Valóban spontán életet éltem, legalábbis egy jó ideje ennek a híve voltam. Leginkább munkán kívül hódoltam ennek a „szenvedélyemnek”. Szerettem, mikor minden a maga útján halad tovább, s mikor nem kell azon gondolkodnom vajon mit is kellene tennem azért, hogy a megfelelő pillanat eljöjjön, vagy épp megtervezni egy egész utazást.
Sokkal szórakoztatóbb volt felpattanni a motorra, s menni arra, amerre az út vezetett, s ha eltévedtem, hát tovább mentem, s valahogy csak visszataláltam. Szerettem így tenni, s úgy gondoltam, ebben nem tud megváltoztatni senki sem.
-Munkán kívül igen. A melóval nem szórakozunk. De nem látom értelmét betáblázni mindent. Szeretem a spontaneitást. – meg is vontam a vállam, és már tudtam jól, nem fog tetszeni a válaszom, s meglehet legszívesebben elküldene a fenébe, csak azért, mert nem a megszokott tervüket követem, s igyekszek a magam útján járni.
Jó persze… lehet nekem kellene alkalmazkodnom. Lehet nekem kellene azt tennem, amit mások akarnak, ám egy ideje annyira a vihar peremére kerültem, hogy olykor nem láttam belőle a kiutat. Érzelmi hullámvasúton ülve igyekeztem a felszínen maradni, s aképp cselekedni, ahogy azt jónak látom, s segítheti a túlélésem, és bizony ebben sokat segített az, is hogy viszonylag kevés alkalommal...talán mostanában többször fordult meg fejemben, mit szólna hozzá Harry?! Vajon elégedett lenne velem? Vajon továbbra is elfogadna olyannak amilyen vagyok, vagy ő is megakarna változtatni? Vajon akarná, hogy másképp lássam a dolgokat? Vajon büszke lenne rám?
A gond ott kezdődik, hogy egyre gyakrabban nemleges a  válasz. Egyre gyakrabban érzem, hogy csalódást okoznék, s élete legnagyobb hibáját követte el, mikor engem jelölt ki Hannah gyámjának.
-Ne haragudj! – természetesen bocsánatot kértem, annak ellenére is, hogy nem volt kedvem kalózosat játszani. Semmit sem akartam játszani.
Aztán persze Scarlette félrevont, s olyat tett, mire egyáltalán nem számítottam.
Meglepetten pillantottam rá a kezembe nyomott kulcsokra, s el is vesztettem a fonalat egész addig, míg azt nem mondta, ő most elmegy, és majd találkozunk a házban, ám mire teljesen felfogtam szavait, addigra már el is ment, s magunkra hagyott minket.
Árulásnak éreztem minden pillanatát, s lehetetlen feladatlnak láttam, hogy tudjak vigyázni a kicsi lányra.
Szívem torkomban dobogott, s egyre ismételgettem magamban, hogy nem szúrhatom el, és vigyáznom kell a lányra, hisz Harry megöl, ha baja esik a lányának. Aztán a gondolat felénél leesett, hogy bizony ez már nem fog megtörténni, s hogy volt képe meghalni nélkülem, és ...és aztán arra eszméltem, hogy a homokozóban ülök, Hannah-val az ölemben, ki lelkesen pakolgatta a homokot, játszadozott, s boldogan magyarázott, míg egy pillanat elteltével megunta, kézenragadott, s megkerestük a pingvineket, majd meglestük a medvéket, s még a denevérekhez is belibbentünk, én meg sodródtam az árral, hagyva, hogy a kis apróság legyen a főnök, s azt tettem, mit ő akart.
Magam sem értettem, hogyan, de a nap végére még is sikeresen visszaértünk a házhoz, miközben szívem vad ütemben kalapált, s egyre az járt a fejemben, hogy ennek nem így kellene lennie, hogy ez a kislány nem a halott apja arcát akarja látni. Nem a szívét akarja fájdítani. Nem hittem, vagy inkább nem mertem elhinni, hogy rám lehet szüksége.
Aztán miután leparkoltam a kocsit, kioldottam az üléséből, karomba fogva indultam el befelé, s apró puszit nyomtam kis hajába, aztán lerúgva cipőm, mi nem volt a legegyszerűbb művelet, vittem fel szobájába, fektettem ágyába, s takartam be. Menni akartam, hogy megkeressem a lányt, és elmondjam hazaértünk, de mostmár mennem kellene, mikor olyasmi történt, mire egyáltalán nem számítottam, azok után, hogy egész nap tudatában volt annak, ki is vagyok.
-Jó éjt Apa… -suttogta, s abban a pillanatban összefacsarodott a szívem, s nem volt lelkem azt mondani, nem vagyok az apád. Helyette csak homlokon csókoltam, s elfojtva egy reszketeg sóhajt, s remegő kezekkel igazítottam el rajta a takarót, ám felsírt, s kezem után kapott. – Ne menj el!!!
Sírt, s nem volt szívem otthagyni. Még nem…
Bármennyire is fájt, úgy éreztem meg kell tennem. Ott kell maradnom, magamhoz kell ölelnem, szorosan fognom, míg meg nem nyugszik, s míg remegő kezemmel cirógattam kis hátát, egyre jobban összetörtem, s utat engedtek maguknak könnyeim.
-Nekem is hiányzik…nagyon hiányzik...- suttogtam bele a sötétségbe, majd lehunytam szemem, s fel sem fogtam igazán, de elnyomott az álom.

1 day of 365
Scarlett & Charlie & Hannah

Kicsit aggódva pillantok Charlie felé a sóhaját követően, hiszen nem igazán értem az okát. Nem ellene szól az, hogy Hannah összerezzent, ahogy az se, hogy magamhoz öleltem. Ez ösztönös volt és az elmúlt évek alatt kialakult, hogy védjem őt és biztonságot nyújtsak számára, amikor szüksége van rá. Ha más huppant volna le váratlanul a padra, akkor is ugyanígy reagált volna.  
Fogalmam sincs  arról, hogy mi járhat a fejében, vagy milyen gondolatok és kételyek gyötrik őt, de magam sem igazán tudtam azt, hogy jelenleg szeretnék erre választ kapni vagy inkább nem. Szeretném őt megérteni, de még is kicsit úgy érzem, hogy kimerültem és nem biztos, hogy még több érzést, gondot képes lennék cipelni, hiszen az elmúlt időszak történései nem csak őt, hanem engem is padlóra küldtek, de míg nekem muszáj volt talpon maradnom, addig mások megtehették azt, hogy összetörtek és teret engedtek annak, amit éreztek. Én legalábbis ezt gondoltam és ebben hittem. Nekem ott volt Hannah, akiről folyamatosan gondoskodnom kell és akkor is meg kell nyugtatnom, amikor keservesen ordít és sír a szülei után. Engem is megviselt és összetört az elmúlt hetek, még ha a reggeli kisebb összeroppanásomon kívül ennek nem is igazán adtam jelét, de vágytam arra, hogy végre valaki kicsit az én vállaimat nyomó terhekből is elvegyen, ahogyan én igyekeztem másokon is segíteni.
Nem felelek arra, amit mond, mert úgy érzem, hogy úgyse értené meg, jelenleg biztosan nem, hogy miért van szükség arra, hogy szokásokat alakítsak ki és legyen állandóság Hannah életében is. Figyelem miként sétál távolabb, alig hallhatóan fáradtan sóhajtok és megdörzsölöm az arcomat. Aztán persze mosolyt varázsolok az arcomra, mielőtt még a kislány bármit is érzékelhetne abból, hogy kezd kisiklani a hangulat.
- Arra, hogy te semmit se tervezel el, hanem spontán életet élsz és lesz, ami lesz? – habozás nélkül szegeztem neki ismételten a kérdést, még ha korábban nem is teljesen így fogalmaztam meg. Mondjuk, ha az ember egyedül van, akkor nem nehéz, de ha másokról is gondoskodnia kell, akkor muszáj előre terveznie, főleg, ha ennyire pici gyerekről van szó. Nem történhet minden spontán, még ha megannyi váratlan helyzet is érkezik Hannah létezésével az életembe, de attól még azt se mondanám, hogy spontán életet élünk.
Hamarosan Hannah ragadja magához a szót, mire elmosolyodom és a kezét fogva sétálok mellette.
- Nem figyelsz rám, Lee. – kicsit bosszankodva csendült a hangja és még a fejét is megingatja. – Én leszek a kalóz, te pedig az, aki megmenteni a fogságomból Scar-t. – mosolyogva és boldogan csendült a hangja, majd amint meglátja a játszóteret elengedi a kezünket, de pár lépést követően megtorpan és visszapillant ránk. Közelebb sétálok hozzá és leguggolok.
- Beszélek kicsit Charlie-val, addig te menj nyugodtan játszani, de mindig maradj szem előtt. Rendben? – bólint, miközben hol engem, hol Charlie-t fürkészi. - Mindjárt mi is csatlakozunk. – puszit nyomok az arcára, figyelem, hogy hova tipeg. Hamarosan pedig egy másik hasonló korú kisfiúval kezd el homokozni. Elmosolyodom, aztán Charlie felé fordulok.
- Nem érzem teljesen jól magam, fáj a fejem is. Itt hagyom a táskát, van benne kaja és innivaló mind a kettőtök számára. Ott a kocsi kulcs is, az iratok pedig a kocsiban vannak. Én fogok egy taxit és Hannah otthonában találkozunk, ha meguntátok az állatkertet. – kicsit hadarva beszélek, a szívem is hevesebben dobog, mert részben úgy érzem, hogy aljashúzás a részemről, amiért rá akarom hagyni a kislányt, de még is azt súgja az ösztönöm, hogy ezt kell tennem, mert ez a legjobb mindenki számára. Nem akarom zavarni őket, vagy belerondítani abba, hogy jól tudja érezni magát és még az se számított, hogy esélyesen átlátszó volt a kifogásom. Én próbáltam vele beszélgetni, de ő gyakran csendessé vált és bezárkozott. Én pedig fáradt voltam ahhoz, hogy újra, meg újra megpróbáljam feltörni a falait és elérni azt, hogy kicsit megismerjük egymást. Majd talán egyszer eljön az a pillanat is, amikor nem akar teljesen kizárni, vagy az is lehet, nem.  Arról nem is beszélve, hogy tényleg fáradt vagyok és nem akarom elrontani a napját se, mert kezdett olyan érzésem lenni, hogy a jelenlétem csak feszélyezi őt, vagy éppen a ritkán még is hozzám intézett szavaira adott válaszaimmal csak rontok a helyzeten.
- Minden rendben lesz, megadom a számomat is, így el tudsz érni, ha bármi van. – még sietve  hozzá teszem, mielőtt bármit is felelhetne. Nagyon remélem, hogy nem fog akadékoskodni, hiszen elég volt Hannah-ra pillantani, hogy egyértelmű legyen ő jól érzi magát és innen még esélyesen órákon át nem lehet majd elrángatni.

Óvatos voltam, s vigyáztam az unokahúgomra. Nem tettem semmi meggondolatlant, ám tisztában voltam azzal is, meglehet az én világszemléletem nem egyezik meg szinte senkiével sem. Meglehet sose fog megérteni, és másféle szemléletem majd messze sodor tőle, és minden egyébtől is, de úgy éreztem akkor és ott, hogy akkor ennek eképpen kell történnie. Akkor tényleg nem érek annyit, mint amennyire a testvérem gondolt.
-Nyugi vigyázok rá! – természetes volt, hogy így tettem. Nem ártanék neki, még csak gondolatban sem. 3 éves angyalka, aki okosabb volt, mint bárki ezen a világon. Apró angyalka, aki nálam sokkal jobbat érdemelne maga mellé.
Közben persze figyeltem miképpen forog körbe a lány a kitárt karjaival, hogy aztán abba az irányba mehessünk amerre én választottam, vagy épp döntöttük el közösen.
Mikor rám pirított, védekezőn emeltem fel kezem, s vágtam egyfajta ártatlan képet.
Aztán persze vettem egy vattacukrot a kislánynak.
-Persze! Nincs baj! – hogy füllentettem e, vagy a teljes valóságot mondtam el, nem tudnám pontosan megmondani, még is egy énem azt súgta, ezt kell mondanom. Aztán szépen magukra is hagytam őket az elefántoknál egy rövid időre.
Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben a távozás gondolata, hogy jobb lenne a napjuk, ha nem rontanám a köreikben a levegőt, és meglehet a kis Hannah is sokkal jobban élvezné az állatok sokaságát, mint egy ilyen alakkal, mint én magam. Nem tartoztam közéjük. Soha nem is érezném magam igazán a családjában tökéletesen otthon.
Visszaérve melléjük ugrottam a padra, ahol helyet foglaltak, s helyeztem kényelembe magam. Nem gondoltam rémisztőnek a pillanatot, Hannah még is összerezdült, s cseppet megriadt cselekedetem nyomán.
Mikor a lány magához húzta, s védelmezőn fogta karjába, sóhajtottam, s elpillantottam más felé, aztán szólaltam meg, mintha nem épp az elevenembe taposna bele, de hogy meddig fog menni a megjátszás, még magam sem tudtam igazán.
-Csak annyit akartam mondani, hogy túlságosan ragaszkodsz a megszokásokhoz. Ennyi az egész. – megvontam a vállam, aztán felkeltem a helyemről, s léptem oda egymagam az állatok kifutójához, hol aztán rátámaszkodva a korlátra figyeltem az elefántokat.
Nem vagyok ide való..ez nem az én világom, és ők sem gondolnak ideillőnek…. meglehet egy cseppet túlgondolom az egészet, s meglehet nem is kellene ilyesminek megfordulnia a fejemben, még is úgy éreztem, ez már sosem lesz ugyan olyan. Akár hány alkalommal Harry-vel érkeztünk ide, és Lisa-val, sosem éreztem úgy, hogy nem jó az amit teszek. Ő mindig vevő volt a spontaneitásomra, s partnert is alkotott benne. Össze tartoztunk mindig is, és most ő nincs többé. Eltűnt, mintha soha nem is létező árnyként lebegne felettem, örök szenvedésre kárhoztatva egyre magányosabbnak tűnő lelkem.  
Végül feléjük fordulva vált kérdővé tekintetem.
-Melyik kérdésedre nem feleltem?
Nem akartam kalózosat játszani, nem igen volt kedvem játszani, ám megbántani sem akartam egyiküket sem, szóval közelebb léptem, s mikor Hannah megfogta a kezem, nem húzódtam el onnan.
Megindultam velük a játszótér felé, majd a kislányt figyeltem, s reméltem nem fogom elrontani a napját azzal, hogy nem akarok játszani.
Valahogy az állatok közötti mászkálás sokkal jobban érdekelt, s meglehet a csendes elmélkedés lenne a legmegfelelőbb program egy ilyen nap, vagy épp hetek eltelte múltán.
-Mesélj nekem erről a játékról Hannah… Mi van, ha nem lennék tökéletes kalóz? – egy pillanatra megálltam, majd ha hagyta felvettem, s fogtam karjaimba úgy víve őt tovább.

