Mindent lehet rá mondani, de nem egy átlagos arc, az tuti. Ha valaki technikai segítségre szorul, ő a legjobb ember, akit csak ismerhetsz. Már gyerekként is mindenki hozzá futott a faluban, ha valami elromlott. Ő volt a helyi MacGyver, aki mindent meg tudott javítani, legyen az egy régi rádió vagy egy modern laptop.

Humorérzéke legendás. Mosolyt tud csalni az arcokra, és mindig is ez volt az egyik legnagyobb erőssége: bármilyen helyzetben képes megnevettetni az embereket.

Persze, nem mindig a nevetésről szól az élete. A tragédia után hajlamos lett mindent magába fojtani. Nehezen nyílik meg mások előtt, és csak nagyon kevesen tudnak hozzá közel kerülni. A terápiás csoport segített neki, de még mindig ott van az a fal, amit csak kevesen tudnak áttörni, vagy talán senki.

Ha munkáról van szó, igazi megszállott. Egy projektet képes napokig csinálni anélkül, hogy felállna a géptől. Egyszer egy barátja fogadást kötött vele, hogy három napig nem hagyja el a szobát, és Cassian nyert. Ez persze nem volt teljesen fair, mert kaját és kávét hozattak neki, de ez Cassian: ha valamit a fejébe vesz, azt végigviszi.

Jótékonykodása nem csak egy hobbi. Az a jachtja azóta is menekülteket ment ki a rozoga hajókról a föld különböző pontjain. Ha valamelyik kórházban feltűnik egy új berendezés és nem tudják, kitől és miért, akkor könnyen lehet, hogy tudod majd a forrását.

Utálja a felületességet, a túl nagy egót, és a mások kárára erőszakos, elnyomó jellemet. Elon Musk például totálisan idegesíti. Beképzelt, négybetűs alak, ahogy ő mondaná. A barátai néha őrültnek nézik, ahogy a pénzzel bánik, de Cassian nem törődik velük. Őt nem érdekli a csillogás, a lényeg, hogy jól érezze magát a bőrében.

És ha már bőr, Cassian imádja a tetoválásokat. Ő maga nem tetováltatná magát, de nagyon el tud csodálkozni rajtuk és olykor megkérdezi, hogy ki miért pont azt tetováltatta magára, amit. Tényleg kíváncsi a kiváltó gondolatra, érzésre, körülményre.

Hobbijában is különcnek mondható. A három közül az egyik a robotsebészet. Ugyanaz a robotműtő eszköz, ami a fejlettebb kórházakban is van. Szimulált mellkasi és agyi műtéteket végez, persze páciens nélkül, csak egy szimulátor segítségével. Kutatott és orvos barátaitól kért tanácsokat. Nem lett orvos, de ez igen precíziós és nagy koncentrációt igénylő feladat, hogy egy mellkasi műtétet a robot irányításával vezesse le, és ne vágjon el semmit a lézerrel a betegben, csak amit kell, persze itt csak szimulátorban. A másik nagy hobbija az űrállomás-szimulátor. Ehhez is van minden NASA-felszerelése. Teljes mása az eredeti eszközöknek. A cél, hogy szimulálja, hogyan lehetne egy adott hibát kijavítani az űrállomáson. Ezt persze csak vízben tudja használni, de ez is nagy koncentrációt igényel, harcban az idővel és az oxigénnel. A harmadik nagy kedvence a repülőgép- és mélytengeri búvárhajó-javítás. Ezekhez is van rengeteg felszerelése és modellje, amelyeken gyakorlatozik. Mind olyan koncentrációt igényel, ami mellett nincs ideje bajlós gondolatokon agyalni. Furcsa mód mindig olyan hobbikat választ, ahol valamit meg kell javítani, valakit meg kell menteni...

