a történetét, de valahogy nem volt szíve ezt megtenni. Rengeteg alkalommal szúrt már ki vele, sok pénzzel károsította meg őt és az alapítványt, de tudja, hogy ő is csak egy ember, aki hatalmas terhet cipel a hátán, meg hát a beszélgetésük elején ő is túl őszinte volt vele. Nem kellett volna, bár nem volt már tétje a dolognak, így már teljesen mindegy. - Nagyon jó. Színt vallottunk egymásnak és mostmár ismerjük egymás mostoha sorsát. – mosolygott Sin keserédesen, majd beleszívott a cigijébe. – Sajnálom Dolores. Biztos szar lehetett. – bólintott végül kifújva a füstöt maga elé, majd ürespoharát fogta kezébe és úgy forgatta, mintha választ várna tőle valamely kérdésére. Úgy érezte mondania kellene valamit, vagy rendelnie még egy kört esetleg, hátha mostmár magára hagyja a nő, ugyanis a hangulata egy fikarcnyit sem lett jobb, nem fog jobb kedvel bevonulni a börtönbe, főleg, hogy holnap lesz a nagy nap. Holnap kell elmondania Clarának, hogy egy időre elutazik. Hosszú időre. - Hogyan mondanád el egy kislánynak, hogy.. – elakadt a szava, ahogy megérezte a nő közelségét, vicces, de fel sem tűnt neki, hogy az közelebb húzódott hozzá. Érezte bőrének érintését, ahogy Dolores combja az övét súrolta, szinte kíváncsian feszegetve egy olyan határt, amit, ha átlépnek, talán mindketten a pokolba jutnak. – Mit művelsz? – kérdezte pont annyi hirtelenséggel a hangjában, mint amennyi izgalommal. Szavaira nagyot nyelt, de most reagálni nem igen tudott. Nem volt zavarban, nem igazán esett kétségbe, egyszerűen elképzelni sem tudta a helyzetet, hogy Dolores megpróbál majd valaha közeledni felé és azt sem hitte, hogy ez őt ekkora izgalomba hozza. Ez a nő tényleg értette a dolgát, nem véletlen fütyült utána minden férfi, aki valaha szemkontaktusba került vele. A csóktól teljesen megborzongott, szavaira már szinte alig figyelt. Pont annyit ivott, hogy agya ne tudjon ellenkezni, lehet józanul már kinevette volna ezt a próbálkozás, de csüggedt, ittas elméje olyan izgalmasnak érezte ezt a közeledést, hogy alig bírt magával. Kezét lassan a combjára helyezte, pont annyira közel, hogy az izgató legyen, de annyira távol, hogy nyilvánosan nem számítson illetlennek. Nem, mintha érdekelte volna, hogy ki látja őket, de pont annyi épp elméjűsége volt még, hogy ha ez egy újabb csapda, ne dőljön be neki. Azonban Dolores következő lépése teljesen feledtette vele tévképzeteit, maga felé fordította a férfi arcát, szinte ajkuk összeért. Elmosolyodott, majd most ő hajolt közelebb a nőhöz és óvatosan beleharapott a fülcimpájába. Pár csókot illetett még annak nyakára, lassan, szinte kínzón, mélyen beszívta annak illatát és úgy súgta most ő a nőnek. – Kívánlak kedvesem. – itt szünetet tartott, keze feljebb csúszott a combján. – Ha pedig megúszom a börtönt. – csókot lehelt a nyakára. – Egy éjszakára. – A keze itt már elérte a célt, ha addig a nő nem állította meg. - Te tehetsz azt velem, amit szeretnél. – ért a mondat végére és itt tudta, hogy a gyengepontjára tapintott. Egy olyan este, amikor a nő uralkodhat egy dühöngő zsaru fölött, minden pénzt megér, de még kérdés, hogy ezzel az éjszakával mit kezdenek.
