John & Chloé

Vendég · John & Chloé Hétf. Jan. 18, 2021 1:11 pm

to; John

Nagy nap ez a mai minden szempontból. Chloé talán még soha nem élt egyedül, mindig volt a másik szobában valaki, akit tudok szekálni, akitől kérhetett segítséget, akihez az éjszaka közepén átmászhatott, ha éppen úgy tartotta a kedve. De mostantól ez megszűnik. Nem fél a dologtól, inkább kíváncsi arra, hogy mennyi napig fogja ezt bírni. Nagyjából egyet saccol, mert ő társasági lény. Akkor viszont jogos a kérdés, hogy miért is nem fogadta el John ajánlatát avagy miért nem keresett olyan lakást, ahova más is be tudna költözni. A válasz egyszerű. Az elmúlt egy év után neki most ez kell, hogy megtalálja ismét önmagát.
Johnny alkujukhoz híven nem kérdezett, ezért az elmúlt pár nap olyan volt számára, mintha azok a hülye filmek, amik arról szólnak, hogy jajj de rózsaszín és minden szuper lehet az életben, ha elengedjük magunkat. S ő imádta. Imádta minden egyes pillanatát a reggeli keléstől, egészen az esti elalvásig. De, ahogy közeledett a költözés napja, újra és újra felötlött benne az, hogy ha az utolsó doboz tartalma is kikerül a helyére, akkor robbanni fog-e a bomba?
Ha igen, akkor miképpen? Ő neki kéne előállnia és elmesélni az egészet avagy a férfi fog kérdéseket feltenni és azok útján megérteni avagy elfogadni, ami volt? Soha nem volt ilyen helyzetben, mivel senkit sem szeret túl közel engedni magához, a ilyen helyzetek elkerülése végett. De mint tudjuk, John más. John mindig is más lesz, mint a többi és ezt semmi sem tudja megváltoztatni benne.
– Még szerencse, hogy nincs sok holmim – szedi ki az utolsó táskák egyikét az autóból. – Ha most olyan trendi, divatos csaj lennék, akkor ez a kicsi kocsi nem is lett volna elég.. hát azoknak csak a cipői nagyobb helyet foglalnak, mint az én összes cuccom – nevet fel halkan. Vannak neki is cipői, de azért nem akkora gyűjtemény az, hogy külön költöztető kocsi kellene neki.
– Rendeltem pizzát, talán nemsokára itt lesz. Maradsz enni? - csukja be a jármű ajtaját végül, majd ha John is mindent magához vett, elindulhatnak felfelé. Három kör, ennyi az össz holmija, vagy legalábbis, amit magával hozott. Ő nem az a fajta ember, akinek sok mindenre van szüksége, ez látszik a kiválasztott lakáson is, hiszen az sem egy hivalkodó kéró. Van fürdő, háló, konyha, nappali, aztán csókolom. Egy embernek elé, sőt neki még talán sok is, mert simán beérte volna azzal, ha például nincs erkély vagy nappali. Ő talán még egy autóban is otthon érezné magát, ha arról lenne szó.
– Mit saccolsz mennyi ideig lesz itt ekkora rend? – néz körbe halkan felnevetve. Mert jelenleg olyasfajta tisztaság és rend uralkodik a lakáson, ami megtévesztő lehet egy olyan embernek, aki nem ismeri őt. Jó, a dobozok és a felhozott holmik már azért csúfítottak rajta, de a tény az, hogy nagyjából két nap és úgy fog kinézni itt minden, mint egy igénytelenebb kollégiumi szobában, hiszen Chloé maga a káosz.
– Nem is értem minek kellett nekem olyan lakás, ahol van tűzhely, sose fogom használni – pakolja le az egyik székre a táskát, majd a hűtő felé indul. – Mit iszol? Van vizem és vizem – merthogy a bevásárlás az lazán kimaradt. Nem csoda, hiszen a nő néha azt se tudja merre az előre.