Cassian különc, de pont ettől olyan szerethető. Nem hétköznapi figura, és büszke is rá. Egy bolyongó lélek, aki mindig készen áll arra, hogy segítsen másokon, még ha magán nem is mindig tud. Számára az élet egy nagy vicc, amit érdemes jól kihasználni, és a végén talán még ő is talál egy kis békét a lelkében háborgó tengeren.

Teljesen átlagos gyerekként nőttem fel egy vidéki kis faluban, Montana államban. A szüleim egyszerű farmerek voltak, de az életünk viszonylag nyugodt és békés volt. Gyerekként a földművelés nem volt az erősségem, ezért már hamar felismertem, hogy nem valószínű, hogy én fogom tovább vinni a családi farmot. Nick, a bátyám, na ő már inkább kétkezi ember volt. Mindig is mondtam neki, hogy mindenben támogatom, csak ne kelljen nekem csinálni. Persze ez nem volt ilyen egyszerű. Hamar jelentkezett a készségem, hogy értek a technikai dolgokhoz. Így én lettem a család technikai megoldója. Telefon, számítógép, tv és minden, ami árammal megy, lényegében hozzám hordtak minden ilyesmit, de nem baj, örültem neki, mert ezekkel nagyon szerettem foglalkozni. Nick bátyámmal és a két nővéremmel a helyi gimibe jártunk. Mivel nagyon érdekelt az IT, ezért jelentkeztem a University of Minnesota IT szakára. Itt találkoztam elsősként Lizi-vel. Totál oda és vissza voltam tőle. Csak hát ő N1 csajszi volt. Tudod, az a fajta, akire ránézel és azt mondod OMG! Egyszerűen nem tudod levenni róla a tekinteted, és ott helyben megsemmisít a jelenléte. Falusi gyerekként esélyem sem volt. Próbáltam nem hülyén viselkedni előtte. Kedves voltam vele és segítettem, ha szüksége volt rá, de tartottam egy távolságot. Nem hittem el, hogy egy ilyen lánynak bejöhetek. A pincsikutyánál viszont nincs megalázóbb a világon, ezért ez nem akartam lenni. Első év végére aztán váratlanul elhívott, hogy nézzem meg az egyik focimeccs előtt, ugyanis pompomlány volt. Persze elmentem, de nem hittem, hogy bármit is akar tőlem, úgyhogy a meccs végén megvártam, beszélgettünk, aztán hazamentem. Még vagy kétszer elhívott, amit én elfogadtam, de azt hittem, hogy csak barátot akar. Nem gondoltam többre ennél. Aztán egyszer kibukott belőle, hogy lenne-e kedvem randira hívni. A kávézóban azon módon kiköptem a kólát a számból. Szerencsére nem rá, hanem egy pincérre. A végén úgy potyogott a könnyünk a nevetéstől, hogy ki akartak minket dobni a helyről. Most már kezdtem elhinni, hogy tényleg érdeklem, csak azt nem tudtam, hogy miért. Azt mondta, jó a humorom, nem vagyok elszállva magamtól, segítőkész vagyok, előzékeny és nem tapadtam rá, mint egy bagzó macska. Ezt mindig elmondattam vele, mert én nem mondanám magam annyira ásznak. Mint utólag megtudtam, már elsőre szimpatikus voltam neki, állítólag a szemem fogta meg elsőre. A harmadik évre kétség sem fért hozzá, hogy vele akarom leélni az életem, és ő velem. Még az év végén összeházasodtunk. Az egyetem elvégzése után megszületett a kislányunk, Jessy. Nagyon boldog voltam, azt hittem, ez mindig így marad, naivan. Egyszerűen éltünk, én fejlesztőként, Lizi tengerbiológusként. Jessy úgy három éves volt, amikor elmentünk a Bostoni maratonra 2013-ban. Odaálltunk a célvonalba, hogy láthassuk a finálét. Jessy nagyon szeretett volna fagyit, ezért én átmentem a szemközti fagyizóba. Bent az épületben várakoztam a soromra, amikor