- Félreismersz Sin, ahogy én is téged - sóhajtott beletörődve az igazságba. - Te Dolores De La Rosát ismered, felépítettél magadban egy képet róla, egy fiatal ügyvédnőt látsz benne aki könyörtelenül kizsigerel, aki illegeti magát a férfiaknak, hogy sikereket érjen el, aki a karrierjét előbbre helyezi a moráljainál. Ez nem én vagyok és talán titkon ezt te is mindig sejtetted, csak úgy nem lett volna könnyű ennyire igazságtalannak érezni a helyzeted - magyarázott halkan, miközben jókora szívással engedte le tüdejébe a nikotint, majd hagyta, hogy a cigarettájából nyert füstje kiáramoljon az ajkai között. - Én sem láttam benned mást csak egy dühös, a hatalmával büszkén visszaélő rendőrt, talán ezt is akartad sugározni magadból. Talán jobb volt addig, amíg nem láttam meg benned az embert. Így most őszintén, rettenetesen érzem magam. - lett egyre őszintébb az alkoholnak hála. Elkezdte meglátni Sinclairben azt a férfit, akit eddig aligha akart észrevenni, ez pedig nem tett jót a meggyőződésének és az eddig oly stabilnak tűnő akaratának, hogy kitartson elutasító válasza mellett. - Nem hiszek Istenben. Ha létezne, teljesen máshogy alakult volna az életem. Nem azon kéne gondolkodnom, hogy ki fog a volt férjem nevével fenyegetni, aki azóta se hajlandó visszaküldeni azt a rohadt válókeresetet - morogta leküldve pohara maradékát, majd elnyomta cigarettáját.
- Nem vagyok jó ember, sosem voltam az, ez kellett ahhoz, hogy mindent otthagyhassak és képes legyek a saját talpamra állni. Ha nem így tettem volna, azóta is bezárva tartana az a pöcs, aki több éven keresztül megkeserítette az életemet - árult el magáról túl sokat, felfedve legnagyobb gyengepontját Sinclair előtt, így védőfalai leomlottak, ő maga pedig teljesen gyengévé vált. Pár perc csend után azonban feltekintve a férfire észrevette, hogy az alkohol más fényben is feltüntette most a partnerét, tekintete végigszáguldott testén, észrevéve a rendőr erős izomzatát, éles álkapcsát, a bágyadt tekintetét. Nem volt ő más most, csak egy magára maradt kisfiú, aki beletörődni látszott a sorsába. Ajkai szétnyíltak a hirtelen jövő érzésre, mely beborította teljes testét. Nem tudott jól kommunikálni, a társadalomban teljesen máshogy viselkedett, mint az emberek zöme, így vigasztalás gyanánt közelebb kúszott hozzá. - Tudom, hogy nem bízol meg bennem - suttogta a fülébe. Amolyan korlátok nélküli feledtetés volt ez mindkettejük számára, felelősségtől mentes mentsvár, kiút a sok szarból, ami egyszerre omlott rájuk. Amennyire utálta őt, olyannyira kívánta is, ki akarta adni a dühét, melyet a kérdés és a bor ébresztett benne, remélve, hogy nem talál elutasításra. - Én sem bízom benned és ez talán így van jól - gondolkodott hangosan majd közelebb hajolva óvatos csókot hintett a férfi füle mögött és a hajkoronája között elrejtőző csupasz bőrfelületre. - De talán egy estére elfeledhetnénk, amit gondolunk egymásról - suttogott tovább, szinte könyörögve az engedélyért. Régóta érezte már a magában megbújó szexuális feszültséget, amit most az italát nem volt képes kontrollálni. Tudta, hogy hatalmas kockázatot vállal tettével, de csak azon járt a feje mennyire szívesebben lenne most a másik alatt mintsem azon morfondírozzon, hogy hol baszta el az életét, remélte Sinclair is ugyanígy gondolja majd. - Tudom, hogy te is azt érzed amit én, tudom, hogy szívesen levezetnéd máshogy is a benned felgyülemlő feszültséget - duruzsolt tovább, csábítva őt. - Ma azt tehetsz velem, amit akarsz. Kívánlak, Sinclair - mosolyodott el, majd ha a fiú engedte, arcát maga felé fordította és közelebb húzódott hozzá, ajkaik súrolták egymást. - Te nem kívánsz? - olvasta rá szájára, kivárva pillanatát.