Vendég · Re: John & Chloé Pént. Jan. 22, 2021 9:37 pm

Hihetetlen, hogy így eltelt ez a pár nap. Nem akartam, hogy vége legyen a boldog békeidőknek. Ahogy telt-múlt az idő, egyre feszélyezettebbé váltam, amelyet ugyan próbáltam elrejteni Chloé elől, mégsem tudom, hogy sikerült-e. Nem mutattam ki napközben, inkább este, miután végre álomra hajtottuk a fejünket. Forgolódtam, sokat. Túl sokat. Párszor rám is szólt, hogy hagyjam már abba, ami általában sikeres volt, csak hozzá kellett bújnom. Hangozzék ez akárhogy is, de rég éreztem már azt, hogy valakire ennyire szükségem van, mint rá. Túl vagyok már a negyvenen, mégis úgy érzem magam, mintha feleennyi lennék mellette. Nem szerettem volna, ha ez véget ér, pedig tudtam, hogy a költözéssel sok minden meg fog változni. Már nem kell elviselnie engem és előbb-utóbb az elmúlt egy év témájára is vissza kell térnünk. De hogy azt ki fogja felhozni… na az már megint egy más kérdés.
- Azért az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem is vagy valami nagy darab. Egy táskába téged is simán bele lehetett volna pakolni - nem mintha ezt panaszkodásból mondanám. Nekem ő pont jól van így, ahogy van.
- Attól függ. Milyen pizzát rendeltél? Ha hawaii-t, akkor le sem fogsz vakarni magadról - szeretem az ananászt, na. Pizzán, vagy azon kívül, nekem számomra mindegy, csak tudjam valahogy bevinni a szervezetembe. Ez az egyik olyan gyümölcs, amit bárhol, bármikor meg tudnék enni. Na meg olvastam valami olyasmit is, hogy másnak is kicsit édeskésebb íze lesz tőle… Én csak a népet szolgálom!
- Nálad? Rend? Szerintem ahogy kilépek az ajtón, hogy hazamenjek, már borulni fog az első doboz. Majd a következő. Majd a rákövetkező. Mire két napra rá visszajövök, már lépni sem fogok tudni - nyilván van bennem egy kis túlzás, de az viszont igaz, hogy Chloé nem egy pedáns egyéniség. Nem is értem, hogy mi hogy tudtunk meglenni egymás mellett egy háztartásban annyi ideig. Én nekem a tisztaság és rendezettség a mindenem, neki meg az abszolút felfordulás. Bár ki tudja, lehet elég volt neki az a káosz, ami a mi kapcsolatunk volt maga.
- Nem gondolkoztál már azon, hogy így öregkorodra megtanulsz főzni? Segíthetek fejleszteni a kulináris tudásodat - vetek fel egy ötletet, aztán bármi válasz előtt újra megszólalok. - Áh, igazából rájöttem, hogy felesleges. Úgy is mindig az én kajámat eszed - mert míg külön éltünk, akkor is képes voltam a saját főztömből hozni neki, hogy ne az odaégett zacskós leveseket, meg a rendelt kajákat tolja magába, hanem valami egészségesebbet.
- Dupla vizet kérek, tisztán, köszönöm szépséges pultoslány - felelem neki, miközben lerakom a saját dobozomat egy másikra, a két táskát pedig stratégikusan mellé. Mindezek után helyet foglalok az egyik széken, úgy várom a rendelésemet.
- És akkor jó apuka módjára megkérdezem, mivel tervezed fenntartani ezt a lakást? Van valami munka a láthatáron, ami illik a te zűrös személyiségedhez? - kérdezem mosolyogva, ha időközben megkapom a vizet, azt pedig hálásan megköszönöm neki és a felét ki is iszom a pohárnak. Ki vagyok szikkadva, alig ittam ma, illetve a folyamatos fel-le mászkálás sem tett túl sok jót a szomjam oltásáért.