valami fülsüketítő hang és milliónyi üveg zúdult a nyakamba. A fülem csengett, és sepertem a nyakamról az üveget, így rohantam ki az ajtón. A látvány letaglózott. Azonnal keresni kezdtem Lizi-t és Jessyt. Minél közelebb jutottam a célhoz, annál több volt a sebesült, a törmelék, és a káosz egyre inkább elhatalmasodott. Végül megláttam azt, amit soha nem felejtek el, amíg élek. Olyat, amit egy férjnek, egy apának soha nem lenne szabad látnia, különben valami olyan történik vele, ami soha nem fog megjavulni. Később, szakadó esőben ott állva a feleséged és gyermeked sírjánál, az leírhatatlan érzés. Olyan, mintha kivágták volna szívem és kidobtak volna a fagyos űrbe. Üres voltam, és olyan fájdalmam volt, hogy a halál megváltás lett volna. Többször elmentem magas hidakra, hogy levetem magam, de akkor olyan, mintha Lizi ott lett volna mellettem és azt mondta volna, hogy ne tékozoljam el az életem, mert még annyi jót tehetnék. De egyszerűen nem vitt semmi előre. Elvettek tőlem mindent és én ott maradtam egy milliónyi emlékkel, amiket már soha nem oszthatok, soha nem örülhetek és élhetem meg. Mindig azt érzem, hogy ott kellett volna lennem velük, vagy éppen nekem kellett volna figyelnem rájuk, de nem, nem voltam ott. Milliárdszor lefutott már előttem az egész jelenet, és erről álmodom is. Soha nem érek ki időben. Valami javíthatatlanul eltört bennem. Van egy mondás errefelé. Olyan mintha a lélek csak hálni járna bele. Pontosan így is éretem magam. Egy hús vér test, ami olyan sebet kapott mi csak vérzik és vérzik, és nem lehet összevarrni vgay begyógyítani. Elveszítettem a munkámat, az alkohol rabja lettem, és drogoztam, hogy a fájdalmat legalább egy kicsit ne érezzem. Nem múlt el, de ezek valamennyire tompították. Hajléktalan lettem, és nem fogadtam el a szüleim segítségét. Azt akartam, hogy hagyjon békén a világ, hadd legyek egyedül a fájdalmammal. Eltaszítottam mindenkit magamtól. Egyik este sörösüveggel a kezemben egy padon feküdtem és a csillagokat bámultam. Egy férfi lépett oda hozzám és adott egy névjegykártyát, hogy egy alapítványnak dolgozik, akik segítenek a hontalan embereknek. Eltettem, de nem különösebben érdekelt. Egy év eltékozolt idő után elmentem az alapítvány székhelyére. Itt beiratkoztam egy csoportos terápiára, ami szépen lassan segített talpra állni. Leszoktam az italról és a drogról. Nem volt egyszerű, de azt szerettem volna, ha Lizi büszke lenne rám. Szereztem egy egyszerű fejlesztői állást egy kisebb IT cégnél. Ezután mindenem a munkám volt. Éjjel-nappal programoztam, munka után a saját dolgaimmal foglalkozva. Három év után két barátommal alapítottam egy kis szoftverfejlesztő céget. Néhány év múlva egyre nagyobb munkák jöttek, és komoly cégek kerestek meg. 2021-re olyan nagy cégek voltak a partnereink, mint a Google, Apple, Microsoft... Nem volt saját szoftverünk, de a specialitásunk nem is ez volt. Egy nagyobb szoftver sok kisebb elemből, komponensből épül fel. Mi ilyen alapvető, minőségi és biztonságos komponenseket fejlesztünk. Szóval ha a telefonodon megnyitsz egy böngészőt vagy Instagramot, biztosra veheted, hogy a sok milliós forráskódban ott van a cégünk néhány szoftverkomponense. 