Odaadó ● az életének egyetlen területén sem tud mindössze fél gőzzel csinálni valamit. Ha ugyanis belekezd valamibe, akkor azt teljes odaadással és szeretettel végzi, kifogása pedig szinte senkinek nem lehet ellene.
Lelkizős ● régen sokkal többet beszélt az érzéseiről, ma már inkább elhallgatja őket és nem teregeti ki a szennyeseit. Ettől függetlenül mindent a szívén visel, anyukájával képes órákon át a telefonon lógni és beszélgetni jóformán a semmiről. De még ha nem is szakértője az élet bizonyos területeinek, szívesen meghallgatja mindenki problémáját és remek tanácsokat is ad. Talán ha nem azzal keresné a kenyerét, amivel, akkor pszichológusként dolgozna.
Idegbajos ● mindenen aggódik, ebből pedig az következik, hogy túl sokszor idegeskedik, néha felesleges dolgokon. Ilyenkor az a legjobb, ha sütésbe fojthatja bánatát vagy kiülhet az erkélyre festeni. Ennél a két dolognál ugyanis semmi más nem nyugtatja meg őt jobban.
Vendégszerető ● nagyon is spontán lélek, ezért kicsit sem zavarja, ha hívatlanul beállítanak hozzá. Mindig fel van készülve ilyen eshetőségekre, ezért vendégváró falatkák is lapulnak szinte állandóan a konyhájában.
Igényes ● nem csak a külsejére ad, de az élet minden területén figyel a megjelenésre, legyen szó a saját megjelenéséről, a lakásáról vagy épp az autójáról. Nála sosincs kupleráj, de azt se kell gondolni, hogy rendmániás őrült lenne, aki kézi porszívóval a kezében járkál és szedi össze az elejtett morzsákat. Mindössze szerinte rend a lelke mindennek, éppen ezért legjobb tudása szerint igyekszik tisztaságot tartani maga körül.
Alapos ● mindent a lehető legnagyobb precizitással és pontossággal végez, nem szereti, ha a munkája nem hibátlan, éppen ezért képes nagyítóval vizsgálni az általa kreált dolgokat, hogy még véletlenül se találjanak fogást rajta.

Magabiztos ● a magánéletben ugyan nem az, de ezt tudjuk be a fiatalon elszenvedett rossz házasságának. Ennek ellenére a karrierjében rendkívül magabiztos, az általa készített videókon sugárzik róla az önbizalom és kicsit sem kelti egy félős, megszeppent kislány képét.
Optimista ● bármi rossz is történt vele a múltban, pozitívan tekint előre és őszintén hisz abban, hogy vár rá egy jobb élet, egy igaz szerelem, s a boldogság.
Nagylelkű ● már akkor is jótékonykodott, mikor karrierje kezdetén egy árva fillérje nem volt. Akkoriban inkább önkéntes munkákat vállalt, ma viszont ezek mellett egy-egy igen vastagon megírt csekket is ki tud állítani az általa hőn támogatott alapítványoknak.
Ambiciózus ● a munkájában nem ismer határokat, célja a csillagos ég. Ráadásul keményen is dolgozik, mindig újabb és újabb ötleteken töri a fejét, hogy még több követőt szerezzen és kicsit se lankadjon az érdeklődés az irányába. S hát... eddig is elért mindent, amit céljául maga elé kitűzött, így valószínű így lesz ez később is.
Gondoskodó ● mindig is szívén viselte az elesettek sorsát és ez a mai napig így is van. Ő tipikusan az a nő, akinek mindig van pár dollár a kabátjának zsebében, hogy az utcai kéregetőknek tudjon adni belőle. Télen van, hogy meleg takarókkal is meglepi őket. S ugyanúgy, ahogy az idegenekről, úgy természetesen a szeretteivel kapcsolatosan is legalább ennyire gondoskodó tud lenni. Pláne ha valaki beteg vagy ha születésnapja van az illetőnek, e kettő esetben ugyanis képes végtelenül nagy felfordulást csinálni. Nem kétség, hogy egy nap remek anya lesz belőle, bár a tyúkanyó stílusával könnyen lehet, hogy agyára megy majd kamasz gyerekeinek.
Hűséges ● nehezen enged úgy igazán közel magához bárkit is, ám ha ezt megteszi, ahhoz végtelenül lojális marad. Tehet bármit az illető, Oliviát bizony roppant nehéz lesz elüldöznie maga mellől. Talán pont emiatt a tulajdonsága miatt nézett el annyi mindent az ex férjének is, s bátran kijelenthetjük, hogy abban az esetben inkább hátránya volt ez a tulajdonsága, mintsem előnye.
Akaratos ● nem szereti, ha a dolgok máshogy alakulnak, mint ahogy ő azt előre eltervezte. A végletekig kiáll a saját igaza mellett, makacssága egy öszvérével vetekszik.
Nyugtalan ● hiába bizonygatja, hogy nem él félelemben, mégis mióta az ex férje bántalmazta, nem bírja nyugodtan álomra hajtani a fejét, ám ez valamilyen szinten érthető is.