Vendég · Re: John & Chloé Szomb. Jan. 23, 2021 11:34 am

to; John

– Majd most jól összeszedem magam és megint lesz izomzatom, akkor nem leszek ilyen kis darab – ölti ki a nyelvét a másikra. Tény, hogy kicsi, mind magasságilag, mind súlyra, de attól még tud olyan jobb horgot adni, amelytől eltörik valakinek az állkapcsa. Ő jól érzi magát, kicsit eltunyult, de néhány hétnyi intenzívebb edzés után máris lesz olyan formában, mint régen… Maximum tovább tart formába hozni magát, mert már a teste bőven megérzi, hogy bőven harmincon túl van.
– Hát azt pont nem, tekintettel arra, hogy nem szeretem – vonja meg a vállait hanyagul. Eszébe sem jutott Hawaii pizzát rendelni, s nem azért, mert nem tudja jól, hogy a másik szereti, egyszerűen kiment a fejéből. – De talán a tenger gyümölcsei vagy a négy sajtos is megfelel majd – ha nem, akkor meg rendel egy újabb kört. Legalább addig is élvezheti a másik felemlő társaságát, tiszta nyeremény az egész így.
– Mondanám, hogy akkor ne menj, maradj, de gondolom az túl önzőn hangzana.. –néz mosolyogva a másikra. Ez a néhány nap ráébresztette arra, hogy milyen is lehetett volna, ha nem ostoba és nem néz más merre. Ha figyelnek egymásra, akkor ők ketten igazán jól tudnak működni, a kérdés az, hogy meddig tarható fent ez az állapot az elmúlt egy év fényében?
– Ugyan már, tudom, hogy mennyire élvezed, hogy gondoskodhatsz arról, hogy egyek valami normálisat is – fog ő főzni magára, ha nagyon muszáj. De, ha lehet inkább még élvezi azt, hogy a másik legalább ezen a téren biztosan ott lesz neki. Mellesleg, melyik nő ne élvezné, ha egy férfi főz neki?
Vesz le két poharat, majd kitölti mindkettőjüknek a vizet és mosolyogva indul meg a másik felé. –Majd, ha lelépsz bevásárlok, aztán legközelebb lesz normális kínálatom is számodra – teszi le a másik elé a poharat, majd lehuppan ő is egy székre, s kortyol egy nagyobbat a saját italából.
– Van félretett pénzem, ne aggódj – teszi le a poharat az asztalra. – Meg majd telefonálok párat. Néhány hete hívtak, hogy a veterán központban van egy állás, ami éppen jó lenne nekem – hogy honnan tudtak arról, hogy neki jó lenne? Valószínűleg Archie eresztett meg pár telefont titokban, mielőtt még örökre lehunyta volna a szemeit.
–Tudod John, igazából megtehetném azt is, hogy nem dolgozok, mert örököltem egy kisebb összeget, de azt hiszem, kell nekem az, hogy hozzám hasonlókkal legyek körülvéve. Anno nekem is sokat segített, hogy volt kikkel beszélgetnem – s itt bizony Johnra és a többiekre gondol. Ha ők nem lettek volna, akkor nagy valószínűséggel begolyózik, mert túl büszke volt ahhoz, hogy elmenjen bármelyik központba. De szerencséjére rátalált a többiekre.

Vendég · Re: John & Chloé Szomb. Jan. 23, 2021 2:29 pm

- Megyek veled. Imádlak spandexban látni - bár én őt mindenben. Kicsípheti ő magát báli öltözetbe, vagy lehet buggyos, három mérettel nagyobb melegítőben, tőlem aligha fog panaszt hallani. Az edzéssel kapcsolatban meg aztán pláne nem tudok vele ellenkezni, hisz tény, kicsit összébb van esve, mint mikor legutoljára láttuk egymást. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne tudna maga alá teperni, ha szeretné – na meg lássuk be, volt is rá párszor példa az elmúlt napokban.
- Na jó, a négysajtossal még talán ki tudok egyezni - nem mintha a másikkal gondom lenne. Kaják tekintetében kevés dolgot tudnék felsorolni, amit ne ennék meg. Nyilván vannak kedvencek és kevésbé kedveltek, de alapvetően nem szoktam finnyáskodni. Kidobni pedig pláne nem szeretek semmit, szóval inkább megeszem azt is, amit amúgy nem kívánok – a penészes kaját azért kerülöm, de ide ritkán jutok el.
- Hm… biztos rá tudnál beszélni, hogy a maradás mellett döntsek. A te női praktikáid így is túl nagy hatással vannak rám. Elég csak levenned a melltartód, máris itt ragadtam - felelem mosolyogva. Na igen… nem kell valami nagy hegyi beszédet elképzelni, elég annyit mondania, hogy maradjak, és én úgy is fogok tenni. Papucs lennék emiatt? Talán. De ha egyszer én is ezt szeretném.
- Ó, miattam aztán nem kell. Tudod jól, hogy nincsenek nagy igényeim - nem kell messze menni, elég csak ránézni az alapvetően letisztult, szerény lakásomra. A házamat még nem jutottunk el megnézni, de arra sem fogja tudni azt mondani, hogy túlságosan extravagáns lenne. Nem mintha amúgy is olyan sokra jutottunk volna vele.
- Én aztán nem aggódok. Pont miattad tenném? - igen, pont miatta. Nem szokásom aggodalmaskodni, de vele kapcsolatban már túlzásba is tudom vinni. Pedig ha valakit, hát őt nem kell félteni semmitől, bőven bizonyította már az életben, hogy mennyire is belevaló.
- Hah… a végén te leszel a sugar mommym, majd hozzád fogok járni pénzért - nevetek fel, szokásomhoz hűen viccelve el a dolgokat. De persze hamar abbahagyom a butáskodást. - Bocsánat. Persze, ezt megértem. Na és milyen munkát kaptál a központban? - érdeklődök tovább, ahogy újra belekortyolok a vizembe.
- Néha azért ugorj be egy-egy műszak után a pubba. Akkor le sem fogod tudni vakarni magadról a katonákat. Engem meg úgy is valószínűleg ott fogsz találni. Bár ki tudja, lehet már unod az arcom. Abban az esetben kerüld - nevetek fel ismét. Mit mondjak... lássuk be, nincs valami érdekes életem. Napról napra tengek-lengek, de nem érzem, hogy úgy igazán bármerre is haladnék. A 5. évtizedembe lépve azért már nem ártana kitalálnom, hogy mit is akarok az élettől. Az a gond, hogy nincsenek túl nagy vágyálmaim, hisz megvan szinte mindenem, amit csak szeretnék. Pláne most, hogy Chloé is visszatért az életembe.