2023-ban beléptem a dollármilliárdosok klubjába. Nem hajtottam kifejezetten erre, de a munkamánia megtermi a gyümölcsét. Ezután elkezdtem masszívan jótékonykodni. De nem úgy, hogy hívom a sajtót, és egy 1,5x2 méteres csekket átadok és puszi-puszi. Én magam kérdeztem meg, hogy mire van szükség, és én magam fizettem ki és szereztem be. Legutóbb pár hónapja kerültem be a sajtóba a jachtommal. Vettem egy 30 millió $-os jachtot, és egy nyári idényben elmentem a földközi tengerre menekülteket menteni. Évente sok ezren halnak meg, mert menekülnek a bizonytalanságból, háborúból egy jobb világba, de a lélekvesztőkön nem érnek el a partokig sem. Nők, gyerekek, idősek... Szóval egész nyáron a jachtommal szállítottam őket, és azt írattam a jacht oldalára, hogy "használd jóra a pénzed". Ezt a többi milliárdosnak szántam. A másik szívügyem a leginkább kiszolgáltatottak. Azok, akik súlyos mentális vagy fizikai fogyatékossággal élnek. Akik a világot nem tudják úgy megélni, mint egy egészséges ember. Illetve azok, akik mélyszegénységben élnek, és a legkisebb gondjuk, hogy egyáltalán tudnak-e enni egy nap. Jelentős összegekkel támogatom az ilyen személyeket, szervezeteket, de csak titokban, és én magam bonyolítok le minden támogatást. Így a milliárdosok között bogarasként tartanak számon. Elon Muskot például ki nem állhatom. Egy beképzelt ... igen, az, négy betűs. Nem, nem a csúnyábbik, az egyszerűbb... Szóval kevesen közülük mármint a milliárdosok közül, pont azért csipáznak, mert különc vagyok. Sokszor teszek meglepő és váratlan fordulatokat. Pl.: Legutóbb pozitívan nyilatkoztam Trump korábbi elnökről, és erre nyomban leszállt rólam a demokrata sajtó. Persze mindezt csak brahiból csinálom. Az életet már nem tudom igazán komolyan venni. Úgy érzem magam, mint egy bolyongó lélek, ami várja, mikor pihenhet meg végre. Olyan mélységekben voltam, amiket mások el sem tudnak képzelni. Láttam önmagam legsötétebb részét, a legalját, a legfájóbbat. Nem félek a haláltól. Ha egy fegyvert szegeznének a koponyámhoz, biztos viccet kezdenék mesélni. Nem félek, tényleg. Nem dobhatom el az életem, de ha mégis valami folytán meghalok, akkor végre együtt lehetek a családommal, Lizi-vel és Jessy-vel. Végre megpihenhetnék, de olyan, mintha az élet nem akarna elengedni. Folyton visszadob a ringbe. Sokáig extrém sportokat űztem, de egy idő után ezek sem dobtak fel. Annyi év után rászántam magam, hogy megpróbálok továbblépni és elengedni a múltat. Gondoltam, hogy egy escort jó kiindulópont lehet. Luxus escortot rendeltem. Kinéztem egy "katalógusból", lehetett keresni hajszín, szemszín, magasság, IQ, minden között. Egy gyönyörű és intelligens nőt választottam. Megrendeltem, és el is jött a házamhoz, amikor kértem. Viszont nem ment... Egyszerűen nem vitt rá a lélek... Elkezdtem hát vele beszélgetni. Mindenféléről beszélgettünk pár martini iszogatás közben. Átbeszéltük az éjszakát, és néhány pohár martini után meg tudtam nyílni és tudtam lelkizni. Reggel kifizettem a díját egy jó adag borravalóval, majd elvittem, ahová kérte. És furcsa mód jobban éreztem magam. Mintha egy sziklányi súlyt dobtam volna le a vállamról. Pszichológusnak nem tudtam megnyílni furcsa módon. De egy vadidegen, gyönyörű nőnek, aki kellemes társalgópartner volt, annak igen. Csakhogy ez a jó érzés hamar tovaszállt, így ismét rendeltem egy másik nőt, hasonló paraméterekkel. Igen, tudom, durva, hogy úgy