- Neeeee Dolores. Az Isten szerelmére, ne kérj bocsánatot, ez az egyetlen dolog, amit tisztelek benned, az a tartásod. Ne kúrd el ezt is. – simogatta meg a fejét Sin gondterheltem, majd sóhajtott egy nagyot, mert már előre bánta, hogy ezt a mondatot még hozzá fogja tenni az előzőhöz. – Meg, mert igen, kúrva jó ügyvéd vagy. – fintorgott el kellemetlen mosolyra húzva a száját, majd ismét hörpintett egyet a Whiskyjéből. - Ne bánd, megérdemeltem. Én is mondtam dolgokat, meg amúgy is mondtam már, hogy nem vagyok jó ember, tudom jól. – fogadta el végül a Dolores által kínált cigarettát, majd meg is gyújtotta azt, nem várva, hogy a nő felajánlja neki saját eszközét. Most, a szokásostól eltérően durván és türelmetlenül szívott a cigijébe és úgy fújta ki azt, mintha csak szabadulni akarna a nikotinfelhőtől. - Ne erőlködj szivi, nálam jobb társaságok is akadnak ma itt, keress magadnak valakit. – intett végül, majd mikor a nő elkezdte faggatni az ügyéről kuncogva nézett rá, majd ismét belekortyolt Whiskyjébe. – Meggondoltad magad? – motyogta még a pohár mögül, majd talán méregből vagy izgalomból, nem tudni, lerántotta italát. Ismét beleszívott cigijébe, majd kifújta azt a mennyezet irányába. - Néztél már fel az égre drágám és gondolkodtál el azon, miért azok mennek el, akiknek élniük kellene? – kérdezte valóban eltűnődve. – Az olyan rohadékok, mint akiket védesz vagy mint én, itt éldegélnek boldogan, míg azok, akik valóban jó emberek voltak, már nincsenek köztünk. Hiszel Istenben? – fordult oda végül hozzá, mert kíváncsi volt a válaszára. Nyilván a pia hatása, van egy szint, amikor érzelgőssé, szentimentálissá és kicsit bölcselkedősre issza magát, talán az most jött el, de különösebben nem akart foglalkozni az ügyével. Nem bízott Doloresben, hiába kérte, hogy mondja el bővebben a történteket, még biztos volt benne, hogy ez a bocsánatkérés meg ez a leereszkedő magatartást csak egy újabb trükk arra, hogy ismét nevetség tárgyát csináljon belőle.
Talán hosszú idő óta először érzett igaz, velejéig hatoló bűntudatot, teljes mértékben úgy érezve, hogy ezt az egészet ő okozta, holott ez közel sem volt igaz, adott volt egy dührohamos zsaru akinek millió gyengepontja közül csak egyetlen egyet kellett eltalálnia valamint egy tőle teljesen független valaki, aki Sinclair állítása szerint szimpla rosszakaróként meghamisított képekkel állított róla a valósággal egyáltalán nem egyező dolgokat. Bármennyire mutatta úgy eddigi találkozásaiknál, hogy bármit ki tud nézni a mogorva rendőrből, azzal azért még a legcsípősebb megjegyzései során sem számolt, hogy esetlegesen ha túlzásba viszi akkor Sinclair fizikailag is megmutatja az erejét. Igaza volt tehát, tényleg nem illett rá a mese, de ezt csak az tudhatta, aki már sokszor beszélt vele és látta, milyen is ő valójában.
Dolores úgy érezte ennek egy csipetjét talán ő is képes volt megízlelni, így teljes bizonyossággal gondolta ártatlannak a férfit, aki iránt most őszinte sajnálatot érzett. A halott menyasszonyos részre kapta csak fel igazán a fejét. Vajon ez magyarázhatja meg, hogy miért ilyen most? Vajon ez okozhatott törést a lelkében? - Figyelj Sin, tudom, hogy durva voltam veled - sóhajtott fel, előre bánva, hogy beismeri hibáit. - Büszke nő vagyok, aki nem szereti azt a stílust, amit hozzám szoktál vágni - halászta elő cigarettáját, majd azt megkocogtatva a pultosra nézett, aki aprót bólintott a tettekkel megfogalmazott kérdésre. Ajkai közé vette a szálat, meggyújtotta azt, majd a tárcát Sin elé helyezte, megkínálva őt. - Az Isten verje meg ne kelljen tovább bocsánatért esedeznem, mert már így is megszégyenítőnek érzem a helyzetet. Csak tudd, hogy bánom, abban a pillanatban nem azt érdemelted volna - beszélt maga elé. Kettejük között ez fegyverszünet jelentéssel ruházódott fel. Hosszas csend után újból beszélgetést kezdeményezett, s a férfi felé fordulva próbálta meg elkapni annak tekintetét.- Meséld el pontosan mi történt, ügyvédként tudnom kell a lehetséges indítékot, hogy mégis ki ez a nő, hogy miért pont így állítanak be, illetőleg ha van tipped ki lehetett, azt is szívesen hallgatom - lett melegszívűbb, gyengéden együttérezve a másikkal.