Vendég · Re: John & Chloé Hétf. Jan. 25, 2021 1:59 pm

to; John

– Ugyan, melyikünket akarod ezzel becsapni? Attól a pillanattól kezdve aggódsz értem, mióta behuppantam mellétek. Mondjuk akkor még lehet, hogy csak azért, hogy nem bolondultam-e meg.. De azóta.. Még a szüleim se aggodalmaskodnak annyit, mint te, pedig aztán nekik jócskán adtam okot rá – s őt egyáltalán nem zavarja, hogy így van. Ő is rengeteget aggódik a másik miatt. Pontosabban aggódott, de most sem telik el úgy nap, hogy ne jutna eszébe valami ostobaság, s ilyenkor tuti, hogy ír valamit Johnnynak, hogy lássa reagál-e rá. (Tekintsünk el az elmúlt egy évtől.)
– Bármikor eltartanálak, ha arról lenne szó, efelől kétséged se legyen – kezd bele hamiskásan mosolyogva a replikába. – De az a helyzet, hogy meg van kötve a kezem, nem szórhatom el mindenféle dologra, ami elég szarul hangzik, de amúgy jó dolog, mert így legalább biztos, hogy nem veszek meg egy állatsimogatót csak azért, hogy legyen egy lámám – neveti el magát. Képes lenne ilyesmire pénzt költeni? Valószínűleg van az a pillanat és lelkiállapot, amikor igen. De soha nem agyalt túl sokat ilyesmin, mert nem vetette fel igazán a lóvé.
– Hát igazából ez még számomra is eléggé ködös.. Gondolom a lelkükre kell beszélni, meg megmutatni, hogy van a seregen kívül, itthon is élet, stb.. Bár eléggé kétlem, hogy én lennék erre a legmegfelelőbb ember, hiszen semmit, de rohadtul semmit nem értem el, amióta itthon vagyok –tájra szét a karjait mosolyogva. Eléggé szánalmas a dolog, de ő már csak nevetni tud rajta. Azt inkább már meg sem említi, hogy az elmúlt időszakban többször jutott eszébe, hogy vissza kellene mennie a seregbe, mert akkor legalább lenne valami cél előtte.. Bízik benne, hogy Johnny fejmosása nélkül is elillan eme gondolat.
– Még jó, hogy beugrok, nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen –mosolyogva lép közel, hogy nyomjon a másik arcára egy csókot. – Amikor éppen nem udvarolsz a vendégeidnek és unatkozol csak dobj egy üzenetet és egyenesen megyek hozzád, kisujj esküt is kapsz rá, ha szeretnéd - tartja is a másik felé a kisujját, hogy szemléltesse, komolyan beszél. Bár valószínűleg ez az a szó, amit pillanatok alatt szegne meg. Mert egyfelől érdekelné, hogy mégis ki az, aki végett pattintva lett, másfelől, meg tuti inna rá egyet-kettőt, s nem a boldogság végett.
– Hahh éppen időben – lép el a másiktól, mikor a kaputelefon hangja hirtelen megszólal és elindul felé, hogy felengedje a futárt. – Olyan jól tudnak időzíteni, most gondolj bele, ha picit később jön, még a végén rád másztam volna, amilyen közel voltál hozzám – vigyorog a másikra, majd elindul az ajtó felé, hogy amilyen gyorsan csak lehet lerendezze a dolgot, hogy végre ehessenek.
–Nézünk közben valamit? – fordul a férfi felé, miután becsukja az ajtót, s John válasza függvényében vagy a konyha felé indul vissza, vagy a nappaliba.