lehet rendelni egy bizonyos szinten, mintha kajáldában lenne az ember. Viszont úgy éreztem, hogy valaki más kell, mert ha ugyanaz, akinek pár napja beszéltem, ő már ismerős lesz, máshogy fog tekinteni rám. Megítélhet vagy hasonlók. Így kértem egy másik lányt. Vele is végigbeszélgettem az éjszakát, de semmi több. És ismét jobban éreztem magam. Mintha újra kapnék levegőt. Furcsa perverzió, tudom, nem is mertem senkinek ezt elmesélni. Ettől függetlenül ezek majdnem mindennapossá váló események lettek az életemben, így a lapok rám is aggasztották a szoknyavadász, örök agglegény, csábító és miegymás címeket. Ezután ezeket a luxus escort néven emlegetett lányokat azért is fizettem, hogy nívós eseményeken elkísérjenek. Néha úgy mutattam be őket, mint barátnőket, persze poénból. Nagyon jó imázst kölcsönöznek nekem, és legalább leszállnak rólam, hogy miért nem kezdek új kapcsolatot. Szerintem túl vagyok már legalább kétezer ilyen beszélgetésen és kb 2 db lány van, akiről azt éreztem, hogy minden amit tudnak rólam helyén tudják kezelni. Nem néznek rám furcsán, érettem dolgozzák fel mindazt amit hallottak tőlem. Nagyra értékelem a segítségüket és sokszor hívom el őket a társaságomba. Persze nem kell a médiának tudni mindent. A másik furcsaságom, hogy nem flancolok luxusban. Legalább is a hétköznapokban egy 5 éves KIA-val furikázok, és a rajtam lévő ruhák darabja nincs több darabonként 30-40 dollárnál. Ezért szintén őrültnek néznek, hogy ennyi pénzzel miért nem kezdek valamit. Kezdek én, csak nem verem nagy dobra. Van mindenből márkás cuccom is, de azért sem fogok vele rajolni, azonban ha kell, éppen fel tudok öltözni millió dolláros öltözékbe, de minek. Most már kicsit jobban érted, vagy éppen elvesztél, hogyan is működhetek, de az biztos, hogy senki nem mondhatja rám, hogy hétköznapi figura lennék, és erre büszke is vagyok.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Őszintén... nem is tudom, hogy mivel kezdhetném. Amikor a karakter jellemét olvastam még fogalmam sem volt arról, hogy milyen egy hullámvasútra is ültetsz fel engem. Mert igen... a történeted pontosan olyan, akárcsak egy hullámvasút. Egyszer lent, másszor fent. Néha őrült, máskor meg teljesen nyugodt. És imádtam! Nem csak mert őrült vagyok én magam is és a hullámvasutak szerelmese, de maga a karakter... különleges. Nem vagyok benne biztos, hogy ez lenne-e a megfelelő szó, de Cassian valóban egy nagyon sokszínű úr és a történet végére érve, fogalmam sincs, hogy ez jó vagy rossz.
A jelleme fantasztikus, tényleg egy hihetetlen kedves és óriási szívvel rendelkező férfit mutattál be nekünk, aki bár sok szörnyűségen ment át, mégis sikerül összeszednie magát és újra a saját lábára állni, ezzel bizonyítva magának és egyben nekünk is, hogy milyen nagy erő lakozik benne. A sok rossz pedig mégis a jó irányba húzta el a karaktert, még ha ezen az úton fel is vett egy-két igencsak furcsa szokást is.  
Szóval nem is húznám tovább az idődet, szabadon engedlek, vedd be magadnak a várost, aztán remélem, hogy idővel sikerül lelkileg is megerősödnöd annyira, hogy már ne legyen szükséged azokra a bizonyos éjszakákra.  

Színt és rangot majd valamelyik csodás admin ad neked, addig is nyugodtan foglalózz és irány a játéktér!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!