1 day of 365
Scarlett & Charlie & Hannah

Csak felvontam a szemöldökömet, de nem feleltem a játszótéres megjegyzésére se. Úgy éreztem, hogy azt tettem mindig is, ami Hannah számára a legjobb és nem várhatom el azt se, hogy ő ezt megértse, hogy egy kisgyerek életében igen is szükség van bizonyos téren az állandóságra, ahogy az egyik nap képes lehet a figyelem elterelésre egy játszótér, de a következő napon beimádkozni se tudnád oda őt. Idővel talán ő is rá fog jönni arra, hogy nem minden úgy van, ahogy ő azt gondolja, de jelenleg se erőm és se kedvem nem lett volna emiatt vitatkozni, ahogyan a hely se igazán volt alkalmas rá. Arról nem is beszélve, hogy inkább azt szerettem volna, ha Charlie és Hannah számára is ez az együtt töltött idő felejthetetlen lesz és még mindig reméltem, hogy ez a közös program segítségemre lehet abban, hogy Charlie meggondolja magát és ráébredjen arra, hogy az unokahúgának igen is szüksége van rá.
- Csak óvatosan, hogy nehogy elessetek. – kicsit aggódva csendült a hangom és részben zakatoló szívvel figyeltem azt, ahogyan a nyakában ülő Hannah-val körbepördült egymás után többször is. A kislány nevetésének meg kellett volna nyugtatnia, de attól még nem tudtam elűzni a félelmeimet, hogy nehogy baja essen mókázás közepette.
- Héé nem szoktam csalni, inkább más szokott kicsit kukucskálni. – játékosan a kislányra kacsintottam, mire kuncogott, aztán Charlie arcát fürkésztem és ismételten megszólaltam. -  Nem szép dolog kapásból beskatulyázni. – játékosan csendült a hangom, miközben még az ujjammal is megdorgáltam férfit, ami kicsit viccesen hatott. Sóhajtottam egy nagyot és megadóan széttártam a karomat, aztán persze jöhetett is a pörgés, mert egyértelmű volt, hogy sehogy se bújhatok ki alóla.
Türelmesen várakoztam arra, hogy Charlie miként is dönt, hogy merre akarja folytatni az utunkat, amikor is nekem sikerült másabb irányt választanom, mint nekik. Bár mehettünk volna arra is, amerre az ő választásuk esett a pörgésnek köszönhetően. Ők ketten voltak, én viszont csak egyedül.
- Rendben. – csak ennyivel nyugtáztam a döntést, majd amikor kicsit gyorsabban ment, akkor én lemaradtam és elvesztem a gondolataim között. Nem is igazán próbáltam beérni őket, mintha csak tudatalatt is teret akartam volna adni a párosuknak, hogy kicsit jobban megismerjék egymást, vagy csak úgy érezzék, mintha tényleg ketten lennének. Miután lelassított, akkor sietős léptekkel beértem őket. Amikor Hannah felém nyújtotta a kezét, megfogtam azt és úgy sétáltam mellettük egészen addig, amíg le nem rakta. Kíváncsian fürkésztem őket, hogy Hannah milyen édesen fogta meg Charlie kezét és sétált mellette, még ha nem is tartott sokáig, mert ahogy vattacukrot kapott, úgy már inkább az volt érdekes számára. Én is csíptem belőle, amikor felém nyújtotta és  arról beszélt, hogy mennyire hasonló színű a kedvenc unikornisának a sörénye. Türelmesen és szeretetteljesen cseverésztem vele, amikor pedig odasétáltak a korláthoz, akkor én kicsit hátrébb álltam meg. Pár perc elteltével arrébb sétáltam, hogy készítsek róluk pár képet, amíg nem figyeltek, majd Hannah felkiáltására sietve léptem közelebb.
- Igen, nagyon aranyosak. Főleg az a picike. – ujjammal a pici elefánt felé böktem, ami valójában nem is volt annyira kicsi. Aggódva pillantottam Charlie-ra és bólintottam is, miközben odaléptem Hannah mögé.
- Minden rendben? – úgy szólaltam meg, hogy csak Charlie hallja, miközben ellépett mellettem és legszívesebben a keze után kaptam volna, hogy nehogy elfusson, de nem tettem. Helyette csak ott maradtam Hannah-val, hallgattam az édes csacsogását, jókat nevettünk, míg nem végül az egyik pad felé tereltem őt miután elfogyasztotta a vattacukrot. Elővettem egy kendőt, megtörölgettem a kezét és arcát, aztán adtam neki innivalót is. Közben picit aggódva pillantottam körbe, de sehol se láttam meg a tömegben Charlie-t. Az órámra pillantottam és már eléggé hosszú ideje eltűnt. Kezdtem úgy érezni, hogy talán még is lelépett és nem fog visszatérni. A szomorúság és a csalódottság egyre inkább átjárt, de igyekeztem nem a jelét adni.
- Merre szeretnél menni? Mit szólnál, ha megnéznénk a zsiráfokat, vagy inkább kalóznak állnál? – játékosan csendült a hangom és bolondozva az orrára koppintottam, mire újra nevetni kezdett. Elvettem tőle az innivalót, visszaraktam a kupakját és éppen a táskába pakoltam vissza, amikor is megjelent Charlie. Hannah picit ijedten rezdült össze, amikor a semmiből a háta mögül mellé huppant. Még kicsit ugrott is ijedtében és arrébb csúszott, mire én csak megingattam a fejemet és magamhoz öleltem Törpillát.
Lepillantottam az eledelre és a kezembe vettem egy kisebb sóhaj keretében, miközben hallgattam Charlie újabb okoskodását megnyilvánulását.
- Szóval úgy érzed, hogy nem élvezem eléggé? - kérdőn pillantottam rá. - Köszönöm, de a hely varázsa mindig magával tud rántani, bármerre is megyünk. Szeretem ezt a helyet. – elmosolyodtam, bár most először nem volt igazán őszinte, mert kezdett kicsit zavarni az, hogy azt hiszi jobban tudja mire vágyunk, mint mi magunk, miközben engem egyáltalán nem ismer és hozzám képest Hannah-t se, hiszen nála is több időt töltöttem el a kislánnyal. – De a korábbi kérdésemre nem feleltél. – nem kerülte el a figyelmemet, hogy a pörgés előtt feltett kérdésre nem válaszolt, de egyre inkább kezdett olyan érzésem lenni, hogy ő tényleg semmit se tervezhet meg előre, hanem lesz, ami lesz életet él.
- Játszunk kalózosat! Én leszek a kalózkapitány, Charlie meg megmenthet téged. – azzal rám bökött, majd lecsúszott a padról és máris Charlie keze után nyúlt, mire én is lassan felálltam és hamarosan a másik kezével az enyémet fogta meg, hogy a közeli játszótér felé vegyük az irányt, ahol volt egy fából készült hajórészlet. A másik kezemben pedig az eledelt szorongattam.
- Szerintem inkább neked kéne lenni a megmentésre váró hercegnőnek és Charlie meg majd megment. - mosolyogva pillantottam a kislányra, aki egyből tiltakozni kezdett, mire csak alig hallhatóan kicsit elnevettem magam.

Sosem voltam az a nagy állat simogató fajta. Szerettem az állatokat, nem okozott gondot a közelükbe menni, de az állatsimogató részt, kifejezetten gyűlöltem. Szerencsétlen lényeket, folyamat zaklatja valaki, cirógatja, kényszeríti, hogy nyugton maradjon.
Ebből a szempontból, talán a kecske volt a legjobb fej mind közül, hisz ha akart valamit elvette, ha elege volt, akkor szépen fellök, és otthagy a picsába. Azonban még megtartottam magamnak a véleményem, és igyekeztem inkább másfelé terelni a társaságot.
-Tudod picim, az egy olyan dolog, amire még egy unikornissal sem tudnál rávenni. – mondtam végül csak ennyit, aztán jöhetett a kérdések áradata a lány felé.
-Aha… de ha hagyod neki, akkor rohangálhat… meg tuti van játszótér rész is. – morogtam az orrom alatt, miközben körbepillantottam,  aztán meg is álltam, hisz az egész beütemezett dolog nem tetszett.
Sosem voltam annak a híve, hogy az embernek a szabad ideje is be legyen ütemezve. Persze ez alól kivételt képezett egy fesztivál, vagy egy koncert, esetleg egy film megnézése a moziban, hisz olyankor érdemes időben, vagy még az előtt érkezni.
-Miért ne lenne jó ötlet? – kérdőn pillantottam felé, aztán megvillantottam egy mosolyt is az irányába, és jöhetett a forgás a szabályokkal, s mivel Hannah élvezte, így nem volt ellenvetésem az iránt, hogy lehet folytatni az egészet, és tudtam, sírás sem lesz belőle.
Mikor megszólalt, felpillantottam, majd Scarlett-re vándorolt át.
-Nincs csalás...-grimaszoltam, s kezemmel mutattam, hogy bizony körbe körbe kell forogni. – Csukd csak be! A bújócskában is csalsz? – szegeztem neki a kérdést, miközben várakoztunk, hogy végre kövesse a szabályokat, s csak remélni tudtam, tényleg elkerüljük messzire az állatsimogatót.
Mikor aztán a forgásnak köszönhetően kicsit máshol állt meg, mint amire számítottam, néhány pillanatra elgondolkodtam. Meglehet nem is  volt annyira elcseszett gondolat a forgás. Főleg, hogy tényleg nem a simogató felé vezető úton állt meg, hanem egy teljesen másik irányban.
-Arra? – odapillantottam, keresve valami táblát, majd összecsaptam tenyereimet. – Elefántok!! Menjünk az elefántokhoz! – azzal megindultam öles léptekkel, ám egy idő után lassítottam, s kisebbre vettem a lépteim, hisz nem akartam azt sem, hogy azt gondolja idő előtt le akarom rázni.
Ha beért minket, akkor együtt haladhattunk tovább az elefántok felé.
Nem akartam, hogy mindig ugyan azt az útirányt róják, mintha csak ez valami ostoba terápia lenne.
Jó persze azt is megértettem, hogy kell valami állandóság, de akkor sem burkolózhat ebbe. Nem temetkezhet el a megszokásokban. Változtatnia kell. Bár az is lehet, hogy erről nem pont nekem kellene szövegelnem, hanem sokkal inkább valaki másnak.
Talán ha Harry mondaná, vagy Lisa, akkor minden szava megfontolásra kerülne, és bizony minden nap, máshová indulnának, bármikor is jönnek erre a helyre.
Közben, ha volt rá lehetőségem, akkor miután levettem a nyakamból, vettem Hannah-nak egy vattacukrot, s hagytam, had menjen mellettem anélkül, hogy fogná a kezem.
Meglepő, hogy valami apró, és jelentéktelennek tűnő dolog, mint egy séta az állatkertben, mennyire képes lehet kikapcsolni az embert.
Igaz, megvannak mélyen legbelül a fájó gondolatok, a magány érzése, hogy legutóbb épp velük voltam ezen a helyen, hogy akkor még minden kerek volt, ám a felszín alatt igyekeztem tartani. Ott, ahol nem találhat rá senki.
Ha odaértünk az elefántok kifutójához, magam elé emeltem a korláthoz Hannah-t, s fogtam, nehogy bepottyanjon, vagy épp leessen onnan.
-Odanézz!! Mekkora ormánya van!! – lelkendezve mutatott arrafelé, s miközben az elefánt a fülével legyezve magát indult meg a medence felé, én csendben merültem el a gondolataim mocsarában, ám a kislány szavaira mintha csak valami rémes álomból révednék fel, pillantottam a vastagbőrű felé.
-Tényleg hatalmas! -bólintottam, majd miközben átkaroltam, mutattam a medence irányába, honnan hamarosan felszívott egy csomó vízet, és a hátára fröcskölte.
-Ezt nézd Scar!!-kiáltott fel.
-Figyelj… kicsit idejönnél hozzá? Mindjárt jövök! Ígérem!! – azzal, ha odament Hannah mellé, akkor átadtam neki a helyem, az utolsó pillanatban engedve el a kislányt, én pedig eloldalogtam. Elsőre is kerestem egy mozsdót, második körben pedig szereztem valami csemegét, amit majd az állatoknak lehet odaadni, úgy, hogy abból nem lehet semmi baj sem, s már elterveztem azt is, hogy kifelé menet majd meg kell nézni a szuvenírboltot is.
Kellett kis idő, mire valóban kötélnek álltam, és ugyan arra indultam vissza, amerről elmentem, s álltam meg mögöttük, már ha még akkor is a korlátnál álldogáltak. Ha esetleg közben letelepedtek valahová, akkor a pad mögül bukkantam fel, átugorva az fölött, fél kézzel támaszkodva a karfán, s huppantam le melléjük.
Az eledelt pedig a lány ölébe ejtettem.
– Enélkül nem lesz mókás. Mellesleg… mindig jobb ha nem követed a rutint ilyen helyeken. Hiába van folyamat változás. Engedd el magad. Csak egy kicsit. Jobban fogod élvezni a hely varázsát. – oké lehet álszent duma volt, és valójában nem éreztem magam olyan lazán, de Hannah kedve miatt, ezt meg kellett tennem. Szüksége volt rá, ahogy...ahogy az apja arcára….

1 day of 365
Scarlett & Charlie & Hannah

Hannah hangosan nevetett Charlie bolondozásán, még én is elmosolyodtam és kicsit megforgattam a szememet, bár ezt ők úgyse láthatták. Még hogy a szempillájuk miatt. Mosolyogva ingattam meg a fejemet és lopva a visszapillantótükörbe néztem, hogy pár pillanat erejéig rajtuk felejtsem a pillantásomat.  Az út hátra lévő részében igyekeztem inkább láthatatlanná válni, mintha én tényleg csak egy sofőr lennék, akiről az emberek szeretnek megfeledkezni. Hagyni akartam nekik teret, hogy kicsit jobban egymásra találhassanak és Charlie esetleg meggondolja magát. Naiv vagyok, amiért a korábbi beszélgetés ellenére is hiszek abban, hogy még maradni fog? Ha nem is egyből, de talán pár nap után újra felénk fogja sodorni az élet, mert rájön arra, hogy igen is szüksége van az unokahúgára és neki is rá? Alig hallhatóan sóhajtottam egyet, miközben a forgalmat pásztáztam, az ujjaimmal néha doboltam a kormányon, ahogy a gondolataim egyre kuszábbá váltak, mintha csak én se tudnám azt, hogy mi is a helyes döntés és valójában így volt. Fogalmam sem volt arról, hogy mivel is teszek jót, azzal ha küzdök a hátsó ülésen ücsörgő párosért, vagy ha hagyom azt, hogy az élet őket is elszakítsa egymástól. Pedig már így is borzalmas veszteség érte őket.
Bárcsak létezne egy hatalmas könyv, amit elegendő lenne felcsapni és egyből megmondaná a helyes választ, vagy csak azt, hogy mit is kéne tenni, hogy a dolgok lehető legjobban alakuljanak.
Míg ő megvált a kabátjától, amit kisebb sikernek könyveltem el, addig kivettem Hannah-t az ülésből, hiszen Charlie könnyedén ki tudott szállni az autóból, mert csak Hannah oldalán volt gyerekzár beállítva. Leraktam a földre a kislányt, megigazgattam a ruháját, majd a kezét fogva a csomagtartóhoz sétáltam, hogy kivegyem a hátizsákot, de alig hogy Charlie közelebb lépett már is menni akart hozzá és nyújtózkodott, hogy felvegye őt. A tettei és a ragaszkodása a másikhoz nagyon is szívet melengető volt és a reményt kicsit táplálta a köztük kibontakozó harmónia és bolondozás. Nem csak mosolyt csalt az arcomra Charlie játékossága, hanem még nevetésben is kitörtem, ahogy a móka egyre jobban teret nyert magának.
Helga kíváncsian és mosolyogva fürkészett minket, viszonozta a köszönést. Talán ki kellett volna őt javítanom, de fáradt voltam és úgy éreztem, hogy úgyse hinné el, bármit is mondok, így inkább egyenesen a bejárat felé vettem az irányt és csak távol akartam sodródni az egésztől. Csak el akartam picit feledkezni a vállaimat nyomó terhekről ezen a helyen.
Amikor hirtelen majdnem elesett Charlie, akkor egy pillanatra megijedtem és feléjük kaptam, mert nem láttam a korábbi bolondozásukat. A gondolataim és a jegyekkel való babrálás elvonta a figyelmemet. Hannah nevetése viszont eléggé árulkodó volt, mire csak bocsánatkérően pillantottam a férfira, amiért félreértettem a helyzetet.
- Ott lehet állatokat simogatni. Rose-t imádom az ölembe rakni és megsimogatni, igaz, néha féltékeny lesz Pumba rá, amiért nem őt simogatom. – érezhető volt, hogy Hannah nagyon is szereti az emlegetett állatokat, mire újfent elmosolyodtam. – Szerintem neked is tetszene és amíg én simogatom az egyiket, addig a másikat simogathatnád te. – kicsit még kuncogott is, majd rövid időre a fejét a másik fejére hajtotta, miközben továbbra is kapaszkodott Charlie-ba.
– Régebben is gyakran megfordultunk itt, de azóta még gyakrabban. – óvatosan csendült a hangom, viszont nem akartam hazudni. Ez a hely picit úgy hatott már az életünkben, mintha csak egy menedékhely lenne, ahol semmi rossz nem érhet minket. – Mindig van váratlan, hiszen egy állatkert nem mindennap ugyanolyan. Másabb programokat is el lehet kapni, de részben attól még van egy forgatókönyv, ami alapján haladni szoktunk. – lassú léptekkel haladtam mellettük, miközben a táskapántot baráltam az ujjaimmal, mintha csak nem tudnám azt, hogy mihez is kellene kezdeni ezzel a végtaggal. – Ilyenkor még elég eleven tud lenni, így az állatsimogatóval szoktuk kezdeni, mert az a hely képes megnyugtatni is őt. Aztán viszont nincs megszabva merre megyünk, de mint említettem, néha bealszik a nap végére, így a végére nem hagyhatom a kedvenc helyét. – kedvesen csendült a hangom és szívesen avattam be Hannah világába. Legalábbis úgy tűnt, hogy érdekli őt, amit jó jelnek vettem és reméltem, hogy ez nem csak egy látszat nála, hanem valami mélyen legbelül talán elkezdett változni, még ha időbe is fog telni, hogy a változás megmutatkozzon vagy csak utat törjön magának.
Mentem volna tovább, de ő megtorpant, mire én is hasonlóan tettem és kérdőn pillantottam rá.
- Biztos vagy abban, hogy ez jó ötlet, vagy nálad ez bevett szokás és az élet más területein is alkalmazod? – közben pedig kicsit aggódva fürkésztem őket, a szívem hevesen dobbant, hogy nehogy elessenek, vagy Hannah le ne pottyanjon, de a kislány nevetése egyértelművé tette, hogy nagyon is élvezi, még ha néha egy-egy apró sikolynak is hangot adott, amikor néha Charlie picit gyorsabban pörgött. Még az egyik kezével el is engedte Charliet és rövid ideig kitárta a karját, aztán sietve kapaszkodott meg megint, amikor picit megbillent.
Léptem feléjük egyet és a szívem majd kiugrott a helyéről, amikor ezt láttam.
- Lie, ugye mindenkinek forognia kell? – sietve szólalt meg, amikor rájött arra, hogy én nem pörögtem velük együtt. – Scar csalt, ő nem pörgött. Te jössz, vagy addig nem megyünk sehova se. – édes kis pofija kicsit szigorúvá vált, és ha a férfi egyetértett a tökmaggal, akkor lemondóan sóhajtottam és én is elkezdtem forogni. – Szemedet is le kell hunyni. – kotyogott közbe Hannah, én pedig engedelmeskedtem és tovább pörögtem. Kicsit meg is billentem, mire sietve tártam ki a karomat remélve, hogy senkit se fogok telibe kapni vele és sikerült talpon maradnom akkor is, ha Charlie nem kapott utánam az egyik kezével.
Egyértelmű volt, hogy két különböző irányt sikerült belőni, mire tettetett szomorúsággal lebiggyesztettem az ajkamat.
- Ez most mit jelent? Még egy pörgés jön, vagy ilyenkor a középső utat kell választani? – hiszen a két út között akadt egy másik. Akár vehetnénk úgy, hogy az félúton van a kettő között és lehetne az a helyes.
- Szerintem menjünk arra. – Hannah aprócska kezével a kettő közötti útra bökött, miközben nekem támadt egy olyan sejtésem, hogy valamit kiszúrt a távolban és azért akarna arra menni. Legalábbis arcának rezdülése erről árulkodott, így én is sietve pillantottam el az adott irányba, hogy ott vajon melyik állatba fogunk belebotlani.