Nem volt meglepő, hogy Sinclair a törzshelyén kötött ki, ám az, hogy most egyedül üldögélt ott annak volt köszönhető, hogy nem vágyott társaságra. Most nem egy sikeresen lezárt nyomozást ünnepelt és nem is az a pár haverja próbálta kirángatni az irodából, hogy levegőztesse ki kicsit a fejét. Nem az a részeges fajta, szokott iszogatni, de tényleg nem azért, hogy feledtesse a problémáit vagy hogy jobban érezze magát, tudta, hogy élete eleve keserű, ha még italhoz is nyúlna, akkor tényleg feldobhatna egy kötelet egy gerendára. Ismerték itt, tudták, hogyha Sinclair egyedül ül egy boxban, akkor nem szabad zavarni, mert vagy azért ült be, mert nagy a gáz, vagy azért, mert egy nyomozást át akart gondolni. Azonban az itteniek olvasnak újságot, tudták, hogy most nagy a baj, persze a város nagy részével ellentétben az itteni kocsma bútorok és személyzet nem hitte el azt a szennyet róla, amit lehoztak a lapok. - Kösz Andy. – válaszolt a csaposnak, aki kihozta neki a kért italt, Whiskyt jéggel, tisztán, mellé pedig egy pohár ásványvizet pár szelet citrommal a pohárban. Az ásványvizek azonban halomban sorakoztak előtte, mert most nem azért jött, hogy szórakozzon, hanem hogy leigya magát, a csapos ettől függetlenül bízott abban, hogy jobb belátásra tér és elkezdi a hidratálást, nem szeretné, ha mérgében elverne valakit vagy kárt tenne a bútorokban. - Asszonyom, én nem tenném. – szólt a csapos Sinclair mögött, majd magassarkú kopogására lett figyelmes. Valószínűleg egy nőt figyelmeztetett Andy, aki a férfi közelébe akart kerülni, s mivel a pultnak eddig háttal ült a falat bámulva, nem vette észre, hogy kedvenc ügyvédnője körül úgy keringenek a férfiak, mint árvagyerekek az édesség kirakata körül. Sin nem is nézett oldalra, nem nézett a nő irányába, ki úgy ült le mellé, mintha csak egy régi barátot látott volna meg, vagy nem tudná milyen szar helyzetben is van jelenleg Sin. - Nyugodtan. Döfködd a hátamba a késeidet szivi, nem érdekel. – beszélt alig hallhatóan, s bár még annyira nem volt bekészülve, már hallatszódott a hangján, hogy pár pohár italon túl van. - Ha pedig kifogytál a poénjaidból, húzz el szépen. – motyogott még mindig maga elé nézve, majd kezébe vette az italát. Nem kellett Doloresre néznie, hogy tudja, ő ült le mellé, hiszen felismerte a hangját, megérezte az illatát, de mondhatnánk azt is, hogy kirázta a hideg, amint közeledni kezdett felé, mintha csak maga az ördög próbálta volna megközelíteni őt. - Azonban, ha még mindég kíváncsi vagy, a haverjaim épp nem értek rá, a családomat évek óta nem láttam, a mennyasszonyom pedig mééééég mindig halott. – nézett rá megvető gúnnyal végül, majd mint aki még eddig nem látta volna a nőt ilyen csinosan felöltözve nézett végig rajt fütyülve egy nagyot. – Tyű anyukám, kicsípted ám magad egy kocsmához képest. Vagy azért öltöztél így, hogy megünnepeld a teljes megsemmisülésem? – püffögött egyet visszatérve italához, majd mostmár bele is kortyolt. Hogy miért volt ilyen közvetlen? Mert már mindegy volt, mit reagál stílusára Dolores, persze hozzá tesz az a 3-4 pohár ital is viselkedéséhez, amit már eltemetett magában, jövőjével együtt.
