Újságíró lettem, mert mindig is érdekelt. Sok témakör érdekelt, de valahogy az oknyomozásban találtam meg önmagam négy évvel ezelőtt... Hogy miért imádom? Kreatívnak, pimasznak kell lenni, ha el akarsz érni valamit. Ha egy remek cikket szeretnél, akkor néha nem önmagamat kell adni, hanem másvalakit előadni. Be szokott jönni. Egyik álnév, amit párszor használtam: Agatha Christensen, a híres (kedvenc) írónőm nevének hosszabb változata, amin mindenki elmosolyodik, de tudom, lehettem volna fantáziadúsabb is. Tudom.

Félretéve a humort: legjellemzőbb tulajdonságom az, hogy eltökélt és őszinte vagyok, legyen szó bármiről. A temperamentumom olyan, mint egy szelíd kiscicáé, de néha van, hogy hevesebben reagálok. Mondhatjuk, elég sokáig tart a türelmem, de azért nem örökké. Viszonylag kedves vagyok, segítőkészségem is hatalmas, azonban azt már nem szeretem, ha valaki kijátssza ezt. Nem vagyok bunkó, sem megalázó, igazából mindenkivel úgy bánok, ahogyan ő is velem. Nem bízom meg senkiben egy csettintésre, ahhoz kell nagyon hosszú idő. Nem bírom a felesleges fecsegést, azt végképp nem, amikor már annyit mondok, hogy elég, és még akkor is tovább cseveg valaki.
A megbízhatóságom nagyon erős, nem árulok el senkit és semmit sem, ha egyszer valaki rám bízza a titkait. Nem szeretem a pletykálódást vagy kibeszélést, kiráz a hideg tőle, utálom azt, ha valaki csak ezért próbál beférkőzni másik agyába, lelkébe, életébe. Újságíró vagyok ugyan, szeretek mindent alaposan elvégezni, így a munkámat is, ezért mindenre elszánt nőszemély vagyok, de bizonyos kereteken belül.  
Természetesen, nekem is van egy olyasmi oldalam, ami érzékeny, magányra vágyó, és amikor senki se lát, a könnyeim záporként csapnak le. Nem mindig van pókerarcom, néha levedlik rólam ez, és akkor jókedvű, mosolygós, gondtalan, gyermeki huncutsággal és somolygással teli nővé válok.

