A kocsi ajtajának dőlve bámulom a telefonom kijelzőjét, miközben kezdek egyre idegesebb lenni. Már egyébként is az voltam, mert jól tudom, hogy őrültség az amit csinálni készültem, de... a tény, hogy húsz perc múlt el és ez az őrült még mindig sehol sincs, megőrjít. Idegesít, hogy az időmet pazarolja, ugyanakkor valahol talán még örülnék is neki ha végül meg sem jelenne. Jobban járnék, elvégre pontosan tudom, hogy Rafe egyszerűen csak ki fog herélni ha megtudja, hogy megtanítottam a dinkáját lőni. Faszom! Kellett nekem erőfitogtatósat játszanom vele. Nem vettem elég komolyan a mások róla alkotott véleményét. Ez tipikusan az az eset, amikor addig játszottam a tűzzel amíg meg nem égetett. Pontosabban... meg fog égetni amikoris Rafe rájön erre az incidensre. Ami remélhetőleg soha nem fog bekövetkezni. Már éppen elpöckölöm a cigicsikket és készülnék visszaülni az autómba, mikor meghallom a kerékcsikorgást és ebből már bőven tudom, hogy megérkezett a dilinyós. Ellököm magam a kocsitól és felé kezdek el sétálni. - Még semennyire. - És a lényeg itt a "még"-en van, merthogy - sajnos - mindketten tudjuk, hogy bizonyára be leszek szarva. - Van egy olyan megérzésem, hogy a kocsiért még kapni fogsz. - Vonom meg a szemöldököm, mert ha jól sejtem Rafe soha nem adná oda neki a kincsét. Na már csak azt remélem, hogy nincs benne valamiféle nyomkövető és nem fog itt ránk találni. Rafe-t ismerve esélyes, hogy van benne, de remélhetőleg hamar végzünk aztán az már nem az én bajom lesz, hogy Eden miként magyarázza meg az autólopást. - Azt ugye mondanom sem kell, hogy erről Rafe kurvára nem szerezhet tudomást? Akkor sem ha piszkavassal kínoz meg! Nem ejtheted ki a nevem a csinos kis szádon! - Nézek rá szigorúan és nagyon remélem, hogy érteni fog a szóból, bár jól tudom, hogy csak idő kérdése amíg kiderül majd a dolog. Nem titkolhatjuk örökre. Meg hát őszintén szólva kétlem, hogy Eden tud is titkot tartani, elég baj ez, hogy a kezében lesznek a golyóim. Szó szerint. - A késést pedig lecsapom az időnkből. - Tehát a megbeszélt egy órából már csak... harminchét perc maradt. - Na gyere, te... - Inkább elharapom mondat végét, úgy döntök jobb nem kimondani a jelzőt amivel megilletném őt. Ezután pedig megindulok a dokk felé, remélve, hogy nem akar ennél is több időt pazarolni, különben ma szart sem fog tanulni. - Van saját fegyvered? - Őszintén kétlem, hogy van neki, dehát ki tudja mit lopott még Rafetől. Bármit kinézek a nőből. - Az alapoktól kezdjük? - Egy kis helyzetfelmérés, hogy tisztában legyek azzal, hogy mennyit is tud a fegyverekről.
A szerencse nem véletlen. Ezt a nevelőapám korán megtanította és ha nem veszed észre, hogy ki a palimadár a társaságban, akkor minden bizonnyal te magad vagy az. Samuel nem gondolta át teljesen, amikor fogadást kötött velem. Nem ismer még elég jól annak ellenére, hogy Rafe-nek köszönhetően egy körben mozgunk és valahogy abban sem tudok kételkedni, hogy óvatosságra intették velem kapcsolatban. Minden bizonnyal túlságosan magabiztos lehetett a dolgában, hogy végül le bírtam csábítani a nyúlüregbe, ahonnan esélytelen volt, hogy győztesként jöhessen ki. Az alku pedig szent, így nem volt más lehetősége, mint megadni magát a szeszélyemnek és rábólintani, amikor megérkeztem a várva várt kérésemmel. Tanítson meg lőni. Pontosan tudom, hogy mi Rafe álláspontja ezzel kapcsolatban... csak a holttestén keresztül... de amiről nem tud az nem fáj ugye? Tudom, hogy nem szereti, amikor fegyver van a kezemben, még akkor is látványosan megfeszül, amikor kés van a kezemben, de a lőfegyverek egyszerű említésével már konkrétan elvetem a sulykot nála. Egyéb lehetőségek híján pedig muszáj voltam addig trükközni, amíg valaki mást rá bírtam venni... vagy éppen kizsarolni a dolgot, mindegy, hogy minek is nevezzük. -Elmentem.-közlöm Harryvel felkapva a táskám és a kocsikulcsot a műhely recepcióján. -Mi? Hova? Miért?-kapja fel hirtelen a fejét a telefonjáról, amibe egy jó órája teljesen bele van esve. Az esküvős csaj úgy tűnik rendesen elkapta a tökeit. -Mi nem, csak én. Oda megyek ahol dolgom van és azért, mert dolgom van.-mosolygok rá angyalian. -De ez... Eden! Rafe tudja, hogy viszed a kocsit? Mit mondjak neki, ha kérdezi?-instant pánik Harry arcán. Imádom. -Tudni fogja, amikor látja, hogy nincs itt és majd szépen megmondod neki, hogy elvittem és puszilom. Pá!-dobok felé egy csókot a levegőben. -EDEN!-kiabál utánam teljes kétségbeeséssel, de mire kiér a járdára már indítom a kocsit, amit egyébként nem lenne szabad elvinnem, hiszen Harry, aki egyébként nyugodtan és stabilan vezet még ő is csak szigorú feltételekkel kaphatta kölcsön. Át kell jutnom Brooklynba az egyik kikötőbe, ahol senki nem lehet sem szem-, sem pedig fültanúja annak, amire készülök. Egy bő negyed órát kések a megbeszéltekhez képest csak, hogy meglegyen az alaphangulat, bár van egy olyan érzésem, hogy Sam tökei már így is rettenetesen izzadnak, amiért ilyesmibe keveredett velem Rafe háta mögött. Na nem mintha ennyiért kiherélné... mármint lehet, hogy megpróbálja, de majd megvédem.. -Szia, nagyfiú!-kap egy tündéri mosolyt miközben becsukom magam mögött a kocsi ajtaját. -Mennyire vagy beszarva?-érdeklődök a szemöldökeimet vonogatva miközben már felé sétálok.
Kezdőlap