Vendég · Re: John & Chloé Pént. Jan. 29, 2021 10:34 am

- Ugyan már. Azon nem kellett sokat gondolkoznom, hogy őrült vagy-e, vagy sem. Mindketten tudjuk jól, hogy az vagy - mosolygok vissza rá, de nem panaszkodásként mondom. Szeretem, hogy ilyen, így legalább nehéz mellette unatkozni. Bár az is igaz, hogy érezhetően visszább vett ebből a stílusából, mióta visszatért az életembe. Nem tudom, hogy mi lehet az oka, vagy hogy ez mennyire átmeneti, de még túl korai lenne bármit is mondanom.
Egyre kíváncsibbá tesz ezzel az öröklött pénztémával kapcsolatban. Na mármint nem a pénz érdekel, vagy legalábbis nem az, hogy én hogyan tudnék hasznot húzni belőle. De inkább az, hogy kitől van a pénz? Milyen feltételekről beszél itt Chloé? Érzem, hogy ezen kérdések megfogalmazódása egyre inkább kezd átlökni arra a pontra, ahol muszáj leszek véget vetni az elmúlt napok gondtalanságának. - Láma? Ch. Akkor már alpakát veszünk. Az sokkal aranyosabb - bár tény, hosszú idő kellett, mire képes lettem megkülönböztetni őket, de ma már büszkén kijelenthetem, hogy nem keverem őket össze. Jó, hát… ki mire büszke.
- Nos… azt mindenképp elérted, hogy nem bolondultál bele a katonaságban történtekbe. Valakinek ez munka mellett sem megy - lásd: én. Azt azért nem mondanám ki ilyen határozottan, hogy velem ez történt, bár tény, hogy még mindig hordozom a fogságban töltött időnek a nyomát. Na majd gyakorolhat rajtam Chloé. - A végére kész terapeuta leszel - nevetek fel. Nehezen, de el tudnám őt elképzelni ilyen beosztásban, még ha ő ettől a gondolattól lehet falnak is menne. Bár... nem tudom. Néha még én sem tudom kiszámítani Chloé jelenlegi lelkiállapotát - és szerintem ő sem -, lehet mégsem ez lenne a számára szánt legoptimálisabb munka.
- Nem is akarok tőled szabadulni. Épp csak most kaptalak vissza - felelem, elmosolyodva az arcomra adott csókra. - Kikérem magamnak! A vendégeimnek nem szoktam udvarolni. Hazavinni meg pláne nem. Na jó, te kivétel vagy, de ennek a vörös loboncnak, meg formás fenéknek hogy tudnék ellenállni? - még játékosan rá is simítok az említett testrészére. Na nem a hajára. Mindezt azonban megszakítja a csengő hangja. Úgy leejtem a fejemet ennek hallatán, mintha rámdobtak volna egy ólomnyakláncot. Elnevetem magam, ahogy újra visszapillantok rá.
- Naa… Azért még így is rám mászhatsz. A kaja ráér - viccelődök persze, hisz az elmúlt napokban azért bőven sokszor voltunk egymásba gabalyodva. Nem mintha panaszkodnék, ha a duplázás mellett döntene, de azért telhetetlennek sem akarok tűnni. Még akkor sem, ha amúgy az vagyok, mikor Róla van szó.
- Ó, én szívesen nézlek téged is. A két kedvencem amúgy. Kaja, meg Chloé Wilson. Bár az is igaz, hogy a pizzát nem szeretem csupaszon, téged azonban… mhm - komolyan mondom a szavaimat, bár természetesen most is viccelődésbe fajul a gondolatmenetem.
- Mikor szeretnél eljönni az építkezésre? Ha már úgy is szükséges kialakítanom neked egy szobát, akkor az a minimum, hogy eldöntöd, melyik legyen az. Bár a te rendszerető énedre rá fog menni így is egy kisebb vagyonom még, venni robotporszívót meg ilyeneket. Máskülönben sosem lesz tisztaság - nevetek fel, majd most már én nyomok egy csókot az arcára, végül kiveszek egy szeletet a sajtos pizzából. Még koccintásra is kínálom a sajátomat az övével, mielőtt jóízűen beleharapnék.