Figyelmesen hallgatta a férfit, valamilyen megmagyarázhatatlan okból úgy érezte, most ebben a helyzetben mindenképp így kell tennie, hisz amíg gyűlölete továbbra is a felszínen maradt, azért a bűnössége iránti kételye is stabilan hatással volt gondolkodásmódjára. Jogászként tehetséges emberolvasónak kellett lenni, hisz csak akkor lehetett valaki sikeres, ha ténylegesen hitt ügyfelének, ő viszont akármit is gondolt erről, kettejük viszonya nem engedte, hogy elvállalja azt a szart, amit a másik nyakába akasztottak. Egyrészt rosszul vette volna ki magát, hogy hirtelen az ellenfelek egy oldalon játszanak, másrészt pedig semmi kedve sem volt szívességet tenni egy ilyen pasasnak, aki most is segítségért könyörgött neki, majd amikor nem kapta meg azonnal amit akart őrjöng az irodájában és egy hajszál választja el attól, hogy letépje a fejét.
- Nem védene meg Sin és ezt maga is tökéletesen tudja. Azon kívül, hogy nem ütne meg egy nőt nem tud mást felhozni a mentségére, ami igen aggasztó - sóhajt nyugodt hangnemben. Összekulcsolja a kezeit, majd asztalának dőlve tekint ki ablakán. - Nem tudom hogyan várja el tőlem, hogy úgy védjem meg magát, hogy közben maga sem bízik bennem és én sem magában, arról nem beszélve, hogy tüzet szór a tekintete, bármikor rám emeli a tekintetét - keresi szemeit a másiknak, aki feltűnően kerüli a kontaktust. Hosszú monológja tudja, éjszakákon át fog visszhangozni fülében, de túl nagy a kockázat, túl nagy a tét ahhoz, hogy azt tegye, amit most Sinclair elvárna tőle. Leégne az egész város előtt, ha a nők védőszentjeként egy nőbántalmazónak beállított férfi seggét mentené ki a rácsok közül. Nem szól semmit, jobbnak tartja, hogy hallgasson, túl feszültté vált a hangulat így félő, hogy ha rossz megjegyzést tesz búcsút mondhat a méregdrága berendezésének. Az utolsó mondatra felkapja a fejét s bár felháborodni van kedve, a hozzávágott mondatok nem alaptalanok, a személyes rész viszont annál inkább érződik annak. Méghogy megvédené, mert nem ezt érdemli. Mi ez, egy kibaszott szappanopera? ____________________ Dolores minden Sinclaire-el folytatott beszélgetés után valamilyen oknál fogva szexuális partnerre vadászott. Bár eleve gyakori volt nála az éjszakai ragadozó életmód, de ezek után a felfűtött viták után végképp kedve támadt a feszültséget valakin levezetni maga helyett. Egy apró, helyi kocsmába vezetett uta, ahova fekete koktélruhában érkezett, füstös sminkkel kiemelve mélybarna szemeit. Belépve a helyre a pulthoz sétált, nem sok kellett, hogy kérők sokasága legyeskedjen körülötte, pillanatok alatt már több pohár koktél sorakozott előtte. Falta a bókokat, hahotázott, tetszelgett, miközben feltűnésmentesen próbálta kiválasztani végső udvarlóját, aki megízlelheti a De La Rosa élet ízét. A hely nem volt nagy, de annál inkább barátságos, billiárdasztalok, apró boxok tömkelege, a szobát átjáró meleg, narancssárga fény. - Még egy ilyet, Sin? A ház ajándéka - harsant fel a pultos srác a bár másik oldaláról, melyre azonnal fel kellett kapnia a fejét. Megpillantotta az egyik üres sarokban üldögélő, félig-meddig már ittas állapotban lévő alakot, aki oly szomorúnak és elkeseredettnek látszott, hogy hosszú ideig tartó habozás után, de végül büszkeségét félretéve úgy döntött, odamegy hozzá. Óvatosan lépkedve egyre közelebb méregette a vonásait, tanulmányozva, hogy vajon megéri-e most húzgálnia az oroszlán bajszát vagy jobb, ha távolmarad. Végül, leginkább félelemérzetének teljes hiánya miatt úgy döntött, hogy kitart választása mellett és Sinclair mellett foglalt helyet. - Mit keresel itt teljesen egyedül? - kérdezte röviden, hogy ne essen túlzásba ezzel a hihetetlen együttérzéssel, amit úgy érzett, hogy így is túltol.
