Barátságos, humoros lány. Mindig próbálja a környezetét felvidítani, jó kedvet varázsolni a társaságba. Nem szeret pletykálni, titkolózni, jobban értékeli az egyenes beszédet. Türelmes, segítőkész, nem csoda hát, hogy egy ilyen önzetlen, segítő szakmát választott magának. Nem szokott senkit elítélni, hiszen ő is tudja, hogy mindenkinek vannak olyan viselt dolgai, amit nem akar megosztani másokkal. Ha valaki furcsán, vagy egyenesen bunkón viselkedik, biztosan meg van a maga oka.
Szereti megosztani a dolgait, élményeit másokkal. Túl van a bezárkózós korszakán, tudatosan próbálja visszanyerni a lazaságát, amit elvesztett.
Igen intelligens és szorgalmas. Egész életében arra készült, hogy a lehető legnehezebb egyetemi szakot elvégezze, és az első néhány évet szuper eredménnyel is zárta. Ő az, aki már aznap elkezdi a beadandót, amikor feladják. Színes, rendezett jegyzetei vannak, amiket mindenki szívesen kölcsönkérne. Ő pedig szívesen felajánlja őket bárkinek.


Túlságosan pozitív. Mindig minden helyzetben a jó oldalt igyekszik kiemelni, és nem hagyja, hogy bármi negatív gondolat gyökeret vessen benne. Ennek a védekező mechanizmusnak az eredménye az, hogy nehezen dolgozza fel a negatív élményeket és érzelmeket, inkább eltemeti magában ezeket. Más számára sértő is lehet, hogy ennyire lekicsinyíti mások bánatát, félelmét és szorongását.
Túl őszinte. Nem szokott köntörfalazni, nem hisz abban, hogy segíthet másnak azzal, hogy hamis dolgokkal tömje a fejét. Inkább az őszinteséget választja – szerencsére van hozzá tehetsége, hogy a legrosszabb dolgokból is kiemelje a pozitívumot.
Szorongó, mindig azon aggodalmaskodik, hogy megfelelő teljesítményt tudjon nyújtani. Hamar megszállottja lesz a dolgoknak, és nehezen engedi el az álmait. Nehéz alkalmazkodnia a változásokhoz, képtelen módosítani az elképzelésein. Gyakran sorolja hátrébb a saját szükségleteit, csakhogy másokon segíthessen, és nehezen éri utol saját magát emiatt.

Négy gyerek közül középen helyezkedem el a testvérek korfáján. Majdnem az ezredfordulón születtem Maine államban, akkor még én voltam a legidősebb. Édesanyám sikeres ingatlanosként dolgozott, nagy pocakkal is egész nap házakat mutogatott, édesapám pedig akkoriban egy marketinggel foglalkozó cég létráján haladt felfelé. Megvolt mindenünk. A család mindkét oldalról sikeres és jómódú volt, kényelemben éltünk. Az érkezésemnek mindenki nagyon-nagyon örült – első unoka voltam apám oldaláról. Néhány évvel később az öcsém is megszületett, kerek lett a családunk, így mindenki visszatért a karrierje építgetéséhez, minket pedig a tágabb rokonság nevelt elsősorban.
Apám nővére, a nagynénim töltött velem a legtöbb időt. Ő tanított meg lovagolni, biciklizni, görkorizni. Állatorvosként dolgozott, főként tejelő szarvasmarhákkal, de hetente pár alkalommal kisállatrendelőben is kezelte a betegeket. Mikor nem dolgozott lovas túrákra jártunk, elmentünk a családi nyaralóba a hétvégére, tortát sütöttünk az ünnepségekre. Sokat lógtam vele, tanítgatott, hamar megszerettem az állatokat és ezt a légkört – az egyszerű, puritán vidéki életet. Eldöntöttem, hogy állatorvos leszek. Az egész iskolai pályafutásomat ennek szenteltem tehát, igyekeztem a legjobb jegyeket szerezni, és különféle praxisokban gyakorlatra szert tenni. A szüleimet annyira nem érintette rosszul, hogy ez lett az álmom. Habár apám sokszor mondta, hogy a nővére messze nem olyan sikeres, mint lehetne, tudta, hogy nem vagyok olyan rámenős, mint ő vagy anyám. Az ő üzleti vénájuk nélkül elvéreznék a szakmájukban. Teljes vállszélességgel támogattak engem, és tökéletesen boldog, kiegyensúlyozott voltam, egészen 15 éves koromig.


A szüleim elváltak. Utólag összeraktam, mi történhetett a háttérben, nem volt nehéz. A papírok szignózása után néhány hónappal az új nevelőapámhoz költöztünk, aki anyám egyik munkatársa volt. Lett hirtelen két mostohabátyám is – akiknek még kevésbé tetszett az újonnan kialakult helyzet, mint nekem.
Ha lehetséges, szinte még nagyobb gazdagságban éltünk. Az esküvő mesebeli volt, több száz vendéggel, és életemben először kóstolhattam meg a pezsgőt. Kettős érzésem volt az egésszel kapcsolatban. Nem különösen hiányzott apám – valljuk be, nem töltött velem sok időt. Viszont a bátyáim teljesen más karakterek voltak, mint mi, és a nagynénimet is jelentősen kevesebbet láttam. Az iskolám is messzebb volt, sokkal többet utaztam naponta, rettenetesen elfáradtam a tanulásban, a készülésben, az alkalmazkodásban. A közelben nem voltak barátaim, utáltam hazajárni, és életemben először elkezdtem küszködni, hogy ugyanazt a teljesítményt tudjam nyújtani, mint előtte.  Magamba fordultam. Miden energiámmal arra koncentráltam, hogy bejussak az egyetemre. A Cornell volt az álmom. Számos különórát vettem, hogy biztosra menjek, bejutok. Óriásinyomás nehezedett rám, szinte levegőt se kaptam, szorult a mellkasom. Úgy tűnt, senki se vette észre, hogy bajban voltam.


