Karakter típusa: saját Teljes név: Kelsey Veronica Monaghan Becenevek: Kels Születési hely, idő: NYC, 1988. 09. 02. Kor: 29 Lakhely: Queens Szexuális beállítottság: hetero Családi állapot: hajadon Csoport: munkások Ha végzett vagy még tanul//Egyetem: NYU - College of Dentistry / 2 év után otthagytam Ha dolgozik//Munkabeosztás: pincérnő Ha dolgozik// Munkahely: Donovan's Pub Hobbi: kickbox, utazgatás, tánc, póker
Drogfüggő voltam évekkel ezelőtt. Lezártam az életem azon szakaszát, legalábbis úgy hiszem. Közelebb éreztem magamhoz a halált, mint az életet. A szakadékba néztem folyton, játszottam a saját életemmel. Nem fogtam vissza magam, nem ismertem néha a határokat. Élveztem, ahogyan egy másféle világban érzem magam. A kábítószerek tönkretettek. Segítséget kaptam, én elutasítottam. Magam akartam elérni a fejlődést, én szerettem volna végigvinni egyedül azt, hogy tiszta legyek. Sosem szóltam senkinek a gondjaimról, sosem fogtam fel, mekkora káoszt tettem ezzel. Makacsságomat talán édesapámtól örököltem, őt nem nagyon ismertem, csak hallottam egy-két sztorit róla. Felelőtlenül viselkedtem sokáig, nem bíztam meg senkiben, csak abban a néhány emberben, akikkel együtt lógtam, mint például Dorian és a többiek. Tanultam mindenből. Felvettem önmagammal a harcot, elkezdtem kilábalni az egészből, de visszaestem. Megkaptam a segítő kezeket Nora személyében, akivel együtt dolgoztam, barátnőkké váltunk, de én félrelöktem magamtól. Elmenekültem a múltam elől. Gyáva lennék? Lehet, viszont nem akartam senkit magammal rángatni. Meg akartam gyógyulni... Sikerült! Nem vagyok már az, aki voltam. Van néhány apróság, amely emlékeztet a gyermekkori Kelsey-re, de nem sok maradt abból a huncut, folyton nevetgélő lányból. Halovány foltok. Erősebbé váltam, de épp úgy kettétörhetek ismét.
"Amíg nem nézünk szembe a halállal, nem lehet tudni, hogy van-e esélyünk a túlélésre."
Látom a saját anyámat, pedig ő meghalt. A kedves arcát a szomorúság tölti be, mikor engem meglát. Fekszem. Mámor és hallucináció. Nem tudom magam sem hol vagyok épp. Pokol, mennyország, kórház? Utóbbi az igazából. Infúziót kapok, és egy férfi áll nem messze tőlem. Az egy orvos, az öltözetéből ítélve. Hogyan kerültem ide? Nem vagyok képben még. Azt tudom, az imént még együtt töltöttem az estémet valakivel... azt hiszem, Dorian volt ott. Vagy most Tommy volt a társam? Fogalmam sincsen róla. Fájt mindenem. Nem emlékszem már sok mindenre az estéből. Dolgozni se mentem be napok óta. A napot sem tudom, mit írunk épp. Péntek lenne? Nem vagyok biztos benne. A hányinger előbukkant, tán a gyógyszer miatt, amit kaptam...
