Pozitív tulajdonságai:
- figyelmes és jó hallgatóság
- barátságos
- pozitív életszemléletű
- megértő
- hűséges
- vészhelyzetben nem blokkol le
- két lábbal a földön jár, noha valamennyire azért ő is álmodozó típus
- romantikus alkat
- örül az élet apró dolgainak
- segítőkész
- empatikus

Negatív tulajdonságai:
- hamar kiborul
- sokat sír
- túl érzékeny
- hiszékeny
- nehezen alkalmazkodik
- makacs
- előbb beszél, minthogy gondolkodna
- konfliktuskerülő
- nehezen nyílik meg másoknak

Dolgok, amiket szeret:
- virágokat
- az eső illatát
- az olasz konyhát
- a naplementét
- a jó borokat
- a jól felszerelt konyhákat
- a piros színt
- a medencéket
- Manhattan zsúfolt utcáit
- felhőkarcolókat
- karaoke partikat

Dolgok, amiket nem szeret:
- hideget
- cigarettafüstöt
- idegesítő embereket
- erőszakot
- óraátállításokat
- pofaviziteket
- a piros lámpákat
- repülőutakat haza

"A bor az összes illatával, aromájával, a könnyedségével, a testességével lényegében olyan, mint az ember, ezért is olyan nemes dolog."
Apám az a fajta ember, aki énekelve főzöcskézik naphosszat a konyhában és sugdolózva búg édes szavakat a szőlőtőkének, hogy az megerősödjön. Ha nem létezne, ki kellene őt találni, mert a világnak pont hozzá hasonló emberekre van szüksége. Aki a rossz időkben is képes meglátni a jót, s aki a legmélyebb gödörből is viccelődve mászik ki. Akit nem vet vissza kudarc és nem hátráltat mások ítélete. Aki képes mosolyogva nézni a háborgó tengert és aki szerint a bor szent s örök.
Tizennyolc éves lehettem, amikor felfigyelt arra, milyen könnyedséggel mozgolódom én is a konyhában, s erőfeszítések nélkül szívom magamba a szavait. Nem csak az ételek elkészítéséről, de a szőlőkről, a borokról, az életről és a szerelemről. Ő olyan volt mindig is a számomra, mint egy mentor, aki az életbölcsességeivel megédesítette a mindennapokat.

- Tudod Édesem, a körülmények a legfontosabbak. A bor természetéhez meg kell választani az évszakot és a napszakot is. Van henyélő bor, kacér bor, mesélő bor, tragikus bor. A legnagyobb érzéketlenségre vall például kedélyes családi ebéden drámai bort inni. Ugyanilyen ízléstelenség hivatalos lakomán parázna bort inni. Ha egyedül vagy és kint, mindig keress távlatot: a bor szereti a magasságot, a kilátást és szeret felülről nézni. - órákon át képes voltam hallgatni, ahogy a bor szeretetéről beszélt. Úgy beszélt arról az italról, mintha egy valós személy volna, s ugyanilyen szerelemmel ápolta a szőlőit is. Mellette nem lehetett nem megszeretni a borkészítés fortélyait, hiszen olyan csillogó szemekkel mesélt mindig, ami csak egy érzelemmentes egyénre nem lett volna hatással.
Meséje végén mindig kortyolt egyet az előtte pihenő borból és boldogan vette tudomásul, hogy ismételten szép napot tudhatunk a hátunk mögött.

"A kitartásnak akkor van értelme, ha jó az irány."
Anya sose nézte jó szemmel, hogy apa életfilozófiája megrészegített engem s ahelyett, hogy naphosszat az íróasztalom felett görnyedve skicceket rajzolgattam volna, inkább a konyhában foglalatoskodtam. Állandóan azt hangoztatta, hogy ő mellette biztos helyem lenne, hogy a divatvilág arra vár, hogy Elizabeth Golden utódja végre feltűnjön a színen. Mert hiába nem ismertek, mégis, a nevem és a származásom miatt nagy reményeket fűztek hozzám. Anyám persze hajthatatlan volt s a jövőm kérdése számtalan vitát szított a meghittnek nem nevezhető közös családi vacsorákon.
Zengnek fülemben a szavai, ahogy arról beszél nekem, a gasztronómia világában semmire se fogom vinni. Csodálta a kitartásomat, de úgy tartotta, elfecsérlem az időmet s a végén csalódni fogok. Furcsának találtam, hogy ő, aki azért vált ilyen sikeressé, mert a végsőkig kitartott az álmai mellett, pont ő nem támogat engem abban, hogy én is elérjem a sajátjaimat.

Most is, ahogy az asztal túloldalán ül, szemeit égnek emelve kortyol a kávéjából, válaszul arra, hogy ismételten egy szakácskönyvet lapozgatok. Nem szól hozzám, csak némán figyel, mikor pedig jegyzetelésbe fogok, fájdalmasan felsóhajt. Elmosolyodva nézek fel rá, türelmetlenül és kíváncsian várva, vajon ma mivel próbál majd meg lebeszélni. Mert nem számít, hány éves az ember lánya és hány éve dolgozik a szakmájában, Elizabeth Golden úgy tartja, bármikor megváltoztatható az ember sorsa.
- Tudnak egyáltalán még új dolgokat írni egy szakácskönyvben? - felesleges volna értelmetlen szócsatába bonyolódni vele, hiszen amiről ő egyszer eldönti, hogy nem érdekli, azzal kapcsolatban képtelen levenni a szemellenzőt. Azaz, amennyiben más véleményen vagy, mint ő, jobban teszed, ha nem fecsérled szóra a drága idődet.
- Tudnak egyáltalán még új ruhákat tervezni az emberek? - egy kérdés mégis elhagyja az ajkaimat, de feleletül csupán néhány megvető pillantásban részesülök. A kérdés mindenesetre szerintem jogos volt és épp ugyanolyan célból tettem fel, mint az előbb ő is.
- Ma apáddal egy jótékonysági estre megyünk, úgyhogy ne fáradj a vacsora elkészítésével. - félvállról odaveti ezt az információt, miközben csörömpölve a kávéscsészét a mosogatóba helyezi. Kezeit előkelően törli meg a papírtörlőben, kecsesen vállára kapja a táskáját, napszemüvegét filmbe illő mozdulatokkal veszi fel, s miután a levegőbe puszit dobott, egyenletes, kopogó léptekkel kisétál a konyhából.
Ó vajon mit csinálna, ha tudná, hogy a lánya nem csupán az általa oly nagyon imádott szakmát utasítja el, de még inkább azokat a gazdag és jóképű férfiakat is, akiket heti rendszerességgel felvonultat előtte? Mert hát úgy adódott, hogy a drága lánykája ugyanúgy szemet vet a szép hölgyekre, akár a jóvágású urakra. Ebből pedig adódhatnak még problémák, ám szerencsére jelenleg pár ezer mérföld ékelődik anya és lánya közé. Remélhetőleg ez sokáig így is marad.



//Az édesapa szájába adott borral kapcsolatos idézetet Hamvas Béla: A bor filozófiája c. könyvből másoltam ki.
Egyébként eredetileg az et egy részét 1-2 évvel ezelőtt egy másik oldalra írtam, remélem ez nem probléma.//