Azok a régi szép idők....
Chloet a középiskolában leginkább azzal lehetett volna jellemezni, hogy szép, de üres. Ő tipikusan az a lány volt, aki a szar családi háttér okán nulla önbizalommal rendelkezett, és szentül hitte, hogy a tehetős, menő lányok közé tartozni egyfajta társadalmi szintlépés lesz neki. Akkoriban rettentően szorongó, megfelelési kényszeres és szeretethiányos volt, aki minden áron tartozni akar valahová. Borítékolható volt, hogy ezzel ő lesz az elit kis bohóca, akit bár megtűrnek maguk mellett, sosem emelik igazán a maguk szintjére. Hiába értette, és érezte, hogy nevetség tárgya, az utána elrebegett „jaj de csak viccelünk, ne vedd már olyan komolyan, jesszus” enyhítések olyan csepegtetett mérgek voltak a lelkében, amik ott tartották a viperafészek közepén, mert ezt elviselni minden szégyenpírral, és lesütött szemmel átitatott megalázás után is jobb volt, mint a másik opció: a láthatatlanság. Otthon az volt. A lány, akit sosem akartak igazán, s akit nem vettek észre, hiába tartotta egyben a háztartást, hiába ért el jó jegyeket, míg az apja vagy a gyárban dolgozott, vagy a kocsmában ivott, vagy épp valakire fogadott, addig az anyja eltűnt, férfiakkal, nőkkel, bárkivel, míg végül egyik nap nem is jött haza. S mivel otthon nem kapott szeretetet, hát beérte azzal is, ami csak ideig-óráig tartott, vagy amit csak hazudtak, mert Chloe mindegyiket ott, és akkor igaznak akarta érezni. A lányok a bohócot, a naiv kiskutyát, és a rászedhető bábut látták benne, fogadtak vele, hízelegtek neki, míg valami ostobaságot nem csinált röpke örömittas mámorában, vagy egyszerűen csak elvégeztették vele a piszkos munkát. Meg kell írni valaki háziját? Pipa. Rá kell borítani a riválisukra a kaját a menzán? Pipa. Ellopni egy sminkkészletet? Pipa. És a fiúk? A fiúk szeretik a szeretethiányos kislányokat, mert azok sokkal hamarabb hiszik el a meséiket, mint a menő lányok. Chloe pedig engedte, hogy kihasználják, mert addig is vele, és csakis vele foglalkoztak, abban a pár órában, napban vagy percben ő volt a fókuszban. Az utána érzett szégyen és undor, a tükörbe pillantva feltörő önutálat csak addig marta és szorongatta a bensőjét, míg újra nem kapott egy löketet a valahova tartozás érzéséből.

Amikor a múlt árnyai emésztik a jelent....
A mai Chloe csupa pró és kontra, hisz a jelenlegi személyiségjegyei a régiekből nőtték ki magukat, alakultak át, vagy épp erősödtek meg. A kettősség, tulajdonságok olyan ellentétes összefonódása jellemzi, ami nevetségesen lehetetlen, mégis ha az összképet nézzük harmonikusan funkcionáló egyénné teszi őt.  Olyan akár a tűz maga, minden jó és rossz tulajdonságával együtt. Amikor a szeretteiről, céljairól van szó, magabiztosan lángol, fényét és melegét nem csorbítja semmilyen külső tényező, olyan akár egy jelzőfény, magabiztosan kitart bármilyen katasztrófa között. Aki a pozitív oldalát ismeri meg, annak színt visz az életébe, bohókás, pajkos viselkedése sokakat megmosolyogtat, humora vitathatatlan, cinizmusa szórakoztató, pozitív szemlélete pedig ragadós. Céltudatos, s nem rest cselekedni, bár, mint a pattogó lángok néha túl hamar határoz, túl hamar törnek ki az érzelmei, olykor ezzel bajt vonva a saját fejére. Szabadszájúsága, élénk, aktív kisugárzása, szenvedélyes lendülete képes felélénkíteni a körülötte lévők szívét, mikor közel érzik őt, mint tél idején a tűznél melegedő pásztorok megnyugszanak, pozitívan szemlélik az életet, tettvágy és jó érzés melegíti őket, de mikor eltűnik, kialszik a láng, vagy csak távolabb kerülnek a fénytől hirtelen sötét lesz és hideg. Haragja hol tomboló tűzvészként mutatkozik meg, hol robbanás szerű kitörésekben, elpusztítva mindent ami akkor felszítja az indulatait. Máskor mint a kandallóban kihunyó fény egyszerűen csak hideget, sivárságot hagy maga mögött. Érzelmei ingadozását, és hevét a szívében az empátia és az átélt dolgok, zabolázzák némileg meg.