Tiszta vagyok. Ellenzem a drogokat, mikor régen én voltam az, aki majdnem meghalt egy adagért. Függő voltam. Alkoholt sem ittam egy ideje, néha lecsúszik egy-egy pohár whisky vagy tequila, de az közel sem az az adag, aminél megálltam volna régebben. Visszatértem New Yorkba, állást találtam, nem a régi munkahelyemen, oda vissza se mehettem volna. Nem mindenki ad munkát egy olyan rossz útra tért lánynak, mint én. Szerencsés voltam, amikor jelentkeztem ebbe a pubba. Próbálom nem elcseszni. - Hé, cicuskám! Még egy whiskyt kérek - kacsintgatott eszelősen rám ez a férfivendég, akitől hamarosan búcsút inthet a pubnak, mert intek a biztonságiaknak, vezessék ki innen. - Sosem leszek a cicuskád.... - barom, de ezt már csak hozzágondoltam, nem mondtam ki. - Még egyet? Szerintem elég lesz neked ez - fanyar humorom van, és nem bírom, ha valaki bepróbálkozik. Az arca elvörösödött, mint a pipacs. Talán gyorsan felkapja a vizet, igazán remek. Az elutasítás fájó pont számára, már látom. Nem foglalkozom vele, sőt inkább odébb állok, hogy a másik asztalnál ülőkhöz menjek, akik nemrég ültek le. - Jó estét, uraim! Választottak már italt? Étlapot adhatok? - szorongattam a kezemben pár étlapot, tán épp annyit, mint ahányan ott voltak. - Három sör lesz - szólalt meg egyikük, majd a negyedik pedig mosolyogva szólalt meg. - Narancslét kérek, valakinek vezetni kell haza - ekkor én is visszamosolyogtam. Felírtam mindent a cetlire, és a pulthoz mentem leadni. Nagyon zavarba voltam mindvégig, mert az a barom folyton bámult engem, legszívesebben pofán vágnám őt. Nem bírom ezt a fajta viselkedést, amit ő csinál. Alig várom, hogy a kis bérelt lakásba érjek, és pihenhessek egyet. Amióta visszajöttem, ismerősöket is láthattam. Legtöbb alkalommal ugyan igyekeztem elbújni mindenki elől, nem akartam felfedni, hogy megint a városban vagyok. Félek a múltamtól.
Kedves olvasóink! Időjárásunk napos, a levegő érzete ezzel szemben kissé fagyos. Előreláthatólag a Dorian-hurrikán újabb áldozatát sodorta magával a partra Kelsey Monaghan személyében, a lány pedig kisebb horzsolásokkal és felejthetetlen múltbéli dolgokkal, azonban megúszta. DE csak részben vagyok hibás...mert ugye nem én tehetek ám mindenről - legalábbis azt hiszem -. Kíváncsi voltam, hogy végül is melyik verzió mellett fogsz dönteni, de igazán hozzád illő munkát sikerült találnod. Csakhogy ezzel magamat is nyugtassam, úgy vélem mindenkinek kijár az a bizonyos második esély, amikor is vehetsz egy mély levegőt, majd azzal a lendülettel kezdhetsz is mindent elölről, ami sosem jó mulatság, de legalább másképp csinálhatsz mindent. Szerencsédre akadtak olyanok is, akik segíteni próbáltak ebben, még ha te nem kértél ebből, ennek ellenére a magad módján talpra álltál. Mindannyiunk fejében megvan az a bizonyos határ, amin nem szívesen merészkednénk át, és te még időben észbe kaptál, hogy az az út amelyen éppen jársz, nem feltétlenül a helyes végkimenetel az életedet illetően és változtattál. Mindahhoz képest amin korábban keresztülmentél, mondhatni a jelenlegi életed eléggé nyugisnak nevezhető, még ha akad pár alak, akinek a fejét szívesen megismertetnéd az asztal lapjával, de ők már legyenek a kisebbik rossz. Én azért kívánom, hogy meg is maradj ezen a vonalon és senki se taszítson vissza abba a mélybe, ahol már egyszer voltál. Érdeklődéssel várom, hogy mik várnak még rád ezek után. Arra kérlek még, hogy mielőtt mindebbe belevágnál, látogasd meg a foglalókat és a jelenleg még zajló Activity Check se essen figyelmeden kívül. Ezek után viszont már csak egy dolgod van hátra; meghódítani a játékteret. Üdv itt!
Kezdőlap
Mindahhoz képest amin korábban keresztülmentél, mondhatni a jelenlegi életed eléggé nyugisnak nevezhető, még ha akad pár alak, akinek a fejét szívesen megismertetnéd az asztal lapjával, de ők már legyenek a kisebbik rossz. 