Amit szeret:
● a virágokat,
● az olasz ételeket,
● az esőt,
● a történelmi épületeket,
● és a verseket.

Amit utál:
● a forróságot és a tüzet,
● az osztrigát,
● a repülést és a magasságot,
● a kórházakat,
● és a madarakat.

Top 3 tétel a bakancslistáján:
1. Végignézni a napfelkeltét a Grand Canyon-nál.
2. Egyszerre lenni négy helyen (azaz meglátogatni a Négysarok régiót, ahol megtalálható négy állam találkozási pontja).
3. Megtalálni a boldogságot és talán egy nap családot alapítani.

Van az úgy, hogy az ember rosszul választ párt magának. Én naiv módon azt hittem, hogy én majd azon kevesek közé fogok tartozni, aki fiatalon megtalálta a boldogságát. Akinek nem kell hosszú éveken át az Igazi után sóvárognia, elmenni ezer és egy őrült randira... Hisz nekem már ott volt Logan. Tizennyolc évesen ismerkedtünk össze, s voltaképp azóta egy párt is alkottunk. Borítékolva volt nálunk minden: esküvő, gyerek, közös boldog élet. És tulajdonképpen sokáig tényleg jól megvoltunk. A legnagyobb összhangban, szerelemben és szenvedélyben éltük a mindennapjainkat, még az esküvőnk után évekkel később is. A gyermekáldás ugyan váratott magára, de mivel fiatalok voltunk, nem idegeskedtünk miatta, hiszen tudtuk bőven van még időnk. Az idő aztán telt, mi pedig belefásultunk a hétköznapokba. Logan állandóan dolgozott, szinte alig láttam, ha viszont mégis tudtunk együtt tölteni egy kis időt, akkor csak szekált a munkám miatt. Lenézett engem, mivel nem volt diplomám, a karrieremet meg nem tartotta többre holmi bugyuta hobbinál. Bár szerintem csak az zavarta, hogy kreativitással és kitartással milyen birodalmat is építettem ki magamnak, amihez voltaképp semmi másra nem volt szükségem, mint egy kamerára, laptopra és internet kapcsolatra. De nem ezek miatt az apró, mindennapos zsörtölődések miatt futott zátonyra a kapcsolatunk. Ő családot akart alapítani, én azonban, ahogy egyre inkább felfelé ívelt a karrierem, még vártam volna vele. Ennek következtében éjszakákba menően túlórázott, ha pedig végzett, inkább egy szállodaszobába vonult el, mintsem a szerelmi fészkünkbe.
A rossz dolgok aztán még rosszabbra fordultak. Ma már jól tudom, hogy a sorozatos megcsalásait sem kellett volna elnéznem neki, hülye módon mégis megtettem. Ahogy aztán a fölött is szemet hunytam, hogy megütött. Nem egyszer, nem kétszer, hanem számtalanszor. Tulajdonképpen nem tudnék jó magyarázattal szolgálni arra, miért nem hagytam faképnél. Szégyelltem volna, hogy becsődölt a házasságom? Féltem tőle? Esetleg mindkettő vagy valami más állt a háttérben? Őszintén nem tudtam. Az a bizonyos pohár akkor telt be, mikor a barátaink szeme láttára a fejem mellett elhajított egy poharat. Innen pedig már nem volt visszaút. Könyörgött nekem, a bocsánatomért esedezett, de ekkorra már számomra is világossá vált, hogy ez így nem mehet tovább. A válóper évekig húzódott és csak alig három hónapja sikerült megszabadulnom tőle.
Imádtam a lakásunkat, a régi életünket, Logan-t is... de rá kellett jönnöm, hogy ő viszont már évek óta nem az a férfi volt, akibe egykor beleszerettem. Könnyes búcsút vettem Denver-től, hogy aztán repülőre ülve New York-ba jöjjek és itt új életet kezdjek. A magánéleti válságomból az online követőim szerencsére semmit sem érzékeltek, én meg aztán nem kötöttem pluszban az orrukra, hogy mik is történtek velem, hiszen mindenki sepregessen csak a saját háza tájékán. Viszont megnyugtatott, hogy tudtam, többé nem kell majd több rétegnyi sminket felvinnem az arcomra, játszanom a világítással és utószerkesztenem a videóimat csak azért, hogy ne látszódjanak a férjem által az arcomra mért ütések nyomai. Különös gondot fordítok arra is, hogy a bejegyzéseim és a videóim alatt tartózkodási helynél még mindig Denver szerepeljen, hogy még véletlenül se tudja meg Logan, merre élek éppen. Nem mintha túl könnyen megtalálna a Nagy Almában, de tanulva a korábbi hibáimból jobb volt félni, mint megijedni.