Fáradtan fújja ki magát, ahogy végre kilép hajnali négykor a hátsó kijáraton, sietve tűri fel a haját, és fogja össze, hogy a levegő megszárítsa a tarkóján összegyűlt verejtéket. Megigazítja a táskát a vállán, és a kocsija felé indul, hogy végre bevetődhessen a volán mögé, beindíthassa a lejátszási listáját, és végre hazavezethessen. A kelleténél ma hamarabb végzett, de még be kell ugorjon a reahbra az apjához, ki kell fizesse az e hónapi díját, és csak utána tud hazagurulni. Lopva pillant a műszerfalra rögzített telefonjára, miközben indít, hogy fit_mess_97 írt e már - igen a klisés néven jót röhögött, meg is jegyezte amikor először szóltak egymáshoz, mire persze megkapta , hogy a queenC után inkább kussoljon....touche. Megígérte neki, hogy letolnak ma egy kört, de túl sok jól fizető vendég volt, így elhalasztotta, de sejtette, valamikor ilyen tájt fog megébredni a másik, hogy elindítsa a napját. Chloe számára sem lesz túlzottan sok alvás idő, még be kell fejezze a projektet, amit le kell adnia a héten, és végig kell hallgassa az elmulasztott órákat is. Elfojt egy ásítást, ahogy a forgalomba sorol, és még int a kilépő kolléganőjének, akit már vár a párja. Sosem gondolta, hogy ebben az iparban fog elhelyezkedni, de a szükség egy rohadt kurva, a saját makacssága meg egy másik. Ha rendes munkát választ, ott nehezebben oldotta volna meg azt, hogy tanulhasson is mellette, és még jól is keressen. El se hiszi, hogy ma időpontja van a banknál, és végre letudhatja az utolsó részletet is. Már csak ezért is mondta inkább le a játékot, mert bár a napjai fénypontja, ahogy végre leül, bekapcsolja a mikrofont, és megtölti a fülét az a szexi tónus, de az, hogy végre nem kap leveleket, és felszabadul a felelősség alól sokkalta üdítőbben hat ezen a reggelen.
Éles pittyenés jelzi, hogy akire várt felkelt, és mosollyal az arcán ír vissza, már a rehab ajtaja felé tartva.
- Chloe! Ma jó korai vagy, és nyúzott...minden rendben? - áll fel a recepciós pult mögött Jax, és megkerülve azt a karjába kapja a lányt.
- Jól, fárasztó volt a műszak, le se szálltam a színpadról szinte. - fújtat Chlo, mert kiszökik belőle a levegő a szorongatásra, és kis híján el is ejti a telefont, amit még mindig az ujjai közt szorongat, és ami éles hangon pittyen egymás után többször.
- Csak nem a játékos srác az? - rakja le, és mered a mobilra egy fintorral a másik. - Komoly, hogy csak úgy odautazol, és nála fogsz megszállni? Mi van ha egy sorozatgyilkos? - indul meg közben a folyosón, de bevárja a lányt, és mellette haladva néz le rá. - Vagy rosszabb, mi van ha egy vén perverz, aki majd bezár a pincéjébe? - világít rá a tényre, amit már Chloe is számtalanszor átgondolt.
- Jax, mondtam már, nem lesz bajom. - forgatja a szemeit, és oldja fel a képernyőt. - Ha az is, legalább aranyos.... -
- Én is aranyos vagyok....tudod, mondtam, hogy mehetnél nyaralni hozzánk is, kivehetnék én is szabit és... - a pillantására a srác a magasba emeli a kezeit, és védekezni kezd - ...jó, jó, tudom. De Tiff bevállalós, szóltam én valamit is, amikor a múltkor lenyomtátok egymás torkán a nyelveteket? - vonja fel a szemöldökét kekec módon.
- Nem Jax, nem szóltál, de Tiff mesélte, utána mennyire jó éjszakája volt...szóval szerintem nem is akartál. - utal vidoran arra, hogy nyilvánvalóan bejött neki. S bár Chloe maga nem volt biszex, még csak kicsit sem, Tiffel voltak annyira jóban, hogy a lány kérésére feldobja az estét, tekintve mennyire is bejött ez a srácnak. Kettejüket akkor ismerte meg, amikor elfajultak annyira a dolgok közte és az apja közt, hogy ultimátum elé állította: vagy a rehab, vagy mehet a híd alá. Igen, kissé furcsa, hogy ez elé egy gyerek állítja a szülőjét, de az apja függősége odáig aljasodott, hogy elveszítette a házukat, majd elkezdett eljátszani minden pénzt, amit Chloe hazavitt, és amit félretett volna a fennmaradó tartozásuk visszatörlesztésére. Persze annyira nem volt ostoba, hogy kp-ban tartsa, de aki igazán mélyen van, és kell neki valami, az kreatív módon tudja meglopni a saját lányát. Itt még csak jobban elkezdett figyelni az apjára, aki úgy tűnt, a játék helyett akkor inkább italba fojtja magát, mert az élete egy szar, a gyereke haszontalan, és mindentől megfosztja. Ez a pár hónap sem volt a gyönyörök kertje, mígnem elege lett. Akkor dugta ide be az öreget, de a törlesztés mellett még ezt is ki kellett csengetnie. Akkor mondott fel a bisztróban, és találta meg a klubot. Persze, ez nem úgy működik a valóságban, hogy aki hirtelen sztripernek áll, annak sorra tömik a lóvét a bugyijába. Minek szépíteni, az elején szar volt. Hiába az évek óta űzött küzdősport, nem elég a jó test, ha még ebben a szakmában sincs legalább egy kis érzék. Másfél hónap kellett, hogy igazán belendüljön, addig minden este kezdésre ott volt, s ha kellett kiegészítésképp pincérnősködött. A főnök rendes volt, és az iparhoz képest türelmes is, mert legalább italosztásban jó volt. Áma hosszú műszakok miatt alig tudta látogatni az apját,vagy épp félholtan esett be, a tanulás és a munka között. Akkoriban kínálta először kávéval a mellette sétáló férfi, és innen indult a barátságuk. Aztán fél éve jött egy másik kapaszkodó az életébe, akiről nem gondolta volna, hogy ennyire megmozgatja.