Dolores szavai égetőbbek voltak a tüzes pokolnál, szinte Sin beleremegett a méregbe, mely elöntötte abban a pillanatban, ahogy agya értelmezni tudta a nő szavait. - Igen. Mindamellett hogy igen, gondoltam esélyt adok, hogy végre olyan valami mellett álljon ki, ami valóban jogtalan. Sosem ütnék meg nőt. – morogta maga elé, rá sem nézve vitapartnerére, továbbra is a kinti eget bámulta és imádkozott az Istenhez, már ha létezik olyan, hogy elég erőt adjon ahhoz, hogy ne folytassa a mondatát azzal, ha hasonlóra vetemedne valaha is, akkor ő kapná az elsőt. Nagyon nehéz volt neki ide eljönnie és megkérnie arra, hogy védje meg a seggét, azon túl, hogy már eddig is rengeteg alkalommal űzött gúny belőle, még most sem által szívni a vérét a férfinak. - A kurva életbe, tudom, hogy mondtam dolgokat, de ha maga lenne veszélyben, nem rugóznék azon, hogy maga mit tett velem, kötelességem lenne megvédeni önt. – jött ki a béketűrésből, leginkább, hogy kikerülje a válaszadást arra a kérdésre, jó ügyvédnek tartja-e őt. – Tök mindegy, én minek tartom magát, sikereket ér el, így vagy úgy. – folytatta, csak hogy valamelyest megfeleljen Dolores kérdésének, amivel úgy falhoz állította, akár egy patkányt, amit már amúgyis szétmérgeztek. Következő szavai földbe döngölték a férfit. Ennyire bűnösnek tartja őt, csak azért, mert megnyomorított néhány visszaeső bűnözőt és drogkereskedőt? Olyan embereket, akik hiába kerülnek hűvösre vagy szakemberhez, már nem fognak rendes emberként visszaállni a társadalomba, ami kiköpte őket magából már akkor valószínűleg, mikor megszülettek. – Nem miattam…én nem számítok, tegye meg érte…értük…akik.. – itt elakadt egy pillanatra a lélegzete és maga elé meredt. Nem jöhet pont most az alapítvánnyal, nem hozhatja szóba Clarát, nem bújhat mögé, ráadásul sokat gondolkozott azon is, lehet, jobb lenne neki hosszútávon, ha távol maradna tőle. – Akikre odakint a nagyvilágban szükségük van egy rohadékra, aki eltakarítja a mocskot az utcákról. Akik összeverik a gyerekverő apákat vagy a drogot kínáló söpredéket. Lehet, sok ember a börtönbe kívánna engem, de higgye el, ugyanennyi ember rebeg hálát azért, mert olyan vagyok amilyen. – magyarázta megadva magát a nő döntésének, leginkább csak meg akarta neki mutatni, hogy rosszul dönt. Hogy nem jó embert akar kivonni a forgalomból. Amikor azonban felhozza azt a nőt, akit „állítólag” elvert, akaratlan mosoly húzódik végig a száján, sőt fel is nevet, inkább keservesen, mint gúnyosan. - Biztos vagyok benne, hogy hisz nekem Dolores. Ez nem arról szól, hogy bűnös vagyok vagy nem igaz? – nézett a nő szemeibe, megpróbálván kivenni Íriszeiből az igazat. - Csalódnom? Már akkor csalódtam magában kedvesem, amikor először találkoztunk az első tárgyalásunkon. Azonban igen, utálom magát, de oda se neki. – rántotta meg a vállát a férfi és elnyomta a cigarettát a csikktartóba, majd elindult kifelé. Még az ajtóból azonban visszafordult és elmosolyodott. – Kíváncsi leszek majd a börtönben, hány kuncsaftja fogja élvezettel mesélni, hogy hágták meg önt. Élvezettel fogom hallgatni, de ki fogom ezért verni belőlük a szart is. Elmondjam miért? – kérdezte maga elé meredve. – Mert maga többet érdemel ennél. – rázta meg a fejét, majd a választ sem várva meg, becsukta maga mögött az ajtót. Tudja, hogy többé nem látják egymást, ez volt az utolsó beszélgetésük, mert folytatni fogja odabent azt, ami idekint elkezdett. Nem fog megtörni. Őt nem abból a fából faragták.