A babakocsi maradt, én meg magam sem értettem igazán miért is ajánlottam fel, hogy majd cipelem a törpét. Oké, persze nem nyomott olyan sokat, és akár fél kézzel is elbírom, de valahogy még is megleptem ezzel még saját magamat is.
Persze normál esetben már tettem ilyet, ám akkor még mindenki ott volt, és a családom élő eleven részét képezte. Azt a részét, kik elfogadtak, s szerettek olyannak, amilyen vagyok.
Persze a kérdére igen volt a válasz, hisz becsatoltuk az öveket, s végig fogtam Hannah kezét, ki boldogan markolászta az enyémet, s persze beszélgettünk is egy keveset, ám olykor elrévedtem kifelé, s szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy vajon tényleg jó helyen vagyok e ott ahol vagyok, s nem kellene e inkább egy teljesen más helyen lennem.
Útközben persze feleltem a feltett kérdésre, ám nem voltam valami közreműködő azzal kapcsolatban, hogy nekem bizony beszélgetnem kellene bármiről is. Igaz a háznál több mindent is mondtam, s meglehet közlékenyebbnek tűntem, ám valahogy a gondolataim még is másfelé ragadtak.
Igaz fogtam Hannah kezét, s jólesett látni mosolyát, mit viszonoztam is természetesen, hisz az ő apró lelkét nem zúzhattam porrá. Az övé talán még képes lenne meggyógyulni. Az övé talán még képes úgy alakulni, hogy minden rendben legyen vele élete során.
-A zsiráfokat? – kérdeztem vissza. – Tuti a hatalmas szempillájuk az oka… -morfondíroztam, s kacsintottam egyet a kislányra.
Aztán mikor kiszálltam, már ha épp nem volt gyerekzár beállítva az ajtón, akkor kérdővé vált pillantásom, s úgy mértem végig magam és a kabátomon, aztán sóhajtottam, majd bólintottam, levettem kabátom, és betettem a kocsiba.
-Rendben. – aztán ha előtte nem tette meg, hát kiszedtem Hannah-t a kocsiból, s letettem a földre, míg Scarlett kérdést intézett hozzám, mire egyből meg is érkezett a felelet, s persze közben ott nyújtózkodott, hogy vegyem fel, mire eljátszottam, hogy mennyire nehéz, s nem tudom felemelni, s ezzel a művelettel egész sokáig eltudtam húzni az időt.
Ő persze kacagva próbált győzködni, hogy nem is olyan nehéz, s hogy ne butáskodjak, aztán míg a lány elment megvenni a jegyeket, addig megkértem Hannah-t hogy emelje fel a lábam. Mikor aztán nekiveselkedett, megemeltem, hagyva, had higgye azt, hogy mennyire erős, s hogy neki kell vinnie engem.
Ennek köszönhetően aztán nevetve közölte, hogy milyen butus módon viselkedek, majd felvettem, picit meglendítettem a magasba, aztán betettem a nyakamba, s megindultunk végül a pénztár felé, hol aztán előre hajoltunk, köszöntünk a pénztárosnak, majd mikor beértük Scarlett-et, akkor megálltunk mellette, míg elvették a jegyünket.
Katonásan megemeltem karom, tisztelegve, mint aki elfogadja a parancsot, aztán persze nem az utasításnak megfelelő módon haladtam. Sokkal inkább olyan összevissza módon, eljátszva, hogy majdnem elestem, mire Hannah újra kacagott, én pedig mosolyogtam, mintha minden tökéletese, s átlagos lenne. Pont mint mikor kettesben csináltunk programot.
-Mi olyan különleges azon a helyen, hogy csak egyenesen, aztán balra lehet menni, és nem összevissza, ahogy épp akarod? – pillantottam felfelé a kislányra, miközben elengedtem kezét, hogy lábára fogjak rá, mire megugrott egy pillanatra, s majdnem megfojtott, szóval visszaadtam számára az egyik kezemet. – Gyakran jöttök ide? – ez a kérdésem már a lánynak szólt. – Mindig ugyan az a forgatókönyv? Sosincs benne változás? Valami váratlan? – azzal hirtelen irányt váltottam, s mentem amerre a lábam vitt, majd megálltam egy oszlop mellett, mi a különböző kifutókat jelezte, mit hol találunk. – Szóval… most csukott szemmel körbeforgunk… és amerre indul a lábunk, arra megyünk tovább!! Nem csalunk! Oké? – ezt eddig csak a haverokkal játszottuk, mikor valami jó kocsmát kerestünk a környéken, vagy épp csak arra voltunk kíváncsiak, vajon akad e olyan templom a környéken, minek közelében bizony ott virított egy bár, de ezt az apró részletet inkább megtartottam magamnak.

1 day of 365
Scarlett & Charlie & Hannah

Mosolyogva hallgattam Hannah válaszát, majd picit aggódva siklott a pillantásom Charlie-ra. Rövid ideig elidőzött a pillantásom rajta, mintha csak próbálnám megfejteni, hogy vajon mi is járhat a fejében, vagy mit érezhet. Az elbambulásomból a kislány rángatott ki, amikor a pólómba kapaszkodott és picit megrángatta azt. Újra mosoly kúszott az arcomra, hogy aztán felvegyem őt, hamarosan találkozott a pillantásom Charlie fürkésző tekintetével, mire bátorítólag és bizakodóan elmosolyodtam, és alig hogy közelebb lépett Hannah már is nyúlt felé. Hamarosan pedig már Charlie nyakában ült és kinyújtotta az ég felé a kezét, vagy csak kitárta, míg a kocsihoz értek, mintha madár lenne és repülne.
Meglepetten fordultam az irányába a hozzám intézett mondadója okán és egy pillanatra haboztam, mert egy pillanatra majdnem füllentettem, de aztán inkább meggondoltam magam, hiszen én se örülnék annak, ha valaki hazudna nekem.
- Ha nagyon kifárad, akkor volt már rá példa, de rendben van, akkor itt hagyom. – akadtak kétségeim, de végül is ő ajánlotta fel azt, hogy majd cipeli a hercegnőt, aminek én csak örültem. Kisebb az esélye annak, hogy el fog futni és még több időt töltenek együtt, aminek köszönhetően talán ráébred ő is arra, hogy nem futhat el és képes lehet arra, hogy Hannah gondját viselje.
Beszálltam a kocsiba, majd mosolyogva pillantottam kifelé, amikor Hannah Charlie keze után nyúlt és azt akarta, hogy mellé üljön. Nem szóltam bele a dolgukba, csendesen füleltem és figyeltem az eseményeket, mert továbbra is reménykedtem abban, hogy végül Charlie megfogja gondolni magát, mert az eddig látottak alapján bőven szorult bele szeretet és gondoskodásra való hajlam is. Olyan törődéssel fordult mindig a picúr felé, hogy nem is igazán értettem ilyen téren a kételyeit. Az elmúlt perceknek köszönhetően tényleg úgy gondoltam, hogy tökéletes gyámja lehetne Hannah-nak, de aztán ki tudja, lehet tévedek és hosszú távon nem tudna ennyire gyengéd és törődő lenni vele. Magam sem tudom, hiszen sok rosszat hallottam róla, viszont egyre inkább kételyeim támadtak, hogy vajon a családja tényleg ismeri-e őt, vagy csak mindenki gondolt valamit, de esélyt se adtak arra, hogy Charlie megmutassa milyen is valójában. A gondolataimba elmerülve rövid időre ki is zártam őket, majd sietve pillantottam hátra rájuk.
- Mehetünk? Mindenki bekapcsolta az övét? – ha igen volt a válasz, akkor elfordítottam a kulcsot és bekötöttem én is az övemet. Rövid ideig csak a zene dallama törte meg a kocsiban uralkodó csendet, mígnem végül próbáltam valami egyszerű kérdéssel beindítani a beszélgetést, de a válaszát hallgatva egyre inkább úgy éreztem, hogy csúfos kudarcot vallottam. Felelt, de nem vitte tovább a beszélgetést, mire kicsit szomorúan fürkésztem a forgalmat. Korábban kicsivel közlékenyebbnek tűnt, de most? Most mintha visszavonulót fújt volna. Picit az ujjaimmal dobolni kezdtem a kormányon, mert újra elfogott az az érzés, hogy ehhez a feladathoz túlzottan pici vagyok és rossz személyre esett Harry választása, mert én nem leszek képes még egy embert terelgetni és elérni azt, hogy ők ketten, ott a hátsóülésen egymásra találjanak és egy családdá váljanak. A szívem belesajdult ebbe a gondolatba, kicsit erősebben szorítottam rá a kormányra és lassan kifújtam a levegőt, ahogy igyekeztem a negatív gondolatokat messzire űzni. Sose adtam fel könnyedén és most se tehetem meg, nem csak a barátom „tervei” miatt, hanem Hannah miatt se. Évekkel ezelőtt megfogadtam, hogy azt fogom nézni, hogy mi a jó számára és Charlie-t jelenleg jobbnak gondoltam, mint a nagymamát.
- Scar is szereti az elefántokat, annál jobban csak a lovakat és zsiráfokat kedveli. – dallamosan csendült a hangja, miközben el se akarta engedni Charlie kezét. Néha lopva fürkésztem őket a visszapillantótükör segítségével, játszadozásuk mosolyt csalt az arcomra és melegséget csempészet a szívembe és még inkább úgy éreztem, hogy nem adhatom fel. Küzdenem kell a párosukért, még ha magam sem tudom miként is kellene neki kezdenem.
Szerencsére eléggé üres volt a parkoló, így könnyedén találtam egy megfelelő helyet, majd kiszálltam a kocsibal, kiszedtem hátulról a táskát, amit a hátamra kanyarítottam és melléjük sétáltam.
- A kabátodat nem akarod itt hagyni? Meleg lesz. - kedvesen csendült a hangom és kisebb hátsószándék is vezérelt, mert ha a kocsiba bezárva lesz a kabátja, akkor talán még kevésbé fog elfutni, mert eddig úgy tűnt, hogy nem igazán tud meglenni nélküle, ami kicsilét fura volt, tekintve azt, hogy eléggé meleg nyarunk van és ez a mai napra is igaz.
- Merre kezdjük? – úgy tettem, mint akinek tényleg fogalma se lehet a válaszról. – Állatsimogatónál? Köszönjünk a barátaidnak? – Hannah mosolyogva bólintott és próbálta elérni, hogy Charlie megint a nyakába ültesse.
- Igeeeeeeeeeen!! Biztosan Lie-nek is tetszeni fognak, olyan aranyosak. - régóta nem hallottam őt ennyire boldognak, aminek köszönhetően a szívem kicsit hevesebben dobbant. Hannah most nagyon is a régi önmagára hasonlított, mintha csak nyoma se lenne szomorúságnak, de pont ezért is rettegtem kicsit. Féltem attól, hogy nehogy egyik pillanatról a másikra zuhanjon össze. Végül Charlie arcára pillantottam.
– Megveszem a jegyeket, várjatok meg nyugodtan a bejáratnál. – kedvesen és barátságosan csendült a hangom, hogy aztán magukra hagyjam és beálljak a sorba. Amikor sorra kerültem automatikusan a megszokott jegyet kértem, mire a pénztáros elmosolyodott, hiszen már jól ismert minket.
- Ha jól látom, akkor most nem egyedül jöttél. Családi jegy? – kedvesen fürkészett, mire kicsit zavarba jöttem és zavaromba a kezemben lévő pénzt babráltam, aztán sietve bólintottam. Megköszöntem a jegyet és visszasétáltam hozzájuk.
- Mehetünk is, ha készen álltok egy újabb kalandra. – odaadtam a belépőjegyet a bejáratnál az itt dolgozónak, aztán elraktam azt is a táskába. Hannah pedig egyből meg is szólalt, alig hogy beléptünk a kapun.
- Egyenesen, aztán majd balra. – kezdett bele a navigálásba, miközben a mosolya még szélesebb lett és integetve köszönt az ismerős arcoknak, akikkel a bejáratnál összefutottunk. Ha elég gyakran jársz egy ilyen helyre, akkor idővel tényleg már látásból megismernek, a mi duónk pedig ilyen volt. A szülei balesete előtt is gyakran megfordultunk itt, de azóta meg pláne.