- Jó...jó, ez igaz. Pedig tényleg azt hittem, végre az után rá tudlak beszélni. - adja fel nevetve Jax, és beérve a pihenőjükbe bekapcsolja a kávégépet. - Szóval....mégmindig az ismeretlen internetes lovagod az? - dől a pultnak,és kíváncsian bámulja a készüléket.
- Igen. - küldi el az üzenetet, és zárja le a képernyőt Chlo, hogy tényleg a másikra tudjon figyelni. - Miért annyira fura ez? Manapság full normális, ha a neten ismerkedsz. - ül le egy székre fáradtan,és felkönyököl az asztalra.
- Ja, csak ott szoktak arcot is társítani a kommunikációhoz ti meg....discordon toljátok csak? Nem fura ez neked?! Tudod egyáltalán a nevét? -
- Nem... - vallja be kissé kínosan lesütve a szemeit, és fejfájósan összecsípi az orrnyergét. - De mindegy is, ha élőben egy tata akarna levonszolni a pincébe, majd inkább bérelek egy hotelszobát. - rántja meg a vállát, mintha amúgy az önvédelem nem esne nehezére. Nem is, kiskora óta az egyetlen állandó társa a ju jitsu, még a tornateremben kezdte iskola utáni elfoglaltságként, aztán külön edzéseken folytatta, csak akkor esett ki 1-2 hónap, amikor annyira csórók voltak, hogy kajára is alig telt.
- Jó, de ha nagyon creepy lesz a helyzet, hívhatsz minket is, oké? - tolja elé a gőzölgő csészét Jax.
- Oké, majd odaadom neki a telefont, amin keresztül megfenyegetheted, hogy...mit is csinálsz? Bontod a vonalat? - gúnyolódik vigyorogva, de szisszen, ahogy a forró csésze megégeti, és inkább lerakja az asztalra még.
- Baszd meg....tudod hogy értem, na! - puffog a férfi, de mindketten elnevetik magukat a szituáción. - Míg kihűl a kávéd, menj nyugodtan Stacey irodájába, bent van már. - bök fejével az ajtó felé, mire egy hálás mosollyal Chlo felkel, és nekiindul kifizetni a tartozást....és a mai nap még egy másikat is, ami után végre tényleg szabad lesz.
Hacsak az apja ki nem baszott vele újfent.... Ha ezzel a szarral végez, venni fog egy doboz cigit.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Az élet nem osztott számodra könnyű lapokat, azt hiszem, hogy ezért is lettél ennyire talpraesett, még ha nem is biztos, hogy minden döntés, amit meghozol, jó. Nehéz úgy élni, hogy folyamatosan rettegsz a kirekesztettségtől, teljesen normális, hogy bármire képes vagy, hogy megfelelj másoknak, de ilyenkor tedd fel magadnak is a kérdés: önmagadnak mennyire felelsz meg? Tudod az emberek nem feltétlenül azért kell szeressenek, mert ezt és azt megteszel nekik, hogy a kedvükben járj. Ha valaki nem fogad el olyannak, amilyen valójában vagy, akkor igazából nem is biztos, hogy azzal, hogy a kedvében jársz téged kedvel, inkább csak saját magát, és a kettő nem ugyanaz. Talán Te magad sem tudod igazán, hogy ha nem lenne benned ekkora vágy arra, hogy mindenkit lenyűgőzz, milyen is lennél, de egyszer el kell jönnie annak is, hogy magad helyezd előtérbe és magasból tegyél arra, hogy ki milyennek akar látni.   Az amúgy példaértékű, hogy az apáddal annak ellenére is törődsz, hogy Ő ezt nem tette veled úgy, ahogy kellett volna és akkor, amikor szükséged lett volna rá.
Ami meg az elutazásodat illeti... hát igazán vakmerő vagy, azt kell, hogy mondjam  Reméljük, hogy az a titokzatos idegen, akihez utazni készülsz tényleg nem valami sorozatgyilkos, vagy épp szervkereskedő, sem pedig egy kiéhezett, öreg bácsi, hanem valaki olyan, akivel örülni fogtok egymás személyének.    Én valamiért azt gyanítom, hogy az utóbbi lesz és valami izgalmas fog majd kisülni az egészből  Nem is húzom tovább az idődet, azt hiszem már várnak rád
Színt és rangot majd egy admin ad neked, de addig is érezd jól magad. Köszönöm, hogy olvashattalak

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!