Egy szerda este kimerülten értem haza. Anyámék valahol éppen ügyfelekkel vacsoráztak, öcsém pedig apámnál volt. Éreztem, ahogy a fáradtság tonnás súlyként csüng a lábaimon, a kanapéra vetődtem, és csak a plafont bámultam. Nemsokára jönnek a felvételi levelek, ezen rágtam magam. Szerettem volna bekerülni a Cornellre, elmenekülni innen, saját életet kezdeni. A nagynéném felajánlotta, hogy költözzek hozzá. Tudta, hogy apám nem lenne képes velem eleget foglalkozni, de ő szívesen a szárnya alá vett volna. Utáltam ebben a házban élni.
Azt hittem egyedül vagyok, de az egyik bátyám egyszercsak lehuppant mellém. Megijedtem, és nagy nehezen felültem. Whisky-től bűzlőtt, szavai elmosódtak. Megragadta először a lábszáram, majd feljebb, és feljebb kúszott a keze. Nem is fogtam fel, mi történik, már le is tépte rólam a farmert, és hiába kapaszkodtam, magához rántott. Nem tudtam, hogy ennyire gyenge vagyok. A tenyerének nyoma forró billogként égett bőrömbe, ahogy belém mart, hogy helyben tartson.
Senki nem hallotta a sikolyaimat.
Az egész éjszakát a zuhany alatt töltöttem, igyekeztem lemosni magamról a mocskot és a szégyent. Senkinek nem szóltam, tudtam, anyám nem hinne nekem. Rengeteget veszekedtünk azon, hogy miért nem vagyok boldog itt, az új életünkben.
Amint megkaptam a felvételt igazoló levelet a Cornellről, összepakoltam, és beállítottam a nagynénémhez. Ő nem kérdezett semmit, csak magához ölelt, és hónapok óta először biztonságban éreztem magam. Az eset óta egy férfire se tudtam ránézni. A gondolat, hogy megragadnak… Nem bírtam elviselni. Az erőszakos flörtölésekkel, megjegyzésekkel, amiket azelőtt képes voltam lerázni magam, már nem tudtam mit kezdeni. Nem randiztam azóta. Legalább több időm maradt az egyetemre.
New Yorkban nehéz elkerülni a többi fiatal közeledését, de mindig sikerült női lakótársat kerítenem magam mellé. Szerencsémre apám fizeti a legtöbb kiadásomat itt, így megengedhetem magamnak, hogy válogatok. Azért próbálok magam is megállni a lábamon, mindig dolgozni. Addig sincs szabadidőm arra, hogy belesüllyedjek az önsajnálatba és a félelembe. Nem akarok nagyon megváltozni. Ugyanaz a lány akarok lenni, aki izgatottan készül a lovas túrára, aki titokban meglepetés bulit szervez a barátainak, aki mindig benne van, egy moziban. Próbálok nyitott maradni, és azt hiszem, sikerült nagyjából a felszínen maradnom. Az a lényeg, hogy ne legyen egyetlen szabad órám se egyedül, így nem tudok arra gondolni, mi történt vagy mi történhet velem.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Olyannak tűnsz nekem, aki ha valamit a fejébe vesz, azzal kapcsolatban senki sem tudja megállítani. És ez a fajta kitartás nagyszerű dolog, ha szeretnénk elérni az álmainkat, bármi is történjen. Neked már egy jó ideje megvannak az elképzeléseid mit szeretnél a jövődtől és ebben szerencsére a családod is támasz volt. Jó életed volt, ahol csakis azzal kellett törődnőd akivé idővel majd válni akartál.
Aztán jött a válás és az egész életed a feje tetejére fordult. Új környezet, új emberek, de egy valami stabil maradt: a kitartásod az elképzeléseidhez. Megpróbáltad a legjobbat kihozni abból, ami jutott, még ha elfogadni ennél már sokkal nehezebb is volt és sokszor úgy érezted túl nagy terhet helyeztél magadra.
Majd megtörtént amire gondolni sem mertél és többé már nem voltál képes ugyanúgy tekinteni senkire sem. Borzalmas, hogy ezen kellett keresztül menned és most legszívesebben egy védőburokba tennélek, hogy senki se tudjon a közeledbe menni, amíg egy kicsit is jobban nem leszel. Mert kegyetlen dolog megfosztani a másiktól a biztonságérzetet vagy azt, hogy újra képes legyen bízni másokban.
Örülök, hogy végül a költözés mellett döntöttél, mert egy ilyen mérgező környezet csak még inkább megtörne. Nehéz lesz újra önmagadnak érezni magad, de abból amit elmeséltél nekünk, te mindent megteszel ezért. Erős lány vagy te, aki megérdemel minden jót az életben és drukkolok, hogy elérd az álmaidat.
Tetszik a fogalmazásod és köszönöm, hogy olvashattalak.  



Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!