Lehet nem a legjobb gondolat igent mondani egy olyan programra, mire legszívesebben el sem menne az ember, de megbántani sem akartam Hannah érzéseit. Még akkor sem, hogyha csak egy apró gyermekről volt szó. Úgy gondoltam, ha megteszem, esetleg egy akkora törést okozhattam volna, mint amekkora bennem létezett. Egy selejtes lélek pedig ebbe a családba bőven elég volt. Nem akartam én magam is teremteni egy másikat.
Minden esetre csak megmosolyogtam a kis eszmecseréjüket, ám az a mosoly nem az igazi volt, s reméltem, csak én magam tudom, s érzem, s kívülről, a lánynak nem szűrődik le, nem valódi mosolyt küldök feléjük.
Persze meg
Míg öltözködött, addig persze folyamatosan beszélt, mesélve, hogy milyen állatokat látott, már amelyiknek tudta a nevét, s egy pillanatra elfelejtettem a lelkemet kínzó bánatot, s érzéseket, s meglehet erre lenne szükségem. Ez kellene ahhoz, hogy rendbe jöjjek, ám valahogy úgy éreztem, ennek nem lenne nagy esélye. Valahogy nem bíztam ebben.
Minden esetre mikor elkészült, hát ki is mentünk, s ott vártuk meg a dadáját, miközben piros pacsit játszottunk az aprólékkal, s közben mondókázott hozzá, mit még nem hallottam tőle.
Mikor aztán Scarlett is megérkezett, Hannah arcocskája felragyogott, s le is akart szállni az ölemből, hogy a lányhoz mehessen.
-Nem vártunk sokat. – feleltem, miközben én magam is felkeltem onnan, majd magamra vettem a kabátom, s a motromra esett a pillantásom, aztán gondolva egyet, kicsit beljebb toltam, hogy senkinek se lehessen olyan gondolata, hogy jobban mutatna az ő valaga alatt az Én Indiánom.
-Igen! Lie hagyta nekem!– széles mosoly játszott arcocskáján. -Nem fájt! Nem is sírtam közben! – magyarázta lelkesen, s közben megbizergálta a haját.
Miután végeztem, visszaballagtam hozzájuk, s végignézve a lányon, és a kicsin, hát én annyira nem illettem bele ebbe az egész képbe! Itt voltam én, a bőrkabátommal, farmeromban, csizmával, mellé a loboncom, mi nem volt olyan jólfésült, mint a testvéremé. Persze pár alkalommal már elgondolkodtam rajta, lehet le kellene vágnom, de mindig eszembe jutott, hogy utána érkezne csak a megbánás. Beletúrtam hajamba, kicsit eligazgatva, aztán lepillantottam az apróságra, már ha nem volt épp Scarlett kezében, hisz akkor felvettem a karjaimba, majd beraktam a nyakamba, jó szokásomhoz híven, és úgy ballagtam a kocsi felé.
-Figyelj… ha csak nem akarod rápakolni a cuccod...az a vacak nem fog kelleni… elcipelgetem… vagy..szokott aludni?- kérdeztem. Ami a vezetést illette, arra megingattam a fejem. Nem az én kocsim volt, meg aztán nem akartam vezetni, vagy épp túl gyorsan menni. A motrom sokkal jobban szerettem. Közben persze betettem Hannah-t a kocsiba, s alaposan be is közöttem.
Épp kiakartam jönni mellőle, mikor megfogta a kezem, s kérlelővé vált tekintete.
-Mellém ülj!! -olyan kiskutya szemeket villantott, hogy még egy kőszikla is meglágyult volna tőle, szóval nyomtam egy puszit a homlokára, aztán lekaptam kabátomat, s bólintottam.
-Rendben! – miután helyet foglaltam Hannah mellett, egy darabig csak némán üldögéltem, kifelé kémlelve az ablakon, mikor megéreztem, hogy megfogja a kezem, és olyan szorosan kapaszkodott bele, mintha csak egy mentőöv lenne.
-Hmm? Nincs kimondottan kedvencem. Utoljára gyerek voltam, mikor elmentünk az állatkertbe. Azóta nem jártam ott. Inkább az akváriumba jártunk a haverokkal… -vontam meg a vállam. Azt meg persze már nem is említettem, hogy bulikba lógtunk be, s mikor úgy hozta ki a lépés, és sikerült összekaparnunk az árát, hát megvettük a jegyeket egy nagyobb fesztiválra.
-Nem tudom… - morfondírozva koppantottam párat az ajtófogantyún, majd a térdemen szabad kezemmel. – Talán a fóka… de nem tudom. – megingattam a fejem. -Mondjuk bírom az elefántokat is.
Persze kedveltem a tevéket, és dromedárokat is, ám ezt megtartottam magamnak. Valahogy úgy gondoltam, azt nem nevezném szeretetnek. Mellékes volt, hogy nekem otthon nem volt se kutyám se macskám, hisz az én életvitelemmel, bizony nem férne bele egyetlen négylábú, vagy épp uszonyos élőlény sem.
Nem voltam az a nagy fecsegő, legalábbis ami az ilyen „családi” dolgokat jellemezte. Igaz szerettem olykor beszélgetni, ám valahogy úgy gondoltam, nem tudnék olyasmi közhelyen kívül kérdezni bármi mást, mint az „És neked?” és társai, szóval inkább csak megpróbáltam Hannah-tól visszaszerezni a kezem, mire közölte, hogy ő bizony odaragadt, én meg eljátszottam mennyire erősen fogja, és milyen nagyon nem tudom elvenni tőle. Hannah pedig kacagott, s egy pillanatra melegség öntötte el sajgó lelkemet.

1 day of 365
Scarlett & Charlie & Hannah

Kíváncsian fürkésztem a rezdüléseit, mintha csak újra teljesen csendessé vált volna a világ körülöttem és másra nem támaszkodhatnék, pedig rajtam volt a hallókészülékem. Kutattam apró jelek után, hogy mit is érezhet valójában, hiszen az emberek a legkönnyebben a mosolyukat tudják megjátszani. Néha pont azoké a legragyogóbb és legszélesebb mosoly, akik a leginkább összetörtek legbelül és akik a földipokolban ténferegnek. Fogalmam sem volt arról, hogy valaha képes leszek-e igazán megérteni őt, rájönni arra, hogy milyen ember is valójában, de reméltem, hogy igen, viszont az tény volt, hogy én nem láttam annyira szörnyűnek, mint amilyennek az anyja próbálta beállítani, amikor arra akart rávenni, hogy segítsek a fia bukását előidézni. Még is hogy lehet képes erre egy szülő, hogy a földön fekvő gyerekébe még inkább bele akarjon rúgni? Egyáltalán az ilyet lehet még anyának nevezni? Szerintem nem.
- Nekem már vannak ott barátaim. – vidám és lelkesen csendült Hannah hangja, miközben el se mozdult a nagybácsija mellől, én meg pedig helyeslően bólintottam, mintha csak meg akarnám erősíteni a kislány szavait.
- Valóban, meg van olyan állat is, akinek már adtál is nevet, vagy tévednék? – ebből pedig a férfi számára egyértelművé válhatott, hogy mi eléggé gyakori vendégek vagyunk ott. Hannah a kérdésemet hallva kicsit elkuncogta magát, majd megdörzsölte a szemét és egy apró ásítást is elnyomott.
- Igen, Lie-nek is bemutatom őket. – lelkesen csendült a hangja. Hamarosan pedig Charlie karjaiban volt, mire újra elmosolyodtam és sokat mondóan pillantottam rá, hiszen ment ez neki. Elfuthatott volna, az ölelés előtt vagy akár utána is, de nem tette. A mondandója pedig csak tovább erősítette bennem, hogy ő se igazán tudja, hogy mit is szeretne. Mintha egyszerre futna el és maradna is. Ez a kettőség pedig őrjítő tud lenni, én már csak tudom, mert gyakran ezt éreztem én is miután bekövetkezett a tragédia és ebben a házban ragadtam a Törpillámmal.
- Egyáltalán nem zavarsz, örülnék, ha te is jönnél. – kedvesen, kicsit kérlelően csendült a hangom és én is felálltam. – Akkor gyerünk készülődni csipet-csapat, vagy estére se érünk oda. – játékosan úgy tettem, mintha meg akarnám csiklandozni őt, mire nevetett és fészkelődött Charlie karjában. Ott volt a játékos ne és társai, mire elnevettem magam, puszit nyomtam a fejére, hogy a készülődés kezdetét vehesse, majd kézen fogta a nagybátyát miután lába újra talajt ért, hogy a szobájába vezesse. Mosollyal az arcomon pillantottam utánuk és hagytam, hogy Hannah irányítson, mert örültem annak, hogy most nem volt annyira nyűgős és szomorú, mint általában az elmúlt időszakban. Nagyon reméltem, hogy ez a nap ilyen téren nem fog kisiklani, mert egy kudarc elegendő volt mára. Sőt, inkább csak reménykedtem abban, hogy a kezdeti lejtmenet után most felfelé fog ívelni ez a találkozó és az élet bebizonyítja azt, amiről próbáltam meggyőzni kint a kertben Charlie-t.
Míg ők a szobában voltak, addig én készítettem ennivalót, hiszen Hannah se evett azóta, hogy felébredt és biztosan éhes is. Készítettem Charlienak is szendvicset és magamnak is, eltettem az innivalóinkat is, majd a táskát az asztalon hagyva a szobámba menet megálltam Hannah szobájának az ajtajában. Összefontam a karomat, ahogy az ajtófélfának dőlve hallgattam, hogy hercegnő miként adja az utasításokat és Charlie miként is próbál megküzdeni a hajával. Pár pillanatig elidőztem őket figyelve és úgy éreztem, mintha a remény kicsit erősödne. Talán még a kocka nincs elvetve.
Miután rendbe szedtem magam, ami maximum 5 percig tartott elindultam megkeresni őket. Mivel egészen meleg volt, így annak megfelelően öltöztem fel, elvettem a baseballsapkákat és felkaptam a táskát.
- Én is, remélem nem kellett sokat várnotok. – mosolyogva pillantottam rájuk, még ha továbbra is ott volt bennem félsz, mert fogalmam sem volt arról mi is lesz ennek az egésznek a vége. – Nagyon csinos vagy. Te választottad ki a ruhádat? – Hannah mosolya kiszélesedett és sietve bólintott. – Nagyon jók ezek a copfok. Igazi profi munka. Azt hiszem kezdhetek aggódni, hogy akad nálam jobb fodrász ebben a családban. – játékosan csendült a hangom és kicsit még meg is böktem Charlie mellkasát, miközben rápillantottam, Hannah pedig a lábának dőlt és kuncogott.
Miután magunk mögött hagytuk a házat, bezártam az ajtót és a babakocsit is elővettem, hogy vigyem magunkkal, kivéve akkor, ha Charlie hadakozott volna ellene, hogy nem lesz rá szükség. Bár anélkül is sejtettem, hogy hamarabb fogja azt kérni Hannah, hogy a nyakába ülhessen, vagy  a karjában vigye, ahogy az apjával is tette, amikor együtt mentek állatkertbe, vagy bárhova.
- Igen. Vezetsz te, vagy én vezessek? – előhalásztam a kocsikulcsot, ha ő akart vezetni, akkor neki adtam, ha nem, akkor miután kinyitottam a kocsit visszaejtettem a táskámba, hogy berakjam a babakocsit a csomagtartóba. – Segítenél neki beülni?  - ha ösztönösen nem cselekedett, akkor próbáltam finoman és óvatosan terelgetni őt. Miután sikerült betuszkolnom a csomagtartóba a babakocsit beszálltam én is.  
Mindegy volt, hogy kivezetett, ha végre elindultunk, akkor rövid idő után kicsit halkabbra vettem a zenét és lopva rá pillantottam, ha mellettem ült és nem hátra ült be.
- Van kedvenc állatod? Vagy olyan, amit mindenképpen szeretnél látni? – tényleg érdekelt, hiszen lassan már fejből tudtam mit merre is találunk azon a helyen, így el tudom elég hamar oda is navigálni magunkat. Afelől meg kétségem se volt, hogy Hannah is hamarosan bele fog kotyogni, csak az volt a kérdés, hogy melyikük is lesz a gyorsabb.

Jó érzés volt magamhoz ölelni őt, s tudni, hogy ez a kis angyal itt van, és legalább egy egész kicsi darabot őriz a testvéremből. Egy apró darabot, mi ott égett apró szívében.
Nem érdekelt igazán velem mi lesz, hisz nem láttam kiutat ebből a hatalmas gödörből, mibe a veszteség taszított bele.
Ha egy kicsit nem lennék önző, tudnék arra is gondolni, hogy mások min mennek keresztül, s mit éreznek ezzel az egész szarsággal kapcsolatban. Ha lenne bennem egy kis empátia, megkönnyíteném a dolgukat, és megtenném azt az óvatlan mozdulatot, már csak azért, hogy könnyebb legyen, s ne kelljen az arcom/arcunkat látniuk.
Lehet gyáva megfutamodás lenne, de nem éreztem magam olyan fontosnak senki életében sem, hogy ne mehetnék utána, hogy ne lökhetném magam bele abba a szakadékba, hogy legalább ott lehessek vele a túloldalon, s talán egy másik világban együtt ringatózhassunk a fehér hintaszékekben.
Aztán megkértem a kislányt, hogy vigyázzon a nyuszira, kit nem is tudom mióta hordoztam magammal, készülve arra, hogy valamikor odaadjam. Az már más téma, hogy eredetileg csak ott akartam hagyni a hát előtti verandán, hogy majd ha mennek valahová megtalálja, és boldogan ölelhesse magához, ám itt is most, miután karjaimban tartottam, s adott némi löketett, s némi törést is egyben, úgy éreztem, az volt a helyes cselekedet, hogy elhoztam, és én magam adtam oda, még akkor is, hogyha eredetileg a dadájára akartam bízni.
Az állatkert említésére felvontam szemöldököm, majd egy mosoly csúsztattam arcomra, ám mi legbelül mögötte volt, azt nem mutattam Hannah felé.
-Már nem tudom mikor voltam utoljára állatkertben… -morfondíroztam, s legszívesebben nemet mondtam volna, ám valahogy még sem jöttek ki azok a szavak a számon..Odabent ragadtak, s helyette inkább Scarlett-re pillantottam, aztán Hannah kérlelő tekintetét látva nem bírtam kimondani, hogy nincs kedvem hozzá, és inkább kirohannék a világból a motromra pattanva, hogy egyedül rohanjak át a városon.
-Ha nem zavarok… - felemelkedve dörgöltem meg tenyereimet a nadrágomban, aztán felváltva néztem rájuk, s mikor észrevettem Hannah nyújtózását, vettem fel, s fordítottam úgy, hogy láthassa ő is a dadáját.
Meglehet szívesen futnék el, olyan messzire, amennyire csak tudnék, de még is ott voltam, a karomban tartva a kislányt, s mikor megjegyezte, ha segítek hamarabb eltudunk indulni, hát egy pillanatra ledöbbentem.
Nem éreztem úgy, jó lennék ilyesmiben. Az megint más kérdés, hogyha egymagam lennék, megoldanám valami úton módon, ám ő itt volt, én pedig meglehet csak kiakartam hátrálni az egészből, de meglátva Hannah mosolygó tekintetét, s kérlelő pusziját érezve arcomon, miközben biztatott, hogy menjek vele, miután letettem, s vonszolt maga után.
Szóval bementem vele a szobájába, felemeltem a szekrényéhez, s hagytam, had válasszon ki magának olyan ruhát, amilyet ő szeretne, majd letettem az ágyára, hogy elkezdhessen öltözni, legalábbis reméltem, hogy feltud öltözni egymaga, ám ha kellett segítettem neki, s közben magyarázott, hogy frizurát is szeretne, kettő lófarkat, s meg is mutatta miképpen szeretné, szóval elmentem a fésűjéért, kettő gumiért, hisz szerencsére nem volt elpakolva a világ végére. Szóval miután felöltözött, letelepedtem, beültettem az ölembe, s igyekeztem úgy kialakítani azokat a copfokat, hogy szimmetrikusak legyenek, és tökéletesen helyezkedjenek el, ahogy annak lennie kell.
Ha Scarlett nem jött velünk, s magunkra hagyott minket, a nappaliban az ajtóban álldogálva várakoztunk, s én magam reménykedtem, hogy nem fogunk nagyon sokáig idebent időzni, hisz a hely, még mindig fojtogató volt számomra.  
-Mi kész vagyunk. -pillantottam Hannah-ra, s körbeforgattam kis kezét fogva, mire ő nevetve táncikált hozzá, s mutatta meg micsoda szerelést választott magának.
Ha velünk tartott, akkor persze hagytam, hogyő csinálja a ruha kiválasztását, és meglehet, hogy akkor Hannah frizurája sem az én feladatom volt, hanem a szokás rabjaiként ők intézzenek el mindent, s az esetben odakint a verandán üldögélve vártam meg őket, hisz egy idő után akkor kiszublimáltam az épület elé. Még is csak kevésbé volt kínlódó érzés a lelkemben.
-Itt vagyok… - emeltem fel kezem, s ütögettem meg a korlátot jobbommal, miközben leszálltam onnan. – Kocsival megyünk?