Dolores olyannyira nem jutott szóhoz, hogy agytekervényei bármilyen szorgosan is dolgoztak, hogy kitaláljanak valamit feleletnek, nem voltak képesek választ adni egy ilyen monológra. A nő több, mint egy percen keresztül némán, halkan lélegezve ült asztalánál, rá sem emelve tekintetét Sinclairre. Több szempontból is megkérdőjelezhetőnek tartotta a férfit és annak ártatlanságát, elsősorban az eddigi múltjából ítélve, másrészt pedig a stílusából következtetve, ami nehezen volt tolerálható. - Nézzenek oda, Sinclair Henderson az én segítségemet kéri, mert tudja, hogy velem van a legnagyobb esélye megnyernie az ügyét - mosolyodik el továbbra is asztalát bámulva, miközben a férfitől kapott cigarettába szív. - Csak kíváncsiságból, most akkor elismeri, hogy tehetséges ügyvéd vagyok vagy szeretné, mint ügyfél kinyilatkoztatni, hogy magát, mint egy bűnös embert állítsak be ártatlannak, ahogy elmondása szerint működöm és gondolkodom? - utal vissza a tárgyalás utáni beszélgetésükre, ahol a férfi egyértelműen kihangsúlyozta véleményét, mely arra utalt, hogy Dolores olyan embereket ment, akiknek rács mögött kéne ülniük, feltételezhetően azért mert fél pillanat alatt merevednek meg körülötte az ügyészek, másrészt pedig mert csak a pénz érdekli, nem pedig az igazság. - Ha jogot szolgáltatok, ahogy állítja, nem pedig igazságot, akkor sajnálom Sin, de magának itt a vége.. - nézett fel rá sajnálkozóan, csipkelődően, gúnyosan. - De látom, hogy kétségbeesett, máskülönben miért keresne fel engem, akit olyannyira elítél és gyűlöl? - áll fel a székéből, majd odasétál mellé és újból beleszívva cigarettájába csatlakozva a másikhoz ő is elkezd kifelé bámulni az ablakon. - Nem hiszem, hogy ártatlan vagy, ebben tévedsz - szólt halkan a rendőr mellett, hirtelen váltva tegeződésre, mely kettejük között egy megmagyarázhatatlan közvetlenséget eredményezett.- Nem tudlak elvállalni és nem is akarlak, nem érezném igazságosnak azzal a nővel szemben, aki azóta is a kórházban fekszik - szippant bele újból, majd gondolkodás közben engedi, hogy a füst lassan távozzon csak orrlyukain és szájának nyílásán keresztül. - Felejtsd el. Azért remélem, hogy képes leszel bizonyítani az ártatlanságodat. - néz rá komoly tekintettel. - Értékelem, hogy megpróbáltad, sajnálom, hogy csalódnod kellett.
Bár igaza volt Sinnek és tényleg minden eddigi tapasztalata azt súgta, hogy azok a képek valamilyen fajta megmagyarázhatatlan módon bűzlöttek, de mellette ott volt mégis, hogy egy olyan rendőrről beszélünk, akinek szembetűnően már évekkel ezelőtt elgurult a gyógyszere. Rájár a rúd, folyamatosan kényszerszünetelteti a bűnözők hajkurászását, vaskos pénzkötegeket hagy ott kártérítés címén ámokfutásai áldozatainak és mégsem változtat egy cseppet sem a viselkedésén. Miért olyan elképzelhetetlen, hogy egyszer pont egy nő került a keze alá? Dolores a vele azonos neműek védőszentjeként tetszelgett, a polgári jogban szinte csak őket vállalta el, így rosszul vette volna ki magát, ha Sint egy lánnyal szemben védi a bíróság előtt, ahogy az is visszásnak hat, ha egyik régi “ellenfelével” kötnek szövetséget. Úgy érezte ez az egyetlen észszerű döntési lehetőség most, visszautasítani a megbízási ajánlatot és elküldeni melegebb éghajlatra a pasast. Esze ágában sem volt nyitott szájjal besétálni abba a bizonyos erdőbe.
Kezdőlap