- Hé, hé... Ébredj! Kels!
Nem emlékszem, mit álmodhattam, de Adrian ébresztett fel belőle. Zilált, izzadt volt a hajam. A pulzusom egekbe szökött, heves szívdobogásom lassacskán alábbhagy. Csak ülök némán az ágyban, magam elé bambulva. Már-már túl adok azon, hogy megpróbálom  visszajátszani az emlékeim, amikor a telefonom a rezgésével kiugraszt ebből a kómás, ijedt állapotomból. Semmi érdekes, csupán az egyik értesítő a mai teendőimről.
- ... sajnálom az előbbit. - halkan motyogtam.
Szólaltam meg percek múlva, esedezve a bocsánatáért, amiért egy rémálom közepén jártam, de ezek szerint nem lehetett túl egyszerű neki sem, amiért hajnali fél négykor ő riadt fel elsőre. Nehéz napja lesz a munkahelyén, emiatt is érzem magam rosszul.
Visszabújok hozzá, de én már nem tudok visszaaludni. A szuszogását hallgatom, de nem tudom álomba ringatni magam. Sok millió gondolat, kérdés cikázik a fejemben. Nem igazán hagy nyugodni az a múltkori ügy, amit félre akar söpörni a főnököm. Én még beindítanám a fogaskerekeket, nyaggatnék pár zsarut is, mert valami nem okés. Csak nekem tűnt föl, hogy... valami nem stimmel az egészben? Senki nem keresi a választ. Azt mondják: az a fiú öngyilkos lett, nincs mit nyomozni. Nem tudom elhinni, hogy ezt ennyiben lehet hagyni. Vagy én látok sokkal többet bele? Talán a bátyámat látom benne, aki tényleg öngyilkos lett tíz éve még Dublinban. Drogtanyán találták meg a holttestét. Én voltam az egyetlen, aki több évig hitt abban a verzióban, hogy nem volt szuicid hajlama. Tévedtem.
Lassan teltek a percek, hol a plafont, hol Adrianre pillantottam. Még csak négy óra van, én viszont megpróbálok kiosonni a hálóból a konyhába. Innom kell egy pohár csapvizet, vagy tejet, vagy valami nagyon jegeset. Kiszáradva érzem magam. Meg kell nyugodnom, még mindig túl sok minden kavarog bennem.
Apát is fel kéne hívnom, hiszen ma van a születésnapja, és már rég beszéltünk. Át fogom hívni magunkhoz egy vacsira. Vagy inkább rendelni kellene, mert sem én, sem Adrian nincs a konyhaművészek toplistáján. Én mindent elégetek, ő meg szintén.
Elég sikeresen kikommandóztam, egyenes irányt veszek a konyha felé, hogy végre igyak valamit. Döntésképtelen voltam, végül az ásványvízből töltöttsm egy pohárba. Kortyolgattam, majd pedig leültem, s bekapcsoltam a laptopomat. Ha aludni nem tudok, akkor hadd olvasgassak, hátha történt valami, ami érdekelhetné pici lelkemet.
- Ez csak egy vicc, ugye...? - látom az e-mailjeim között azt, amit a főnököm küldött át nekem azzal a tárggyal, hogy szüneteltessem egy kicsit a nyomozásaimat, mert nagyon felcsesztem az egyik nyomozót, aki meg panaszt nyújtott be ellenem. - ... pedig nem nyomultam, csak mutattam neki az összefüggéseket. Pff. - minimális puffogás után lehajtottam laptopom tetejét, aztán pedig elkezdtem befonni a hajamat, amit nem ártana megmosni, mert ramatyul néz ki.
Rövidnek tűnt, míg én itt voltam kint, de hallottam, felkelt a drágaságom is, majd nem sokkal később becsatlakozik mellém a konyhapult melletti székek egyikére. Mosolygunk egymásra, majd szavak nélkül a kávéfőzőre nézünk. Ő odamegy, elkészíti a szokásos reggeli friss italokat. Neki feketén, egy cukorral. Nekem sok cukorral, tejjel. Ebben nem egyeznek a kedvenceink.
- Panaszt tettek ellenem. Az a zsaru, az a... White nyomozó. Charlie azt mondta, pár napra húzzam meg magam - a kávét elém tette, én pedig elkezdtem a cukrot belepakolni. - Nem fair - toltam odébb a cukortartót, miután legalább négy kiskanállal tettem a bögrébe.
- Kels... Neked ez sem egy stoptábla, ismerlek már két éve! - sunyin vigyorgott, ismer hát.
Nemcsak engem ismer. Agatha-énemet is. Ő sem piskóta, de ő csak egy egyszerű álnév. Szakmai ártalomból fakadó. Több foglalkozása van. Néha ügyintéző, néha ellenőr, néha egy lány a bárból.
- Szerinted ma a kék inget, vagy a vajszínűt vegyem fel? - kérdezte meg csak úgy a semmiből.
- Azt a halványkéket... Az mindig nyerő - válaszolok, de közben arra az sms-re figyelek, ami épp most jött.
Azt hittem, ez az ember már elfelejtett engem. Van egy ügy, amin dolgozgattam már, bár az elején nem teljesen az enyém volt, más kolléga is dolgozott ezen, de ő nyugdíjazva lett, így most ez rám maradt. Egyideig nem volt semmi lépés, most viszont eljött az ideje... Az interjú. Jaj, ezt csak megengedi főnököm, itt már nincs nyomozás, csak az, hogy több órányi beszélgetés és jegyzetelés fog történni, majd megy a szerkesztők kezei közé.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Azt hiszem, dicséretes, hogy kiállsz az elveidért, és harcolsz tovább akkor is, ha akadályokba ütközöl, ha konkrétan a főnököd parancsol rád, hogy vegyél vissza, de hát nyilván éppen emiatt lehetsz jó újságíró. Hiszen egy igazi újságírónak pont ilyennek kell lennie, szívósnak, kitartónak, határozottnak, megingathatatlannak. Még akkor is, ha belül, a munka miatt felpakolt rétegek alatt néha te is érzékeny vagy, egy egyszerű lány, akit bizony olykor meg lehet törni.  

Az adott ügy pedig érthető, hogy különösképpen foglalkoztat. Nem lehet egyszerű így nyomozni, hogy a történések arra emlékeztetnek, ami a bátyáddal történt, de hát éppen ezért tartozol minimum magadnak azzal, hogy a végére jársz az igazságnak. Én drukkolok, hogy sikerüljön!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!