1 day of 365
Scarlett & Charlie & Hannah

Sokszor megkaptam már azt, hogy csodákban hinni balgaság, mert nem létezik, pedig most még is azt éreztem, hogy abban van részem. Hannah felbukkanása a lehető legjobbkor történt meg, mintha csak valaki pontosan kiszámította volna azt, hogy mikorra toppanjon be ebbe az elfuserált és kisiklott találkozóba, mert annak éreztem. Semmi se az elképzelésem szerint alakult, nem mintha olyan sok elvárásom lett volna, de azt sose hittem volna, hogy ennyire meg fog gyötörni, ennyire a padlóra fogok miatta rogyni és még nagyobb ürességet fogok érezni, mint előtte. Hálás voltam a sorsnak, vagy bárki is vezérelte aprócska lábait, hogy nem egy perccel korábban érkezett, vagy még korábban és nem kellett látni azt, hogy miként is csúszott ki a lábunk alól a talaj, mert a fájdalom lovagja legyőzött minket, miközben a hátunk meggörnyedt és szinte feladtuk a küzdelmet, vagyis valójában megtettük.
A történtek árnyékában, a lelkünkben tomboló feladásnak és gyász sötétlő árnyának lepelje alatt egészen szűrreálisnak hatot ez az ölelés. De ebben az ölelésben még is úgy éreztem, hogy benne van minden. Egy aprócska remény, egy kis fellélegzés, szeretet és megbocsájtásért való néma könyörgés. Hannah felbukkanása olyan volt, mintha csak a reményangyala libbent volna be közénk, hogy emlékeztessen arra, hogy nem veszítettünk el mindent és van miért kitartani a kegyetlen vihar tombolása közepette. A belőle áradó ragaszkodás és szeretet képes volt a kialudt tüzet belobbantani, hogy egy kis melegséget és reményt csempészen vissza a szívembe, a megfáradt és kimerült lelkembe pedig újra egy kis erőt, kitartást és küzdőszellemet csalogasson vissza.
Szerettem volna még maradni, élvezni ezt a békességet és gyengédséget, ami abban a pár percben vett körbe, míg mi hárman egymásba kapaszkodtunk, vagy talán csak Charlie és én kapaszkodunk a kis mentőcsónakunkban, pedig esélyesen inkább fordítva kellett volna lennie. Neki kellene belénk kapaszkodni, de néha az élet teljesen másként osztja a szerepeket, mint azt gondolnánk. Végül még is inkább óvatosan és lassan magukra hagytam, mert úgy éreztem, hogy neki nagyobb szüksége van Hannah-ra, mint nekem. Mind a ketten a porba hullottunk, mint egy gyarló ember vagy egy elbukott harcos, de jelenleg nem számított, csak az hogy talán ő is úgy töltekezzen, mint én tettem. A lábamat felhúztam, átöleltem, a fejemet pedig térdemre fektettem és egészen addig, amíg Törpilla meg nem szólalt le is hunytam a szememet és igyekeztem a káoszba egy kis rendet teremteni, elmém zsongását lecsillapítani, ami nem igazán ment, de talán egy picit még is jobb lett.
Láttam Charlie mosolyát, mire a szívem hatalmasat dobbant, de nem azért, mint bárki hinné, hanem úgy éreztem, hogy talán egy kis remény még is van. Ha én nem is, talán ez az angyali teremtés, kinek a szárnyait szintén megtépázta az élet képes lehet arra, hogy ráébressze, hogy igen is képes lehet gondoskodni róla és az élete része lennie. Nem futhat el. Nem adhatja fel. Élnie kell, mert van olyan személy az életében, akinek igen is nagyon fontos. Aki szereti őt és örül, ha látja. Remény ott bontogatta a szárnyait, csak féltem attól, hogy még az előtt le lesz metszve, mielőtt igazán erőre kaphatna.
Kiegyenesedtem, fáradtan préseltem a hátamat a falhoz és kíváncsian fürkésztem a párosukat, meggyötört és kimerült arccal. Charlie szavainak köszönhetően kicsit elkerekedett a szemem és a meglepettség kiült az arcomra, amit akár könnyedén le is tudott olvasni az arcomról, ha a pillantásunk találkozott.
- Ígérem. – közben szorosan ölelte a nyusziját, majd rám pillantott aztán ismét a nagybácsiját fürkészte, hogy ő mit is csinál. A jelenet közben viszont egyetlen egy kérdés ott visított az elmémben „És rád ki fog vigyázni, Charlie?” – de kimondatlan maradt, mert féltem attól, hogy vagy vita keveredne belőle, vagy még is elfutna. Én pedig egyiket se akartam. Azt akartam, hogy ők ketten egy kis időt együtt töltsenek és ráébredjen arra, hogy szüksége van erre a kis szeretetgombócra, még ha kicsit össze is tört és néha inkább szomorúnak, elveszettnek hat, mintsem boldognak.
Hannah elgondolkozott a kérdést követően, aztán elmosolyodott és pár pillanatig dülöngélt habozása közepette, mielőtt megszólalt volna. Én csak megingatta a fejemet, hogy nem tudom. Nem igazán terveztem semmit se, mert nem tudtam, hogy Hannah éppen milyen állapotban lesz, vagy miként is alakul ez a találkozás.
- Állatkert! – boldogan csendült a hangja, mire mosolyogva megingattam a fejemet, hiszen lassan mindennap odajárunk, de persze a világért se mondtam volna nemet rá, helyette Charlie-ra emeltem a pillantásomat.
- Van kedved csatlakozni? – hiszen egyértelmű volt, hogy az unokahúga is ezt szeretné, de azért én hangot is adtam neki. A férfit fürkésztem, miközben Hannah is a legédesebb pillantását vetette be, amire képtelenség nemet mondani. Ha nem kaptunk választ egyből, akkor érkezett is a tipikus gyermeki kérlelés, amire az ember nem igazán tud nemet mondani. Nagyon drukkoltam, hogy Hannah képes legyen célt érni vele. - Kell egy kis idő mire összekészülünk, de ha segítesz, akkor hamarabb el tudunk indulni. - barátságosan csendült a hangom, még ha érezhető is volt a fáradtságom. Okkal tettem még ezt hozzá. Reméltem, ha többet van vele, akkor rájön arra is, hogy szüksége van az unokahúgára és van miért küzdenie, van miért megpróbálnia. Apró terelgetés volt részemről, ami nem tudatos volt, inkább csak megérzés, aminek teret engedtem és reméltem, hogy nem visz tévútra.

Csendes szenvedés. Csendes pillanatok, mikor úgy érzed a lelked atomjaira hullik, miközben talpon kellene maradnod. Felemészt. Magába dönt, és átmegy rajtad rengetegszer az összes szarságával együtt, hogy aztán végleg és végérvényesen megsemmisülj alatta.
Nem voltam jól, de tudtam, holnap ugyan úgy fel kell majd kelnem, és ugyan úgy azt fogom tenni, amit minden egyes nap. Összekaparom magam a romjaim alól, és elmászok dolgozni, hogy aztán egy buliban leigyam magam a sárga földig, hogy elfeledjem egy pillanat erejéig az egész őrültséget, mi a nyakamba zuhant.
Akkor és ott nem érdekelt miképpen kapott a kezem után, és szakadt ki belőle a kiáltás. Nem érdekelt mennyire fájdalmasan csendült fel a hangja, ahogy az sem, hogy legszívesebben egyenest világgá szaladtam volna.
Ám érkezett egy apró angyal, s mint valami mentőövet zárta apró kezeit nyakam köré, s ölelt, mintha ezen múlna minden, s meglehet valóban ez volt az, amin abban a pillanatban minden nyugodott.
Mintha csak fentről küldték volna, s angyal szárnyak helyett apró karokat kapott, mik vigasztalónak ható módon simultak rám, s úgy éreztem erre volt szüksége megtépázott lelkemnek.
Meglehet nem fog soká tartani, s amint kiteszem innen a lábam, ismételten maga alá temetnek az érzések, s újra az leszek, aki vagyok, és nem...de nem,,, nem játszottam meg magam. Valóban jóleső érzéssel töltött el, midőn karjait nyakam köré fonta.
Aztán Scarlett lépett hozzánk, s lassan egymást öleltük, én pedig próbáltam kitalálni mit is felehetnék arra az egyszerű, de mégis pokolian nehéz kérdésre. Mit sajnálok?
Vajon mit sajnálok jobban? Hogy nem én hagytam itt mindent? Hogy nem én fekszem hat láb mélyen, és nem én vagyok az aki üres szíveket hagy maga mögött? Bár meglehet, utánam nem sírnának annyian.  
-Mindent. – többre nem futotta, csak hagytam, had bontakozzon ki, majd öleljen meg újra. Szükségem volt rá, akár a fuldoklónak a mentőövre, s bolond lennék eltolni magamtól, ám tudtam egyszer ebből is ki kell bontakozni, talpra kell állni, és továbbmenni, mintha mi sem történt volna alig néhány perccel ezelőtt.
Meglepőn hatott mikor a nevemen említett, és nem kevert össze az apjával, bár tény, hogy jelenleg jobban hasonlítok saját magamra, sem mint testvéremre. Az ő haja mindig rendezetten állt, s fodrász által karban tartott, én pedig megakartam növeszteni, csak hogy még polgárpukkasztóbb legyek, bár a mai világban már oly mindegy ki hogy néz ki, ki milyen ruhát vesz fel az utcán, vagy épp mekkora hajat növeszt magának. Nem érdekel senkit.
Nem szóltam közbe, csak ültem ott törökülésben, ölemben az szárnyatlan angyalkával, ki meglehet arra a napra megmentett, és nem akarom kisiklatni az életem.
Aztán elmosolyodva töröltem meg arcom, mikor megemlítette a nyuszit.
Nem apró küldetés volt megtalálni ezt a nyulat. Jó messze el kellett érte mennem, hisz itt a közelben sehol sem találtam.
Megható gondolat volt, hogy a nyuszi kellett hozzá, hogy idetoljam a képem, de valóban az volt az apropó, és nem is a megbeszélt találkozó.
Persze arra nem számítottam, hogy majd bőgök, mint valami vásári majom, és közben a lelkem sem lesz könnyebb tőle, de valahogy még is azzal a kis angyallal arra a néhány pillanatra, míg megpuszilt, és átölelt, jobban éreztem magam.
Viszonoztam a puszit, aztán az ölelést, majd kicsit távolabb toltam magamtól, s úgy néztem egyenesen szemeibe.
-Megígérsz nekem valamit Hercegnőm?- bólintott. – Ígérd meg, hogy vigyázol a nyuszira… és tartsd szemmel Scarlettet is. Oké? – nem vártam választ, csak lassan felkeltem, s puszit nyomtam a homlokára, ám még nem akartam távozni, pusztán pozíciót váltottam, hogy ne zsiborogjon a lábam, s visszatelepedtem, már ha hagyta.
Közben még is ott volt az érzés, hogy nem jó itt nekem, s lényem egy darabja mindennél jobban akart menekülni onnan.
-Mi lesz a mai program?

1 day of 365
Scarlett & Charlie & Hannah

A lelkem minden egyes pillanattal csak még inkább megtépázottabbá vált, miközben úgy éreztem, hogy szép lassan meg fogok fulladni. Szerettem volna újra azt érezni, hogy igazán levegő jut a tüdőmbe, hogy a zakatoló szívem csillapodni kezd, de egyik se jött el. Az enyhülés, a fellélegzés nem érkezett meg, helyette csak újabb és újabb szélvihar kelt életre, ami felém röpített újabb és újabb fájdalmas érzéseket, keserűséget, bánatot és a gyász kegyetlen súlyát, ami fogva tartotta őt. A kétségeiről nem is beszélve. Még is miként oszlathatnám el ezeket, ha még bennem is ezernyi kétely lakozik és valójában néha azon is meglepődöm, hogy még egyik lábamat a másik után képes vagyok tenni, vagy csak képes vagyok kitárni a karomat, mosollyal pillantani a Törpillára, hogy eloszlassam a viharfelhőket, amik próbálják őt is bekebelezni. A fejem egyre inkább zsongott és igyekeztem nem összeroskadni a rám nehezedő terhek súlya alatt.
Egy pillanatra megfordult az is a fejemben, hogy talán önként futok a vesztembe és el kellene fogadnom a sorsomat, hogy képtelen vagyok megmenteni őt, vagy csak rávenni, hogy fogadjon el egy remegő és kételyekkel teli segítőkezet, mert fogalmam sem volt arról, hogy mi is lenne a következő lépés, vagy mit is hozna nemhogy a következő nap, de igazából a következő percet se igazán láttam előre.
- Mert… mert… - hangom újra és újra megbicsaklott, majd dühösen letöröltem az arcomat áztató könnycseppeket, mintha már csak a puszta létezésük is idegesítene és így volt. Nem akartam már sírni, nem akartam többé már sikítani, a világba beleordítani a fájdalmamat, nem akartam érezni ezt a mindent felemésztő tüzet, ami belül perzselt, míg teljesen hamuvá nem porladok. Végre újra érezni akartam igazán a szellőt, a napsugarakat, de leginkább azt, hogy levegő jut a tüdőmbe, ami élettel tölt meg és végre kicsit könnyebben venni a levegőt. – Csak tudom. – reszketeg sóhajba fulladva végül csak ennyit bírtam kinyögni a földön ücsörögve, miközben a továbbra is őt fürkésztem, mit sem törődve azzal, hogy ő miként is kerüli a pillantásomat.  
Szavai megsemmisítettek, apróra zúztak és még utólsó kétségbeesésesben a keze után kaptam. – Charlieeee!!! – kétségbeesetten és rémülten csendült a hangom, de már nem sikerült elérnem, csak előre buktam és kiterültem a földön. Úgy éreztem, hogy elbuktam, hogy újra magamra hagytak, de míg kicsiként ez nem fájt, most felemésztett ennek a tudata. Hallottam csukódni a teraszajtót, mire egy fájdalmas sikoly szakadt ki a mellkasomból. Minden fájdalmam, minden reménytelenségem és minden kudarcom belevegyült ebbe. Erre szokás azt mondani, hogy még talán a föld is beleremegett, de úgy éreztem, hogy az elmúlt időszak maga alágyűrt és végérvényesen elvesztem, mert eljött az a pillanat amitől rettegtem és sose leszek képes innen felállni. Többé már semmi se számít.
Cseszd meg Harry! Cseszd meg Lisa!
Körmeim tenyerembe vájtak, ahogy próbáltam az újabb sikolyt visszatartani. Testem megremegett, a lelkem üressé vált és hirtelen már azt az aprócska fényt se éreztem, ami eddig segített talpon maradni.
„Fel kell állnod! Nem adhatod fel! Képes vagy rá, Scare-bear!” – hallottam apa hangját elmémben csendülni, mire egy fájdalmas nyöszörgés keretében végre működésre bírtam a testemet és lassan feltápászkodtam, hiába tiltakozott minden porcikám ellene, mert kimerültem. Mostanra felemésztettem szinte minden tartalékomat.
Tétován tettem meg a lépéseket egymás után, miközben a könnyeimet szép lassan letöröltem és széthullva indultam el a lakásba, mert valaki várt rám ott, de alig hogy beléptem szinte a földbe gyökerezett a lábam a döbbenettől. Még pont elkaptam amit Hannah-nak mondott. Azt hittem, hogy csak a képzeletem tréfál meg, képzelem az egészet, vagy csak még mindig kiütve fekszem és ez valami alternatív valóság, amibe csöppentem.
Amikor a kezét nyújtotta felém, akkor a megrökönyödésem még inkább a tetőfokára hágott. Magam sem tudom, miként is botladoztam el hozzájuk, mert már csak arra eszméltem, hogy ott gubbasztunk egymást ölelve. Hannah fejére egy puszit nyomtam, miközben továbbra is szipogott.
- Mit? - tanácstalanul csendült a hangja, miközben arcát továbbra is Charlie vállához fúrta, majd aprócska kezét nyuszistól Charlie nyaka köré fonta. Hosszú percekig ültünk ott némán és azokban a pillanatokban békességet éreztem és úgy, mintha a korábban kialudt fény újra pislákolni kezdett volna. Végül Hannah volt az, aki megtörte a csendet.
- Azt hittem, hogy Charlie bácsi már elment, mert túl sokáig aludtam és téged se találtalak sehol. Megijedtem. – hangja megremegett, miközben szipogva beszélt és a könnyeit törölgette, mire csak még szorosabban öleltem. Gyengéden megsimogattam az arcát.
- Sajnálom, sose hagylak magadra tündérkém. – újabb puszival ajándékoztam meg őt és igyekeztem egy kis erőt varázsolni a hangomba, hiszen a bűntudat ott mart belülről, hogy majdnem én is feladtam. Lopva pillantottam a férfi felé, majd szégyenkedve lesütöttem a pillantásomat, mert esélyesen hallhatta a korábbi kiáltásomat. Hannah mindeközben továbbra is a bácsikája nyakába csimpaszkodott. Letöröltem a könnyeimet és picit távolabb csúsztam a földön, ha tudtam és a hátamat a falnak támasztottam. Némán hálát nyöszörögtem, magam sem tudom igazán kinek, de megtettem, amiért pont most került elő Hannah, még ha tudtam azt is, hogy ez még semmire se biztosíték. Elveszettségem ellenére is meghatódva fürkésztem a párosukat, majd amikor a kislány lepillantott a nyuszijára, akkor elmosolyodott, mintha még csak most realizálta volna, hogy mi is van a kezében.  
- Scar, igazad lett. Hazajött Floppy és elhozta Charlie bácsit is. – a szívem hatalmasat dobbant, hogy most nem apának hívta őt, hanem tényleg célt értem az elmúlt napok alatt, amikor is felkészítettem arra, hogy ki is fog látogatóba jönni. Persze simán lehet még később botlás, de most még is hálás voltam, hogy tudta ki van itt. Haloványan elmosolyodtam, amikor láttam miként is bújik a nyuszihoz, hogy aztán hatalmas puszit nyomjon Charlie arcára.