Vendég · Re: John & Chloé Szomb. Jan. 30, 2021 11:58 am

to; John

– Az, hogy nem mutatom ki, hogy belebolondultam, nem azt jelneti, hogy nem történt meg – rándul meg a szája, s szemei is kissé megfakulnak. Chloé nem sok mindent mutat ki, sőt.. Leginkább igyekszik mások előtt elrejteni az érzéseit, s ez alól kevés kivétel van. Megtörtnek egyáltalán nem szeret játszani, így talán évente egyszer adódik alkalom, mikor ez előfordul. Sok mindent kivett belőle a hadsereg, de ezt még Johnnal sem osztotta meg igazán. Mert van, amit jobb magának megtartania.
– Az.. Szerencsétlen flótások, akik hozzám kerülnek – neveti el végül magát, s szavait teljesen komolyan gondolja. Nem tartja magát megfelelő embernek arra, hogy másoknak üléseket tartson, de úgy tűnik volt, aki igen. Hogy mi lesz belőle? Az meg majd kiderül a későbbiekben.
– Egyelőre nem akarsz, aztán majd később más lesz a véleményed – vigyorog rá amolyan fogsor villantósan, s ha lehetne még az angyali glóriát is felkapcsolná a feje fölött. Bár most nem önmaga, de tud ő olyan hurrikán lenni, amit épeszű ember aligha visel el. Magával sodorni meg nem kívánja a másikat. Elég volt egyszer katasztrófát előidézni, többet nem akarja bántani.
– Ugyan John.. mindenki azt mondja, hogy’ jaj vendéggel nem, meg jajj pácienssel nem..’ Aztán mindig mindenki életébe bekerül legalább egy kivétel – szelíden mosolyog a másikra. Nincs mit ezen szépíteni. Mindenki ezzel a felfogással kezdi, aztán ki tudja, hogy az élet ki és mit sodor elébe..
– Te sosem fogsz felnőni – mosolyogva indul meg a nappali felé, ha már a másik nem ellenkezett. Adok-kapok játék a mindennapjaik nagy részében ott van. Valószínűleg többször érintenek szexuális témákat, mint azt illendő lenne, de egyáltalán nem zavarja. A férfi az egyetlen, akivel így képes kommunikálni, talán azért, mert mindketten jól tudják már, hogy a szavaik nem üresek, van mögöttük bőven érzelem is.
– Szükséges? Ez annyira kényszerszagú – szökken fel a szemöldöke lassacskán. – Nem akarok én odaköltözni, miért is kéne ilyeneket venned? – neveti el magát, majd lehuppan a fotelbe, hogy még véletlenül se legyen túlságosan közel a másikhoz.
– Jó fej leszek, eldöntheted, hogy mit nézzünk –dobja lezserül mozdulattal a másik felé a távirányítót, majd elhelyezkedik és az ölébe teszi a pizzásdobozt. – Valamikor kéne valami összezörrenés a többiekkel is. Hát még vissza se tértem hivatalosan – nyilván meg kell ünnepelni, meg addig is húzhatja a dolgokat. Míg van mivel lekötni a másikat, addig a szőnyeg alatt tökéletesen pihennek a tények, melyek vagy új háborút robbantanak ki kettejük között, vagy csak szimplán elfelejtődnek. Egyelőre még nem akar szembesülni azzal, hogy melyik opció következik be.
– Na és ne felejtsük el, hogy alaposabban meg kellene ismernem azt a pultos csajt, aki az öreg körül legyeskedik.. - nyilván nincs vele gond, ha John alkalmazza. Na de egy nő sokkal jobban ki tudja ismerni a másikat.

Ajánlott tartalom

» Chloé & John
» Tommy & Chloe (II.)
» Ethan & Chloe (I.)
» Chloé Wilson
» Chloe Seymur