Nem vagyok önző...nem vagyok szemét alak. Nem vagyok az, aki csak magára gondol. Az első voltam azok közül, kit ha hívott a haverja hajnalban, motorra pattant, és ott sem volt, ment, hogy segítséget nyújthasson. Támogatni valakit sokféleképpen lehet, de a legnagyobbat belerúgni is sok módon lehetséges, s ebben az anyám jeleskedett.
Tudta, melyik az a pont, mi sokkal jobban fáj bárminél, s hogyan kell azt megtenni, mire más nem lenne képes. Eleinte nem tűnt fel míg gyermekek voltunk. Eleinte minden rendben zajlott, aztán egyszer valami megváltozott, s kiestem abból a szeretetnek nevezett kosárból, és minden a feje tetején landolt, ám a testvérem nem tudtam gyűlölni sohasem.
Magam sem értettem, hogy keveredtek elő hirtelen ezek a gondolatok, de a káoszban, mit elmém rám szabadított, felbukkantak a múlt sötét rémisztő árnyai, és nem találtam  belőlük menekvést.
Míg szavait hallgattam, s válasza égette elmém, képtelennek éreztem magam arra, hogy választ adjak mindenre.
Kihalni látszott a remény a menekvésre, s hiába kérleltem. Hiába mondtam, hogy nem bírom, ő ott volt, mint egy roskadozó, ám még is stabilnak látszó bástya, mi próbálta felegyengetni az omladozó falaim.
Hálásnak kellene lennem. Hálásnak, hogy támaszt próbál nyújtani, ám pusztán haragot, félelmet, és reménytelenséget éreztem, amiért megpróbálta befoltozni a saját módján roskadozó, már-már teljesen leomlani látszó tartóoszlopait lelkem maradványainak.
Miközben szívem romjai fölött térdelve adtam ki eddig elfojtott könnyeim, mik inkább csak a temetőben szoktak felszínre törni, s néhány vádló szó után elapadnak, itt nem maradtak el.
Nem segített benne az sem, hogy magához vont, s cirógatta hátam, fejem. Nem segített erősnek mutatni magam. Nem segített, hisz akadt valaki, aki megtámasztana, aki segítene talpra állni, s annyira idegen érzés volt mindez, hogy nem tudtam vele mit kezdeni.
Ott voltam, ám még is távol, s úgy éreztem, nélküle ez nem fog menni. Igaz távol voltunk egymástól, mindegyikünknek megvolt a maga élete, még is úgy éreztem az űr, mit maga után hagyott, s az érzés azon a napon, mikor elveszítettem, egyszerűen elmondhatatlan volt.
Akartam azt tenni amit kért tőlem, és nem is. Akartam, hisz tudtam a lánynak igaza van, és Hannah-nak is szüksége van rám, de engem még is ki tart egyben, hogy ne roskadjak össze? Nekem kellene az erős bástyának lennem, s nekem kellene megtartanom magam stabilan, hogy aztán minden percben büszkén viríthassak, hogy én nem vesztem el. Nem törtem össze. Érezni, hogy képes vagyok rá.
De bennem nem tombolt Harry magabiztossága. Legalább is most nem éreztem. Itt, és most csak igyekeztem megnyugodni, ám szívem egyre jobban zakatolt, s légvételem is kezdett szabálytalan lenni.
Mikor eltolt magától, s késztetett, hát felemeltem fejem, s ráfüggesztettem zöldjeim, s mikor letörölte könnyeim, kétségbeesetté vált pillantásom. Meglehet a gyászom nem tudtam kellőképp kiadni, s nem üvöltöttem világgá. A temetésen sem sírtam, erősnek nem törődömnek mutattam magam, ám mikor senki sem látott összeroskadtam.
Igaz eljátszottam, hogy minden rendben, s meglehet oscart érdemelnék az alakításomért, s meglehet az ital nélkül ki sem bírtam volna az egészet, de most...most józan voltam. Az elvesztése óta talán az első olyan szabadnapom volt, mikor nem ittam le magam a sárga földig, és nem a temetőben töltöttem az egész napom.
Lehajtott fejjel hallgattam végig szavait, de én nem tudtam rá válaszolni. Elszorult a torkom.
Mikor aztán kezembe adta a nyuszit, rápillantottam arra, aztán megingattam a fejem.
-Hogy lehetsz ebben ilyen biztos? -csendesen szóltam,s felé sem emeltem tekintetem, csak térdeltem ott továbbra is, miközben azt éreztem, de igen...egyedül vagyok. Üres volt odabent, s csak a bánat rajzolt egyre nagyobb sötét fellegeket körém.
Megdörgöltem arcom, beletúrtam hajamba, aztán megingattam a fejem.
-Sajnálom...sajnálom, hogy ezen kell keresztül menned, és nem vagyok képes jobbá tenni. Sajnálom, de nem fog menni. Nem bírom. – suttogtam, miközben felkeltem a földről, s elsétáltam mellette. Meggyötört kínzó lélekkel, egyre azt érezve, a mázsás teher magalátemet, s teljesen összetör.
Aztán beléptem a házba, s mielőtt távozhattam volna, apró rohanó léptekkel siklott felém azaz apró ártatlan gyermek, könnyes szemekkel, hisz egyedül volt odabent ébredésnél. Miattam nem volt mellette senki.
Mielőtt odaért volna, minden gondolkodás nélkül ereszkedtem térdre, s karjaimba zártam, miközben törökülésbe helyezkedve ringattam magunkat, s könnyeim újra utat találtak maguknak.
-Sajnálom Hannah! Úgy sajnálom! – szorosan fogtam magamhoz, s ő a vállamba fúrva arcocskáját hüppögött, kezecskéjében tartva az apró plüssöt, mit nem is tudom mikor adtam a kezébe.
Ha közben ismét nyílt az ajtó, s megpillantottam a lányt a szemem sarkából, csak nyujtottam kezem, s ha odatelepedett, hát átöleltem őt is, s igyekeztem összeszedni magam, mi meglehet a kislány közelsége miatt...de pár pillanatra egésznek éreztem magam.

1 day of 365
Scarlett & Charlie & Hannah

Összerezdültem, amikor kicsit felcsattant, majd a vonásait fürkészve hallgattam őt. Eddig is össze voltam zavarodva, de valahogy minél több időt töltöttünk el együtt és minél több minden mutatkozott meg, annál nagyobb lett az elmémben és lelkemben lakozó káosz. Mintha egy picike enyhülést se hordozna magában a jelenléte, hanem inkább csak még több bonyodalmat, fájdalmat és kétségbeesést hozott volna magával. Én pedig szép lassan úgy éreztem, hogy össze fogok roppanni és a földre fogok zuhanni, ahonnan talán többé már nem fogok tudni felállni.
- Ha valóban az lennél, akkor most el se jöttél volna. – határozottan csendült a hangom és álltam a pillantását, miközben egyre kimerültebbnek éreztem magam. Az elmúlt napokban csak akkor zuhantam össze, amikor Hannah nem láthatta, vagy esténként olykor a kimerültségig sírtam, a párnába sikítottam, nem csak a végett, mert hiányoztak a barátaim, hanem az egész helyzet annyira unfairnek hatott. Én nem álltam készen arra, hogy ekkora felelősség nyomja a vállaimat, hiszen attól még hogy a dadája voltam, ott voltak a szülei, hogy visszatereljenek a helyes útra, ha véletlen hibáztam, de most? Most már nem volt senki aki fogná a kezemet és megmutatná a helyes ösvényt. – És volt már olyan, aki felrótta neked azt, hogy teret mersz engedni az érzéseidnek? –őszinte kíváncsisággal fordultam felé, hiszen mind összezúzhatunk a hír hallatán, mind a porba hullottunk, nem csak ő, hanem a szülei és még én is a sebeimet nyalogattam, csak nekem meg kellett tanulnom együtt élnem a sebeimmel és háttérbe szorítanom, hogy az embereknek támasza lehessek, de leginkább Hannahnak. – Pár napig én is önzővé váltam, felkelni is alig bírtam, akkor a szüleim segítettek, de aztán rá kellett ébrednem, hogy minél tovább dagonyázom a veszteségtengerében, annál rosszabb lesz és ők nem ezt akarnák. Azt akarnák, hogy éljek és élvezzem az életet, de fogalmam sincs arról, hogy miként lenne ez lehetséges, de igyekszem. Szerintem azt akarják, hogy boldog légy és ne fuss el az élet elől, hanem élj helyettük is. – hangom remegve csendült, néha meg is bicsaklott és kellett pár lélegzetvételnyi idő mire folytatni tudtam a beszédet, de sikerült a végére érnem.
Láttam a fátyolossá váló tekintetét és miként ereszkedett meg a vállai, miközben a fájdalma szinte a földbe döngölt és újra azt kívántam, hogy bárcsak elvehetném valaki fájdalmát, pedig már én se tudtam volna többet elcipelni, mint amennyivel már megtöltöttem a puttonyomat.
- Sajnálom. – fájdalomittasan csendült a hangom, majd lesütöttem a pillantásomat. – El se tudom képzelni, hogy mennyire borzalmas lehet számodra és mennyire nehéz lehet meglátnod azok az apró különbségeket, amikben másabbak voltatok. – Mély levegőt vettem és igyekeztem visszatartani a könnyeimet, mert igaza volt, senki se értheti meg és átérezni se tudjuk. Minden fájdalom más, mert minden kötödés is az. Még én se, hiába is hagyott magamra a családom csak azért, mert nem voltam teljesen „egészséges”.
- Lehet úgy érzed, hogy mások szép lassan lemondtak rólad életed során, de én nem fogok, mert tudom, hogy bánnád a tettedet, ha kisétálnál azon az ajtón. Láttam, miként pillantottál az unokahúgodra és mennyire szereted. Az a szeretet továbbra is ott él benned, a fájdalom, a veszteség és a reménytelenség árnyékában. – gondterhelten és megtörten fürkésztem őt, miközben hangom szomorúan csendült, majd lepillantottam a kezemre, aztán az ég felé emeltem a pillantásomat, mintha csak valahonnan egy sugallatot várnék, egy jótanácsot egy útmutatást. – Miért akarod kitépni még a megmaradt szívedet is? – kisebb habozást követően szólaltam meg, félszegen pillantottam felé, miközben próbáltam nem kegyetlennek érezni magam a feltett kérdés miatt, vagy csak azért, mert önző módon vágyom arra, hogy valakivel osztozhassak a terheken. S még a hírneve ellenére is jelenleg jobbnak láttam a kislány számára, mint a nagymamát.
Majdnem megadtam neki az egérutat, de valami nem engedte. Valami arra sarkalt, hogy tartsak ki és próbáljak meg küzdeni helyette is, próbáljam meg ráébreszteni arra, hogy hiába érte őt mérhetetlen veszteség, attól még sok mindent elveszíthet, ha a megfutamodást választja és a benne lakozó kételynek, keserűségnek enged teret.
Éreztem, hogy miként hullott ki a kezem közül, miként tűnt el a mentsváram, ijedten rezdültem össze és kaptam utána, de csak a levegőt sikerült megfognom, mert pillanatok alatt már a földön volt zokogva. A szívem milliónyi darabra tőrt, még is hogy lehetséges ez? Hogy lehet hatással rám ennyire egy idegen szenvedése? Nem, nem azért érintett meg ennyire mélyen legbelül, mert hasonlított egy olyan személyre, akit a barátomnak tartottam. A szenvedése olyan volt, mintha részben az enyém lenne, pusztító volt érezni.
Sietve térdeltem elé, és ha hagyta, akkor egyszerűen a karjaimba zártam. Eleinte az érintésem bizonytalan volt, kezem megremegett, miközben a sírásnak köszönhetően a testem rázkódott. Erősen haraptam az ajkamba, miközben gyengéden simítottam végig a fején, hátán, fejemet az övének döntöttem és próbáltam hangommal is csitítani őt, ahogy Hannahval is tettem, ha sírt. Ösztönösen jött, nem gondoltam igazán át mit is teszek. Hiába éreztem azt, hogy kiüresedtem, kimerültem és nincs bennem már semmi se amit magamból adhatnék már másoknak, hogy nekik legalább jó legyen, valahogy a tetteim még is másról árulkodtak.
- Charlie, képes vagy rá! Képesnek kell lenned rá, mert nem hagyhatod azt, hogy a fájdalom maga alá temessen. – fájdalom, gyengédség, kétségbeesés és szeretet is kiérezhető volt a hangomból, amivel felé fordultam. Ha tudtam, akkor kezem újra arcára siklott és távolabb toltam őt a percek múlásával, hogy a pillantásunk találkozzon. -  Egyikünk se képes rá, de talán együtt sikerülhet. Együtt talán sikerülhet túljutni ezen és segíthetünk annak az ártatlan teremtésnek, aki mindannyiunk közül a legnagyobb vesztességgel kénytelen szembe nézni. – Ha kihullott a kezéből a nyuszi, akkor sietve kerestem meg és adtam a kezébe. – Képes vagy rá, hiszen kutattál és kerestél egy ugyanolyan nyuszit, mint amit elveszített. Ez is azt mutatja, hogy fontos számodra. Menni fog, lehet sokszor meg fogsz botlani, lehet sokszor azt se tudod mit kellene tenned, de ez ezzel jár, viszont a legfontosabb az, hogy ott leszel neki és neki erre van most a legnagyobb szüksége. Egy nagybácsira, aki segíthet emlékezni és továbbjutni is az őt ért veszteségen. – kétségbeesetten csendült a hangom, mert tudtam, hogy szükségünk van rá. Gyengéden cirógattam az arcát, ha hagyta. Letöröltem a könnyeit, miközben az enyémek is záporoztak. – Nem vagy egyedül. – egyik kezem kezére siklott és megfogtam azt. Mintha csak azt fejezném ki, hogy együtt képesek leszünk rá, még ha a leghalványabb sejtésem se volt arról, hogy miként, de mennie kell! Miatta muszáj!

-Mert mást nem tudok. Mert egy olyan emberre emlékeztetem, aki nem vagyok… Egy önző alak vagyok, aki csak magára gondol, és mások eszébe sem jutnak. A saját szenvedésemmel vagyok elfoglalva, hogy mennyire szar nekem… közben eszembe sem jut, mit élhet át Ő… - hangom felcsattant egy pillanatra, s szívem összeszorult odabent. A furcsa érzés ismét elöntötte mellkasom, mint mikor kint jártam a temetőben, vagy mikor megálltam a ház előtt.
Sajnáltam az egészet, és hiába akartam követni a szívem, mi vele együtt talán végleg odalett, nem voltam rá képes.
Hányszor eljátszottam a gondolattal, hogy csak egy óvatlan mozdulat kellene ahhoz, hogy a motor megcsússzon, és végleg vége szakadjon ennek az egésznek, és talán valahol ismét magamhoz ölelhetném.
Túl korán távozott, hisz lett volna még feladata. Kellett nekem, s önző módon csak magamnak akartam, még akkor is, hogyha már megvolt a maga élete. Két testben voltunk egyek, s ő magamra hagyott.
-Nem bírom… nem tudod milyen érzés. Senki sem tudja. Nem érti min megyek keresztül! Nem nekik kell elviselniük ezt… -tenyeremmel végigmutattam arcomon, s egy ideig fel-le mozgattam kezem, miközben szemeim megteltek könnyekkel, de nem engedtem utat nekik.-Nem nekik kell belenézni a tükörbe úgy, hogy az ő arca is visszanéz rá. -reszketeg sóhaj szakadt fel mellkasomból, megingatva fejem, s vállaim erőtlenül estek előre.
Úgy éreztem, anyám erősebb lenne, s meg tudna mindent adni az unokájának, míg én olykor alig állok meg a két lábamon stabilan, s alig választ el tőle egy fűszál, hogy ne süllyedjek el a mélybe.
Nem tudnám azt mondani, hogy nincs igaza, s hogy az anyáktól nem ezt várják el, ám az enyémnek mindig is volt valami fura érzése velem kapcsolatban, s jobban ragaszkodott az öcsémhez, mintha én csak… de nem akartam erre gondolni.
Helyette inkább megingatva fejem vontam meg vállaim. Tanácstalan, és elveszett érzés volt ez az egész. Nem akartam. Nem voltam, és nem is vagyok rá képes, és azt sem éreztem, hogy nem magam miatt kell ezt tennem, hanem a kislány miatt. Ő az, akiért helyt kellene állnom, és megmutatni, hogy ebből a szarból is feltudok állni, és képes vagyok az élet napos oldalát nézni, s nem csak azért, hogy másokat bosszantsak, hanem sokkal inkább őmiatta, ha magamért nem is.
-Meg kell tenned...el kell engedned mert ez egyre nehezebb. Én nem tudom...nem tudok így...neki nem lett volna szabad meghalnia...én… nem… - hangom elcsuklott, az eddig visszafojtott könnyek ott égették arcom, s lassan végigfolytak rajta.
Hannah valóban eleget veszített, de akkor és ott, még sem éreztem azt, hogy képes lennék megugrani ezt az egészet. Sokkal inkább éreztem az óriási űrt, és ürességet odabent, sem mint a felelősség érzetet.
Jó persze lehet megint másabb lenne minden gondolat, ha nem lenne Hannah mellett senki, ha nem lenne aki szeresse, aki vigyázzon rá. De itt volt neki Ő… Ő aki ezerszer jobb volt számára mint egy ilyen elfuserált alak mint én.
Lehet nap mint nap megjátszom magam, és a keserű világ felé erősnek mutatom magam, ám ha nem lát senki...vagy épp ezekben a pillanatokban is, valami megszakad. Eltűnik, mintha ott sem lenne, s leomlanak a falak, miket magam köré húztam, s mutatom magam gyenge összetört léleknek.
Utolsó mentsvárként vettem elő azt az apró nyulat, hogy átadjam, és menekülhessek erről a helyről, hol minden fűszál rájuk emlékeztetett, ám ezt a menekülési lehetőséget sem adta meg nekem. Nem engedett, s megkötötte, nekem kell átadnom a játékot, s mikor ismét hozzáért arcomhoz, majd feje mellkasomra esett, abban a pillanatban törtem össze apró darabokra, s reszketeg légvétellel hulltam a földre, térdre roskadva, utat engedve az érzéseimnek, miket eddig csak a sírjuk mellett engedtem meg magamnak.
-Ne kérd ezt tőlem. Nem tudom… nem vagyok rá képes. – általában nem voltam az a sírós alkat, ám ez mindent felül írt, s a lelkem ezer darabra hullva hevert mellettem, elfojtott haragos kiáltással, hogy igazságtalan volt az élet, hisz elvette a terveinket. Elvette a közös halál lehetőségét. Elvette a fehér hintaszékeket a verandán, elvette a békés öregkort, s maradt helyette a mérhetetlen űr, miközben saját romjaimra nehezedve térdeltem, majd tettem le magam sarkaimra, lehajtott fejjel, könnyáztatta szemekkel. Magamat sem tudom egyben tartani a temetés óta, nem hogy egy apró gyermeket. Bár csak én lennék Harry...

1 day of 365
Scarlett & Charlie & Hannah

Néha csak állunk és figyeljük azt, hogy a világ mennyire is megváltozott körülöttünk és hiába lépnénk ki ebből a tornádóból, ami az emlékek örvényéből született meg, mert egyszerűen képtelen vagyunk rá. Csak állunk egyhelyben, miközben kinyújtanánk a kezünket, hogy egy-egy kedves emléket ellopjunk a körülöttünk kavargó szélviharból és magunkhoz öleljük őket, mint egy kisgyerek, aki nem akarja odaadni a kedvenc játékát senkinek se, de úgy igazán egyiket se érjük el, mert az már a múlt és fájdalmasan emlékeztet arra, hogy a jövőben már többé még hasonló se lehet. A jelen tovább robog veled, viszont ők már nincsenek melletted, bármennyire is szeretnéd, hogy ott legyek. Bármennyiszer is reméled azt, ha behunyod a szemed és újra kinyitod, akkor ott lesznek, mert nem keverednek elő varázsütésre. Nem térnek többé haza, hiába is kívánod azt, hogy legalább még egyszer magadhoz ölelhesd őket és azt suttoghasd, hogy szereted őket.
Hiába kiálltod a fájdalmadat és elveszettségedet világba, mert senki és semmi se felel rá, helyette csak a nyomasztó csend telepszik rád, aminek köszönhetően még magányosabbnak érzed magad és még inkább ráébredsz arra, hogy ez nem egy rémálom, hanem a valóság. Tényleg egyedül maradtál.  
Ebben a házban minden rájuk emlékeztetett, mindenen ott volt a lenyomatuk, hiszen ők varázsolták ezt a házat ilyennél. Egyedül a saját szobám volt olyan, amit én rendeztem be, hiszen én egy fedél alatt éltem velük, meg Hannah szobájában segédkeztem, amikor kisebb változásokat eszközöltünk, ahogy egyre nagyobb lett. Néha legszívesebben csak hagynám azt, hogy Hannah mindent összefirkáljon, mintha az egész ház egy hatalmas vászon lenne, hogy legyen okom arra, hogy átfessem a falakat, vagy a bútorokat száműzzem, netalán másabb színbe öltöztessem őket, hogy kicsit másabb legyen, de alig játszom el ezzel a gondolattal egyből elfog a bűntudat, hogy nincs jogom hozzá. Nem dönthetek egyedül arról, hogy szép lassan kicsit száműzzem az emléküket és megpróbáljam élővé varázsolni ezt a helyet.
Nem fordultam meg, anélkül is egyértelmű volt, hogy mire mutat és kire gondol. Elhúztam a számat és lemondóan megingattam a fejemet. Én is tisztában voltam azzal, hogy mi történt a végrendelet felolvasásakor is, de hiszen még annyira picike. Időre van szüksége, hogy megértse a beállt változást.
- Miért gondolod azt, hogy csak szenvedést hoznál az életébe? – kérdőn fürkésztem őt, feszülten túrtam a hajamba és egy pillanatra az ajkamba haraptam, mielőtt még újra ráemeltem a pillantásomat. Kezeimet magam elé tartom, mintha csak így akarnék higgadtságra rávenni mind a kettőnket. – Össze van ő is zavarodva, ahogy te vagy én, de ebben a házban mindenki látta azt, hogy mennyire szeret téged és mindig nagyon várta, hogy meglátogasd. – őszintén csendül a hangom, még ha ott a megtörtség és az elveszettség is. Egyre apróbbnak éreztem magam, egyre inkább azt éreztem, hogy ez túlnő rajtam és fogalmam sincs, hogy mit is mondhatnék, vagy tehetnék.
Mielőtt még megálljt parancsolhattam volna magamnak keserűen elnevettem magam és széttártam a karomat.
- Ez most komoly? Egy olyan nő szavába kapaszkodsz, aki képtelen a feltétel nélküli szeretetre? – lehet, hogy hamarosan rám ordít, hogy szívjam vissza és egy picike esély van arra, hogy tévedek, de az amit tapasztaltam attól a nőtől az elmúlt időben, annak köszönhetően ezt éreztem. Az egyik fia még élt, de ahelyett hogy támaszt nyújtott volna számára, inkább tűnt úgy, mintha csak még többet akarna ártani neki, mintha az élet már nem vett volna el mind a kettőjüktől eleget. – Mit kéne látnom? Mit vársz tőlem? Ha azt akarod, hogy neki adjak igazat, akkor rossz ajtón kopogtatsz! Tőlem nem kapod meg a feloldozást arra, hogy hátat fordíthass! –ingerülten és erőteljesen csendült a hangom, mert már nem tudtam uralni az érzéseimet, elfáradtam és kimerült voltam, hiszen az elmúlt napokban egyedül próbáltam talpon maradni, egyedül próbáltam meg Hannah életét kicsit könnyebbé tenni. Ha azt hitte, hogy hála nekem könnyebb lesz elsétálnia, akkor tévedett. Megingattam a fejemet és bocsánatkérő pillantást kapott pár perccel később, amikor sikerült kicsit rendeznem a gondolataimat. Megdörzsöltem az arcomat és ingerülten letöröltem a könnyeimet. -  Én csak egy összetört és elveszett férfit látok, aki hozzám hasonlóan nem tudja mit kellene tennie... – hangom újra elveszetten és erőtlenül csendült, mintha a korábbi erő újra szertefoszlott volna, mintha csak egy játék szereplője lettem volna, akinek elfogyott a staminája. – Nem veszített már így is eleget? – kérdőn emeltem rá a pillantásomat, hiszen olykor ebbe kapaszkodtam, ha elsétálnék és magára hagynám, akkor még egy embert elveszítene, akit szeret és ugyanez igaz volt Charlie-ra is, mert imádja a nagybácsiját.
Tanácstalanul léptem párat az egyik irányba, majd a másikba. Hajamba túrtam, vagy csak megdörzsöltem a halántékomat, mert nem tudtam mit kellene tennem. S ahogy az ő reakciói és tette, úgy az enyémek is csak azt erősítették, hogy ez a szituáció túlnőtt rajtuk, elveszettek vagyunk és félünk, rettegünk attól, hogy mi okozhat nagyobb kárt, ha maradunk vagy elsétálunk.
Amikor megszólalt, akkor kíváncsian pillantottam rá, majd a kezében lévő nyuszira, aztán ismét a meggyötört arcára, ami úgy hatott, mint aki a poklok poklát járta volna meg, vagy mint aki nem tudna kikeveredni egy rémálomból. Vajon én is hasonlóan nézek ki? Engem is megevett majd kiköpött az élet? Mert úgy éreztem magam, de az megint más kérdés volt, hogy mi is látszódott meg ebből.
A nyuszi felé nyúltam, de aztán félúton a kezem remegve megállt és megingattam nemlegesen a fejemet, ahogy a pillantásomat az övébe fúrtam. Újra közelebb léptem hozzá, és ha tudtam akkor a két keze közé zártam a plüsst, a kezeit pedig a kezem közé.
- Majd te odaadod neki. – hangom megremegett és szinte el is halt a végére. Hangosan szívtam be a levegőt, miközben továbbra is a könnyeimmel küzdöttem. Végül egyik kezemet elvettem és újra az arcára siklott. – Képes lennél úgy élni, hogy többé nem látod őt? Tükörbe tudnál nézni azok után, hogy te is cserbenhagytad?  - kérdőn fürkésztem, ott volt egy aprócska remény a pillantásomban, hogy nemmel fog felelni. Még most az se érdekelt, ha aljasnak hathat a kérdésem, vagy olyannak, mintha direkt még én is belé akarnék döfni egy tőrt. – Ha elsétálsz, akkor esélyesen többé nem fogod látni, mert nem fogják hagyni. Képes lennél ezzel a tudattal együtt élni? Ha nem is azért maradsz, mert Harry szeretné, akkor maradj azért, amit itt érzel iránta. – ekkor a szívére böktem, miközben továbbra a pillantásomat az övébe fúrtam, ha tudtam. Hangom végig erőtlen volt, meggyötört, de még is lappangott benne egy kis remény és szeretet is. A mondandóm pedig egy reszketeg sóhajba fulladt, és ha még mindig ott állt, akkor egy meggondolatlan pillanatban a fejemet mellkasának döntöttem, mint aki képtelen már megtartani magát, mert tényleg elfáradt abban, hogy másokat a felszínen tartson, miközben ő szép lassan belefullad a veszteségbe és abban, ahogy látja és érzi mások szenvedését.

Ismertem a járást. Ismertem, ám nem így akartam ide visszakeveredni. Ismertem a járást, ám nem akartam csak úgy belépni erre a helyre, és elfoglalni, mintha minden tökéletes, és vidám lenne.
Nem akartam itt élni, ebben a házban, ami a rengeteg fotóval a falain, és szekrényeiben, egy mauzóleumra emlékeztetett, vagy mint egy mexikói oltár, hová a szeretteink képét tesszük, csak azért, hogy halottak napján a lelkük haza találhasson.
Nem bírtam sokáig odabent maradni, így hamar ki is kerültem onnan, s némi letargia után, mikor a lány is megjelent odakint, megembereltem magam, legalábbis igyekeztem eképpen tenni, s közöltem, hogy nem vagyok képes erre az egészre.
Aztán mikor a ház felé mutatott, néhány pillanatig arrafelé tekintettem, miközben eltakartam számat, s dörgölve végig arcomon szorítottam rá végül tarkómra, s lassan másik kezem is csatlakozott mellé, s úgy emeltem ég felé tekintetem, aztán csuktam le szemeim.
Hitt bennem. Harry hitt bennem mindig is. Én is hittem benne, ám még is eljött az a pillanat, mikor hazugsággá vált minden. Azt mondta, majd együtt öregszünk meg, és minden remek lesz, hogy majd minden nap találkozunk, és egymás mellett fogunk lakni...gyerekek voltunk még mikor mindezt megfogadtuk, ám a napok múltával minden előtérbe keveredett, én pedig még a tükröket sem bírtam elviselni.
Jó persze mondhatnánk, hogy másabbak vagyunk, hogy akadnak különbségek… de… megingattam fejem, miközben leengedtem karjaim, s a ház felé mutattam.
-Miért teszi ki Őt ennek az egésznek?! Miért jó ha szenved miattam Ő is?!-nem tudhatta mennyi kellemetlenségen mentem keresztül az elmúlt időszakban, és hogy önző módon csak saját magamat sajnáltam. Hogy Hannah szenvedése eszembe sem jutott, ahogy az sem, hogy ő az apját veszítette el. Számomra a másik felem tűnt el, kivel összekötött valami láthatatlan kapocs, s nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy az egyik részem vele együtt szállt a sírba, és vissza többet sosem kapom. Elveszett, és üresen tátong odabent. Nincs kitöltésre lehetőség.
-Az utolsó kérésnek nincs értelme. Szeretem Hannah-t, de anyámnak igaza van. Alkalmatlan vagyok a feladatra. Nézz csak rám! – széttártam a karjaim egy pillanatra, aztán végigmutattam magamon. – Bemenni sem tudok abba a nyomorult házba, nem hogy még ott éljek! Nem kérheti...nem teheti… - a végére elhalkult hangom, tekintetem ismét a lehető legszomorúbb, elgyötörtebb pillantást vetette a másikra, miközben szívem vad dobszólóba kezdett.
Látni akartam a kislányt, meg akartam ölelni, ám úgy éreztem, csak szenvedést okoznék pici szívének a puszta megjelenésemmel, tekintve, hogy a múltkor is első megjelenésre apának szólított, én meg...én meg lefagytam. Nem álltam rá készen. Nem ment, s talán nem is fog menni.
Mindenhol ott virít a képe, a törökből ő néz vissza rám, én meg egy önző pöcs vagyok, amiért csak magammal foglalkozok, és sajnálom saját magam, miközben az egész elszenvedője azaz apró gyermek volt.
Meglehet igaza volt. Meglehet valóban meg kellene próbálnom, és talán nem buknék el, s magamnak is bizonyítani tudnám, hogy képes vagyok megugrani ezt az egészet, és nem csak arra születtem, hogy egy kávézóban vigyorogjak mindenkire, kedvességet mímelve, s elviselve a rengeteg szarságot, mit rám mérnek.
-Én...- benyúltam kabátom zsebébe, előszedtem belőle egy plüss nyuszit, s a lány felé nyújtottam.
-Én hoztam neki valamit...pár hónapja volt egy hasonló nyuszija… elvesztette valahol… parkban talán...odaadnád neki? – nem akartam bemenni, bár tudtam, hogy a napokban elkészülnek a papírok, és a nevemre kerül a ház, és minden ingóság, míg Hannah nagykorúvá nem válik, s akkor már mindenképpen ide kell érkeznek, s tudtam, hogy a gyámüggyel is le kell majd boxolni idővel pár menetet, hogy látják e a „változást”.
Nem akartam még nekik is bizonyítani! Sem pedig a családomnak. Változni, hogy elfogadjanak… de miért nem vagyok jó olyannak amilyen vagyok? Miért kell olyannak lennem mint...bár olyan lennék mint Harry...

1 day of 365
Scarlett & Charlie & Hannah

Nem tudsz elrejtőzni az emlékek elől, mert ott élnek benned és ennek köszönhetően a legváratlanabb pillanatokban képesek lecsapni rád. Eszedbe jutnak egy hangfoszlányról, egy műsorról. Hallod a nevetésüket, mintha csak ott lennének melletted, vagy a fejedben csendül az, hogy mit is mondanának, vagy elég Hannah-ra pillantanom, hogy néha úgy érezzem ők néznek vissza rám. Nagyon is hasonlít a szüleire. A pillantása olyan, mintha Harryé volt, a mosolya pedig olyan, mint Lisa mosolya volt.
Azt gondoltam, hogy a napok múlásával talán egyszerűbb lesz és a fájdalom, a hiányuk miatt érzett űr csökkenni fog, de nagyon nem így van. Sőt, néha inkább úgy érzem, hogy minden egyes lélegzetvétellel csak egyre nehezebb nélkülük létezni ebben a házban. Itt minden rájuk emlékeztet, a közösprogramokra, a beszélgetéseinkre, mintha csak minden megtanult volna beszélni, aminek valójában se hangja és se szája  nincs. De míg az emlékek boldogságról, jókedvről és szeretetről mesélnek, addig az újraélésük olyan, mintha csak a pokol egyik bugyrában ragadtam volna és elevenem fel akarna emészteni a tűz.
Vajon lesz olyan nap, amikor újra azt fogom érezni, hogy ebben a házban a boldogság végre újra elkezdi a szárnyát bontogatni, vagy örökre tovareppent?
Nehéz volt minden egyes nap látni a fényképüket, de míg egyik pillanatban azt éreztem, hogy azzal tennék jót, ha eltűntetném azokat, mert talán Hannah számára is jobb lenne, addig a következő pillanatban úgy éreztem, hogy akkor az olyan lenne, mintha megpróbálnám kitörölni őket az életünkből, mintha soha nem léteztek volna.  Azt pedig soha nem akarnám. Ők nagyon is léteztek és örökre létezni fognak, mert az emlékük örökké a szívünkben tovább fog élni. Egy csodálatos anya és apa személyében, vagy éppen barátéban.
Kicsit megilletődve figyeltem a reakcióit és nem számítottam arra, hogy még egy köszönésre se fogja futni. Olyannak hatott, mint akinek nagyon is nehéz betennie ide a lábát. Ismertem ezt az érzést. Nekem is fájdalmas volt visszatérni, de ez is a végrendeletben állt, hogy ebben a házban kellene élnünk, így hát itt voltam, miközben úgy éreztem magam, mint aki néha megfullad a rátörő emlékek hullámában.
A belőle áradó szenvedés és fájdalom elemi erővel csapott le rám, így hirtelen csak egy bólintásra futotta a kérdését hallva. Kellet pár másodperc mire sikerült összeszednem egy rövidke válaszra a hangomat.
- Persze.  – hangom olyanná vált, mint amiből ellopták az életet, majd a hátsóajtó felé böktem a fejemmel. – Ismered a járást. – nem is tudom, hogy minek tettem hozzá. Talán azt reméltem, hogy ezzel picit otthonosabbá válhat számára ez a hely, ha felhívom rá a figyelmét, hogy ez nem egy idegen ház, pedig még is annak hatot. Régen, megannyi vidámság, nevetés és boldogság szorult a falak közé, de mostanra szinte csöndessé és üressé vált, mintha csak egy dementor kistestvére ellátogatott volna ide, hogy egy kisebb pusztítás és tolvajlást vigyen véghez.
Nem követtem egyből, helyette mély levegőt vettem, amit lassan kifújtam és közben körmeim a tenyerembe vájtak. Rettegtem és elesett voltam, mint egy legyőzött katona, akitől még is azt várják, hogy helytálljon, de már rég elfogyott az ereje és szép lassan el is vérzik a küldetés közben. Legszívesebben világgá ordítottam volna a fájdalmamat, vagy csak a tanácstalanságomat, ami jelenleg percről percre csak nőtt bennem.
Megtorpantam az ajtóban, miközben aggódva őt fürkésztem. Majdnem közelebb léptem hozzá, majdnem felé nyúltam és megöleltem, de aztán a kezemet visszaejtettem magam mellé és nem moccantam. Csak összefontam a karomat magam előtt, mintha csak így akarnám egyben tartani az omladozó darabjaimat.
Amikor a pillantásunk találkozott, akkor olyan volt, mintha tükörbe néztem volna. Elesett és sebzett volt, megannyi kétellyel és tanácstalansággal megspékelve. Tétován tettem felé pár lépést, miközben a pillantása egyre inkább emlékeztetett egy elhagyatott kiskutya pillantására, mire minden erőmre szükségem volt, hogy nehogy elsírjam magam, mert a szívem is belefacsarodott.
- Szerinted én ezt akartam? Én készen állok rá? – elesetten csendült a hangom, a tartásom olyan volt, mint egy megtört emberé és közben még kicsit hadonásztam is. Mély levegőt vettem, reszketegen engedtem útjára egy sóhajt és a köztünk lévő távolságot megszüntettem. Kezem arcára siklott és egy pillanatra olyan volt, mintha egy az egyben a testvérét látnám, amibe a szívem újra belesajdult és legszívesebben felkiáltottam volna, pedig eddig mindig képes voltam látni a nagyon apró különbségeket közöttük. Még is most a barátomra emlékeztetett. Vajon milyen érzés lehet neki a tükörbe pillantani? Fájdalmas? Kerüli azt? – Miatta muszáj megpróbálnod! Nem futhatsz el egyből!  – erőteljesen csendült a hangom, még ha nem is tudtam honnan merítettem azt és a ház felé böktem, az alvó Hannahra utalva. Kezem megremegett és hirtelen úgy éreztem, hogy mindenki tévedett, aki belém vetette a hitét ezzel kapcsolatban, mert nem vagyok elég erős. Nem tudom ezt egyedül végigcsinálni, nem tudom mit kellene mondanom, vagy tennem. Nem tudom, hogy gyógyíthatnám be a sebeiket. Éreztem, ahogy pár könnycsepp végiggördült az arcomon, mire sietve fordítottam el a fejemet és pár lépést távolabb léptem tőle. Az ég felé pillantva fájdalmas nyögés szakadt ki a mellkasomból, majd letöröltem a könnyeimet, hogy utána rajta állapodjon meg a pillantásom. – Ő hitt benned! Okkal döntött így. Legalább próbáld meg az utolsó kérését teljesíteni... – szinte már-már könyörögve csendült a hangom, miközben a sírás fojtogatott. – Charlie, kérlek…. – megremegett a hangom és esélyesen hagynom kellett volna, hogy a saját útját járja. Talán hagynom kellett volna, hogy azt tegye, amit akar, de mélyen legbelül úgy éreztem, hogy a testvére jobban tudhatja azt, hogy a lányának mire van szüksége, én pedig azzal tisztelem meg legjobban az emlékét, ha segítek abban, hogy valóra váljon az akarata. Még akkor is, ha egyelőre nem teljesen értettem a döntését és elnézve Charliet kegyetlenségnek éreztem a könyörgésemet felé. Egyik könnycsepp a másik után úgy gördült végig orcámon, mint az esőcseppek az ablakon szoktak, miközben álltam a pillantását, ha csak nem fordította el a fejét. Abban a pillantásban benne volt minden fájdalmam, elesettségem, reményem és reménytelenségem is.  

Szar érzés volt, már maga az éjszaka is. Ott lüktetett a mellkasomban, s egyre inkább feszítette odabent mind az elmém, mind a mellkasom, bele dobogva minden egyes porcikámba, s egy falat se ment le a torkomon, és hosszú idő óta talán első olyan alkalom volt, hogy a szabad napomon nem gurítottam le egy két pohárkával.
Bár ez a nagyüzemi ivás, inkább Harry halála óta vált jellemzővé. Nem tudom miért, s még is honnan eredt, hisz előtte is megittam némi italt, pár pohárkát, de jobban érdekeltek a koncertek, a bulik, és a jó hangulat, sem mint az, hogy minél több italt gurítsak le a torkomon.
Elegem volt. Hiányzott, s alig akadt olyan nap, hogy ne mentem volna ki a temetőbe kérdőre vonni, amiért megmerészelt halni nélkülem, s itt mert hagyni ebben az átkozott világban a rengeteg hülye között.
Ketten jöttünk erre a világra, és még is egyedül távozott. Nélkülem.
Elegem volt az egészből, és akkor még itt van ez a rohadt végrendelet is, amit legszívesebben a fejéhez vágnák, csak azért, hogy dugja fel magának, amiért ekkora felelősséget mért a nyakamba.
Nem vagyok apának való. Nem vagyok olyan jóságos mint ő, és nehezen viselem a nem is tudom micsodát. Lehet az egész csak hiszti, és pánik keveréke, hogy ezáltal majd a többieknek lesz igaza, hisz szerintem is igazuk volt.
Kezemben a végrendelettel álldogáltam a nappalinak csúfolt apró helyen, miközben igyekeztem kitalálni, még is mi a francot kellene tennem. Vajon engedjek az ügyvédeknek, a bírónak, és tegyem meg azt, amit elvárnak tőlem? Hagyjam hátra az életem, és költözzek be egy idegen házba, egy házba, ahol minden a testvéremre emlékeztet? És ott nem csak az arcomat kellene elviselnem a tükörben, hanem a képeket a falakon, polcokon, és a rengeteg szenvedést.
Délután tájban indultam a találkozóra, jó szokásomhoz híven motorra pattantam, s vettem be magam a város forgatagába, hogy aztán leparkoljak az épület előtt, a felhajtón.
Róla nem vették le kezüket a szüleink. Nem voltam irigy vagy ilyesmi, csak egyszerűen szar érzés volt, hogy semmibe vettek, amiért megvolt a magam elképzelése, a magam gondolatai, s fel mertem lázadni ellenük.
Sisakom ráakasztottam a kormányra, kioldottam kabátom, majd leszállva az Indiánról,, s becsengettem a házba.
Tuttam merre volt a pótkulcs, vagy épp hogy jutok be, ám azóta nem jártam erre, hogy Harry még indulás előtt elköszönt, és adott egy karkötőt mit egy bazárban vásárolt valamerre, s a párja ott virított a csuklóján.
Azóta sem vettem le.
Torkom összeszorult, fülemben dobogott a szívem, miközben vártam a bebocsáttatásra.
Ha helyt állok, én leszek Hannah gyámja. Ha helyt állok, én leszek a ház tulajdonosa, míg Hannah be nem tölti a felnőtt kort.
Megdörgöltem arcomat, beletúrtam hajamba, s már csak annak hossza is kellő különbséget generált Harry és köztem, majd  mikor végre nyilt az ajtó csak bementem miután elállt az útból, s kérdésére megingattam fejem.
-Nem kösz… - nem akartam odabent lenni. Olyan szintű rossz érzés kerített hatalmába, miről beszélni sem lehet. Csak azt éreztem, nem akarok itt lenni. Nem akarok azon a helyen, abban a házban tartózkodni.
Nem akartam! Nem és kész! Nehéz volt! Túl sok az emlék, túl sok a gyötrő kín, még akkor is, hogyha nem voltam itt minden egyes nap. Fájt, és én nem akartam azt a fájdalmat.
-Lehetne, hogy kimegyünk? – mutattam a hátsó udvarra vezető ajtó irányába, s reméltem nem fog ellenkezni, szóval megindultam kifelé, hol aztán, míg ő nem érkezett meg két tenyerembe temetett arcom emeltem az ég felé, s igyekeztem elfojtani az érzéseim, mit pár nagyobb levegővétel után sikerre is vittem.
Megdörgölve szemeim engedtem le karjaim, majd tekintetem megakadt a grillen. Lelki szemeim előtt láttam miként szerencsétlenkedett vele, s próbálta begyújtani, s mennyit nevettük azon a napon. Ki akartuk próbálni, de az lett a vége, hogy odaégettük a húsokat, s pizzát rendeltünk helyette.
Kellemes, ám még is fájó emlék volt.
Ha csatlakozott hozzám, felé fordultam, s vált kérdővé, s csüggedté egyaránt.
-Nem hiszem, hogy képes vagyok erre….

1 day of 365
Scarlett & Charlie & Hannah

Már hajnalban kidobott az ágy az idegességnek köszönhetően, amit minden egyes porcikámban éreztem a mai találkozó miatt. Fogalmam sem volt arról, hogy mit is várhatok tőle, miként fog állni a helyzethez és egyáltalán szándékában áll-e megpróbálni ezt az egy évet, vagy csak azért jön, hogy közölje ő kiszállt ebből és máris megfutamodik? Egyáltalán azt felfogta, hogy nem dobhat ki? Aláírtam a papírt, így egy évéig jogom van Hannah mellett maradni, döntéseket hozni. Sok minden szerepelt abban a végrendeletben, ő vajon át nézte? Tisztában van vele, hogy olyan jogaink lettek, mintha csak mi lennénk a kislány pótszülei? Rohadt életbe! Még is miként csöppenhettem ebbe a helyzetbe 25 évesen? Miért írtam alá azt átolvasás nélkül? Azért, mert szeretem azt a csöppséget és szüksége volt, van rám.
Nem ismertem őt, csak hallomásból volt fogalmam arról, hogy milyen is lehet, de az is simán lehetséges, hogy az értesüléseim többsége, ami a hírnevével együtt járt teljesen tévesek, vagy legalábbis javarészt. Ez a rossz abban, ha valakivel találkoztál, de igazából sose váltottatok kettőnél több szót, mert ha másként lenne, akkor most legalább okosabb lennék és nem remegnék az idegtől, miközben a hűs reggeli szellő a bőrömet cirógatja a teraszon ülve. A könyv már régóta az asztalon pihen, mert egyetlen egy szót se voltam igazán képes felfogni belőle, mert újra és újra a délutáni találkozón járt az eszem. Igen, én kértem azt, hogy csak délután jöjjön, pedig jobb lett volna hamar túlesni az elsőbenyomásokon, az első szóváltásokon és ki tudja még min, de nekem Hannah-t kellett szem előtt tartanom, nem a saját igényeimet. Mostanában pedig gyakran nagyon nyűgös volt reggelente, így délutánra remélhetőleg túl lesz még egy alváson és remélhetőleg most nem fogja azt mondani rá, hogy apu és nem fog sírva nyúlni Charlie felé.
Igyekeztem mindent elkövetni, hogy felkészítsem arra, hogy a nagybácsija fog látogatóba jönni, de magam sem tudtam azt, hogy vajon mi is fog lejátszódni akkor, ha ők ketten újra találkoznak. Még mindig élénken élt bennem a végrendeletfelolvasáskor is mennyire kapálódzott a férfi után, miközben szinte már üvöltötte azt, hogy apa. A szívem csak ismét belesajdutl az emléknek köszönhetően, mire idegesen és elveszetten túrtam vöröslő tincseimbe.
Telefonom pityegése vonta el a figyelmemet, mire sietve nyúltam a készülékért és könnyedén kúszott mosoly az arcomra, amint megpillantottam a szüleimről készült képet és az aláírt kedves üzenetet. Én kételkedtem abban, hogy képes leszek végigcsinálni ezt az egy évet, hiszen még én is csak egy gyerek vagyok, még is hogy érhetném el azt, hogy egy darabokra hullott család újra egyesüljön? Mi lesz akkor, ha kudarcot vallok, vagy hibát hibára fogok halmozni? Hamarosan pedig már felálltam és egy hatalmas nagyot sikítottam, mit sem törődve azzal, hogy a környéken lakok mit is fognak szólnak. Szükségem volt kicsit teret engedni az érzéseimnek.
Menni fog! Minden rendben lesz! Muszáj mennie!
A találkozó közeledtével újra végigpillantottam magamon, a hajam most is ki volt engedve, csak egy-egy tincs volt mind a két oldalt befonva és az hátrafogva, hogy ne lógjon telibe az arcomba a hajam. Egy egyszerű farmert és egy fehér pólót viseltem. Minden egyes pillanat, amivel közelebb kerültem a megbeszélt órához egyre feszültebbé váltam és ahogy ott ácsorogtam a nappaliban idegességemben a körmömet kezdtem elrágcsálni, mint valami kisgyerek, amikor pedig megszólalt a csengő, akkor ijedten rezdültem össze, majd sietve nyúltam a kilincsért, de még előtte a tenyeremet a combomba töröltem és mély levegőt vettem.
- Szia! – barátságos mosolyt villantottam rá és elléptem az ajtóból, hogy beljebb tudjon jönni. – Még alszik, kicsit jobban lefáradt délelőtt a játszótéren, mint terveztem. – adtam tudtára, hogy Hannah még rövid ideig nem fog megzavarni minket. Végig mértem őt és reméltem, hogy most józanul jött ide, nem érződik rajta az, hogy netalán előző este bulizott, legalábbis ez a hír járt róla, hogy nem veti meg a bulikat és az alkoholt se.
- Kérsz valamit?  - kicsit habozva, esetlenül csendült a hangom, mert nem akartam házigazda lenni, de valahogy hirtelen még is annak éreztem magam. Bárcsak itt lenne apa, vagy apu. Ők biztosan tudnák, hogy mit kellene mondani vagy tenni egy ilyen helyzetben.